Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-01 / 147. (2368.) szám
Tény az, hogy a pittsburgi szerződés létezik. Tény az, hogy annak szövege abban nem vitás, amely azt tartalmazza, hogy: „jóváhagyjuk a cseheknek és szlovákoknak a cseh tartományokból és Szloveszkóból álló önálló államban való egyesítésére irányuló politikai programot. Szlovenszkónak meglesz a saját tulajdon adminisztrációja, saját törvényhozása (svoj snem) és saját biróságaí.“ Tény az, hogy Masaryk professzor ezt mint a csehszlovák nemzeti tanács elnöke jóváhagyólag aláírta. Ugyanilyen vitatott a turócszentmártoni deklaráció értéke is. Nyolc évvel létrejötte ütem a Kmaa Matejov kontra Huseík ©Illeni periben vitaittelc először nyilvánosam, hogy volt-e ennek az autonómiára vonatkozó klauzulája, vagy eein? Fellángol az e körük vita a Tuka-perben is. A tanuk egy része, pl. Medveczky tud airről, hogy az autóm ómiáról ez értekezletem sző vök Razovszky arról, hogy a 10 évre vonatkozó megegyezés létrejött stb., tisztázva azonban a kérdés ma sincs, bár e deklarációnak már egész irodalma van. Tény azonban az, hogy a deklaráció már /ismertetett és nem vitatott szövege hangsúlyozza a wilsoni alapokon nyugvó önrendelkezés jogát és ezt aligha lehet az umiifikáoió legmerevebb képviselőjének is a szlovákok politikai célkitűzésében mindig élt autonómiáról való lemondásként feltüntetni. tonóm i álhoz, vagy olyan, mint amilyent az angolok adtak végre az íreknek, vagy a domíniumoknak, vagy, mert az életviszonyok eltérők, legyen ez itteni helyzethez simuló, az itteni talajból fakadó, önmagunk kidolgozta egyezmény? — De lege feren- da kérdés ez, amelytől még messze vagyunk, de, ha ez úton az itt élő magyarság egyenjogúságát, nemcsak papírom, de egyenrangú polgárokként való érvényesülését gyakorlatilag, tényleg, a közélet minden terén biztosíthatjuk, — a® abban való közreműködésre, törvényjavaslatok kidolgozására, egy- másközti és a kormánnyal való tárgyalásokra, és ba kell, a legszívósabb parlamenti küzdelemre mindenkor készek vagyunk. Ha pedig valakinek a lelkében felvetődik az a kérdés, hogy minek ez Az egész harc, amikor a tógabb horizontú államférfiak ma már az ilyen helyi törekvések fölébe a Páneurópa egyetemesen átfogó gondolatát helyezik, — erre a kérdésre csak a nagy i hapgon hirdetett, világmegváltó vezéreszmék: „a népek önrendelkezési joga" — „a kisebbségek ga- ,mutált védelme" stb. fölötti csalódásainkkal fedelek. Páneurójm egy csillogó Hdércfény, ami még mélyebben huzna be a mocsárba. Szép álomként indult, de ez idő szerint csak a hatalmasabb gazdasági erők és a nagyhatalmi politika eszik öze. Vallójában neun azért akarják, hogy Európa létét a szerencsétlen háború és még szerencsétlenebb békekötések eredményezte gazdasági lezüillés folytán fenyegető társadalmi felfordulástól és teljes összeomlástól, — hogy az erejük tudatára ébredt keleti népek meginduló és a régi nyugati kultúrát elsöprő áradattól megóvják, — amiért mindnyájunknak akarni kellene, — hanem, hogy a jelen politikai berendezést megmerevítve, saját, szültebb körű, önös érdekeiket a feltörekvő nemzeti erők lefogásával I biztosítsák. Ezért kedves az eszme a kisantantnak is, de nem lehet rokonszenves egyrészt a legyőzőiteknek, akik a népszövetségi egyezmény 19. pontjának eshetőségét, — az esetleg már tarthatatlanná vált állapotok, szerződések megraltoztatáeóra érvényesíthető jogukat, ei néni temethetik. — másrészt nem lehet rokonszenves nekünk sem, nemzeti kisebbségeknek, mindaddig, amíg ezen összefogás alapfeltétele: a népele közötti bizalom meg nem születik. Ezt pedig alulról kell felépíteni. Az egyes nemzeteknek előbb a határaikon belül élő népek között, azután az európai népeknek egymás közt. Tudjuk nagyon jól, hogy a mi törekvéseink a világesemények irányát és fejlődését meg nem változtatják, de ez kötelességünk felismerésében meg nem téveszt. A mi munkánk is hozzájárulhat a fejlődéshez. Mi népünk boldogulását akarjuk! Ennek alapját elsősorban az itt élő népek lelki harmóniájában keressük. Ennek elérése a első politikai és gazdasági ellentétek kiküszöbölése utján remélhető és ennek módja: a közös szülőföld egyetértő szeretető. Ezt pedig csak azok tudják átérezni, akik itt születtek, itt élnek, itt szenvednek, itt küzdenek, és itt remélnek. E közös munka egyetlen elképzelhető módja: az itt élő népek békés önkormányzata. Ezen a természeti törvényen alapul Szlovenszkó és Ruszinszív 6 au Ion óm ista törekvéseibe való bekapcsolódásunk. ■ — Befejező közlemény — KÁROLY KIRÁLY fiatal francia és amerikai szakértő barátainak élén hozzálátott Románia közgazdaságának átszervezéséhez Az erélyes nyilatkozat - Pánik a liberálisok kézit! Íz eddigi állapotok — Íz ©isiig siralmas helyzete Az államalakulás történetén végighúzódik a szlovákok önkormányzati igénye és az ennek igazodására előbb felsorolt események és ! Ínyek, ha a forradalmi viharok idej - ben nem is jutottak törvény- szövegezési tökéllyel fonmulázott államszerződésekben kifejezésre, kétségtelenül inditóokai voltak a cselekvéseknek. Az anfonomista szlovákok joggal hivatkozhatnak tehát ezekre, mint követeléseik kútfőire. A szlovákok autonomista törekvése azonban eddig erősen soviniszta. Hlinka azt hirdeti, hogy „Sziovenezkó a szlovákoké." Csak újabb nyilatkozataiban érinti a nemzeti kisebbségekkel való béke szükségességéi is. Ez az a pont, ahol a szlovenszkói autonómia kérdésébe mi is bekapcsolódunk. Ahol ez természete szeriivé válik, A prágai politikának t. i., ha jói megfigyeljük a történelmi országok politikai, társadalmi életét, gazdasági életnyilvánuláeaift, sajtóját, a vezető államférfiak ünnepélyes alkalmakkor tett nyilatkoztatadt stb., — valójában csak egy problémája van! A csehországi németekkel való viszony rendezése. Erre utalja őket közős gazdasági érdekük 6 a német birodalommal vadó szomszédi viszonyuk. A többit bagatellizálják. Lenézik. A szlovákok életérdekeiveil alig, a mienkkel egyáltalában nem törődnek. Nálunk Szlovenszkón azonban ugyanaz a helyzet az egymásrautaltság tekintetében, a szlovákok és a magyarok között, mint az úgynevezett történelmi országokban a csehek és a németek között. Itt a magyarok képezik M>. egyharanadát a lakosságnak, úgy mint ott a németek és a százados együttélés — és nem annyira a gazdasági helyzet kihasználása, — de a kölcsönös gazdasági nyomorúság, egymásra utal minket is. Amint éppen pár mondattal előbb érintettem, a mi életviszonyainkat nem is igen ismerik a Morván túl, nem is igen érdekli ez őket, és ha igen. akkor sem a mii érdekeink szempontjából. Épp azért természetszerű, ha a magunk sorsát magunk akarjuk intézni. Ez bizalmat, megnyugvást, megelégedést szül és az összefogás erőt ad. Innen a mi programunk: hogy „Szloven- szkó a szlovenszkóiaké" és ezért vagyunk a szlovákok mellett az autonómia iránti politikai küzdelemben. Ma messzire vezetne annak a taglalása, hogy ez az autonómia milyen legyen? Hasonlatos-e a Magyarország és Horvátország között volt közjogi auBeirlin, junius 30. A P. M. H. Legutóbbi számúiban jelentettük, hogy a lübecki Cal- me 11 e - szé ru m -te r ápia halálos következményei miatt, melyek világraszóló orvosi botrányt idéztek elő, bűnügyi vizsgálat induld Altstaedt dr. egészségügyi főtanácsos, Peycke dr. professzor, a lübecki kórház igazgató-főorvosa, a gyermekkórház vezető orvosa és a vegyészeti lábor a tórium alkalmazottai ellen. A vizsgálat elrendelését nyomozás előzte meg, amelynek eredménye, mint az most a nyilvánosság elé szivárgott, lesújtó a szérum terápiát alkalmazó és ellenőrző orvosra nézve. Megállapították ugyanis, hogy a Calmette-íéle szérumot utoljára április 25-én adta ki a laboratórium a kezelőorvosoknak és a szülésznőknek. A kiszolgáltatott adagok három táplálásra voltak szánva, amelyek között három-'három napi időnek káliéit eltelnie. Az első preparátumot tehát április 25-én, a másodikat Bukarest, iuniius 30. (A P. M. B. tudásitójától.-) Nincs nap királynyilaikozat nélkül. II. Károly egészen csodálatos agilitással feküdt bele az uralkodói teendőkbe és egykét hét alatt nyilatkozott a politikával és gazdasági élettel összefüggő valamennyi kérdésről. Egyetlen nyilatkozata sem sablonos, egy elleniben sincs diplomatikus többértelműség, némelyik egy enesen megdöbbentő nyíltsága és modern életfelfogása miatt. Egészen szokatlan, hogy egy friss uralkodó uralkodásának első heteiben oly intenzív érdeklődést tanúsítson a közgazdasági kérdések iránt s nyilatkozataival oly mélyen merjen belenyúlni a gazdasági élet méhéibe. Különösen a romániai gazdasági viszonyok között merész és bravúros az uj román király elánja s az a tempó, amivel a gazdasági kérdéseket felszínre veti. Egyik nyilatkozatában kijelenti, hogy úgy akar uralkodni, mint egy jó üzletember, a másikban amerikai üzleti metódusokat emleget és bejelenti, hogy amerikai köz- gazdasági professzorokat hívott meg, akik tanulmányozni fogják ennek az országnak gazdasági életét és tanácsot adnak neki az uj reális berendezkedésre. Amerikai üzletiesség, racionalizmus és el- balkánosodott gazdasági viszonyok — ez a kontraszt csak akkor mérhető fel, ha az ember itt él és látja, hogy eddig mily tehetetlen vergődés uralkodott a gazdaságpolitikában . De ennél a királyi nyilatkozatnál is meg28-án, a harmadikat pedig május elsején kellett előírás szerint a csecsemőknek beadni. Már az első adagnak halálos áldozata volt. Az elhalt csecsemőt április 26-án felíboncolták és kétséget kizáróan megállapították, hogy a halál a Calmette-szérumra vezethető visz- sza. A közkórház gyermekosztályán erre azonnal beszüntették a további szérum táplálást, arról azonban az illetékes orvosok megfeledkeztek, hogy a kórházon kívül kezelt, csecs elnöktől is megvonják a gyilkos adagokat. Ezek a csecsemők tehát már akkor kapták meg a második és harmadik adagot, amikor nyilvánvaló volt, hogy a szérum romlott és alkalmazása életveszélyes, A vizsgálat alá vont orvosokat, ezért, a mulasztásért nagy felelősség terheli és gondatlanságból elkövetett, emberölés címén folyik ellenük az eljárás. kapóbb és bizonyos körök előtt pánikos hatású volt a királynak az a megnyilatkozása, hogy ő csak vele egy stílusú embereikkel akar együtt dolgozni és az üzleti és gazdasági életbe bele akarja vinni az abszolút szakszerűséget. A királynak ez a tendenciája nem egészen uj, mert még aktív trónörökös korában op- poziciót kezdett a megcsökönyösödött gazdaságpolitikai rendszer ellen s ezzel magára haragította a gazdasági életet teljesen hegemonizáló Bratianmiék érdekeltségét. Károly király már trónörökös korában megkezdte a gazdasági puriükációt, mely el akarta söpörni a közéletből a politikai nevükből és hatalmukból monopolisztí- kus vagyonokat haráosolókat. Ezért kellett állítólag szenvednie és az intrika ezer meg ezer szálával körülhálózva elbujdosnia. Ez az oka annak, hogy most visszatérve a leg- kö v e tkeze teeebb&n megmarad a modem akarások hirdetőjének, és ez az oka annak a mélységes gyűlöletnek, amellyel ma is szemben állanak vele a politikai hatalomból kioseppeutek, a monopolisztikus gazdasági pozíciókat elfoglaló liberálisok. A király akarásának azonban nemcsak sajtóvisszhangja van, de a gazdasági életben komoly és nagyjelentőségű akciók vetik előre árnyékukat. Tudni kell, hogy a Romániában érdekelt külföldi tőke a műnkaibiztónság állandósítására hatalmas politikai faktorokat volt kénytelen bevonni igazgatóságaiba. Nyíltan és minden zsén nélkül foglaltak helyet Stórbey, Cantacurino, Ghica, Bran- coveanu, Bibescu hercegek és neves miniszterek, államtitkárok a nehézipari üzemeik, szénbányák elnökségeiben és igazgatóságaiban, természetesen igen olcsón megszerzett részesedéssel, sőt sokszor ingyen szerzett részesedéssel, valamint busás salláriumokkal. Ha például a legnagyobb és majdnem húszezer munkást és tisztviselőt foglalkoztató szénvállalatok igazgatóságának tagjait szortírozzuk, akkor az a furcsa megállapítás áll elő, hogy három külföldi tőkésen és egy mérn öle szakértőn kívül 14 különféle párt- állású politikus közgazdasági összeköttetéseire van a vállalat jövője felépítve. Ez természetesen azt jelenti, hogy ezeknek a politikus igazgatóknak kötelességük gondoskodni arról, hogy tízszeresen beinkasszálják az államom azt a 30 millió lejt, amibe igazgatósági tagságuk tantiém óimén a vállalatnak kerül. Ezek a politikai bázissal bíró közgazdászok gondoskodtak arról, hogy a „szeriőz" külföldi tőke ne tegye be a lábát Romániába s valamennyi anitiindusztriálie politikai machináció között legszédül.elegebb volt az, ami Románia legnagyobb kincsével: a peiróleummezökkel történi. A háború után a már megtelepedett antant- tőke a németek elkergető se után átfogó konoempolitikát vezetett be. A napi termelést 4D0Ü vagonra akarták fejleszteni, de erre a tervre mint a héjják rontottak rá a politikus gazdasági diktátorok és a legválogatottabb vexaturákkal üldöztek el mindenkit, aki európaáasan dolgozni akart. Tárgyilagos számítás szerint az elmúlt 11 esztendő alatt elmulasztott, sőt megakadályozott vállalkozási elmaradások következtében másfél millió lakos iparosodását akadályozták meg és ennek az eljárásnak következménye a szakértői mérleg szerint, hogy több mint 400 milliárd befektetendő tőke és 2 billió termelt érték hiányzik Románia nemzeti vagyonából. Ennek a politikának, ennek az üzleti abszurdumnak véget akar vetni Károly király. Ezért érezhető a pánik a liberális tőkecsoportok körében és erre vezethető vissza Bratianu Vintila politikai magatartása. Az amerikai közgazdasági professzorok, akiket a király ide meghívott, bámulni fognak. Mint ahogy bámulnak azok a fiatal francia mérnökök és pénzemberek, akik pár nap óta Bukarestben vannak, akik a királyhoz egész bizalmas barátság jogán járnak be s akikkel beható tanácskozásokat folytat az uralkodó. Ezek a fiatal erők lesznek a gazdasági reorganizációnál a király munkatársai. Érdekes és eredeti, hogy a főparancsnokságot a király a maga számára tartotta fenn. Megletemí! A „Nyiíoíi Könyv1u \ Prágai magyar költők lírai antológiája s \ <2)aroas Sános, Qyöry ®ezsö, Szenes Srzsi, Üozári <Dezsö, ; válogatott, legszebb versei T)zurányi Sászló elöszapcoal Az „Uj munka*1 kiadása Bolti ára 25* - Ke előjegyzésben 20*— Ke | Előjegyzésben megrendelhető a megbízottnál Walícvtinyi Samu Rimaszombat, (Rim, Sobota) ! Nyár u. 5. Végzetes mulasztás terheli a lübecki Catmette-halál doktorait v A szlovenszkói és ruszinszkéi autonómia jogi természete © Grossitiralti Géza dr. szenátornak az orsz. keresztényszocialista pártnak pozsonyi 1930. iunfus 25-i országos végrebüiébisottsági ülésén tartott előadása
