Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-08 / 152. (2373.) szám

WSOMwJjfceM. KOMMENTÁROK GENF Tb nemzet futballistái körül a magyar csa­pat nyerte meg az Európa-bajnokeágot, ennyi A „Karagyorgye" jugoszláv gőzös éjszaka Összeütközőit a „Francesco Morosmi** olasz motorhajóval Kiszámítottam, hogy ez a hir ötmillió fiatal­embert érdekelt a kontinensen, legfőképpen Magyarországon ée Osehezlovákiában, ahonnét a döntőben szereplő két csapat toborzadott. Érdekes dolog ez? Jelentős dolog? Végigmen­tem a városon, a ahány ismerősömmel öesze- akadtam, megkérdeztem véleményét. — Hogyne —- mondta a magyar mérnök *—, Géni ma a világ szive és az eredmény nemcsak kiváló sportteljesítményt jelent, hanem politi­kumot is, mert a népszövetség patronátusa alatt lejátszott Európai kupa győztese ntián- szokkal nyer közszeretetben, rokonszernében. Végzetes hiba, hogy a Slavia durván játszott, az elvesztett rokonszenv nagyobb veszteség, mint az elvesztett serleg. A prágai délutáni la­pok tombolnak 8 elégtételt kérnek azért a kő­ért, amely egyik emberüket találta hátulról a tegnapelőtti mecosen. Elégtételt? Miért? Dur­ván játszottak, fölbosszantották a világ leg- jámborabb sportközönségét, amely ráadásul francia és nem német, mint Prágában egyes or­gánumok a tájékozatlan közönséggel elhitetni akarják; —* már sokszor volt ilyen efférjük, a minap Antwerpenben, két év előtt Luzernban. A cseh futball jó, de durva. A magyar akro­bata, elegáns, de gyakran hiányzik belőle a küzdési kedv, a győzelmet kierőszakoló rámonő éd elkeseredett játék. Egyedül Újpest merész, mert jól mecnezselik, a Ferencváros, amely né­zetem szerint sokkal magasabb nívójú sportot képvisel, nem elég céltudatos, nem fanatizált. A magyar mérnök e bevezetés után részlet- kérdések boncolásába kezd, ami a sportrovat­ba kívánkozik, nem ide. Második emberem álta­lánosító és boldog volt. Kijelentette, hogy & mai hétfő, amikor az elmúlt két ünnep sport- eredményeit olvashatja negyven-ötven lapban, élete legszebb napjai közé tartozik. És föltétle­nül az év legszebb napja, mert a tegnapi ered­mények egyenesen gzéditőek. «— Figyeljen, > magyarázza boldogságtól sogárzó arccal. —- Tildén győzött Wimbledon­ban. Hurrá, le a kalappal. Kedves Big Bitiem, minden idők és minden emberek legnagyobb tenniszf önömén ja, tízévi diadalmas pályafutása után ismét megszerezte a legnagyobb dijat. Most visszavonulhat, diadalmasan, mint egy görög isten. Bevallom, könnyeztem, amikor az eredményt olvastam. Holott ez csak a tennisz volt és ezerszer fontosabb az atlétika. Tobzód­hattam a teljesítményekben, ennyi édes gyü­mölcs rég nem akadt utamba. Néhány nap előtt az angol bajnokságok. Pazar. A csehszlovák— délnémet válogatott. Repesett a szivem. A ma­gyar—finn találkozó. Délelőtt a hivatalban két óra hosszat vitatkoztunk róla. MR szól a ge­relyvetőkhöz? Angyaloki Hatvannyolcakat dobnak! Hatvannyolcakat! MR szól a magya­rok svéd stafétájához? Ördögök! Soha a ma­gyar atlétika nem volt ilyen jó, mint most, ta­valy már-már kétségbeestem, 8 ime, most ez a renaissanoel Nagy nemzet, hiába. Csaknem olyan, mint & fittnek, akiket minden idők leg­nagyobb atlétáinak tartok a régi görögök óta. Félistenek. HárommiMióan vannak s annyit tud­nak, mini a százötvenmillió amerikai, nem szólva háromszázmilMó európairól ée ezermüSÓ ázsiairól. — S a többi mai sporthír! Tolam 10.2 alatt futotta a százat. 10.4 voR a világrekord évtizedekig, senki wm hitte volna, hogy meg­dőlhet majd, mert az emberi teljesítőképesség vég3Ő határának tartották. És mégis! Megfutot­ták, mint ahogy megdobták súllyal a 16 mé­tert, gerellyel a 70-et és meg fogják ugrani a 8 méteres távot. Ha megérem, hogy a 2.04 mé­teres magasugrást is túlszárnyal jak, amire hiá­ba várok évek óta, sőt as új atléták Ortom teljesítményének közelébe tem érnek, elmond­hatom, hogy nem hiába éltem. Boldog vagyok. És az úszások. És Geo# a föfbaifteredmtonyel. Emberem őrjöngve távozott. A harmadik fi- lozóffkus nyugalommal mondja: — Nézzen körül a világon. A sportJeffkeeedéis az eget ostromolja, Százezrek é® nríBIók érdek­lődnek. Amióta megtalálták azt a görög vázát, amelyen a heBasxi sprinter kétezerötezá* év előtt fut, mint amR az emberiség méltán cso­dált Charles PaddocMxan, tudom, hogy nagy dologról van szó.. Értem az olimpiá&zokat, az arénákat, a középkori vitézi tornákat, s ma a milliók örömét. Ne felejtse el, hogy á hatmil­liós Svédországban három húszoldalas sport- napilap van, amelyek mindegyike napi kétszáz­ezer példányban jétenfk meg. Ée tovább beszélnek. Tovább Jefkesedwek. Kivétel nélkül mindenki, aki fiatal. Nincs bizalmatlanság és kishitűség. Van jövő. Meg kell csókolni az emberiséget, ahol ennyi szent, nagy, örök, változatlan naivitás él. FULGOR. Conan üoyie meghalt London, juMue 7. A United Press je­lenti : Sia* Arthur Conan Doyle, a Sherlock Holmes és egyéb közkedvelt detekta'vregié- tryefc szerzője, hosszú betegség után ma délbe® meghalt. Conan Doyle 1859-ben A katasztrófának nyolc halottja és hét súlyos sebesültje van Csehszlovák szokolisták az áldozatok között? Zágráb, juliuo 7. Tegnap éjszaka két órakor borzalmas hajókatasztrófa játszódott le az adriai vizeken Spalato étt Ragusa között. A „Karagyorgye“ nevű jugoszláv gőzös, amely valamikor „Vieegrád" néven egészen a világ­háború befejezéséig a Magyar Adriai Hajó­zási társaság tulajdonában volt s az áHam- fordulatkor jugoszláv kézbe kerülve, a dél­szláv hajózás legszebb és leggyorsabb hajójá­vá lett, az éjszaka sötétjében összeütközött a Fran­cesco Morosini nevű motorhajóval. Az összeütközés úgy történt, hogy az olasz hajó orrával belefuródott a „Karagyorgye" baloldalába s hatalmas léket szakított benne. A megsérült hajó Prodan nevű kapitánya, aki egyike a jugoszláv kereskedelmi tengerészet legkitűnőbb tisztjeinek, hogy a hajót megóvja az elsüllyedéstől és utasait megmentse, nyom­ban parancsot adott, hogy egy kis sziklás szi­getre vontassák a megrongált hajót. Ez meg is történt s az olasz motoroshajó most már hozzáláthatott a „Karagyorgye" utasainak a felvételéhez. Nyolc hatott, hét salyos, hasz könnyebb sebesült A hajón mintegy 500—600 lengyel ée cseh­szlovák szokolista utazott, akik a belgrádi szláv szokolkongresszusról voltak hazatérőben. A karambol soraikból számos halálos áldozatot követelt s amikor a „Karagyorgye“ kikötött a sziklái? szigeten, ki­derült, hogy összesen nyolcán haltak szörnyet, mig he­ten súlyosan és mintegy húszán könnyeb­ben sebesültek meg. A halottak száma azonban valószínüleg emel­kedni fog, mert a súlyos sebesültek között többen halálos sérüléseket szenvedtek. A szétrombolt kabinok a katasztrófa után borzalma? képet nyújtottak. Az egyik kajiitben rábukkantak egy egész családra, melynek valamennyi tagját ál­mában érte utói a halál. A holttestek szörnyen meg voltak csonkítva. A karambol utáni percekben iszonyú pánik támadt a hajón s csak a kapitány lélekjelen­létének köszönhető, hogy az éjjeli álmukból fölzavart utasok ijedelme nem tetézte a sze­rencsétlenséget. Az olasz hajó a sebesülteket beszállította a raguzai kórházba, ahol nyomban ápolás alá vették őket. A katasztrófa hírére Sebenioőból vizsgálóbizottság szállott ki, hogy megálla­pítsa, kit terhel felelősség a súlyos szeren­csétlenségért. Egyszersmind kiküldtek két ju­goszláv gőzöst a „Karagyorgyé* utasainak el­szállítására. Három csehszlovák a halottak között Az első hírek nem számoltak be a halottak neveiről és csak a legutolsó jelentések köz­ük, hogy a halottak és súlyos sebesültek között cseh­szlovák szokolisták is vannak. Eszerint három csehszlovák állampolgár és pedig Novotny Ludmilla biovioi, Federer Ri- chárd és Federer Anna bécai születésű lako­sok meghaltak, a súlyos sebesültek között pe­dig a következő csehszlovákok vannak: Kas- párek Vencel blovici, Gregor Ferdinlánd, Pestimec igazgató és Matuska mérnök susici s Hortig Antal ujezdi lakosok. Cáfolják a csehszlovákok katasztrófáját Ma délben a csehszlovák szokolegyesület azonban ezt a jelentést, amelyet különböző távirati ügynökségek küldtek széjjel, a legeréjyesebben cáfolja. Az egyesület a csehszlovák távirati iroda ut­ján kommünikét küldött a prágai sajtónak s ebben azt Írja, hogy a csehszlovák nemzeti­ségű halottakra és súlyos sebesültekre vonat­kozó jelentéseket kivizsgálta s ma reggel a következő táviratot kapta Spalatóból: „A csehszlovák szokolegyesület kirándulód jugoszláviai útjukon szerencsésen megér­keztek három hajó fedélzetén 8 palatábla. A „Karagyorgyeu balesete őket m m i rinti.“ Belgrádiban a Dunába fűlt egy hörmöcbányat diák Mint ismeretes, csehszlovák középiskolás diákok delegációja is elment a belgrádi kon­gresszusra, Több mint kétezer csehszlovák diák és diáklány vett részt a szláv középisko­lás diákok kongresszusán, mintegy hetven ta­nár vezetése alatt. Pénteken halálos szeerncsóllenség érte a delegáció egyik tagját, Vrsan János körmöcbányaá szlovák nyolcadikos diákot. Vrsan két barátja és két leány társaságában csónakot bérelt a Dunán s átevezett a másik partra. Ott az egész társaság levetkőzött s fürdeni kezdett. Mindannyian csak a part mentén úszkáltak, egyedül Vrsan, aki nem tudott úszni, me­részkedett tovább a folyam közepe /elé. Egyszerre csak veszedelmes örvénybe került, amely elkapta « még mielőtt a többiek a csónakon segítsé­gére siethettek volna, a vízbe veszett. Holttestét még nem sikerült kifogni. Öt csehszlovák halott? A csehszlovák szokolegyesület határozott hangú cáfolata ellenére a ma délutáni prá­gai sajtó tovább is arról ir, hogy a* adriai katasztrófánál több csehszlovák szokolista vesztette életét. Sőt az áldozatok névsora ki­bővült: Svejdja-Frantisek Mária és Kovács- Mihojevics György szokolistákkal. Egyes lapok telefonon érintkezésbe léptek az öt áldozat volt lakóhelyén a hatóságokkal s ezek megerősítették, hogy az illetők való­ban elmentek a belgrági kongresszusra. A blovici származású halottakról ée sebesül­tekről egyébként ma reggel távirat érkezett a városba Spalatóból két szokolistától, akik szintén Blovicból valók. Ezek után érthetetlen a szokolegyesület cáfolata. Scotus Viafor szerint nélkülözhetetlen szükség van az utódállamok kisebbségi kérdésének igazságos rendezésére „SzlO¥©gi$ikSii jártakor a Segjoltfóaii az háborított fal, hogy a magyar siralmak 90 százaléka igen kcmyesi owosolhaló lett ¥®!naM — „Hagy fOsnegeknek ai állam- polgári Jogoktól ¥alá megfosztása a bukás csiráját rejti magában az államra n@i¥e“ Londoni julius 7. Seton Wateou — Scotus Viator Bethlen István londoni útja alkalmá­ból cikket irt, amely bizonyos vonatkozás­ban érdekes és jellemző és főképpen az utód­államok számára tanulságos. Btéhlen István látogatása kétségtelenül örvendetes esemény -— mondja as angol nem­zetiségű szakértő. Azok is, akik nem értenek egyet az 6 hosszai időn keresztül követett kor- mámyzeti elveivel, szintén egyöntetűen meg- Aüacpritják, hogy « szabad eszmecsere közötte és a brttt rmm- kdekormáng tagjai között Középexarópa nagy kérdéseire vonatkozóan mindkét fél részére nagy előnyökkel járhat. Bethlen István gróf reálpolitrfeus, nem képzel­heti tehát azt, hogy látogatása radikális vál­tozásokat vonhatna maga után egyik vagy má­sik európai jelentőségű kérdés megoldásánál, ezt egyébként elég tisztán kifejtette az angol munkáspárt lapja is. Éppen ezért helytelen lenne, ha a magyar közvélemény túlzott re­ményeket fűzne ehhez a látogatáshoz, nem szabad azonban eltévednünk az el­lenkező végletben sem. Bethlen látogatása logikus követfkemémye a hosszasan elhúzódó keleti jóvátétel! vita likvi- dáEósának. Korányi Frigyes báró erről az ese­ményről azt mondotta, hogy csak ezáltal lett Magyarország isméit igazán szabad ország, ezáltal fejeződött be ránézve a háború. Lőhet, hogy ez a kijelentés valamennyire túlbecsüli a tényeket, az áprilisi megegyezés azonban minden­esetre egii korszak befejezését és egy uj korszak kezdetéi jelzi. PÉmáliM eflzei kapcsokéban az a kérdés rendkívüli fontosságú, hogy lehet-e ebben az uj korszakban közelebbi és barátságosabb kapcsolatot létesíteni Magyarország és az utódállamok között. Abból a szempontból indulóik Sri, hogy a kisebbségi kérdés még mindig megoldat­lan, égő probléma, nemcsak magyar szem­pontból, hanem Európa más részeiben is, Tirotbarii Isztriában, Galíciában stb. A magyar kisebbségeknek különösen nagy és jogos sérelmeik vonnak, amelyeket már régen el lehetett volna intézni. Én, természetesen, nem fogadom el minden változtatás nélkül, a maga egészében, a magyar álláspontot a ma­gyar kisebbségek kérdésében, bek kell nyúl­nom tehát a darázsfészekbe és rá kell mutat­nom a határok kényes kérdésére. A revízió kérdése Mindenekelőtt mind a két oldalon le kell szögezni azt, hogy néprajzilag tökéletes hatá­rok emberileg elérhetetlenek. Az alapérzés mindenesetre az, hogy a magyar nép aggódva gondol elszakított fiainak asszimilálódására az ellenséges fajok között. Ha tudnánk olyan eszközt találni, amellyel megvédhetnénk nemcsak a papíron, hanem a reális élet min­den szférájában is az idegen uralom alá ke­rült flajtestvérreirik magyarságát, ha az állampolgárság és a nemzetiség fogalmai egymástól elválaszthatók leimének, ha a nemzetiség, a fajok szabad fejlődése olyan nagy mértékben biztosítható lenne, mint a vallásos hit szabadsága a modern eu­rópai államokban, a revízió kérdése elvesztené legkeseribbb és legaggodalmasabb jelentőségéig kialakulhatna az eddiginél nyugodta'bb at­moszféra. Az uj és nyugodtahb atmoszférában, ha ugyan egyáltalában megteremthetjük azt, még mindig nagy gazdasági nehézségekkel kelle­ne számolni; a gazdasági megegyezés azonban aránylag könnyű, ha a legsúlyosabb politikai és pszoioológiai véleményeltérések tisztázód­tak. Merem dttitam, hogy a mai Európában a legfontosabb cél a meglévő halárok jelentő­ségének redukálása, úgy politikai, mint gazdasági és kulturális szempontokból. A határokon át elő kell moz­dítanunk a lehető legszabadabb érintkezést. Ma ettől a céltól messze vagyunk és ha csak nem akarjuk elragadtatni magunkat a két­ségbeeséstől, amely uj kataklizmához vezet, ezért a célért kell mindnyájunknak kiizde- nünk. Ezek a javaslatok első pillantásra talán túl­ságoson elméleti jellegüeknek tűnhetnek fel, a magyar olvasók egy része talán hajlandó lesz arra, hogy célszerűtlen és illuzórius elmé­letnek tekintse mindezeket. Mindazonáltal megkockáztathatom a kijelentést, hogy ezek pszichológiai szempontból lényeges feltételek. A szembenálló feleknek azzal kell eündulniok egymás felé, hogy elvben kívánják a barátsá­gosabb lépések megtételét. A győzteseknek kel! ai első lépést megkezdeni Mindkét oldalon engedményeket kell tehát, tenni, de nem túlzott kívánság az, ha az ed­digi győzteseket kérjük meg az első lépések 5 ■urnám

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom