Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-01 / 173. (2394.) szám
2-ra illogikus és igazságtalan, a status quo a háborús veszélyt idézi lel s ezért meg kell fontolni a német keleti határ revíziójának kérdését. A francia közvéleményben tehát átorieu- tálódás folyik, amelynek európai jelentősége elvitathatatlan. Mi megy itt végbe? Tiz évvel ezelőtt fejeződtek be Trianonnal a békealkotások, amelyek Páris szellemében fogantaik, a győzelem békéi voltak. Poincaré- Clemenceau kormánya alkotta meg a békét a nagyhatalmak baráti asszisztálásával s az egész rendeszer azon az elgondoláson épült, hogy a francia-angol-olasz antant legalább két emberöltőre szilárd szervezet lesz, aminő Metternich szeret szövetsége volt. A francia békecsinálók törekvése arra irányult, hogy mindörökre megbénítsák a legyőzött germán óriást s Franciaország hegemóniáját, XIV. Lajosnak és Napóleonnak korát újra visszavarázsolják a kontinensre. A fegyverben álló Franciaország, a világtörténelem eddig legnagyobb militarista hatalma, nyugaton túlnyomó erőt képviselt, hogy hosszú időre gúzsba kösse a rajnai szomszédot. Keleten azonban kiszakadt az entente cordiale egy fontos tagja, a forradalmi Oroszország, a versaillesi békealkotás legkérlelhetetlenebb ellensége, a francia politika az elvesztett nagy szövetségest a lengyel és csehszlovák gáttal pótolta. A diadal érzése határtalan volt. Bismarck nagy politikai alkotása, az európai egyensúlyt reprezentáló középeurópai szövetség romokban hevert s az egyensúly helyébe a francia hegemónia lépett. A francia külpolitika minden törekvése a békeszerződések megalkotása óta ennek a tulhatalomnak stabilizálására irányult, amit Franciaország a „biztonság44 formulájába öltöztetett. Bensőleg azonban mindinkább érezte, hogy mind kényesebbre fordult európai helyzete s hogy hegemónia-törekvései tényleges erejének nem felelnek meg. Németország katonai gyengesége anomália, Oroszország kizárása az európai koncertből anomália. Ausztriának s Magyarországnak helyezető az uj Európában mesterkélt s a fran- cia-olasz-angol blokk még egy évtizedet sem bírt ki. Mind kevesehb volt a kilátás arra, hogy az a rendszer, amelyet a szövetségesék a háború befejeztével Európára kényszeri- tettek, tartós egyensúlyi állapotot jelentsen. A francia külpolitikát a háború befejezése óta a bizonytalanság kisértete árnyékolja be éppen azért, mert Franciaország megszerezte ^Európában a tomporaris hegemóniát. Szövetségesei, Anglia és Amerika, olyan pozíciót ajándékoztak neki, amelynek megtartása nem kis veszélyekkel jár. Tiz év óta állandóan azzal kísérletezett, hogy a hatalmaktól olyan RZ ERDŐ SZERELMESE REGÉN* Irta: ZRNE GRE* Fordította: rtOSÖRVNÉ RÉZ LOLR (51) — De miért ijesztetted el magadtól Tomot, mikor annyit járt utánad? — kérdezte Helen. Bo arca pipacsvörös lett a méregtől, de most hirtelen elsápadt. Határozatlan tekintettel, Helen pillantását kerülve, nézett a tűz felé pár pillanatig, aztán tévetegen, lassan kiment a szobából. Másnap Bénák a közelébe sem lehetett menni. Hol szeszélye&kedett, hol mérges volt, hol komor hallgatásba merült el, hol sirt. Végül büszkén. gőgösen emelt fejjel jött be estefelé a nappaliba. Egyszerre lódobogás hangzott az udvarban. Néhány pillanat múlva valaki hangosan kopogott az ajtón. Helen kinyitotta. Egy pillanatra megállt a szívverése. Beasley állt a küszöbön, mögötte néhány embere. —- .Jóestét, Rayner kisasszony — billentette meg Beasley a kalapját. — Valami kis üzleti ügyben jöttem. Beszélhetnénk pár pillanatig? Helen bólintott. Mit használ vele, ha el is utasítja? — Jöjjön be — mondta — és szélesebbre nyitotta az ajtót. Beasley kalapot emelt Bo előtt is, aki összekuporodott a karos-székben és szó nélkül ,nagy gzemekkel, félénken bólintott. Nem, Beasley nem volt rut ember. Vagy har- minrcötéves lehetett, a szemében vésztjósló, vad fekete tűz, a régi mexikóiak öröksége, akiknek vére a fehér vérrel vegyült benne. Ha Helen soha nem is hallott volna róla, akkor 6em tudott volna megbízni, akkor is félt volna tőle. — Már hamarább is jöttem volna — kezdte, térdeire rakva két hatalmas tenyerét — de vártam, míg az öreg Jósé megérkezik, aki nekem pásztorkodott, mikor társa voltam az öreg Au- chinclossnak. ő tanúsítja, hogy igazat mondok. — Igen? — kérdezte Helen. — Igen. Jósé megérkezett Magdalénából, most hát nyugodtan követelhetem a jogaimat. Rayner kisasszony, a dolog úgy áll, hogy ennek a birtoknak az enyémnek kellene lennie és 'TMCSI-MACÓ'An-Hl RLAP 1930 augusztus 1, péntek, ii—mum ............ ■»iin ipii ■!■■■■! 1 pénzügyminisztérium az adóhátralékok szigorú Sóhajtását renisiü el Prága, julius 31. A gazdasági válság su-1 lyosan érinti a köztársaság lakosságúinak | minden rétegért. Rendkívül sok nagy és j kis vállalat, kereskedő, iparos a suilyos adóterhek alatt és a rossz gazdasági viszonyok miatt tönkremegy. A kényszeregyez- ségek, a csődök egyre szaporodnak s ezek után mindenki azt várta volna, hogy a pénzügyi kormányzat e súlyos körülményekre való tekintettel az adóbehajtásoknál engedékenyebb magatartást fog tanúsítani és ahol csak lehetséges, adóleúrásokkal könnyittetni fog a súlyos helyzetbe került kereskedőkön, iparosokon és gazdákon. Ehelyett azt látjuk, hogy a pénzügyminisztérium az adók behajtásának legszigorúbb eszközéhez fordult. E napokban ugyanis fölkérte az országos hivatalokat, hogy azok szólítsák föl az adóhivatalokat a hátralékos adók gyors behajtására. A pénzügyminisztérium ugyanis megállapította, hogy a régi egyenes adók, forgalmi adó, fényüzési adó és vagyondézsma hátralékok likvidálása nagyon lassan halad előre. Az egyenes adók utáni bevételt az efl- imiií első félévben a minisztérium ki nem elégitőnek jelenti ki, mert az az állami költségvetés előirányzott bevételeinek kis hányadát sem éri el. A pénzügyminisztérium utal arra, hogy közben a betétek a pénzintézeteknél egyre növekszenek és szemrehányást tesz az adóhivataloknak, hogy nem tulajdonitanak nagyobb fontosságot a hátralékok behajtásának. A pénzügyminisztérium azonban nem akar ennél a sürgető lépésnél megállni, hanem még tovább is elmegy és szükség esetén a végrehajtások siettetésévé! fogja az adóhátralékokat behajtatni. Veszélyes Járvány ütötte fel fejét Rnszinszkó északi részein U n g v á r, julius 31. Ruszinszkó északi részein, a lengyel határhoz közel eső területeken különös tömegbetegség lépett föl, amely több esetben halálos kimenetelű volt. A betegséget valami atka-fajta idézheti elő, mely nagyon kicsiny, de mélyen belefurakodik a bőrbe. A parazita többnyire érett gabonán élősködik és igy kerül a szántóföldeken dolgozó emberek bőrébe. Szúrása rendszerint vérmérgezést idéz elő. Nyokvan kommunista agitátort tartóztattak le Budapesten Budapest, julius 31. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentáse.) A rendőrség az augusztus elsejei kommunista tüntetések megakadályozására a legszigorúbb intézkedéseket tette meg. óráról-órára kisérik be a rendőrségre a kommunista agitátorokat, kiknek száma az utóbbi napokban nyolcanra emelkedett. Elfogtak egy külföldit, akiről joggal föltételezik, hogy moszkvai futár. A rendőrség elhatározott szándéka, hogy a legnagyobb eréllyel fog gátat vetni az esetleges zavargásoknak. szerződéseket csikarjon ki, amelyek segítséget biztosítanak a számára. A legkülönbözőbb szövetségi tervek váltakoztak, a cél mindig ugyanaz volt. Franciaország olyan szövetségi rendszert keresett, amely biztosítja őket azok koncentrikus támadásával sze, miben, akiket elégedetlen hatalmaiknak szokás nevezni. Amikor már egyik kísérlet sem vált be, előállott Briand a Páneurópa-tervve 1, az uj Európának mostani formájúiban való szövetkezésével — francia hegemónia alatt. Grandi válasza volt a választóvíz, amennyiben a döntőbíróság, biztonság, leszerelés formulájával szembebelyezte az egyenjogúsítás, leszerelés és biztonság uj formuláját. A háború utáni Európa eddigi története ékesen bebizonyította, hogy Franciaország biztonságát nem lehet garantálni. Mert népszövetség, Locarao és Kellogg-paktum dacára Franciaország állandóan uj és uj garanciákat követel. Grandi tehát implicite odiakiáltja Franciaországnak, hogy ha Páneurópa-tervét komolyan veszi s nem csupán szép álomnak gondolja, le kell mondania hegemónia-törekvéseiről, el kell ismernie az össze® államok egyenjogúságát és késznek kell mutatkoznia a lelki és anyagi leszerelésre. Az olasz válasz egyszerre felfedte a páneurópai játék valódi lényegét, amely megszervezni akarta Európa egységét, közben azonban egyes államok monopóliumát lázas fegyverkezéssel akarta erősíteni. Briand fegyvere tehát visszafelé sült el és éppen azt eredményezte, amit a francia külügyminiszter kezdeményezésével a legkevésbé akart, két csoportba tagolta az európai államokat: a francia hegemónia csoportjába, amelyhez Lengyelország s a kisantant államai tartoznak s a másik táborba, amely a revíziót és egyenjogo- sultságot követeli, mielőtt Európa megszervezéséhez hozzálátnának. Ezzel az éles elhatárolódással egyszeriben kialakult a középeurópai blokk lehetősége, amely a francia köröket nagy aggodalommal tölti el. A hegemón i a-törekvésekét feladni egy hata'lími mámorban élő állam öem képes s a francia külpolitika a jövőben sem fogja megváltoztatni eddigi irányát, a szövetségi rendszerek lázas kiépítését. Csakhogy most uj rendszerre van szükség az eddig be nem váltak helyébe, mindenképpen meg kell akadályozni a középeurópai német-oúLaez blokk kialakulását, hiszen akkor a háború mindem eredménye elveszett Franciaország számára, új ból csak ki alakul az európai egyensúly régi blokkja, ám Franciaországnak sokkal rosszabb lesz a helyzete, mert keleten nincs már nagy szövetségese, akit Pa'léokugue szükség esetén gőzhengernek megindíthat. A középeurópai kis szövetségesek pedig nem ponderálnak Franciaország szeméiben, hiszem Lengyelországot Oroszország és Németország koncentrikus nyomása egyszeriben összeroppanthatja, Csehszlovákiában pedig három és fél millió német s egy milliónyi magyar kisebbség él. így vetődik fel az uj szövetségi eszme, a francia-német blokk, amelynek propagáto- rai már nincsenek tekintettel Lengyelországra s jóakaratulag tanácsolják neki, hogy ne okoskodjék sokat, hanem sebtében, még a legnagyobb áldozatok árán is, értsük: a danzigi korridor visszaadásával, igyekezzék a blokkhoz csatlakozni. Ez az első olyan francia politikai eszme, amely legyőzött állammal való szövetkezésre épit s ezért szüikségszerüleg felveti a revíziót is. Természetesen még csak publicisztikai megnyilvánulásról van szó, de jellemző, hogy Dausat cikkében a francia közvélemény befejeződött átalakulásáról ir. Mindenesetre a nép- szövetségi tanács szeptemberi ülésére egészen uj európai helyzet kontúrjai vetik előre árnyukat. igazában az enyém is. Igaz, nem volt ilyen nagy, nem is volt felszerelve még, mikor az öreg Auchincloss egyszerűen kitett belőle, minden jog és szokás ellenére, mert megharagudott reám valami apróságért. De ezt majd leszámítjuk. Különben is, vannak papírjaim, amelyek bizonyítják, hogy az öreg pénzzel is tartozik nekem. Úgy számítottam ki, hogy nyolcvanezer dollárt kell fizetnie nekem készpénzben, vagy átveszem a birtokot. Beasley olyan nyugodt, természetes hangon beszélt, mint aki általánosan ismert, egészen magától értetődő dolgokat mond. A hangja őszintének látszott, a modora egyszerű volt és meggyőző. — Beasley ur — felelte Helen éppen olyan nyugodtan és igyekezett, hogy bátor maradjon — régebben tudok már a követeléséről. Beszéltem róla a nagybátyámmal is. De ő megesküdött a halálos ágyán, hogy egyetlen dollárral sem tartozik önnek. Sőt azt mondta, hogy még önnek lenne valami tartozása, de mert erre vonatkozólag nem találtam semmiféle feljegyzést, nem érvényesítem a jogaimat önnel szemben. Beasley mosolygott. — Nem cöudálom — mondta — hogy inkább az Öreg Auchincloss szavát hiszi el, mint az enyémet. Csakhogy a kisasszony idegen itt a mi vidékünkön, nem ismeri a dolgokat. A halottakról nem valami szép dolog rosszat mondani, de igaz, ami igaz: az öreg A1 Auchincloss úgy szerezte a vagyona alapját, hogy juhokat meg kósza marhát lopott. Különben valamennyi telepes igy kezdte. Én is, nem mondom. De nem is erről van szó. Hanem arról, hogy az öreg Auchincloss többre tartotta magát nálam, pedig semmiféle joga nem volt hozzá. Helen nem felelt, de látszott az arcán, hogy más a véleménye. — A beszéd nem ér semmit — folytatta Beasley. — Kár az időért. Én elmondtam, hogyan áll a dolog és ha akarja, megalkudhatunk. Én inkább bebizonyíthatom az igazamat, mint maga. Jobb lesz hát, ha rám hallgat és úgy intézi el az egészet, ahogyan én szeretném ... Tudja mit? Legyen a feleségem. Helen madjnem megrózkódott szégyenében és undorában, de uralkodott magán.-— Köszönöm az ajánlatát, Beasley ur. de nem fogadhatom el. — Talán gondolkozzék rajta kicsit — ajánlotta Beasley s felhúzta nagy fekete kezére a lovagi ók eztyüt. — Nem — mondta Helen: — nem gondolkozom. Beasley felállt. Nem látszott az arcán sem csalódás, sem bántódottság, de minden barátságos, enyhe vonás eltűnt róla s most tűnt C3ak fel, mennyire vad és kegyetlen a szeme kifejezése. — Akkor hát erővel kell megszereznem a nyolcvanezer dolláromat, vagy a birtokot. — Nem tudok ennyit fizetni, Beasley ur és nem űzhet el a birtokomról. A fekete ember rátekintett. — És ugyan miért nem? — Azért, mert nem jogos a követelése és mert be is tudom bizonyítani — felelte Helen bátran. — Ugyan hol akarja bizonyítani? Kinek? Mivel? — Néhány hónappal ezelőtt ön megbeszélte Amsonnal, a rablóbanda vezérével, akit a környéken Kigyónak neveznek, hogy raboljanak el engem és igy megkaphassa a birtokot. Beasley sötétbarna arca piszkos-fehérre változott. — Mi... micsoda? — kérdezte rekedtem. — Látom, emlékszik reá... Miit Dalé ott volt a kunyhóban, mikor erről beszéltek. Minden szót hallott. Mindent bizonyíthat. ^ Beasley vad dühvei kapta fel a karját és lecsapta keztyüjét a padlóra. Amint lehajolt érte, sziszegő átkozódás szaladt ki a száján. Aztán felpattant és kirohant, nagy döngéssel vágta be az ajtót maga után. Haragos hangja, fzit- kozódiása beleveszett a távolodó patkódobogásba. Ezen a napon nem sokkal ebéd után, mikor Helen lassan-lassan kezdett megnyugodni, beállított Cairmichael. Bo nem volt a szobában. A félhomályban is látta Helen, hogy a fin arca sápadt, sötét, komor. — Mi történt? — riadt fel Helen. — Roy golyót kapott odaát a Turner-korcs- mában, de nem halálos a sebe. Átvitték &z Öreg Cass nénihez. Azt mondja, jöjjek el, üzeni, hogy ne aggódjék, Helen kisasszony, mert ma.jd a végén mégis ő intézi el a dolgot. — Golyót kapott... Helen érezte, hogy zavaros köd száll az agyá ra és minden tagja reszket. — Igen, golyót kapott — bólintott Carmi- cíhael, -- És ezért vagyok a legdühösebb, mert nem tudom, ki tette, ő pedig nem akarja megmondani. — Miért? — Azt se tudom. Először arra gondoltam, hogy ő maga akar vele elbánni. De aztán az jutott az eszembe, hogy aggódik, hátha én is úgy járok, mint ő és akkor ki álljon Helen kisasz- szony mellett? Helen elmondta, hogy Beaslet itt volt. — Oh, az átkozott félvérü kutyaivadék! — kiáltotta Carmichael mélységes felháborodással. — Még hogy mi nem jut az eszébe! Ilyen feleség kellene neki! Néhány pillanatig csendesen mogTOtt mindenfélét a fogai között, amiről nem akarta, hogy Helen értsen belőle egy szót is. Aztán hangosabban szólt: — Hiába, Helen kisasszony, minél többet gondolkozom, annál jobban látom: ezt a vadállatot nekem kell letaglóznom. — Bizonyosan ő lőtte le Royt is ... Nagyon dühösen ment el... — Annyit tudok csak, hogy Roy egyedül állt szembe az egész bandával. Beasley volt ott, meg Riggs... — Riggs? — Igen . Visszajött az a nyomorult! Nem szégyenH az magát egy szikrányit sem. De ha még egyszer az utamba kerül... Meg aztán Jeff Mulvey is ott terpeszkedett az egész bandájával. Turner azt mondja nekem, ő csak a lövést hallotta, akkor aztán mindnyájan jöttek kifelé s ott hagyták Royt a vérében. Senkisem törődött vele. Mikor én egy kicsit később megérkeztem, Roy még mindig a padlón feküdt. Fogtam és átvíttem az öregasszonyhoz. Roy nem panaszkodott, inkább túlságosan beszédes volt és túlságosan vig, ez nem tetszett nekem. Alighanem sebdáza van. Biztos az is, hogy a golyó a tüdejét érte. Sok vért vesztett, mire nagy- nehezen el tudtuk állitani. Az a Turner, a gyáva sakál, segíthetett volna rajta... És ha Roy elpusztul, én... — Tóm! kiáltotta Helen idegesen. — Miért akar maga mindig megölni valakit? — Mert valakit meg kell ölni! Ezért! — vágta vissza Carmichael éppen olyan idegesen. — Még akkor is, Tóm... Itt hagyna engem meg Bót egyetlen barát nélkül? Carmichael kemény arca meglágyult. Hol az egyik, hogy a másik lábára állt. (Folytatjuk.)
