Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-03 / 200. (2421.) szám
# •PRKCAfryVVA<AR-HlRLAR 1930 íierptember 3, gywntU. LENGYELORSZÁGI írja R. VOZÁRY ALADÁR LEVELEK Wilno, augusztus végén. Európa hatodik nagyhatalma ruszinszkói képviseletének vezetője Zigismund de Zawa- dovszky ungvári lengyel vicekonzul mindent felhasznál annak érdekében, hogy Lengyelországot minél ismertebbé, kedveltebbé tegye a külföld előtt. Ezért természetesen élénk ösz- szeköetetést tart fenn a közvélemény képviselőivel: az újságírókkal, kiknek mindig készségesen rendelkezésükre áll, ha szabadjegyről van szó. így kaptam én egész Lengyelország területére tetszésszerinti osztályra szabadjegyet és ez a szabadjegy az oka annak, hogy most déltől-északig, kelettől-nyugatig járom Lengyelországot megfelelő csomagokkal és egy immunul töltőtollal felszerelten. Áf ö Kárpátok germcén A Munkács—Lemberg közti vasútvonal a inukban a legjobban karban tartott és lég- sze-Mj vasútvonalak egyike volt. Ma csak szépsége maradi meg. karban tar lo 11 ságáli o /> a csehszlovák oldalon sok szó fér A viaduktok farészei korhadtak, a vasszerkezet kezeletlen. Lassan, szinte cammogva halad a vonat egyre .magasabbra a Latorca csodás, Svájc legszebb vidékeivel vetekedő részein át. Volóc után jönnek a múlt remekül épitett viaduktjai. aztán az alagutak. Több száz méter magasból nézünk le a völgybe .melyet berekeszt a legtökéletesebb fal, a Kárpát-gerinc. A negyedik alagút közepe táján fütyül a vouat. Lengyelország területén vagyunk. Gyorsul a vonat menete: lefelé haladunk, a pálya rendben tartott. Lawoezne. Feltűnnek a fehér-lapos sapkás lengyel rendőrök. Gyorsan, ud.va.ria- -:m megy a vám vizsgálat. Tovább megyünk a gyorssal, mélyen több a Ka-rlábadból lövő lengyel utas gyümölccsel. Szlovén-' szkóü és Kuszinszkóban vásárolt gyümölcseiéi felszerelten. A lengyel Kárpát-oldalon nagyobb k-ulturát látunk, mint a másikon. Svájci mintára épült faíházak, villák, nyaralók végig az egész vonalon Stryjig. Az állomások tele nyaralókkal. Enyhülnek a hegyek magasságai, tűnik a sok fenyves, egyre lejjebb szállónk, a dombos vidékeken kezdünk áthaladni. A »harctértcen Az ablaknál vagyok: keresem a 16—13 évvel ezelőtti múlt „ismerős” helyeit, ahol de sokan voltunk, szenvedtünk, véreztünk, A harcoknak, a háborúnak már nincs nyomuk a vápát mentém, a vérrel, verejtékkel, átokkal- szitkokkal épitett lövészárkok, drótakadályok eltűntek, mintha sobsem lettek volna. Békésen szánt a ruszin-lengyel paraszt, vagy takarítja be az őszit azokról a helyekről, ahonnan annyi sóhaj, vágy szállott a Kárpátokon túlra, ahol annyi magyar, orosz, német katona öntözte vérével a földet. Vájjon dusabban terem-e azóta? Kérdezősködöm a harcterek hagyatékai, a iövészárkok, gránáttölcsérek, drótakadályok után. Már nincsenek sehol. El is felejtették őket. Csak szántás, a földmunka közben ad ki magából néha a föld egy-egy rozsdás bajo- nettet, puskát, snapjiellhüivelyt, gránátre- peszt. Azt mondják, hogy a hegyekben s erdőben azonban .még megvannak a lövészárkok. úgy. ahogy maradtak. Békés állatok: vadak tanyáznak bennük, „vadak”, melyek sokkal szeiidebbek, mint akkor voltak az emberek. Galíciában lenni, többszörös, régi, véres harcok színhelyén s meg nem keresni egy- egy emlékezetes helyet, (hol oly eoká „laktunk”, hol vártuk: mikor lesz már vége, hol: vártuk a tábori postát), lehetetlen. Megszakítom egyenes utunkat: megyek Stanislau felé, ahol annyi sok beregi, munkácsi fiú alussza örök álmát, aztán tovább Nadvornának, De- latinnak, ahol mi voltunk a Bruszilov-harcok idején. Lassan halad az autó. Aztán letérünk a nagy- útról, fel a hegyek közé, majd kiszólunk a kocsiból, a hatalmas erdőn át megyünk a volt lövészárkunk felé. Nem kell kalauz. nem kell térkép: ismerem az utat, álmomban is nem egyszer látom még most is. Valami láz fog el, ahogy közeledünk a vonalhoz. Feleségem azt mondja, hogy remeg a kezem. Még megvan a fadorongo? ut. Egyszerre csak kezdődnek a földbevájt parancsnoki „deckungok”, aztán: itt van az árok, mely az álláshoz vezetett. Nem is nagyon 'beomolva, benőtte a gyep, a fii. Én az árokban megyek ösztönösen. Feleségem csodálkozik, kegy miért nem fent, kényelmesebb. Retor- kollik az árok a volt lövészárokba. Minden lépéséi ismerem. Egy jó darab megvan még belőle. A jól épitett deckungok szilárdak, sokáig tartanak. Jtt-ott drót, egy-két rozsdás konzervás doboz. Szinte hangosabban dobog a szivem és kicsordul könnyem, amikor megtalálom az én deckungomat. Megvan. Itt 1 akkun egy pár kínos héten ál. Már semmi ninc? benne, nincs olt az „ajtófa”, melyeken a ró- i'U-v.inü tábori lapokat irtani, nincs meg az ..ágyam”, melyben levétkezetten sohse aludtam. Bánt a nagy csend, szinte megfélemlít. Nem ehhez voltunk itt szájévá. Túlságosan egyedül vagyunk, nincs mellettem senki.azok közül, akikkel együtt voltara, nincs itt Józsi, a tisztiszolgám a feketekávés kulaccsal. Aztán felkapaszkodók az árok peremére. Megint ösztönösen lassan nézek ki, óvatosan emelem a fejem: nézek előre. Pedig már nincs kitől félni itt, nem céloz rá semmi, senki. Egyedül vagyunk, de csak élők nélkül. A halottak itt vannak. A sírjuk lassan eltűnik, a keresztje már egynek sincs meg. Miért vannak ők itt, miért kell nekik itt lenniük? Hát érdemes volt?... Ne feleljünk © kérdésekre. Hagyom a kérdéseket, félek, hogy elszomorító lesz a felelet, melyet ők adnak. Félek, hogy megzavarnám őket örök nyugalmukban, ha az ő kérdésükre: „mi történt azóta?” felelnék. Lemberg—Lwó w Búcsúzom 'az ároktól, búcsúzom a bajtársak tói. Nem valószínű, hogy az éleiben még- ide visszakerülök. Szótlanul haladunk ki az erdőből, le a hegyről, vissza az útra. Szám néma. Csak a feleségem kezének ?imosatását érzem. Valamit meglátott a háborúból, a velem egykoruak múltjából. Csak később kezdtem el a beszélgetést s mesélem el, hogy volt s milyen volt ott akkor. Lemberg felé közeledik a vonatunk. A pontosság tökéletes. Feltűnnek a dombok, a lembe rgi dombok. Eszembe jót: ..Lemberg még a mienk”, „csapataink Lembergböl kedvezőbb hadállásokba vonulnak vissza". Olyan kedvezők voltak ezek a „kedvezőbb hadállások”, hogy a visszavonulás meg nem állott a Kárpátokon tűiig, Szolyva környékén gyalogos orosz és kozák járőrök jártak. Ha 1914 szeptemberének egyik estjén nem jönnek meg Munkácsra a székely honvédek, ha 1914 decemberében--januárjában nem jön a német Südarmee, akkor bizony Munkács is átszenvedte volna a háború véres borzalmait, ha Szurmay vitéz csapatai nem tartják úgy Uzsokot, mint ahogy tartották, Ungvárból nem tudom, hogy mi lett volna. A lvówi állomás hatalmas hangiárja bizony kopott. Kopott az egész Lemberg-Lwów, de azért aránylag erősen tiszta. Ugylátszik, a lengyel uralom a vasutak, városok tisztaságára nagy gondot fordít. Az állomásépületben úgyszólván állandóan nagy a forgalom, de azért a régi Lemberg kereskedelmi forgalma nagyobb volt. Hja, akkor még nem volt olyan vámhatár a Kárpátokon, mint amilyen a mai. Akkor július végétől október közepéig a gyümölcsös vagonok százai érkeztek Munkácsról, Magyarországból Lembergbe. Igen sok, de, igen erősen kopott autótaxi szalad a városban. Kopottak a villamosok, az emberek is. Ugylátszik, itt is nehéz, vagy itt is könnyű az élet. Több mint egy negyedmil- liós nagyváros, de kopottan, a nagyváros pompája, fénye nélkül. A harcoknak már itt nincs semmi nyomuk, csak az egyik iskola (gimnázium?) falai erősen golyóverlek, de ez már az ukrán-lengyel belső városi harcoknak emléké. Az uccukon $ mindenütt lengyel beszéd a túlnyomó, oroszukrán szó nem sok hallatszik. Németül mindenütt értenek, de úgy tűnik fel,, hogy nem szívesen beszélik. A szállodában, az üzletekben, mikor megérzik, megtudják, hogy magyar vagyok, mintha melegebbé lenne a beszélgetés. Lemberg készül a szeptember 2-án megnyitó jubiláns őszi keleti vásárra. Azt mondják, hogy igen nagy, igein szép lesz. Sokakat várnak a vásárra. A magyar pav illőn egyike lesz a legnagyobbaknak, legszebbeknek. Általában gyümölcsben, halban, borban nagy az összeköttetés Magyarországgal. A kiállításon szerepelni fog különösen gyümölcsösei, szőlővel, boraival Rusziaszkó is, Zawa- dovszky konzul mielőtt Kievbeu uj állomáshelyét elfoglalná, még nagy gonddal készítette elő a vásár ruszinszkói kapcsolatait. Végigmegyünk a városon, a dombokon, a híres lem be rgi dombokon. Rendkívül feltűnő a rádiő-antennarudak tömege. Sehol még eny- nvi rádiót nem láttam. Egy-egy nagyobb házon 4—5-—8 rádióvezeték. Wilna felé — Brcszt Litovszk Ma egy több mint 700 kilométeres utat kezdünk meg, mig Lembergböl Lengyelország északkeleti részének utolsó, legnagyobb városáig elvisz bennünket a vonat. Végig Vothy- nián. Eawa-Ruskán, Tomoszovon s már hasonló, 1914-ben s később sokat hallott helyeken megyünk. Síkság, dombok, vizes részek. Ez már Oroszország volt. Békés munka folyik a mezőkön. Az állomásépületek mutatják csak a közeimül lat. Sok helyen még mindig fából épültek a kisebb, elpusztult, leégett állomásépületek. A pálya tökéletesen rendben van. Kovvel állomása első tionra a nagy volt orosz állomásoknak. Rendkívül gazdagon felszerelt, igen hatalmas étterem, hol édesség s minden, mi szem-szájnak ingere, kapható. Sok az érett paradicsom, sok az ugorka. A gyümölcs mind magyarországi. Itt már mindenki teázik. Lengyel, orosz zsidó típus tömkeleg. A férfiak fején túlnyomó a sapkaviselet. Éjféltájon ismét hatalmas állomáson áll meg vonatunk: Brzesc, azelőtt Breszt-Litovszk. A központi hatalmak és Szovjetorosz- ország békekötésének színhelye, városa. Hol van már Hoffmann tábornok, a híres kardjára ütéssel, hol van Trockij, a szovjet akkori külügyi népbiztosa? Ez a békekötés a szovjet részéről, amint azt Oszendovszki ..Keninejében leírja, olyan cselekedete volt a szovjetnek, mint Kun Béla engedelmeskedése Ole- menceau kiürítési parancsának. Lenin elérte azt, amit akart: ha megkisebbedett is Oroszország, de megmaradt az a kisebb terület, melyen a szovjetdiktatura megtarthatta magát. Bialistokban átmegyünk a Varsó- Vilna fővonalra. Itt már nem látunk aratni zabot, mint láttuk azt Kővel környékén s a Leiu- bergtől eddig vivő utunkon. Erdő, fa mindenütt. Fenyő, nyír, eger-fa. Sok a mocsaras, vizes rét. Az állomásokon mindenütt hatalma? fatelepek. Remek, szép, sok virágú állomásépületek. díszes pelargonium. georgina leértekkel. 20 órai gyorsvonat) utazás után megérkezünk Vilmába. Uj vidék, uj táj, uj emberek, uj színes képek. Áhnaszíaiina pusztuló magyar bányászai között Uármmros, szeptember 2. (Ruszinsefeói szerkesztőségünktől.) A csehszlovák kormány ruszinszkói gazgadsági politikájának sarkpont jia a máramanosi erdők kitermeléséin k(L vtiil az aknaszlatinai sóbányák kihasználásában és a bányaüzem nacionaRalisában van. Legutóbbi mánamarosi utunkrél szóló beszámolónkban ígéretet tettünk, hogy az akna- sízlatinai sóhányák és só bányász ok sorsának megvilágításával adatokat fogunk szolgáltatni a fent említett gazgasági politika romboló hatásaira vonatkozólag. * Az akmaszlatinai sóbányászok egyik nagy és kiáltó sérelme az, hogy az aknaszlatinai só- báuyák igazgatósága az akiraszlatinai községi legelőt önkényesen eltulajdonította, másrészt pedig befásUetta és bekerítette. Ezl a bányaigazgatóság a legelő törvény rendelkezéseinek nyílt megsértésével tette és hogy a sérelem annál nagyobb legyen, a kérdéses területeiket bérbadta. Érdeklődtünk e sérelem gazdasági természete iránt. Könnyes szemmel panaszkodtak az emberek. — Uram! Marhaállományunk kipusztul, mert a közelben sehol egy darabka legelőnek való föld nincs . • . * Nos, aztán a munkáselihocsátások! Mutattak néhány munkást. — Tessék nézni: ezt az embert még 1925- ben elbocsátották . . . meg ezt . . . tessék nézni . . . — Hányat bocsátottak el? — Háromszázai, kérem, háromszázat . . . Mind olyanokat, akiknek, mint telepesek le származóinak a bányajog értelmében elvehotetien joguk vaun ahhoz, hogy állandóan bányamunkával foglalkozzanak . . . — fis most munka nélkül vannak? — Öli, nem, Uram! Miután a bánya igazgatóság így megfosztotta őket a telepeseket megillető minden jogtól és előnyüktől, 1.8—20 koronás napszám mellett alkalmazza őket, mint nyugdíjigény nélküli szezón- mwnJcámkat, — Vannak Ilyenek is? — Vannak, kérem • • • Itt, van Fejér László. Az ö esete a többjénél is érdekesebb, öt elbocsátották, mert egy ló megbokrosodott és egy sürgöny oszlopnak ment neki és elpusztult. A ló állami volt. Fejér nem tehetett róla, de snegakarta fizetni a lé árát a kincstárnak, csak el ne bocsássák, csak meg ne fasz- szák ősi jogaitól . . . Hiába volt minden, kérem . . . El bocsátották, aztán meg visszafogadták, mini nyugdíjigény nélküli napszámost, mert a bányató kezeléséhez, olyan jól ért .. . ilyen természetű a Lengyel Péter, Csonka Ignác és Szakács László elbocsátása is. * Aztán rámutatok egy házra. — Ez kérem a munkásotthon ... A miénk volt. Odaadták a Sokol részére. Minden kárpótlás nélkül , . . Egy fillért nem akarnak érte fizetni . . . — De igy van ez mással is — szólt bele egy szomorú arcú magyar bányász. — Lebontották a községházát és újat nem akarnak építeni . . . Tessék nézni! Ki akarnak minket telepíteni, mert omladozik a bánya! De miért omladozik? Azért kérem, mert kapzsiságból, a szabály ellenére, robbantással fejtik a sót . . . — És hová akarnak telepíteni? Azokra a külső kertekre, amik anélkül is miniket illetnek. — És belementek? — Néhányon belementek, mert féltek ée igy aláírták az elibük adott cseh nyelvű uj szerződést, mig a régit elvették tőlük, hogy ne legyen mire hivatkozniok. — Ezek most a mai ingatlanaikból ki vannak forgatva, mig az uj telepek tulajdonjogát nem írták át rájuk, de bért szednek érte. ♦ — Mi Van a Ferenc hányával? A® állomásnál hallottam valamit felőle, — A Ferenc bánya tartópillére — kérem megrepedt . . . — ? — Azért, mert .robbantanak, mert a régi szakképzett művezetőket nyugdíjba kergették és most minden fonákul megy . . . így van ez a víz ellen való védekezéssel is . . . Gipszet tömtek a vizeseikbe . . . Persze, hogy a gipsz ottmaradt, a só meg tovább olvad . . . — Szaporodnak magruk? Lehajtotta fejét a szikár magyar . . . — Pusztulunk, kérem, pusztulunk ... Néhány évtized és hírünk se lesz itten . . . * A régi kedvezményekből semmise jut. A szép sósfürdő se a mienk már . . . Nekünk csak a sósviz maradt meg, amit a Lajos- j I bányánál kapunk ... De azt megközelíteni fts veszedelmes, mert olyan ut vezet oda, amely tele van sárral és iszappal, esős időben valóságos mocsárrá változik . . . — Aztán, ha valaki beteg . . . Mert az bányászembernél gyakori . . . nincs kórházunk! 1 Bgy ilyen nagy községnek nincs kórháza...., 1Az épület ugyan megvan, de nincs berendezve. Ha baleset történik, a magromlott bányászokat a román területen lévő Mdramaroeezigetre kell vasúton szdBUam . . . * Próbáltuk másra terelni a szót. — Hogy vannak az állampolgárságukkal? Legyintettek. — Kérem, még annak sincs, akinek vetetlenül megadják. — Hogy, hogy? — Úgy kérem, hogy a miniszter mér elismerte és megadta az állampolgárságot, be is szedték érte a dijakat, de hetekig, sőt hónapokig elvárhat némelyik, amiig az okiratot megkapja! —Ha aztán valakinek van ilyen írása, az se biztos . . . Tessék nézni! Ott lakik Kékedy Gábor, tetszik ismerni . . . Két csendőr elment a házukba és az optálás i igazolványát erőhatalommal elvette és elvitte . . . * Rámutattunk a cseh kolónia napban ragyogó házaira. r— fis a csehek hogy érzik magukat itt? Mosolyognak a kérdésemen. — Jól, kérem, jól! Ha nincs helyük, van aki gondoskodik róluk. A rahói járási főnök például egyszerűen ráirt Aknaszlatim község képviselőiéstüle- tére, hogy o községi, pénztámokot mozdítsa el álláséból és csehet válasszon meg . . . * Szembefordultunk a panaszkodó emberekkel : — Mondják! Mit szólnának hozzá, ha mi ezeket a súlyos szabálytalanságokat Korláttá Endre dr. szenátor utján a kormány előtt interpelláció tárgyává tennők? összenéztek. Szó nélkül nyújtották kezüket és egy rövidke percre összefonódtak « magyar kezek, görcsösen, erővel, hálásam... Ez Aknaszlaíiua! Kívülről csendes, szépülő és gyarapodó, belülről viharzó lelkű, lerongyolt és felt&rthatatlaaml pusztuló . . . Rácz Pál. — Uj fanér a prágai német egyetemen. A köztársaság elnöke Gamper Ede dr. innsbrucki rendkívüli tanárt a prágai német egyetem lélek- és ideggyógyásza fi tanszékére rendes tanárrá nevezte ki. Gamper tanár 1687 júniusában született a tiroli Kappelben. Orvos fia és a bécsi Mayer tanár tanítványa s munkatársa volt. 4
