Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-27 / 169. (2390.) szám

mo jalras 27, ▼asáma'p. ,1 ^Pi'cca!tMA0tea*HiRisa5 Tátraíiired, julius 25. Az erdélyi szászok hazájából indult el és a magyar képviselőségig emelte szükébb földje bizalma: 1903-ban a magyar képviselő­ház tagja volt Korodi-Lutz tanár, akit az er­délyi szász kisebbség szellemi vezérének te­kintenek ma is, noha most már Berlinben él. Á kisebbségi jogokért vívott harcában a béke- ‘ időkben kissé tulment azokoD a határokon, amelyeket az országgal szemben való lojali­tás mindenki számáxa előir és önkéntes szám- kivetésben, Berlinben élt egészen addig, amig az 1918-as sorsfordulat az erdélyi szászokat is 'Romániába kebelezte be. Akkor hazatért és a kisebbségi ügyek államtitkára lett az első és a második bukaresti kabinetben, mígnem, a politika fordulása és a románok nemzeti­ségi türelmetlensége ezt az állást is román politikussal töltötte be. Azóta ismét Németországban működik, a ki­sebbségi kongresszusokon több Ízben emelt szót a romániai és más kisebbségek érdeké­ben és egyike azoknak, akik a legerélyeseb­ben követelik a nemzeti és kulturális autonó­miát az összes európai kisebbség számára. Most itt van TätrafGreden, ahol a Grand- Hotel sárga szalonjában arról a kérdésről be­szélget velem, amely ma az európai helyzet­nek legsarkalatosabb problémáját képezi: a nemzetiségek helyzetéről. A Tátrába nemcsak üdülni jött, hanem azért is, hogy tanulmányozza a szepes9égi németség poli­tikai, gazdasági és kulturális helyzetét és ezt a tanulmányozást igen alaposan, min­denre kiterjedő figyelemmel folytatja. Annál la inkább, mert — mint mondja — a Szepes­iig németsége iránt ma igen nagy az érdeklő­dés nem csapén Németországban, hanem min­xx Epeké-, vesekő, és hólyagkőbetegségek. Talmimért azok, akik hugyeavas sók tulszajpo- rod&flában és kőösvényben szenvednek, a ter­mészetes „Ferenc József“ toesenüvix haszná­lata mellett állapotuk enyhülését érhetik el. ty Agy- és szivérelmeszesedésbon szenve­dő egyéneknek a természetes Ferenc József“ keserűvix megbecsülhetetlen szolgálatot tesz «rüfltal, hogy a béltartalmat kíméletesen tá­volítja ed demsött, ahol németek kuknak. Ez a kis német szigetnép biztosítani tadta a maga számára a világ szimpátiáját és becsülését azzal a nagyszabású kulbu rmunkéval, amelyet a maga földjén folytat. Persze, — mosolyog Korodi- Lutz professzor, — a Magas Tátrának igen nagy része van abban, hogy a zipszerek iránti érdeklődé« annyira elterjedt Európában. Amit a volt államtitkár és a nemzetiségi kérdés kétségtelenül elismerten kiváló szak­értője erről a problémáról mondott, azt a kö­vetkezőkben foglalhatom össze: — Ma már valósággal közhelyként hat, hogy a nemzetiségi, illetőleg a kisebbségi kérdés gyökeres megoldását a kulturális autonó­miának a bevezetésével és legezélesebbkörü biztosításával kell megkezdeni, amint ez például Észtországban megtörtént, ahol a kisebbségeknek már 1925 óta kulturális autonómiájuk ran és ez a megoldás ma is nagyszerűen beválik. — Az állam financiális teljesítményeinek a kisebbségek kulturális intézményeivel és is­koláival szemben természetesen konformnak kell lenni azokkal a teljesítményekkel, ame­lyeket a többségi nép kulturális és iskolai intézményei élveznek, mert hiszen a kisebb­ségekre ugyanolyan adóterheket rónak és azok ugyanolyan mértékben hozzájárulnak az állami kiadások fedezéséhez, mint a többségi népek. Természetes, hogy a kisebbségnek az állammal szemben lojálisnak kell lennie, de nem ismerek olyan középenrópai kisebb­séget, amely — ha azelőtt államalkotó nép ▼olt — ne volna nj országával szemben, amelyhez a békeszerződések csatolták, tel­jes mértékben lojális és ne teljesítené min­den tekintetben kifogástalanul állampolgári kötelességeit! Különösen áll ez az uj országokban élő né­metségre és magyarságra, amelyeknek az ál­lampolgársági kötelességek feltétlen teljesí­tése évszázadok óta a vérében van és egyik legnagyobb erénye! — A kisebbségek jogaira nézve, különösen esek specifikusan etikai oldalát véve figye­lembe, valósággal mintaszerű e jogok össze­foglalása az erdélyi szászok 1918. decem­ber elsején hozott gyulafehérvári határozatá­ban. Ott egyszerűen és logikusan, emberien és jogszerűen ebbe a mondatba foglaltuk ösz- sze a kisebbségi jogokat: „A kisebbségeket saját népük fiai kormá- ityoazáík, letettük saját népük fial Ítélkez­zenek ée gyermekeiket saját népük fial ta­nítsák.“ Természetesen nem elegendő egy ilyen elvi megállapítás még akkor sem, ha ez a megál­lapítás az állam alkotmányában benn is fog­laltatna, — amire, sajnos, még nincsen példa, mert az az alkotmányjogi megáfiapitás, hogy az állam minden polgára egyenlő, nem azo­engedélyezésére is, pedig az államnak erkölcsi és jogi kötelessége a nemzetiségi iskolák fenntartásához hozzájárulni. Sok egyéb téren is vannak a romániai nem­zetiségeknek, úgy a szászoknak, mint a ma­gyaroknak, sérelmeik és éppen az elmúlt na­pokban állapította meg az erdélyi szászok ve­zető orgánuma az egyházi vagyon kérdéséről irt cikkében, hogy a romániai németség helyzete sokkal ked­vezőtlenebb, mint az állainfordulat flőtt volt. Az őszre uj nemzetiségi törvény kerül a ro­Enyhe, kellemes illatú, amellett radikálisan old minden olajos vagy kormos szennyet a kézről vagy ruháról, a Pocsáíko Subiiot szappan! nos a kisebségi népek saját önkormányzatá­val, — hanem a kisebbségek jogait és köteleseit?égéit kü­lön törvényben kell biztosítani, illetve le­fektetni, külön nemzetiségi törvényt kell al­kotni, mint amilyen a Koseutih-féle 1848-«s nemzetiségi törvény Telt. Ezenfelül az állam egész törvényhozását ter­mészetesen összhangba kell hozni ezzel a nemzetiségi törvénnyel, nehogy egyes törvé­nyek rendelkezései a nemzetiségi törvényt ha­tálytalaníthassák, vagy egyes rendelkezése­inek alkalmazását lehetetlenné tegyék. Csakis ezzel a törvényhozási intézkedéssel: a kisebb­ségi jogok teljes és tökéletes biztosításával lehet a kisebbségi kérdést ngy megoldani, hogy a megoldás a kisebbségek javára vál­jék és az államnak is biztosítsa a kisebbsé­geknek különösen az utódállamokban jelen­tős gazdasági, kulturális, szellemi teremtő erejét és lelkes közreműködését — Az erdélyi szászoknak mint azelőtt, ngy most is sikerült nagy részben «—, ha nem is törvényesen biztos itva, de ténylegesen — kul­turális autonómiájukat, amely évszázados múltra tekinthet vissza, a román állam kere­tén belül is fenntartani. Igaz, hogy a közép­iskolák évzáró vizsgáinak erős romamizáiása (bakkalaureat) a kulturális autonómiának tel­jes negligálását jelenti és más téren is igye­keznek a hatóságok mindenfajta beavatkozás­sal és nehézségek okozásával az erdélyi szá­szok autonómiáját megsérteni. Államférfiul gondolatot semmiesetre se tartalmaz ez a rendszer, minden csak arra irányul, bogy az érde­kelteket elkedvetlenítsék és a helyzetet el- mérgesitsék, ami semmiesetre sem szolgál­ja az állami konszolidációt. Ugyanez vonatkozik a kisebbségi iskolák ked­vezőtlen anyagi helyzetére és az államsegé­lyek megvonására, valamint ki nem elégítő mán parlament elé. Kernéibe ló.leg ez az törvény világos helyzetet fog Románia népei között teremteni. A kormány mostani tagja­inak, különösen Maniu miniszterelnöknek és Vajda-Voevod miniszternek elég teoretikus tudása és tapasztalata van ezen a téren ahhoz, hogy jó és a nemzetiségeket kielégítő tör­vényt alkossanak. — Hogy jóakarattal és a helyzet világos felismerésével közelebb lehet jutni a nemze­tiségi kérdés, a kulturális autonómia megol­dásához, azt megmutatta a román kormány, mikor államtitkárságom idején a bánáti sváb népnek középiskolákat állított fel. A későbbi szekatúrák az Averescu- és a liberális kor­mányok számlájára Írandók és csak remél­hető, hogy a Maniu-kormány ezen a téren is a józan belátás és a kisebbségi jogok biz­tosításának politikáját fogja követni, persze a többi nemzetiségekkel, különösen a magya­rokkal szemben is, mert csakis így érhető el a román állam konszolidációja. A romániai nemzetiségeket az agrárreSoraa végrehajtásánál súlyos sérelmek érték. Ezen a téren is újabb rendezésre van szükség és fel kell tételezni, hogy az uj nemzetiségi törvény ezeket a sérelmeket reparálui fogja. Kiút gyönyörűen ragyogott az aranyos su­garú tátrai nap és a szabadba csábított. Még kora reggel volt és a volt államtitkár fiatalos frissességgel vett részt egy a tengerszemhez vezető kárpátegyesületi kiránduláson. Este, a Grand-Hotel éttermében, lelkesen dicsérte a Tátra szépségeit és sok érdekes megállapítás­sal egészítette ki a reggeli diskurzust. Töb­bek között rendkívüli szimpátiával emlékeseit meg Szüllö Gésáról, akivel Géniben ismerkedett meg és akit mint a kisebbségi kérdés egyik legalaposabb isme­rőjét és a kisebbségi jogok fáradhatatlan elő- harc.osát tanult becsülni. (N. V. dr.) Másodfokú égés Irta: SzEfnyai Zoltán — A mai poéta — mondja a kisasszony. Aztán lábujjhegyen kilíbeg s amint a kilincs megpattan a keze alatt, ijedten néz hátra. Úgy surran ki, mint az árnyék. Az ügyvéd fölemeli a leveleket. Egyiket a másik után. Forgatja, sötétedő arccal nézi a bo­rítékok cégjelzését és az asztal sarkába hajigál- ja valamennyit. Aztán megránditja a szemöldö­két e az iratokra könyököl. Két kezébe fekteti az átlát Gúnyosan mosolyog, nagyon gúnyo­san 6 csak annyit mond.* — Úgy. Majd meg: — Hát jól van. És ismét: Úgy. Ez az „úgy“, „hát jól van“ és ismét „úgy“ együttvéve azt jelenti, hogy még ma se irt az asszony. Eddig mindössze egyetlenegy lapot. Hogy csak legyen nyugodt (már mint ő), mert jól utazott, baj nélküli érkezett s millió csókkal gondol rá, S az egészet, a csókokat is ceruzá­val, sietve. Szó sincs róla, ő teljesen nyugodt. Sőt még sohase volt érméi nyugodtabb. Való­ságos áldás, hogy elment az asszony. Ezt télen is megtehetné. Ilyenkor úgy élhet, mint akar s azt teheti, amit akar. De mi az, amit ő tesz, mi az. amit ő akar? — Ejnyel S haragosan a leirgőbe csap. És mégegyszer. Lesújt az asztalra, megüti az öklét, szétveri a todfczárafcat e a tintatartót is csaknem felborít­ja. De a légy tovább repül, jókedvű görbét zümmög a levegőbe, ingerkedik az arca előtt, röpdös, visszaszáll, elcsendesül egy függöny- ráncba bújva, s a következő pillanatban ismét ott ül a.z orrán. — A mindenit ennek a. légynek! 'Felugrik az asztaltól s az ajtóhoz rohan, egy­másba nySó szobákba harsogva: — Jozefin! Jozefin!... Megmondtam, hogy irtsa ki ezeket a legyeket. Ha botaap egyet is találok, azonnal pakkoíhat. Le is ut, fel is ut. Különben egészen nyugodt. Természetesen vannak dolgok, amiket nem lehet elviselni. Például ez az örökös kopogás az Írógépen. Ha legalább halkabban kopogna. De nem, úgy kat­tog, mint egy gépfegyver. Legokosabb volna eltiltani. Akkor meg mért fizesse? Az ilyen gép­iró fizetett eflerssóg a házban. — No de kedves kisasszony, legalább ezt a székrecsegést ne csinálja. Az ember képtelen dolgozni. A kisasszony ngy ül tovább, mintha odaön- tötték volna. Talán lélekzeni se mer. ő meg fenséges szigorral visszavonul a szo­bájába. Az íróasztal mögé. Újból forgatja a le­veleket. Egyik-másikat fel is bontja. Hünnmög, hunyorog. Haragszik a napra. Pont az asztalá­ra süt az is. Ha meg leereszti a redőnyt, egész sötét van. Húzogatja, er esz tg éti. Próbálgatja feljebb, próbálgatja lejjebb. Már épp jó volna. De az ablak előtt elrobog egy motorbicikli. Durrog, puffog, pattog, ropog. — Gyalázatos masina! S a redőny nagy robajjal lezuhan, amint a füléhez kap. Megint sötét lesz a szobában. Toporzékol. — így képtelenség dolgozni. Kirohan az előszobába, nadrágzsebbe sül­lyesztett kézzel fed-alá vágtázik, csapkod, gesz­tikulál. — Képtelenség, képtelenség! A kisasszony ugv néz rá, mintha érezné, hogy mindezekért ő a. felelős. Aztán ujjad nekifutnak a billentyűknek. Az acélíbetűk szaporán kopognak a tömör hengerem. Valóságos szonáta. — Kisasszony! Az se nem hall, se nem lát. Csattogtat, pat­togtat, kocsik áztatja a hengert s csak annyi szünetet tart, míg balkezével vissza!óditja. Sző­ke tincsed úgy verdesik homlokát, mint egy mégha jezolt paripáé. — Kisasszony! Az Istenért, kisasszony! Hirtelen csend. Az ujjak elmenekülnek a bil­lentyűikről. Egy meglendített betű még csat­tanva hull a helyére. — Nma, végre. Egy szekér zörög el az ablak alatt s ezt meg kell várni. Minden része külön zörög, reccsen, roppan. Hajlékony vaslemezek ütődnek össze a végén s csattanva verik, ki a refrént. S a sze­kér meg zavartalanul rázódák az útburkolat kő­kockáin. — Mért nem csukja be az ablakot, kísas®- szony? Magának talán nincsenek idegei? Az ahlak becsukódik. A külső és belső szár­nyak, nagy gonddal, csaknem nesz nélkül. A szobában lepihen a csend. A kisasszony visszaül a géphez. — írja — s néhány lépést tesz fel-alá a szo­bában. — írja. A torkát köszörüli: — Asszonyom! Az acélbetttk szaporán verdesik a hengert. — A legutóbb tapasztaltak által indíttatva... N"em __írja az egészet élőiről... Arra a meg­g yőződésre jutottam, hogy az életközösség fenntartása immár lehetetlenné vált közöt­tünk ... Az „immár“ nem kell... E levelemmel egyidejűleg a válóper iránti törvényes lépése­ket folyamatba téve, felkérem arra, hogy az ügy mielőbbi 1 ebony olódása érdekében többé vissza se térjen házamba... Megjegyezni kívá­nom, hogy a jóbaráti viszonynak fenntartása elé már most sem gördítek akadályokat. Ennek jeléül különféle jókívánságait- viszonozva, megnyugtatom, hogy még sohase éltem nyu- godtabban. Természetesen 0 levelem vétele után nem kötelezik többé férji tilalmaim a tán­cot és főként a közös strandon megjelenést il­letően. Csak táncoljon és strandoljon. Magam is ki fogom venni részemet mind a jókból. Egye­bekben baráti üdvözlettel tisztelő ... tisztelő nem kell... híve ... A kisasszony kigörditi a gépből a levelet. Ke­zében remeg a papiros. Meg van illetődve. ö meg már fütyörész. Kis csomagot készít £ össze. Veszi a kalapját s belöki maga után a kaput. Sétrapálcája vidáman kopog az aszfalton. Für­Földes! Grétc úrnőt, parfümériánk vezetőjét Berlinben az Eüzabeth-Arden-Salon rövid láto­gatása után beavatták az Elisabeth-Arden-Sa- lon tudományos kezelésébe és antorizálták a helyes börkezelésben való tanácsok adására. Földesi Grétc úrnő szívesen ad hölgyeknek díjmentesen tanácsot a szépség- és testápolásra vonatkozólag. Egyedüli autorizált egyedárusitás Bratislavában PARFÜMÉRIA RÍMMEL BRATISLAVA. Myers«®. ss««c &. Az Elisabeth-Arden szépségápolásáról szóló könyvecskét mindenkinek szívesen bocsájtjuk rendelkezésére. Korodi-Lutz a kisebbségi kérdés megoldásáról és a mins! kisebbségi helyzetről Beszélgetés a Tátrafiireden turánié volt államtitkárral — Kulturális autonómia és kisebbségi törvény: a kisebbségi probléma megoldása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom