Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-10 / 181. (2402.) szám

14 ^iwmMAí&íKftHiraö® 1930 fcTignsBtag 10, rag&map. MILYEN IDŐ VÁRHATÓ Az a légnyomási zavar, amely Olaszországból átter­jedt Magyarországon keresztül Lengyelországba, erősen kihatott a középeurópai időjárásra. Magyar- országon, a keleti Alpokban és a köztársaság keleti és közép-részeiben kiadós cső esett. Mivel az emlí­tett zavar lassan vonul el a Kárpátokon át, valami­vel jobb és nyugodtabb, de még mindig nem állan­dó jellegű idő várható. — Időprognózis: Általános javulás, SzlovenSzkón és Ruszinszkón csapadék- csökkenés, de változó, mérsékelten hűvös idő vár­ható. — Pöstyénben időszaki lap indul a reuma el­leni harc támogatására. Pöstyénből Írják: Pös­tyénben a közel jövőben népszerűén megírt idő­szaki lap fog napvilágot látni, amely a reuma elleni harc támogatását tűzte céljául. Erről a küzdelemről állandóan tájékoztatni kívánja a nagyközönséget. Német és szlovák nyelven szerkesztik a lapot, amely a pöstyéni szociális intézmények kiadásában jelenik, meg és már mostanáig is számos pöstyéni, valamint külföl­di szakorvos közreműködését biztosította. Pös- tyén-fürdő ezzel ismét" bebizonyította, mennyire komolyan veszi szociális és humanisztikus föl­adatát. xx A gyomorhurutot sok esetben minden más gyógykezelés nélkül is elhárítja a vas- mentes SALVATOR-viz használata. — Félmilliós kárt okozott a valkázi tűzvész. Nvitrai tudósítónk írja: Verebély közelében, Valkáz községben nagy tűzvész pusztított, mely rengeteg gazdasági épületet, magtárat és gaz­dasági fölszerelést elhamvasztott. A. tűzvész következtében 115 gazda szenvedett kisebb-na­gyobb kárt, amelyeknek összegét több, mint félmillió koronára becsülik. A községben azt be­szélik, hogy gyujtogatók okozták a pusztító vészt. — Pereskedés hot óriáskígyó szaporodása miatt. Henry K. Barton, a neves newyorki állatkereskedő, egyik ügyfelétől hat boa kon- ■striktort rendelt raktára számára. A hüllők még is érkeztek, azonban Barton legnagyobb meglepetésére, a hajóstársaság ötvenhárom kígyó szállítását számolta fel neki. Amidőn a kosarakat felnyitották, csaugyan ötvenhár­mat találtak hat helyett. Hiába bizonygatta 'Barton, hogy csak hatot rendelt, a kapitány bár elismerte, hogy csaugyan hat kígyót adtak fel — mégis ragaszkodott az ötven­három szállításának megfizetéséhez, mert az útközben világrajött kígyókat is táplálni kel­lett. Az állatkereskedő nem fizette ki a szám­lát, ellenben perelte a hajőstársaságot, amely addig raktáriban helyezte el a hatalmas hül­lőket. A komplikált per valószínű, hogy mire a pernek vége lesz, már jó pár száz kígyó fog a társaság raktárában hemzsegni. xx A „Cigelka" jódoa gyógyvizekről. Idősebb korú orvosaink javarésze bizonyára még emlé­kezni fog egyetemi évei során a kathedráról gyakran hangoztatott devizére: „Wenn mán nicht weiss, wie wo, warum, verordnet mán Jodkalium“. & valósággal akkor is, ma is, a jódkálium s an­nak tulajdonképpeni hatóanyaga: a JÓD volt az a csodaszer, az a panace. mely a legkülönbözőbb bániaknak ellen, a még oly rejtetten lappangó, jó­formán ki nem deríthető kóros elváltozások ellen jó hatással volt „A jód jót tesa“I hangzott a jelszó. Ez az oka annak, hogy míg a gyógyszerek zöme a divat szeszélyeinek vannak alávetve, — emlékez­zünk csak vissza a főfájás elleni szerekre, hol a chinin hajdani uralmát fölváltotta az antipirin. majd az aspirin, utóbb a pyramidon, — ezzel szem­ben a jődkéezitmények mai nap is dominálnak a gyógyhatás terén. És ha joggal mosolygunk is sok ásványvíz nagyhangú hirdetésein, melyet tulaj­donosa minden lehető és lehetetlen baj ellen mint csalhatatlan panaceat magasztal, mégsincs jogunk kétkedéssel fogadni a Jődos vizeknek tulajdonított gyakorlatilag kipróbált, tapasztalatilag bevált szinte varázshatását a legkülönbözőbb betegségek ellen. Ki hitte volna vájjon, amig csak Grossicb fiumei orvos meggyőzően kimutatta, hogy a jód- tinktura a leghatásosabb fertőtlenítő ezer, úgy, hogy még a hasfalat is veszélytelenül megnyithat­juk előző jódecsetelés után. A múlt századnak egyik jóhirnevü vegyésze bírókra akarván kelni a természettel, pontosan vegyelemezte a bor össze­tételét 8 azután művi utón, pontosan a nyert ada­tokat és adagokat fölhasználva bort gyártott De minő rettenetes izü és hatású kotyvalók volt ez a műbőr a természetes borhoz képest Ugyanez a helyzet, ha mesterséges és természetes tápanyagok között párhuzamot vonunk, avagy ha a mestersége? ásványvizeket összehasonlítjuk a természetesekkel Amint nem kell szakembernek lennie valakinek, hogy belássa, miezerint bármely mesterséges étel­nél szívesebben veszi be és dolgozza föl a gyomor pL a rostélyost, vagy ropogósra sült kacsacombot, ugyanúgy nyilvánvaló, hogy a föld mélyében és méhében. szóval a Teremtő Isten vegykonyhájá­ban készült tehát a Természet adta „Cigelkai“ jódoe víz hatása biztosabb és célhozvezetőbb. mint a vegyi gyárakban fabrikált jódsó oldat Egyéb­ként „minden Demosthenesnél szebben beszél a tett"! t Minden reklám mögött ugyebár önérdek, sőt haszonleső szándék lappang; ezért szkeptikus ma a nagyközönség mindennemű reklámmal szem ben. Ám szívleljék meg akkor a szentiráe ezen szavait: „Mindeneket, megpróbáljátok s ami jő. azt megtartsátok 1" Rajta tehát, próbálja meg az. ki­nek baja van a gyomrával, meszesednek az erei, duzzadtak a mirigyei, golyvája van, nem tiszta a vére, krákog a gégéje, zihál a melle, hogy minő hatással lesz rá a „Cigelka" Jódns gyógyvíz fogyasztása ? tegyen/ azután a saját magán tapasz faltak alapján belátása szerint A ..CIOELRA" gyógyvizek megrendelhetők: „C!GELRA“ jódo? gyógyforrások vállalatánál Csehy & Wacbter, Kardejov (Bártfa), Szlovenszkó (CSR). Uj emberfajtát akar teremteni egy amerikai különc Pária, augusztus eleje. A párisi oroszok napilapjában, a „Posledlia Novotny"-ba.n a következő érdekes hirdetés je­lent meg: „Kerestetik! Egy "középkorú ameri­kai agglegény keres egy gyermektelen orosz házaspárt (a férj 40—45 év körüli legyen), akik jó családból származnak, előkelő összekötteté­sekkel rendelkeznek és főiskolai képzettségük van. A házaspár középmagas, egészséges, élet­vidám és kellemes külsejű legyen, valamint angol nyelven tökéletesen beszéljen és írjon. Amennyiben a feltételeknek megfelelnek, Ame­rikába küldetnek állandó tartózkodásra. A meg­felelő házaspár pozíciója minden tekintetben biztosítva lesz és a fix jövedelmen kívül állan­dó bankszámlát nyitnak számukra. Kötelessé­gük népszerűsíteni és terjeszteni az emberiség fizikai és erkölcsi átnevelésének egy uj elmé­letét és megmutatni az embereknek az utat, amely az Egészség s az Eszményi felé vezet. Kimerítő ajánlatokat angol nyelven a követ­kező címre kell küldeni: (a cím meg volt ne- vezve).“ Erre a hirdetésre háromszáz lévél futott be. Háromszáz orosz házaspár válaszolt, kik töké­letesen beszélték az angol nyelvet, akik élet- teljesek voltak, előkelő származással dicseked­hettek, duzzadó egészségiek, kellemes külse- jüek és akik felajánlották szolgálatukat az is­meretlen hirdetőnek. Az amerikairól kiderült, hogy milliomos. Pa­zar pompával berendezett lakásában, ahol csak egyetlen kínai szolga teljesített szolgálatot, versenyeztek egymással -az ajánlattevők. A háromszáz házaspáról mindössze harmin­cán eléghették ki tökéletesen a feltételeket A megfelelő párt egy ismert párisi teozófusnak kellett kiválasztani közülük. Az amerikai kü­lönc az ismert párisi teozófust, K.-t bízta meg a választással. A választás Dr. L. orosz orvos­ra és annak feleségére esett, akik Paris egyik külvárosában éltek. Amint az amerikai autójá­ba akart szál lant, hogy a kiválasztott házaspárt II. „Hajítjátok a szavát? Adjatok hálált az Isteninek, hogy őt hallhatjátok", így eaól Gumemanz a grál- apródc'khcz, mindjjárt. a cselekmény kezdetekor. És ezek a szavak fejezik ki azt az érzést, amely bennem támad, midőn a Parsával hangjai felcsen­dülnek előttem. Földöntúli malaszt nyilvánul ebben az alkotásban, melyet csak akikor szabad megibaU- gatnil, ha a legmagasabbra vágyunk- Akiiből hiány­zik ez a hangulat-, nem értékelheti és nem értheti ezt a müvet. Ezért akarta, hogy csak Bayreuthíban adják elő, ahol minden arra szolgál, hogy a hallga­tót ebbe a hangulatba ringassa, hacsak nem akarja az eliemkezöjiét. Annak a szinházlát ogatónak, akii orfeum és szín­ház között ingadozva, véletlenül téved be az Ope­rába, anélkül, hogy pillanatnyi lelkiállapotában va­lami változás menne végbe, annak a Parsával nem fog mondani semmik Ez az alkotás nem a minden­nap számára való. Ha mór neon lehetett Bayreuth kizárólagosságát fenntartani, csak. bizonyos ünnepi hangulatokban, olyan napokon, amelyek ilyen -han­gulatot árasztanak, lenne szabad előadni. Aíki nem képes erre a felülem-eiked-ésre, az inkább marad­jon otthon, vagy menjen orfeumba. A blazirtaknak, a cinikusoknak, a szellemeskedni akaróknak (az utóbbi a korlátoltságnak legelviselhetetlenebb for­mája) nincs mit keresniük a Parsával előadásán. Wagner P arsival-szö vege az isimert ősi Grál- m-ondán alapszik és ennek a mondának legmélyebb értelmét hallatlan drámai és zenei erővel fejezi ki. A történet ott kezdődik, midőn a misztikus ereklye legfőbb őre, Amfortas áldozatul esik egy varázsla­tosan szép nőnek. Vétkezett, a szent lándzsáit, mély Krisztust -a keresztfán átdöfte, Klingsor, a varázsló elhódította tőle. Ettől a lándzsából egy sohasem gyó­gyuló sebet kapott és most vétkesen, fájdalmas seb­bel kell hivatását végezni, hogy bizonyos napokon a lovagoknak megmutassa a szent Grált, hogy ezek a Grál-kehelybein felolvadó szent vér látásából hi­vatásukban megerősödjenek. A csábító Kumdryt, aki a keresztre feszitett Megváltót megcsufolta és akii emiatt mindig a gonosz varázslat alatt kényte­len állni, KLiingsor sokszor csodálatos szépséggel ruházza fel és akarata ellenére arra Ikényiszoriitii, .hogy elcsábítsa azokat, akik legveszedelmesebbek a pokol bírod álmára. Csak egy reménysugár világit a boldogtalan Amfortas fájdalmában. Egy tiszta em­ber fo-gja őit megváltani. „Du-roh Mitleiid wissend, dér reine Tor, harre sein, den Ich érkor". így hang­zik a Megváltó jóslata. És kne megjelenik Parsával, életvidám, gyanútlan subanc, akit a Grál-templom­ba vezetnék és tanúja lesz a szenvedéseknek, ame­lyeket Amfortas érez a Giál bemutatásakor és aki semmit sem tud a dolgokról, azonban mély részvét­tel van Amfortas iránt. S midőn találkozik Kundry- vnl és őt ez. hogy megvigasztalja anyja halála fe­letti bánatában, karjaiba zárja és el akarja csábí­tani, akikor világosodik meg tiszta telkében Amfor­tas vétke. Egyszerre megérti az összefüggéseket lakásában felkeresse és közölje velük az ered­ményit, egy kis fehér csontból faragott elefán­tot talált az uocán. Ezt jó előjelnek vette, fel­emelte és dr. L.-éknefc ajándékozta. Dr. L.-nek és feleségének a következőket mondotta az amerikai: ő az emberiség fizikai és morális átnevelése uj elméletének lelkes hive. Teóriájának alapgondolata a következő: mai táplálkozásunk valóságos méreg. Az embereknek banánt kell enni és frissen kifacsart paradicsom levét inni. Keveset, de gyakran kell aludni, naponta átlag tizenkét­szer. A sok és szabálytalan alvás káros. Elaludni szabad, hanem egy félóránál többet nem kell pihenni s az ember feküdjön naponta tizenkét­szer az ágyba. Járásmódunk sem helyes s a függélyes testtartásunk következménye szer­veink lesüllyedése s a gyakori gyomorbaj, mi­vél az ember arra született, hogy négykézláb járjon. Az amerikai elméletének ellenőrzésére szerződ­tette a kiválasztott házaspárt. A program ke­resztülvitelére a házaspár teljeB penziót kap, valamint lakást s havonta 500 frankot. Egy speciális szolga fog rendelkezésükre ál­lam, kizárólag azért, hogy őket naponta ti­zenkétszer felkeltse álmukból. A szerződést egyelőre egy évre Írták alá és a pénzt erre az időre egy bankban deponálták. Dr. L.-aié mindenbe belement, csak abba nem, hogy négykézláb járjon. Erre azonban a követ­kező megoldást találták ki: A házaspár nap­közben egy hatalmas medencében fog úszkálni és mivel mind a ketten kiváló úszók, a kom­promisszumba belementek. A boldog orosz házaspár fizikai és morális átnevelése Amerikában fog megtörténni az el­következendő hetekben. Az amerikai reméli, hogy elmélete alapja uj emberfajtát tud megte­remteni. Amfortas nevének emlőit ősével- KábontaJkJoaSk az ölelő karokból, szilárdam ellenáll a kis értőnek, aki esrimitéo. megváltást remiéi az ölelésben és aM végre Ktímgeort, a varázslót hívja eegniteégül. Klinigsor a szent lándzsával a kezében jelenőik meg és Parsi- valra céloz. A lándzsa, azonban megáll a levegőben, t Pair&iivai feje felett, aki ezt megragadja, vele k§- i resztet vet, mire az egész varázs összeomlik. Kundy ájultam a földre rogy, de előbb ő ás hallja Páréival szavát: „Téged is megváltlak, te gonosz!" Ez történik az első és másodi’ felvonásban. A harmadikban Parsával teljesen tudatára ébred el­hivatottságának. Miután sókat bolyongott a Grál- templom vidékén, végre a bejáratnál találkoeiik Gumemanzzal, aíki őt mint tudatlant, egyszer már ide bevezette. De Kundry is megjelenik. Egészen megváltozva, mint vezeklő, vallásos szolgálatra szán­tán. Parsával kezében a szent lándzsával ezután a Grál várába vonul, ahol szellemi kietlenség hon öl. Amfortas, akiit állandóan borzasztó fájdalmak kí­noznak, már régóta vonakodik a szent Grál szolgá­latát ellátni, ami pedig lovagjainak erőt, áldást, bol­dogságot hoz. A Grál várához való utón Parsával lelke megtelik a mező szépségével, a virágok ra­gyogásával. Gurnemanz megmagyarázza neki, hogy ma nagypéntek vám, a megválté3 napja: „Ma min­den teremtmény örül a megváltó szelíd nevében. Saját magát a keresztem ő ne i láthatja, ezért a megváltott emberiségre tekint. És ez ma érzi, hogy megszabadult a bűntől való félelemtől, a borzalom­tól, hogy az Isten szeretőiének áldozata folytón megtisztult és boldog lesz: Ezt köszöni minden te­remtmény, a megváltott természet ma büntetlen­ségére ébredt". Azért idéztem ezeket a sorokat, mert benne az égész alkotás szelleme megnyilatkozik. Az isteni szeretet szelleme, az isteni könyörület nyilatkozik meg benne, melyet Páréival látnoki részvéte szim­bolizál. Gondoljunk csak a Rlingben a küzdők gyűlölettel teli hangulatára. Akkor értjük meg, mennyire szük­séges volt ezt a Parsivallal ellensúlyozni. Ez a sze­retet akkor diadalmaskodik, midőn Parsivat abban a pillanatban lép a .Grál-tomp lm ba, amikor a lova­gok Am'fortasira törnek, hogy a szent Grált nekik megmutassa. Meggyógyulva és megváltva Kundryt is, és Parsával kezében, áld a részvéten keresztül mindentludó lett, megjelenik a Grál-kehely és a szent vér még erősebben izzik a hivőle előtt. Ezzel a képpel záródik a darab. Hiábavaló fáradtság lenne szót vesztegetni azért, hogy milyen a zenéje ennek a miisztikps csodaalko- tásmaik. Dinamikában, a szilnek változatosságában a mester többi alkotásai ugyan többet nyújtanak, de egyik sem éri utói Páréi vált. Zene és költészet egy­mást szetlemiti át. a kettő egybeolvad, tökéletesen elválaszthatatlan egymástól. Az állandó hangulat sohasem szűnik meg. hanem jelenetről jelenetre erősödik, hogy az egész harmadik felvonásban, mely csodája a folytonosságnak r- különösen a zá- rójelenetben éri el tetőpontját.. Wagner Cosima asszonynak többször emlegetett könyvében olvas­hatjuk, hogy mennyire elfoglalta Wagnert éppen p.ninék az alkotásának a hangozerelése és többször ismételte, hogy meg kell találnia azokat a szokatlan hamgszineket, amelyek alkalmasak arra, hogy a szöveg misztikus tartalmát kifejezzék. Valóban, Wagner megtalált^ ezeket. Egészen hihetetlen- hogy hangzik a zenekar, midőn Parsával a Grált leleplezi és azt megmutatja a lovagoknak, akikre ráneheze­dett vezetőjük vétke. Leírhatatlan annak az a be­nyomás, aki lelkileg átélte az egész cselekményt. Az előadás méltó volt az alkotáshoz. Szelleme, amennyire emberileg lehetséges, kifejezésre jutott. A vezetés ismét, mint évek óta, Muck mester kezé­ben volt, akii, ha nem tévedek, egyedüli képviselője a régi Wagner-gárdának, ő még a mester szellemé­ben nőtt fel és igy leghi valót tabb az 6 hagyomá­nyainak őrzésére. Törekvéseiben a szereplők min­denben támogatták. Különösen Parsával és Kundry, akiknek váltain nyugszik az előadás, Gunar Graa- rud és Maria R össler - Keu&rímigg kitűnőek voltok, ezeüleimileg teljesen feladatuk magaslatán áltattak. Tökéletesen átélték hivatásukat, ahogyan csak hivő ember teheti. Sosem láttam hatásosabban, megrá- zóbhan előadni ezt a jelenetet, amely az alkotás drámai tetőpontja, midőn Parsával Kundry csábítá­saiból kiszakítja magát és az utóbbi kétségbeesésé­ben tovább is azt hiszi, hogy őt csak a csábítás si­kere mentheti meg. Csak azért emelem ki ezt, mert a német sajtó egy része az idei Pairsivailj-előadiást erősen kritizálta, úgyhogy állásfoglalásukat egye­nesen ellenségesnek lehetne minősíteni. Ennek azonban semmi okát nem látom. Részleteket végtére mindig lehet kritizálni. Azonban a maga egészében az előadás méltó volt és emelkedett. A közönségre való hatás ugyanaz volt, mmt amit évek óta megfigyelek. Senki sem gondol arra, hogy hangos teiszésnytíllvánitással megzavarja a han­gulatot, amely mindenkin uraOfcodik. Hangtanain csendben hagyja el mindenki a templommá lett ünnepi sziuházat­Bizonyára többen gondolták azt, ami ennek az alkotásnak meghallgatásakor nekem mindig eszem­be jut. „Halljátok a szavát? Adjak' hálát Istenek, hogy őt hallhatjátok!" Bayreuth, juMus vége. A viln m Kassa, augusztus 9. Most itt járnak Szlovén- szkon, egy kis csapat, bővénáju, szuggesztiv tehetségű jiddis művész, és a néző, aki három előadás értelmére és érzékeire zuhogó kápráza­tos fontain-lumineusében gyönyörködhetett, hosszú ideig frissülten és meggazdagodva daj­kálja emlékezetében egy-egy jelenet, gesztus, mosoly, vagy hangfoszlány stimuláló élményét. Errefelé még kevesen ismerik őket, pár ember van csak, aki külföldi híradásokból tájékozó­dott a társulat célkitűzéseiről és az igényesebb közönség, aki olcsó zengerájt gyanít a fehér plakátok egyszerű reklámja mögött, az áradozó kritikáktól buzdítva, csak a harmadik estére jut el a színházba és igy a játékrend beosztása miatt gyakran megtörténik, hogy csak a vigjá.-. tékot láthatja, ami ugyan nem kisebb élvezet, de semmiesetre sem ugyanaz az öröm és gazdag. Ízelítő a modern színjátszás és rendezés tágho- rizontu eszközeiből, mint a „Tag und Nacht" és .kiváltképpen Ossip Dymov „Szomorúságá­nak énekese" előadása. A látottakból megérez­ni, hogy e két utóbbi színdarab megrendezése és főszerepe igazi terrénuma Alex Steinnak, aki az orosz-zsidó lélek szomorúságra predesz­tinált melódiáját a modern színművészet ujzen- gésü szimfóniájává hangszereli és az az erély, öntudat és zsenialitás, amit láthatatlan dirigen­si pálcaként lenget meg az együttes nagyszerű kórusa fölött, a világ legszámottevőbb színházi fejedelmei közé jelöli. Aki a „Szomorúságának énekese" ujrajzn színpadát látta és Jeschkét. a hegedűst, sárga kabátjában, álmodozó mesehangjával, vagy a vizhordót, a kotkodácsoló tyukos-asszonyt, a háza sságkö z vetítő édes, primitív humorát, vagy a. pénztkérő tömeg modern rézmetszetek­re emlékeztető, hátborzongatóan művészi cso­portját, az kissé türelmetlenül és kényeskedő érzékenységgel nézi majd végig ezentúl vidéki előadások erőtlen, gondatlan, lassú pergé-sü je­leneteit és talán éppen ebben rejlik legfrappán- sabtoan a társulat kulturaterjesztő ereje. A nyelv, amelyen beszélnek, oroszlengyel lágysággal átitatott jiddis, nekünk idegen és fárasztó, de a vilnai művészek nagyszerű dia­lektikáján keresztül legtöbbször jóleső zengés­sel, sőt a csodarabbi prófétai hanghordozásában szinte elegánsan hat és a figyelő közönség a- harmadik előadáson már rengeteget meg is ér­tett belőle. De hol van az megírva, hogy a kö­zönségnek okvetlenül értenie kell a színészek nyelvét? Gyönge és primitív ember az, aki a hazai töltöttkáposzta kedvéért, eltolja magától a legpikánsabb külföldi ételt, mert azt még so­hasem Ízlelte és nem ismeri. Van abban valami kellemesen nyugtalanító, ha az ember ül egy idegen színházban és a káprázatos külsőségek bámulása közben arra is kell, legyen ráérő ideje, hogy egv-egy hangból, mosolyból és te­kintetből rekonstruálja a darab meséjét és úgy­szólván arcának verejtékével sikerül csak az előadás mélyen járó finomságaiba leszállania. Szó se róla. könnyebb és kézzelfoghatóbb anya­nyelven befogadni egy amúgy is tikkasztóan újszerű produkciót, de a vidéki ember. — aki minden érdeklődése, kedve és vágyakozása da.- cára is csak akkorát pillanthat meg a művészet ujvonalu szépségeiből, minden erőfeszítése da­cára. mint egy gyerek, aki kulcslyukon kukucs­kál a becsukott karácsonyfára. — igazán örül Vf- és hálás szívvel fogadhatja, ha. időnkint- al­kalma nyílik rá. hogy vízum, útiköltség és ho­telszámla, nélkül, megszokott- helyén, az otthoni színházban kan valami élvezetesen újat. meg­lepőt és elámitót. Sz. Nagy Mid. SZIDHÁzKörH^KabTORA. Az idei bayreathi ünnepi játékok Irta Apponyi Albert gróf Parsivat

Next

/
Oldalképek
Tartalom