Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-05 / 151. (2372.) szám
1930 Juli us 5, .szombat Nap", levegő", víz Szen írta: Neuhauer Pál A banalitásokból azért nem fogy ki az ember, mert éli őket. Arra kényszerült, hogy élje éket, banális legyen. Olyan, mint a természet. Banális, hogy az ember időről időre visszatér a természetihez, Rousseau elvét követve fordított célzattcd: regenerálódik, hogy pazarolhassa az elraktározott erőket. Gépiesen következik el a nyár és vele a szabadság ideje, az a néhány hét, amikor a legelszántabb városi bárimádó és lokálfetisiha is elmegy valahová, ahol még van egy darab természet. A legtöbben szabályszerűen, unal- mas-uno'ttan és értelmetlenül teszik ezt és valahogyan az évszakos és egyben a társadalmi pozícióval velejáró nehézkedési töri'énynek engedelmeskedve ténfergik át a három-négyhetes szabadságidőt. Senki sem drill, neki, hogy hegyek és erdők közé elvonulhat. Alig is van valaki, aki komoly százszázálékosság- gal megteszi. Fél az unalomtól, azaz önmagától. Nincs mondanivalója önmaga számára, mert önmagának nem hazudhat és a zajai frázisaival toriág van. Ha meg akarod tudni, milyen nagyon kevés a mondanivalód, akkor, ha másokkal társalo^gva rengeteget beszélsz, vedd komolyan a szabadságot és vonulj el négy hétre egy erdőbe, ahol ötven kilométernyi körzetben senkivel sem találkozol. Néhány nap múlva szívesen megteszel száz kilométert alcár gyalogszerrel, ha tudod, hogy ott emberekre, barátokra és ellenségekre akadsz. Mindegy kivel: de beszélni! Velem azonban megesett, hogy sok beszéd, diszkurziv fogalmak szinte szadista analízise után kihagyott a gondolkozás, nem fogott az agy. Ez volt az a pillanat, amikor a vitalitás végkép elsikkad, amikor hiányzik az életből az élesztő, amikor nincs ok, nincs cél, nincs értelem. Nőm, fanyar a szájíz ilyenkor, nem is édes: semmilyen. Schoppenhanieri tótágas: az ember azért él, hogy megállapítsa az élet, nemlétét. Igen kellemetlen és felette rossz idegállapot ez, megkoronázása a füozó- fiaüag képzett agy végső kifinomodásának. Ezt a mérget méreggel, filozófiát filozófiával ki- pusztitani nem lehet. Ha lehetne, a baj nem volna túlzottan nagy. De nihilizmus ellen nincs segítség, ha csak nem akad ember, egy második, esz úgynevezett embertárs, aki a saját érintetlen akaratát a nihilbeveszett ember rendelkezésére bocsájtja. Akadt egy ilyen emberem, falusi ember, aki nem kísérletezett érvekkel. Egyszerűen engednem kellett az erőszaknak s másnap már folyóparton, levegőtengerben, napsütésen, a legtökéletesebb egyedüllétben folytattam a fővárosi vegetálást, a nihilizmust, amelybe papír, tinta és gondolkozás vitt bele. Embertárs, aki talán e konfesszió olvasásakor olyan gondolatiszonyban és tintaundorban szenvedsz, mint én akkor, nem fogsz megérteni. Én azonban megértlek, ami annyit tesz, hogy megbocsátom neked a hitetlenségedet, gúnyos mosolyodat, amellyel azt fejezed ki, hogy beálltam Roussemwak a meUényzseb- ben. Pedig olyan egyszerűen történi minden, hogy a történést mint folyamatot nem vettem észre. És ez volt benne, a történésben a misztikusan megdöbbentő. Kategóriákban gondolkozunk sajnos akkor is, ka nem gondolkozunk, vagy ha a tudatos élet „az öntudat küszöbe aljait" játszódik le. Folyóparton heverészve égeltettem magom a naptól. Csukott pillák mögött ilyenkor a fény tompa-vörösen izzik és kóválygó vonalak játéka fantomokká tömörül. Fantom fantomot kergetett és mig agyfoszlányok politikát, gyilkosságokat, problémáidat nyomtak vizuális előtérbe, a vörös izzás őserővel süllyesztette vissza őket a semmibe, a formátlan egyformaságba. Mikor az egyformaság legyőzte a kavargó formákat, utolsónak a fény és a tűz kettős egységéből egy név és vele egy érze? kerekedett minden más tudatosság fölé: He- rakleüosz volt ez a név és az érzés, hogy a homályos ephesusi bölcsnek igaza volt: minden lét szülőoka a fény és a tűz. Napokig kint tanyáztam a folyóparton és engedtem, hogy a nap fénye és tüze meghódítson. A nap tüzesen végigcsókolt, hámlott le testemről a bőr és vele a filozófiai rendszerek végeláthatatlan rétegei. Közben mégis be kellett ugratnom a vízbe, mert a nap túlságosan szenvedélyesnek bizonyult. Egy alkalommal hátamra felcüdtem és a mélység csak gyenge lábritmust követeit tőlem, hogy legyőzzem. Vitt az ár bele a távoli dimenziókba. A kilométerek igy a viz háláról nézve végtelenek és a Végtelenségek alatt a 1 'Mélység. Viz felett a Nap. így csatlakozott Herakiéitoszhoz a mélyből feltörő Thailes. aki azt, mondotta, hogy minden a végtelen Vízből származik. A nedves és a tüzes elem játszott velem, a két ellenség, az egymásralörő kellős ’Arvtipődus: velem, az emberrel. Ha pedig d- konyodm kezdett, harmadiknak Anaximenest jelentkezett, az a különös primitivségü félbolond, aki viszont, minden létezőt a Levegőből akart megmagyarázni. Nap-levegö-viz Szentháromsága előtt éltem a nyári szabadság napjait és nem vettem tudomásul a misztikus újjászületést. Elpotyog- tattem a három, görög bölcset, mint értéktelen kavicsokat: Ők azonban nem sértődtek meg. Egyenként feloldódtak: ős elemekké változtak, mindenik a maga őselemévé, mig én közönyös butasággal néztem fel Temetvény és Beczkó várromjaira, ők hárman hatni kezdtek. Hatni kezdtek úgy, hogy már néhány nap múlva felUták, felszívták Énemet az elemek. Én mitsem. tudjam erről, csak később éreztem: nap, viz, levegő vagyok, semmi m/is. Dehogy is ember, dehogy is az, aki vagyok, amikor azt mondom, hogy vagyok, sőt azt mondom, hogy én vagyok én; amikor névszcrint megemlítem önmagam má&okkal való együttélésben, hogy megkülönböztessem magam tőlük; amikor gondolkozom, hogy megértsem magam, írok, hogy megértessem magam; amikor diszkurziv fogalmakat analizálok szadista dühvel---------És egy napon oly érthetetlenül tombolt újra bennem a vitalitás, az élmakarás — és tudás, hogy az érthetetlenség erejéből született meg pillanatok diait az értelem, a megértés. Megértése a három bölcs elvének: veszítsd el magad, hogy önmagodra találj! A viz hátán feküdtem és az ár vitt a távoli dimenziókba. A nap tüze vörösen izzóit le a kék vízre és a levegő engesztelőiig suhant szellő formájában a két ős elem, közt tova. Rájöttem, hogy csak azt. tartom meg, amit tudatosan elveszek és az tm enyém, amit élajándélcozok. # Körforgáson miien és túl próbálkoztam meg velej hogy a körforgást másokkal ;g megértessem. Biztosra veszem: nem sikerült. Hiányzik az eiőletétel, a megélés. Eirémiiően banális a görög bölcsek filozófiája. De én ott voltam nyári szabadságomon a Ncup-viz-levenő Szent- háromsága alatt, pogány osan, egymagámban. Banális leszögezni: a banalitásnál'- nipcsen egyéb. Az elemek bántóan banális egyszerűsége a kezdet és a vég. Nap, levegő, váz hármasegysége: Természet. Ki nyári szabadságra indulsz. olvasd el háromszor is ezt a neked szóló üzenetet. És ha találkozol a három göröggel, köszöntsd őket nevemben, ki rajongok a banalitásokért, mióta Hellasszal találkoztam fizlovenszkón. : —Bn—mr iiwtibw1 wt wthb nrm BWftHfffiwwi^iifrirTffnnr' ttttiti— SZEPESSÉGi KIS TÜKÖR Másfél esztendő • átáll elsorvad! a hunSalvai Jesiva, amely ötven évem át zsidóság szettem* Nagy rabbik egy kis táfraátji az iriodox (0>pyrijfht bj Prágai Magyar Hírlap.) (ÍS) A hírneves francia Tharaud testvérek, akik sok müvüknek tárgyát a középeurópai viszonyokból merítették, tiz évvel ezelőtt a keleteurópai zsidókérdést tanulmányozták és tanulmányú tjük eredménye az a tizenhárom kép, amelyet a Kereszt árnyéka cimü kötetben foglaltak össze. Az első novella címe: Hunfalu tórája. Az a körülmény, hogy a híres francia irók a hunfalusi zsidóság életét is megörökítették, mutatja, hogy a közép- és keleteurópai zsidóság életében milyen nagy szerepet játszott és milyen nagy jelentőségre emelkedett Hunfalva. Ezt a jelentőséget a lomnici csúcs aljában elterülő falu a Jesivának, & rabbiképző főiskolának köszönhette. Hunfalva ott fekszik egy köhajitásnyiTa Ka- kakaslomnictól, a Tátrából Késmárk felé vezető útvonal ée a Poprád folyó két oldalán. Másfélezer főnyi lakossága csaknem 100 százalékig németajkú. Római katolikus ée evangélikus temploma, meg zsinagógája van. 1853-4g ax evangélikusok a kakaslomnici templomba jártak, de ebben az évben fölszentelték a község evangélikus templomát & azóta a kakaslomnici lutheránus lelkész a hunfalvi templomban is prédikál. Katolikus templomában van egy 16-ik századbeli mi seri: ha, amely a szepesi brokátszövés mesteri technikáját mutatja. A sekrestyében egy 1692-ből való fafaragásu menya&z- szonyi láda értékes műemlék, amelyet bibliai éa jelképes festmények díszítenek. Hunfalva a Bethlenfalviak ősi székhelye, kastélyuk ott áll a falu Késmárk felőli bejáratánál Hunfalváról származik Hunfalvy Pál, a magyar nyelvtudomány híres mestere és Hunfalvy János, a magyar geográfia megteremtője. A zsidóság életében Hunfalvát izraelita tal- mudiskolája tette messze földön hiressé. ötven évvel ezelőtt hívták meg Rosenberg Samut rabbinak Hunfalvira. A nagytudásu, példás életű és rendkívüli szorgalmú pap nagy életműve a rabbiképző]skola megalapitása volt. A hunfalvi zsidó hitközség a 17-ik század óta áll fönn, de csupán a Jesiva megalapítása által emelkedett nagyobb jelentőségre. Rosenberg főrabbi az intézetet oly eredményesen vezette, hogy híre csakhamar az egész világon elterjedt és a világ minden részéből fölkeresték a tanítványok. Ezer és ezer tudós rabbi került ki a hunfalvi Jesivából. 1919Jben a főrabbi unokája., Horovitz Éliás vette át az iskola vezetését, akinek eredményes működése alatt a virágzás uj korszaka következett be. A tanitványok száma megnövekedett és az uj rabbi elődjének emelkedett szellemében vezette az iskolát. Hogy milyen eredményes és milyen nagyhírű volt a működése, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a frankfurti zsidó hitközség 1929 junius 23-án ellenjelölt nélkül Frankfurt város főrabbijává választotta még. Négy nappal azelőtt, hogy ez a hír a tudós főrabbihoz eljutott, junius 19-én Csíz* {ód-bróm gyógyfürdő. A legerősebb jód-brőmos gyógyforrások. Kérjen prospektust a fürdöigazgatóságtól CsizfürdSn. tették le ünnepélyesen a Jesiva uj épületének alapkövét. A Jesiva szó a Jasob-ból származik, ami annyit tesz, mint ülni. Szószerinti fordítása tehát ülést jelent, amennyiben a talmiul szövegében szó van a Palesztinában megtartott Jab- ne és Tiboriam. a Mezopotámiában tartott Sura és Pimadia nagy Jesivákról, amelyek a zsidóság üléeei voltak. A Jeeiva célja kizárólag a talmud ápolásában áll. Növendékeit a talmud szellemében valláserkölosi alapon neveli, annak a fölismerésnek a jegyében, hogy az igazi régi zsidóság szellemét csupán a talmud betűiben rejlő morális erővel lehet fönntartani, illetve újjáéleszteni. Rosenberg pedagógiai rendszere ezen a téren korszakot alkotó volt és a zsidó p>edagógiának egyik legjelentősebb fejezetét képezi. Elsősorban nevelő volt és csak azután tanító. Legjobb nevelési eszköznek a munkát tartotta és ezért tanítványaitól különös szorgalmat követelt meg. Jelszava az volt, hogy nem a jó hadvezér képezi ki a jó katonákat, hanem a jó katonák termelik ki vezéreiket. Tehát nem az volt a célja elsősorban, hogy tudós rabbinusokat képezzen, hanem intelligens, jámbor s magas nívón álló zsidó községeket neveljen föL A zsidó község magvát a zsidó középosztály alkotja és egy ilyen zsidó középosztály megteremtésén fáradozott. Tízezrekre rugó tanítványainak működése enrópaszerte meghozta a zsidóság élete szempontjából a maga gyümölcseit. A tudós főrabbi jellemének legkiemelkedőbb vonása az elfogulatlanság és az igénytelenség volt, amit sem nyereségvágy, sem becsvágy nem befolyásolt. Minél kisebbek az igényeink, mondogatta, annál könnyebben őrizhetjük meg függetlenségünket. A tudományosság bán a pontosság volt irányi tó ebre és minden fölületessé- get gyűlölt. Prédikációiban a didaktikus és esztétikai elemet a patétikus fölé helyezte és igy szónoklatai nem érzelmi kitörések, hanem ke- rekded, megfontolt retorikai alkotások voltak, amelyekben minden gondolat helyén állott, mint a jól megépített épületben a tégla s egyet sem lehetett volna belőlük kimozdítani, anélkül, hogy az egész épület össze ne omoljon. Frázisok helyett egyszerű, keresetlen szavakban beszélt, találó képeket használt, bölcs mondásai életerőtől és igazságtól duzzadtak. Mindig jóságos kedélye és szelíd szigorral párosult jószívűsége rengeteg hivőt és barátot szerzett neki nemcsak a zsidóság, hanem másvallásuak körében is. A háború előtt annyira megalapozta iskolájának jó hírnevét, hogy a tanitványok száma elérte a háromszázat « ott voH tanítványainak sorában Sir Sámuel Hornnak, Palesztina első kormányzójának fia is. A tudós mester pedagógiai zsenije eredeti szellemben építette föl a Jesivát. Az angol rendszerhez hasonlóan, a tanítói kar a legmagasabb évfolyamot járó növendékek kiváló hallgatóiból került ki. Az oktatás bárom kurzusban történt, az első és második kurzus négy-négy, a legmagasabb kurzus pedig hat szemesztert tett ki. Az első kurzus hallgatóit a legmagasabb kurzus hallgatói oktatták az individuális képesség és az elért tudás alapján osztályozott csoportokban. A második és felső kurzus tagjai a mester akadémiai nívón álló előadásain képződtek. A főrabbi a hét négy napján, naponkint kétszer tartott a különböző csoportoknak előadásokat. Hetenkint kétszer és a hónap végén a növendékeket levizsgáztatta előrehaladásukról, mig a szemeszter végén záróvizsgák voltak. A hallgatók középső részéből került ki az elöljáróság és a Jesiva fegyelmi bizottsága. Az elöljáróság a Jesiva vagyonát kezelte, mig a fegyelmi bizottság az akadémiai rend pontos betartásán őrködött. Ezenkívül volt a Jesivának egészségügyi szervezete is, amely betegség esetén a tanulónak első segítséget nyújtott, és az ápolásban segédkezett. Végül volt egy önkópzőkörszerü egyesületük, a Bahurira, amely szom'batonkint fölváltva hóin üetikus előadásokat tartott. A hallgatóknak nem kellett tandijat fizetniük, fölvételük föltétele volt egy talmud-thóra intézetnek elvégzése és a vallásos életmód. A háború a Jesiva életére is károsan hatott ki. A tanulók száma kétszázra csökkent. Az összeomlás napjaiban a régi Magyarország zsidósága erőteljes akciót indított a hunfalvi Jesiva menzájának létesítésére, amely ötvenszázalékos kedvezményen nyújtott volna ellátást a rászorulóknak. Közvetlenül a prevrat előtt a Jesivának 220 növendéke volt, mig az uj viszonyok közepette Horovitz főrabbi vezetése alatt 200 növendék készült elő élethivatására. Az ötven éve virágzó intézményt súlyos csapás érte Horovitz főrabbinak Frankfurtba való távozásával. Amint mondottuk, négy nappal a frankfurti rabbiváiasztás előtt tették le a hunfalvi uj Jesiva alapköveit. Az építkezést azonban nem fejezhették be, csapán a négy fal áfl, mert kifogytak az anyagi eszközök. Az uj hunfalvi rabbi egyénisége nem érte föl elődjeinek értékét és nem volt meg benne Rosenbergnek és Horovitzuak összefogó ereje. A talmudiskola növendékei előtt nem tudta tekintélyét fönntartani, annál kevésbé, mert tudása sok tekintetben nem terjedt túl a rabbiképző felsőbb' hallgatóinak ismereteinél. Napirenden voltak a kínos jelenetek rabbi és tanitványok között, amelyek arra vezettek, hogy a tanitványok száma mindinkább csökkent. Utoljára már csak két tucat tanítványa volt a rabbiképzönek és ilyen körülmények között a Szep>esség zsidósága, amely mindig áldozatkésznek mutatkozott a hunfalvi rabbiképzővel szemben, nem boe&áj- totta rendelkezésre azokat az anyagi erőforrásokat, amelyek az uj iskolaépület befejezéséhez szükségesek lettek volna. Végül az utolsó hallgatók Is szétszéledtek, úgyhogy a hunfalvi híres rabbiiskola most már nem működik. A zsidóság körében nem adták föl a reményt, hogy Rosenberg főrabbi híres alapítása uj életre fog kelni, amit Hunfalva keresztény lakossága is kívánatosnak tart, mert a Jesivának a község gazdasági életében is jelentős szerepe volt. Váí'asztalon kérdés Szobám sarkában gubosztva vár a sötétség. Megbújva valakihez szólni kéllen-e és megfogni egy puha kezet. Az ablakon már az éjszaka les be, messze hegyek fején táncol a. hold s mint egy halott úgy mered szernembe a nrnlt. Hol vagy? Miért nem vagy mellettem . . .? Kérdezem és senki sem felel, szobám sarkában sürwbb a sötétség. Az rucám lágyulnak a villanyok, sápadt fényüket elnyeli az ucca. lány, csókok, szavak, régi esték hol vagytok? Eol vagytok? Hói! Hallgat a sűrű sötétség. Csend . . . szavamra senki sem felel . • . hangom, messze száll a széllel és megakad egy palánk szegletében a város végén s ott belepi a por. Retkes Emil \ 3
