Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-14 / 210. (2431.) szám

1989 Mjerpteanber 14, vasárnap. 5 BRI AND I Otajos, piszkos, kormos kezeket és ruhákat játszva mossa I P&csáikoSubitol szappannal!! I Sofőröknek, gépészeknek, kéményseprőknek nélkülözhetetlenj Q&nf, szeptember 13. (A P. H. genfi mun­katársának levéltudósitása.) Briand beszólt. lA szűnni nem akaró taps, amivel az emel­vényre lépett öreg politikust fogadták, őszin­te volt, mert minden előzmény és lelhető kombináció tulján biztak benne és abban, amit mondani fog. Az egyórás beszéd végén a fáradtan és lassan helyére induló Briand-t alig, hogy megtapsolták. Visszhangnak még ee is sok volt, annyira keveset mondott. Briand többet akart és a mostani szep­temberi ülésre egy éves munka után előkészí­tett programján csak az általános és minden Oldaliról erősen hangsúlyozott fétékenykedő szempontok hatása alatt beszólt ma olyan szo­katlanul csendesen, tartózkodva, csaknem unalmasan. Genfbe ezúttal elsősorban mint francia miniszter jött és csak másodsorban, mint nép­szövetségi szónok, kíséretében a francia kabi­net tagjaiból alakult delegáció szerepel, akik szinte tüntetőleg igazolják Briand hivatalos minőségét, a francia érdekek külügyminiszte­rét Hogy a francia kormány érdeke meny­nyiben egyezik az európai érv genfi szószó­lójának eredeti intencióival, azt Tardieu és a francia sajtó magatartása magyarázza. Tar­csend. Briand beszélni kezd. Beszéde első harmadában mintegy hitet vall a Népszövetség mellett. Meggyőződése szerint a Népszóvétség kikerült a szkeptikus és ironikus kritikák szírijei közül és ina már az óceán végtelen horizontja adja meg a Népszövetség munkájának kilátásait és lehe­tőségeit. Megemlíti, hogy ő személyesen nem egy ízben bizonyította be, hogy ebbe az in­tézménybe vetett hite renditihetet'len s minden további nemzetközi érdekű politikai akciót csakis a Népszövetség támogatása és hozzá­járulása alapján tarta kivihetőnek. Szakatlanul idegesen beszél. Fel-alá jár, be­széd közben a gyorsírók asztalára néz, mon­datok közepén megáll, gondolkodik, majd sietve folytatja, mig valami fontos ponthoz ér, amikor is lassan fokozódó gesztus és hang krescsendóval kiabálja a felkiáltójelet a terembe, ami szokásosan, dübörgő tapsba vész el. Ezúttal merev figyelem, de ritka és vérszegény taips a válasz. Nagyon lassan in­dul az európai terv felé. Még tartja a feszül­ten figyelő és várakozó termet, de a csendes és monoton beszámoló, amit a kérdésről tart, amit már mindenki ismer, arra enged követ­keztetni, hogy inkább becsületből beszél, mert az egybegyűlteknek valamit mégis csak mondani kell és ha már a jövőről és további elképzelésekről nem beszélhet, legalább arról beszél, ami már megtörtént. Közel egy órá­ja beszél már. Ideges fészkelődé© a teremben. Briand tág frázisokban beszól az európai unió tervének és az egész világ békéjének re­ményeiről, Szinte haragosan kiabál. „Min­den lehetséges!" — kiáltja a terembe. Csönd a felelet. Röviden végez, mintegy a Népszö­vetség bizttatását kérve az elkezdett terv fejlő­dési lehetőségeinek további kereséséihez. Briand egyedül maradt az ideával Genfbeo és a következő obiigát és elismerő dicsére­tek elhangzása után egy genfi kommissio bonckése alá kerül a gondolat, ami alól ed­dig még nem került egy kérdés se elevenen ismét a nyilvánosság elé. „Az európai egye­sülés gondolata múzeumi tárgy volt eddig, amit üveg mögül hoztunk vissza Európa éle­tébe" — mondta Briand délelőtt. A genfi hangos körmenet után visszahelyezik az em­lített múzeumba és Briand legfeljebb csak őre lesz az üveg mögé helyezett csillogó gon­dolatnak, amit az összes érdekelteknek kel­lemetlen és korai időpontban hozott Európa és az egész világ plénuma elé. dieu a kérdés felvetése óta említést se tett Briand tervéről, az európai föderáció tervét, mint Briand külön akcióját kezeli, de egyide­jűleg hivatalos formákkal biztosítja magát és kormányát, hogy Briand Géniben csak a francia program keretein belül foglalkozhas­son az európai közeledés ée béke kérdésével. A francia sajtó részben jóakaratu vállvere- getéssei, részben a „tanulmányi bizottság" ki­küldése alapján adódó kiút reményében tár­gyalja Briand tervét. Ilyen adottságok modett indult el Páriából és jött ide Geufbe, 26 or­szág tartózkodó válaszának „Fehér Könyv"- ével irattáskájában, Európa egyesüléséről beszélni a választási, politikai, gazdasági és munkanélküliségi válságokban úszó, intenzi­ven hadgyakorlatozó, revizionista és antire- vizionista alapon két táborba csoportosult Európai delegáltjai előtt. Genfiben a kisebbségi kongresszus 40 mil­lió ember elintézetlen sorsát hangsúlyozó le­vele és Henderson merev álláspontja fogad­ta. Mire várt Briand kezdetben annyira lel­kesülő és későbbi deceipcióját palástolni se akaró publikuma? A csalódottságot a genfi atmoszféra magyarázza. Tizenegyedik éve Jönnek Genfbe a háború szomorú örökségét likvidáló és a belső és külső komplikációk­nak hálójában kapálódzó országok követei a genfi emelvényre és az, aki a többi 55 ország 55 féle álláspontja előtt panaszolja el a ma­ga baját, annak megfelelően egy hanggal ba­rátságosabban s mél táu3yos ab bán beszél, mint otthon a panaszok tárgyát képező választói előtt. A genfi tárgyalóerőmben egy taps-al­kalmat se szalaszt el a hallgatóság, ha valaki a békét említi és annak megszilárditási le­hetőségeiről beszél. Ha a „másik" beszól a bé­kéről, az mindig és mindenütt hat és tetszik, Genfben is. Beszéltek is róla tizenegy évig szünet nélkül, fáradhatatlanul, mindenki, győ­ző, legyőzött, semleges harmadik. A béke, tizenegy éves genfi munka után, már szinte tradíció és minden beszéd csalhatatlanul biz­tosan lelkesítő invokációja, point-je egy­aránt. A hiba csak az egyes szónoki nekilen­dülések realizálhatósága körül mutatkozott. A Genfbe küldött delegációk élén álló tenorok mindegyike egy hanggal nyíltabban, méltá­nyosabban és ennek megfelelően magasab­ban énekelt, mint otthon a kórus és az igy lét­rejött disszonancia képtelen zavarokat idé­zett elő az érdekelt parlamentekben, akár Briand Ígért soron kívüli kiürítést a néme­teknek, akár Stresemann beszélt a német jobboldalnak egy európai békepolitika érde­kében franciáknak fizetendő reparációkról. Briand lirikius kedély és különösen szépen és sokat énekelt, mig végre az európai békét végleg biztosítani akaró unió tervének fel­vetésével egyszerre kilépett többi, szerény és amatőr alapon békepolitikát folytató kollégá­ja sorából és ami egészen egyéni akcióját és annak teljes felelőségét illeti, professzionista béke-hérosszá nőtte ki magát. Ma, — még mindig Páneurópa jegyében be­szélve, de a súlyt az általános békére és a Népszövetség hivatására helyezve — reama- tőrizáltatta magát. Ezt a tényt az említett hű­vös taps alakijában tudomásul is vették. * Zsúfolt terem. Az elnöki emelvény fölött elhelyezett óra pont tizenegy órát mutat, mi­kor Titulescu, mint a Közgyűlés elnöke, fel­kéri Aristide Briand, francia delegáltat, aki lassan indul a kitörő nagy taps közepette az elnöki tribün felé. Sokáig áll a teremmel szemközt, majd egy kézmozdulattal jelzi, hogy beszélni akar. Hirtelen beálló nagy I Azzal vádolía magái egy hogy a csorbái hegyekben meggyilkolía és kiraboíia önmagái Végül is lopások szériája bizonyult rá a prágai rendkívüli egyetemi hallgatóra Prága, szeptember 13. A prágai rendőrséget egy titokzatos férfi esete foglalkoztatja, amely­nek szálai egészen Szlovenszkóra látszanak nyúl­ni. Két nappal ezelőtt a Wilson-pályaudvaron a kapus feltartóztatott egy fiatalembert, aki az olmützi gyorsvonattal Jegy nélkül érkezett Prágába s a jegyleadásnál rajtaveszett ingyen-utazásán. Az előhívott rendőrnek a fiatalember bediktálta személyi adatait b azt mondta, hogy Bialik Ferencnek hívják $ egyetemi hallgató. Mivel semmiféle igazoló okmány nem volt ná­la s a vasúti jegyet sem tudta megfizetni, a rendőr bevitte az őreiobára. A meglopoit lilaniráp A fiatalember személyi megmo tolásakor egy arany töltőtollat találtak nála, amelyről nem tu­dott felvilágosítást adni. Körülbelül ugyanebben az időben érkezett a rendőrbiztosságra Korger András zsizskovi kereskedő, aki együtt utazott a fiatalemberrel s a pályaudvar előcsarnokában a fiatalember, a kapus és a rendőr között le­játszódott jelenetnek ifi szemtanúja volt. Korger azzal a szándékkal sietett a rendőrbiztoeságra, hogy a „szegény egyetemi hallgató" helyett meg­fizeti a vasúti jegy árát s a bírságot 6 igy kiváltja a törvény kezéből. Amikor azon­ban a rendőrök kezében megpillantotta az arany töltőtollat, egyszerre a saját zsebéhez kapott s Imául § ü 1 Föídesi Gréte úrnőt, parfümériánk vezetőjét p ff Berlinben az Elizabeth-Arden-Salon rövid látó- é g gatá a után beavatták az Elisabeth-Arden-Sa- |f Ion tudományos kezelésébe és autorizálták a p ?! helyes börkezelésben való tanácsok adására. & Í Földes! Gréte úrnő szivesen ad hölgyeknek W díjmentesen tanácsot a szépség- és testápolásra p vonatkozólag. fe % Egyedüli autorizált egyedárusitás Bratislavában | PAÜFUME&IIA | 2 D. E N G E L i | BRATISLAVA. | M Ms7ea*ses M««a 6. f | , ..............................i ?! \7. Ebsabeth-Arden szépségápolásáról szóló f J könyvecskét mindenkinek szivesen bocsájtuk % 3 rendelkezésére. ’ ^ megállapította, hogy kétszáznegyven koronás töltőtollát valaki — nyilván a titokzatos fiatal­ember — ellopta. A következő pillanatban pedig fel is ismerte a fiatalembernél talált töltőtoll­ban saját tulajdonát Most már természetesen szó sem lehetett arról, hogy a fiatalembert kiváltsa^ sőt ellenkezőleg, bűnvádi följelentést tett ellene. Bialik elmondja, hogyan végzett Bialikkal Bialákot ezután személyazonosságának megál­lapítása céljából átszállították a rendőrigazgató- eág bűnügyi osztályára. A fiatalember itt egy­szeriben szenzációs vallomást tett Kijelentette, hogy Poiácsek Józsefnek hívják, k rak ói lakos és még jülius 22-én a Tátrában megölt egy em­bert, akit — Bialik Ferencnek hívnak. Előadta, hogy Bialikkal Lengyelországban is­merkedett meg s mindenhová követte őt. Elő­ször Priborba ment utána, ahol rokonai van­nak, majd eljött utána Prágába is, ahol kisze­melt áldozata a Domazlická-ulice 22. szám alatt szállott meg. Júniusban Bialik elutazott Csor­bára, ahová ugyancsak követte s mikor egy nap Csorbáról kirándultak a he­gyek közé, egy szakadékba taszította. A gyil­kosság után kerülő utón leszállt a szakadék­ba halott áldozatához, kivetkőztette ruháiból, amelyeket magára szedett s magához vette 60.000 koronáját is. A halott zsebében a csorbái szálló néhány iga­zoló írását találta, amelyekkel a szállóban — ahová a gyilkosság után visszament — kivál­totta áldozata bőröndjeit. Azonban még útköz­ben — a gyilkosság színhelyétől való menekülé­se közben — állítólag eldobta a pénzt, hogy el ne árulja magát. Azután elutazott Szlovenszkóról g különböző helyeken kóborolt. Az élőben felismerik a halottat A rendőrség nem adott túlságos hitelt a fia­talember fantasztikus ée sokban valószínűtlen, önkéntes vallomásának, de azért házkutatást eszközölt a zsizskovi lakásban. Ott tényleg ta­láltak Bialik Ferenc névre szóló igazoló irato­kat és különböző leveleket. Ennek alapján az állítólagos Polácseket szembesítették a lakás tulajdonosával, egy Vanekné nevű asszonnyal, aki a legnagyobb határozó ttsággaj ismert^ föl benne egykori albérlőjét, Bialik Ferencet, aki már 1929-ben lakott nála. Továbbá kon- frontálták Prágában tartózkodó pribori földi­jeivel, akik ugyancsak fölismerték az állítóla­gos Polácsekben — Bialik Ferencet. Lopások sorozata Bialik-Poiácsek a szembesítések ellenére nem ingott meg, hanem továbbra is kitartott amel­lett, hogy Polácseknek hívják. Ismételt kihall­gatások során azonban végül is sírva vallotta be, hogy Bialiknak hívják és az egész gyilkosságot csak kigondolta. Aztán töredelmesen bevallotta, hogy julius fo­lyamán ellopta Dvorácsek nevű lakótársának néhány harisnyáját s néhány pár női selyemha­risnyáját is, összesen 200 korona értékben. A beidézett Dvorácsek viszont azt is állítja, hogy a férfi és női harisnyákon kívül kétszáz korona készpénze is elveszett, mig Bialik váltig hangoz­tatja, hogy ez nem az ő lelkiismeretét terheli. Újabb házkutatást tartottak Bialik lakásán b ez alkalommal egy lezárt szekrényben egy Prága 7, 10239. száma postazsákot ta­láltak, amelyben különböző nyomtatványok, levelek, kisérőiráeok és utalványok voltak. A postahiva­talban megállapították, hogy a postazsákot julius 24-én este tiz órakor lop­ták el egy postai kézikocsiból, amely a Wilson-pályaudvar perrónján a kassai gyorsvonat mellett állott. Bialik most már azt is Gyomor- és bélsavároknál, étványtalauság- ságnál, szorulásnál, felfúvódásnál, gyomor­égésnél, felböfögésnél, szédülésnél, homlok- fájásnál, hányingernél 1—2 pohár természe­tes „Ferenc József" keserüviz alaposan ki­tisztítja az emésztőutakat. Közkórházi jelen­tésekben olvassuk, hogy a Ferenc József vi­zet még a fekvő betegek is nagyon szivesen isszák és általánosan dicsérik. A Ferenc Jó­zsef keserüviz gyógyszertárakban, drogériák­ban és füszerüzletekben kapható. bevallotta, hogy a poetazeákot valóban ő lopta el b egyenesen a lakására vitte, ahol sorra fel­nyitotta a leveleket, amelyekben pénzt keresett. De semmit sem talált, ezért a zsákot tartalmá­val együtt bezárta a szekrénybe. Bialikról megállapította a rendőrség, hogy 1908-ban született a neutitecheni járásban lévő Priiborban s rendkívüli hallgató az egyik prágai főiskolán. A vizsgálat befejezése után át fogják szállíta­ni a kerületi bíróság fogházába. Továbbra is rejtély, miért állította, a rendőrségen, hogy a Tátrában meggyilkolta — saját magát. Lehet, hogy rendőrkézre kerülve félt személyazonos­ságának identifikálásától s a különböző lopások kiderítéséről s a kigondolt gyilkossággal akar­ta a figyelmet magától elterelni. irigoyen Európába költözik Páris, szeptember 13. A Journal jelentése szerint Irigoyen, Argentína volt köztársasági elnöke Európába költözik és St. Jean Luz környékén telepszik le. Irigoyen Délfrancra- országból származik és baszk nemzetiségű. Szülei St. Jean Luzból vándoroltak ki Ame­rikába. — Kellogg a Nobel békedij jelöltje. Ősié­ből jelentik: A lapok értesülése szerint az 1929—30. évi Nobel-békedijat az idén egy­szerre fogják odaítélni. A norvég parlament Nobel-bizottsága novem.ber elején ül össze, hogy a dijat kiadja. A legvalószínűbb jelölt a békedijra az oslói lapok szerint Kellogg amerikai volt külügyi államtitkár s kívüle számbajöhet Lindhagen stockholmi polgár- mester é? Miss Jane Adams, az ismert ame­rikai pacifista írónő. — Elkobozták a Vola Ludut. Nyitrai tudó­sítónk jelenti: Az országos keresztényszocia- lista párt Nyitrán megjelenő szlovák lapjának, a Vola Ludunak legutóbbi számát az egész vezércikk és egy másik cikk néhány kitétele miatt az államügyészség elkobozta. A lapból uj kiadást adtak ki, az elkobzást megfelleb­bezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom