Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-04 / 150. (2371.) szám
2 1980 jtilhts 4, péntek. „Prágát kényszeríteni kell arra, hogy szlovákokat helyezzen el a központi hivatalokba, akik ott Szlovenszkó autonóm területét képviselnék!" — írja a Slovák a „tizenhat prágai szlovák" ügyében A cseh, szlovák és magyar sajtó érdeklődése a szlovák problémák iránt egy szlovák lap megítélésében * népszámlálás a® 50.668 lakosból 11.206 ■Mgjart, tehát 22.1 százalékot mutat ki, tehát a magyarság csaknem a törvényes határ alá szórtul. A népszámlálás viszont Kassán 5275 zsidó nemzetiségűt, 10.4 százalékot vesz föl, már pedig a kassai zsidóság magyar nemzetiségű és magyar nyelvű, tehát ha a magyar nemzetiséghez tartozónak vétetett volna, a magyarság arányszáma Kassán 32.5 százalékot ért volna el. A zsidóság szeparálásával veszítette el a magyar kisebbség nyelvi jogait Nyitrán és Eperjesen, és hasábokon át folytathatnák a, tanulságos példák felsorolását, amelyek mind azt igazolják, hogy a zsidó nemzetiség bevezetése a magyar kisebbségű városokban végzetes következményekkel járt a magyar nyelven beszélőkre, a magyar nyelv jogaira. így szűntek meg a magyar iskolák, a magyar szini- előadások, igy tűntek el a magyar feliratok és plakátok az olyan városokból is, ahol a magyar kisebbség száma jócskán meghaladja a húsz százalékot. A mostani népszámlálási rendelet előkészítése köziben először az az eszme vetődött fel, hogy a nemzetiség kritériumának az érintkezési nyelvet kell elfogadni, ami any- nyit jelent, hogy zsidó nemzetiségűnek csak azt lehetett volna felvenni, aki otthonában és a köznapi életben a hébert vagy a jiddist használja. Ennek az elvnek keresztülvitele a .magyarság kádereit megerősítette volna zsidó nemzettestvéreinkkel. A soviniszta pártok ellenállására és a zsidó nemzeti körök heves oppoziciójára ezt a princípiumot elvetették s a nemzetiség kritériumának az anyanyelvet vették, a zsidóknak pedig megengedik, hogy zsidó nemzetiségüeknek is vallhatják magukat. Marad tehát minden a légibben. Azonban a rendelet sehol sem mondja, ki, mint ahogy nem is mondhatná ki a demokratikus principium teljes feláldozása nélkül, hogy a zsidó vallásuaknak zsidó nemzetiséget kell bevallani. A zsidók szabad mérlegelésére van bízva, szabad elhatározásuktól függ, amelyre senkinek kényszert gyakorolni nem szabad, vájjon milyen nemzeti ségüekmek vétetik fel magukat. A magyar zsidóságnak tehát nemcsak érzelmi, hanem gyakorlati szempontból is érdeke, hogy a népszámlálás alkalmával magyarnak vallja magát és minden olyan törekvést, amely akaratát megmásítani, meghamisítani igyekszik, visszautasítson, az ilyen törekvések ellen a törvényes védelmet Igénybe vegye. Mert annak a® elvnek, hogy a népszámlálási aktusban semmiféle kényszert alkalmazni nem szabad, teljes mértékben érvényesülnie kell. Prága, július 3. A „tizenhat prágai szlovák" ügye továbbra is élénken foglalkoztatja a sajtót. Tegnap a Slovensky Dennik foglalkozott első oldalon, de izetlen tréfa hangján s szokása szerint a problémát bagatellizálva — a Slovák statisztikai kimutatásával, mára pedig ismét a Slovák szólalt meg, hogy tovább gombolyitsa a fölvett fonalat. A lap elsősorban is szomorúan konstatálja, hogy éppen a legnagyobb cseh lapok, amelyek a milliós cseh közvéleményt alakítják és irányítják, figyelemre sem méltatták az ügyet. Történt ez pedig olyan időben — írja a Slovák — amikor a cseh zsurnalisztika vezércikkeket irt és polemizált a gombócokról (Pravo Lidu és Lidové Listy) s az újságok első oldalán ilyen témájú cikkeket közölt le: „A macska — a város ragadozója" vagy pedig: „Mint fe&t most Rejkjavík, Izlaed fővárosa" (Národ- ni Politika) stb. Nem irt azonban arról, hogy „Mint fest most a csehszlovák köztársaság fővárosa a minisztériumok és egyéb központi hivatalok szlovákjaival", noha minden cseh redukció orra előtt fekszik a téma. A lap szerint, ha szociológiai szemszödből nézünk az esetre, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a cseh újságírás tükör, amelyben visszaverődik a cseh nyilvánosságnak a szlovák ügyekkel szemben való érdektelensége. És tovább menve: ebben a példában eklatáns esetét látjuk az úgynevezett születendőben levő csehszlovák egységes kultúra nemlétezésének. Hiszen nem egy kilencmiflliős népnek az egységes kultúrája az, amely nemzetben három milliónyian (a belföldön és a külföldön) parlamentet, szlovák műegyetemet, szabályozást, több iskolát, több fővárosi tisztviselőt stb.-t kérnek, ezekről a dolgokról Írnak, beszélnek, mialatt hat milliónyian azzal szórakoznak, hogy gombócot főzzenek-e vagy sem, hogy engedjék-e meg a macskák tartását a városokban vagy sem. Ezt a röviden és lehetőség szerint kézzelfoghatóan megmagyarázott erőtlenségét a csehszlovák nemzeti és kulturális egységfikciójának bizonyára mindenki megérti. A lap ezután rátér a tizenhat szlovákról irt cikkének visszhangjára. Megemlíti, hogy az üggyel foglalkozott a Poledni List s a Ce<$h, de megszólalt a Národni Listy is, amely mintegy tiz sort szentelt egy ilyen fontos problémának a mapihirek között és ezt is csak azért, mert a szabadalmi hivatal sietett kijelenteni, hogy már van egy szlovákja, akit a statisztika összeállítása közben vett fel. Cseh részről mindössze ennyi történt. „Több figyelmet szentelt a dolognak a Prágai Magyar Hírlap — folytatja a Slovák — amely vasárnapi számában Dzurányi cikkét közölte a tizenhat szlovákról. Dzú- rányi kritizálta vezércikkében a szlovák politika általános tehetetlenségét s aránylag fól kritizálta meg. Bizonyára nem válik díszére nemzeti politikánknak, ha harminchárom szlovák miniszter (tulajdonképpen tizenkettő alatt, akik har- mincháromszor voltak miniszterek) Prágában csak tizenhat szlovákot lehetett elhelyezni. Nem adunk igazat a Prágai Magyar Hírlapnak abban, hogy a prágai központi hivatalok tizenhat szlovákja a szlovák politika te- ! hetetlenségének bizonyítéka. Átütjük azonban, hogy ez a szlovák miniszterek tehetetlensége. De azokat sem lehet mind elitélni. Nevezetesen nem a volt néppárti minisztereket. Ezek csak rövid ideig ültek a minisztériumokban s mielőtt hozzáláthattak volna ahhoz, hogy szlovákokat hozzanak környezetükbe, eltávoztak hivatalukból. De mit szóljunk azokról a minisztériumokról, amelyek úgyszólván az államfordulat óta szlovák kezekben vannak? Itt van mindjárt az iskolaügyi, a íöld- mivelésügyi minisztérium stb. A szlovákoknak nyoma sincs bennük olyan mértékben, amennyire azt kívánni lehetne. Nyíltan megállapíthatjuk tehát: a szlovákoknak a prágai hivatalokban, észlelhető hiánya, részben a szlovák miniszterek tehetetlenségében, részben pedig a döntő csehek étvángyában találja magyará- zatát,“ A lap azután polemizál a Slovensky Den- nikkel s kitér arra a helyreigazításra, amelyet a Llov. Dennik közölt le s amely szerint nem igaz, hogy a belügyminisztériumban nem lett volna szlovák, sőt ellenkezőleg, ketten is vannak s egyikük pótlás egy l>elügymjMisztérium) szlovákért, akit éppen a néppárt, kérésére helyeztek át Pozsonyba. A Slovák ezt cáfolja s azt írja, hogy a belügyminisztériumi szlovák nem Slávik, de még Oserny alatt került a belügyminisztériumba. A Slovák végül összegezésképpen a következüket mondja: „Úgy kellett volna lennie, hogy 1918 után a prágai minisztériumokban szlovák osztályfőnökök üljenek s ők intézzék a szlovák ügyeket. Nem úgy történt. A ezlovenszkói agráriusok és szocialisták gyengék voltak. Cseh pártfeleik legyőzték őket. És ma, amikor a politikai befolyások olyannyira érvényesülnek. Prágában egyáltalában nem tekintik, ki a szlovák, ki a cseh — hiszen a csehszlovák ideológia szerint ez mindegy — minden állás cseh párthivekkel van betöltve. Ezért jogosult a Szlovenszkó autonómiájáért indítóit harc: Prágát kényszerűen! kell arra, hegy szlovákokat helyezzen el a központi hivatalokba, akik olt Szlovenszkó autonóm területét képviselnék. A® agrár-szoodem csehszlovák éra alatt Szlovén? zkó sohasem lesz megfelelően képviselve a prágai központi hivatalokban!" Diktatúra Nalta szigetén London, Jullus 3. A maltai kormányzó rendelétet adott ki, amelyben közit, hogy a szigeten ideiglenes kormány fog uralkodni. A választásokat két hónap mnlva tartják meg s addig a főkormányzó marad a sziget teljhatalmú ura. nz ERDŐ SZERELMESE REGÉNK Irta: ZRME GR EH Fordította: rtOSÖRVNÉ RÉZ LOLR (29) Bo feltette magában, hogy meglovagolja Dalé makrancos musztránját és most már komolyan dühös volt. A ló eleinte egészen jámbor állatnak mutatkozott. De rosszban törte a fejét. Egymásután hatszor dobta le már Bot a hátáról. Ennek a tragikus jelenetnek színhelye a tisztás egyik oldala volt, ahol sok helyen vastag moha fedte a földet és a magas, sásforma fü mélyén nedves, lágy volt a föld, hogy Bo túlságosan meg ne üsse magát. Dalé éppen azért nem tett reá kengyelt sem, mert igy nehezebb volt ugyan megülni a lovat, de viszont a lebukás sohasem lehet olyan veszedelmes. Bo nagy lelkesedéssel kezdte a próbát. Becézte, dédelgette, simogatta és elnevezte Po- ninak. Tudta előre, hogy nem fog simán menni a dolog, de mosolygó arcán egy szikrányi szorongás sem látszott, amint fölvetette magát a ló hátára. Póni gyönyörűen állt, mig Bo el nem végezte ezt a műveletet, de abban a pillanatban, mikor azt akarta, hogy tovább induljon, addig rugdalózott és táncolt, mig Bo végül lepottyant róla. Ez többször megismétlődött és Bo minden pottyanás után piszkosabban, kevésbbé mosolygó arccal, de annál mérgesebben kelt föl. Lassan fölébredt a vérében a nyugati ősök szenvedélye: le akarta törni a lovat minden áron. Most már nem tréfáról volt szó — nem arról, hogy gyermekes hiuságbós fölkeltse Dalé és Helen bámulatát. Most már csak verekedtek ketten: 5 meg a ló. Póni kapálódzott, földobta szép kis fejét, rúgta a földet két első patájáváV Aztán fölállt hátsó lábaira. — Húzza le! — kiabált Dalé. — Húzza le! Bo nem volt elég nehéz, de pótolta erővel ég végre sikerült lehúznia a ló fejét. — Most tartsa erősen a kantárt és próbáljon meg a hátára kerülni — kiabált Dalé. Jól vanl Látom, hogy nem fél tőle. Tudja ibjlí ó íb. Beszéljen hozzá és mondja meg neki, hogy a hátára üti, akár tetszik, akár nem, de azért legyen hozzá barátságos. Becézze kicsit És mikor már nem remeg olyan nagyon, fogja meg a sörényét jó erősen és ugorjon egyet, úgy, hogy félig már rajta legyen a hátán. Mikor aztán egészen fönn van, akkor tartsa a térdei között olyan szorosan, ahogyan csak bírja és kergesse meg kicsit! Ha Helen nem lett volna anyira megijedve, gyönyörködött volna ebben a mutatványban. De majdnem elsötétedett előtte a világ mikor látta, hogy Bo megragadja a kapálózó ló sörényét és ujjongó kiáltással a hátára pattan. Póni gonoszul lesunyta a fejét, fölrúgta két hátsó lábát és táncolni kezdett, de Bo a sörényébe kapaszkodott és most már nem esett le róla. — Sikerült, sikerült! — ordított Dalé. — Éljen! Most csak szorítsa a térdei közé... Vágjon végig egyszer a fején a kantárral.. Úgy, úgy! Ne engedje levetni magát... Most már meg fog törni. A musztáng körben forgott, szétrugta a füvet és mohát, vadul hánykolódott. Többször magasra feldobta Bot, de a leány nem engedte el sörényét és mindig visszaesett a ló hátára. A ló most hirtelen fölkapta finom fejét és csendesen állt ott. Bo diadalmasan fel- kiátott és Dalé visszhangozta a kiáltást. De az öröm még korai volt, mert Póni csak gondolkozott, hogy mit lehetne tenni?... Mikor kieszelte, hogy mit: — szépen megindult, nyargalt vagy tizenöt métert, aztán hirtelen megbotlott, két első lábára bukott és Bo elrepült a feje fölött. Mint a vízből kirántott béka terült el a földön. Szerencsére pocsolyában ért „földet" és csak annyi baj történt, hogy jó darabon csúszott az arcán. Helen torkából kitört a rémült sikoltás. Futni kezdett. Dalé hamarább ért oda, de Bo akkor már föltérdelve próbált kikászo- lódni a sárból. Nem lehetett ráismerni. Te- tőtől-talpig fekete volt az Iszapos kiesőktől. — Oh, Bo! Megütötted magad? — kiabált Helen már messziről. Bo nem birt mindjárt felelni, mert a szája is tele volt iszappal. — Phü! Platt! Phhlih ... - köpködött. — Csudát ütöttem! Dehogy! Nem látod, honnan kelteni fel? Dalé. ez a kutyafülü dög nem dobott ám le engem! Csak megbotlott, azért estem a fején keresztül! —• Úgy van — vigasztalta Dalé. — Derekasan meglovagolta. Aztán megbotlott ás vagy félmérfőldnyíre eddobta magát, mert hogy olyan könnyű. Szerencse, hogy ebbe a pocsolyába pottyant. — Szerencse? Mikor tele van az orrom meg a szám? Meg a szemem? Hubhh... J«j, jaj, csupa sár vagyok mindenestől! És tönkrement az uj lovagló ruhám! Végigtapogatta magát, mert nem látott. A hangján érzett, hogy mindjárt sir. Helen, mikor látta, hogy Bonak nincs semmi baja, nevetni kezdett. Soha életében nem látott még olyan furcsát, mint amilyen a húga volt, ilyen sárosán, maszatosan. — Nell... te haszontalan ... te .,, nevetsz rajtam? — kiáltotta mérgesen Bo és toppantott — Én?... H... hogy én nevetek?.., Oh, d,, d,, dehogy, Bo! — Nem látod, hogy csak... hogy csak... — Mit lássak? Te szamár! Tele van a szemem sárral 1 — kiabált Bo. — De hallom, hogy nevetsz! Megállj, majd visszaadom! Dalé is nevetett, de csak csöndesen és Bo, mert nem láthatta, reá nem is haragudott. Közben megérkeztek' a tanyára. Helen levetette magát a fűbe és kitört belőle a nevetés, hogy a földön hempergőzött. Dalé, amint rápillantott, reszketni kezdett, a visszafojtott kacagástól, de még mindig csak nyelte — még csak akkor is, mikor valami türülköző- fóle rongyot vett. elő, a forrásba mártotta és kezdte leiürülni veié a sarat Bo arcáról. Ezzel nem sokra ment, úgy hogy Bo oda vezettette magát a vízhez, letérdelt és nagy locs- kolással, mérgesen megmosakodott. — Az a dög nem törhette ki a nyakamat, hát legalább az arcomat sározta be, — mor- gott. — De majd adok én neki... — Felállt. — Kérem most a törülközőn... Oh, Dalé Miit! Hát maga is nevet?1 — Bo... Ne... haragudjon .., Én ,,, ho- boboho! És Dalé eltámolygott onnan, az oldalát tartva. Bo utána tekintett, aztán mérgesen Heleuhez fordult. — Akkor is nevetnétek, ha az a musztáng lelökött és halálra gázolt volna mi? Aztán lassan felengedett, a haragja. — Oh, az én szegény lovaglóruhám! Milyen sáros! De azért, Nell, mégis meglovagoltam azt a kutyafülü musztángot... Próbáld meg te, aztán nevess! Ha azt akarod, hogy ne haragudjak rád, segíts kitisztítani a ruhámat! Későn éjjel hallotta Nett, hogy Dalé Bodrát szólítja. Felriadt és megijedt De hiába haü- gatózott, nem hallott többé semmit ée nemsokára újra elaludt — Tóm és Pedro nyugtalanok voltak a® éjjel — magyarázta Dalé másnap a reggelinél. — Úgy látszik, pumák ólálkodnak a sziklák között. Hallottam a sikoltozásukat — A pumák sikoltanak? — kérdezte Bo. — Igen. És aki nem tudja, azt hihetné, hogy asszony sikoltozik halálos vergődésében. A puma kiáltása az érdőnek legször- nyühb és legvadabb hangja. Roy is ezt mondja mindig. Néha lehetetlen megkülönböztetni a női sikoltástól. A farkas üvölt A hangja vad, éhes, bánatos. De a puma hangja emberi és hátborzongató. Reggeli után arrafelé fogunk lovagolni. Lehet, hogy Pedro felkutatja a pumát. Bo, ha a puskája elé kerül lelövi? — Le én — biccentett Bo s a szája toli volt kétszersülttel. Nemsokára már lovagoltak is fölfelé a sziklák között, gyönyörű lucfenyők árnyékában- Helen sajnálta, hogy nem értek olyan helyre, ahonnan messzire elláthatott volna. Dalé hol völgynek le, hol hegynek föl kacogott a lovával, de nemsokára állandóan lefelé vezette őket. Végre, szétszórt facsoportok között, zöl- delő napsütés, apró tisztások következtek, ahol vékony vizerecskék csillogtak a napfényben. Dalé alig birta visszatartani Pedrót, A kutya nyomot érzett. — Itt valamikor gyilkosság történt — mondta Dalé és néhány megíehérült csontra mutatott a földön. A lucfenyő alatt néhány pamat szürkésfehér szőr is látszott. — Minek a csontja volt ez? — őzé — mondta Dalé. — Megölte és megette a puma. Még a koponyája is szét van roppantva, de lehet, hogy ezt már nem a puma tette. Helen megborzongott. A szelid kis őzre gondolt, odalenn, a Dalé Paradicsomkertjében. Átlovagoltak a fák között és füves rétre értek, amelyen szétszórva sziklák emelkedtek, némelyiket bokros bozót vette körül. Pedro ugatni kezdett, most először, mióta Helen ismerte. Nyakán felborzolódott a szőr és Dalénak szigorúan rá kellett szólnia többször is. A vadász leugrott a lóról, — Folytatjuk. —•
