Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-14 / 210. (2431.) szám

4 ^X«<M-7V\A<y^AR-mHLAE; lÖMjie^tenAiM 14, vasárnap, ■ : . ...; . T~ i - .■ . .IT- •■■ ■ ■ . > . J- ......- . . 3 Al apítva 1833> ¥bl#fc» M \ \J S > A Üveg, porcalSAa aagykearaakedsse, * KO Sí CB, Fö-utcn m Nagy választék. Jvtáajua ink i —w Pi --------------' " ' ■ *■—MMIIii n»w 1 ■ ■ ■■ ■ • m —aaaÉwa^— Ká rmán sírjánál... & losonci diékkongrcsszus szalmával elmondta: HOSUáTK ZOLTáüt Lángolni és kialudni ősi, nagy törvény sablon­ja: ez maga az élet. E sablon két sarkpontja között tömörüi mindaz, ami munka, ami fáradtság, ami cél. Lángolni és elölni, nekiindnluni és elindulni nagy ellentétek, amelyek szomorú gondolatot szül­nek. De meg kell előttük álianunk, mint ahogy megállottunk sírodnál Kármán József, ml az elin- dulók s te az elmúlott Több mint másfél évszázad távlatában, a nem­zeti önérzet hajnalán tant fel az ő csillaga. Pá­lyája tarka, tündöklő volt, telve egy ifjú lélek sze- retetével, hitével, rajongásával, forróságával. Fé­nyes fellobban ás volt az övé, de rövid, de megté­pett. Az ő sorsa a hulló csillag sorsa: végigszán­tani az égboltot fénnyel, csodálattal, aztán ki­aludni. Olyan pálya volt ez, mely telve volt va­rázzsal, rejtelemmel, ide-odalengő ködfátyollal, mely egyszer titkos szövetkezések, máskor szerel­mek, szenvedélyek rejtő kárpitja volt. Ez a ho­mály, ez a bnrkoltság adja azt a mágnáserőt, amely vonzza, amely csigázza az érdeklődést. Azonban életérmének másik fele oly világos, oiy tiszta, mint a legnemesebb kristály: ez a nemzeti eszme érdekében kifejtett munkálkodás, amely ne­ki és társainak minden pórusukat betöltötte, amelynek célja a korhadó váz átalakítása, kicse­rélése, újabb, biztosabb támaszokkal, amelyekre nyugodtan sulyosbodhatik a jövő. Nyugat felvilá­gosult eszméi s az ő nagy hazaszeretetük volt táp­lálója annak a lángnak, amely mind fényesebb, mind magasabb lett De a sors szomorú zökkenőt lüktet: a küzdelem még függő, az eredmények még éretlenek, a munka még befejezetlen, amikor meg­történ, sápadt-betegen látjuk őt kertjében. Bú­csúzó élet a beköszöntő tavaszban. Ezalatt a Vér­mezőn hóhérhalál oltja ki társainak életét Azon­ban nemsokára az ő koporsóján is megrendül a le­hulló rögók gyászzenéje, nemsokára örök nyuga­lom hantja emelkedik kihűlt teste fölé. De a küz­delem fent tovább folyik; aj sorsok, aj kezek vi­szik az eszmét, kérlelhetetlen törvényszerűséggel múltba omlanak a munkaterhes évek, mig végül a rohanó életszekér s e pillanat idehozott. Nesm messze sírodtól Kármán József, szülővá­rosod meglassadoit élete folyik. Nem messze tő­led jönsaek-monncfc lépésetek, nem messze a te nyugalmadtól zajlik a rad küzdelmünk. Ez a „nem messze* oly Jóleső. Oly megnyugtató tudni azt, hogy itt a vadgesztenyés gyászcsarnokban egy nagy magyar álma őrködik fedettünk. Ml itte­niek különösképp büszkék vagyunk rád, hiszen te a mi prófétánk vagy; de valljuk meg őszintén, talán éppen csért néha meg is feledkeztünk rólad. De most, amikor Ifjú szívvel ily nagy ünnepet ülünk, utunk tehozzád vezetett, a te egyszerű már­vány sírkövedhez, elhoztak a te pihenő szivedhez a mi küzdő szivünket, eljöttünk vallani, kérdezni és fogadalmat tenni. Ne hidd, hogy a zá szí órádon, amelyet a korai halál tépett ki kezedből, kihűlt ujjaid szorító me­lege, ne hidd, hogy az Uránia tiszavirágélete rész­vétlen feledésbe hullott élet, ne hidd, hogy Fanny könnyei nőink szemében nem tükröződnek és hogy a Nemzet cslnosodása nem örök problémánk. A te fáklyád még ég: arcunkba világit, látjuk fényét, érezzük melegét és ebből hitet, bizalmat merítünk. Minket nem érdekel az, hogy e fáklya mögéd egy mondain, zlláK élet árnyékát vetette, de reánk csupán a fényét hagytad, a* árnyékot, amely ösz- 8zetörődő testedé volt, takarja a feledés pora. Vallani, kérdezni, fogadalmat teanj jöttünk! Megváltani, hogy sebeink vannak, megvallanl, hogy görnyeszt a munka és hogy reményeink oly kopottak. De nagy halottunk, e vallomás ne le­gyen panasz. Hiszen a panasz az Ifjú ajkán egyen­lő a káromlással. Igen, sebeink vannak, de mi buz­gón, csöggedetlen keressük rá a gyógyíüvet, gör­nyeszt a munka, de izmaink feszülnek s ellent- állnak, reményeink kopottak, de hitünk szebb, boldogabb jövőt jósol. Aztán kérdezni jöttünk. A Nemzet cslnosodása kemény vád. Talán nem is vád, talán csak csen­des, szomorú megállapítás. Bizony szomorú az, amikor azt mondod, hogy a ml lelkesedésünk, a ml buzgalmunk ceupán szalmaláng; erőlködésünk, becsvágyunk Időnek előtte áléi és megokolatlan tespedésbe süllyed. Mi ezt sokszor elismételjük magunkban és most kérdezünk: Hát így kell ennek lennie? Hát mi nem tudjuk levetni őseink szomorú sorsát? Hát ml is össze­tesszük kezeinket és szunyókálásra hunyjuk tet­teink pilláit, mikor fejünk felett a vakolatlan mun­ka hatalmas kupolává tornyosodik? Hát ellan­kadunk a munka delén, hogy aztán az est kétsé­gei, árnyal, fiaink, unokáink átkában testet öltve emlékünkön fekete varjakként szállongjanak? A kongó csont kegyetlen 9zatirája az ifjúság­nak, amit gonosz istenek röhögnek szemünkbe. Hát azért hoztuk szivünkben Keletről a lángoló tüzet, hogy Itt a Kárpátok tövében, a ti sírotok Te lett szürke, holt hamuvá tapossuk? A vérbetüs századok dicsőségei, csodái azért születtek, hogy a mi elmúlásunkat gyászolják? Hát azért volt múltúnk, hogy ne legyen jövőnk? Hát milyen erő, milyen hatalom az, amely így Ítélkezik felettünk? Vagy talán saját magunk ítélkezünk Így önma­gunk felett? Szégyenletes halál, szomorú halál volna ez Így meghalni, ez egyenlő lenne az öngyil­kossággal. Nagy halottunk, ugy e, még van mód, ugy e, még van eszköz, amellyel zátonyló hajón­kat az árba vonhatjuk? IJgy-e, még élünk? Ugy e, még vagyunk? S végül fogadalmat tejöttünk. Fogadalmat, amely csendes, amely csak ennyi: élni a k a­r»okl Mert mit is ér minden cifra szó* ha moz­gatója, ax akarat béna Ha ezt megfogadtuk, meg­fogadtunk mindent, mert hiszen te mondod, hogy a ml kiimánk alatt van tehetség, csak az akarat, az igazul élni akarás hiányzik. Mi élni akarunk, mert ez mindenek ösztöne, mert ehhez jogunk van! Életet kérünk a munka, a béke, a testvéries megértés nevében! Életet, amelynek váza, pillérei a ti nagy, lángoló eszmétek! Életet, amely bol­dogít! Az emlékezés kikapcsolódás a rohanó tempóból, megállás. Az emlékezés olyan, mint a gyöngyvizü forrás, amelynek cseppjei felfrissítenek, felüdite- nelt. Mi is felfrissülni, megerősödni jöttünk emlé­kedhez, amelyet nem csupán e szürke márvány, o pár aranyozott betű, e néhány maroknyi hant kép­visel, hanem mely emlék felette áll a matériának, mely emlék eszme, élő gondolat. Te emléke vagy az ifjúságnak, a szépségnek, a rajongásnak, a tör­ténésnek, a nemzetszeretetnek. De sokáig Itt nem időzhetünk. Utunk vár, amint a költő mondja: sietni, sietni, sietni muszáj. Most utunk első köveinél állunk, csak előre né­zünk, csak előre lépünk. Valahogy nincs neme­sebb, szebb gesztus, mint egy nyugodt biztonság­gal előretett lépés, nincs nagyszerűbb cselekedet, mint a törtetés. Olyan ut ez, mely göröngyös, mely még a sötét távolban ködük. Amelynek végén a nagy lezárulás határköve vár. Mely mellett egy pillanatra majd meg kell álianunk, hogy felelős­ségünkről, kufárkodásunkról számot adjunk. Ott majt ld-ki érezni fogja, ha hagyatékának átadá­sára kerül a sor, hogy vájjon önvájó bűntudattól remeg-e meg, vagy pedig nyugodt önérzettel bú­csúzik, testál. Amikor igy sorsunk felett számolgatunk, ne csodálkozzunk, ha talán kissé borúsak a szavak. Komoly szókon csiszolódik a szándék, mosolygó­kon, puhákon eltompul. Ez nem a kétségbeesés Válj jón elfelejtjük-e valaha, vájjon el tud­juk-e felejteni azt a keserves és gyöbr elmes időt, melynek konok vihara ma is tépi, szag­gatja a világ lombos fáját, megrázva mindazt a nemes hajtást, gyümölcsöt és virágot, amit az emberiség szelleme és a kultúra millió alkotó müvészkeze megteremtett? Vájjon elfelejthet­jük-e valaha, hogy miután esztendőket töltöt­tünk embermészárlással és vagyonpusztitás- sal ahelyett, hogy ennek a szörnyű bűnnek a bánatával valamennyien vezeklően borultunk volna az oltár elébe és egymás szivére, az en- gesztelődés helyett a szenny és a fertőzőt vé­res iszapjában lubickoltunk! Hogy kibékülés helyett guzsbakötöttek még a gondolatot s az érzést, vagyis az emberi lelket is, hogy állati sorsra kárhoztatva, süketen, vakon, némán vagy az alvajáró magatudatlan érzéketlensé­gében tengődjünk, cél és ideál nélkül. Váj­jon el ludjuk-e valaha mindezt felejteni? A mi nemzedékünk, a szerencsétlenség szánalmas generációja, átok súlyával roskado­zó vállán, mindezt sóiba sem felejtheti el. Ki­rabolva illúzióiból, megfosztva tönkretett if­júsága boldog örömeitől, a tavasz vidámsá­gától és életkedvétől, sötét emlékek lidércnyo­mását nyögi. A világ képének komor filmjei között már a komolyság is meghatja és megenyhiti a vi­gasztalan gondolkozót. A tömérdek ágyú, puska, kard, pokolgép s egyéb gyilkos és orgyilkos szerszám halmazában szerényen hú­zódik meg az orvos lanzettája. Minden csil- iljog 6s tüzel; a lanzetta nyugodj hideg, acélikie­önmarcangoló lwjkálódása, át nem is Pató Pál or mindent elódázó nyugalma. A ml számaink alá vannak huzva, itt már hozzá kell látni az össze­adáshoz, hogy megnyugtató, békés eredmény jöj­jön elő. Ehhez pedig a ti példátokra van szüksé­günk. Hiszen a mi munkánk és a ti munkátok oly hasonlók, hisz a mi célunk és a ti célotok any- nyira egy, hogy máshonnan alkalmasabb, jobb példát nem is meríthetnénk, mint a tiétekből. A ti példátok, a mi ahhoz simuló munkánk, a ml imánk legyen a jövő épitő anyaga, amelyből nem sötét kriptákat emelünk, de gyárakat, de templomokat, békés családi otthonokat, kultúrát, szeretetet, meg­értést. Barázdába vetjük, hogy szent legyen a bú­za, a kenyér, a virág, a lomb és minden minden, mény és egykedvű. A többi minid elvesztette a fejét, lelke egyensúlyát, a lametta meg sem tántorodott, meg se zavarodott. Még ő rá is vérbenforgó szemek merednek, de a lan­zetta és gazdája az emberszeretet részvé­tével és engesztelődésével tekint vissza: én nem gyűlölök! Látiátok-e, megfigyeltétek-e, micsoda munkát végeznek az orvosok, kivált azóta, mi óta a világválság véres örvényébe zuhan­tunk? Lábjátok-e, mit müveinek? Hogyan fe­szítik a végsőig fizikai és lelki erej őket, csakhogy sikeresen birkózhassanak meg a pusztulás robogó démonaival? A négyéves emberirtás förgetegében ők reparálták a tö­mérdek emberéletet, amin a szenvedések és a halálnak rést ütöttek. Az orvos leste a hal­dokló utolsó sóhaját, figyelte a vergődő lázát ■és hallgatta érverését, ö maga is megköny- nyebbült, ha a beteget szerencsésen áthúzta a válságon és megilletődiött az elröppenő lé­lek utolsó fohászkodásától. Az orvos és a pap lett a Gondviselés földi helytartójává az iszo­nyatok borzalmai között. Az egyik épp olyan püspök, mint a másik. A pap: a lélek püs­pöke; az orvos: a testé. Az orvos a fizikai élet püspöke. És az is maradt. És ma is az. Az orvos hivatása és munkája mindig becsülésre és tisztelet re méltó volt. De annak a nemességét, értékét és érdemét sohase éreztük át olyan őszintén, olyan meghatottam és olyan mélyem, mint most. Megmaradt rendületlenül a kötolességtoidáe és az ember­ami körülvesz. Áldott legyen •x ember, a mankója, a verejtéke, áldott legyen a mait, áldott legyen a jövő, áldott legyen a ti emléketek. Kármán József, nyugodj tovább békében, csen­desen. Az ősz sárga hódolata lassan már sírodra hull és mi csendben távozunk. De megvallott hi­tünket, hódolatunkat, hálánkat Itt hagyjak e ko­szorúban, e koszorúnak ölelkező borostyánjai kö­zött, amelyek azonban túl fogják élni a hervadó leveleket ée ha sárgán, fonnyadton omlanak is össze sírodon, a ml hitünk, hódolatunk, hálánk örökéletü szárnyakon emléked lelett fog lebegni és valahányszor aj tavasz fog virulni feletted, újra ki fognak gyűlni, újra lángolni és újra étel fognak. szeretet sziklájának. Csak az orvos az, aki aofcvse néz ée so­hase lát egyebet most wm, eacek a szenvedő* a véraő embert, aki aa ő tudouÁnyára ás lelkiismerdtére, ügyességére és művészetére szorult. Akit neki kell gyógyítania, enyhíte­nie, eőt megmentenie is. Az orvos mindig kér szén áll, sohase habozik. Az orvos még azt se kérdezi, ellenség-e vagy szövetséges, aki előtte szenved, aki segítségért hocszáfordoL fűzövéhez a szenvedés mindenkinek utat nyák. Neki csak egyetlen ellensége van: a léas* aki mindenkinek ellensége. Az étet aüeneé- ge: az orvos ellensége. Imak-e róla statisztikáit, mennyi haldok­lót húznak vissza a másvilág kapujából ? Hány kart, lábat, tüdőt, szivet, májat, vesét, hány életet mentenek meg? Nem tudjuk. Mindeezí alkalmasint egyedül csak ők maguk mondhat­nák meg, de ők összesoritják szájukat, ne­hogy dicsekedjenek. A* orvos hallgatagon végzi dolgát; csöndben, zajtalanul, őszt© sem véve, hogy a bála sóhajai kísérik, ő kitér a magasztaláénak. Egyszerűen, feankölt előke­lőséggel, ahogy méltóságúé tudományához il­lik, egyik szenvedőtől a másikhoz siet, többnyire futva, mert a segítség mindig sür­gőé. És a közös ellenség is mindig siet. óh, derék, komoly, nemes, becsületes Aesculapok! Szivünk megtelik hálával, szere­tettel és büszke bizalommal, mikor rátok gondolunk s tekintünk! Látjuk, érezzük, hisz- szük és tudjuk, hogy mikor már mindenki csenbenhagyta az emberiséget és az embe­riességet, mikor már mindenki a vesztére tör, mikor ősi eszményei helyére torzokat csempésznek és az erkölcs jogát az önzés jo­gával cserélik föl, ti hűek maradtatok! Hűek a harctéren, a kórházi ágyon, a műtőaszta­lon, sőt a mocsár fertőjében és a válságok Örvényeiben is. Ti velünk vagytok és veletek van a lanzetta, a lázmérő, a fecskendő, az or­vossági Szivetekben a hivatás és az emberies­ség isteni lángja lobog. A veszendő élet vi­gasza, biztatása és reménysége. A mai nagy világromlást egyszer, valami­kor, boldogabb napokban talán elfelejtjük. De sohase felejtjük el az orvos jóságát, mun­káját, fáradhatatlan, lelkiismeretes gond­ját és magaföláldozó hűségét, mely a fölka- vart khaoszban is bü maradt az emiberszere- tet örökkévaló törvényeihez. Az isteni útmu­tatáshoz, amit az emberi önzés kijátszott és cinikusan megtagadott hiú bálványai kedvé­ért S aminek ő állított halhatatlan emléket: az orvos. A fizikai élet dicsőséges és diadal­mas, bajvívó papja, püspöke, apostola és munkása. Svatojanshé Teptíce o J* ' ipM í*r bzemwan-Furdo Xiptómcgyében ff&vonai mentén. Égéin éten nyitva Csodá latos szépségű tátrai Sast. Síit Sílacuonij ‘bátra őszi és téli turisztikájának kiindulópont' fa. Sí QgSmbár básisa. Meleg ggóggfirdSk, Ideg­bajok, nSi bajok, ischfas, csáx és általános gyengeség esetére. Mérsékelt árak. SKérjen prospektust. Pista: JCiptovsh} Jfuátg Ján iiiiiumiMmrn 11 .............. tfwnrs-MWBMUjaa—aa—a—pb—m—gg—ob— MÉ CS LÁSZLÓ: „Nem hiányzol majd senkinek!“ Nem is régen nem éltél. Már jó pár ezer éve vitték a Napot, Hóidat égi gyémánt- sínek te nélküled! és vígan szólt a szférák zenéje, — de nem hiányzottal üt a Földön s enkvnekl Az Isten rád gondolt: és elkezdtél gyökerezni, páros talajt kerestél: vérpiros szive bei: gyerek-szemű sok lombod kérdezte: az mi? ez írd? gyerek-szemű sok lombod csodákat rügyezett. Lehet, hogy II encidától-Boncidáig jutottak gyökereid $ csók pár szív volt kamu szód neked, lehet, hogy Kolozsvártól Berlinig is futottak és tízezer szivekből szívtad az izeket Lehet egyhelyben hull le gyümölcs öd a vadalma és nem tatái rá senki az erdő közepén, rogy messze szétgurulnak és sok vny nek v&gabna lesz sok finom gyümölcsöd a Föld nagy körzetén, borzmgUH az díszéire, kacagtál a fel szélre, tán rád szálii, vagy csak vártad a ki rés madarat, — mindegy: ha rád suhint itt a Faxod gó fejszéje, úgy eltűnsz majd a földről, a tönköd sem marad, csak ép dőttöd percében, mint a pisztráng a horgon , gyökérkéidnek végén fájnak majd pár szivek, de nem lesz semmi, jel sem a Napon, sem a Holdon, szférák zenéje zeng, zeng — és nem hiányzói senkinek. a®Esa.. a asaiuBaimmamssmtasamsöamKUumu'^smnmmmaaammmiasasmmssaammss AZ ORV Irta: Lőrinczy György

Next

/
Oldalképek
Tartalom