Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-31 / 198. (2419.) szám
1930 Auguszta* 91, vasárnap. FŐHERCEQINÁSZ i""* r—m ' ■"■ll»l i'1,-1 _.,1 ......................... . 11 ——■ lk #r» &B*X IbUM 39 \} I > 1 •' ;.h> • ' •• ' ■ • ’ , .... • j KOSICE, Fi-ntoa £9. IIagy rflawtflu Jaüaqw Írnak, POZSONYI EMLÉK Albrecht főherceg romantikus házassága bizonyára sokakat érdekelt Pozsonyban, különösen azokat, akik már a háború alőtt is ott éltek. A szimpatikus főherceg nevezetes személyiség volt az egykori koronázó városban már megszületése előtt. Egy nagy város várta izgalommal és várta évekig, hogy megszüléssé®. Mikor pedig végre nagy sokára világra jött, egy város polgárságát tette boldoggá a puszta létezésével. A pozsonyiak mindig lojális nép voltak. A német polgárság tradícióból volt lojális, a többnyire tisztviselőkből álló magyar intelligencia hivatalból. Nagy volt az öröm a városba®, mikor a nyolcvanas évek közepe táján főherceget, kaptak. Frigyes főherceg akkor még barna császár szak áll a®, fiatal ember volt, az ezredesi három csillagot viselte arany gallérján. Felesége, Izabella főhercegasszony szép fiatal teremtés volt, egy kemény vonással a szája körül — ez a. kemény vonás ambícióra és akaratra vallott. A főhercegi pár a pompás bárok Grassalkovics- palotát bérelte, később meg is vásárolta lakásul. Kezdettől fogva nagyon közvetlenül érintkeztek a polgársággal. Nagyon gyakran gyalog jártak a városban, mindenki mély meghajlással üdvözölte őket s ők szívélyes mosollyal fogadták a köszönést. Nem is volt más az ilyen gyalogsétájuk, mint, folytonos köszöngetés. A főhercegnő később abba is hagyta, csak kocsin járt a városban, a főherceg azonban megtartotta gyalogjáró szokását. Anekdoták forogtak közszájon a főherceg közvetlenségéről. Például, hogy egyszer egy meiMkuccába került s bement egy trafikba szivarért. Pénzt sohasem hordott magánál, most is kiválasztott néhány szivart és zeeforevágta és ment !ká a boltból. Egy komornyik szokta utólag kifizetni a vásárlásait. Az öreg néniké azonban, aki a boltiban árok., nem ismerte a főherceget, utána szaladt, megfogta az ismeretlen ezredes kabátját: — Zahlen’s, Herr Oberst... Szegény öreg asszony majd halálra rémült e napokig várta remegve a 'Szörnyű büntetést, mikor a járókelőiktől megtudta, hogy akit igy megragadott az a főherceg volt. A főhercegnő gyakran bejárt kMeányaávai a szép Bsedermeyer-botorokkai berendezett elegáns Deák-uecai Mayer-féle cukrászdáiba egy fagylaltra. A kisleányok száma évről-évre szaporodott.. Mindegyiknek a születését nagy izgalommal várta egész Pozsony. Mindenki tudta, hogy a főhercegékre roppant fontossága dolog, hogy fiuk szülessék. A leggazdagabb főherceg, Ferenc József testvéröcose, a* egykori híres hadvezér, akit a hízelgő hangú osztrák lapok szerettek ^sosbovtoi oroszlán “ címmel és jelleggel 'kitüntetni, pedig mikor én káedSákkoTom- bau egyszer láttam valami pionixgyakoriaton lován gubfoaezkodni, igazán nem hasonlított oroszlánhoz, — az öreg Albrecht főherceg Frigye? születendő fiára hagyta hallatlan nagy vagyonát, a tescheni, magyar óvári és béllyei óriási uradalmakat, bécsi palotákat, műkincseket, tömérdek értékpapírt és készpénzt. Műkor a főhercegnő lébetegedése kezdett aktuális lenni, már izgalom fogta el a várost. Főispán, alispán, polgármester, egyéb előkelő városi urak poroitatták a díszmagyarjaikat, törték a fejüket az elmondandó üdvözlő beszédeken, a háziurak kihozatták a padlásról a kitűzendő lobogókat, a fűszeresek nagy tételekben szerezték be a gyertyákat a készülő kivilágitásra, a katona banda gyakorolta a marsokat a városon végig csinálandó zapfenstreicbre. A bécsi orvosprofesszor, akit a szüléshez hívtak, döntő fontosságú alaknak látszott. Aztán jött a kommüniké, hogy megint leány született, a díszima- gya,rókát visemtették az almáriumokba, a beszédek bennrekedtek az urakban, a zászlók visszakerültek a padlásra, a gyertyák a fűszeresek nyakán maradtak, a katonabanda letette a bombardont. Leány született, Leányért nem volt érdemes nagy parádét csinálni, volt a fajtájából elég. Mindössze a főispán és a polgármester mentek a főhercegi palotáim fanyar gratulációra. A kis főhercegnők pedig cseperedtek, szaporodtak. Majd mindennap 'lehetett őket látni, amint a Grassalkovics-térről a beüváxo* felé sétálták. Mikor én nyolcadista diák koromban először merészkedtem bemenni, nem minden szégyenkezés nélkül a borbélyüzletbe és előre kieszelt előkelőén hanyag mozdulattal mutattam az államra, hogy ezt a kis szőrt kellene lekaparni, Brambach bácsi, családunk derék bor- bélymesteTe és tyukflzemvágója, el kezdte szappanozni az arcomat, de egyszerre csak abbahagyta a szappanozást és a habos pamaccsal a kezél>en kiugrott a nyitott ajtón az uccára. Pár perc múlva visszatért s csodálkozó kérdésemre, hogy mi lelte, jó kraxclhuber-dialektusban, de jó lojális szívvel egész előadást tartott: —■ A kis főhercegnők mentek erre az uccán. Fia én őket meglátom, nem tudom megállni, hogy ki ne szaladjak. Olyan szépek, olyan finomak ezek a kisleányok, mint a kis angyalkák, az ember el se tudja képzelni, hogy ezek is esznek, mint, magunkfajta, sőt az ellenkező műveletet is el szokták végezni. Nekem ugyan az volt a nézetem, hogy a leányok szépségének nem az az egyedüli ismer- 1 r.tőiéte, hogy főhercegnők, de magam is utánuk néztem, amint mentek az uccán, kettes sorban. mint egy kis leánynévelőinfézot. Ekkoriban már föltűnt, egy iij udvarliölgy, aki mindig l.g-érte öl rí. f-ápadt arca imm volt éppen szép. de nagyon intelligens volt, <1 termete tűnőméIrta; SCHÖPFLIN ALADÁR nyesen nyúlánk volt és karcsú. Hallatlan elegáns volt. Akkoriban szorosan testhez álló szövetruhát hordtak az uccán a hölgyek, mioder- páncéllal a derekukon, a nemrég még divatban volt toTnür némi csőké vényé vél. Az udvarhölgynek csodásán álltak ezek a karcsú termetre szánt ruhák, amint hosszú lépésekkel ment az uccán, olyan elegáns volt, mint a legelegánsabb divatlap. A már kissé tömzsisődni kezdő főhercegnő olyan volt mellette, mint egy' drágán öltözködő polgárasszony. Egyszer azt kezdték rebesgetni a városban, hogy a főhercegi palotában időnkint csendben, majdnem titokban meg szokott jelenni az akkori prezumptiv trónörökös, Ferenc Ferdinánd főherceg. A pozsonyiak azt kezdték remélni, hogy ezek a látogatások a legidősebb főhercegnőnek szólnak, aki még csak 'bakfis volt ugyan, dehát a leányok hamar felnőnek. Aztán az elegáns, karcsú udvarhölgy eltűnt a főhercegi udvarból, állítólag a főhercegasszony küldte el heves jelenet után. A büszke főhercegnő nem örült, mikor észrevette a trónörökös érdeklődését az udvarhölgy iránt s egész bizonyosan nem találta élvezetes olvasmánynak azt a nemsokára világgá röppent újsághírt, hogy a trónörökös eljegyezte az egykori udvarhölgyet, Chotek Zsófia grófnőt. Végre aztán mégis csak előkerültek a disama- gyarok, a lobogók, a gyertyák, a katonabanda végigjárhatta marsaival a várost, —- a már szürkülő hajú főhercegnek szeptemberbe hajló szépségű felesége meghozta a fiúgyermeket. A nagy vagyon mégis csak a. család ölébe hullott. Pozsony úszott az örömben, minden nyárspoi1930 augusztus vége. .. egy kicsit saégyeije magát, vadászni ilyen gyenge ellenségre... A segítségét kérjük!" (Az egyik levélből.) * Számítottam * leőkes és igaztalan, tttlho- ves belyeflléare, éqppen úgy, mint a ka rágós és még igaztalanabb leckézte lésre, multbeti cikkemmel kapcsolatban, (Dodswortb és Striudiberg, vagy a férfi1 kétségbeejtő szembenállása a mai nőtilpussal.) Most szerényen csak arra emlékeztetem a vitázókat, (hogy mindezzel eleget és sokkal kimerítőbben foglalkoztam már egyebütt, tehát, amikor egy rövid, odavetett elmefuttatás keretében. határozott kijelentéseket és megállapításokat volt bátorságom tenni ilyen óriási jelentőségű kérdésben, tettem és tehettem ezt valamennyi idetartozó, pro és kontra érv alapos feligondolása után. Sajnos, nem is ért meglepetés, csiak az eleve feltehető ellenérvek futottak be, amikkel régen végeztem magamban — pedig be szívesen hagytam volna meggyőzni magam, hogy tulsötéten látok 1 így a hasznos, de kevésbé termékeny magyarázkodással kell beérnem, igyekezvén kimutatni, hogy akik nem adtak igazat, éppen úgy rosszul értettek, mint akik olyasmiben adtak igazat, amit nem is állítottam. ★ Előbbiek közül lássuk a lég szenvedélyesebbet, akinek leveliéből fentebb idéztem. „Uram! Hát hol hagyta... Hát van eset- tébb, szerencsétlenebb páriája ennek a szerencsétlen kornak a mai nőnél? ... Sem fizikai, sem szellemi ereje nimos a lelket, testet kielégítő munkához... A gazdasági válság megöli az álmokat és megbénítja a tetteket... Kérdezze meg a férfiaktól, mi szerepet szánnak életükben a nőnek és meg fogja találni az okát. miért válnak Franná a mai nők — már akinek sikerül (!) ... Inkább szánalommal gondoljon a mai nőre... szabadsága kötelességből s az évszázadokon keresztül élvezett gyöngédség megvonásából áll...“ * Asszonyom, egy mellékmondafcot ragadok ki lázadó soraiból, hogy tulajdon felfogásán fettenérve, kimutassam, mennyire igazat ad nekem, anélkül, hogy tudna. róla. .,Már akinek sikerül!" — sóhajtja kegyed. Sikerüli No, ugy-e, drága asszonyom, elismeri, hogy Fr annak lenni éhben, a korban, igen kívánatos állapot. Ami tehát szánalmamat illeti, ezI az általam is végtelenül sokra, talán mindennél többre becsült indulatot olyan nők számára kéri kegyed, akiknek gár & Brambach bácsi fajtájából nevető örökösnek érezte magát. Az örökhagyó iránti hálából az újszülött az Albrecht nevet ikapta. Nemrég láttam a budai Várban a most már bizony nagyon megöregedett főhercegasszonyt. Csukott autóban ment a Mátyás-templomból az LTri-uccai palotájába. Redős arcán az egykori büszke, kemény vonás keserűnek látszott. Lehet, hogy a kortól, lehet, hogy azért, mert már akkor tudta, hogy ambiciózus terveit semmivé tette a fia, szerelemből egy bácskai magyar uriasszony iránt. Nem csodálom, hogy ő és a férje hivatalos kommünikében tagadta ki a családból a szép magyar asszonyt, akiért a fiatal főherceg nemcsak a házi törvényt .szegte meg, hanem még a szigorú katolikus szabályt is: elvált asszonyt, vett feleségül, egyszerű polgári házasság utján. „nem sikerűit Franná lenül* s felfogásomat azért kárhoztatja, mert ezek vannak többségiben, a korszellemet tehát ezek jellemzik, általánosan, szemben azzal az esetlegességgel, «mft (nyilván elfogultságból, ugyebár, ▼agy rossz tapasztalatok után, mondja csak kf bátran) kfetoettem, ♦ Asszonyom, ha a kor szettemet statisztikai adatokból meg lehetne állapítaná, mint egy matematikai levezetés eredményét, akkor kegyednek igaza volna: ez esetben azonban a kor szelleméről miniszteri fogalmazók adnának hi nt nekünk s nem a kort élő és szenvedő szivek és értelmek: pedig jól mondja kegyed, hogy elmúlt századok szellemiét művészek és nem tőrténelemtudósok tartották meg számunkra. A szellem szón van a hangsúly, asszonyom. Ezt csak értelemmel és érzéssel lehet megközelíteni. Számokon tol, amik semmit nem mondanak, értelmem és érzésem számára esetleges véletlen csupán, hogy mennyi Fran van pillanatnyilag, ténylegesen szerte a világon — de óriási, dlönftő fontosságú, aíbszolut jellemző jelentősége van a kegyed által is elárult lelki ténynek, hogy minden nő a Fran helyzetét tarbja kívánatosnak, élebideálnak, megvalósítandó ábrándnak és legjobb esélynek. S az én haragom és -felháborodásom nem onnan származik, mint ahogy kegyed hiszi, (önmagáról Ítélve), mert irigylem és magamnak kívánom ezt a legjobb esélyt — hanem éppen ellenkezően, onnan, mert egy megálmodott és megkívánt valódi boldogsághoz képest, melyet férfi és nő azzal tesz kétszeressé, hogy megosztja, hitványnak és ostobának és kevésnek látom ezt a legjobb esélyét, korunknak. * Értsük meg egymást, asszonyom. Kegyed szánalomról beszél s ugyanakkor panaszkodik, hogy a nőktől „megvonták m évszázadokon át élvezetit gyöngédséget". Ennek a gyöngédségnek a forrása, asszonyom, nem szánalom és gavalléria volt, hanem egy egészen más és sokkal hatalmasabb és sokrétűbb valami, amit valamikor úgy hívtak: szerelem. Hatalmasabb, sokrétűbb, mégsem bonyo- lultalbb, hanem sokkal egyszerűbb, elemibb, világosabb és közismertebb indulat. Előidézője a boldogság vágya, feltétele a nő nőiessége, vagyis szépsége és bája, a férfi férfiassága, vagyis ereje és képzelete, eredménye férfi és nő egymásban megtalált boldogsága • nem is célja, hanem ismét csak feltétele | a termékeny éleinek. Tiszta üzlet. Szerelem szerelemért, boldogság boldogságért. Mi köze ehhez szánalomnak, megértésnek, belátásnak? Most felteszem a kérdést, vau-e rá módja táraadalmunkban férfinak és nőnék, hogy ezt a tiszta üzletet megkössék? Nem ismerem önt személyesen, asszonyom s igy semmi Ízléstelenséget nem követek el, ha ad pensonam argumentálok. Tegyük lel, hogy kegyed egy szép és bájos nő, akit, ha meglátnék, egészséges férfi létemre rögtön beleszeretnék kegyedbe s kegyednek is megtetszenék lelkes indulatom és teremtő képzeletem. Ne feleljen azzal, hogy nem lehet minden nő szép és bájos — ez megint statisztika volna, igy soha nem jutunk a kérdés velejéhez. Én, ha «t a szót használom: nő, akkor egy arécp és bájos lányt gondolok, amilyennek természettől fogva a nőnek lennie kell, ahho^, hogy én 1* férfi lehessek s ha nekem kell a nő, akkor számomra szép és bájos az illető, különben egész vitánk tárgytalan, illetve nem íértfi és nő, hanem ember és ember viszonyára vonatkozik, ami megint egész más dolog. Tehát — ezt bízza rám és ne m eBenkea- zék — kegyed egy szép és bájos nő, tetszik nekem, én is megtetszem kegyednek, egymásba szeretünk és én kegyedet elveszem feleségűi. Milyen házasságra számíthatnék én. ebben a korban és itt Európában, mist a ind polgári világunk szokásainak, divatjának, gondolkodásmódjának szenvedő alanya, kegyeddel, aki elismeri, hogy Fraunak lenni a legnagyobb boldogság, csak kedvező körülmények kellenek hozzá? Ezeket a kedvező körülményeket, tegyük fel, én megteremteném — kénytelen volnék megteremteni, különben kinéznének a társadalomiból. Két évig boldogan élnénk. A harmadik évben, olyan bizonyossággal, mint amilyen biztos az, hogy kegyed, mai nő lévén, csak a mai életet élheti, egyszerre csak ott tartana, hogy minden idealizmusa és tisztessége ellenére kénytelen volna a Fran fejével gondolkodni., mert Fran uralkodik a társaságban s aki nem igyeksök úgy beszélni és gondolkodni, mint ő, az egyszerűen magára marad, kicsukják a női kapitalizmus titkos szövetségéiből. Női kapitalizmus — szép sző, mi? Erőlte- tettnek, fantasztikusnak találja, agyrémnek és üldözési őrületnek? Hát majd elmondom, milyen köznapi, közismert dolgot kell érteni alatta — csodálkozni fog, hogy ez feltűnt nekem, olyan természetesnek találta eddig. Ax ókor nagy idealistái és 'humanistái is természetesnek találták, hogy egyik ember életre-halálra ki van szolgáltatva a másiknak, míg valaki nevén nem nevezte ezt az állapotot, meg te- rém ivén a szót: rabszolga tar tás. Hogy mi az a női kapitalizmus? Nőj kapitalizmus alatt azt kell érteni, hogy kegyed a harmadik évben egy este idegesen azt mondaná: nem szeretsz, nem akarod megvenni azt az izét. A Béla jobban szeretett, a* megvette volna. Es férfi-kiszolgáltatottság alatt azt kell ér Bnxbaum-Biau.Welnberger eé» Bratislava, MlSsálykava aMa 1. _pic«ó n8l rnhizAtt osztályban i Angolos ösri felöltők , . , . . Ke 300"40fl' Angolos téli felöltök szép prémezettel ........ Ki 600“800" Angolos costiimök ...... Ki 500-6G0-— Twid szövetruhák ...... Ki 2S0-3®0*~Mongolruhák ........ Kí 300-400* Crepe de chine ruhák .... Kí 450-500*— Georgette ruhák ....... KI 400-500*— KHlSnSi níl rsháuti ofxtilynnkVn: Angol köpenyegek ..................Ki 600*— feljebb Té li köpenyogek nemes prémezettel..................Ki 800*— feljebb Angol kosztiinök..................Ki 800*— feljebb Se lyem mongol ruhák . • . Ki 300"—• feljebb Selyem georgette ruhák . . . Ki 800* - feljebb Crep Romain ruhák .... Ki 1000’— feljebb Mégegyszer Dodsworíh és Fran Válasz levelekre Mai KARINTHY *praua-MAGtoR-iromg> 4
