Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-29 / 196. (2417.) szám

X megrázkódtatásoknak és legkevésbé vámhálbo- nmak kitenni. Gondolni sem lehet ezért arra •em, hogy az agrárál lám ok az ipari államok ejqporttenmékeinek átvételét megtagadják és ezoel kényszerítsék azokat terményfeleslegeik átvételére. A kölcsönös kompenzációs árucsereforgaiom bevezetése kizárólag csak olyan módon történ­hetik, hogy az minden szerződéses államra egyformán és egyenlő jogok mellett kiterjed­jen. Annak előnyében minden államnak egy­formán kell részesedhetni. Nem vonatkozhatok tehát kontingentált menyiségekre és nem bizto­síthat egy államnak sem preferenciáké jogokat. A nemzetközi kompenzációs árucsere csak egy­forma érték alapján történhet és mennyiségét csupán a rendelkezésre álló árufeleslegek szab­hatják meg. A feleslegek elhelyezése után azonban mi sem áll útjában annak, hogy min­den állam kompenzáció nélküli kontingentált behozatalt engedélyezzen. A technikai lebonyo­lítás behozatali kompenzációs jegyekkel tör­ténne, melyek megjelölnék a behozható áru nemét, értékét és minőségét. A tarifanehézsé- gek kiküszöbölése céljából a határon lévő érték szolgálna alapul. Közös megértéssel és megfon­tolt belátással a forgalomnak érték szerinti kompenzációs korlátozása a ma érvényben lévő kereskedelmi szerződések rendszerébe minden nagyobb nehézség nélkül beilleszthető. Az álla­mok között nemes versenyt hívna életre és a gazdasági élet különös élénkségét eredmé­nyezné. A kompenzációs árucsereforgalom Csehszlo­vákiának földrajzi fekvésénél fogva nagy elő­nyöket biztosítana, mert az agrárállamok kö­zé beágyazva leginkább biztosíthatná ipari ter­mékeinek fokozott elhelyezését és viszont az azoktól átvett terményeket könnyen tovább ad­hatná a nyugati és északi államoknak az azok­tól átvett nyersanyagok fejében. Csehszlovákia gazdasági életének fejlődésére nézve szinte be­láthatatlan perspektívákat nyit ezen elgondo­lás és a belföldi mezőgazdasági termelés is minden bizonnyal meg fogja találni számítását az ipar nagyobb foglalkoztatottsága következ­tében. Ha Csehszlovákia Varsóban az agrárál- lamokíkal el tudná fogadtatni ezen tervet, ak­kor Varsót hamarosan Gernf követhetné, hogy a népek szövetsége magáiévá tegye a tespedő gaz­dasági élet válságának enyhítésére egyedül al­kalmas kompenzációs árucsereforgaiom rend­szerét. Boris cár Bukarestben Bukarest, augusztus 28. Boris bolgár cár tegnap autón szigorú inkognitóban Bukarest­be érkezett s ma Berlin felé továbbutazik. Nincs kizárva, hogy Boris Budapesten át fog továbbad ázni. UWWGAl-i * tAOV.AR-MIRIíAP’ Az angolok Indiábaii általános tisztogatásba fogtak A kongresszus vezetőit sorra A bojkott mozgalom pénzügyi London, augusztus 28. Jelentettük, hogy az angol-hindu kormány elrendelte a del­hii pánhindu kongresszus tagjainak a letar­tóztatását. Ez a lépés szemmel láthatóan a kongresszus elleni általános támadás beve­zetése volt. Kalkuttában a kongresszus ben- gáliai bizottságát törvénytelennek jelentet­ték ki és Bombayban ugyanilyen rendele­tet szándékoznak kiadni. Simlában tegnap letartóztatták a pánhindu kongresszus 15 tagját. A kormány erőszakos rendszabályai elle­nére a bojkottmozgalom hatása máris érez­letariőzSatják mérlege hető. A pénzügyi év végén a bőm,havi kormány kiánya 900.000 font lesz, amely Összegből 525.000 fontot egyedül a vámok­ból származó jövedelem kimaradása jelent. A Morning Post simlai jelentése szerint á hindu kormány az angol-indiai konferen­cia megtartását őszről áprilisra akarja ha­lasztani. A halasztás főoka az, hogy a hindu politikusok az általános választások után, amelyeket — mint ismeretes — október­ben tartanak meg, nem igen szakíthatnak időt a hosszadalmas londoni utazásra. Stotíila szemétdomb-elméletét mm felháborodással fogadták Magyarországon A gazdasági körük retorzióra készülnek! Budapest, augusztus 28. (Budapesti szerkesztőségünk íelefonjelentése.) A magyar közgazdasági körökben kínos föltünést keltett Stodola Kornél dr.-nak a pozsonyi Duna- vásár megnyitása alkalmával tartott magyar gyalázó beszéde. A lapok a durva támadással szemben retorziót sürgetnek. Egyes gazdasági szervezetek máris fölhívták a kötelékükbe tartozó tagokat, hogy a Dunavásárral szakítsanak meg minden érintkezést, továbbá hang­súlyozzák, hogy a Dunavásár magyarországi propagandája azonnal beszüntetendő s az ott kiállító magyar cégek is azonnal távozzanak a kiállításról. A magyar gazdasági körök né­zete szerint a Dunavásárról mindaddig tudomást venni sem szabad, amig csehszlovák részről nem adnak megfelelő elégtételt. & pozsenyi fugsszláv &í©bzkS sapáSIa* g?ogy nem csinálták a korridort Pnágia, augusztus 28. Mint budapesti szer­kesztőségünktől értesülünk, a budapesti po­litikai körökben a Stodoláénál nem kisebb mértékű megütközést keltett Mísetic Ágost pozsonyi jugoszláv konzulnak a Dunavásár alkalmából a csehszlovák újságírók előtt tett nyilatkozata. A jugoszláv konzul a Slovensky Deunik közlése szerint többek közt a követ­kezőket mondotta: — Hála Istennek, az igazság győzött a ha­misság fölött. Szloivenszikó a szabadság és de­mokrácia szabad szellemében él s a csehszlo­vák állam keretében a tátraalji bástyát alkot­ja és Isten segedelmével az is marad mind­örökké. A fölszabadított Szlovén szké minden irányban nagy fejlődési lehetőségekkel ren­delkezik. A szlovák népnek nemzeti, politi­kai, gazdasági és szociális fejlődése biztosítva van. Mi, jugoszlávok minden mozdulatot üd­vözlünk, mely a fejlődés felé vezet, különö­sen, ha a mi tátraalji testvéreinkről van szó, mert jól tudjuk azt, hogy Szlovenszké fejlő­dése általában a szláv gondolat megerősödé­sét jelenti. Mert a szlovákok uralkodó elem­mé váltak a Duna mellett. Főleg itt Pozsonyban s nevezetesen gazda­sági tekintetben oly gyors a fejlődés és a viszonyok konszolidálódása, hogy az olyan ember előtt, aki ismerte a prevratel&tti helyzetet, ez a szédítő fejlődés szinte hihe­tetlennek látszik. — Attól az kiötöl kezdve, — mondta né­hány sablonos dicsőítő azó után a konzul — amikor először gondoltak a csehszlovák ál­RZ ERDŐ SZERELMESE REGÉNK Irta: ZRNE GREW Fordította: KOSÓRywÉ RÉZ LOLR (74) — Tréfa ... azt mondta. -. ma délben ... lovagolni akar ... Tóm Ca.rmichaelné asszony­ság .... ebéd előtt. •. pap ... ezemrevaló vő­legény ... Óh ... részeg vagyok ... megint it­tam ... pedig hogyan megesküdtem, hogy so­ha többé!... — Dehogy ivott, Tóm! — fogta meg Helen a kezét. — Csak boldog! Tóm lassandassan kezdte megérteni, hogy a dolognak fele sem tréfa. — De... de hát... Helen kisasszony ... Mit akart Bo azzal, hogy •.. ezemrevaló vőlegény? — Hogy vegye föl a legezebbák ruháját és tegyen virágot a gomblyukába —• magyarázta Helen — Jó. jé, hanem honnan* a csodából szerez­zek papot? ... Show Dowm negyven mérföld ... onnan estig sem tudok megfordulni... Roy, ne­kem pap kell! Pap kell, ha a föld alól is! Élet- halál függ tőle! — Ha csak az a kívánságod, fin, — mondta Roy vigyorogva — én szívesen összeadlak ben­neteket. — Ah-huh! — kapkodott Tóm levegőért hi­tetlenül. — Tóm, •— mondta Roy, most már egészen élkomolyodva — én pap vagyok. Itt nem tudja senki, de igaz. Akárkit összeadhatok, ha nekem úgy tetszik. Las Vegas a barátja karjába kapaszkod ott, mintha attól félne, hogy eltűnik előle. — Roy, — kérdezte Helen — igazán össze tudja adni. őket... a bibliámmal, a mi vallá­sunk szerint? — össze — bólintott Roy. — Hány párt ösz- szeadtam már! Éppen olyan jogom van hozzá, mint a show downi papnak. Mást pedig úgy­sem találhatnak errefelé. — D... d. *. de ra ... m ... még e .,, e ,,, ebéd előtt! — dadogta Tóm, mint valami bolond. — ügy, úgy, — nyugtatta meg Roy —- csak eredj é« légy szemre való vőlegény, mire sor kerül rá. Helen kisasszony, mondja meg Bénák, hogy el van intézve minden. így történt, hogy aznap este Bo csakugyan lovagolt az uj musztángon. Las Vegas nem engedelmeskedétt Tóm Car- micbaelné asszonyság első parancsának és utá­na nyargalt a zöld réten. Helen is ked­vet kapót a lovaglásra és Dalé nem maradt ott­hon egyedül. Lassabban haladtak Bo és Tóm után, akik szinte repültek a boldogságuk szárnyán. Mikor aztán visszaindultak, Dalé csendesen arról kezdett beszélni, hogy talán rászánhatná­nak néhány napot és meglátogathatnák a Para­dicsomkertet mostanában... Helen úgy érezte, hogy a lelkében olvas Dalé. És magunkkal vinnénk Bót meg Tomot is . .. óh, úgy szeretném! — kiáltotta örömmel. — Bót, Tomot, meg Royt is — mondta Dalé jelentősen. — Jé, őt is — fölélte Helen könnyedén, mintha nem értette volna, miért említi Dalé. De ■azért el kellet fordítania az arcát, mert érezte, hogy ég. Néhány nap múlva, mikor a délutáni nap egyre ferdébb sugarakat vetett ki a hegyolda­lakra, Helen ott lovagolt a zegzugos sziklák (között, magasan fönt, a Fehérhegység csúcsain. Lenn, a mélységben zöldéit a Paradicsomkert. Most indultak lefelé a szaJkadékban. Roy éne­kelve terelte maga előtt a csomaghordó öszvé­reket- Bo és Las Vegas úgy próbáltak lovagolni a rettenetesen köves és meredek vízmosásban, hogy egymás kezét foghassák. Dalé leszállt a lováról és Vándormadár zabláját fogva ment Helen lova mellett. így álltak meg egy pilla­natra annál a kiszögellésnél, ahonnan Helen ősszel utoljára intett búcsút á vadásznak s így látták meg újra a gyönyörű tisztást odalenn. A nap éppen akkor hanyatlott le a fekete sziklák zegzugos vonnia mögött, mikor tábort ütöttek és megfőzték az ebédet a régi tanyán. Aztán Roy Beemann elővette a kis kopott bibliát, amelyet Helen adott neki, amikor Bót és Tomot összeadta s amint kinyitotta és bele­nézett, mintha megnőtt volna és minden vo­nós megváltozott volna az arcán. — Helen és Dalé, gyertek ide elém — mondta. Helen és Dalé felálltak ós odaléptek. És Roy összeadta őket a fenyők alatt, az ég felé kékes füsiszalag szállít, halk szellő énekelt a gallyak között, a vízesés egyre dadolta örök, zsongó dalát a sziklán, ajz erdő sötétjéből a szabad far­kasok vad, éhes kiáltása hangzott, — szabad farkasok kiáltása — amint keresik a zsák­mányt ... keresik a párjukat... Azután jókedvűen leültek mind az öten és megették az ebédet. Mikor készen voltak, Roy kijelentette, hogy hazamegy. Hiába tartóztat­ták. Csak nevetett és nyergelte a lovát. — Roy, kérem maradjon — mondta Helen. — Mindjárt éjszaka lesz és tudom, hogy fáradt. — Nem vagyok fáradt. És nem szeretek har­madik lenni, ahol kettőn vannak. — De hiszen mi négyen vagyunk ... — Maga meg Dalé csak egy ... Bo meg Tóm is egy... az kettő. És ne felejtse el, kedves Dalomé asszonyom, hogy nekem is van otthon feleségem. Nem is egy, hanem három! Helen zavartan hallgatott el. Tóm a fűben gurult ide-oda nevettében. Dalé furcsán tekin­tett rá oldalt­— Tudom már, Roy miért olyan kedves ma­ga mindig! — mondta Bo, ezer ördöggel a sze­mében. — Mert három felesége van. Tudja-e, hogy már azon járt az eszem, hogy, ha Tóm nem jön vissza, magához megyek? Hányas szá­mú felesége lettem volna? Most Roy zavarodott meg egy csöppet. És rajta nevetett a többi. Nem is fordult oda felé­jük, csak mikor már a lován ült. — Las Vegas, én mindig jót akartam neked — szélt — és Roy Beemannak köszönheted, hogy egyáltalán megkaptad ezt a leányt. De ón nem felelek értei Jé lesz, ha kerítés mögött tartod. — Ne aggódjál miattam, Roy — mondta Tóm jókedvűen .— Az ilyesmihez jobban értek. Egy hót múlva olyan szelíd lesz, hogy a tenye­remből eszik! Bo kék szemében határozott kételkedés lát­szott. De csak nevetett. — Isten áldjon meg mindnyájatokat! — mondta Roy, amint elindult a fenyők sötét sor­fala felé­Bo meg Tóm elfeledkeztek Royról, Daléról, Helénről, mindenről egymáson kívül s Helen első asszonyi munkája az volt, bogy segített DaLenek lemosoigatni az edényt- Hiába ellenke­zett Dalé, Helen ragaszkodott ehhez a jogához, lljra csönd lett. A fC homály lassan egyre sű­rűbb fátyolt szövött körülöttük.,; 1930 augusztus 29, péntetk. lám és a szór bek, horvátok és szlovének kö­zös államának létesítésére, élt bennünk úgy, úgy a csehszlovákokban, mint jugoszlávokban a meggyőződés, hogy mindkét nemzet rá van utalva egymásra, hogy biztosíthassák fejlő­désük jövőjét és legyőzzék mindazokat az akadályokat, melyeket a közös ellenség állított utjukba. Épp azért az állainlordiulat után mindjárt feltámadt a Csehszlovákia és Jugoszlávia területi össze­függésének a gondolata. Azonban az czirár nyu törekvések, sajnos, sikertelenül vég­ződtek. Nekünk azonban arra a közös kor­ridorra mégis szűk s ágiink van ós ha már nem tudtuk kiépíteni a területi korridort, törekedjünk minden teltünkkel és gondolatunkkal a szivek, lelkek és testvéri érzések korridorjának és még szorosabb ösz- szetartásának kiépítésére, ahogy az magától értetődőleg folyik a pánszlávizmus gondola­tából. Csehszlovákiában a szlovákok azok, akiknek az első vonalban kell dolgozniuk e magasztos gondolat megvalósításáért. Amennyiben a Slovensky Donnák itt idé­zett reprodukciója hiteles, úgy Misetic koD- zul olyan éles hangon beszélt," mely kirívó a kereskedelmi diplomácia érintkezésében. A konzul félreérthetetlenül Magyarországot aposztrofálta a „közös ellenség" nevével és ugyancsak Magyarországnak adresszálta azt a kifejezését, hogy a jugoszláv oknak és cseh­szlovákoknak „a korridorra szükségük van". A beszédnek az ad különös súlyt és jelentő­séget, hogy mindezt a jugoszláv diplomáciá­nak egyik aktív tényezője, exponált hivatal­noka mondta éppen olyan időben, amikor ugyanez a diplomácia a gazdasági közeledés jegyéiben Magyarország felé is az agrárblokk­hoz a megértés légkörét szeretné előkészíte­ni. Az ilyen hangú nyilatkozatok azonban a legkevésbé sem segítik elő a dunai államok gazdasági közeledéséhez szükséges atmoszfé­rát. — Helen ... nem is kézdezed, hol vannak az állataim... — Oh, Műt... Elfeledtem mindent. Nem lá­tom őket sehol... — Elmentek. Viasza az erdőbe. Soká ma­radtam odalent... meguntak várni... Tudják, hogy nem jövök vissza közéjük többé, máshol van már a helyem ... Ebben a pillanatban hirtelen éles sikoltás hasított bele az erdő álmositó csöndjébe — mintha háláira kiűzött, asszony sikoltozna va­lahol. — Tóm jár errefelé — mondta Dalé. — De még sohasem hallottam igy kiáltani. Bo és Las Vegas jöttek oda a tűzhöz. — Hívja ide! — kérte Bo. Dalé hívta, de a puma nem jött. Dalé fölkelt a tüztől és kereste a közeli szakadékokban. Hiába Nélküle jött vissza. Valahonnan messzi­ről még egyszer hallották a borzongató sikol­tást ... Csupa fájdalom volt, csupa bánat és vad kétségbeesés ... aztán csöndes lett megint minden. — Emlékszik még reánk — mondta halkan Dalé. — De nem jön vissza többé. Sötét lett. Helen és Dalé ott ültek’ a mohos, kövön, amelyet még az ősszel tett a. fenyők alá a vadász. Ez a szikladarab ezer és ezer év óta hevert a vadon járatlan mélyében és most a szerelmesek pihenője lett. — Neíl, én lefoglalom ezt a helyet — szólalt meg halkan Dalé. — Hadd legyen mindig a mienk. — Lefoglalod...? — kérdezte Helen álmo­dozva. — Igen, a kormányzóság kihirdette, hogy aki földet akar itt, az foglalja le magának. Nem­sokára sokan jönnek majd errefelé ... Házat fogaink itt építeni. Fakázat. Ée néha eljö­vünk ... — Sokszor gyerünk el... a Paradicsom- kertbe ... — suttogta Helen. Az örök szél ott zúgott a fenyőle között és dalolta a mindig egy s mindig uj történetet... a hegyestetejü lucfenyők a csillagok felé mu­tattak némán. A végtelen vadon halkan léiek- zett és titokzatosan ... ós Helen úgy érezte, bogy a lelkében van minden titok ... és minden titoknak a megoldása­Csend volt a vadonban ... r- VÉGE —

Next

/
Oldalképek
Tartalom