Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-05 / 151. (2372.) szám

i 1930 július 5, szombat. tmani»OTaaBaBW5ra)raae«K«aá5!Erare:«iBgm’g3niirjggB3a3aBro^jiiaa^^ 17 )( Virigesövel éa csaknem veréssel búcsúztatta el Gráe szülöttjét, az Arsenaíhos szerződött Kiden kapust. A bucsumecoset a WAC a Gra&eT AC ellen jéteojcxttn le éa aaniükioir a bécsiek 4:3-ra ázattak, a Wró 11-est iibélít A WAC erre ievcxmiDt, imáíre a kö- BÖn»ég a vendégeik kalbüingiaiilt megosbromolita, ugy- ihiogy a védelmükre rendőrségeit kellett előhivat- uft- Előzőleg Hidien/t virágokkal ée beszédekkel bú­csúztatták el. )( A briinni Zsidenice Skienben a városi vállo- gatottöl 1:4 arányú vereséget szenvedett. )( A fiileki MLSz kerület bajnokságának őszi mér­kőzései. A sorsolás eredménye a következő: Szept. 14: LAFC—RME. RTC—RSC, RPOS—FTC. — Szep­tember 21: RME—FTC, RTC—LAFC, RSC—RPOS. — Saept. 28: LAFC—FTC. RSC—RME. RPOS—RTC. — Oki ó-ber 5 szabadna p. Október 12: RME—RPOS, FTC—RTC, LAFC—RSC. — Okit. 19: FTC—RSC, RPOS—LAFC, RTC—RME. Az újonnan benevezett csapatok a II. oszt. szövetségi díjért játszanak. Ed­dig Apátfalva, Várgede, Peteőc és Vádefalva csapa­tai neveztek be. Háztartásban a Gazdaságban az | iF IIT ** TT ©X T ACRi’TOX I kiirt azonnal és szavatoltam minden rovnrb ■»®í<ssfeát« BBBoSyS, legyet, ssuny©s®S« s«'®Fíefe©saE,at, hagD3irll£ K-cob erre ős állatra vcanSIyieles, mórt mm mérajf. U’.uta ke’leanas. Foltot nőm hagy. Sti€S£|#i levéltetűt, földi bolhát és minden más 8eő0*8ew@ rovart jyflmöScfíáű, kort! m efyéb veteményon, az UtáUók IJEGYEIT és a háziállatok ÉLŐSKÖDŐIT. A* AGRJ-TOX igen gaxdiuigos, mert sok vir* • | keverve alkaUnasasdó ■ som mérges. Mindenütt kapható Prospektust kívánatra küld a csehszl. vezérképviselet: PRAHA XII, Fochova 129. Ifez^AZPAS'ÁCiP „ SzemSa i iiapail zöldségpiacra Prága, julius 4. Tavaly nyár derekán, a gyümöicsidényben e helyein három cikkben hívtam fel a szlovenszkói és ruszinszkói gyü­mölcstermelők figyelmét terményeik prágai értékesítési lehetőségeire. írásomnak nem remélt eredménye volt, az általam jelölt gyü­mölcskereskedőt Szlovenszkó minden vidéké­ről felkeresték a termelők, kisgazdák, nagy- birtokosok egyformán s a termelők é? a ke­reskedő számára egyaránt értékes kapcsola­tokat sikerült létrehozni. Cikkeimnek azonban más hatása is volt. Szlovenszkó zöldségtermelői állandóan föl­keresnek leveleikkel, hogy a korai és kései zöldségük értékesítése miképpen volna meg­valósítható Prágában. Ez a kérdés különben is régóta foglalkoz­tatott, informatív tárgyalásokat folytattam a prágai zöldségnagykereskedőkkel s mert ezen az oldalon nagy elzárkózottságot s a szlo- venszkói zöldség iránt úgyszólván minimális érdeklődést találtam, kénytelen voltam köz­vetlen tapasztalatokat keresaii a hajnali zöld- 8égnagypiaoon. Ez minden hétköznapon a Masaryk-pál yaudva rral tőszóm szédos Lützov uccábon hajnali négy és hét óra között szo­kott lezajlani. Egyik ilyen utamon a múlt hét keddiének hajnalán Füssy Kálmán szenátor, maga is nagy zöldségkertész, kiéért el, aki különösen a gyakorlati „ámirmeretekben" nagyon ér­tékes felvilágosításokat nyújtott s a szloven- sgkói értékesítési lehetőségek ismeretében hasznos ösezeh aeonl itást tett ax otthoni és a prágai piac között. Az alább közöltek legna­gyobb része e közös tanulmány eredményét adja. Prágának zöldséggel és burgonyával való ellátása olyképpen történik, hogy a termelők s mindössze négy-öt nagykereskedő napon­ként hajnali négy órára a Lützov uceába hoz­za áruját. A négy-öt nagykereskedő túlnyomó részben importárut s csekély részben a bel­földi, azonban Prágától messzebb fekvő vidé­kek (Znaim, Északcsehország, Morvaország) termelőinek áruját viszi piacra. Szlovenszkói zöldségeit, burgonyát elvétve, nagyritkán ta­lálhatunk Prágában. Ellenben az áru legna­gyobb részét a Prágával tőszomszédos és 50— 60 kilométer körzetben levő zöldségtermelők adják. A közeliek szekereken, a távolabb iák teherautomobilokon hozzák be az árut. A nagykereskedők saját és bérautókon állítják ki árujukat. A piaci napok, helyesebben hajnalok, na­gyon változók; az egyik napon 10—12 sze­rény kocsirakomány fut be (ilyenkor a kicsi kínálat mellett nagyszerű árak érhetők el) másnap félkilométer hosszúságban állnak egymás mellett szorosan a kocsik, ilyenkor természetesen az újdonságok ára is nagyon aiacsony s a kertész örül, ha bármilyen áron kiürítheti szekerét. A kereslet-kínálat törvé­nye olyan kézzelfoghatóan érvényesül itt, mint talán egyetlen más áruszakmában sem. Egy egészen rövid példa: a múlt hét kedd­jén á káposzta métermázsája a piac kezde­tén 170 korona volt, félkétkor 110—130 koro­na (minőség szerint), másnap 70—60 korona s szombaton ismét 200 korona volt az indu­lási ár. Nagy kilengések vannak a piaci kez­detének és zárásának árai közölt is. Az első hajnali vevők a piaci és árucsar­noki kisárusok, szatócsok; hat óra tájban megjelennek a vendéglősök, panziók, interná- tusok szakácsai s íélhétkor a nagyobb ház­tartások gazdasszonyai. Háromnegyed hétkor a piaci ellenőrök kezdik szétoszlatni az áru­sokat s hét után öt perccel az uccán senki sem isimerné meg, hogy itt félóra előtt zajos kereskedelmi élet folyt A piacon elsősorban a legjobb minőségű árunafc vm>. kelet©, még ha a termelő azt drá­gán is Űrt ja. A másodrendű és selejtes árut aer/ki sem vásárolja. Az eódig mondottakról azt mondhatja talán valaki, wogy ezek oly általános dolgok, ame­lyek minden piacra vonatkoznak, sőt közhely­számba mennek. Ha azonban azt a kérdést vetjük fel, hogy van-e egyáltalán valami ki­látása a szlovenszkói zöldségnek Prágában és miképpen volnánk képesek megvetni lá­bunkat a prágai piacon, úgy az éppen felso­rolt adottságokból kell kiindulnunk. Első és legfontosabb dolog az, hogy a négy­öt prágai zöldségkereskedő egyszerűen nem érdeklődik a szlovenszkói zöldség iránt, azt nem veszi „ab szlovenszkói állomás", sem minta után, sem másképpen. Ebből az kö­vetkezik, hogy a szlovenszkói zöldségkertész maga kénytelen fölhozni áruját Prágába ée maga kénytelen a piacra kiállítani s keres­kedni. Kicsiben otthon, a vidéki városunk­ban megcsinálja ezt minden kisgazda, ki­sebb kertész, mit csináljon azonban az a ker­tész Prágában, akinek mindössze 1000—2000 fej káposztája, néhány mázsa zöldbabja és sárgarépája van? Érdemes ezt Prágába szál­lítani? És hátha nem akad vevője? Említettem már, hogy a kitűnő árunak mindig akad nagyon jól fizető vevője. Piaci körutaimon azt láttam, hogy a kemény, vilá- gosszinü fejeská.posztát a háromtonnás teher­autóról félóra alatt széthordták, ax üde, zöld ugorkát öt órára szétkapdosták, a fonnyadt olasz zöldibab, a tetszetős kosárcsomagolás ellenére több napon át is kint állott, noha ki­lóját 1 koronáért adták, mig a szép sárga báb 3—3.50 koronájával fogyott el és senki sem vitte a nagyfejü, azonban könnyű fajsúlyú olasz káposztát, az el virágzott karfiolt és ax ütődött, foltos kecskeméti ugorkát Sajnos, ebben a szakmában nem beszélhetünk szok­ványáruról, minit a neme sderméseknél s Így csak összehasonlításokra vagyunk utalva. Füssy szenátor szakértelme és véleménye le­het itt mértékadó s 5 a múlt héten megálla­pította, hogy káposztából, zöldbabból, sárga­répából, petrezselyemből, ugorkából és kar­fiolból a múlt héten Komárom vidéke szebb és jobb minőségeket tudott volna szállítani, mint amilyeneket a piacon láttunk. Föltesz- sziük, illetve elfogadjuk tehát alapnak azt, hogy a mi kertészeink produktumai minősé­gileg föl vehetik a versenyt a prágai zöldsége piacon előforduló minőségekkel. Hátramarad a Prágába való szállítás kér­dése. Tagadhatatlan, hogy métermázsa-számra való szállítás esetén a fuvardíj tönkreteszi az értékesítést s csakis a vagonszámra való szál­lítás mellett találhatjuk meg számításunkat. Itt pedig nem marad más hátra, mint a ter­melők csoportosulása akár szövetkezeti ala­pon, akár szabad egyesülés alakjában. Távol­ról sem akarom a szövetkezeti eszmét leki­csinyelni azzal, ha a második módot, a szabad egyesülést ajánlom. A szövetkezeti megoldás­nak minden nagy előnye mellett hátránya a lassúság, a hivatalos nehézkesség s az, hogy megszervezéséhez hosszabb idő szükséges, már pedig az éppen tárgyalt kérdésnél min­den nap késedelem értékek pusztulását je­lenti. A szabad egyesülést úgy gondolom, hogy öt-hat, esetleg még több termelő össze­áll s egy vagon rakomány zöldséget indít Prágába. A fuvardíjat egymás között arányo­san felosztják. A szállítmányt egy bizalmi ember kiséri s ez Prágában teherautót fogad (a hajnali órákban ennek és az átrakodó munkások bérének költsége elenyészően cse­kély) s hajnalban kiáll a piacra. Ha az áru jó minőségű, úgy még a délelőtti vonattal viheti haza a pénzt. Az ilyen árukísérő bizalmi tiszt­ségre nagyon jól megfelel egy katonaviselt gazdalegóny, aki a cseh nyelvben némileg jártas. A szövetkezeti alapon való megoldás lényege ugyanez: az árut Prágába kell szál­lítani, mert hozzánk ma a nagy kínálat ide­jén nem jön ©1 a prágai kereskedő s minta után sem fog vásárolni. Egy nehéz kérdés marad nyitva: a vasúti fuvardíj előlegezése. Nincs más megoldás, ha kölcsönt is kellene felvenni, ezt a pénzt elő kell teremteni. Csak az első szállítmány fuvardíját kell előteremteni, mert ugyanaz az öt-hat árus egy hét múlva újabb szállít­mányt küldhet s annak szállítási költségét az első küldemény értékéből félre teheti A vasúti tarifa kérdésénél őszinte nyíltság­gal kell beszámolnom szlovenszkói terme­lőink egy hiú ábrándjával: a tarifakedvez­mény, vagy tariíaleszállitás reményével. Ál­talános tarifaleszállitásra ma gondolnunk sem lehet, örüljünk, hogy azt nem emelik. Igaz, hogy. ebben nagyon hibás a kormánypolitika, de gyakorlati oldaláréi tekintve a dolgot, a hibás tarifapolitika legtárgy Magosabb bírála­ta sem hoz nekem gyors segítséget. Egyéni ta- rifaengedményt egy szövetkezet elérhetne esetleg, azonban a hivatalos mentalitást tel­jesen ismerve, merem állítani, csak akkor, ha Prága fogyasztása tapasztalná, hogy Szlo­venszkó jobb és olcsóbb zöldséggel tudja el­látni, mint amilyenben eddig része volt. Ma egyszerűen azt mondják: nem adunk ked­vezményt, van nekünk elég zöldségünk. Az egyéni tarifakedvezményre akkor volna ki­látás, ha egyes vidékekről rendszeres szállít­mányokat lehetne fuvarozni (hetenként 2—3 vagon). Tanácsaim nem sokat érnek — mondja majd valaki —, mert elgondolásom megvaló­sítása nagy rizikóval jár. Erre csak az a vá­laszom, — ismétlés, — hogy a rizikó mini­mális, ha az áru valóban elsőrendű. A gaz­da, a kertész ma kénytelen kereskedőnek felcsapni s ezzel kénytelen a kereskedői koc­kázatot ifi viselni. Egy bizonyos és elvitatha­tatlan: a kertészeink Ítéletnapig, vagy egy újabb világháborúig várhatnak arra, hogy portékájukért a város menjen falura, ma ez a várakozás hiábavaló. Ezekről ax elvi kérdésekről, továbbá az olasz korai burgonya veszedelmes versenyé­nek meséjéről, részletesebben, zöldségünk jövőbeli prágai kilátásairól, az értékesítésnek szövetkezeti alapon való alapos megszervezé­séről a jövő évié, a legközelebb teszem meg észrevételeimet Most csupán annyi kívánok még megjegyezni, hogy az éppen ajánlott módon máris készül Prágába egy szloven­szkói zöldségszál 1 i t má ny s ha az megvalósul, annak sorsáról is beszámolok. Aki az indít­ványozott terv prágai részletkérdései iránt érdeklődik (prágai teherautó pontos költsé­ge, helypénz stíh.), annak szívesen állok ren­delkezésre. Végezetül még csak annyit, hogy egyálta­lán nem kell ragaszkodni ahhoz, hogy a szál­lítás korai zöldséggel kezdődjék: itt a ká­posztaszezon, ugorka, főznivaló kukorica, karfiol, karalábé, kelkáposzta, még ezidén is szállítható, külön fejezetet érdemel az is, hogy a szlovenszkói burgonya minőségileg messze fölülmúlja a csehországi burgonyarák- kal mételyezett s ennek gyógyításával meg­rontott csehországi burgonyát. Ez egész éven át szállítható volna. Tömöri János dr. Íz üzlet vasárnapi nyltvatartása: tisztességtelen verseny Prága, julius 4. A kereskedelemügyi mi­nisztérium mellett működő iparügyi főfel­ügyelőség kérdésére a kereskedelmi és iparkamarák központja az Lparostársulatok- nak a tisztességtelen versenyről szóló tör­vény 53. paragrafusa szerint hozott határoza­tai kérdésében a következő véleményezést adta: 1. Á társulat határozata megtiltja minden oly törvény megsértését, amelyet a többi ver­senytárs szigorúan betart, mert az illető ke­reskedő oly előnyhöz jutna, amilyet a többi, aki a törvényt betartja, nem tudna szerezni. A kereskedelmi ée iparkamarák központja ebben a kérdésben megfontolandónak tartja azt, hogy különféle állás foglalható ama kér­désben, hogy a törvények milyen mértékben való be nem tartása tekinthető tisztességte­len versenynek. Ha pozitív állást is foglal­nánk el, akkor is feltétlenül korlátoznunk kel­lene azt, úgy hogy tisztességtelen versenynek a törvény oly rendszeres be nem tartása vol­na mkbősithető, amiből a törvény ellen vétő­nek közvetlen baszna volna. A kereskedők társulata által felhozott az a példa, hogy egy szatócs olyan cikket árult, melynek eladásá­hoz képesítési igazolás szükséges, tisztesség­telen versenynek aligha tekinthető. De ha ezt az eljárást tisztességtelen versenynek is J minősítenénk, a törvény 53. paragrafusa alap- I ján nem lehetne eljárni, mert a büntető szankció ugyanaz volna, mint amilyet az ipar­törvény az ilyen kihágásra már eddig is elő­irt. 2. A társulat határozata továbbá ezt a tilal­mat mondja ki: vasárnap és ünnepnapon s hétköznap este a törvény által megengedett időn túl az üzlet nyitva tartása tilos. A társu­lat megengedhetetlennek Laríja a zárórán túl való árusítást. A rendes versenytárs ugyanis ezáltal kedvezőtlenebb helyzetbe-jut, mert a zárórát pontosan betartja s igy előáll a tisz­tességtelen verseny esete. Ugyanez vonatko­zik oly kereskedőkre, akik az üzletet bezár­ják ugyan, azonban a hátsó ajtón beeresztik a vevőket. A. kereskedelmi és iparkamarák központja ebben a kérdésben ezt a szakvéle­ményt adta: Az idézett határozat tulajdonképpen az 1. alatt említett szabály bizonyos speciális ese­te. A kamara nézete szerint az üzlet vasár­napi és ünnepi nyitva tartása a zárórán túl, ha rendszeresen történik, valóban tisztesség­telen verseny. Ennek ellenére a határozat jóváhagyását nem javasolja a kamarai köz- pont és pedig az 1. alatt említett okból: sem­mi értelme sincs oly cselekmény megtiltásá­nak, amely cselekményt ugyanez a törvény büntetendő cselekménynek, kihágásnak mi­nősít. A nemegyenes adóbevétel is csökken. A múlt héten röviden ismertettük a prágai pénzügy iga zg a tóság ama kimutatását, amely­ből kiáltó módon tűnik ki az állam egyenes adókból folyó jövedelmeinek a csökkenés©.; A pénzügyminisztérium most adta ki a nem­egyenes adók ez év első három hónapjában elért bevételeit; ezek a számok azt igazol* ják, hogy a nemegyenes adók erősen csökkern tek ugvan a múlt évvel szemben, de a költ­ségvetési előirányzatot még mindig megha­ladják. A március havi forgalmiadó bevétel 110.22 millió korona, 14.73 millióval keve­sebb, mint a múlt év márciusában. A fény­űzés! adóból ugyanakkor 5.81 millió korona folyt be, 1.30 millióval kevesebb, mint a múlt év márciusában. Az év első három hónapjá­nak forgalmiadó bevétele 569.67 millió, 10 millióval kevesebb, mint a múlt évben; a fénvüzési adóból 18.34 millió folyt be. Ennek ellenére ezek a bevételek a költségvetési előirányzatot 20 százalékkal, tehát teljes egy­ötödrésszel meghaladják. — A fogyasztási' adók jövedelme az év első negyedében igy. alakult (a zárójelben levő szám a múlt év első negyedének eredményét jelzi): szesz adó 108.65 (120.88) millió, cukoradó 142.65 (143.38) millió, kőolajadó 8.13 (5.97) mülió, gyufaadó 3.30 (3.39) millió, pezsgőboradő 1.13 (1.46) millió, általános italadó 80.07: (67.09) millió, husadó 40.73 (42.32) millió, vá­rosi fogyasztási vonaladó 4.62 (3.70) mMliő, szónadó 58.42 (53.84) millió vizierőadó 4.97 (3.96) millió, italmérési enged él ydij 0.038 (0.032) millió, egyéb bevételek 0.24 (0.46) millió. — A fogyasztási adók összes jövedel­me márciusban 133.01 (153.58) millió, s az óv első negyedében 453.42 (445.82) millió ko­rona volt. A monopoliuok jövedelme igy osz­lott meg: só 6.78 (9.74) millió, édesítőszerek 0.59 (0.48) millió, robbanó anyagok 3.74 (3.05) millió. A dohányjövedék március havi tiszta haszna 105.05 (53.57) millió s az év el­ső negyedében 303 (205) millió korona volt. A villamosmüvek és gázgyárak statisztikája. Az állami statisztikai hivatal most kiadott táblázatai szerint Csehszlovákiában összesen 1027 villamosúm van; az elektromos energia­termelés kereken egy milliárd kilowattóra (666.357 kilowatt). Csehországban 495 villa­mosúm (356.000 kw.), Morvaországban 307 (235.000 kw.), Szlovenszkón és Ruszinszkón 208 (74.000 kw.) villa mos mii van üzemben. Valamennyi villamosúm közül 477 gőzerőre, 255 vizierőre, 55 robbanómotorra s a többi vemre* hajtóerőre van berendezve. önálló villanytelep 342 van, mig a többi 685 üzemi villanytelep. Köztestületek tulajdonában 202 üzem van, mig 825 telep magántulajdon. — A köztársaságban összesen 69 városi és 18 magángázgyár működik. Csehországban 53, Morvaországban 26, Szlovenszkón 8 gázgyár van, Ruszinszkón nincs egy sem. Az évi gáz­termelés mennyisége 79 millió 912.023 köb­méter; ebből Csehországra 51 millió, Morva­országra 15 millió köbméter jut. Az évi gáz­ává sztás 80 millió köbméter, tehát valami­vel nagyobb a termelésnél; a különbözeiét külföldi gázgyárak szállítják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom