Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-27 / 169. (2390.) szám

'PRÄGAI -iMtAGkAR- H ! ftLAP 1930 juEits 27, vsaámaíp. 6 A ZENDÜLŐK Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR ßirai jegyzetek Valakinek, akit 'nagyon szeretek, leveleket irok. Legutolsó levelemben ezt irtom: évek óta úgy érzem, hogy egy lépésnyire van tő­lem, a halál, nem messzebb, csak egy lépés­nyire, csak ki kell utána nyújtanom a kezem, elérhetem és olyan megnyugtató, hogy üt van kőzetemben, mint egy üvegcse, amelynek tartalmát ki lehet inni. Mikor visszagondol­tam. a levélre, eszem-bejutott, hogy pár héttel ezelőtt szóról-szóra ugyanezt írtam. Mit fog barátom gondolni rólam? Kliséket irok, előre kicirkalmozott mondatokat és néha kétszer írom tévedésből ugyanazt. Vannak ilyen visz- szatérö konok gondolatok, megfészkelik ma­gukat és újból ki kell őket mondani. Miért gondolom ilyen szívósan újból ezeket — talán azért, mert sohasem kívánt,am annyi­ra élni mint most. Azelőtt úgy jártam a hidak fölött, mint aki arra vár, hogy elnyelje a mély­ség, most táncéivá megyek át a hidakon, az eget nézem és boldog vagyok. ser Verseimet olvasom, régi verseimet, újak nincsenek. Úgy nézem őket, mint meddő asz- szonyok, más asszonyok gyermekeit, elszorult szívvel, irigykedve, boldogtalanul. Oh szenve­dések most is vannak, de nem tudnak fetol- dódni szavakban. Úgy hiányzanak most a ké­pek, amelyekben felszáll és könnyű lesz a lé­tek i megnézi magát mint valami tűkörben. Feloldhatatlan most bennem minden,mint old­hatatlan ásvány. er Mire kívánom vissza a verseket, szenve­déseimnek apró, fényes tükreit? Nemrégiben még hogyan lázadoztam eUenükl Az ellen, hogy meg keli élnem dolgokat, rosszakat, fel­zaklat ás okát, csak azért, hogy formás, szép hangokat énekeljek ki magamból s ezek a hangok egymásba karoltak, mint fiatal leány- testvérek és vei's lett belőlük. 0 Egy fiatal iró panaszolta nekem a minap: Mindenki valamiféle anyaggal dolgozik, az iparos, a kereskedő, a festő, « szobrász, rr&n- denkt, az elsőtől az utolsóig, csak mi fogyaszt­juk, használjuk fel önőnmagunkat, mini vala­mi nyersanyagot. Felgyújtjuk magimloat, mint. egy fáklyát és égünk, égünk, míg el nem lobbanunk. Hát nem szörnyű ez? Emberekkel beszélni annyi, mint felgyújta­ni magunkban az o&eze* fényeket újból át új­ból. írni annyi, mini felgyújtani magunkban az összes fényeket újból és újból — fokozot­tan. Milyen jó egyedül maradim a csöndben, a sötétben — hallgatni. 0 Egy kisvárosból, ahol otthon vagyok, most kapom egy fiatal ügyvéd hirtelen haldiáinak hírét. A halál itt van közelünkben és mégis Egyes könyvekről nem igen szoktam önök elébe kerülő cikkeimben beszélni, — az élet jobban érdekel engem — s biztosan önöket k, —• mint a könyv, de most kivételt teszek ée egy könyvről irok a P. M. H. olvasóinak: Márai Sándor regényéről, mely mostanában jelent meg Budapesten, a Pantheon kiadásában. Nem az vitt rá ennek a cikknek az Írására, hogy Márai e lapnak régi és nagyon népszerű és te­kintélyes munkatársa, nem is a szokásos eszté­tikai kategóriák alkalmazása a fontos nekem, hanem az, hogy Márai könyve irodalmi érde­kességén túl különös és uj perspektívákat tár közös érdeklődésünk tárgya, az élet felé. Valaki, akinek odaadtam olvasni ezt a köny­vet, azzal hozta vissza, hogy érdekes könyv, kitűnő könyv, de — nem rokonszenves. Ugyan­ezt hallottam azóta többektől is, akik olvadták. Én nem érzem ellenszenvesnek, de azt hiszem, megtaláltam az okát, amiért mások annak ér­zik. Márai csaknem teljes impassibilitással tár­gyalja témáját, egy tudományos megfigyelő tárgyi áss ágával és pontosságával, nem árul el sem helyeslést, sem helytelenítést, sem szerete­ted sem haragot s olyan történetet, mellyel szemben az irodalom megszokott álláspontja az erkölcsi Ítéletet — akár fölmentő, akár elma­rasztaló — minden erkölcsi él nélkül mond el, minden konzekvencia levonása nélkül. Emellett olyan dolgokat mond el, amelyekről nem szok­tak beszélni — ha csak a modern psychoanali- tikusok nem —, sőt amelyek a köztudattal éles és szándékos ellentétben vannak. Ezért azok a dolgok, amiket elmond, meghökkentik az em­bereket s a meghökkenés könnyen megy át a bosszankodásba. Ebben az esetben illúziókat rombol le b mindenki szeret ragaszkodni az il­lúzióihoz. Az ifjúságról van szó s az ifjúság mindig az illúziók rózsaszín fátyolába burkolva tűnik az emberek elé. Ennek természetes oka van: az if­júságról azok szoktak beszélni, akik már nem ifjak, tehát az emlékezeten keresztül beszélnek róla, az emlékezet pedig mindig szépít, a ten­denciája a múltbeli bajoknak, csúnyaságoknak kíkűaxöböléee, vagy legalább is megszépítése. Harminc év előtti fogfájásunk » mulatságos anekdotává válik, u egykori rossz diák meg­hatott érzéssel megy el régi iskolája előtt, me­lyet gyűlölt, és unt és hajdani keserves elnad- rágoltatá&ok kedves emlékekké varázsolódnak. olyan messze van, minden alkalommal újból tudomásul kell venni. Felszívódik tudata az idegekbe és úgy megtépi az embert akár a vihar a hajó árbocát. Tudomásul kell vennem, hogy 6, aidt gyerekkorom óta láttam, (Ismer­tem, már nem jár, nem sétál, nem jár, most már csak mindig fekszik, a föld alatt fek­szik. A föld alatt, iszonytató. Innen a távolból vizionálom az egész halálesetet az agóniától, a temetésig. A városon egyszerre fut végig a fuir, a város egyszerre mint egyetlen ember fel­Ezért van, ha öregebbek a* ifjúságról beszél­nek, olyan színe, mintha nem emlékeznének arra, hogy ifjúságukban baj, bűn, megaláztatás is volt s a tizenötéves kor sem volt fenékig tejfel. Ez az illuzionizinus azoknak is megza­varja a látását és gondolkodását, akiknek dol­ga hivatásszerüleg foglalkozni a fiatalsággal. Pedagógiai műveltségűnk legnagyobb hiánya, hogy egy illúziók alapján elképzelt ifjúsággal operál s ezért nem tud meglátni sok olyan tényt, ami nélkül az ifjúság lelki élete ismeret­len marad. A mai kultúra s benne az irodalom is, a tudatosodás és tudatosítás felé törekszik, a természet és élet mennél szélesebb szelvényét akarja tudatába formulázni, de ez a törekvés nem mindig talál köztetszésre, mert az embe­rek nem mindenben szeretnek tudatosodni s jobban ragaszkodnak illúzióikhoz, mint »meny­nyire kívánkoznak a megismerés után. Ezért van olyan sokszor kedvezőtlen viszony a tudo­mány, vagy az irodalom s a közvélemény kö­zött. A tudomány és irodalom sokszor kényte­len megismeréseit ráerőltetni az emberekre 8 ha ezek a megismerések valóban megismerések, akkor ez a ráerőltetés minden kezdetbeli re- szenzust. félreháritva, előbb-utóbb sikerül. Márai megállapítása, amelyből regénye kiin­dul, az, hogy az ifjúság rosszul érzi magát ab­ban a világban, amelyet a fölnőtték számára kijelöltek és szigorú kényszerekkel körülhatá­roltak. ügy érzi, meg van fosztva szabadságá­tól, zsarnokság alatt tipródik, állandó megaláz­tatást szenved, tevékenységi ösztöne, melyet a fölnőttek világrendje vaskényszerrel olyan irányba terel, melyen nem szereit és nem kiván menni, kielégűletlenül vergődik, zendülésbe ke­rül és könnyen olyan irányokba tévednek, amely igen nagy erkölcsi és társadalmi mély­pontokhoz vezet. Hogy ez a zendülés a fölnőt­tek világa ellen megvan igen sok. a legtöbb fiú­ban. ugv az érettségi táján, az bizonyos igaz. aki objektiven tud visszaemlékezni ifjúkorára, az tanuskodhatik mellette. Ha egyébként eszes rossz diákot látsz, tudhatod, hogy szekundér az iskola kényszere, a bele-oktrojáK e őt nem érdeklő mindenféle tudnivalók elleni tiltakozás szimbólumai, ba a fiad konok makacssággal hallgatja intelmeidet és utána az ellenkezőjét csinálja annak, amit te kivin«* tőle, ba oda­haza hallgatásba, vagy hazndozásba burkolja magát a család túlságos érdeklődése, vagy kiabál, egyetlen dermesztő kiáltás. Amién lekákadnak a fejek, nagy csendesség Je*z és viszik a koporsói. Lépésrői-iépéere vUttUt a koporsót, egy dombig. Bradeknek Kisvárosiban nehéz, fojtó az élet, ée még ne­hezebb a halál: A mások haléla. Barátok és idegenek járnak-kehiek körülöttünk éveken át, mindig ugyanazok. Azután meghal valaki közülük és az olyom, mintha önön ételünk egy darabját ásnák el a temetőben. Szene« Erzsi. azasae pressziója ellen, gondolj arra, hogy ez nem más, mint zendülés apai hatalmad és általában a fölnőttek világa ellen. Nem öntudatos benne magában sem, inkább homályos ösztön, öntu­datlan szabadságharc, a saját emberi egyénisé­gére vetett szenvedélyes hangsúly. Ez a zendülés nem minden esetben, sőt rit­kán, bár nem olyan ritkán, mint ahogy hiszik —• szokott olyan szélső é& végzetes formát ölteni, mint Márai regényében. Az ő érettségire készü­lő ifjai egy külön világot épitenek föl maguk­nak s ezt megeröditik a fölnőttek világával szemben, a hazugság, kisebb-nagyobb lopások, gyermeteg ábrándozások és elképzelések erődít­ményeivel, formálisan szabotálják a fölnőtte- ket, tanáraikat, szülőiket, s az ezek »zemelát- tára lefolyó életük mögé egy furcsa és fantasz­tikus, az ő kezdetleges judlciumnknak és ta­pasztalatlan képzelődésüknek megfelelő máso­dik életet élnek, amelyben működésbe lépnek mindazok a Tomboló, társadalom- és erkölcw- ellenes erők, amelyek az éretlen fiatal lélekben szunnyadnak. Ez a kettős élet preparálja őket odáig, hogy mikor két természetellenes szexua­litása főinőtt hatása alá kerülnek, ugv szét­fröccsen a második életűk, mint a pocsolya, ax egyikük az öngyilkosságba bukik, a másikban tudatossá érik az addig vak homoszexuális ér­zés, — és valamennyien súlyos lelki sebekkel kerülnek ki a dologból. Ex bizonyára szélső eset, —< de nincs-e ax Írónak joga valamit, ami a szivén fekszik, szél­ső esettel demonstrálni, mint ahogy a laborató­riumban kutató tudós a baktériumokat olyan tiszta és koncentrált tenyészető kultúrában vizsgálja, amilyen a természetben sohasem for­dul elő? Márai ax ilyen tudó« módjára jár ei: a zendülő fiuk életét a lehetőségig elkülöníti a többi élettől, csak azt a tényt hagyja meg, hogy mindez a háború alatt történik, tehát egy izgatott és beteg atmoszférában, amelyben a fölnőttek élete is félre van fér dűlve, Mikrosa- kóp alá teszi a fiuk másik életét s vizsgálatá­nak eredményeiről olyan regényben számol be, melyet műfajilag talán kísérleti regénynek le­het nevezni. (Nálunk tudtommal ez ax eteő pél­da, a franciáknál vannak előzői.) Intensiv vizs­gáló. a figyelme mélyen penetrál s tisztán látja a szó, gesztus, arc, mozgás éa a lelki momentu­mok kapcsolatait, as érzékelhető jelenségeik mögött rejtőzködő érzékelhetetlen lelki valósá­gokat, a külső dolgok sxímbóütna értelmét a belsőkre nórve. A freadl paycboiógiábói huta! M, • oíya® eredményekre jut, amcáycfc nroratt- tékoean Igazolják ennek a pwychoíógtáaak tió- dalmi órtékesHbető voltát. Ha ax irodaSomnalt s elsősorban a regénynek föladatköréb© tarto­zik ax élotismeret intenzitásának gyarapításai, akkor Márai írói kvalitásain föWI is adott va­lami figyelemreméltót: komoly figyelmeztetési egy általában elhanyagolt, fontos Aetjefao- ségroL — A csórj* „Jóságos*. VmosőtM jeäwOfc OroezoTOzágibaa megeccüntették a roodkávOB hadi­adót, amelyet azoknak keilet* fizetni, akiket, imntlhogy a polgársághoz tartoztak, katonai azok gálákra nem bocsátottak. A szovjetk ormány egy- idejűleg efaendettóe, hogy a jövőben ezeket az em­bereket külön csapatokba osszák be és veMk kü­lönböző munkákat végeziteeeenek «JL gén lépeget, jobbra,-balra nézd égéi. Szép a.z élet. A másik oldalról átkiált a patikus: — Hová, fiskális ur, ilyen cum magno ap- parato? Most a patikus vagy mérgeket kever, vagy kiáll az ajtóba hivatásának fehér kabátjában, mint eleven reklám. Néz, hajlong, mosolyog és mindent szemmel tart. — Strandolni. Jó napkiír a, hideg víz. — Ohó! Várjunk csak. Én is, én is. Átkozott meleg van. Az egyetlen okos, amit az ember tehet: nyakig mer ülni a vízben. Ha­nem még mindig foga van a vizecskének. Az ember kétszer körüiuszik As csontig dermed tő­le. Csak a nők nem. Reggel belepottyannak a vízibe és este úgy kell őket kihorgászná. A női vérnek magasabb a hőfoka. Vékony a csont- r end .szerűik és több a hús rajtuk. Ezért bírják jobban. Az ügyvéd bodefekszik a homokba. — Beszélhetsz, patikus — gondolja magában és oda se hallgat. Néha fölemel egy kis kavicsot s a vízbe dob ja. De nem akárhogy. Előbb valami láthatatlan pontot vesz célba. De sohase tudja ellátni. A kavics átível csaknem a másik partig s mindig ugyanott fúródik a vízbe. Mert a láthatatlan célpont valamivel tovább van. Néhány várme­gyével arrébb. Egy másik strandon. De azért látni, hogy jó kedve van s a nevetése kacagva bukdácsol a viz színén. Mint egy hullám. Az ügyvédnek haragos lesz az arca. A másik ol­dalára fordul. Bánja, is ő most már. Teheti azt. amit akar. És ő is azt teszi, amit akar. Más nők it- vannak a földön. Például ott is. Lila palást hullámzik a vállán. Megáll, aztán a homokba temetkezik. Kinyújtja derekát s egy bátorító mosolyt küld hozzá. Az ügyvéd kedvetlenül le­süti a szemét Mert ami igaz, az igaz. Hol van ez tőle? Legalább egy volna, aki szebb nála. Bosszankodik, minek is foglalkozik annyit ve­le? Majd csak talál olyat is. Megpróbálja, pró­bálgatja elfelejteni. S megint kavicsokat hajigái a láthatatlan célba. A patikus felnevet, ö rá néz és gúnyosan ne­vetgél. Olyan vékony a hangja, mint a füz- fasip. S néha megreccsen valami a torka mé­lyén. Mintha megrepedt doh puffanna ottan. — No fiskális, te se vagy valami szép em­ber. Velem együtt. A patikusra néz. Úgy kapál ódzik a homok­ban, mint valami kövér pók. A karjai, lábai vé­konyan ereszkednek ki egy kövér hordóból, amit feketén borit be a trikó. Kövér tokája a mellére ereszkedik és zsírosán játszik fölötte a napfény. Verejtékes, kopasz fején egy légy lak- mározrik sétálgatva. — Hogy érted ezt? — kérdi bosszúsan. A patikus megrendíti magát s átgurul a má­sik oldalra. S tovább is gurulna, ha nem fékez­ne be könyökével. — Hát csak úgy, amint van — s megsimo­gatja fehér pipaszárait. — Te is csúnya fehér ember vagy, akár jómagam. Nem viselet ez nyáron. Még a bőrünk is szobalevegős. A höl­gyeknek az olyan bronzfickók tetszenek, mint ottan az is. Akiket megszivott a nap. De mi ketten?... Hogy ők ketten? Azt már mégsem. Igaz. hogy ő se barnább a patikusnál, de ha őt ha­marosan barnára öntené a napfény?... És vé­gignéz az alakján. Erős, csontos, izmos, nyú­lánk és sehol semmi fölösleges háj. S ha barná­ra öntené a nap, volna ő is olyan bronzfiokó. mint az ottan. — Hát persze — feleli kedvetlenül s beleiga­zodik a napba, hogy forró sugarai merőlegesen sújtsanak végig a testén. A patikus még belelubickol a homokba, az­tán a vizát is megpaskolja kissé, a talpával ver­desi, lassan a törzsét is megmenti kétszer-há­romszor, feje is eltűnik a viz ezine alatt e mi­kor kibukik, beleprüszköl a napba: — Brrrl... Épp elég volt Neked ee ajánlom tovább. A napból Í6 megárt a sok. Tavaly egy ismerősöm másodfokú égést kapott és belehalt. Az ügyvéd nem is felel, csak kéjesen meg­mozdul a napsugarak kellemes ölelésében. Majd ő megmutatja, hogy ö is tud lenni olyan bronz- fickó. S már Látja is, amint, az asszony a tárgya­lási teremben csadálkozva meregeti szemét: „Kálmán, alig ismertem meg, hiszen maga olyan, minit egy rézbőrü“. S kellemesen pihen rajta a tekintete, mintha viszahivná, de ő csak kurtán felel vissza: „Ugyan?“ Az izzó nap hővesszői pedig nesztelenül pat­tognak ezalatt az ügyvéd testén. Talán órák telnek el. Végre ő is ettfimdül. A fürdőkabinban ijedten néz a tükörbe. Sötétvörös arc néz vissza rá. Inge a bőréhez tapad s apró tüszurások kezde­nek égni a pórusaiban. De holnap majd olyan lesz, mint a bronz, vigasztalódik magában. Odahaza mosolyogva lép be az irodába. A kisasszony szinte felsikolt ijedtében. — Mi történt, ügyvéd ur? Tovább mosolyog, végigjárja a lakájt, meg­nézi magát minden tükörben. Mosolyog. Fog­sora fehéren villan ki vörös arcából. Ez holnap már olyan lesz, mint a föld. Csak a bőre ne égne egyre jobban és a homloka mint a tűz. Ha csak megmozdítja vállát a ruha alatt, fel kell szisszennie. — Másodfokú égés — és eTkomorodva gon­dol arra. amit a patikus mondott. ■ És nincs senki, aki törődne vele. A felesége szórakozik valahol. Néha hangosan följajdul. — Alighanem másodfokú égés. — Ne hívjunk orvost? — aggódik a kisasz- szony. Jozefán is bejön tauácek ózni. Borogatást ajánl, meg kenőcsöket. Sőt a pulzusához me­részkedik a keze. Aggódva csóválj* a fejét, meg mosolyog is. — Jaj, nagyságos ur, Ilyet csinálni. Hallgat, meg sóhajtozik. Engedelmeskedik Jozefinmek, meg engedelmeskedik a kisasszony­nak is. Hagyja, hogy ágyba fektessék, ö beteg, nagybeteg. Teste csillog a kenőcsök alatt. S az a borogatás a homlokán milyen jó. Mintha csil­lapodnék a fájdalma. Egy pillanatra. — Talán nem is fogom túlélni. Gondolkozik, nyöszörög, aztán panaszosan kiáltoz az iroda felé: — Kisasszony, kisasszony! — Az a levél? — kérdi ijedten. — Még itt van — e mintha mosoly lenne a kisasszony száján. Felsóhajt. Azt a levelet ugyanis egy ügyfél megbízásából irta. Egyelőre azonban nem kell elküldeni. De nem is erről akar most beszélni. Talán jó lenne, ha egy táviratot kflldenének a felesége után. — írja, kisasszony, írja: Másodfokú égéssel súlyos betegen, édesem azonnal utazz haza. Jozefán máris fut a távirattal. A kisasszony meg mosolyog magában, mert a távirat igy ment: „Nagyságos asszony, sürgősen tessék ha­zajönni, mert az ügyvéd ur nem bírja az egye­düllétet“. A beteg az első téti tett szobában már hal­kabban sóhajtozik. Égő teste olvadó kenőcsök közt fürdik s arca sötéten vörösük ki a boroga­tások alól. A konyhából nevetés hallatszik. A kisasszony és J öze fin nevetnek össze valamin. De már rom haragszik ezért. Sőt a légyre sem, amelyik az orra körül zümmög. Mosolyog, nyöszögve ne­vetgél, mert holnap már itt. lesz az asszony. ’ff?* mNIISIKA" zongorakészilö és hangoló XOnfS®!*® PailStóra® »psstkislawffi, ueca 5,0. Sajtáron csak ’-rllágmárkás zongorák es píaninók. Eladás eredeffcs gyáari áron. isis iiaví részlegre is. Kérjen díjmentes árajánlatot. HsaRgGEás, jártás - vídéhers es — ü&sft&nyctsa&B', g&rameiäwaB.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom