Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-31 / 198. (2419.) szám

fPM<M-MAGtomHlRLAP Az Albrecht-nász napjaiból elárulhattok egy meg'bukási titkot, melyről idehaza per­sze nem írunk, de érdemes gondolkozni fe­lőle: a „nagy szenzáció11 megbukott. Nem érdekelte az embereket. Heteken át suttog­tak, s mikor egy távira ti ügynökség végre hivatalosan kiadta a hirt, hogy Albrecht ki­rályi herceg feleségül vette Lelbaoh Irént, egy elvált uriasszonyt, minden újságszer­kesztő a kezét dörzsölte, s a nyomdákban előszedték a legvastagabb betűket. S más­nap szaladt a rikkancs és kiabált. Az ilyen ..szenzációnak" az újságos inál ás műhelyé­ben finom hőmérője van — estére már tud­tuk, hogy az Albreoht-affér a közönségnél megbukott. Az emberek elolvasták, biccen­tettek. Egy fiatalember elvett egy fiatal nőt, a házasságot bonyodalmak előzték meg — szép, nagyon szép, S hogy morganafcikus a házasság? Istenem, hát morganatikus. S Zita éjkirálynő beleegyezett? Nem egyezett bele? Az se olyan nagy baj. Mindenkit meglepett az a hűvösség, aki ujságcsináláshoz ért. A fiatal főherceg sze­mélye rokonszenves Magyarországon. Éve­ken át tele volt a levegő kombinációkkal, pletykákkal személye körül. Romantikus történetek keringtek, melyeknek epilógja most ez a romantikus házasság. S maga az esemény is rokonszenves, szerelem az első pillantásra, akadályok, társadalmiak és em­beriek, a szerelmes nő férjnél van, a szerel­mes férfi királyi fenség, két szív egymásra talál, az ember azt hinné, hogy minden var- róleány könnyezni kezd. Hát nem kezd. S nem Albrecht regényes házassága, ha­nem az, ahogy nem hatott, ami nagyon ér­dekes. * Beszéltek róla, persze, hogy beszéltek, érdeklődtek, — de egy futballmeccs dél­utánján többször szólal meg a szerkesztősé­gi teletfon, miint azon az estén, mikor az el­terjedt hírek szerint már hivatalosan ie megerősítették Albrecht házasságának tú­rét. Amit a fiatal férj oly dicséretesen óhajtott, — hogy a házasságkötést tekintse mindenki az ő magánügyének — az a kö­zönség részéről a legteljesebb mértékben megtörtént Senki nem törődik velük. A kö­zönség tudomásul vette és napirendre tért fölötte, hogy egy királyi herceg feleségűi vett egy hölgyet, aki nem királyi hercegnő, a rikkancsok rekedtre ordíthatták magukat, de ezen a napon egyetlen lappéldánnyal több nem fogyott Budapesten, mint máskor. Aki Pestet valamennyire ismeri, pletyka- éhségét, a pesti közönség kiszolgáltatottsá­gát szenzációk s rémhírekkel szemben, az figyelemreméltó tünetnek tarthatja ezt a közönyt. Md történt itt? Hirtelen változás a közönség Ízlésében, gondolkozásában? Éj­szaka alatt diszkrécióra nevelték a pesti ízlést? Bizonyára neon. A változás, a közöny oka bonyolultabb. Az emberek egyszerűen nem találnak semmi különöset abban, hogy egy királyi herceg úgy viselkedik, mint ál­talában egy jellemes és szerelmes ember. Senki nem kap a fejéhez. Nincs cinikus tréfa, romantikus, lázas érdeklődés. Elvet­te? kérdik. Gratulálunk. * Hogy a laf>ok siettek a legnagyobb szósz- szál feltálalni, azt nem veheti senki rossz- néven. Jobb szeretnék ugyan olyan atmo­szférában élni, ahol az a hiT, hogy Albrecht, habsburgi királyi herceg, Ottó exikirály el­sőfokú és Xm. Alfonz spanyol király má­sodfokú unokaöccse morganatikus házassá­got kötött, nem a lapok eílső oldalán, hanem a házassági rovatban jelenik meg, borgis- ból, kétsoros hírben, így: „Habsburg Al­brecht és Heibach Irén mai napon házassá­got kötöttek. (Minden külön értesítés he­lyett.)" De itt még nem tartunk, s ha egy magyar lap meg is engedte egyszer magá­nak, hogy Sztambulinszkij meggyilkoltatá­sának hírét a halálozási rovatban közölje, két sorban („Koszorúk mellőzése kéretik"), a példa nem csinált iskolát, s Albrecht re­gényes házassága csakugyan esemény, s meg lehet érteni a vastag betűket. Ami a közönség közönyét íűeti, melyet a vastag betűk sem tudtak felrázni, ez nem annyira cinizmus, rnean is apathiia, mint bizonyos ta­pasztalatok konzekvenciáinak jele, bizonyos ítélkezési érettség jele, s ezt nagyra kell becsülni. Kit érdekel ma, hogy egy termé­szetes eszű és jellemű ember természetesen viselkedik, kd háborodik, ki indul fel ezen, ki tud elcsámcsogni ezen? Senki. Talán az illetékesek, — de higyjék el, hogy ezt a nagy szenzációt úgy elsöpörte az állami közmunkák kiadásáról az első híradás, hogy a lapok nem tudták elég gyorsan ad acta tenni. Megnősült, hát megnősült. Nehéz be­látni, miért ne nősült volna meg? A fiatal férjnek van vagyona, elég jő társadalmi po­zíciója, még sóikra viheti. Miért ne nősüljön? Ha egyszer szeretik egymást... GALATÁBAN Irta: HUNGftRICUS VIATOR GaLata. augusztus hó. Társaságunk egyetlen bolgár tagja a csó­nakosokkal veszekedte a mótoros árát. Mert, Isten tudja, a német otthon csak szür­ke német, az angol is elvész az angol ren­getegben, a magyarok Pesten egész normá­lisan, sőt Ízléssel öltözködnek 8 csak utazás előtt rendelnek lehetetlen formájú sport- ruhát, — (keleten azonban még ki se nyitot­ta a száját, a külföldire mindenki rögtön ráismer. A bolgár a Balkán legbecsülete­sebb népe, de hiába, a külföldire neki is foga fáj. „Egye meg a fene, fizessen, ha mulatná akar." A sakktáblán legjobb ilyenkor egy-egy parasztot, benfentest a tornyok, futóik vé­delmére előretolni. — Egész napra? hm, — gondolkozik s mustrálja a Kodaikkail, miegyébbel felsze­relt társaságot a csónakos, — legyen hét­száz leva. — Jó, tehát négyszázat kapsz ét ebédet és füstölni valót... — ötszáz se lett volna sok, de legyen, ül­jenek be... S máris igazgatja a motor kerekes láncát. Csinos, ügyes kis járómü. Szürkére fes­tett testén élénken piroslík a csónak bolgáT betűkkel rákanyarátott neve: „Az én kedve­sem". Mint ahogy matrózok szokták karjuk­ra tetováltatni szeretőjük nevét: „Marinké" e körötte a nyíllal átszűrt szív. A ceónak nevét át lehet festeni, de mát csinál a matróz, ha szeretőt cserél vagy Ka­tót vesz feleségül? Hatan voltunk, négyen férfiak, mind­egyikre 100 leva, vagyis 25 cs. K esett. Egész napi ásón akihasználatért, ugyebár, nem sok? Egyáltalán nevetségesen olcsó Bulgáriá­ban az élet. Még az idegemnek is Majdnem azt mondhatnám, ide gyerünk, ha spórolni alt amink. Gálát a a Várnával szemközti erdős­hegyes félszigeten fekszik. Tisztára vad pa­radicsom. A szó dupla értelmében. Sehol annyi paradicsom egy rakáson, s másod­szor: az itt nyaralóik csakugyan paradicsomi életet élnek. Egész napi öltözetük: fürdőruha, szandál, étkezéshez pyjama. Fuhrmann Andor bará­tunknak való hely volna ez. A volt törvény­széki elnök ur szerint ugyanis hárem dolog kell csak az élet, egészség és jó kedély fenn­tartásához: víz, nap és hagymásparadi­csom. Van benne valami. Egyik sem fekszi meg az ember gyomrát. Nyílegyenest sikluník a szemközti part­nak. Huszonöt perc alatt berreg át velünk a motoros. — Hányadika iis van? kérdi kompániánk német hölgytagja. Térdére fektetett rajz- tömbíjébe firkán tett képvázlat alá volt szük­sége a dátumra. — Augusztus busz. Régi István napjaink jutnak eszembe. Tyűh, de messze estem hazulról 1 Ceak semmi érzelgősség. A jelein a leg­szebb. A múlt? — álom. — A jövő? — kér­dőjel. Gyerünk tovább. A kikötőben vagyunk. Várna házai ra gyogó fényességben vakítanak a túloldal­ról. A Fekete tenger eme partvidékének nagy előnye, hogy keltétől kezdve kapja a napot. Reggel öt órától uzsonnakávéig egy­folytában. S a reggeli ultraviolette sugarak állítólag különös gyógyhatárnak. Nem hir­telen, lassan barnilana.'k. De ninr* is mesz- sze környéken fehér testű emberi lény. A ma érkezetlek külön bújnak s nem mutat­koznak a nagy plageon, mig barna csuhát nem kapnak. Meztelenségnek csak a fehér­bőrű ség számit. Nem mondhatnám, hogy minden nőnek jól áll a napszőtte barna toa- let; ez az egyszinüség annyira uniformizálja az embereket, hogy szinte a női bájak ro­vására megy s a szabadság, egyenlőség és testvériiségnek gyakran tulságba rítt elő­mozdítója lehet. Halászok gázolnak a sekély parti vízben s cipelik ólomgolyós hálóikat. A gálát ai kikö­tő fürdőzőkkel szemben védett teriHet, sze­gény emberek tanyája, a dagály a kikötőbe sodorja a halakat, mint óriás kádból mázsa- számra szedik ki hálóikkal az értékes zsák­mányt. Előttünk jókora erdős, sziklás hegyül ajkú, Gálát a, a falu, a hegyháton, alatta, a túlol­dalon, az ideális, természetes plage. Meg­mászni, az augusztusi napsütésben, a dom­bot, forró feladat. Szerencsére úgy hs va­gyunk öltözve, 6 a túloldalon az ígéret föld­je, tejjel, mézzel folyó, gyümöflososodékkal megrakott Kánaán * a tenger tiszta hullá­mai várnak. Várnából az immáron a néme­tek által » felfedezett, tehát világfürdőnek indult tengerparti városból Galatába köl­töznek át nyáréira a várnaiak. Bérbe adott városi lakásuk árából Gatatában pompásan nyamlnak. Keskeny erdei utón haladunk libasorban fölfelé. Egy-egy tisztásból kilátónk a tenge­ri messzeségbe. A legeiniíkusaM) angolnak fa természeti mádévá kefl itt válnia. Lelke­sednek is vándorcsapatunk angoljai. A férj és a feleség ie. Angoloknál szinte szokatlan melegséggel és egyöntetűséggel: — Ugye mondtam, Jack? Nincs értelme örökösen a plageon, a parkiban s a terra- szokon forogni. Embert láthatunk eleget a Mirigy és bőr baj oknál Kérje * esirí jód-bróm kúrák használati ntasitását. Csizfürdő. Piocadiíllyn is ... Micsoda kilátás!... Az ott Euximograd a a királyi kastély... Az a sö­tétség a várnai park. Innen felülről látni, mily hatalmas kiterjedésű. A kikötő — néz­zék — mint egy skatulya, kár, hogy nincs szegény bolgároknak mit beléosomagoűn iok. Mit lehetne Várnából angol kézben csi­nálni! — Ebből is? ... i; Elő a KodaMcal, egyelőre filmen veszi tu­lajdonba Mrs. Backiford az elénk terített pompás képet. Hároiminegyedórás erős menetelés után a hegytetőre, Galaita faluba érünk. Augusz­tus 20-án törik nálunk Dobón először a ku­koricát. Itt már cséples ideje van. Pompás búzájuk terem a hegytetőn. A lakosság na­gyobb fele tőrök. Az őstermelők. Gazdálko­dási módjuk is ősi, primiitiv. Szérüs kertjük közepén keményre taposott tisztásra hord­ják az életet, a szétbontott kévék csomóit köribe fektetik s aztán szánkőszerü csúszós faalkotmányt vontatnak lóval vagy bivaly- iya'l a szét teregetett kalásztömegen; hogy súlyosabb legyen a prés, nagy kődarabot helyeznek rá s a gazda is feláll a szánra, s hajrá! — körbe jártat iák a szánt. Hol van­nak ezek a cséplőgéptől s a Ford-traktortól. S lám igy is kipereg a szem, s Fordék asz­talára sem kerül fehérebb kenyér, mint amilyet m!i vásároltunk az egyetlen galatai péknél s fogyasztottunk el hamuban sült to­jások s leglörökebb fekete kávé mellé a szintén egyetlen galatai „restaurant de luxé"-'bén. Étterem itt ugyanis tisztára luxus, Galafában mindenki a maga szalká- osa. Tejen, vajon, birkasajton, tojáson, mé­zen és húszféle finom gyümölcsön étinek itt az emberek. Húst csak akkor látnak, ha miaguk lövik — a nyalat, a fürjet, — ha maguk fogják — a halat. Ebből is, abból is rengeteg van a szigeten. Vasárnap ismét átmegyek, ayulpeoseayóre hívott meg Zaév- kofif gimnáziumi igazgató ur felesége, aki nyolctagú háznépével két és fél hónapon át itt nyaral. Hatezobáis házért kétezer levét — 500 K — fizetnek a nyárra, kosztjuk a trip­lájába keiül, 2000 K-ért nyaral tehát har- madfélhónapon keresztül egy tíztagú csa­lád. Miibe kerül ez a Balatonnál vagy a Táifc- rábau? S a tenger mégiscsak tenger s más, mint a megszokott hétköznapi szürkeség. Hogy nem ismerik Thornas Manót * nean citálnak, mint a md kwlturlányaink. már tizennyolcéves korukban naponta tizen­nyolc írót, művészt, poétát? — lelke a bol­gárnak friss, romlatlan, s van benne hami­sítatlan, fefbődéskópies, természetes ész s erő. Ilyen forrásból meríteni frissítőbb, minit pohbadt agyakból kérni kölcsönbe tudóst. Ám tengerre, magyar! Hegyre föl s most hegyről le, egyenesen a mocsoktalan, szűz- tiszta plagera. A galatainál ideálisaibbat al­kotni, de képzelni se lehet. Nem csoda, ma­ga az Ur Isten tisztogatja, formálja napol­ta. Sziklák alatt és sziklák közzé ágyainak be naponta friss homokréteget a valahon­nan Szebasztopol felől éjjente tankszerüleg felvonuló hullám-roh amcsapat ok. S reggel­re mintha ‘kiseperték volna, tiszta fehéren ragyog a plage. — Ez a mi boldogságunk, szórakozásunk, pihenőágyunk, napi fek­helyünk. A fiatalok csónakra szállnak s ks- eveznek messze, ott úsznak, lubickolnak, töltik délig a napot, mi öregek a napon be- verészünk, olykor mászunk csak virióe s ússzak kőiül a partokat, többnyire üt főz­zük az ebédet, — kondénszámra, mert far- kaséhvággyal kerülnék haza a gyerekek, egynék-egynek két-három dinnyét felkana­lazni meg se kottyan, szerencsére gyümölcs, zöldség s a kenyér úgyszólván ingyenbe van, pusztítjuk is csodamód. így mesélte a várnai gimnázium derék tanára, s gömbölyűre bízott, mosolygó* édetepárjávai boldogan mutatott a szépszá­mú gyerekcsapatra, melyet mind maguké­nak vallhatták. Mit kell ezeknek Dauville, Cannes, Biar- ritz, Lidó, — Excelsior, Palaoe, Savoy s a többi csodaház, — csigaházban is fészkelhet boldogság, — b ugye? — palotában ee le® meg helyét. Ekkora melegben ennyi bölcsesség: elég, ruhát le, úszónadrágot fel, — itt jő mély « víz, — hopp! ugorjunk fejest. Hullám csap át, uszunk víz alatt, a világból nem látunk semmit, —- jóság, gonoszság, minden el­marad. HÍD A hídon át mennek a halálba a hidon át jönnek az életbe; mindenki a halálból születik és a halálba tér vissza. Születik: egy röpke jelenés, tndjátok-o, talán csillogás és öröm, talán rongyok és sirás, egy röpke jelenés, tudjátok-e, talán csillogás és sirás, talán rongyok és öröm, gyorsan elröppenő; de a Hidon át mindig világosság s őrült rohanás, mint bulvárokon, mennek szüntelenül a halottak (mind mosolyognak) jönnek szüntelenül a halálból a születők * (mintha kicsit remegnének) csak egy röpke szerep, egy kis jelenés, hulló konfettik, egypár mámoros tegnap, felágaskodó pillanat, meghal, a balváron mennek, mennek fehéren, halottan, — boldogan, mert a jelenés röppenő s legördül a függöny. A Híd feszül egek végtelenjén ünnepi világosságban, örökkön ... Erdőházy BagSk PESTI NOTESZ ttja Mázai Sándor 6 | * V éSB>b T valódi csomózással I _____H>30 aggasztna ti, vasárnap. | Min den ma­// ^ gyár diák il 07$ fiü barátja! Mindenki T m ve9Iemefl' LümSÉkíz Ara 10 Ke I -------1 I M egrendelhető a Prá- | gaí Magyar ülirlap kiadóhivatalánál is. j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom