Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-10 / 181. (2402.) szám

2 U$0 angwiratö* 10, rasfenap. hogy Szent Imrének soha köze sem yo]t a po­litikához. Ha Szent István érdeme, hogy poli­tikailag megszervezte Magyarországot, úgy Szent Imre tisztaságának és szelídségének tisz­telete okozta azt, hogy a harcias magyar nép leszel idillt, hívővé vált. és beilleszkedett a ke­resztény élet kereteibe. Egyesek most a ma­gyar leszelidülés emlékünnepét a kitalált ma­gyar „rombolási vágy“ szimbólumává kíván­nák hamisítani! * * Felháborodva tiltakozni kell e vádak ellen. Bármit gondol valaki a Szent Tmre-ünepségek- röl, annyit el kell ismernie, hogy a magyarság az 'európaivá-tevést, az ázsiai vadság leküzdé-. sét és a békét ünnepli a szentben, a katolikus világ pedig azt az ifjút, aki nemes példájának szuggeszciójávaJ egy-két század alatt megvál­toztatta egy harcias nemzet mentalitását s ez­zel a szelíd győzelemmel Európát rettenetes zavarokéi kiméi te meg. Valamennyi európai hatalom méltányolja és tiszteli a magyarok piétását s a csehszlovák kormány sem tesz ki­vételt, mert — valószínűleg hosszú és gondos vizsgálat után — belátta pesti ünnepek „ve­szélytelenségét" s megengedte a csehszlovák állampolgárok pesti zarándoklatait. Az ünnep­ségek vezetői — mint lapunk hasábjain Huszár Károly is — a legnagyobb tisztelet és a legtel­jesebb konciliánsság hangján beszéltek a szom­szédos államokról, pontosan vázolták a progra­mot s örömüknek adtak kifejezést, hogy cseh, román és horvát katolikus körök is érdeklőd­nek. Annál furcsább egy-két itteni lap hadjá­rata Szent Imre és az ünnepségek rendezői el­len. Szent Imrének nem árthatnak, az ünnep­ségeknek sem, amelyekre máris tőbbezer idegen érkezett Budapestre, (a Prágában akkreditált külföldi újságírók közül is többen teruccannak ez alkalommal Magyarországba.) Hajlandók vagyunk azt hinni, hogy mérges- tollú laptársainkat a tehetetlen irigység és fé­lelem füti. Nem szívesen látják az idegenek Pestre özönűését. Félnek, hogy a sok közép- európai utazás föltárja az esetleg el vakított nyugati szemeket, Félnek a Szent Imre napok közvetett és természetes hatásától, amit szeretnének közvetlen és mester­séges propagandának föltüntetni. Kár az erőlködésért- Kár ismét akcióba hozni a gyűlölet lángvetőit. A tanulság ai ostoba kampányból mindössze az, hogy vannak Prá­gában és Snloveoszkón bizonyos életnek, me­lyek minden alkalmat megragadnak a magyar- csehszlovák közeledési tervek diszkreditáláeá- ra. Pedig a magyarság sohasem közeledhet 'őszinte szívvel azokhoz, akik —- mint az emlí­tett lapok teszik — a legtisztább magyar szán­dékokban rosszaságot,, legszeretettebb magyar tradíciókban gúny tárgyát, a legártatlanabb ünnepekben imperiaflzmrast látnak s — last bot nőt teást — vadságot, kalandozásokat szolid tisztaságával legyőző Szent Imrében a magyar „vadság, „hódítási vé^y", ^erőszakosság" ün­nepelt szimbólumát látják- I az ERDŐ SZERELMESE REGÉNK Irta: ZRNE GREU Fordította: ItOSftRVNÉ RÉZ LOLR (50) — Búrt! — emelte ri szemét vésztjósló® a bandavezér. — Talán bizony azt mered monda­ni, hogy ígérgetek? — Nem kapitány, azt egy fél szóval se mondtam. Hanem aiz a félvérü Beasley jár az eszemben. Most aztán, hogy elhoztuk a leányt, fizessen végre! ' — Fin, ugv látszik, ezzel is baj bari. Nem azt a. leányt fogtuk el, akit kellett, volna. Ez a mi hosszuihaju cimboránk itt, hogy az ég szakadna rá, ezt a kölyköt pányvázta meg a nénjé he- helyett, akit Beasley kívánt. Búrt nagyon horkantott rossz kedvében. ShadyJones pedig csak morgott, míg odament a, tűzhöz és kövekkel fojtotta el a lángot. Vala­mennyien elcsöndesedtek. Riggs kissé távolabb ült tőlük, hol az egyik, hol a másik vetett rá ferde pillantást. Egyszerre felijeitek a lovak. Hallották már, hogy közeledik valaki, bár emberi fül számára még nem árulta el nesz. Valamennyien felfi­gyeltek, csak Wileon ült még mindig magába merulben. Aztán ha.lk lódobogás hangzott a tá­volból, mindegyre erősödött, végre megjelent a fák árnyékában. — Halló, Beasley! — állt, fél helyéről a Kígyó. — Halló, Kígyó, vén cimbora! — felelte Beasley e nehézkesen ugrott le a lováról. — Láttam a füstjeiét és rögtön indultam... Ha­nem először északnak mentem s csak a.zután lértem le errefelé, hogy meg ne találják a nyo­mot... Ti csíptétek el a leányt, vagy Riggs?... Na mi az? Miért vágtok olyan savanyu pofát? Csak nincs valami baj? Hiába hívtatok ide? Arison odaintett Bénáik. — Jöjjön ide. Hadd lássa meg magát. Bo kilépett a cédrusok árnyékából. Beasley rámeredt.. Leesett az álla. — Hiszen ez nem az a leány, akit én akar­tam! Csak a. buga! — Mi is most tudtuk meg — morgott rossz­kedvűen Anson. — Riggs hotfba el és egy wöt A bajok egyre növekszenek — a miniszterek nyugodtan nyaralnak Hodzsa emlékiratain dolgozik — Hlinkáék csöndesek, s a kormányba- lépés sült galambfát várják? - Dolce far niente a belpolitika berkeiben Prága, augusztus 9. Egyes csah lapoknak azon vitáját, hogy a köztársaság politikai és gazdasági helyzete rózsás-e, vagy pedig két- ségbeejtő-e, a Národni Osvobozeni cikkíró­ja találóan nevezte el az Őrmesterek vaktöl- téses harcának. Ezzel a kérdéssel foglalko­zik a Prager Tagblatt mai száma, amely „Céltalan vitatkozás" cím alatt a következő­ket írja: — A sinajai agrárkonferencia fölszabadí­totta mindazokat a veszekedő szellemeket a nyári letargiájukból, amelyek eddig ugy- ahogy meg voltak fékezve. E szellemek egyik csoportja azt harsogja, hogy Csehszlová­kiának a déleurőpai agrárblokkhoz kell csat­lakoznia. A másik csoport azt kiáltja, hogy előbb az ipar számára uj piacokat kell ta­lálni, mert a vámokkal védett mezőgazda­ságunk már eléggé védve van, ezzel szem­ben az ipar még mindig válsággal küzd. Ilyen módon a cseh sajtóban a jövő szomorú képeit újabb napfényes, derűs képek váltják föl, azonban a miniszterek és a törvényhozók legna­gyobb része nyári szabadságon üdül, itt maradt nekünk a meztelen, puszta tény; Ai üzemi korlátozásoknak nem szakad vége. A szénszáUitás csökkent. A szénbá­nyám űrt kasok száma ötezerrel esett. A* élelmiszer-árindex a munkáscsaládnál má­jastól júliusig 106.2-ről 107.6-ra emelke­dett. A hivataluokcsoládnál ez az index 102.4-röl 103.5-re emelkedett. Az élelmisze­rek nagykereskedelmi árindexe 6.2 száza­lékos emelkedést mutat. Az idegenforgal­mi idény ezidén nagyon rossz és az elért forgalom a múlt év forgalmával szemben nagyon visszaesett. A csődök és kényszer- egyezségek száma nem akar apadni és vé­gül annak ellenére, hogy az őszi idény küszöbén állunk, az iparban semmi moz­golódás sem észlelhető. — Ha ezeket a tényeket nézzük, úgy minden olyan vita, hogy van-e még pénz és kinél van a pénz, nagyon erőle te tettnek ésv céltalannak tűnik fői Az a megállapítás, hogy a* ipar nagy tőketartalékokkal rendel­kezik és hogy a nagybirtokos takarékpénz­tárba hordja a pénzét, semmit sem változtat azon a tényen, hogy a gyárak igenis korlá­tozzák az üzemüket, sőt be is szűntetik azt és hogy a kisgazdák százezrei az eladósodás terhét nyögik. Mert nincsen olyan iparos, aki csak azért ter­melne, hogy raktára legyen és nincsen olyan földmives, aki négyszer szánthatná föl a földét csak azért, hogy egy-két mun- kaneiuülinek kenyeret adjon. És a tartaléktőkék sem jelzik soha sem az ipar prosperitását. Az Egyesült Államokban és Angolországban óriási tőkék vannak föl­halmozva, emellett ezek az államok sem tud­ják, mit kezdjenek a munkanélküliek milliós hadseregével. Németország a mamuttrösztje- ivel napról napra mélyebb válságba megy, mely válság a gazdasági életnek alapjait ren­díti meg. Á gazdasági válságon semmiféle vita sein segít. Ha a belföldön elég tőke van, úgy legalább a szükségmunkálatokat kellene nagyobb mértékben végezni, azonban a munkáiba, tervszerűséget kell bevinni. Ha egy tűzvésznél két tüzoltócs&p&t jele­nik meg, s arról kezd veszekedni, hogy me­lyiknek van jobb fölszerelése, könnyen megtörténhetik, hogy a tűzvész az egész házat elpusztítja, mielőtt a két csapat a vitáját befejezné. Nagyon találó a Prager Tagblatt azon megjegyzése, hogy a politikusok és a szabad­ságon levő miniszterek most vajmi keveset törődnek az egész gazdasági válsággal. — Ugyanezt állapítja meg a Národnie Noviny, amely a következőket Írja: — Ezidén — az újságírók nagy. szerencsét­lenségére — nem akadt oly rendkívüli poli­tikus, aki valami ármányt szőtt volna, mint az a múlt években rendesen megtörtént. Ta­vasszal ugyan azt várták, hogy Hodzsa egy alkalmas pillanatban aktivitásba lép és hogy a koalícióban valami zavart kelt, de ezek a jelzések tárgytalanoknak mutatkoztak. Hodzsa tovább élvezi fölépülési szabadsá­gát, Tátralomnicon húzódott meg és a po­litikai horizont zavarása helyett nagyon csendes mnnkát végez: állítólag emlék iratain dolgozik. Tehát azt csinálja, amit két óv előtt Srobár csinált. Ebből látható, hogy lassanként bizo» ■■■BBBRaaHBmBnaaaaBaoBaBHBM nyos csendes konszolidált óvek felé hala­dunk, ha csak fiatal emberek nem jönnek friss rugalmassággal és ambíciókkal. — A. másik ellentétes táborban, HHnkámál jelenleg még nagyobb a csend, mint az agrá­riusoknál. Ott is nagyon észrevehető már, hogy valami átcaoporioeitási folyamat készül • ezen azt kell értenünk, hogy a régi gene­ráció a vezetést a fiatalokra, azonban nem a Legfiatalabbakra, bízza, akik már a köz­társaság gyermekei. A Tuka-ügy fölszámolása a szlovák néppárt­ban nagyon határozott nyomokat hagyott s ezek Hlinkáék napi politikáján is meglátsza­nak. A Tuka elitélését követő bizonyos ta­nácstalanság hónapjai után a szlovák nép­pártban nyilvánvalóan hidegebbvérü elemek jutottak szóhoz. S cseknem azt mondhatnánk, hogy a Hlinka-párí ma már teljesen elkészült arra, hogy a kormányhoalieiót Prágában ki­egészítse és hogy ezzel a lehetőséggel ál­landóan számol, csak az alkalmas pillanat nem akar megérkezni. Ugyanis a koalíciónak valamelyes palotafor­radalma és nagyobb hatalmi átcsoportosítá­sok nélkül ez nehezen történhet meg. A szlovák néppárt maga jól látja, hogy pilla­natnyilag erről az oldalról hiába vár a jő alkalomra, hogy a passzív rezisztenciából le­kerüljön, ezért időnkint még szívesen de­monstrál valamicskét, mint ez a Tuka-ügy- gyel kapcsolatban a legutóbb megtörtént. Azt gondoljuk, hogy ezt a kis félhivatalos tünte­tést a néppárt vezérei maguk sem veszik komolyan és a Slovákra bízzák, hogy ez ren­dezze a Tukához való viszonyt úgy, ahogy az éppen neki tetszik, ügy látszik, hogy most az agrárpárt, éppen úgy mint * néppárt, bizonyos mértékben teljesen átadta magát a dolce far niente helyzetnek. A pártvezérek tétlenül nézik, hogy helyettük az idő dolgozzék, mert okosabbat úgy sem tehetnek. Az újságírók pedig egyéb szenzá­ció hijján Dvorák alezredes esetével foglal­koztak, majd Stránskynak Jehlicskánál tett látogatásait fújták fel és legújabb szenzáció­ként Vészinek Pester Lloyd-beli leleplezése jött, s ez az egyetlen olyan eset, amely fö­lött nagyon nehéz napi rendre térni. sem szólt, hogy ... — Riggs! — fordult Beasley a puskáshoz. — Már másodszor téved ilyen furcsán. Hallja... Riggs fölhúzta a vállát és ravaszul mondta: — Mikor észrevettem, hogy nem az, akjt kerestünk, úgy gondoltam, hogy jó lesz ez is ... és ... szeretnék valamit négyszemközt mondani. Beasley nem is hallotta talán, mit mond. Rá- orditott. — Maga hülye! Maga állati Azt hiszi, hogy ezt a lányrablást akárhányszor meg lehet csi­nálni? Elrontotta a tervemet! Mi történt magá­val? Ivott, vagy megbolondult? — Dehogy! — hallatszott egyszerre Bo csen­gő hangja. — Rá. akarta, szedni magát, Be­asley! A félvérü rámeredt a leányra, aztán Ansonra tekintett, majd Wilsonra és végül Riggsre. Vér futotta el a szemét és arcát. Szinte elkékült. Egyetlen ökölcsapássaJ le'ütötte Riggs-szét, az­tán odaállt eléje, remegő ujját a puska, rava­szára szorítva.-— Átkozott hamiskártyás! — üvöltötte. — Legszívesebben keresztüllyukgatnálak ... Fi­gyelmeztettek engem, hogy mindig csak a ma­gad kezére játszol, de most már látom is, hogy igaz! Riggs óvatosan táp aszik od ott fel és porolgat- ta a ruháját — T ... igaz — nyöszörögte — de higvje el, Beasley ur, nem akartam magát rászedni... Azt akarta, hogy a leányt elvigyük... És igy megkaphassa a birtokot. — De a leány nekem is kell... — Akkor bát mi az ördögnek hozta el a hú­gát? — üvöltötte reá Beasley előrenyujtott állal. • — Mert az a tervem, hogy ... — A pokol mélységes feneke nyelje el magát a tervével együtt! Minek rontotta el az én ter­vemet! Pusztuljon előlem, nekem már elég! BeásOéy zihálva lélekzett. Többször is gör­csösen megfogta a puskáját, aztán megint el­engedte. —• Beasley! — szólalt meg most Bo. ■— Mondja meg nekik, hogy vezessék elő a lova­mat. Haza. akarok, menni! Beasley lassan a leány felé fordult. Ez uj kér­dés volt a számára. — Mi történjék most a leánnyal?... Végre rosszkedvűen mondta: — Semmi dolgom magával. Nem én hozattam ide, nem én küldöm vissza. Törődjék vele más. A leány arca sápadt lett megint s a szeme föl­villant.-— Igen? így vagyunk? Akkor hát, Beadey, maga éppen olyan alávaló hazug, mint Riggs! Gyáva tolvaj, aki védtelen leányokat rabolhat mással, mert maga még ezt sem meri megtenni! Föl kellene akasztani magát, félvérü gyilkos! — Kivágom a nyelvét! — szisszent reá Be­asley nagyot dobbantva­—- Elhiszem, hogy megtenné, ha. egyedül lenne velem! De ezek a rablók, ezek a kiátko­A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! levegő Napfény Fürdő Diéta lemándi Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drögueriában és jobb íüszerüzletben. zott juh tolvajok, ezek a szegény csavargók többet érnek, mint maga meg Riggs és nem fogják engedni, hogy bajom essék! Tudja, mit tesz majd magával Carmiohael, az én vőlegé­nyem? Riggs már megkapta a magáét... — Mit tehetne? — kérdezte elvörösödve dü­hében Beasley. — Mit tehetne, na? Közönséges cowboy ... — De Texasból való! — mondta Bo büszkén, —- Texasból! — Hát aztán? — kérdezte Beasley durván. — Azt hiszi, Texasból nem jött senki más? Nagy dolog! Akármelyik tarka kutya ,is texasi! Itt van Jim Wilson. Tessék, ő is Texasban szü­letett. Azért, mégsem harapja le senkinek a fejét. Wilsonra mutatott, aki kéuyelmet!énül össze­húzta magát. Bo sugaras pillantása követte Beasley ujját. — Igazán Texasból jött maga — kérdezte tőle. — Igaz ,ami igaz, kisasszony, onnan jöttem, bár nem nagyon vagyok érdemes reá. — Oh, •— mondta Bo. — Azt hittem, hogy, ha Texasból való, még az utolsó gyilkos is megvédi a védtelen asszonyokat. Jim Wilson lehorgasztotta a fejét. Szemében megvillant valami. A Kígyó komoran meg­szólalt: — Vigyázzon Beasley. Az életével játszik. — Igaz! — kiáltotta szenvedélyesen Bo. «— Egy darabig megtehet mindent... Odadobhat eugpm a rablók elé.... Kikergetheti a testvére­met a házából... De aztán egyszerre megjön az utolsó órája ée Carmiohaei meg fogja ölei! Beasley a lovára kapaszkodott. Remegett dü­hében. Nagyot nyelve fordult oda » bandave- rérihez: — Hallod-e, Kígyó, nem az én hibám, hogy az egész dolog rosszai sült el. Én akkorra ígér­tem a. pénzt, ha. megcsináljátok, amit akartam. Most aztán fizesse meg a sátán ezt a hiábavaló munkát, de nekem elég volt az egészből. Én megyek. — Beasley — felelte Anson sötéten — szent igaz, hogy nem követelhetek semmit. Hanem ezért ez mégsem tiszta dolog. Hosszú időn ke­resztül itt töltöttük a® időt hiába. Az embereim úriad fáradtaik és éhesek. Nincs semmink. Az­előtt sohasem történt meg, hogy ne tudtunk’ volna kiegyezni, de könnyen lehet,, hogy tno*t megtörténik. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom