Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-31 / 198. (2419.) szám
9930 augusztus 81 vasárnap. •PRSfiai-MAGÍWR-mniiSR' KOM MÉN TAROK * AGOSTON Ez már a komoly örökkévalóság: ezerötszáz év, hogy ez az ember meghalt, az első, aki Róma teljes szabadosságát önmagában a teljes kereszténységgel cserélte föl, ezerötszáz év és mégis mintha semmi sem változott volna azóta: Ágoston élete friss., szinte közvetlen közelünkben liheg, s kevés aktuálisabbat ismerek a modern kultúrában, mint éppen azokat a problémákat, amik Ágoston problémái voltak. Szent Ágoston, Hippó püspöke, 430 augusztusában halt meg Krisztus után, s néhány könyvet hagyott hátra, amelyekre jellemző, hogy a művészet fontos bennük. Mit írjon az ember kutyafuttában arról, aki ifjúságának egyik legnagyobb élménye volt, aki beleviharzott abba a háború utáni fekete korba, amikor az üvöltő éjszakákban mindössze Spengler vagy Nietzsche lid'ércfé- nvei világítottak az égen, mit Írjon a Vallomásokról, az Isten Államáról, Monioáról, a „tolle, lege" rejtélyéről? Akaratlanul egy kép merül föl az emberben: transzponálni ezt az életet a mába, a vallomások geográfiáját megváltoztatni, Ágoston életét ezerötszáz évvel előbbre tólni, s hajszállra stimmelni fog a teljes komplexum, mert akár Papini, aki most könyvet Irt Augustinusról, akár Coctean, akár Bernanos, akár száz és száz más francia és európai intellektuel ugyanazt élte át, mint ő, az elkényesztetett úri kölyök, a szeretőkkel, a lebzseléssel, a tánccal, a sportokkal, a karriérrel és a nagy-nagy elégedetlenséggel, íme a transponált élet Ágoston ezerkilencszáz körül született volna manapság, tegyük föl Párisban apja jómódú nagyiparos, modern természettudományos világnézetben felnőtt ember, aki nem hisz semmiben, csak a munkában, az államban és a „reális igazságokban". Anyja vallásos lélek. A fin jólétben nő föl, jeles tanuló és társainak gondatlan életét éli. Csak néha vannak elégedetlent égi rohamai, mert kora érettségében korán jelentkeznek a blazirt- ság jelei, s a gyerek tizenhatéves korában körülbelül már nem hisz semmiben, mint édesapja. Belevirul a avilizált jólétben és puha dekadenciában tobzódó világba, olvassa a szimbolista költőket és biztos menedékhelyről figyeli a szörnyű megrázkódtatást, amely 1914 óta át és át járja kontinensét. Tizennyolcéves korában, Páris fénye, az otthon jóléte, a kőltők könyvei, a kurtizánok karjai között észreveszi, hogy a boldogságot keresi. Mi a boldogság? Mi a megelégedés? Mi a megoldás? A kiül túra úgynevezett kiteljesedésében él, tálcán hordozzák eléje a tudást, az élvezeteket. De Ágoston a koraősz büszke és édes rothadásának korszakában született, amikor a lélek feszítőereje alábbhagyott, a az egyenes vonalból kilendített hisztérikus világ nap-nap után másfelé kapkod, másfelé keresi az üdvöt. Olvassa a klasszikusokat. Unja. Olvassa Nietzsche tanát az erőről, örül neki, — de másnap uj könyv akad kezébe, mely ékesen szólva megcáfolja Nietzschét. Olvassa Kantot Bókol, igazat ád és — hideg marad. Olvassa Spenglert. Heurékázik, s ezentúl az általános skepszisben egyetlen abszolút tétele marad csak: minden relatív és mindennek mértéke az ember. Lelke nyugtalan, mint a kor, tul- finomult, tulideges, agyőnkül túráit, olyan, mint aki a bölcsesség korsójának tartalmát az utasítás ellenére nem kortyonkint itta meg, hanem egyszerre fölhajtotta, s most minden összekeveredik előtte. A tudás ret- tenetességei kánkánt táncolnak a fejében. Egy ingerült pillanatban főlordit és kiszalad a Bibliotique Nationale hűvös és pretenciőzus termeiből, s meg sem áll a ragyogó napsugárban, amig a Montparnasse könnyelmű vig- ságába nem zuhan. Ágoston mulatni kezd. Szép ruhákat csináltat a legjobb szabóknál és orrán keresztül beszél. Dandyvé válik, mint Lord Byron. Lovagol, autót vezet, szeretőket tart. Iszik, kártyázik, utazik. Elszörnyeszti a nyárspolgár!, lebujokban él és habzsolja a gyönyört. Kikóstolja a huszadik század vívmányait, azt a kort, amelyben mindent szabad és ahol minden kapható pénzért. Pénze van. Keresi a boldogságot, de sokkal nemesebb fából faragták, semhogy a mézes zsibbadások fertőjében megtalálja. Cinikus marad, blazirt marad. Semmi sem elégíti ki, mert mindent tud és korának décadence-szemüvegén át csak az árnyoldalakat látja. Ki akar kecmeregni a sötétségből. Keleten világmegváltó mozgalom fogta meg az emberek millióit, szellemének teljes lendületével a hívők közé szegődik. Hamarosan kiábrándul és az ellenkező véglet szószólója lesz: misztikus tanokat kerget, Kayserling grófot figyeli, Búdba misztériumait hozza divatba. Ez az ábránd is rövid és Ágoston a kéjben, a tudásban, a kor egyenetlenségében s a kiábrándultságban, csakhamar elérkezik arra a pontra, ahol PsnCíu öngyilkos lett, Majákovszky öngyilkos lett, mások nyeglén és fásultan lemondanak a boldogság nagy céljának követéséről s megmaradnak a földi élvezetek félmegoldásánál, vagy ellentmondásos helyzetekbe keverednek, mint Coignard abbé; — avagy radikális akarattal, s mit bánva igaz vagy nem igaz az elfogadott tétel, egy világnézeti párt rabszolgájává szegődnek ,ahol mikrokozmok helyett a makrokozmok egy öntudatlan csavarjává válnak és forognak, a tengellyel, úsznak az árral szigorú, rajtuk kívül eső törvények szerint, nem gondolkodnak többé és boldogok, hogy engedelmeskedhetnek. Néhányan, a legnemesebbek és a legigényesebbek közül még igy sem látnak megoldást a földi dolgokban, mert a földi hibák azonnal a szemük elé ugranak. A tranzcendentá- lisba menekülnek, mint Papini, Coctean, a francia neokatolikusok és neotomisták. A kiábrándultság extázisának pillanatában Ágostonban is elsodorja a múltat a nagy lélekrez- gós, titkos hang súgja: vedd és olvasd, s az Istenről olvasottakban hirtelen meglátja a megoldást. Megtér. Lelke megnyugodott az Urban. Ezek az Ágostonok tömegesen szaladgálnak a modern kiábrándultak között. Minden korban, melyben a túl mohó élet, a túl nagy szabadság, a földi dolgok túlzott szeretető a kényesebb lelkeket a kétségbeesett kiábrándultságba taszítja, megjelenik az Ágoston- komplexum s hatni kezd. Ma is. Páris helyett Rómát kell vennünk, Montparnesse és Nizza helyett Alexandriát, a modern teulérettség helyett Róma tulórettségót, a kommunizmus helyett a manicheizmust, a filozófiák helyett a neoplatonizmust, a világháború helyett a gó- tok vándorlását, mely csaknem elpusztította Rómát — s megkapjuk Szent Ágoston Vallomásainak hátterét, mélyben a lényeg, az ágostoni vágy, filozófia, cél és megoldás a régi precizitással és a régi aktualitással bontakozik ki. A nagyigényü, finom lelkek ma sem látnak egyéb kiutat Skepszisük ma is teljes, a földi dolgok bizonytalansága ma is ugyanaz. Mennyire igaza volt Ágostonnak cinizmusában és blazirtságában a földi dolgokkal szemben arra kitűnő bizonyíték az elmúlt ezerötszáz év, amely alatt az emberiség a földi megoldások segítségével egyetlen lépéssel sem jutott közelebb a boldogsághoz, s ma ugyanúgy a kiábrándultság extázisánál áll, mint Ágoston, amikor a „tolle, lege" szózatát hallotta. FULGOR. Magyarországi és szlovenszkói büntető-jogászok a prágai nemzetközi kriminalista-kongresszuson A kongresszus legfőbb eredménye: a büntetőjog nemzetközi egységesítésének elvi követelése — A humanizmus alapelve a modern kriminál-politikában Prága, augusztus 30. A parlamentben, napok óta olyan élénk az élet, mint a leghevesebb politikai harcok idején. A kriminalisták tartják itt X-ik nemzetközi büntetőjogi és büntetőügyi kongresszusaikat, amelyre százszámra jöttek el a legkiválóbb jogtudósok és jogászok a világ minden tája felől. Magyarországot Rottenbiller Fülöp dr. miniszteri tanácsos (Budapest) és Heller Erik dr. egyetemi tanár (Szeged) képviselték, a szlovenszkói ügyvédi kamarát Ripély Eduard dr. (Besztercebánya) és Tamser Hugó dr. (Kassa). Alkalmunk volt beszélni Tanzer Hugó dr-al, akit a turócszentmártoni kamara delegált A következőket mondta a kongresszusról: — A tárgyalás anyaga nekünk szlovenszkói delegáltaknak nem uj. Saslovenszkén tudvalevőleg igen liberális büntetőtörvények vannak hatályban, a magyar törvények értelmében a feltételes elítélés már 1908-ban érvényben veit Különösen a fiatalkorúak fölötti bíráskodás terén nálunk sok olyan elvet valósítottak meg, melyeket a kongresszus a bünfcétőtör- vényhozáe követendő céljául állított fel. A mi szempontunkból főleg társadalmi jelentősége van a kongresszusnak, alkalmat adott nekünk arra, hogy megismerkedhettünk számos kiváló külföldi jogtudóssal és jogász- szál, akikkel megvitathattuk a jogi kérdéseket, az ügyvédek helyzetét és ezeknek a vitáknak a során meggyőződhettünk arról, hogy mi, szlovenszkói ügyvédek, akik a magyar jogon nevelkedtünk, képzettség, felkészültség dolgában bátran felvehetjük a versenyt más müveit nemzetek jogászaival. — A kongresszust egyes szervezetek és egyesületek arra használták fel, hogy elveiket propagálják. A delegáltakat valósággal ebárasztották a különböző propagandafüzetek és brozsurák tömegével, még Brazíliából is küldtek értekezéseket. Legérdekesebb ezek közül a brozsurák közül Pilsudszky marsallnak La psichologie du prisonnier cimü értekezése. — A kongresszus legfontosabb eredménye a történeti és nemzeti büntetőjog egységesítésének elvi kimondása az egész világra. Ez a világjogi mozgalom eddig csak a váltójog egységesitóse terén tudott eredményt elérni. A kongresszus tárgyalásai Prága, augusztus 30. A nemzetközi krimi- nalista kongresszus albizottságainak prágai tárgyalásai befejezés felé közelednek. A bizottságok tegnap serény munkát fejtettek ki és a napirenden szereplő kérdésekhez rengeteg hozzászólás történt. A két legkiemelkedőbb mozzanat a német birodalmi törvényszék elnökének Bünkének * tesehszlo- vák legfelsőbiróság elnökének, Popelkának beszéde volt. Popelka elnök kifejtette, hogy a modern szellemű kriminálpolitikát eredménnyel csakis akkor lehet a társadalomban érvényesíteni, ha ebbe az akcióba bevonják az iskolákat, az egyházakat, a népnevelő intézményeket és a sajtót. Csak ilyen módon lehet a köz érdeklődését és figyelmét ráterelni a bűnözés és bünfe- nyités problémájának szociális hátterére. A német birodalmi főtörvényszék elnöke előadásában összefoglalta a büntetőjogi és fenyitésügyi bizottság munkág’ának eredményét, felsorolva azokat az alapelveket, amelyeket a bizottság elfogadásra ajánlott. Ezek között van a rabok elkülönítése nem szerint, kor szerint, valamint abból a szempontból, hogy az erkölcsileg fertőző rabok szeparálva legyenek javulásra képes társaiktól A büntetés végrehajtónak legfontosabb irányelve az legyen, hogy a rabokat rendhez és munkához szoktassák, erkölcsi fegyelmezettségre, tisztességre és szabad életre neveljék. Ezt a célt szolgálja a bünfenyistő rendszerben a fokozata sság elve. A testi fenyítést, amelyet a fegyháad bizottság — különösképen — elvileg nem vet el, az előadó véleménye szerint csakis a legszigorúbb ellenőrzés alatt szabad eszközölni, éppen úgy mint egy másik szigorított büntetésnemet: a sötétzárkát. Kényszerű fegyelmi büntetéseket csak bizonyos határig szabad alkalmazni. Minden rabnak naponta alkalmat kell adni arra, hogy a fogházigazgatóságnál és a felügyeleti hatóságoknál panaszt tehessen. Búnké elnök beszéde viharos tetszésnyilvánításokat váltott ki Utána határozati javaslatokat terjesztettek elő, amelyek összefoglalták a kongresszus által felállított irányelveket A hontalanok problémája és a kriminalisztika A béke és igazsás girtja elnökének nyilatkozata arról, ami nem került sorra a kriminalisták prágai kongresszusán Prága, augusztus 30. Megírta a P. M. H., hogy Weiner Gyula, a béke és igazság pártjának elnöke, a kriminak'&- ták prágai kongresszusának elnökségétől szót kért, hogy fölhívja a kongresszus figyelmét a hontalanok nagyjelentőségű problémájára és hogy kriminalisztikai szempontból vüágitsa meg azt a szörnyű állapotot, amelybe — többnyire önhibáján kívül —< csupán nálunk (nem számítva más országokat), Szfovenszkón és Ruszin- szkóban közel százezer ember került. Weiner elnök formális okokból nem kapta meg az engedélyt s ezért nyalt levél formájában szándékszik a kongresszus tagjaival közölni mondanivalóit. A béke és igazság pártja elnökének neve nem egyszer szerepelt lapunk hasábjain. Weiner Gyula hosszú hónapok, sőt hova-tovább évek óta küzd az embertelen állampolgársági kérdés mielőbbi tisztességes likvidálása érdekében. Szár mos cseh és nemzetközi egyesület tagja s mint ilyen mindenütt szóvá teszi ezt a problémát és igyekszik a cseh közvéleményben olyan hangulatot teremteni, hogy annak nyomása alatt az illetékes tényezők kénytelenek legyenek eddigi gyakorlatuknak más irányt adni. Több ízben interveniált az illetékes minisztériumokban, személyesen kereste föl Slávitk és Meissner minisztereket, mindenütt kért, rábeszélt, kapacitált és sehonnan sem jött el anélkül, hogy legalább valamit el ne intézett volna. A P. M. H.-ban megjelent nyilatkozatai nyomán Szlovenszkó és Ruszinszkó legtávolabbeső részeiből is számos szerencsétlen hontalan fordult hozzá támogatásért s ő minden esetben személyesen járt el a prágai hatóságoknál, hogy a hosszú idők óta heverő akták elintézését kisüx- gesse. Számos esetben sikerrel járt az intervenciója, amit jónéhány köszönőlev^ bizonyít a legjobban; mindez az eredmény azonban távolról sem elégíti ki, mert azt szeretné, ha sikerülne neki a végleges megoldást elősegíteni és a hontalanok szörnyű problémája mielőbb lekerülne közérdekű tevékenységének napirendjéről. A béke és igazság pártja és annak elnöke azonban még kénytelenek a kérdést állandóan felszínen tartani és egyre nagyobb nyilvánosságot belevonni abba az akcióba, amelyet a hontalanok érdekében folytatnak s amelynek legújabb fázisa az az iníormáéi6e beszéd, mely a most lezajlott kongresszuson nem kerülhetett sorra. A hontalanok és a kriminalisztika? Kissé különösen hat ez a két ezó igy egymás mellett, hiszen hontalannak lenni még nem bűn, hanem inkább keserves büntetés mások bűne miatt. Mi köze ennek a kriminalisztikához? Weiner Gyula erre a kérdésre a következő feleletet adta: —• Nagyon jó] tudom, hogy az állampolgárság hiánya nem bűn, de tudom azt is, hogy egyik- másik esetben mégis úgy bánnak az állampolgársági praxis szerencsétlen áldozataival, mint a gonosztevőkkel Ide-odatokmcolják, lecsukják s arra kényszerítik őket, hogy elhagyják az ország területét: sőt arról is tudok, hogy a kiuta- sitottakat, akiket egyetlen állam sem alkart átvenni, a határnak egy őrizetlen pontjára vitték és úgy igyekeztek a szomszédos állam területére becsempészni. A kitoloncoltakra azonban másutt is csak kálvária vár, mert rendszerint rövidesen ismét toloncuton kerülnék vissza. •— Ezt az eljárást és ezt az emberhez nem méltó bánásmódot minden kulturembernek a leghatározottabban el kell ítélnie, mert ez az eljárás alkalmas arra, hogy a gyöngébb ellent- állóképességü és szociális szempontból gyöngébb egyénekből mesterséges utón gonosztevőket alkosson. Er az u pont, ahol a hontalansági kérdés szoros összefüggésbe került a kriminalisztikával — Tudok nem egy olyan esetről, amikor derék, tisztességes emberek, akik hasznos tagjai voltak a társadalomnak, nem folytathatták produktív tevékenységüket, mert a hatóságok alkalmatlan idegenként kezelték őket és munkaengedélyük kiállítása elé is úgyszólván elháríthatatlan akadályokat gördítettek. Ezek, miután a munkaalkalomtól elütötték őket, anyagi goaNedves Salak szárazzá tétele 1 „áramló levegőu módszeréveh Teljes jótállássá! vállalja, felvilágosítással és díjtalan költségvetéssel szolgál: | Schulz-féle építési r. t. speciális osztálya, Bratislava, Laurinská 6. 7
