Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-22 / 190. (2411.) szám

2 V »AlÍ¥ARMl RliAA? A legfelső közigazgatási biráságf kimondotta, hogy i ref. egyház uj alkotmánytörvémrének kihirdetéséig az 1904-es régi egyházi alkotmány van érvényben Söfta istván sir. provokálta Ma Segftts® fórum nagyjeteatőségü eiwi iislérozatát mdllSÓ fonttal volt kövesebb, mint 1929 jiuláiu- enWban. A dtélamorikai államok nem vásárol­nak többé Angliában, hanem Amerikáiban, s a távoli Kelet — India, Kína — fokozato­san eloriönfálódnak a szigetbirodalom ipa­rától. MaoDonald uralmának kezdd sikere: a hiTes amerikai u't, elvesztette vonzóere­jét, s a Laibooir Party sem tagadhatja, hogy a flottakonifeirenciia csőddel végződött. Ahogy a konze-rva tivokm ál szakadás felé mutat Beavenbrook lord védvámakciója. a liberá­lisok táborában százféle ellentét kisért, a munkáspártban is megvan a tendencia, hogy a tisztán szocialista szárny kiváljék s a füg­getlen Laboiír Partyval erős, MaoDonald- ellenes, kompromieszummentes pártot ala­kítson. Ennyi balfjal szemben szerencsére Mao­Donald számos pozitívumra hivatkozhat. Az elmúlt tizenkét hőnap alatt .Anglia teljesen kibékült Amerikával, sikerült a jóvátétel! kérdést ■végleg rendeznie (ami Anglia érde­me), az alsóház elfogadta a bányatörvényt, amely alapvetően átszervezi az angol bá­nyaipari és kon ku rrenc laklépes sé teszi, Oroszország ismét az angol kliensek sorába állt, Anglia aláírta a döntőbírósági klauzu­lát, az özvegyek nyugdiját emelték, a lakás- refonmot megkezdték, aláírták az iraki szerződést, a pénzügyi bilit, — s a két leg­nagyobb tehertétel: az indiai és az egyipto­mi kérdés még nyílt, még jól és rosszul is végződhet. Az egyéves évforduló nem alkal­mas a mérleg elkészítésére, Anglia két dön­tő jelentőségű konferencia előtt áll, s Mac- Doúald államférfiül eredményeiről csak ak­kor beszélhetünk, ha ismerjük e két konfe­rencia eredményét. A hindu-angol konfe­rencia a dominiumi statútum megadásáról dönt, a brit birodalmi konferencián többek között Egyiptom ügyét is elintézik. Az in­diai és az egyiptomi bajok nem MaoDonald bűdéi. Az előző kormányok hagyták a kel­lemetlen örökséget á Lábour Partyra. Ha a két őszi összejövetelen a munkáskormány hallatlan erőfeszítéseit siker koronázza és sikerül a dominiumi alkotmány megadásá­val termékeny nyugalmat varázsolni Indiá- í ba, Nahas meghallgatásával az angol-egyip­tomi kereskedelmi viszonyt njna fö Rendi te- j ni, akkor MacDonald kormányzása nagy ak­tívákkal gyarapodik, melyeket a belső ne­hézségek némi rontanak le, annál kevésbé, mért e belső nehézségek nem angol helyi bajok, hanem végeredményben a világkri- á!* kibírhatatlan és mindenütt meglévő tü- néteá1. Prága, augusztus 21. Nemcsak a szlovenszkói magyar közvéle­mény, hanem ma már az egész világ protestáns közvéleménye jól ismeri azt a kálváriáé sorsot, amelyben a száovenszkói és ruszinszkói refor­mátus egyetemes egyháznak van osztályrésze annak következtében, hogy a kormánykörök hosszú esztendők óta szabotálják az egyház uj alkotmányának törvénybeiktatását. A kormány nem ismeri d az egyetemes református egyház ősi alkotmányát, hanem az uj alkotmánytör­vény életbeléptetéséig az egyházat ex4ex-álla- potban lévőnek tekinti s úgy is kezdi valahány­szor az egyház nyilvánvaló jogainak érvényesí­téséről, államsegélyek megadásáról, kongrua- kiutalásról, iskolák segélyezéséről, a lelkészek állampolgárságának elismeréséről van szó. Az évekkel ezelőtt meghozott és később a kormány kívánsága szerint módosított uj egyházi alkot­mánynak a törvénytárban való kihirdetésével megszűnne ez az áldatlan állapot, a kormány azonban mindenféle mesterkélt 'kifogásra hivat­kozva halogatja a zsinati alkotmány törvénybe­iktat tatását, mert — úgy látszik — éppen az ex- lex-állapot fönntartása felel meg legjobban cél­jainak. Ismeretes, hogy a hatalmi kortézia párt­ja, az agrárpárt, hányszor és hány vonatkozás­ban igyekezett telekvásárlásra kihasználni a református lelkészeknek eme jogi bizonytalan­ságból eredő nehéz helyzetét. A. kongnia és az állampolgárság tekintetében a kormánypárti kortespolitikusok kegyétől függő lelkészek kö­zül többen elvesztették lelki ellentáíil ók ép essé­güket, odaadták magukat a cseh agrárpárt kor­teseinek szolgálatába s most tört gerinccel, meg- I hason]ott lélekkel nehezen tudják megtalálni a magyar fajukhoz visszavezető utat. A mester­ségesen fönntartott ex-1 ex-állapot a legkitűnőbb alkalom és légkör volt az agrárkortesek mun­kája számára, amely munka nem célzott mást, mint az egyházban és a magyarságban a meg- hasonlás szitását. A jogi bizonytalanságot ter­mészetesen mennél nagyobb mértékűvé igye­keztek ezek á körök fölfokozni, hogy a zűrza­varosban annál kényelmesebben halászhassa­nak. A református egyházi tényezők, akik tel­jes erkölcsi fölénnyel mindig a törvény és a jog álláspontját vitatták és rendületlenül állták az igazság harcát, most nagy erkölcsi diadalt könyvelhetnek el azok­kal a körökkel szemben, amelyek a reformá­tus egyetemes egyház eddigi helyzetét törvé- nyenkivülinek igyekeztek föltüntetni csak azért, hogy az államnak az egyház iránt való kötelmeit és azok teljesítését nem kötelesség, hanem kegy gyanánt tüntethessék föl. A legfőbb közigazgatási bíróság, mely már szá­mos esetben védte meg a hatóságok téves tör­vénymagyarázataival szemben a jogi igazságot, azt a nagyjelentőségű elvi döntést hozta,- hogy az egyháznak — annak ellenére, hogy a cseh­szlovák kormány nem hagyatta eddig jóvá az uj egyházi alkotmánytörvényt — mégis van érvényes alkotmánya és az utoljára 1904-ben a Budapesten tartott zsinat által elfogadott és az akkori törvényes államfő által szentesí­tett s a magyar rendeletek tárában kihirde­tett törvények ma is érvényesek és kötelezők úgy az államra, mint az egyházra, mert érvényüket „ideiglenesen“ az 1918. 11. sz. törvény is elismerte. A nagyjelentőségű döntést. Sutka István dr. nagykaposi ügyvédnek, az ungi református egy­házmegye ügyészének egyik ügyesete provo­kálta ki. Sutka István dr., aki a magyar nemzeti pártnak is országos alelnöke, a Református Egyház és Isikéi a egyik legutóbbi számában •számolt be az érdekes bírósági határozatról. Miután a cikk általános éTdekü. az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük: * ­Sutka István cikke „A legfelső kő2%aragabásd bíróság 7828/30. ssáan alöt református egyházunk jogi helyzetére nézve egy igen nagy fontosságú döntésit hozott, mely mél- 'látí tarthat számot vezető tényezőink általános ér­deklődésére. Közismert dolog, hogy a közigazgatási hatóságok igen sok esetben nem respektálták az Egyházi Tör­vényeink I. te. 4., 5. §-ában lefektetett jogszabályo­kat és az ezek alapján kért jogsegélyt vagy nem adták még, vagy pedig különböző nehézségeket tá­masztottak annak megadása körül. Voltak hatóságok, melyek az E. T. I. te. 5. § alap­ján az egyházi adók, szolgáim ány ok, egyházi bíró­ságok jogerős Jbéüet'ével kirótt marasztalási költsé­geik, pénzbüntetések behajlása iránt hozzájuk in­tézett megkeresések teljesítését, jelesen e megke­resésekben kért közigazgatási végrehajtás elrende­lését. egyszerűen megtagadták. Mások az E. T. I. te. 5. § utolsóelőtti bekezdésének világos rendelkezése dacára az egyházi határozatok és Ítéletek érdemi részét vizsgálat tárgyává tették, isiméit mások ahe­lyett, hogy a törvényes formában hozzájuk intézett megkeresésben kért közigazgatási végrehajtást el­rendelték volna, egyezkedési tárgyalásokra idézték meg a lelkészt és a fizetést megtagadó egyháztagót. Közismert dolog az is, hogy újabban egyes köz- igazgatási hatóságok igen gyakran kifejezésit adtak annak a nézetüknek, hogy református egyházunknak érvényes alkotmánya nincsen. Szerintük a mi régi. az 1904. év november 10. nap­ján megnyílt budapesti zsinaton alkotott s a magyar király által megerősített egyházi törvényeink a vál­tozott viszonyok folytán hatályukat elvesztették; viszont uj érvényes törvényeket egyházunk még nem alkotott s igy mi most törvényen kívüli állapotban vagyunk. Mindkét irányiban nagyon érdekes perspektívát nyújt ás egyházunkra nézve nagyon fontos feleletet ad a legfelső közigazgatási bíróságnak 1930 május 15-én 7823/30. szám alatt kelt határozata. A benne foglalt döntés olyan határozott s a meg­okoló® olyan frappáns, hogy azt hiszem, a közérde­ket szolgálóin vele, ha azt hivatalos lapunkban nyilvánosságra hozom. A jogeset a következő: Konventi bíróságunk jogerős ü életéve! elmarasz­talt egy volt egyházi tisztviselőt, hogy fizessen be az egyház pénztárába 5521 Kö 52 fillért és 700 Ke bírósági költséget. Az elmarasztalt nem fizetett, miért is az egyházmegye esperese az illetékes fő- I szolgabárót kereste meg és az Ítélet napján a köz­igazgatási végrehajtás eümeodeftéeét és foganatosa- fását kérte. A raolgabiróség a megkeresést aszal az indoko­lással utasította el, hogy a königaagatási hatásé­az ERDŐ SZERELMESE REQÉNÜ Irta: Zfím GBEV Fordította: WOSARyNÉ QE2 LOLB (68) — Oh. Dalé ... Hála Istennek •.. Most már... elájulhatok ... Ez aztán kaland volt. ugy-e?... Milyen éjszaka ... De semmi bajom ... Wilson- nák köszönhetem ... — Wilfeoii, ember vagy a talp őrlőn —- mond­ta Dalé. — És ha akármikor ott akarnád hagy­ni a bandát... — Dalé, a bandából csak én maradtam élve. dé ha Burtöt te küldted a másvilágra — mond­ta a rabló sötéten. — Nem Öltem meg, csak megijesztettem — mondta a vadász. — Bizonyosan nem mer töb­bé erre jönni... — Oh, Dalé olyan szörnyű volt... egymásra lőttek a... — Majd útközben elmesélheti neki, kisasz- szony. Most menjenek ... Sok szerencsét kí­vánok •.. Halkan, gyorsan beszélt, kicsit megremegett á hangja. A leány arca fehéren vált ki a sötétségből. OdahajoH a rablóhoz, megfogta mind a két dur­va, csontos kezét. — Áldja meg az Isten, Jim Wilsón! Maga igazán Texasb^l való!... Nem fogom elfelejte­ti ... Imádkozom magáért egész életemben ... Wilson elfordult és elment a sötét fenyők között... XXIV. FEJEZET Különös. Amikor II el eh Rayher áz éllovagló Dalé után tekintett, egy pillanatig sem jutott áz estébe', hogy veszedelmes, talán az életébe Kétülő vállalkozásra készül, sem az, hogy a bu­gát keresi, akiről nem tudni, él-e még, vagy mégha/lt. •. Csak arra gondolt, hogy két karját a nyaka köré fonta és hogy... boldog volt. Szembe akart nézni önmagával. Tudta., hogy Dalé nagylelkűségében, szerénységében, tiszta­ságában azzal magyarázza ezt, hogy Bo miatt magánkívül volt s nern tud ha mit tesz. fi azon­ban nem akarta magyarázni kifogássá,1. Jól tudta, hogy a szive és a vitte reá és érés­te, hogy. •. még egyszer megtenné, ha Dalé & húgával jönne vissza. Égő arccal nézte a vadásznak egyre kiseb- bedő alakját a síkságon. Mikor aztán eltűnt, mintha elborult volna az ég is. Visszajött a kétségbeesés, az aggodalom, a bánat, a gond. Igyekezett munkával elfoglalni magát, igyekezett enni, hogy eTŐs maradjon, de hiába volt minden. Vacsora, után összecsomagolta a saját és Bo ékszereit, pénzét-, legszükségesebb ruháit és a családi kasokat, hogy, ha Be-asley elvenné tőle uz örökségét, legalább ez maradjon az övé. A mormon testvérek s még néhány megbíz­ható ember ott aludt a tornácon, hogy készület- lenül meg ne lephessék a leányt. De nem tör­tént; semmi. Jött a reggel a kötelességeivel, munkájával, újra éledő kínzó aggodalmával. Carmicihael nem jött vissza. Nem tudott róla senki semmit. Utoljára egy pásztor látta az északi hegyek között, az előző nap délutánján. A Beeman-fiuk jelentették, hogy Roy jobban van s hogy a faluban valami izgatottság észlel­hető. A második éjszaka szinte elviselhetetlen volt. Helen nem hirt aludni s mikor végre elnyomta a kábultság, vad, riasztó látományok gyötör­ték. Ha aztán újra felriadt, minden apró nesz irtózatos képeket varázsolt a szeme elé, Bőt látta, amikor halálra kínozzák, amint meghal... Ezerszer, ezerszer ismételgette magában sírva és a kezét tördelve, bár jönne Beasley minél hamarább — és hadd vegye el a birtokot, csak Hót adja vissza sért ebi énül! Másnap délelőtt munka közben egyszerre riadt kiáltozást hallott Helen. Kinézett az abla­kon és fekete füstfelhőt látott a nyugati látha­táron. Futó lovak távolódó patkódobogásia hangzott. % / — Tűz. Bizonyosan valamelyik gondatlan mexikói dobta el a cigarettáját... Felemnek nem kellett magyarázgatni, hogy odamenjen és megnézze, mi történik. Nem akart elmenni hazulról egy pillanatra sem. De mikor hirtelen közeledő lépéseket hallott a tornácon, miniden félelem nélkül azonnal kinyitotta az aj­tót. Négy mexikói cowboy lépett a szobába. Az egyik hirtelen megragadt a a. karját, s mielőtt észrevette volna, már ki is rántottá a tornácra. — Nern bántjuk, seun ura. de... A kijáratra mutatott, jelezve, hogy el kell m Mimié innen. jbtéelmnek nem kellett magyarázgatni, hogy mit jelent ez a látogatás. Megértette. A vére hirtelen felforrt Nen^hiitté volna, hogy ennyi­re el budija fogni a felháborodás és düh. — Hogyan merészelnek igy... — kezdte s igyekezett erőt venni magán. De hiába volt minden. Ezeknek a mexikóiaknak beszélhetett. Nem hatott volna rájuk az sem, ha a lábaikhoz térdel, nem hatott volna rájuk az sem, ha ott hal meg a küszöbön. Csak nevettek. Egy másik is odanyult Helenhez piszkos fekete kezével. — Engedjenek! — eikoltotta Helen és ki akarta tépni magát közülük. De nem bocsátot­ták szabadon. Mind a négyen erősen fogták. He­len úgy érezte, hogy megőrül. Az Auchincloes- szenvedély talán most lángolt föl benne először. Úgy verekedett, küzdött a négy erős férfivel, miint, a tigris. A mexikóiak káromkodtak és nevettek, aztán megfogták a kezét, lábát, fejét és kidpelték a házból. A szó szoros értelmében cipelték, mint a borjut, vagy a lisztes-zsákot. Á ruhája rendetlenül, megszaggatva lógott róla, a haja kiibomlott — igy tették le a faluba, veze­tő ut szélén, aztán felállították és nagyot lök­tek rajba... Kikergették a birtokáról. Mikor Helen kissé kifújta magát és hátrate­kintett könnybe borult szemmel, ott látta a négy mexikóit a birtok bejáratánál, őrt álltak. Megfordult és tántorogva, szédülten, kábultan indult a falu felé. Piros karikák táncoltak a szeme előtt, úgy érezte, hogy soha, soha nem bírja elérni, az öreg Cass néni kunyhóját.. De mégis odaért... Már meglátta a kertet... meghallotta az öregasszony sikoltását, aki eléje futott... Helen féleszmélten érezte, hogy beve­zetik, leültetik. Megdiörzsölte a szemét. Roy ott ült vele szemben, keselyű arca vad volt és torz, a szeme rettenetes. Az öregasszony még mindig sirt és remegő ujjakkal próbálta rendbe hözni Helen tépett ruháját. — Négy félv érü ... jött... megfogtak ... k kúpéit efc .. ledobtak az iiccára... Kilöktek a birtokomról __— lihegte Helen és hozzátette: — Ha tudtam volna— megöltem volna, őket! Nyíltan mondta, szenvedélyes meggyőződés­sel. gyűlölettel a sizvébem. Röy előrehajolt, megfogta a kezét, mondott valamit, de Helen nem értette meg. Remegett az ajka és maga elé bámult. Aztán lassan, las­san legyőzte magában az indulatét. Kezdett csöndesedül.. — Oh, Heien kisasszony! Olyan rétténótes volt az arca... azt hittem, nagyobb baja is történt! — hebegte az öregasszony. Helen cso­dálkozva meredt felvérzett csuklója, egyik ha­risnyájára, amint egészen lecsúszva a cipője or­ráról csüngött lefelé, majd a balvállára, arat fájt.... Le volt tépvö róla a ruha ég fájdalmas, kék folt látszott a fehér bőrön. — Nem, nincs semmi bajom — mondta hirte­len. Roy arckifejezése megváltozott. Le ff an meg- egyhült a tekintete is. , , — Akkor, Nell kisasszony, majd csak rendbe jön minden... Csak próbálja nyugodtan nézni a dolgot. Remélni kell mindig, nem szabad el­veszítenie a bátorságát... A Nyugaton bizony sok durvaság esik ... de azért szép az élet!... Helen csak félig értette, amit mond. de moso­lyogni próbált. — Az ég szerelmére — siránkozott a.z öreg­asszony — mondja már el, mi történt! Nell behunyta a szemét és elmondta. — Ezt mind vártuk — bólintott Roy. — Az a fő, hogy baj nélkül itt van. Talán okosabb lett volna, ha már hamarább ideköltözik a ház­ból. — Csakhogy én nem akarom ott hagyni Beasleyt! — kiáltotta Helen. — Nell kisasszony — mondta mosolyogva Roy — mire törvényes utón visszakapja a va­gyonát, addig meg is őszülhet... ha ugyan visszakapja. Hanem legyen csak pár napig tü­relemmel ... Majd elválik minden ... csak ne veszítse el a fejét! — Én ... én igyekszem... Csak gyilkosság ne legyen... És ... Dalé, meg mindnyá jan... veszedelembe ne kerülnének ... — Leány, leány! Gyilkosság ne legyen! Hi­szen Dalét talán vissza tudná tartani, ha ar­ról beszélne neki, hogy szereti s hogy nem lesz az övé, ha bevérezi a kezét... még talán én is hallgatnék magára, merthogy a vallásom úgyis tiltja az emberölést, de ezt a Carmichaelt, nem tartja vissza sem maga, sem én. sem Bo. sem senki vagy semmi a világon! — Oh, ha Dalé visszahozza Bőt, nem is tö­rődöm a birtokkal! — tört ki egyszerre köny- nyezve Helen. — Majd csak akkor fog igazán törődni, ha megérkeznek — mondta. Roy az ő csöndes mo­solyával. *— Hiszen azt a nagy vadászt el kell foglalnia valamivel, hogy vissza, ne szökjék az erdőbe! '.Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom