Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-03 / 149. (2370.) szám

5 1930 július 3, csütörtök, Sárközi István, a századéiért híres gavallér zuhanása a kigolyózáson át a Húsz év előtt a Nemzeti Kaszinóból kigolyózták, a háborúban re ha­bilitálta magát, most a kártyakluboknak voíí állandó nagy játékosa Budapest, július 2. Mint tegnap jelentettük, a budapesti főkapitányság váltóhamisítás miatt széleskörű nyomozást indított Sárközy István királyi kamarás, borsodmegyei birto­kos, törvényhatósági bizottsági tag ellen. Sár­közy Istvánt Melczer Gyula dr., Bottlik István báró, egy sereg kereskedő, ékszerész, játék- bankalkalmazott, szállodai alkalmazott jelen­tette fel váltókkal kapcsolatosan elkövetett manipulációkért. Amint az egy hét alatt be­érkezett jelentések tömegéből megállapítható, közel százezer pengővel károsított meg Sárközy István jobbára kisembereket. Sárközy István neve csak a mai nemzedék előtt hangzik ismeretlenül. Húsz év előtt az akkori századeleji fővárosi életnek egyik legtöbbet szereplő gavallérja volt. Lóversenyen, kártyacsatáknál, szépasszonyo­kért vívott közdelmeknél mindenkor szere­pelt. A legelőkelőbb társadalmi körökben volt otthonos, tagja a Nemzeti Kaszinónak. Ked­ves, vidám, minden mulatságra kész, elegáns férfi, talpig gavallér. Az asszonyok számára ellenállhatatlan, férfitársaságban megbecsül­hetetlen, jókedélyü barát. Gyönyörű élet kínálkozott a számára. Fia volt Komárom megye híres szabadelvüpárti főispánjának, Sárközy Aurélnak. A legjobb dzsentricsaládok egyikének sarja, aki meg­kapta a monarchia legszebb címét, a császári és királyi kamarási titulust. Sárközy István életét még kellemesebbé és gondatlanabbá tette, hogy nagyon jól nősült. Feleségül vette a főváros egyik leggazda­gabb polgárának Steiger Gyulának, az Első Pesti Hazai Takarékpénztár egykori el­nökének leányát, Mélámét. Házasságból gyermekei is születtek. Élte a kiválasztott tízezrek szép életét, résztvett a Park-Klub estélyein, a Nemzeti Kaszinó kár­tyacsatáiban, a mágnások minden mulatságá­ban az egykor oly hires karuszelek megrende­zésében, amelyeken csak a legelőkelőbb ne­vek viselői és a legszebb asszonyok lehettek jelen. Neve a nyilvánosság előtt akkor* henger- getödött meg, amikor a Nemzeti Kaszinóból kigolyózták. Hallatlanul nagy szenzáció volt ez, 1911 ele­jén, olyan, hogy ahhoz hasonlóra alig volt példa az akkori időben. Az eset a monarchia mágnástársaságainak hetekig volt élénken vi­tatott beszélgetési témája. A tibolddaróci esetnél csendőrökkel távolították el az álruhás ga­vallért, a drezdai látogatás alkalmával pedig levélben figyelmeztették a német rendőrséget, hogy egy közveszélyes ember, akinek a zsarolás a tulaj­donsága, akar Drezdában tartózkodó idegenek­nek kellemetlenkedni. Amikor Zichy István értesült arról, hogy Sárközy adott szava ellenére sem hagy föl fe­lesége megközelítésével, a Nemzeti Kaszinó igazgatóságához Sárközy ellen kizárátási indít­ványt adott be. Ugyanakkor Sárközy is vádat emelt a kaszinó igazgatósága előtt Zichy ellen és ebben őt azzal vádolta, hogy nem tett eleget a lovagiasság legprimitívebb szabályainak és hat hónapig várt becsületbeli panaszával. A Nemzeti Kaszinó tagjai körében óriási föltü- nést keltett úgy Zichy István, mint Sárközy Ist­ván panasza. Heteken keresztül tárgyalták az esetet. Olyan diszkréten és annyira titokban, hogy a kaszinónak az igazgatóságban helyet nem foglaló tagjai nem is tudtak arról, hogy már kigolyóz tatás előtt áll az eset egyik sze­replője. A vizsgálat során igen sok tanút hall­gattak ki és végre március 22-én a választ­mány huszonhárom tagjának a jelenlétében döntöttek a kigolyóztatás felől. A kigolyózási indítványba a következő három súlyos vádat foglalták: 1. Sárközy zsarolta a grófnőt. Egy ízben öngyilkossággal és nyilvános botránnyal fe­nyegetőzött és ilymódon bírta rá a gyönge asszonyt, hogy újabb váltót zsiráljon neki. 2. Sárközy becsületszavát adta, hogy ki­fizeti a váltók összegét, de füle botját sem mozgatta ez irányban. 3. Sárközy a grófnőhöz csempészett leve­lekben újból megkísérelte a pumpolást. A Sárközy által Zichy ellen benyújtott -ki­re kész tési indítványban olyan vád volt, hogy annak a nyilvánosságrahozatalát lehetetlennek tartották. Nyolcadtól óráig tartott a választmány előtt az akták föl olvasása. Azután osak néhányperc- nyi diskusszió következett, mert a megjelentek xx Agyvértódulás, szivszorongás, nehéz lég­zés, félelemérzés, idegesség, migrén, lehangolt- ság, álmatlanság a természetes „Ferenc József** keserüviz használata által igen sokszor meg- szüntethetők. előtt nyilvánvaló volt, kinek az oldalán áll az igazság. A jelenvoltak között harminckettőn szavaztak. Egv blanketta üres volt. Zichy grófnő váltói A Sánközy István ellen tett kigolyózási in­dítványnak az előzménye az volt, hogy az el­lenállhatatlan gavallérnak ismert Sárközy István Zichy István gróf feleségének, Péohy Mária grófnőnek a 'barátságába férkőzött. Ennek a barátságnak a folyamán Sárközy István a grófnővel és édesanyjával 260.000 korona, értékben váltókat íratott alá. Amikor a váltók esedékessé váltak, Sárközy nem tudott fizetni és a grófnőköz fordultak a papirok beváltásáért. Ekkor természetesen Zichy István grófnak is tudomására jutott, hogy felesége Sárközy kedvéért milyen kö­telezettséget vállalt magára. Tárgyalásokba bocsátkozott a gavallérral, aki a gróf előtt vi­lágosan megmagyarázta a helyzetet, elmondot­ta. hogy képtelen kifizetni a váltókat, csak akkor ke­rülhet rá a sor, ha örökségének birtokába jut. Zichy gróf hajlandó volt a félesége által aláirt váltók beváltására, de becsületszavát vette Sárközinek, hogy töb­bé a közelébe sem megy a grófnőnek. Sárközy meg is Ígérte, sőt becsületszavával megfogadta, hogy elkerüli Zichy grófnőt, de azután amint a Nemzeti Kaszinóhoz hét hó- hónappu] később kizáratási indítványában Zichy István kifejtette, Sárközy adott szavát megszegte. Megtörtént ugyanis, hogy egyszer parasztruhába öltözve elment Ti- bolddarócra, ahol Zichy Istvánná édesanyjá­nak 2400 holdas birtoka volt és megkísérel­te, hogy a grófnővel találkozzék. Később a grófnőt idegessége miatt egy drezdai szanatóriumba vitték, ahová Sárközy titokban követte és levelek utján akart vele érintkezés­be lépni. Ezekben, a le velőkben állítólag uiabb váltók aláírását kérte tőle. A többség (22:10 ellen) amellett döntött, hogy Sárközy Istvánt töröljék a kaszinó tag­jai sorából. Zichy István gróf kizárása mel­lett a kisebbség (4:28 ellen) szavazott. A választmány elnöke, Jekelfalussy LajoB volt honvédelmi miniszter, hirdette ki a szavazás eredményét és jelentette, hogy az igazgatóság Sárközy Istvánt törölte a kaszinó tagjainak so­rából, amiről az érdekeltet huszonnégy órán belül írásban értesíti. Este nyolc óra volt, amikor a kigolyózás megtörtént és tíz óra tájban már mindenütt tudták Budapesten az affér elintézését. Sárközy Istvánt barátai rögtön a szavazás után telefonon értesítették az eredményről. Az Angol királynő-szállóban levő lakásán várt a hirre és amikor meghallotta, hangosan fölzoko­gott. — Ezt nem hittem volna — mondotta könnyek között —, igazán hóhérmunkát vé­geztek! Néhány perc múlva eltávozott lakásáról, j egész éjjel nem is tért oda vissza, úgyhogy ba­rátai meg voltak rémülve, attól tartottak, hogy öngyilkosságot követett el. Másnapra azonban Sárközy István jelentkezett és a nyilvánosság elé bocsátotta mindazokat a beadványokat, amelyeket a Nemzeti Kaszinó igazgatóságához intézett, a védekezését és a vádját Zichy Ist­ván gróf ellen, igy akarva magát a közvéle­mény előtt rehabilitálni. Természetesen nem sikerült, a Nemzeti Ka­szinóból való kizáratás akkoriban az erkölcsi halállal volt egyenlő. Most már teljes visszavonultságban élt, a bir­tokán gazdálkodott és a nyilvánosság egyál­talában nem hallott róla. Budapesten nem fordult meg, ha mégis megjelent ,teljesen in­kognitóban. Kísérletet sem tett ,hogy régi barátai körébe visszajusson. Három évvel a nagy port felvert eset után kitört a háború, Sárközy is bevonult és huszárkapitányi rangbc- >";vigverekedte a világháborút, egész sereg kitüntetést szer­zett magának. Háborús szereplése, vitéz magatartása reha­bilitálta, Borsodmegyében újból szerephez jutott, régi ügyét elfeledték és a házassággal elintézettnek vették, Sárközy István újból a leviobb társaságok­ban jelentkezett. Igen élénk részt vett ki magának az ott ren­dezett vadászatokon és ügetőversenyeken. Mindenki azt hitte, hogy lehiggadt, me^on- dolt ember lett belőle, akit könnyelműségek és szenvedélyek már nem bántanak. Ez igy is volt a legutóbbi időkig. A pesti fripot-h legnagyobb játékosa Egy év, másfél év előtt történt, Sárközy István újból feltűnt Budapest társaséletében és féktelen szén vedéi vessék©! belevetette magát egykori kártyás életébe. A Nemzeti Kaszinóba már nem mehetett és ezért minden birálgatás nélkül beült olyan kártyaklubokba, ahol módja volt szenvedé­lyét kielégíteni. Különösen a Muzeum-könit 5. szám alatt lévő kártyaklubban és egy ka­szinónak a kártyaasztalainál töltött el sok időt. óriási összegekben játszott és rengeteg pénzt veszített. Szinte korlátlan hitele volt, mert pontosan huszonnégy óra alatt mindig kifizette kártya­adósságait. A Hungária-szállóban lakott és azok a hitelezői, akik a játékasztal körül pénzzel kisegítették, itt meg is kapták köve­telésüket. Amint most kiderült, Sárközy a Icglehetetlenebb manipulációkkal szerez­te meg a kártyaszenvedélye kielégítéséhez szükséges összegeket. Barátaival szívességi váltókat íratott alá, igy Melczer Géza dr.-ral és Bottlik István báró­val. Ezeket a bianco-váltókat Sárközy meg­hamisította. Az ezer-kétezer pengőre szóló váltók elé számokat irt, úgy hogy tizenegy-tizenkét­ezer pengő lett a kisösszegü szívességi vál­tóból. A másik manipulációja az volt, hogy a prolongálás céljából kapott baráti váltókat újból értékesítette. De megcselekedte azt is, hogy üres blankettákra ráliamisitotta vagy a felesége, vagy a barátai nevét. Ezekkel a váltókkal elárasztotta azokat a magánbankházakat, amelyek skrupulus nél­kül beváltanak ilyen írásokat. De megtör­tént az is, hogy a Hungária-szállóbeli lakásán Megjeleni! A „Nyitott Könyv*" Prágai magyar költők lírai antológiája ®aroas ciános, Qyöry <Dezsö, Szenes Grzsi, Oozári <Dezsö, válogatott, legszebb versei ©zurónyi Gászló elöszaoáoal Az „Uj munka" kiadása. Bolti ára 25* Ke előjegyzésben 20*— Ke Előjegyzésben megrendelhető a megbízottnál; Wallentinyi Samu Rimaszombat, (Rím, So'ooúb> Nyár u. 5. megismert alkalmazottakkal bonyolított le váltóüzleteket. így az egyik szobaasszonytól hamis váltó ellenében kétezer pengőt, az egyik pincér­től négyezer pengőt vett át. Egy klubalkalmazottnak hatezer pengő ér­tékű hamis váltót adott és két ékszerészt is hasonló összegű váltókkal károsított meg. A hamis váltók végösszege az eddigi fel­jelentések szerint 40—50.000 pengő s ugyan­ennyit tesznek ki a prolongálás céljára Sár­közy Istvánnak átadott, de újból értékesí­tett váltók is. Olyan feljelentés is van, hogy Sárközy Ist­ván hamisított váltók segítségével autót vá­sárolt, amit azután rögtön az átvétel után újból eladót. Ezekbe a váltóügyekbe annyira belezava­rodott, hogy már nem is tudta, miként ren­dezhetné ügyeit. Felesége értesült a dolgok­ról és fölháborodva könnyelműségén és azon a tényen, hogy hónapokig haza sem nézett, elhatározta, hogy elválik tőle. Az ügy elintézésére az asszony fiát, Zichy István Pál grófot kérte meg, aki édesanyja nevének megkimélése céljából hajlandó volt egyezséget kötni Sárközy vei. Fölajánlot­ta neki, hogy bizonyos összegű apanázst juttat havonta kezeihez, ba a maga részéről is megsür­geti válépöre befejezését, külföldre távozik és nem tér vissza többé az országba. Sárközi hajlandó is lett volna erre, de már késő volt, a megkárosított emberek egyenest a rendőrségre siettek, mert Zichy István Pál gróf is megrémült a végösszeg nagyságától. Sárközy ugyanis maga sem tudta már, hogy mennyi összegű hamis váltót helyezett el és igy az egyezkedési tárgyalások során nem informálhatta az ügyei rendezésére vállalko­zó grófot. Az első feljelentés Sárközy István ellen tiz nap előtt érkezett a főkapitányságra. Szombatig azután a feljelentések száma tiz fölé emelkedett. Amint Sárközy István érte­sült arról, hogy bűnügy lesz a váltók miatt, eltűnt Budapestről és a rendőrség hiába keresi, sehol nem találja. Állítólag Nyíregyháza környékén tartózkodik, de az sem lehetetlen, hogy7 külföldre távozott. Rehabilitál a háború Sárközy nemsokára el is tűnt a főváros tár­sas életéből. Az esetnek persze folytatása is következett. Sárközy felesége elvált férjétől, — Zichy István is elvált feleségétől, osak azt kötve ki, hogy az asszony nagyob­bik birtokáról, az Adonyszabolcs mellett el­húzódó ötezerkétszáz holdas birtokról fiuk, Zichy István Pál gróf javára lemondjon. Ez meg is történt, a 1)Íróság a válást kimondotta, a gyermek a grófnál maradt, az asszony pe­dig visszavonult a tibolddaróci birtokra, ahová nemsokára Sárközy is követte, aki feleségül vette az elvált Zichy grófitól TAMffon csendőrük teteti! sí az elemisták jutalomkőnyvett Páriát ritkító kulturbotrány egy délsztovenszkól kózsésiien Érsekújvár, julius 2. (Saját tudósitónktól.) Tótmegyeren néhány lelkes, kulturbarát uri- család évek óta jelentős anyagi áldozatot hoz azért, hogy megjutalmazza az iskolák növen­dékeit. Néhány magyar uriasszony ezóvben is kiosztott a magyar elemisták között kedves, szórakoztató és tanulságos olvasókönyveket. Persze megfelelő gonddal válogatták össze a könyveket s vigyáztak arra, hogy a gyerme­kek kezébe csakis olyan könyv kerülhessen, amit haszonnal forgathat. A könyveket kiosztották, a gyermekek bol­dogan siettek haza a jutalom-könyvvel. Egy­szerre azonban az ajkukra fagyhatott az örömteljes mosoly: csendőrök jelentek meg azokban a házak­ban, ahol jutalomkönvvek voltak találha­tók s hivatalos hatalmukkal felszólították a szülőket, hogy szolgáltassák ki a jutalom­könyveket, azok „tiltott olvasmányok**, mert csempész utón jutottak a köztársa­ságba. Hogy mit éreztek az örömöket széftépő ,,ha­jtatommal" szemben a kis gyerekek, amikor reszketve, sírásra görbült ajakkal ki kellett szolgáltatniok a számukra oly sokat jelentő jutalomkönyvet, azt nem tudjuk, annyi azon­ban bizonyos, hogy Beniczkyné Bajza Lenkének, Tábori Piros­kának s hasonló régimódi s bizony még 1918-ban is divatjamúlt szerzők nck a köny­veit szedték össze a csen;’ ” 1 v? olyan könyvet, amelyet az egyik érseki?jvái;i könyvesboltban vásároltak saját pénzükön a tótmegyeri k; '-vek. Hogy ki adhatott utasítást a csendőröknek ilyen kínos szerepre, az egyelőre liszlázrdlan. Valószínűleg a szlovák iskola ignzgató-íani- tója tartotta „hazafiul" kötelességének ezt a kínos affért kiprovokálni, amely érthető mó­don izgalmat keltett Tótmegyeren s amely bizonyosan kellemetlen a hatóságnak is. — Nyilvánvaló, hogy a köb zás elsietelt volt mi­után sem bűncselekményről, sem hasonlóról szó nem volt, éppen ellenkezőleg hálát és dicséretet érdemelnek azok a lelkes és áldo­zatkész tótmegyeri hölgyek, akik a gyere­kek iskolához való kapcsolata: igyekeztek kimélviteni azzal, hogy az iskola-esztendő régével örömet szereztek nekik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom