Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-25 / 167. (2388.) szám
JPMBHHEWWMMBBMMBBBMMnilfnBTTrTBTOirTffTgBTnrn h<&k meg, de rendkívül sokan kaptak; eu- ly»« sebeket. Róma, július 25. Avelline tartomány utjain az automobilok végeláthatatlan sora kígyózik és a kocsikon a földrengési katasztrófa súlyos sebesültjeit szállítják Nápoly és Avelline kórházaiba. Még ma délig sem sikerült hiteles és megbízható áttekintést szerezni a katasztrófa pusztításának mérlegéről, amennyiben a földrengés a telefon- és táviró vonalakat összerombolta és tiz tartományból egyáltalán semmiféle hirt nem lehet szerezni. A földalatti telefonkábel-több helyütt megszakadt, a felsővezetékek oszlopai széttörtek, vagy meggörbültek, a dróthuzalok elszakadtak. A vasútvonalak is igen sok helyütt megrongálódtak, de már tegnap sikerült a Nápoly —Foggia és az Ancona—Brindisi közötti közlekedést helyreállítani. Mivel a magasabban fekvő helységekből semmiféle hir nem érkezik s a vasúti forgalom is megszakadt, most autókon próbálják ezeket a külvilágtól elszakított telepeket felkeresni. Ostiában és Capodiclinoban számos repülő is felszállt, hogy különösen azokról a területekről hozzon jelentéseket, amelyek kapcsolata a külvilággal teljesen megszakadt. A repülők fényképfelvételeket is csinálnak a katasztrófasujtotta területekről. A katasztrófa egyenesen gigantikus méreteket öltött volna, ha éppen a földrengési veszélyekre való tekintettel Olaszország ezen részén nem az egyemeletes házak vannak divatban, amelyek építési módjában is a célszerűség érvényesül. A szakértők most véglegesen megállapították a földrengési kalasztófa kiinduló pontját, az úgynevezett epicentrumot. Ez Melfi vidékén van, ott ahol a salernoi vasútvonal keresztezi a Potenzába vezető országutat. A hipocentrum, vagyis a felületnek a rengési központ feletti pontja egy magas piaión volt. Tegnap délután négy óra előtt tiz perccel Melfiben és a környező falvakban újabb földlökést éreztek, amelyet 6 óra 33 perckor egy másik gyöngébb lökés követet. Az első rengés megint pusztító hatású volt a Melfi közvetlen közelében levő Ripcandido- ban, ahol több ház összeomlott. Az olasz távirati iroda jelentése szerint az országul mentén épített melfii villanegyed romjai között még nagyon sok holttestnek kell feküdnie. A temetőből á városba vezető útvonalon hatalmas repedések vannak. II. jk.Frigyes hétszázéves restaurált kastélya most teljesen romokba dőlt. az ERDŐ SZERELMESE REGÉNY Irta: ZRNS GREY Fordította: ttOSáRYNÉ RÉZ LOLR (46) — Ha nem akarod is, elmondom — erősítette meg a lelkét Heten. — Lásd át végre, hogy ez. az ember igazi férfi, hogy ... — De én gyűlölöm! — Bo, én azt gyanítom, hogy ez nem igaz. — Bizony igaz, bizony igaz! — Akkor nagyon furcsán viselkedel, Bo és még furcsábban beszélsz. — Nell, Talán bizony az ő pártját fogod velem szemben? A pártját fogod ... ennek az ... ördögnek! — Igen! — mondta szigorú komolysággal Helen. — Máig magam sem ismertem igazán, de most tudom, hogy igazi férfi, hogy ez alatt a három hónap alatt, amit itt töltött, igazi csodákat vitt véghez, amiket én magam se méltányoltam eddig s amelyekért ő semmiféle hálát nem várt. Nyílt, egyenes jellemű, önfeláldozó ... — Hallgass már. Nell! Hallgass! Fogadjunk, hogy szerelmet vallott neked is ... — Ne beszélj ostobaságokat! — szólt rá Heten szigorúan. — Hanem azt mondhatom neked, Bo, hogy, ha szerelmet vallana nekem, jobban megbecsülném, mint... mint valaki más, aki felnőtt hölgynek és roppant okos teremtésnek képzeli magát, pedig meggondolatlan gyerek! Bo fölemelte könnyes, hol égő, hol sápadt arcát. — Én is szerelmes voltaim bele, de most már gyűlölöm 1 És gyűlölni akarom mindig! Halálig! Ne is beszélj róla egy szót sem többet! Erre Nell elmondta, hogyan ajánlotta fel Car- michael, hogy megöli Beasleyt és hogy, amikor ö megtiltotta neki, azt mondta: ha Beasley bántani meri valamelyiküket, megteszi a saját felelősségére. Bo újra Helen nyakába borult. — Oh, Nell! Miért is mondtad ezt! Most megint szeretem... Jobban szeretem, mint azelőtt! Helen szorosan magához húzta, m ölébe ültette és megpróbálta, vigasztalni, mint azokban az alig múlt időkben, mikor Bo bá/nala még egészen más természetű volt. — Persze, hogy szereted— mondta lágy hanítftku junus <40, peniok. w iiiHimiiiuiuifflynmrnmTr iw A mezőgazdasági és kereskedelmi szakértők az agrárállamik együttműködését javasolják a felkeresi konferencián A csehszlovák „figyelők" felbcrifiák a megállapodásokat?- - UMAX JLMJK.' JT JL i. JrOiAih Legpusztítóbb hatású volt a földrengés a* 1300 méter magas Monté Wulturenak, ennek a kialudt tűzhányó kráternek környékén, amely MeMi, Rión ere és Barile között fekszik. Egy másik nagyon súlyosan elpusztított terület az avellinoí országút környéke és a Sa- lerno—Benevento vasútvonal melletti vidék- Árián ó ban és Irpin iában több templom beomlott. San Sessio Baronia városát a földdel egyszintűvé tette a rengés. Róma, julius'24. A katasztrófa romjainak eltakarítása közben tragikus jelenetek játszódnak le. Sok esetben egész családok estek a földrengés áldozatául. Egy asszonyt nagy fáradtsággal még élve szabadítottak ki a romok közül. Mielőtt elvihették volna, utórezgés reszkettette meg a talajt, egy hatalmas épületkőkocka lezuhant, az asszony koponyájára esett és azt szétlapitotta. A mentők igazán életüket teszik kockára a veszélyeztetett munkálatok közben és máris sok áldozatuk van. A földrengés központi területén a szétrombolt községek vigasztalan, megrázó képet nyújtanak. Csupán egy pár ház maradt sértetlenül, az épületek egész sora viszont kő és romhalmaz, amelyből kisértetszerüen emelkednek ki a több száz éves nemesi paloták vastag, magas falai. Az egyház is nagy károkat szenvedett, mivel rendkívül sok templom omlott össze. SanBartolomea városkában a szó szoros értelmében egyetlen kő sem maradt a másikon, azonban csodálatosképpen egy középkori várkastély teljesen sértetlenül áll a romhalmaz közepette. Egyes községekben, mint Acjuironiaban és Villanovaban, amelyekben egyetlen ház sem maradt lábon, nincs olyan család, amelynek nem volna halottja. Nápoly híres katedrálisának fala több helyen megrepedt. Ca.prib.an és a nápolyi öböl környékén fekvő szigeteken nem volt kár. Nápoly lakossága, amely a tegnapi éjszakát is a szabadban töltötte, tegnap egész nap a katedrálisban volt, bogy Nápoly szentjéhez, Gennarohoz könyörögjön. Négy és hét óra között a lakosság sürgető követelésére s szentnek ünnepi ruhába öltöztetett szobrát a dóm előtti térre tették ki, s a tömeg térdreborulva, sírva könyörögve vette körül a szobrot. Róma, julius 24. A belügyminisztérium csütörtökön délután összeállított katasztrófamérlege szerint a halottak száma 1778, a sebesülteké 4264. Teljesen rombadőlt 3188 ház, mig 2757 épület súlyosan megrongálódott. Bukarest, julius 24. A tegnap délután tartott szakértői értekezlet azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy mily intézkedéseket tehetne Magyar- ország, Jugoszlávia és Románia a mezőgazda- sági termények árának följavitására. Ezúttal a tárgyalások egészen reális mederben folytak. Mert bizonyos, hogy a csatlakozásra fölhívott ipari országok csak akkor adnak vámkedvezményeket a dunai agrárállamoknak, ha ők viszont preferenciái is vámokat kapnak s az ilyen kérdésekre vonatkozó tárgyalások nagyon elhúzódnának, mert az egész vámpolitikai rendszer megváltoztatásáról volna szó, ezért igazán gyakorlati kérdés tehát az, hogy az agrárállamok egymás között szabályozzák a gabonakivitel kereteit s megszüntessék a mai helyzetet, amikor ugyanis az éles kon- kurrencia az egész volt monarchia területén a világpiaci paritás alá szorítja az exportgabona árát. Az exportkeretek fölállításával legalább 2.5 pengővel magasabb gabonaárakat lehetne elérni. Mert egyelőre az egyes kormányoknak kell állást foglalni a javaslatokhoz, ezért az uj kiviteli politika ősz vége .előtt nem igen valósítható meg. Annyi szivárgott ki a konferenciáról. Bogy a vámkedvezmény nehézsége miatt főleg az export-mennyiségek kontíngent-a-lására gondolnak. A konferencia egyébként véglegesen megegyezett ama módszerekben, amelyeknek alkalmazásától a három ország termékeinek kedvezőbb értékesítését remélik. A konferencia háromtagú -szükebb bizottságot alakított azzal a föladattal, hogy szövegezze meg a plenáris konferencia határozatait. É bizottság tagjai: Nickl Alfréd dr., Magyarország képviselője, Fiija Milivoj, Jugoszlávia és Caesar Popescu, Románia képviselője. A bizottság a konferencia mai záróülésén terjeszti be jelentését. Megállapodtak abban, hogy a meghatározott módszereket közös válaszjegyzékkeT ismertetik. amelyet a három résztvevő állam a népszövetség vámtarifakérdőivére ad. Bukarest, julius 24. Az agrár konferencia tanácskozásait ma délelőtt 11 órakor folytatták. Madgearu kereskedelemügyi miniszter egy órakor ebédet ad a delegátusok tiszteletére. Való-. színű, hogy a záróülést ^csütörtökön délután tartják. Bukarest, julius 24. Kornfeld Móric báró magyar delegátus a bukaresti agrárkonferenciáról a Magyar Távirati Iroda bukaresti levelezője előtt- a következőkben nyilatkozott: A záróülés alkamávál jegyzőkönyvet vesznek föl, amelyben az eddigi határozatokat megszövegezik. A konferencia kívánatosnak tartja, hogy az őszi értekezlet megtartásáig a három ország mezőgazdasági exportintézetei egymás közt érintkezést tartsanak fönn és adják meg egymásnak a szükséges tájékoztatási. Bukarest, julius 24. A reggeli sajtó, amely ha eddig nem is nagy lelkesedéssel, de mindenesetre némi jelentőségteljes várakozással irt a készülő konferenciáról és a dunai agrárblokk előkészítéséről, most váratlanul szembefordult a konferenciával és azt az álláspontját propagálja, hogy egy esetleges megegyezés hátrányos volna Romániára és Jugoszláviára, mert a hegemóniát minden bizonnyal Magyarország ragadná magához. Ismeretes, hogy a csehszlovák kormány megfigyelőket küldött ki az előkészítő tárgyalásokra, akiknek álütólag sikerült puccsszerű megállapodást létrehozni a jugoszláv és román delegátusokkal. A megállapodás szerint egyik állam sem fogja ratifikálni a sinajai konferencia határozatait s azokhoz Csehszlovákia sem járul hozzá. Egyes román lapok azt írják, hogy ilyenformán a tárgyalások jelentősége, valamint a várható eredmény alig lesz több a nullánál.-------------------------------------------------------li lább zavargások Indiában London, julius 24. Sikarturban a tömeg polgári engedetlenség mozgalmának folyamán meg akarta akadályozni, hogy az égetett bort elszállítsák az elárusitóhelyekre. A hinduk rávetették magukat a boroshordókra, mire a rendőrök botütésekkel akarták szétzavarni őket A tömeg fölgyujtotta a hordókat 8 kifosztotta az efármitóhelyeket. összeütközésre is sor került a rendőrök és a tüntetők között és többen megsebesültek. ram gon. — Tudtam én ezt már nagyon régen, örülök neki. Hanem szeszélyes voltál, kicsikém, megbántottad ... Játszottál vele és játszottál a többiekkel is ... Oh, Bo, attól félek, hogy nagyon haszontalan, kacér kis teremtés voltál mostanában ... gr — Én ... én igazán nem kacérkodtam ... amíg nem kezdett él zsarnokoskodni. Éppen úgy tett, Nell, hidd el, mintha az övé lennék! Aztán, hogy megmutassam, hogy - ebből nem eszik, hát... Igazán kacérkodtam azzal a Tur- ner-fiuva-1... Akkor ő megsértett engem ... Halálosan megsértett- Nell... Oh, gyűlölöm, gyűlölőim! — Ne csacsiskodj, Bo! Most mondtad, hogy szereted. Egyszerre nem lehet valakit gyűlölni is, szeretni is. — Mit értesz te ahhoz! — kiáltotta Bo. — Hogyne lehetne? Hallgass ide! Láttad már, mikor a cowboy ok a lasszóval megfogják a vad lovat és megfékezik? — Igen, láttam. — Van fogalmad arról, micsoda erős egy ilyen cowboy? Micsoda karjai, izmai vannak? Mint a vas! — Tudom, kicsikém. — És tudod azt is, milyen vadak ezek a cowboyok? — Meglehetősen vadak. — Jól van. Már most képzeld el, hogy szépen állsz az uocán és tisztességesen beszélgetsz, mint úri hölgyhöz illik és egyszerre neked jön egy ilyen vad, bikaerős cowboy, az arcodba szuszog, magához szorít úgy, hogy azt Mezed, minden csontod összetörik, még visítani ee bírsz, aztán ... aztán ... megcsókol!... Helen önkéntelenül hátrahajolt, úgy nézte Bo lángoló arcát, viliámló szemét. — Nahát! — kiáltotta Bo. — Tudom, hogy veled ezt senki sem merte megcsinálni! Akkor hát ne beszelj nekem! — Oar-michael elmondta ezt is — mondta Helen és igyekezett, hogy ne mosolyogjon. Bo úgy ült egyenesre hirtelen, mintha nyárfiat nyelt volna. — Igen? Elmondta? És talán bizony még ebben is neki volt igaza, nem nekem? — Nem volt igaza. Meg ifi mondtam neki, hogy rosszul ceeíekedett. Hanem, Bo ő igazán nem akart durva lenni. Én úgy látom, annyira, cl volt keseredve, hogy nem bírt magával s arra gondolt, hogy, ha már el ifi vészit, legalább egyszer megcsókolhasson. Úgy látszik, Bo, nem ok06 dolog, ha idekint a Vadnyugaton játéknak veszik a leányok a s-zerelmet. Ezek nem olyan városi gavallérok. Könnyen történhetik valami baj ée hidd el, Bo, aggódom érted ée érte. Amellett pedig, akármilyen furcsa is, egy csöppet sem bánta meg, amit tett. Pedig igazán van benne sok gavalérosság és finom! elküség, akármilyen vad ée szenvedélyes ifi. Ée, Bo, légy őszinte önmagáddal szemben. Igazán gyűlölöd azóta, vagy ... vagy még jobban szereted? Bo eltakarta az arcát. — Oh, Nell... Tudod, úgy éreztem egyszerre, hogy nagyon szeretem ... Túlságosan ... és akkor haragudni kezdtem és gyűlölni akartam ... és... gyűlöltem... De most már nem birom gyűlölni többé. XVII. FEJEZET Mikor végre megérkezett a tavasz ée a hegyoldalak zöldülni kezdtek, a patakok vígan csörgedeztek mindenfelé és a legelőkről messzire elhallatszott a lónyerités, az öreg A! Auchindoss már egy hónapja pihent a földben. Helen úgy érezte, mintha sokkal hosszabb idő telt volna el azóta már. Sokat dolgozott ebben a hónapban, egész világa nyit meg előtte az uj kötelességeknek, de szabadabbnak érezte magát valamiképpen, nem kellett alkalmazkodnia az ingerlékeny, szeszélyes, szegény öreg emberhez. Fájt neki ez a tudat — de mégis így volt. Beasley neon jelentkezett egyelőre és Helen lassan hinni kezdte, hogy Carmichael csalj túlzott. Lassan érteni és szeretni kezdte a dolgát. Büszke volt reá. Csak most tudta meg, milyen nagy a birtok tulajdonképpen. Több volt-, mint kétezer hold. A szép, várszerü ház a dombtetőn s körülötte a végeláthatatlan mezőségek, erdők, hegyek, síkságok, patakok és tavak, a megszámlálhatatlan marha, ló, birka — mind, mind az övé volt s egyre jobban örült néki. Egészen boldog azonban nem tudott lenni mégsem: a lelke mélyén ott lakott a homályos aggodalom Beasley miatt, ami az első napon költözött belé s azóta sem bírt megszabadulni tőle. Derült, gyönyörű márciusi reggel volt, amikor Helen kijött az udvarra, hogy érezze a vidám napsütést és a friss, fenyőillatu szelet, amely onnan jött,' a vadon vidékéről... Minden, mindéi) reggel arrafelé tévedt első pillantása, minden reggel azt nézte, olvad-e már a hó a sziklák között... Nem, égy hajszálnyival sem lett keskenyebb a fehér vonal... é« Helen nem akarta bevaHam magának, miért sóhajt egyszerre olyan nagyot. Patkódobogás hangzott. Bo jött lóháton az istállók felől. Mintha csak rá akart volna ijeszteni a ménjére, olyan vadul vágtatott. A kerítésnél Carmichael ált égnek terjesztett két karral, hadonászva és Helen ©ejtette, hogy újra veszekedtek. Amióta Bo megvallotta Helennek, hogy szereti a fiút, soha nem beszéltek erről a dologról, de Helent nem nyugtalanította az, hogy látszólag még mindig haragban voltak. Bo különben megváltozott, igyekezett segítségére lenni Helennek és olyan tartózkodó és komoly volt néha, bogy alig lehetett ráismerni. Bo visszarántotta a zablát a lépcső előtt, hogy odaszokhasson Helennek. Újdonatúj szar- vasbőr-lovaglónadrág volt rajta, amit maga varrt. A világosszürke, vörhenyeges foltokkal pettyezett különös öltözet nagyon jól állt neki. Most már senki sem nézte volna fiúnak, nagyon kifejlődött és meg is nőtt a télen, de azért a szeme éppen ugv villámlott, mint azelőtt. — Nell! Te megmondtad annak a...annak a cowboynak, amit titokban kellett volna- tartanod? — Én? Mit mondtam volna meg? — Hogy ... hogy és szerelmes vagyok bele ... Neki ahhoz semmi köze! Miért mondtad meg? — Áknodoi, Bo. Egyetlen szót nem beszéltem neki róla. Miért? Mi történt? — Oh, olyan ki ál Ihatatlan! Bo többet is mondott volna, de közben odaért a cowboy. — Szép jó reggelt, Nell kisasszony — köszönt. — Éppen most mondom ennek a kislánynak, ennek ,a nyakas kis ... — Ne hívjon engem így! — vágott a szavába Bo viliámló szemmel. — Parancsára. Éppen most mondom neki, hogy okosabb lesz, ba nem lovagol olyan bolondul a világba, mint máskor, Nell kisasszony, valami baj történhetik és akkor... — Maga nem parancsol nekem! — förmedt reá Bo. — De valaki csak parancsol? — adta vissza a kölcsönt Carmichael. — Én nem is szeretnék parancsolgatni magának. Nem lehet valami jó mulatság. Miattam ugyan ellovagolhat akár az apacsokhoz... Tessék! Hanem én Nell kisasz- szonynak dolgozom, ő parancsol mindnyájunknak és neki tudnia kell mindent, lw ha ő azt mondja, hogy nem megy el, akkor itthon marad! Bizony, kislány! Azért isi
