Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-27 / 169. (2390.) szám

2

1330 jo&ra 27, vasárnap.

litotta föl, hogy a költs égetésben mutatkozó 19 milliós fölöslegből rendezze a kormány sanyarú helyzetét a szlovenszkói és ruszin- szkói elbocsátott közalkalmazottaknak, — akiknek pontos névjegyzékét is egyidejűleg beszolgáltatta. A kormány kitért az embef- ri es seggel és igazságossággal alátámasztott szociális követelés elöl s ebből a magyar törvényhozók levonták azt a konzekvenciát, hogy a polgári koalícióval való tárgyalásoknak sem helye, sem értelme. Ez az igazság, a többi dajkamese.

*

ílunda ep is to Iájában külön fejezetet szentel az állampolgárság kérdésének. Nos, ha Sootus Viatornak nem volt még alkalma a maga leplezetteőségében megösmernie a prágai koalíciós politika mentalitását, úgy 5tun- da .jognnagy alázatából“ a legklasszikusabb formában megösmerheti. Mert abban az elképesztő csürés-csaivarásban, amellyel Stunda a békészerződésiben biztosított állampolgári jogot a kormány diszkrecionális jogává, sőt kegyévé akarja devalválni, megláthatja a hű tükörképét az állampolgárság kérdésében követett egész gyakorlatnak. Ez a felháborító beállttás — mint cikkem első felében rámutattam — még az aktivizmushan élen lovag ló „A NAP“ részéről is megbélyegzésben részesült s nagyon helyesen veti oda a pö- röiyargumentumot: hogyha a békeszerződésnek érvényes az a pontja, amely az uj határokról rendelkezik, akkor a határokon belül lakók állampolgári igénye sem vitatható, ment azt is ugyanaz a békeszerződés állapítja meg, nem mint kegyet, hanem mint jogot. Erre tehát mi nem is akarunk szót vesztegetni.

Hasonlóan frappáns 5tűndának az a beös- mo~ése. amellyel az állampolgárság kérdésében követett gyakorlat terén bizonyos periódusokat különböztet meg a változó politikai atmoszféra-nyomásnak megfelelően. Mindenesetre ez is fölemelő dokumentum lehet Scotus Viator számára, az atmoszférikusán szabályozott kisebbségi jogszolgáltatást illetőleg. Mint a politikai megértés s a kissé enyhébb atmoszféra eredményét és értékét könyveli ej Stunda a lex-DéTert. Pedig ha igazságos akarna lenni, úgy meg kellene állapítania, hogy ez a törvény nem egy kissé enyhe, hanem egy nagyon is tulfeszült atmoszférának méhében fogant, amikor a prágai parlament porondján világnézetek fizikai összecsapására került sor s a káoszból kibontakozó uj koncentráció első próbájának sikere után a magyar nemzeti párt a legélesebb formáiban kényszerűét te ki az állampolgársági javaslat napirendre tűzését. Tehát nem az atmoszféra enyhülése, hanem kritikus feszültsége és ennek a feszültségnek Szén t-lvány erélyével való elhatározott kihasználása hozta meg az állampolgársági kérdésben ezt a részdetere-dményt, amivel Stundának és pártjának nincs mit dicsekednie. Ami. szerep a csehszlovák agrárpártnak e, törvényalkotás körül jutott, az vajmi kevés dweőséget jelent, mert félmegoldást hozó kompromisszumba kényszeri tett egy alapvetően becsületes és helyes elgondolást, amit a magyar nemzeti párt állampolgársági javaslata száz százalékosan reprezentált.

Stunda, a politikai meteorológia professzora, a továbbiakban az állampolgársági agenda meg- lassudásáról beszél, amit szerinte a kötelező óvatosság vont maga után, de amely meglas- Hidást azután újból az állampolgársági ügyek rendszeres és következetes intézése követte, annak ellenére, hogy a magyar kisebbség vezetői kitartottak eredeti álláspontjukon, amely szerint — Stunda szavai — „a csehszlovák állam az idegen állampolgárok bizonyos csoporté j..: köteles saját állampolgáraiul elismerni“.

i:t elsősorban rá kell mutatnunk arra a súlyos fogalomzavarra, amivel Stunda az egész a.l.impHgársági kérdést kezeli. írásában foly- v.im. föl kísért az a jogi tévedés, mintha az álamnak minden esetben diszkrecionális joga 'rna, hogy megadjam, vagy megtagadja-e az állampolgárságot. Ez a tétel teljes tájékozatlanságot. ha ugyan nem tudatlanságot árul el. -Mert. ez a diszkrecionális jog egész terjedelméig] fonnál! azokkal szemben, akik a békeszerződések megkötése után költöztek az uj állam területére, de nem állhat fönn ebben a merev formában az államterület régi lakosaival szemben, akiket az uj unpérium már itt talált s akiknek állampolgárságáról a békeszerződések po- ziMv formában rendelkeznek. Szomorú, hogy a kérdés ilyen gyakorlati értelmezéséhen (Hondának igaza lehet, mert, hiszen nemrégen mond of. f ' nmga Slavik belügyminiszter, hogy rövid idő •ilaH közel 20.000 állampolgársági kérvényt intéztek el minisztériumában, már pedig magá- hanvévo ez az egy adat megdöbbentő perspektívában illusztrálja, hogy tizenkét esztendő óta családok tízezreivel, akiket, idefüz bölcső, tn dirié és sokszor temetőre való régi sirhalom, nz ősi földön a hontalanság kálváriáját, járat- i1.. TToI van meg Európában állam, amelyben ilyen hadseTegnyi ember nem lelné honját a hazában.

He hogy benne maradjunk a meteorológiai okfejtés légáramlatában, rá keTl mutatnunk a nyitjára a nagy titoknak, hogy miért volt 1927 körül lassú a?, állampolgársági agenda és miért gyorsult meg hirtelen 1920 őszén. A lex-Dére” elvan lavináját- indította meg a helügvminisztV t ómhoz intézett állampolgársági kérvényei- rmk. hogy a minisztériumnak körülbelül 80 000 aktát kitévő agendáiflhól egv ötöd az állam- f>o’gir*ági reszortra «n-H: és ennek az aktatömegnek a földolgozása egy osztályfőnökre és négy referensre hárult. Ez a túlterhelés és gyér teljesítőképesség involválta, hogy maga az ügyosztály uj munkaerőket igényelt * hogy kívánsága végre teljesült, annak is nagyon egyéni, de még jellemzőbb a magyarázata. A lex- Dérer ugyanis magábanfoglaija azt a rendelkezést. hogy akinek az állampolgárság iránt benyújtott kérvényéről három éven belül nem dönt a belügyminisztérium, annak részére az állampolgárság megadottnak vétetik. E ténymegállapításhoz elegendő hozzáfűznünk a másik tényt, hogy a belügyminisztérium állampolgársági osztálya immáron kettős személyzettel dolgozik e e két tény egybevetése kellő értékére szállítja le azt a belügyminiszteri kijelentést, amely 20.000 akta- lemorzsolásáró! ad számot, különösképpen, ha figyelembev esszük, hogy a pozitív és negativ elintézés arányáról a belügyminiszter ur nem tartotta szükségesnek a nvi Iván osság tájékoztatását.

*

Ami pedig Stunda levelének egyetlen konkrétumát, a református lelkészek állampolgárságát- illeti, arról talán jobb lenne hallgatni. Mi ősin érjük a korán kiérdemesült nagy tiszteletű Ur szereplését a szlovenszkói magyar Kálviniéban, és közelebbről a balsors-sujtotta paplakokban. A nagytiszteletü ur eldiosekszik azzal, hogy a szlovénszkói magyar református papok egy részével szemben milyen liberális szellem érvényesült az állampolgárság megadása és a kongnia megállapítása körül. De arról elfelejtett beszámolni, hogy mi volt ennek az ára. No«, mi megmondjuk nyíltan: a csehszlovák köztársasági párt kortesszolgálata, a magyar nemzeti mozgalom trambolinjáról való szaltomortá.lé, a lélekkel megváltott kényéi és közelebbről Stefan Stunda mandátuma. Mert itt a kulcsa a képviselő ur politikai karrierjének és csak sajnálni tudjuk, hogy nem rejti el valahová mélyre ezt a kulcsot — törődött öreg papok életalkonyából cinikusan kikényszeritett áldozatot —, hanem még hivalkodik vele és a saját, meg híven kiszolgált miniszterei mellére érdemül tűzi oda ezeket a szomorú, égő sebeket, ezt a fájdalmas füzérét a modem lélekszerzésnek. Pírba kellene szöknie a protestáns puritanizmusnak, hogy ez a notórius kortesszolgáíat még elismerés után kiált az egyház nemzetközi fórumai felé. És ne takarózzék a tiszteletes ur Zoeh püspök palástjával, mert a boldogult egyházfő, bár politikai utain nem kerülte el az opportunizmus módszereit, de palástja mindig tiszta maradt a lelki erőszaktételtől. Humornak is keserű, hogy még Stunda István halad tovább abban az erős meggyőződésben, hogy a „jóakarat és őszinte készség lehirja a taktikázást és a félrevezetést.“. Szóval mi taktikázunk, mi vezetünk félre, akiknek nincs más taktikánk, mint az igazság egyszerű és egyenes utjának követése s akiknek az az egyedüli politikai vonzóerőnk, hogy becsülettel küzdünk a nemzet egyeteméért, senkit nem áltatunk, hanem mindenkitől csak áldozatot kívánunk abban a szent erkölcsi meggyőződésben, hogy ez a sok áldozat egyszer nem prágai jutalmazásra, hanem prágai igazságtevésre talál. Stunda ur meredélyre tévedt, amikor a pártigazságot abszolút igazságnak érzi s ködös tekintete nem tudja meglátni már a meredélyt sem, de mégcsak saját lelkiismeretébe sem tud egy tiszta fölismerő tekintetet vetni. Hetvenkedvc számlálja elő az állítólagos 19.000 magyar .szavazatot, ami Slávik miniszterre esett.

Engedje meg Slávik György, hogy mi viszont a „népakaratnak“ ezért a trófeumáért csak sajnálni tudjuk. Lehet, hogy ezeket a szavazatokat. az apró nép adta. Az egészen apró nép, a ki« és gyönge lelkek, az a csekély alsórendii és ellent állásra képtelen réteg, amely mindig szabad prédája lesz a raffinált politikai mesterkedéseknek és a hatalom taktikájának.

*

Logikusnak éppen nem mondható levelében Stunda nem feledkezik meg a gazdasági kérdésekről sem s kedvezőtlennek mondja a Magyar- országgal kötött kereskedelmi szerződést. Hát már ezért is a magyar kisebbség felel? Ami pedig a felelősségrevonást illeti, hogy a mezőgazdasági válság orvoslását célzó törvényalkotásokban a magyar kisebbség képviselői nem vettek részt, ez szintén szófiabeszéd, mert hiszen csomóstól ott hevernek a törvényhozás asztalán a magyar törvényhozók javaslatai, amelyeket nem tartott szükségesnek komolyan mérlegelni az agrárérdekek többségi protektorátusa s ezekre való tekintet nélkül tette meg a válság megoldására kísérleteit, amelyek mindig csak szánalmas kompromisszumon alapuló félszeg és fél-cselekedetek voltak és a válság gyökere?, leküzdésére teljességgel alkalmatlanoknak bizonyultak. A felelősség áthárítása tehát merőben igazságtalan, mert hiszen a magyar kisebbség hatóereje számba se jöhet akkor, amikor ezt az erőt a dezindusztriálással s a földreform politikai mellékhajtásaként végre- : hajtott, telepítéssel régi nemzetgazdasági álla.- j gában valósággal elsorvasztották.

*

Fölényesen markolja össze Stunda a kisebb- j ségi problémák jelentős komplexumát, amikor j azt mondja, hogy a kulturális kérdésekről, a sajtóról stb.. stb. egész fejezeteket lehetne írni. Ebben azután teljesen igazat adunk a. kitűnő honatyának. Sőt abban is, hogy „a legcsekélyebb jóakarat megnyilvánulásánál közülünk bárki a hazugság sarával való megdobálásnak és becsületsértésnek, az igazság és becsületes szándékok elferdítésének van kitéve“. Csakhogy ez a mi igazságunk. Valóban az i« pompás dolog volna, hogyna részletesen boncolhatnék a földreformot és az ellene irányuló harcot. Tanúink Argentínában, Kanadában vannak.

£

És végűi a nagytiszteletü urnák varrnak különleges megjegyzései is. Azt mondja, hogy az intelligens magyar ember, ha jelontkenik az együttműködésre, nemcsak hogy meggyanúsítják. hanem nemzetisége és magyarsága árulójának kiáltják ki, nyíltan megbélyegzik, kijárják s társadalmiing is kénytelen viselni a kizárt és megbélyegzőt ember minden hátrányát. Szintúgy a mae.'ar földművest is, ha a közös munkára jelenikerik, kidobja a munkából a föl deem ra és megfosztja legszerényebb keresetétől

Ahány föltevés, annyi rosszindulatú inszimu- áció. Tisztázná szerefanők elsősorban azt, hogy mi az a közös munka s kik azoic, akikkel az együttműködés megbélyegzést von maga után. A nagy, a szélesebb szc ellátásban való részvételt és együttműködést többszörösen megbi- zonyitottáik már az arra leghrvaitottabbak, amikor a magyar katona és a miagyar adófizető polgár mellére kéretlenül odatüzték a példaadó kőte 1 ességbeIjesit és szignum laudlszsát Az elismei'ésneík ezeket a tényeit nyugodt tél- kiisrnerettel idézhetjük föl. A magyarság — fejlett államalkotó mivoltának megfelelően — a köteles szolgáltatásokban megadja az államnak mindazt, ami az államé, de — magyarságához hiven — a belső frontom megadja a nemzet számára, ami a nemzeté: a hűséget, a kitartást és a legfőbb nemzeti paramos teljesítéseképpen a szolidaritást, nemkülönben a csekély erőiből telő önsegélyt A nemzeti élet belső törvényein túl közös munkára és kooperációra való kötelezést csak osztálytársaival s gyámot it óival szemben érezhet. De sohasem azokkal a pártokkal és hatalmi szervekkel szemben, amelyek az asszimiláció hálóival fojtogatják nemzeti egyéniségét. Mert ez nem a megbecsülésen és az osztó igazságon alapuló együttműködés volna, hanem puszta kiszolgáltatottság, feladása a nemzet jogosult aspirációinak s könnyelmű és ellenszolgáltatás nélkül való beömiesz/bése a nemzet erőinek a csehszlovák tengerbe. Mi elhisszük, hogy az emeike dettebb hra das inti ideológiával szemben Stunda ur szemében ez az állampolgári hűség és lojalitás kritériuma, holott az a® objektiv igazság, hogy ez a magunk számára nem volna más, nemzeti öngyilkosságnál. Márpedig a mi eleven testünkből ne akarjon konjunkturafalatokat rágcsálni senki sem.

Mi 'boldogan üdvözölnők egy becsületes együttműködés lehetőségét, ha a nemzeti állam fikciója helyett egy ideális Svájc lehetőségeit látnék magunk előtt, amelyek nem kívánnak semmi föladást, hanem egy emelkedett állam horizontján egyforma értékmérést biztosítanak az állam keretei között jelentkező min den értéknek. S ezek kiteljesedése adja a legfőbb kincset, a honi eredőikből harmonikusan szétrétegeződő és összetevődő kultráf.

A csehszlovák agráréríelmi együttműködés nem alapul ilyen becsületes és igazságos nemzeti kiegyenlitésen. hanem pusztán a hatalmi önzésen, amely atxszorbeálásra törekszik, amely nem keresi a kisebbségi nemzet egyetemével való becsületes megegyezést és meg- béküílést hanem paródiájaképpen minden ilyen törekvésnek, csupán egyének és csoportok fölvásárlására tör s erre is csak azért., hogy a nemzet egységét gyöngítse és harci

A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben!

Leoego Napfény

Fürdő Diéta

Sceserövis,

Az igmándi keserűvé kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb

füszerüzletben.

Visszaérkeztek Bukarestből

a magyar delegátusok

Budapest, judus 26. A bukaresti mayyar-ramáa- jngoszlár gazdasági konferenciáról a magyar delegátusok ma délben visszaérkeztek Budapestre. A tárgyalásokról kedden tesznek jelentést a kormánynak. A kormányhoz közelálló helyekről hangsúlyozni kiyánják, hogy a tárgyalások nem voltak hivatalosak, hanem csak a gazdasági érdekeltségek megbeszélései voltak a terményárak megfelelő biztosítása céljából.

erejét paralizálja. Ezeket az egyenként fölvár sárolt embereket ás csoportokat, amelyek a nemzet, testéről leszigonyozva odabullanak a lépre, mi igenis mindig meg fogjuk bélyegezni, mint modem gyászmagyarokat, akik —- bármely szánandó emberi motívumokból is — árulóivá lettek egy gigászi küzdelemnek és akik & vegetációjukhoz szükséges cipójukat egy nemzet szenvedésének lángjánál akarták ' megsütünk

És itt ezeket a szomorú, szegény magyarokat legyen szabad Stunda tiszteletes ur szavaival arra emlékeztetni, hogy „nálunk annak a magyarnak megy a legrosszabbul a sora, aki a közössorsu munkára jelentkezik“. Stunda ur nem mondja meg, miért, de én megmondom: az áruló bére mindig hitvány hér, az áruló sohasem megy egéssember számiba, hanem mindig csak megfizetett szolgai eszköz, amit a oél- jukaiÜtudxSk kihasználnak és ha kifacsarták, elvetik, mint a citromot. Ez a törvényszerű sorstragédiája mindazoknak a magyar vérségit megtagadó közhivatalnokoknak, akik a sovinizmus versenyében tajtékzó és saját nemzettestvéreáket marcangoló szájjal ragadnak előre és ez a aorstragédia sújtja kórieb hetetlen törvényszerűséggel azokat az ujaág- irótársaimast is, akik az uj hatalom szolgák*- tában a legsötétebb Mefisztósserepre, a testvéri lelkek ki sértésére és kerítésére váUaű- koznak. Előbb-utöbb ken yérte lenül hagyja le őket az úton a legfőbb Diabohis cinizmusa — fizikai .nyomorúságban és bomlcftt, mando- só lélekkel, halálos kiforrottságban.

Ez a válaszunk Stefan Slundátmak, aki XBsaa átallotta, bogy belevonjon vádiratába berniünket is, akik távol a koujunlrturáík delelő jótól, szegényen és az állandó szegénység remény- telenségáben áUjuk a becsületes kisebbségi sajtó posztját. Bennünket nem kecsegtet knr- riér, számunkra nem ígérkezik koalíciós paradicsom, mert mi örökre eljegyeztük magunkat nemzeti igzaságamk aszkétáké» szolgálatával a a mi koalíciónk, amit életre szeretnénk hívni, a ezloveoszkói szegénység e a megfogyatkozott otthoni kenyér koalíciója. A dövi- denda, amit fizetni fog, ha Isten is úgy akarja, hogy fizessen: csupán és egyedül a lelkáis- meret tisztasága és a jőszándék adta nyugalom.

*

Stunda képv iselő ur irhát levelet bármenynyit Scotus Viadorhoz: a cím,zott mindig meg fogja érezni, hogy ezek a levelek nem a benső igazság erejével, hanem egy tovatűnt történelmi konjunktúra megtartása érdekében Íródtak és meg kell éreznie azt is, hogy a megfordult világban az erkölcsi igazság a mi részünkön van, a gyámolitás ma már bennünket illet s a skót vándornak, ha missziójához hü akar maradni, nagy-nagy kerülővel oda kell jutnia a mi szivünkig, a mi szenvedéseinkig.

Stunda képviselő urnák pedig be kell látnia, hogy aki egy kisebbséget becsületesen pacifiikálni akar, az nem nyúl a kortesszólamok és a lélekvásárlás konjunktúrái is eszközeihez, hanem emelkedetten az igazságot kell keresnie. Nem a kisemmizés fondorlatos útvesztői között kell bukdácsolnia, hanem a jóvátétel tiszta és egyenes útjára lépnie. Stunda talán a retorikai hatás kedvéért Scotus Viatornak a koalíciós kisebbségi politikával szemben emelt vádjait azzal igyekszik gyöngíteni, hogy önvádakat támaszt önmagával és az általa híven szolgált rezsimmel szemben. Úgy találja, hogy ha vétkeztek, akkor a gyengeségükkel és jóindulatukkal vétkezlek. Seo- tus Viator számára nagy tanulság lehet, hogy obejiktiv és javító szándékú vádjai mindössze ilyen szubjektív és ködös önvádakat váltottak ki, amelyekből a farizeus hamis igazsága. csökönyössége és javithata/tlanaftga diagnosztizálható. Ha Standéban és társaiban pislákolna még a lelkijsmerel szikrája, ugv szívre tett kézzel kellene meakutpázniok azért a sok vétekért, amit a magyar kisebbség exisz- tenciája ellen elkövettek. De mert erre a férfias be ösme résre, de mégánikább az ethos®- paraácsolta megtérésre képtelenek, ei keld i-z- tulniok. hogy helyet adjanak egy tiszttiltabb rendnek, amely a szenvedő magyar kisebbség eleit megnyitja a veritas et jus útját. A Stepan (Hondáknak az a sorsuk, hogy az aa erő morzsolja öissze őket, amely ellen a .eg- többet vétettek: az igazság.