Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-15 / 185. (2406.) szám
1-Á ' ***** KJJkki.- *‘1 i JmjÍlíAP iS>oO augusztus la, pontú*. Hrufovskif szokásos őszeleji kirohanásában most a HfisÉa-nárftai „leszámolást" sürgeti A szlovák néppárt, amely Jukát nem hagyja ugyan (serben, de nem 9$ exponálja magái érte" — közben a kormányba készül? Prága, augusztus 14. A csehszlovák belpolitika ugorkaidónve neon volna teljes, ha ain- nak derekán vagy alkonyán Hrusovszikv Igor, a „honmenitő" nemzeti szocialista egy cikke nem látna napvilágot. Már úgy gondol tűik, hogy ezidén nem fogúmlk gyöuyörködheitni Hrusovsky k i rohanásában, azonban kellemesen csalódtunk, mert a Ces/ké Slovo mai számában végre megjelent a „Szlovák-el lenes párt" címen egy Hnusovsky-támadás, ez alkalommal a szlovák néppárt: ellen. —- Hegy a szlovák néppárt — írja a hrad- zsini Ganyimédes — annakidején Tulka súlyos meggyauusitásakor a váddal szerűiben napirendre -tért, az e pártnál természetes politikai jelenség volt. Ma azonban a Hliuika-párt sajtószervei a független bíróságok határozatival is dacolnak és semmi beveszik a Tulka bűntettét igazoló bizonyítékokat. A Hlimika-tpártnaík ez az eljárása csak arra enged következtetni, a szlovák néppárt nem államalkotó párt és hogy irányzata állomunk ellen van. Aki a bebizonyítottam áruló személlyel azonosítja magát, az maga is árulást követ el. Sehol sem volt annál nagyobb jezsuit izmus, mint amilyent a Hl inka-párt a sajtóban Tuka szlovákságával űz, amidőn a Toka ismert Vacuumi Juris cikkének egyes tételeit a mai eseményeikre alkalmazza s ezzel kineveti, ki- gunyolja a bíróságainkat és ezek ítéleteit. A szlovák népnek nem szabad látnia Tuka igazi arculatát, ezért ezt el akarják rejteni, tagadják azt, hogy ez az ember fanatikus magyar- érzelmű, aki az áll amforáiul at előtt szláveUe- nességét számtalanszor kinyilvánította s ez az ember aljas módon besettenkedett a szlovák politikába, hogy a legradikálisabb szlovák gyanánt a szlovák nép nevében a szlovákok s államuk leromlását munkálja. — A magyar uralom szomorú öröksége, hogy a szlovák nép az ilyen csalást eltűri. Eltöri ásóért, mert egész korokon át szellemi rabszolgaságban tartották. Meg vagyok győHZ ERDŐ SZERELMESE REGÉND irta: ZRNE GREIJ Pordította: rtOSARVNÉ RÉZ LOLB (63) — Kisértetek járnak itt, azt mondom •— szólt Shady fejcsóválva. Nyomott hangulatban rakták le a csomagokat és, mintha összebeszéltek volna, szinte suttogva mondtak egy-két szót, ha éppen szükséges volt. Máskülönben mélyen hallgatott mindenki, mintha az erdő csendje nekik is némaságot parancsolt volna. Wilson nyugodtan járt-kelt, ugyanolyan sátrat csinált a leánynak, mint az előző estén és tanácsolta neki, hogy még akkor is egyék, ha nőm esik jól, mert különben legyengül. Bo engedelmeskedett, akármilyen nehéz volt is. Valamennyien fáradt/c voltak s nem is néztek nagyon körül vacsora után. hanem lefeküdtek aludni. Egyetlen csillag fénye se-m bírt átszürődni a sürü boltozaton a fejük fölött. A szél sem merészkedett le a mélységbe, odafenn énekelt a jegenyefenyök szédítő magasságában sötétlő ágai között, mintha ezüsthur lett volna kifeszitve a fenyőgalyakon. Néha. kísérteties nesz hallatszott... Egyik fa a másikhoz hajolt, egyik galy elvált a másiktól ... De csak a nappali világosság győzheti meg az embert arról, hogy ez természetes zaj és nem kisértet suhant el a sötét fatörzsek között... Azután, bár a patak csodálatos muzsikája nem szűnt meg s nem szűnt meg a szél halk éneke sem, mégis mintha mélységes csönd borult volna az alvó emberek fölé ... olyan mélységes csönd, mint maga az éjszaka sötétsége. A rablók, akik szökevények, elcsigázott menekülők voltak most, aludtak mélyen és nem hallottak semmit. Csak akkor ébredtek fel, mikor magasan állt már a nap, az erdő mintha gőzölgőit volna az aranyszínű' ködben s a madarak és mókusok üdvözölték a reggelt. A lovak nem kószáltak el a medencéből éjszaka. Ártson ezt rögtön észrevette és elégedetten szólt: — Nem valami barátságos hely. az igaz. de nagyon biztonságos. — Ha ugyan van a világon biztonságos hely 3 számunkra — mondta Jim VíIsoti komoran. 1 zekive, hogy bekövetkezik az a nap, amely a szlovák nép saemeit kinyitja: Ez a nap a szlovák néppárttal való leszámolás napja lesz. Mi tagadjuk, hogy a szlovák népi pórinak erkölcsi joga volna arra, hogy a szlovákok nevében beszéljen. Ha a szlovák néppártnak még annyi mandátuma is lesz, amelyet nép- mérgezéssel szerez, ez a párt mégis szlovák- ellenes lesz, szlovákéi lenes azért, ment népünk árulóival azonosítja magát. — Nevetséges dolog vér tanúságról beszólni — inja Hrueovsky. — Tuka nemcsak politikai bűncselekményt követett el, hanem csalást is, becstelenül járt el, mely eljárását az erkölcsileg törvényei is elitélik. Csalás és becstelenség volt az, amikor a szlovákság hamis öltözetében ment a politikai küzdelembe. A magyarul érző ember számára nálunk meg van a lehetőség arra, hogy nyíltan küzdjön. Szültő Géza dr., vagy Szent-Ivány József nem kénytelen rejtegetni és nem is rejtegeti, hogy magyar. Álláspontjukat teljesen értjük. Tuka fellépése azonban valami egészen más volt, csalás volt az, amely lehetetlenné teszi, hogy a bukott emberrel szemben a részvét legcsekélyebb emberi szikráját is mutassuk. — A Hlinka-párt ahelyett, hiogy bünhánatot tartana, tovább megy Tuka utján. Számunkra azonban és minden valóban csehszlovák ember számára ez a párt államellenes és szlovák- ellenes. A néppárt szlovákságában csak a politikai analfabétáik hisznek. Az ilyen párttal együttműködni veszedelmes — fejezi be cikkét B©n©s hü csatlósa. Hrusovsky ez alkalommal sem tagadta meg magát. Szokásos cikkeinek ismert főal- kotó elemei ebben a cikkben is megvannak: mindenek előtt rúgni kellett egyet „az ezer éves magyar jármon" és rúgni kell egyet a telhetetlen — mert 15 évre elitéit — fegyen- cen, még ha ez az eljárás nagyon is emlékeztet Esopus ama állatjának esetére, amely a döglött oroszlánom állott bosszút. — Ide nem jöhet utánunk senki, csak onnan, ahonnan mi jöttünk. — Juhot lopni tudunk, kapitány, de nyomot keresni jobban tudnak Dalé meg a többiek. Anson csak morgott és görbe szemmel nézett Jimre, aztán elő Idáig ott mellőle. Elküldte Burtöt, hozzon reggelire valami pecsenyét 6 leült kártyázni a többiekkel. Most már volt pénzük és vigabban ment a játék. Wilison nem kártyázott. Sö'tót arccal pipázgatott kissé távolabb tőlük s közben-közben néha a leány csüggedt arcára tekintett- A reggeli levegő hűvös volt és nedves és Bo a sötét és árnyékos völgy- torok egyetlen napos foltjára húzódott. Órák teltek. A nap magasabbra szállt, a levegő fölmelegedett. A bamdavezér fölemelte vékony fejét: valami neszt hallott odafentről. — Jim, a lovak elkószálnak — mondta. Wilson fölállt és indult a lovak után. A medence másik oldalán legeltek, a patak mentén. Mély, zölddel benőtt vízmosás ásított itt eléje. Két ló, úgy látszik, belebévedt, Wilson halottá a patkódobogást. A láthatatlan patak bugyborékolt és dalolt a sziklák mélységében. Wilson ösztönös óvatosággal megállt és figyelt. Erdei zsongás ... halk, altató moraj... Napsütötte fenyők illatáról édes. meleg szellő ... Vigyázva ment tovább és mohos, nedves kis tisztásra ért, ami tele volt kék virággal. A virágok közt kerek nyom ... puma nyoma. Wilson föléje hajolt, hogy jobban megnézze. Egyszerre valami zajt hallott... Föl egyenesedett... Kemény ütés érte a hátát. Tudta, hogy hiába, minden. Felemelte a két karját és megfordult. Szürke s z ar v asbör - r uh áh a öltözött magas vadász állt, előtte, aki ráemelte fegyverét. És a vadász mellett hatalmas puma gubbasztott, ugrásra, készen, hunyorgó vörhenyeges szemét rászegezve ... — Hozott Isten, Dalé — mondta Wilson -— miért vagy olyan goromba hozzám? — Csöndesebben beszélj! — mondta a, vadász. — Jiim Wilson vagy? — Körülbelül. Ami az illeti, elcg hamar a nyomunkra akadtál. Vagy csak úgy véletlenül botlottál belém? — A falutól követtem a nyomot,. A leányért jövök. — Tudtam mindjárt. A púiba kitátotta nagy száját, megmutatta sárga fogait, és ráköpött a rablóra. Wilson láthatólag nem félt Dalétól és a pumától, de most kissé hátrahuzódott. R Hlinka-párt a husosfazék után vágyakozik? Prága, augusztus 14. Hrusovsiky ismertetett cikke annál nevetségesebben hat, mert egyes prágai cseh lapok pozsonyi keltezésű jelentése ariól számol be, hogy a Hlinka-párt képviselői és szenátorai klubjának a múlt napokban Pwhov községben fertőit értekezletén a Tukarkérdés végleges elintézést nyeri. Az említett lajpjeleütések szerint a szlovák nép pért további politikája irányelveit illetőleg a klubülés úgy döntőit, hogy a mai kormánnyal szemben továbbra is « lojális ellenzék álláspontját fogja megőrizni. A szlovák néppárt azonban arra is törekedni fog, hogy a kormány esetleges rekonstrukciója alkalmával a létesítendő uj kormányban. képviselethez jusson. A kluibülés számos politikai és kulturális követelést állított, amelynek teljesítését a párt egyrészt az ellenzékiben, másrészt esetleges kormánybalópése után sürgetni fog. A klub- ülés azzal is foglalkozott, hogy a párt milyen állást foglaljon Tulka, dr. ügyével kacsola/tban. A többség indítványára a klub elhatározta, hogy a párt Tuka dr.-t ugyan nem hagyja csőrben, de nem is fogja magét érte exponálni. A napirend e pontja fölött élénk vita folyt A klubülés végül bizonyos irányelveket hagyott jóvá, ezeket azonban, a parlamenti és szenátusi klub egyes szakbizottságai fogják még megtárgyalni. Sziovenszkón tanitóhiány van, ezért — Csehországban uj tanítóképzőket építenek Prága, augusztus 14. A Vénkor, a mi-1 niszterelnök lapja jelenti: Sziovenszkón, különösen a női kézimunkatanitónökben nagy hiány mutatkozik, ezért a jövő iskolai év elejétől a csehországi Jugbunzl&uban, | Saazban és Znajmban cseh kézimunkata- nitónő-képzőiiitézeteket nyitnak, s a tanitó- | képző-intézetek végzettjeit Sziovenszkón helyezik el. Különös logika: Sziovenszkón hiány vas tanerőkben, de sem ott emelik a tanítóképző-intézetek számát, hanem Csehországban. Vagy talán a történelmi országok levegője jobban kedvez a taniiónöképzésnek, mint a szlovenszkói atmoszféra? „Műegyetem helyett alamizsnát kapott Szlovenszkó” Prága, augusztus 14. A Lidové Noviny írja: „Az iskolaügyi minisztérium által kiirt SÍ műegyetemi ösztöndíj kérdése Sziovenszkón uj mozgalmat eredményezett a Kassán felállítandó műegyetem érdekében. Az újságok és az illetékes körök, amelyek ezt a mozgalmat támogatják, arra mutattak rá, hogy a miiegyetem helyett Szlovenszkó csak alamizsnát kap, ami évenként 110.000 koronára becsülhető, noha eredetileg Dérer iskolaügyi miniszter a bizottságban félmillió koronát ígért száz szlovenszkói fiatalember számára. Azonban félmillió korona sem volna elég, mert a szlovenszkói műegyetemi hallgatók száma hét év óta állandóan csökken és az 1920—30. iskolai évben ez a csökkenés már1 háromszázat tesz ki. Az iskolaügyi minisztériumnak tehát legalább háromszáz ösztöndijat kellett volna kiírnia, hogy ily módon a műegyetemek szlovenszkói látogatóinak számát a régi színvonalon tartsa meg. Ezek a panaszok végül oda konklndáltak, hogy aa is- kolaűgyi miniszter annyi ösztöndijat adjon, amennyi kérvény beérkezett. A szlovenszkói diákegyesületek nyári pro- pagandaakcióik során ezeket a kérdéseket is programba vették és szeptember 21-én egész Szlovenszkó területén nagyszabású manifesztációkra készülnek, melyeknek jelszava: „A Szlovéniákéi műegyetem Szlovenszkó életfeltétele*. A Lidoré Noviny e jelentését a Národnée Ne- 1 viny tegnapi vezércikke nyomán irta. — Wilsom, azt hallottam rólad, hogy te vagy a legderekabb ember a bandában — mondta Dalé. — Lehet, hogy az vagyok, eddig még sohasem féltem senki fiától, de ez a puma... Dalé, mindjárt a nyakamba ugrik! — Nem ugrik, amíg én nem engedem. Wil- lon, segíts megszerezni a leányt. — Lássuk csak ... Mi lesz, ha nem segítek? — Akkor véged. — Hím, igy hát nincs sok választásom. Igen, segitek. De Dalé, visszamehetek szabadon a bandához? — Vissza. Hiszek a szavadban. Úgysem menekülhetsz előlem. Egviktek sem. Ebben az erdőben én vagyok az erősebb. Éjszaka elvihetem a lovaitokat, egyéniként lelőhettek benneteket, rátok uszíthatom a pumát... — Igaz. Te vagy az eTŐsebb. Anson maga játszotta el a dolgát... — Ki lőtte le Riggset? Megtaláltam. — Igaz, ami igaz, éppen én voltam a közelben, mikor a dolog történt — mondta Wilson. — És a leány ... Nincs semmi baja? — Olyan egészséges, mint amikor otthon feküdt az ágyában, Dalé, azt mondom, ez a legbátrabb, legszemrevaióbb kölyök, akit életemben láttam. Sohasem hittem volna, hogy ilyen teremtés is van a világon ... Semmi egyéb baja nem történt, csak Riggs ütötte szájon ... azért lőttem le. És, úgy segéljen az Isten, hogy egyre azon töröm a fejemet, hogyan lehetne valamiképpen megszabadítani! Most aztán nem lesz nehéz ... — Hogyan csináljuk? — kérdezte Dalé. — Lássuk csak... Valamiképpen, ki kellene csempészni a tanyáról, ide hozzád. Ez az egész. — Csak gyorsan ... • — Figyelj, Dalé — mondta Wilson. — Ha túlságosan gyorsan csinálom és a. Kígyó gyanút fog, dühében lepuffantja a leányt, vagy egyéb olyasmit tesz, ami aztán nagyobb baj. mintha kicsit várunk. Hanem ... Anson nagyon fél a pumától. Ha pedig a saját bőrét félti, nem fog a leányra, gondolni. Nem lehetne ráuszítani ezt a fenevadat? ... — Ne félj. megijesztem én úgy. hogy tiz évig sem felejti eil. — Az ám! De hátha nem Ansont. hanem engem ijeszt meg úgy a te macskád? Nem bízom benne. — Ne félj. Neked megmondom, Wilson, hogy Tóm nem bánt senkit, még akkor sem, ha pa I roncsolnám neki. Nem ismeri az emberhús izét. Szelíd, műit a macska, — így már rendiben van. Én majd nevetek magamban, míg a többit a hideg fogja lelni... Dalé, bizhatsz bennem. Vagy ma éjszaka, vagy holnap biztosan megcsináljuk... Dalé leengedte a puskáját. A puma újra köpött. Wilson hátralépett, összecsukódtak mögötte a lombok. Visszafelé sietett a vízmosásban. — Megvannak a lovak, Jim? — kérdezte kártyázás közben Anson. — Meg — felelte Wilson —■ de, úgy Hiszik, félnek valamitől. — Talán grizzly jár a közelben — morogta Anson. — Jó lesz, Jim, ha vigyázol a lovakra. Még csak az kellene, hogy valami vad. szétszag- gass-a őket. — Nem gondoljátok, hogy éppen elég a dolgom úgyis? — morgott Jön. — TI csak kártyáztok, én főzök, tüzet rakok, még a lovakra is én vigyázzak? — Te vagy a legügyesebb — hfoeügett neki a kapitány. — Jim, te vagy a gavallér köztünk, neked engedtük át a kisasszony mulattatását, háláld meg valamivel legalább — mondta Shady Jones. A rablók nevettek. — Menj már, Jim, ne beszélj közibe, ha játszunk — mondta Mose. — Az már igaz, hogy a leány rég éhen halt volna, ha én nem törődöm vele — mondta Jim és arra felé ment, ahol Bo még mindig mozdulatlanul ült a fa alatt. — Kisasszony, a többiek engem küldtek magához, hogy megkérdezzem, mit parancsol ma ebédre. A rablók hallották és röhögtek. — Ez a Jim megbolondult! — mondta An- son, a basát fogva. A leány csodálkozva fÖlpiHaiitott. Wilson hunyorogva intett neki, közelebb jött és gyorsan mondta: Most találkoztam Dale-lel. Itt van magáért á szelíd pumával. Segíteni akarok neki. De magának js segíteni kell. Nem kell mást csinálnia, csak tegyen úgy, mintha elment volna az esze. Érti? Mintha elment volna az esze! Nem bánom- akármit csinál, vagy mond. csak tegyen úgy. És ne féljen semmitől. Meg fogjuk ijeszteni a bandát s aztán, amint lehet, kiszökik a táborból, vagy ma éjszaka, vagy holnap biztosan. (Folytatjuk^
