Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-01 / 173. (2394.) szám
4 1&30 augusztus 1, péutefc. VÉGZET Irta: KARINTHY FRIGYES Negyvenéves emberek beszélgettek annál az asztalnál. Életről volt szó, szerencséről és pecbről. Boldogokról és boldogtalanokról. Egyik dicsekedett, másik panaszkodott. Béla csak vállat vont. Se pech, se szerencse, se boldogság, se boldogtalanság, mondta aztán. Ezek a kivételes dolgok legfeljebb harminc évig különböztetik meg az embert. Mire negyvenévesek leszünk, egyszerűen keze í foghat mik egymással, a mérlegünk körülbelül parin áll. Negyven év alatt a normális férfi mindenen keresztülmegy, amit ember megélhet ezen a világon, „itt plusz, ott mínusz — summa: semmi“, ahogy A. barátunk irta egy okos versében, negyvenéves korában, miután a legragyogóbb polgári sikerek után váratlanul kitört raj-ta a húszéves gyerkőcökhöz való forradalmi rajongás, hogy íönbretegye és félredobja az életét. — Azt csak elismered, hogy van pech és szerencse? — kérdezte valaki. y — Hogyne. Egy darabig. Mint a kártyánál. Vannak sorozatok. De a moutekarlói bank mérlegét, ha nem egy hónapon, hanem egy éven át figyeled, ki fog derülni, hogy minden éviben ugyanazt a végösszeget mutatja, bank és játékos esélyének arányában. Csak rövid időtávon tarkítja rendetlenné és izgalmassá az életet az, amit ti Véletlennek neveztek — az idők nagy távlatában mindent kiegyenlít, mindent közös nevezőre hoz egy ismeretlen Törvény, mely végzetnek is mondatik. — Nahát, nekem beszélhetsz! — hencegett Géza — ezzel a negyvenes — elmélettel. Én negyvenéves vagyok és — hadd kopogom le gyorsan — egy csomó olyan dolog elkerült az életben, ami legfőbb ismerősömet nem kímélte meg. Én ezt máT gyerekkoromban tudtam, hogy nekem, bizonyos dolgokban őrangyalom van és meg vagyok győződve róla, hogy vigyázni fog rám ezután is, mint ahogy eddig vigyázott. Persze, nem pénzről beszélek, meg sikerekről, az megint más, az ilyesmi nem függ egészen a velünkszületett talizmántól — de ami közelebbi, hogy igy mondjam, testi dolgokat illet . . . — Például? — Például, hogy mást ne mondjak, nem voltam beteg soha egy pillanatra. Testvéreim minden fertőző betegségen keresztülestek, ott éltem köztük, egyiket se kaptam meg. A világháborút, első napjától az utolsóig, végigverekedtem. Voltam Szerbiában, komitácsi fogságban, megszöktem — harcoltam Galíciában és a Dobecdón, az olasz front poklában — a hajam szála se görbült meg. Volt egy baj társam, mindenütt együtt, orosz fogságban is vele voltam — az utolsó percig ezt se érte semmi baj, de a kiváltásunk előtt két nappal az történt, hogy rá akart gyújtani egy tőlem kölcsönkért öngyújtóval — próbálgatta öt percig, a tűzkő csak szikrázott, nem gyújtott, eldobta, gyufát kért. Egy óra múlva kozákok vitték el valahová — később megtudtuk, hogy az őr feljelentette, amiért fényjeleket morzézik a németeknek: nem hittek neki, főibelőtték. Látod, ez pech. De ami engem illet , . . Féla megint vállat vont. — Biztos, hogy megvagy már negyvenéves? — Most fogsz nevetni: ma van a születésnapom. Azért vagyok itt közietek, — gondoltam, megünneplem magam egy pohár borral. Pro- sit, uraim, — öt perc murva negyven éve a nagy pillanatnak, hogy egy szerencsés édesanya megszülte burokban a világ egyik legszerencsésebb fiát, akinek van szerencséje önöket együtt látni baráti asztalánál, hogy mindannyiuk számára elrebegjek egy szerény „bis hundert und zwancig“-ot! A vén fiuk nevettek, poharak emelkedtek a magasba, — Éljen Géza! Erre iszunk! — Te is igyál, öreg medve! Béla mosolygott. — Na jó, meg vagyok győzve! Frosit, kedves kivétel, mely megerősíti a szabályt. Nem iszol? — Dehogynem . . . csak ez nékem nagyon erős igy . . . — Ugyan ... a te gyomrod mellett . . ami még sohasem volt beteg . . . — Éppen ezért, barátom, — nem is akarom, hogy az legyen ... Az őrangyalt nem szabad ingerelni . . . Elég nekem igy, a feléig . . . köszönöm, elég, a többit majd szódával . . pincér, egy szódát! — Ott van, kérem, az asztalon . . . * És a következő pillanatban megtörtént a balesetlkrónikák negyven éve vezetett statisztikájának egyetlen, magábanálló esete: a szódásüveg felrobbant Géza kezében és úgy szót roncsolta a karját, mint Andrásét, akit a világháború első napján te<tt%nyomorőkká egy kósza srapnellíhüvely. Prentice Mullford irta húsz esztendővel ezelőtt., hogy jobb amerikaiak nem halnak meg. Hasonló nézeten volt ez a kitűnő angol, Sir Cenan Doyle, aki halála után azonnal fölvette a túlvilágon a kagylót, s jelentkezett barátainál. Eddig félhomályos az egész, a spiritiszták ügye, — nem tartom ugyan különösebben tapintatos dolognak, hogy valaki visszajárjon a túlvilágból, s egészen komoly gentlemanok nem is teszik, — ha valaki egyszer meghalt, akkor viselje konzekvenciáit s feküdjön csöndesen. Dehát ez temperamentum és nevelés dolga, vannak halottak, akiknek a sírban sincsen gyerekszobájuk, állítólag visszajárnak a földre, abból a célból, hogy szeánszokon ráüssenek valakinek a kezére, fölemeljenek egy virágvázát, s banalitásokat mondjanak. Mindez a szórakozásnak egy olcsó neme, s én a magam részéről sokkal szívesebben társalgók egy Plátóval, aki ugyan végérvényesen meghalt, de élvezhetőén lehet vele eldiskurálni müveiben, mint Plató úgynevezett szellemével, aki engedelmesen felei arra a kérdésre, hogy mit csinál most egy nagybátyám Párádon? Vannak, akiket ez boldogít. Conan Doyle is lekes spiritiszta volt, s nem lehet tőle rossznéven venni, ha jelentkezik halála után s néhány nyájas szóban üdvözli hi- ve-it. Noblesse obiige, megértem azt is, ha egy ilyen előkelő spiritiszta változott állapotban a nagy szellemek szokásos együgyüségein túl óhajt nyújtani barátainak valamit, s részleteket közöl abból a világból, mely, ha csakugyan emberi lelkek tanyáznak benne, nem lehet különösen irigylésreméltó. amennyire az emberi lelkek általános földi megnyilatkozásaiból erre következtetni lehet. De a kitűnő ponyvaregényiró fölhasználta távozását arra is, hogy jövendöljön, — s ez nagyon szép karrier, mert kevés soronkint fizetett regényíró akad a világirodalomban, aki holta után beállhat az emberiség prófétájának. Conan Doyle próféciája, az első, melyet tulvilági útjáról küldött, riporteri fürgeséggel, pontosan úgy, hogy „tegnap délután érkeztem, az átkelés kitűnő voít“, megjelent a világlapokban is. Itt kezdődik egy különben rokonszenves lélek tapintatlansága. Ha az ember elmegy egy társaságból, ahol befogadták, evett, ivott közöttük, s mindenképpen magukhoz hasonlónak tartották, akkor, öt perccel a távozás után, ne kezdjen rosszakat beszélni a háziakra és a vendégekre, — engem legalább is, aki kevéssé vagyok spirituális természet, igy neveltek, s ehhez ragaszkodom, az összes szférákon és dimenziókon át. Rendkívül különösnek találom egy jólnevelt angol lélek részéről, hogy alig teszi ki a lábát a földről, ahol végre is elég tűrhető dolga volt vagy hab van esztendőn át, könyveit szépen vették és meghízott, — mondom, alig teszi ki a lábát, ha szabad ezt egy szellemről mondani, már rögtön öltögetni is kezdi a nyelvét és jövendölni kezd. Közvetlenül és fesztelenül bejövendöli a világ végét, riporteri fölületességgel, — s nekem ezt tudomásul kell venni, be kell annyi más locsogás mellett illeszteni idegrendszerembe Conan Doyle tulvilági üzenetét is, azt, hogy forró gáj- zirok fakadnak majd föl a földön, uj háborúk jönnek, a föld háromnegyedrésze elsüllyed, s ami megmarad, az is olyan lesz. Mindezt rögtön első délután hallotta, alig. hogy megérkezett, Budapest, július 31. A Brooklyn Daily Eagle newyorki újság július 10-iki számában szenzációs cikk jelent meg egy magyar emberről, Weninger Ferencről, aki — miként ő és az újság együttesen i állítják — feltalálta az ideális helikoptert, vagyis azt a repülőgépet, amely függőlegesen tud fel és leszállni. A találmány lényege egyébként összes fantasztikusan hangzó adataival a következő: A repülőgép 74 utast vihet olyan sebességgel, hogy Newyorkból Londonba, Páriába vagy Berlinbe 20—24 óra alatt repül. Három- fedelü, mindkét oldalán retorikus szárnyakkal, amely két rotorszárny emeli függőlegesen a gépet. Mindkét szárny 72 láib átmérőjű és húsz kis szárnyfélületrészből áll. Az egész gép 59 láb magas, 172 láb hosszú, az egyik forgó szárnytól a másikig számítva. Az utas- kabin 12 láb széles, 66 láb bosszú és benne az utasok úgy helyezkedhetnek el, mint egy PulLmann-kocsiban. Harminchat utasnak hálóhely is jut. Konyha, fürdőszoba, hideg, meleg víz és elektromos világitásszolgál tatás egészítik ki a kényelmet a tervek szerint. A pilóták és a személyzet helyisége az utaskabin felett toronyszerű épületben van, amely három pilótára van méretezve. Az újfajta repülőgép egyaránt használható szárazon és vizen, mivel mindkét szárnya alá uszópontont szerelnek* elpletykálták neki a világ végét, s eléggé el nem ítélhető óvatlansággal már szaladt is a postára és letelefonálta Londonba. A spiritiszták néha durva hibákat csinálnak. Ugyanakkor, amikor a tudomány, a lélektan csakúgy, mint a matematika és a fizika, rést ütnek az egyedülboldogitó materializmus bálványán, s valóban egy Nagy Ismeretlennel kezdenek dolgozni, egy titokzatos metafizikai elemmel, Einstein csakúgy, mint Freud, s mikor a spiritisztáknak a maguk laikus kísérletivel nagyon szép alkalmuk nyílna beilleszkedni a korszerű tudomány metafizikai koncessziókkal átitatott hajlandóságába, időről-időre makacsul visszatérnek ilyen szellemüzenetekkel az asztal- táncoltatás nívójára, s kompromittálják azt a keveset is, amit a spiritiszta tanokból minden értelmes ember készséggel elfogad figyelemreméltó hipotézisnek. Nincs ma értelmes ember, aki kételkedne a telepátia, a hipnózis, a teleki- nézis, a delejesség jelenségeiben, — s ahogy az einsteini matematika, a plancki fizika, az elektronelmélet, a freudi lélekkutatás metafizikai föltételekkel dolgozik, beillesztve a kutatásba egy ismeretlennek, melyet csak természetéből és jelenségeiből ismerünk, de lényegét egyelőre magyarázni nem tudjuk, jelenvalóságát, anélkül, hogy e nagy ismeretlen, e metafizikai világtényező beállításával eltávolodna a földről, az értelem és tapasztalás világából a spiritiszták ködös szellemvilágába, úgy nem érezzük szükségét annak, hogy a spiritiszta szeánszok jelenségeit és kisérőtüneteit természetfölötti legendákkal magyarázzuk. Hiszek a telepátiában, a telekinézisben és a szuggeszcióban, anélkül, hogy materialista világszemléletem megrendülne, — mert azt hiszem, hogy nincs abszolút élet és nincs abszolút halál, a határ folyékony és bizonytalan, s nincs abszolút erő és nincs abszolút anyag, csak összefolyó kölcsönhatások, s éppen igy hiszek a delejességben, mint anyag és erő egyik nagyon természetes, csak éppen természetében még nem magyarázható különösségében. Az elektromosság lényegét sem ismerjük, mégsem kezdek jámbor dalokat énekelni megrendülésemben, ha egy gombnyomásra fölgyullad szobámban a villany, — ami pedig határozottan van olyan misztikus tünemény, mint a sötét szobába berepülő kő, vagy a láthatatlan kezek okozta kopogások és zörejek. Maradjunk csak szépen a földön, kezd itt nagyon érdekes lenni, éppen most, a mi időnkben, —- s kénytelen vagyok fejcsóváló rosszalásom- nak kifejezést adni, ha azt látom, hogy a spiritiszták, jóhiszeműen, vagy rosszhiszeműen, de mindenképpen tapintatlanul és fölöslegesen fölhasználják egy olyan kitűnő modorú gentle- maanak, mint Conan Doyle volt, távozását arra, hogy fantasztikus és gyermekes dajkamesékkel riogassák ezt a nehezen ébredező világot. Csodálatosak az emberek. Annyi kínlódás után végre eljutottunk odáig, hogy tudjunk a földről, melyen élünk, s megéljük a legizgalmasabb emberi mithoszt, a valóság mithoszát, — s akkor odaáll Conan Doyle a túlvilágon és telefonálni kezd a világlapoknak. Halottakkal az ember legyen udvarias, ha már ők nem azok — ami különben csak ritkán fordul elő, — & érjük be azzal, hogy csodálkozunk e tapintatlanság fölött. Mert lehet, hogy ez a föld elsüllyed hamarosan, — amire minden oka meglenne, — de úriember nem beszél hangosan ilyesmiről. A gép kikötése a feltaláló szerint 20 méter magasból kidobott horgonnyal történik olyanformán, mint ahogy a Zeppelin ér földet. Ha vízre ereszkedik, akkor a gépet saját súlya rögzíti meg. A hajtóerőt négy darab egyenként 550 lóerős olajfűtésű Diesel-motor adná. Kettő ezek közül az utaskabin tetején nyer elhelyezést és a rotorikus szárnyak meghajtására szolgál, afféle hernyórendszer szerint. A másik két motor hajtaná a propellereket, amelyek a repülést végzik. Mire képes a gép? A feltaláló számítása szerint a gép 160 mérföld sebességre képes, annál inkább, mert egyedül a két rotorszárny 100 mérföld sebességet ér el. Az egész repülőgép személyzete 10 emberből áll, beleszámítva a pilótákon, vezető főmérnökön és a navigációs személyzeten kívül a kiszolgálószemélyzetet (steward stb.) is. A gép hatásrádiusza 400 óra. ami azt jelenti, hogy körülbelül két hétig maradhat a levegőben leszállás nélkül. Üzemanyagul egy speciális anyagot, az Ethánt használnák, amelynek kétszer jobb a hatás foka a közönséges nyersolajnál. Az egész gép tiszta fémből készül és üresen körülbelül hatezer kilogramot nyom. Az építkezési költség a feltaláló számítása szerint 65.000 dollár. Weninger, a konstruktőr reméli, hogy ez az összeg rövidesen összegyűl, amikor is nyomban elkezdi a gép építését, amely néhány hónapig fog tartani. A géppel akkor világkörüli útra fog indulni, amelyre szakértőket fog meghívni. Ki a feltaláló? Az amerikai újság híre eddig vajmi, fantasztikusan hangzik. Ám mikor rátér a feltaláló személyi adataira, a terv komolyabb jelleget ölt. Mert kiderül, hogy Mr. Weninger nem mai repülő és nem is egyszerű fantaszta. Weninger 1896-ban vándorolt ki Amerikába 28 éves korában. Résztvett a spanyol- amerikai háborúban, sőt a boxerlázadásban is, mint az amerikai haditengerészet tengerészkatonája. Repülni 1902-ben kezdett a híres Wright- testvérekkel egyidőben. 1907—1908-ban már állami repülőkonstruktőr volt Washingtonban. 1913—14-ben bemutató repüléseket végzett Newyorkban, miután 1911-ben sikerrel szerepelt a párisi nemzetközi repülésbemutatón, mint az Egyesült Államok kiküldötte. Az aktív repülést 1917-ben hagyta abba, ámde most vissza akar térni az aktív pilóták táborába, mint saját tálaiményu gépének parancsnoka. De kiderül az is, hogy nem ez az első találmánya. Egész sereg találmánya között első helyen áll a használatban levő berendezés elsüllyedt hajók kiemelésére és kivitelre vár egy speciális elgondolásu száraz dokk. Magyar konstruktőr a találmányról Ezeket meséli róla az amerikai újság s mint látható, nem szűkölködik az adatokkal. Mégis annyira érdekesnek tartottuk a dolgot, hogy megkérdeztük Lampich Árpád főmérnököt, a legismertebb magyar repülőgépkonstruktőrt, hogyan vélekedik ő az amerikai híradásról. Lampich főmérnök megnézte a képet (mert kép is van a cikkhez) és a fantasztikus gépezet láttára hitetlenkedve csóválta a fejét. — Az illető urat — mondotta — nem ismerem, sőt még a nevét sem hallottam. Mindazonáltal igen kitűnő szakember lehet, aki ért is a dologhoz. Megvallom, a tervet, de a gép kivitelét is fantasztikusnak találom és nagy a gyanúm, hogy éppen olyan fantasztikus, mint a többi repülésre vonatkozó találmány legtöbbje. Az amerikai repülés, ameny- nyire én ismerem, két részre oszlik. Egyik fele komoly, katonai aviatika, a másik rész a polgári repülés, amelynek keretei európai ember számára egyenesen elképzelhetetlenek. Amerikában ugyanis divatba jött a repülés és mert az amerikai ember könnyen lángralobban, ma az a helyzet Amerikában, hogy boldog-boldogtalan repülni akar, sőt repül is. A Justice fór Hungary kintlevő magyar pilótája, Endesz György legutóbbi levele is erről számol be. Olyan emberek röp- dŐsnek a levegőben, akiket nálunk még sárkányt eregetni sem engednének. Kimustrált gépekkel, nyaktörő ócska szerszámokkal fuvaroznak, amelyeket csak Isten különös kegyelme tart a levegőben, ameddig tart. — Természetes, hogyha a repülésnek ilyen divatja van, akkor a terveknek légiója születik meg annak nyomán. Lépter.-nyomon lehet olvasni szenzációs találmányokról, világrengető konstrukciókról, amelyek gyakorta el is készülnek, mert Amerika az az ország, ahol nem nézik a pénzt, ha repülésről vagy pláne a repülés tökéletesítéséről van szó. Fájdalom, ezek közül a konstrukciók közül nagyon kevés válik be. A csodaszörnyek a legtöbb esetben már születésük pillanatában elvetélnek, ami még a jobbik eset, mert ha arra kerül a sor, hogy fel is szánjanak, akkor holtbizonyos, hogy néhány lelkes repülő kezét-lábát, vagy nyakát töri. — Ismétlem, mindezeket nem akarom honfitársunkra vonatkoztatni, aki annyi átélt külföldi kaland után is hivatkozik magyarságára és ezzel hozzánktartozására, sőt remélni szeretném, hogy vállalkozása sikert fog hozni úgy neki, mint. a magyar névnek. L. J. — „Fejlődik" a cseka technikája. Rigából jelentik: Itteni lapok jelentése szerint a szovjetbörtönökben a kivégzések számának csökkenésével egyidejűleg ijesztő arányban növekedett a hirtelen elhalálozások száma. A hatóságok kiadják a hozzátartozóknak a foglyok holttestét, amelyeken eddig még nem sikerült külerőszak nyomait találni. Egy híres anatómiai tanár, akinek fia az egyik lenin- gradi börtönben ugyancsak rejtélyes körülmények között halt meg, egy vegyész szaktársával addig vizsgálta a holttestet, amig megállapította, hogy a halál oka megmagyarázhatatlan agyvérzés volt. Erős nagyitőüveg segélyével a koponyatetőn felfedezett szabad szemmel nem látható lyukat, amelyet nyilván nagyon finom acéltüvel ejthettek s az idézte elő a halált. A cseka a vizsgálat hírére figyelmeztette a tanárt, hogy ha folytatja kutatásait, több gyermeke és unokái is agyvérzésben fognak elhalni. Ugv Leni ugródban, mint Moszkvában szakadatlanul működik a borzalmas acéltü, amelynek segélyével a kormány észrevétlenül megszabadulhat a politikai foglyoktól, akiknek eltartása az éhinség- i ben nagy terhet ^jelent. 4——giawiBBWB—b—aw——s—mmmamaammmmmmmámmmmmamamummm—m Fantazmagória vagy szenzációs iaíátmány? íVemnger Ferenc 62 éves Amerikában élő magyar származású pilóta csodálatos helikoptert talált fel — A gép leírása — A feltaláló élete — Magyar konstruktőr nyilatkozata TAPINTAT Irta: MÁRAI SÁNDOR
