Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-22 / 190. (2411.) szám

üacDonald első éve Véget ér a nagy északfranciaországi sztrájk A kommunisták teljes kudarca — tava! munkaügyi miniszter, a sztrájkolok kedvence — Október 1. után rendezik a béreket Párás, augusztus 21. Tegnap a késő esti órákban Ldllebem a munkaadók meg­egyeztek a francia munkaügyi miniszter­rel, aki a munkások nevében tárgyalt a textilipaJriesokkal a sztrájk befejezéséről. A megegyezés után valószínű, hogy a négy hétig tartó veszedelmes textilsztrájk még ma este véget ér. A munkaadók egy­hangúan elfogadták a kompromisszumos javaslatot, amelyről tegnap röviden be­számoltunk 8 amely arra kötelezi őket, hogy az október elsején közölt hivatalos drágasági index szerint revideálják a bé­reiket. A revízió ugyan függni fog a textil­ipar őszi helyzetétől, de a munkaügyi mi­niszter teljhatalmat kapott arra vonatko­zóan, hogy megállapítsa, dekonjunktúrá­ban van-e a textilipar vagy sem. LavaJl munkaügyi miniszter igy mintegy magára vette a Melősséget a bérek igazságos rendezéséA polgári és a wradaliista sajté úgy interpretálja a megállapodást, hogy október elseje után La vall munka­ügyi miniszter dönt a bérek elmeléséről vagy megmaradásáról. Mivel Lavall hatá­rozott fellépésével teljes mértékben ki­vívta a szakszervezetek bizalmát, a kom­promisszumot a sztrájkoló munkások és a szakszervezetek még ma elfogadják. Ha sikerül Liliében megegyezni, akkor a roubaxi és toureoingsi textil- és fémipar­ban is hamarosan helyreáll a rend, mert valamennyi sztrájkoló munkás a lilleiek után igazodik. Ebben az esetben a négy­hetes északfranciaonszági sztnájkinozga- lom, amely egyike volt Franciaország leg­nagyobb sztrájkjainak és több mint 150 ezer munkás vett benne részt, befejező­dik. A munkások és a munkaadók között a feszültség tetemesen enyhült, ámbár a kommunisták ez alkalommal is mindent elkövettek a konfliktus kiméi yitésére és propagandájuk kiszélesítésére. Mindenfelé nyugtalanságokat szítottak, d > a fegyver e» marnál visszafelé süií el és az északfrancáaors z ági sztrájk a kommunis­ták szempontjából szomorúan végződött Halluinban, a kommunisták egyik legfon­tosabb városában, a munkások rájöttek arra, hogy a kommunista sztrájk vezetőség a befutó segélyalapokat pártcélókra hasz­nálja fel és nyugodtan tűri, hogy a sztráj­kolok és hozzátartozóik éhezzenek. Ez a tény óriási felháborodást keltett a mun­kásság között s azt eredményezte, hogy tegnap többszáz munkás lépett ki a kom­munista pártból. A halluini kommunista pártszervezet, amely eddig egyike volt Franciaország legerősebb bolsevista sejt­jeinek, bomlásnak indult és valószínűen teljesen szét fog hullani. Tegnap a kom­munista vezéreket a csendőrség kényte­len volt megyéd elm ezni a munkások ha­ragja elől, holott ezek a munkások né­hány nappal ezelőtt lelkes hívei voltaik a kommunista pártnak. A kommunisták szempontjából tehát az észákfraneiaoTSzá- gi sztrájk toiljog fiaskóval zárait. Ákelyeit, hogy megerősödtek volna, legyengültek és a Halluinban megkezdett bomlás való­színűleg az egész országiban érezhetővé válik. * l II pV p a német hadsereg parancsnoka visszavonul, utódjává Hammers A lelépd vezérkari főnök köztársasági múltja — Hammerstein és a Kapp-puccs — Megelégedés a köztársaságiaknál (síp) Prága, augusztus 21. Az angol munkáskonmány ha tálam rakerü- lésének egyéves évfordulójával egyidejűleg az angol munkanélküliek szánna elérte a két milliót, ami nem a legszebb bizonyít­vány egy szocialista-izü kormány számára. Közép-európai szemmel nézve érthetetlen, hogy a sorozatos fiaskók után Macdonald urálimon tud maradni, <je Angliában min­den, a politikai élet is, külön törvényszerű­ség szerint mozog, s Londoniban senkiit seim lepne meg, hia a kisebbségi kormány miég egy évig eluralkodna. Nincs kényelmesebb dolog, mint ez a kisebbségi kormányzás. A felelősség egyszerűen senkit sem terhel, mig a hatalom mindenütt ott van. A hosszú konzervatív uralom után a toryk pártjának pihenésre van szüksége, hogy Anteuszként uj erőt szívjon a kényelmes ellenzéki esség­ből, viszont az uralmon lévő kormány, mely függ az ellenzéktől, semmi olyan szociális vagy másfajta izü akcióba nem boasátikozihia- tik, ami később konzervatív szempontból veszedelmessé válhatna. Raldwin pihen, Chamberlain hajókázik, a párt pihen, mint a parlagon heverő föld, de MaoDonaid a toryk kezében van s nélkülük egyetlen lé­pést sem tehet. Bajlódjék MaoDonaid Indiá­val és a munkanélküliséggel, Baldwin azt remél, hogy a készre jön, amikor a meg­oldhatatlannak látszó problémákat a Labour Party erejének teljes elfecsérlésével vala­hogy mégis megoldotta már. A liberális párt a munkáspárt kisebbségi kormányzása alatt egyenesen a mérleg nye­lének fontos szelepében tetszeleg, érzi, hogy egyetlen választás után sem érhetné el azt a döntő jelentőséget, amivel ma ren­delkezik, s a sok fontoskodás, zavarcsinálás ellenére esze ágában sincs a minden liberá­lis kivánságot sietve teljesítő kormányt megbuktatni. A liberális pártiban veszedel­mes belső krízis dühöng, s elsősorban nyu­galomra van szükség a belső ellentétek ki­egyensúlyozására. Minden egyes választás uj megrázkódtatást jelent s megszakítja azt a regenerálódási folyamatot, amelyet Lloyd George hallatlan energiával intéz, ámbár kevesen vannak Angliáiban, akik biznak a liberálisok újjászületésében. Ilyen körülmények között fölmerül a kérdés: miért marad uralmon MaoDonaid az ellenzék kegyelméből és máért nem ke­resi az alkalmat a visszavonulásra? Elte­kintve attól, hogy több ízben egyenesen ki­erőszakolta már leszavaztatását, mint az el­lenzéknek egyáltalán nem tetsző, hiperszo- ciális bányatörvény vitája alatt, de az ellen­zék nem engedte, hogy emelt fővel bevo­nulhasson a boldog ellenzékbe, — pártpoli­tikai szempontból sem rossz, ha uralmon marad. A felelősséget elhárítja magától, hangoztatván, hogy kisebbségi kormány és nincs módjában programját megvalósítani. A nagyvonalú, ideális szocialista program­ról tehát szó sem lehet az alsóháziban, ami a reálisan gondolkozó Labour-vezérek előtt fölöttébb kellemes, mert tudják, hogy a párt forróvérű elemeitől kívánt alapos át­alakítások az ország nagy megrázkódtatása nélkül kivihetetlenek, a nagy megrázkódta- Iásókat pedig nem merik kockáztatni. Ha a munkáskormány többségi kormány volna, kénytélen volna a nagy pártideálok megvalósításához fogni, ami előbb-utóbb csőddel végződne: mivel kisebbségi kor­mány, hivatkozhat a külső nyomásra, s dol­gozhat kompromisszum ok kai is, ahogy min­den szociáldemokrata kormány dolgozik, ha koalícióban van más pártokkal. (Az aa­Berlin, augusztus 21. Heye vezérezredes, a német hadvezetőség vezetője az őszi had­gyakorlatok után, december elsején nyuga­lomba vonul, mert elérte azt a kort, ami­kor a német hadseregben a tiszteiket nyug-1 díjazzák. Utódjaként von Hammerstein tá­bornokot emlegetik, aki eddig az úgyneve­zett csapathivatal élén állott. Heye tábornokot január elsején nevezték ki vezérezredesnek, de már őt év óta a német hadsereg élén áll. őt év előtt, amikor von Seeckt tábornok nyugalomba vonult, a biro­dalmi kormány a königsbergi katonai kerü­let parancsnokát, Heye tábornokot hívta meg a német hadsereg élére. Hivatali ideje alatt Heye hűen szolgálta Gessler és Gröner had­ügyminisztereket és minden erejével arra tö­rekedett, hogy a hadseregből kiirtsa a poli­tikát. E célból számos hadsereg-parancsot adott ki és beszédeiben hangoztatta a had­go I kormányt tulajdonképpen oly koalíciós kormánynak kell tekintenünk, ahol a ki­sebb koalíciós pártok nem tolonganak éhe­sen a miniszteri stallumok után és meg­elégszenek az ellenőrzés hatalmával.) Vi­szont a Labour Party reális vezetődi és tag­jai érzik, hogy szociális szempontból óriási eredmény, ha fokokkal segíthetnek a sa­nyarú helyzeten ■ s legalább néhány száza­lékkal megküzeli'tlhietilk az ideált. A íálbiá- nusok örök evolucáouiisták: MaoDonaid is a lassú fejlődés jelszavát irta zászlajára, és a párt — legalább ezideig — hűen követi a józan, de szerény jelszót. A vezérek még­se reg lojalitásának szükségességét. Annak­idején nagy port vert fel a drezdai gyalog­sági iskolában mondott beszéde, amelyben a jövendőbeli tiszteket a köztársaság szerete- ítére és a köztársasági ideálhoz való hűségre intette. Utódját, von Hammerstein tábornokot, a közvélemény a Fehme-iigyekkel kapcsolat­ban ismeri. Annakidején ő volt az, aki a leg­határozottabban követelte az önhatalmúlag ítélkező szélsőségesen radikális katonatisztek megbüntetését. A küstrini lázadók, Buch- rucker őrnagy és Sehol 7. alezredes pőréiben katonai szakértőnek kérték tel és ilyen mi­nőségben határozottan rosszalta az úgyneve­zett „fekete birodalmi őrség* tevékenységét. A legtöbb Fehme-gyilkost szakértői javallata 1 alapján Ítélték eL A Fehme-pörök előtt Ham- merstein a Kaop-puccs idején is nevezetes szerepet játszott. Apósa, von Lüttwitz tábor­nok, aki Kappal együtt intézte az 1920. már­győzték a munkásságot, hogy az uralom alatt a párt megerősödik és megjavul, az égetően fontos problémákat elintézi, s las­san, nehézkesen mégis megveti az alapját a szociális berendezkedéseknek. Ha a mun­káspárt nagyarányú szocialista javaslatokat tesz, s az ellenzék meggátolja megvalósítá­sukat, a közvélemény rotkonszenve akarat­lanul a Labour Party felé irányul, amely megmutatja, hogy nemcsak ellenzéki szó­virágokban', hanem uralmi helyzetében is jelentős ujitásokat. akar. Sajnos, a helyzet még nem érett meg, sóhajt ózzák a vi ssza- utasitás után a Labour-vezetők —- 3 abba a dúsában kitört jobboldali pucesot, elfogadta vejét, az akkori Hammerstein őrnagyot, mert az őrnagy határozottan ellenezte Lüttwitz ak­cióját és nem mutatott hajlandóságot a Kapp- puccsban való részvételre. Később a kom­munista lapok sokat foglalkoztak személyé­vel és nyilvánosságra hozták egyik kelet- poroszországi barátjának hozzáintézett állító­lagos levelét, amelyben a barát a katonai diktatúra kikiáltása mellett foglal állást. Hammerstein tábornok annakidején határo­zottan elutasította a gyanúsításokat és hit­vallást tett a köztársaság mellett. Általános vélemény szerint a köztársaságnak úgyne­vezett „érdemi hivei“ közé tartozik, akik talán érzelmeikkel ellentétben belátják, hogy l az adott körülmények között a német biro­dalom csupán a köztársasági államformát választhatja és minden másfajta kísérlet meddő és veszélyes. maris* xam szerencsés helyzetbe kerülnek, hogy egy­szerre élvezik a kormányzás és az ellenzé- kiesség előnyeit. A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad: igy folyik Angliában a politikai élét immár egy óv óta, s ha a munkáspárti kormány nagy tehertételekkel zárja az évet, tagadba tatián, hogy szembe­szökő eredményei is vannak. A legnagyobb tehertétel, tudjuk, a mun­kanélküliség problémája, amely nem ke­rült közelebb a megoldáshoz, sőt elmérge­sedett. Időközben az angol ipar és kereske­delem hatványozott mértékben érzi a világ- krízis^ s a kivitel ériétke 1930 júliusában 16 Mai iiámnnli 12 ©Mai 190. (2411) szán • Péntek e 1930 au; Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- A __)_______,7 '• J '* „//„„'/• ' » 7 , Szerkesztőség: PrágalI,, Panská ulice 12. év re 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, ** SZLOV6TISZKÓI 6S TUSZITISZKOI GLLC71ZGK.I pCLTTOK 11, emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. DOlitilcCLl TLCLDllcLDJCL ^ Prága 1L Panská ulice 12. 111 emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 KC-val több Főszerkesztő: P P Pl Felelős szerkesztői Telefon: 34184. Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.-KÖ, DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA SŰRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRflHfl

Next

/
Oldalképek
Tartalom