Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-27 / 169. (2390.) szám
rP^GffitA\^ÄR-HIRLÄE> 1930 j atoms 27. r&sámap. PESTI N01TÉ5$Mltja Métái Séndot Tetet Kassa mellett, a „Bankón“ pihenik majd ki nagy alkotások fáradtságát a szí oven - szí:ói magyar irók, abban a tornyos és büszke villában, melyben nyirokgomba jócskán akadt a melyet lelkes emberek s az irodalom barátnői most berendeztek nekik? Engedjék meg. hogy az üdülőik közül azok számára, akik nem ismerősök a vidéken, egy pillanatra cicerón© 'egyek. A helyet mintha ismerném. Milyen lehet most? Nem hiszem, hogy sokat változott, — emlékszem a „Bankó“ aranykorára s emlékszem lassú haldoklására is, s agó-j niája az a pillanat volt, mikor a háborút bekonferáló vihar végigkefélt a Bankó fenyvesén. Egy világ, mely elsüllyedt a gyermekkor süllyesztőjén s mikor most utánafcufcatok, csodálkozva látom, hogy a táj kulisszája fel kúszott időközben az emlékek zsinórpadlásán s onnan csaknem sértetlen állapotban ereszkedik alá, ha kissé porosán és fakultan is. A ..Bankó“, hogyne — engedijék meg, hogy egy kézmozdulattal körülvezessem önöket. Sok praktikus ismerettel nem rendelkezem ezen a földön, de a Bankót, azt hiszem, be tudom mutatni — a Lajos-forrá~'ól, lepkéi után székelő Bezsilla ügyvéd uron át, fel a kápolnáig, s a kilátóig nem igen akad flóra, fauna és ember ott, akire ne emlékeznék. A villa, ahol most az irók az emberiség gondjától fáradt fejüket pihenni hajtják, mindig is vendégszerető hajlék volt: abban az időben épült, mikor az összes többi Bankó-villák, mikor Kassa városa ingyen adta a Bankó telepeseinek a telket, egy arany váltságdíj fejében — hogy később Körmendy tanácsos ur birtokába menjen át, aki aztán egy szép mozdulattal átnyújtotta a szlovenszkói Parnasszus félisteneinek. Vendégszerető ház volt, ahol a nagy nyári hónapokban mindig akadt alvó vendég. — Puky alispán ur, te szalma volt, felsétált este a Körmén dy-v,illába s apokaliptikus méretű cipőit egy Jókai-regényhősnek kijáró ámulattal bámultuk reggelenként ajtaja előtt, akiből volt is a nagytermetű férfiúiban valami, a villa kertjében délután a Matffé ée Novel ly-höigyek hevertek nyugágyakon és gróf Monte Christó történetét olvasták füzetes folytatásokban, melyeket Mildner könyvkereskedő ur éneklő hangú „Itt van! ő itt van!“ — kiáltással vándorló kőnyvkübordója szállított nekik. Nem olyan pompás, de föld- -zi/ntes, sárga frontjával kellemes Látványt nyújtott a szomszédban a régi Juhász-villa, ahoi felül írott életének egy gondtalanabb 8 irodaim lattan szakában néhány hosszú nyarat töltött el: a buxusok a tágas veranda előtt, néhány ezüstfenyő s az elvadult virágágyaik s hátul az udvaron a tyúkólak és tornaszerek « benn a hűvös, kissé egérszagiu szobákban rozzant bútorok s gyertyavilágitás, ez volt minden. Elmondhatatlanul elegánsabb volt az Bsohwig-villa s regényesebb Karsay erdő- tanácsos ur nyári hajléka is, a hosszú, üveges tornáccal, sbol este olyan kísértetiesen lobbink a gyertyák a szévédő üvegbura alatt. F kéj lakokkal szemben, az emelkedő erdei ut végében, mel; a Báránykáró1 az ördögárkon át a Bankó hoteljéig vezeVtt, a Krafft-vil- la tárult az utas szemei elé, szép rózsáival és egy kanárival az ablakban. Már sok csendet hallottam életemben, de különbet, mint e=üt kilenckor a Bankón, s-hol és soha. ♦ Volt egy nyár, a Bankó utolsó nagy nyara, amikor a ,Hotel', még vendégeket látott, Kassa patrícius-családját, — micsoda jövés-menés volt- fiakkerek és este cigány is akadt! Fleischer gyárigazgató ur, akinek messze földön egyedül volt prviátautója akkoriban, egy négyüléses, lvuipikékszioü, magas láda. melyet ismeretiem erőik hajotfcak fel a bankói szerpentinen. már délután hatkor megérkezett a városból és dimyét hozott. Vártak rá. Az Eder-, Benczúr-, Bauemebl csalódok tagjai, Fiedler bárónő nyájas fejibólogatással s Flei- .«riher ur társa, Sohirger ur, várták az érkezét. aki gyakran hozott vendéget is magával, Horváth ügyvéd ur kiterjedt egészségügyi sétáin sokszor feltévedt ide, nemkülönben Stuhl- mnnn kanonok ur, magasan gombolt fehér mellényben, szürke redingothan és botját hátán összehucsolt kezei között szorongatva. Az olv;i ónak talán feltűnik, hogy a fölsorolásában kevés tiszta magyar hangzású nevet talál, — aminthogy a régi kassai családok, a Stndlerek, Maurer ok, Étterek, Novellyk, Bauerneblok. Schi egerek. Mos.kov.it sok ebben az időben is. mely pedig nem jut nagyon messze a bábom kritikus pillanatától s úgy a szabadelvű párt diadalmas érájával összevág, minden hangsúlyozott kurucságnik dacára készségesen fordították még egymás között németre a szót. A ..Kaschauer Zeitung“ nagyobb publikumnak ömondott, mint a „Felvidéki Újság“, vagy ..Felsőmagyarország“ s a Bankára i-s több pé'dányban járt ki. Szó se róla, szabályszerű fürdőélet fúzióját keltette néhány nyár a „Bankón“, — a vendéglőben függő petróleumlámpák fényében, este bosszú asztaloknál vacsoráztak a nyaralók és senki úgy majálist rendezni, gombát sütni nem tudott, mint Bezsilla ügyvéd ur, aki az erdő minden tisztását ismerte s porhanyóssá hevített köveken sütötte a vastag urigombát. Ax ut, mely a fenyvesbe vezetett, j gyakran volt hangos fiakkerLovak trabjátöl. A kápolnában esztendőnként egyszer celebráltak csak misét. — Szent István napján, ha jól emlékszem s télen vadmacskák laktak az oltár alatt. Mindez jómódú bugrisság volt. enyhe pairicimsi hajlamokkal, nem több. De béke volt. az ősi. az örökre elsüllyedi. A béke szigete volt, amolyan „Varázshegy“, * S ha a kápolnától iobhfelé levágott az utas, a ritkás erdőben tisztások fogadták és tiszta- vizű patakok, — e a magas dombról, a fák közül, látni Lehetett Kassa szabad királyi várost, szép tornyaival és fejlődő iparával, mint a Kovács-uocai elemiben Höffler Emma ur- hőlgyíöl tanultuk. Hogyne, persze, onnan a tisztásról nézve a néhány torony, gyámolat- lan gyárkémény s a hegyes háztetők, az volt Cassovia, — se pillanatban oly élesen látom, amilyen élesen a bankói üdülőház élassze-mü írói se láthatják már soha. Élesen látóim, bár fátyolosán és ködön át. Itt, a Bankón, egy különösen meleg s békés nyári délután történt, Budapest, juliu«. Iga7,a van, szerkesztő uram, és én nem rös- tellem önt itt a. nyilvánosság előtt megkövetni. Az újság újság, s bár halhatatlan, mert minden reggel föltámad, mégis« meghal minden este, s amit írunk bele, egy üapig tart. S még hozzá nyár van, — nem, valóban nem illik, igaza van, emészteni való koszttal terhelni az olvasót. Költészet, gondolat., igazság ... Igazság!... Hatezer éve keressük —• s te pont most, pont itt, délután félháromkor akarod megtalálni, mikor csak huszonnégy órád van? Különben is ki kiváncsi az igazságra? Bár a valóságot ismernénk már úgy, ahogy. írd, amit látsz. — a többivel mi gondod? Ma még a könyvek is, s épp a. legnagyobb sikörűek, úgy készülnek, mint a hirlapi riportok, helyzetjelentések és tudósítások, — csak te bajmolódsz húsz éve, boldogtalan, egy napihir megfogalmazásán, in specie aeternitatás? O, hányszor kérjek még bocsánatot, — nem teerem többé, bízonásten! * No, mit. látsz, nézz körül. Lám csalt, — hisz ez a Cirkusz! Nyári Park, a Liget tövében s a nyüzsgő nép. kíváncsian, ha vájjon kaptunk-e valami uj mulatságot idén. — nem elég neked, ha kikiáltója lehetsz, a bódék előtt? Erre tessék, aranyos közönség! * Legújabb a Hernyó, ez tavaly még nem v olt. Remek trükk. Fejlődéstörténetét röviden vázolhatom. Kezdetben volt az egyszerű körhinta, zseniális megoldása a föladatnak, hogy a sebességet, szédüléssel kössem össze, anélkül, '10Ky foltoznám. — körbeszaladó kocsik, biztos gyomorfölfordulás, őrülten röhögtető. Aztán, hogy a gyomor megszokta, jöttek njabb változatok, a kocsik külön is hintáztak, vagy lazán lógtak, vagy zöcskölödtek. később kilengtek a ponyva alól. Aztán az egész kombinálódott a hullám vasúttal. — a koron? körbeszalad. fölötte a kocsik hullámpályán rohannak, vagy. ami még szebb, ferde sikón emelkednek és süllyednek, — félpere alatt csillagokat látsz, hogy Puiky alispán ur korábban érkezett s szokása ellenére nem gyalog, hanem fi akkoron, — s a nyugágyakon pihenő Malié s NoveHy-hölgyekkel, kik el voltak merülve gróf Monte Christó történetébe, közölte, hogy délelőtt baj történt Szarajevóban. S fiák ke re ken érkeztek este a hölgyekhez tartozó urak iß. FüLledt este volt. A társaság a Juhász-villa verandáján ült, spriccer mellett s a gyertyák a szélcsöi-dcs estén mozdulatlan, magas lánggal égtek az üvegbura alatt, s az égen értelmetlen villanással csiholtak át a meteorok. Azon az éjjel elsüllyedt a Bankó, s lenn a völgyben a város és még sokminden egyéb a világon. Az volt az élet. Azóta csak élünk. Nos, minden elmúlt s a szlovenszkói Para horizont elfordul, lebíTleu alattad a föld, anyád ölébe kívánkozol, — óriási hecc! Mint tiszteletreméltó mellékhajtá-s. megemlítendő a Vadszamár, ez egy olyan autó, aminek különféle nagyságú és alakú kerekei vannak, ezenkívül ágaskodik és hátul kering és kergén kering egyhelyben: kék foltok nélkül nem kerülsz le róla. A Hernyó klasszikus formákhoz tért vissza.. közönséges hullámzó körhinta. De ötpercenkint fölemelkedik peremén egy köralaku ponyva és betakarja az egész kocsisort. V&ksötétben keringsz és hullámzói percekig, szállsz és sírva vádolod Istent, hogy a világrateremtett, ha egyedül vagy, — ha pedig kettesben, vacogó fogakkal dicsekedhetsz sikoltozó partnerednek, hogy te egy cseppet se szédülsz, mi ez neked, aki pilótaőmagy voltál a világháborúban és most. gyorsan adjon egy csókot, amig sötét van. bár jobban esne. ha a fejedet fogná és biztatna, hogy na, jobb, ha hamar túlesel rajta. * Határozottan, fejlődik ax ipar, a népek mulattatása. A Hullámvasútok egyre meredekeb- bek és széditőbbek. — aztán van itten most egy csónak, azt fölemelik nyolc emeletre és bele- tottyantják a vízbe: a vicc spriccel, remekül lehet visítani. A labirint már unalmas, senki se téved el benne, viszont a Dodgen nem vesztette el varázsát. Húsz apró kpcsi szaladgál egymá.s- nak, puffan és zöcsköl és ráz, nem lehet megszokni eléggé. Átellenben ngyanez víztükrön, csónakformában. Odébb valódi autót vezethet,1 igazolvány nélkül, akárki, — a soffőr hátul van. te kormányzói és vezetsz, 6 csak arra vigyáz. hogy ba.jt. ne okozzál má,snak, viszont te annál rosszabbul érzed magad. Ezzel szemben a Boszorkánykastély nem áll a kor színvonalán, elévült. Mi az már neked, hogy a padló kiszalad alólad, vagy hozzávág a falhoz, hogy a szék forogni kezd, mikor ráülsz, hogy a tükör lidércnyomásé* * * szörnyet, mutat. — gyönge fűszerek ínyednek, aki itt élsz belet- tás Budapesten, különb meglepetésekre nevelve. Aztán nagyon is bonyolult, az egész. Egyszerűbb és hatásosabb volna egy torony. nassmis pihenő Írói e „Varásashegyen“, mely számomra csakugyan az, valószínűleg megtalálják azt a nyugalmat, melyet a világ egyébként az emlékezetes nyáréjszaka óta keres. S te nem, szeretnék egy anzákezravalói közölni velük abból az ólményrengctegből, mely nekem a bankói erdőből megmaradt. Érezzék miagukat otthon, uraim: ha a kápolna mellett felmennek jobbra, a második tisztáson egész hangya-világvárost találnak, melyet felülirott annak idején gondosan szétszedett s egy nyáron át nem tudta benne jóllakottra nézni magát. Fészkeket is tudok a közelben, de azt már nem árulom el, — végre is nem árt, h* dolgoznak önök is valamit. «mibe tüzes liften fötrántanafr, mire a «ötéibe* kapsz egy akkora pofont, hogy Jeeeédül«. Vagy méginkább, .— mit c«ürni-e«avam * dolgot? Úgyis az lesz a vége. A mulatni vágyó nagyérdemű k özöneég egyenkint, esetleg nagyobb tömegben, szépen besétál egy helyiségbe, ahol «0 nélkül a fal mellé állítják és főbelövik. Esetleg, hogy gyorsabb*« meajen, nrttgc* gázzal ktortják. * Mert pacifizmus ide, pamfixsraa oda, a nagy-, érdemű közönségnek, úgy látszik, ez a két véglet kefL, a vezetőség erről nem tehet — sokeaor agy érzem, nem is a Park találja ki a bcazoa«- kánykastélyt ée vadezamarat, hanem a közönség szenvedni és meghalni vágyó fantáziája követeli magának. Tömegm az o chixmus, tömegezadixantre — « két sióval referál a modern lélek riportere. Talán nem i« egyéni érdekek, kapzsiság, hatalomvágy, zsarnokság az oka. A nagyérdemű közönség maga követeli, bőgve é* lelkesen, hogy Vadszamár vegye kezébe a kormánykereket s változtassa bosxorkánykastéllyá a világot — csak igy, csak ezen keresztül élheti ki vágyainak másik végletét: a céllövöldét és pofozó masinát. És ezt a remek találmányt, itt. közvetlent® a Vadszamár mellett, ahol addig dobálom a labdát, mig a függő ágyban békésen szendergő limjiwrjiTmr iiiwm Csizi ]ód-bróni gyógyfürdő, I A legerősebb jőd-brómos gyógyforrások. Kérjen prospektnst a fürdöigazgatóságtól Cslzfűrdőn. I geti tünde kifordul az ágyból — vagy azt a másikat, ahol már nem a régi fapofát pofozzuk, eleven embert trafálhat.unk kupán, ha ügyesek vagyunk — vagy a boxolólabdát, a kalapácsot, a kecskét, csupa remek alkalmat, ütni és sújtani, teljes erőből, gátlás nélkül, mintha szeretett embertársamról vorn» szó. Fájdalmasan nélkülözzük, éppen ezért, a tavalyi „Dühöngök konyhájáét, ahol tányért és fazekat lehetett izzé-porrá zúzni fagolyókkal — ée hová lett > a Zenepavillon, Úristen, azt hogy szerettem! harmincféle hangszer egy kis szobában és akárki játszhat akármelyiken, egyszerre, mindegyik a maga nótáját — az ember úgy érezte magát. mint. egy alkolmány- jogi konferencián. * Egy kis gyakorlat ax egész, meg kell tanulni s megint használható művésze lehetsz a cirkusznak. A baj ott kezdődik, veled, hogy mindenáron a lábadra akartál állani » kalappal a fejeden, ami nem kunszt, még akkor se, ha történetesen valamivel biztosabban állsz a lábadon másoknál s valamivel Dagyobb a fejbőséged. Holott, mindezzel, kisebb méretekben is, igen szép sikert, arathatsz, ha a kezeden jársz s a kalapot két sarkadon forgatod — avagy nem emlékszel a Luna-Park hegedümüvészé- nek zenei sikerére, aki, karok hijján, lábujjai közt. tartotta a vonót? Nem. nem az Istenért, — csak úgy mondom! Hogy ez már megint nem tartozik :i riport- hoz? Hogy is szavalt a kb r' ,,Vae vae, care pater ina; dicam.“ Vozári Dezső: Aludni és felejteni Ülök és irom ezí a versel ég nem tu dam, mivégre írom. Wecker arám vadul ketyeg. A villany ég fáradhatatlan. Vetve az ágy. Későre jár. Elaludt nélkülem a paplan. Toliam nyomán szerényke légy fid el a tiszta ív papíron. Szeretnék hinni angyalokban, vagy madarakban, vagy halakban, este és reggel s éjszakákon hívőnél tudnék hinni jobban, mivüha a vulkán elpihen, haragja töb bé meg se Lobban, Ka kell, meg szaluidul belé, de hin rui porban és salakban Kezem a csillagokba ér fel, szívem viharral kél bírókra, aludni és felejteni, mélyen aludni, mint a medve. Az ember él, vár, néz, remél, olykor vétkezni hívja kedve, csak álma mélyén ég 5 világit az egyszerűség csipbebokra. Hogy mutat idén nyáron a Park? írta: KARINTHY FRIGYES
