Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-17 / 186. (2407.) szám

1930 augusztus 17, vasárnap. Végeladás Berlinben Berlin, augusztus 16. (A P. M. H. berlini mun­katársától.) Idén a berlini kereskedők jóval rosszkedvübben függesztették ki a nagy végei adásra — Saisonausverkaufra — csábítgató plakátjaikat, reklámjaikat, mint az előző esz­tendőkben. Meg voltak győződve róla, hogy a nehéz gondokkal vesződő berlini közönség érzé­ketlen marad a legkecsegtetőbb ajánlatokkal szemben is, mert annak kell maradnia: munka­nélküliség, adóteher már hónapok óta neheze­dik rá a berlini piacra. És még valami csökken­tette a kereskedők augusztusi lelkesedését. Ja­varészük kénytelen a szomszéd sorsára gondol­ni, ahol a Saisonausverkauf táblája helyett már egy másik hirdetmény szomorkodik: .,Ez a helyiség kiadó11. Különösen a Westen. a Kur- fiirstendamm, a drága boltbérek környéke esett áldozatul a nagy pusztításnak. Még a legforgalmasabb helyeken is tucat­szám merednek üresen a kirakatok, a por be­lepi a csillogó üvegeket, eseménynek számit, ha egy-egy helyiség ismét bérlőre talál. Alig három esztendeje még átalakítási lázban égett, a Kurfürstendamm. A háziurak nagy ra­vaszán földszintjeiket üzlethelyiséggé alakítot­ták át és mire elkészültek a drága munkálatok­kal. reávir rád tünk a nagy dekonjunktúrára.. A Runfürstendamronak körülbelül három kilo mé­teres vonalán, az Uhlandstrassetól a Haienseeig száz és száz üzlethelyiség vár hiába és fog még sokáig hiába várni a bérlőre. A háziurakat leg­följebb az vigasztalhatja, hogy ha lakásnak, hagyták volna meg földszintjüket, ugyanez a sors várt volna rájuk. Egy félórás séta alatt ezen a területen 168 kiadó 8, 10 és 12 szobás lakást számoltunk meg. Tatán Berlin közgazdasági történetének legér­dekesebb fejezetét alkotná ezeknek a lakások­nak a krónikája, a beszámoló arról, hová tűn­tek, hová hanyatlottak, vagy emelkedtek a kur- íürstendammi luxuslakások egykori bérlői. Mindennek alapján érthető, ha nem kezdődött ünnepi hangulatban a szezonvégi kiárusítás, Berlin üzleti életének egyik legfontosab ese­ménye. Nem csak a berlini kereskedők boldo- guM«a függött ettől az Ausverkauftól, ezer és ezer gyár megrendeléseit dönti el ez a pár nap, hogy kiürülnek-e a zsúfolt raktárak, jut-e kész­pénz a sorvadó kasszába. És íme, csoda történt. Még folyik a nagy Ausverkauf, de a kereskedők arc-a máris jókedvűvé- gömbölyödött. Olyan jó­kedvűvé, hogy még nyilvánosan is be merik vallani, hogy legmerészebb várakozásaikat is fölülmúlta a valóság. Nemcsak a műit észtén dei számadatokat halladja túl ez a bevétel, ha­nem 1928 rekoTdszáma-i is elbújhatnak az ideiek mögött. Egyes üzletágakban a forgalom fan­tasztikus mérveket öltött. 80—100 százalékkal többet, forgalmaztak, mint az előző esztendőben és a. szüretnek még korántsincs vége, minden egyes nap újabb rekordot jelent, Igaz, hogy ezúttal Berlin kereskedői végső erőfeszítéssel mentek bele a. küzdelembe. A vö­rös ceruza kegyetlenül működött: 50%-op áren­gedmények nem tartoznak a ritkaságok közé. A 20 márkás cipőt. 12 márkáért, a 90 márkás fürdőruhát tízért kínálják. A könnyű ruhaanyagok, a színes és mintás krepdesinek, zsorzsettek, musszelinek és gre- nadinek egyenesen bukfenceztek áraikkal és már előre megjósolható, hogy a jövő esztendő divatja az idei lesz. A rossz idő —■ Berlinben egész júliusban zuho­gott. az eső — keresztülhúzta a kereskedők szá­mításait. A nyári anyagok a nyakukon marad­tak. Most, vagy soha kell megszabadulni a kö­lönctől, akár a legnagyobb áldozatok árán is. Még mindig jobb helyzetben vannak, mint a für­dőhelyek szállodatulajdonosai és a nyári ven­déglősök. akiket az iskolai szünet, hónapjában, júliusban be köszöntött és máig húzódó esős, bűvös időjárás a esőd szélére juttatott. A kereskedők elszántságát néhány példa bi­zonyítja. A tiszta selyem duplaszéles krepdesin ára -— ilyet még nem látott Berlin — méteren - kint 2.90 márka. A pamuttal kevert műhelyem­nek, a toile rajénak ára még az egymárkás ha­tárt- sem éri eí és 95 Pfennigért, vesztegetik. Pulloverek hölgyek számára tiszta gyapjúból és müsetyemből csak 7.25 márkába kerülnek, 1.45 márka aAmfiselyemharlsnya, elegáns szövetből készmt kabátok a 30—40 márka határán mozognak f így folytathatnék a fölsorolást órákon keresz­tül. Nemcsak a nagy áruházak, a nagy közön­ségre berendezett monstre cégek határozták el magukat a nagy árleszállításra: a legfinomabb luxusboltok is kiléptek tartózkodásukból és ha rikító reklám helyett csak szerényebb fölira- tokat alkalmaznak is, de kénytelenek beillesz­kedni az általános hangulatba ós menteni, ami menthető. Bizonyos, hogy a .Saisonausverkauf meglepő sikerének időlegesen kedvező eredménye lesz. Az üzlleti foTgalom megélénkült, a pénztárak megteltek, újabb rendeflésekre körülhet a sor. De sokan vannak, akik fanyar mosollyal hl- rálgatják ezt a pyrrhusi győzelmet. Méltán mondják, hogy a közönség most két hét alatt, kiélte egész vásárló kedvét, Egyszerre bo­nyolította le azokat a vásárlásokat, amelyeket- hosszú hónapok alatt, szokot^eszközölni. Potom árén vásárolt öeczc mindent, amire osa/k szük­sége volt és nehezen fog visszatalálni a normá­lis keretek közé. A kereskedőik maguk optimis­tábbak. Úgy vélik, hogy a most befolyt összegek átsegítik őket a legnehezebb időkön. A választások után mégis csak kell valami változásnak történnie, és az állandó nyugtalanság megszűnése a két­ségbeejtő konjunktúra végét is fogja jelenten: A berliniek nem ringatják magukat oly kön; nyen katasztrófahangulatba, mint a budapo- tiek. A legnehezebb időkben is megőrzik bizal­mukat és optimizmusukat. És most. hogy a nagy végkiárusitás a legmerészebb várakozáso­kat is fölülmúlta, egyszerre elfelejtették a múlt hónapok szörnyű gondjait. Még azt is természe­tesnek találják, hogy végre megenyhült az idő és Berlin fölött kisütött a nap. Ráskay László. MÉCS LÁSZLÓ holdkóros arccal lépeget a Csend A kompon állok. Lassan hajt a révész A túlsó partot szivszorotngjva várom. A holtakat a halál hüs folyóján igy hordja át a túlvilágra Cháron. Az erdő most egységes, barna tömb, hátán boldk őrös ként lép, lép a Csönd, pedig bent ezer madár-szív dobog: halál-riasztó kis piros dobok. Fodmrtalan, fekete a Latorca: halál-tükör, nem csobban, neon zizeg, a hold úgy néz bent. mint egv hulla-orca, pedig ezer hal bírja a vizet. Olyan a folyó, mint egy tinta-tó s mintha nem messze megfeneklene, — pedig tengerbe húzza biztató ritmius, belső törvény, biztos zene. Olyan a kikeni, mint a barna erdő: egységes tömb, bazalt: háton merengő holdkóros arccal lépeget a Oemd, kívülről szent a rend, a csend, de bent: ezer aprócska madár-szív dobog, balál-riasztó kis piros dobok s egy lángszörii, lángszarvu szarvason a fák között lidérces Rém oson. S mintha a sírban megfenek!ene életdolyóm: pedig bent ezer pisztráng úszkál s tengerbe húzza (mint az istráng a lovat Ó6 kocsit) belső zene. A kompon állok, lassan hajt a kompos. a túlsó partot szivszorongva várom. A hátam bor zeng. olyan ócska, csontos a révész, mint halál folyóján Oháron. „ÉN" Címszó az Enciklopédiához Ma: KARINTHY FRIGYES 1930. augusztus.-©• Az idézőjel s az alcím enyhítse a címben foglalt kél betű furcsán ható hangzásál. — rémes volna különbéin, képzeljünk el egy könyvet, vagy egy darabot, vagy akár egy értekezést, sőt autobiografiál ezzel a címmel, milyen Ízléstelen, szerénytelen, émelygős, ■eredet iskedő volna, csaknem szemtelen, — pedig ez utóbbi műfajnak, akár holmi lírai versnek, kifejezetten és bevallottan, fenti fo­galom a tárgya. Mégse szokták igy kiírni, legföljebb utalni rá „Élettörténetem11 vagy efféle vonatkozásban, — egyébként csak igékkel kapcsolatiban használjuk ezt a szót, vagy birtokviszonyban. A tudákosak annyira mennek, hogy még a szól magát is, külön, birtokviszonyba hozzák magukkal, — „az én énem11 mondják, csakhogy elkerüljék a vég­leges és végérvényes leszámolást ezzel a fo­galommal. & Pedig egyszer le kell vele számolni. Jő nehéz lesz. A Nagy Enciklopédiáiban, amit a huszadik századnak a múlttól független for­radalmár szellemiben fognak majd megcsinál­ni, a legfogasabb feleletek egyikét kapja meg. akire ez a címszó jut az ,,É“ kötetben, meghatározás céljából. Most azon tűnődöm, mihez kezdenék, ha nekem osztanák ki? Értsük, meg, nem rólam van szó, nem arról, hogy akit önök ilyen és ilyen név alatt ismernek, személyesen vagy hallomásból, mondjon el mindent, amit az illetőről tud, tekintettel arra az előnyre, hogy állandó és szüntelen külső és belső értesülé­sei vannak róla. És nem is holmi filozófiai, vagy metafizikai spekulációról, „külvilág", „belvilág", „objektum", ;,szubobjeklum“; „öntudat" s egyéb ekörbevágó fogalmak fel­használásával, — ezek, megfelelő helyen, kü­lön tárgyaltainak az Enciklopédiában, s nem is alkalmasak rá, hogy az „én" címszó defi­níciójában szerepeljenek, lévén a definíció megmásithatatlan törvénye, hogy nem for­dulhat benne elő olyan fogalom, aminek megértéséhez éppen a meghatározandó fo­galom értelme szükséges. Aki a címszót kapja, annak arra kell fe­lelnie. röviden és tömören, mire gondol, mii érez, mihez hasonló, vagy milyen más gon­dolatra és érzésre emlékeztető élménye van, ha ezt a szót „én11 minden cselekvési és bir­tokviszonytól függetlenül kimondja — s el­fogadni' akkor lehet csak válaszát, ha min­denki habozás nélkül és tűnődés, belső el­lenőrzés nélkül kénytelen elismerni, hogy ő is ezt érzi, számára is ezt jelenti a szó. Fogalom csak tárgyilagos lehel, mindenki által egyformán felfogható — s az „én" szó­nak semmi értelme nem volna a használat­ban, ha nem mindannyiunk állal ismeri la- pas z l a 1 a t r a vona l k oznék. j0­A nehézség nem is abban rejlik, bogv fel­ismerjük ezt atz élményt. Tettcnérui, rajta­kapni magunkat a meztelen érzéssel, mely rendszerint egyéb érzésekkel és indulatok­kal vegyülve lüktet idegeinkben, mikor a bennünket ért benyomások hatása alatt jól vagy rosszul érezzük magunkat —• leválasz­tani róla ezeket a benyomásokat: ez az, ami csak véletlenül sikerülhet, kedvező, ritka körülmények között. S akkor is, veszedel­mes játék — ki hídja, a- finom műszer! nem teszi-e alkalmatlanná céljaira, ha megvizsgá­lás ürügye alatt szétszedjük — annak, hogy élünk, az „én" nemcsak feltétele, de egyet­len lehetséges módija is egyben, s a józan ész ösztön szerűen húzódik tőle, hogy7 meg­bolygasson valamit, aminek összetételét nem ismeri. Néhány furcsasága és különlegessége van azonban ennek a fogalomnak, amiket lehet és érdemes leszögezni, mielőtt, a meghatáro­zásra sor kerülne. .0­S ezekből különféle ellenmondások adód­nak, amik mind azt mulatják, hogy roppant kényes fogalomról van szó. Ilyenek. Az egész világon egyetlenegy' példány van belőle. (Ezért szokták szembeállítani az egész világgal.) Ezzel szóval a hogy „én" a világ minden volt és létező élőlényei közül egyetlenegyet téliét csak megjelölni. A többi mind te meg ő. Egyetlenegy! K épzeljétek el, ha olyan éri ékes, olyan hatalmas volua, mini amilyen magában álló! 'Minő ritkaság, Koh-i-iioor, ereklye és becs­éri ék, már kikiáltása árban is, a praetium átfed ion is erejével 1 Én őfelsége. Az angol nyelv, mely még Isten nevét is 'kis betűvel írja, ezt az egyetlen főnevet (a „névmás" szó nem illik rá, mihelyt „név", akkor már „más") hatalmas, raagábanálió nagy „I“-vel jelöli, mintha azt akarná mon­dani, hogy ez csak kezdőbetűje a titoknak — vájjon mit jelent? 11 Igazság? Itt kezdő­dik? Vagy hogy ez a betű a római egyes számmal azonos — azt jelenti, hogy Egy, Első, Magányos? Angol szöveget olvasva, úgy ágaskodnak a betűsor fölé ezek az I-k, mint a kilátótornyok és fároszok, egyedül, a tenger vizéből. Ennek ellenére (Lásd feljebb) nem illik pucéran, szöveg nélkül kimondani, vagy le­írni. Szemérmetlennek érezrük, mint a testi meztelenséget. A héber vallás Isten nevét nem engedi ki­mondani, csak szinonimákban. Olyan sokat jelent, annyira létezik, any- nyira az egyetlen bizonyság (Descartes!), hogy úgy kell tenni, mintha semmit sem je­lentene.-e Vagy mintha nem is létezne. Érdekes, a fejlőd és ismeret szerint nem is okvetlen szükségesség. Nem minden egyed „én" is szükségkép­pen. A kisgyermek nem használja a szót, har­madik személyben beszél önmagáról és van­nak primitív népek, melyeknek nyelvkincsé­ből teljesen hiányzik az „én" szó. (Ugyan­ezekben az „enyém" szó megvan azért; a magántulajdon akarásának ösztöne előbbre- való, mint maga az egyéni életösztön, mit szólnak ehhez a kommunisták?) Visszafelé menve, feltehető, hogy az álla­toknak egyáltalán nincs olyanféle érzésük, mely az „én"-t a többi éle tjei ens égtől meg­különböztetné. (A növényekről nem is beszél­ve, ott fajta és egyén oly sorosan függ össze, hogy sokszor magunk se különböztetjük meg). Ha az „én"-t ilyenforma tetszetős formulával akarnám meghatározni: „én" alall, minden élőlények között, azt az egyetlent érteni, akit, ha megütöttek vagy megcsíptek, belső jelekből állapítja meg ezl a tényt (fájdalom) s nem külsőkből (abból. Hogy az illető érdit, vagy vonaglik, vagy elszalad) akkor az ál­lat szenvedését valahogy úgy kell elképzelni, mintha csak ennyit érezne: valahol, valami fáj, valami szenved, valamit tenni kell, hogy ez megszűnjön. & De még a létező Én is bizonytalanságban van önmaga felől. Nagy általánosságban lehetne annyit mon­dani, hogy az én sző alatt azoknak az éber képzeleteknek összességét gondolom, amik a kérdés felvetésének pillanatában jelen van­nak abban az emberben, akire a kérdés vo­natkozik — de ki ad rá módot a sok pilla­nat azonosítására? Emlékeinkről első személyben beszélünk. Mégis, gondold meg: megtörténhetik, hogy valamire egyáltalán nem emlékszel többé, soha nem is fog eszedbejutni, halálodig — vájjon az az ember, akit akkor az emlék ide­jén énnek neveztél s aki járt-kelt, itt volt meg ott, ezt és ezt tette és gondolta és érezte, s akiről te tökéletesebben megfeledkeztél, mint halott az ő életéről — ezt az embert .mered-e magaddal azonosítani? & Aki voltam — úgy emlékszem csak rá, mint bárki másra. A múltban nincs többé „én" — ezt a for­mát csak kényelemből használjuk, emlékeink [felidézésében. Én — ez egy pillanat. S a következő pil­lanat Ígérete. Én — nem volt és nincsen. Én — ez csak lesz. Ismeretlen és bizonytalan, mint az eljö- vandő. » ..... l.ilii - i uj -----­It ) s > ~~r ^ < fi «~»Tr ^ mjyfcw wMfca • i • . ' • ' ' KOSICE, F5-ntea i». Nagy válnoMk firtáaj m árak. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom