Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-22 / 164. (2385.) szám

<1 Az'öregnyugdijasok egyen|ogiisItá^áréI szélé kormáisyreiifielet I. szakasz. A. Az állami és államosított vasutak alkalmazottai. I. A nyugdíj és ellátási illetményekre vonatkozó rendelkezések. 22. §. (1) A jelen rendelet 46. §-ában megálla­pított naptól az 1927. március 5-én kelt 15. számú kormányrendelet 69. 70. 72—77. és 82—82. §-ainak intézkedései az államvasutak ama hivatalnokaira, alhivatalnokaira és al­kalmazottaira, s ugyanannak a kormány- rendeletnek 125. §, 126. §. 3. bek. 127. 130— 132. §-aibau s amennyiben az utoljára emlí­tett paragrafus a 76. 77. 81. és 82. §-okra utal, úgy a 70. §-ban is foglalt rendelkezések az államvasutak ama provizórikus alkalmazot­taira érvényesek, akikre az 1927. 15. sz. kor­mányrendelet vonatkoznék, ha nyugdíjba nem helyezkedtek volna, vagy a szolgálati viszony nem lett volna velük felbontva akár annak hatályossága előtt, akár ugyanannak hatá­lyossága idején, azonban az 1924. 286. sz. törvény 16. s hasonszerüen a 13. §-ának ren­delkezése szerint, ha az érvényes nyugdíj- szabályzatok szerint nyugdij (ellátási) Illet­ményre igényük van. (2) Az 1. bekezdés intézkedései az állam­vasutak amaz alkalmazotti csoportbeli alkal­mazottaira is vonatkoznak, amelyek az 1927. 15. sz. kormányrendeletben nincsenek föl­sorolva, azon alkalmazottak kivételével, kik­nek fizetési és szolgálati viszonyait külön szolgálati vagy munkaszerződésekkel szabá­lyozták. (3) Az 1. és 2. bekezdés intézkedései ha- sonszerüleg érvényesek az államosított vas­utak ama nyugdíjasaira s amaz alkalmazot­taira, kik az államosítás és az 1927. 15. sz. kormányrendelet hatálybalépése közötti idő­ben nyugállományba helyeztettek, illetve akikkel a szolgálati viszony akkor felbonta­tott, az Aussig-teplitzi vasút és a Bustehradi vasút alkalmazottaira illetőleg az államosí­tást ól a va sutügyi minisztérium 1925. 40796. számú rendeletének s a Borzsavölgyi vasat alkalmazottait illetőleg az állaimositáfctól a v a sutügyi minisztérium 1928. október 5-én kelt 11.235 sz. rendeletének hatálybalépése napjáig nyugdíjba helyezett alkalmazottakra is, II. A nyugdíjalap megállapitásáda vonatkozó előírások. 1. Hivatalnokok. 23. §. (1) Az államvasutak hivatalnokai nyugdíj­alapjának meghatározására döntő az a szol­gálati osztáy, amely az 1927—15 száinu kor­mányrendelet szerint annak a státusnak felel meg, amelyhez hivatalnok a tényleges szol­gálat befejezése napján tartozott; ha a hiva­talnok ebben az időben egyetlen státushoz sem tartozott, úgy annak a státusnak megfe­lelő szolgálati osztály a döntő, amelyhez 1918 október 28-án az álilamvasuti előírások szerint tartozott volna, ha a tényleges szol­gálatot már korábban nem fejezte volna be, (2) Ha az 1. bekezdés szerint nem állapít­ható meg a szolgálati osztály, úgy annak a státusnak megfelelő szolgálati osztály a döntő, amelyhez a hivatalnok 1918. október 28-án ama elővégzettsége szerint tartozott volna, amellyel abba a szolgálati viszonyba lépé­sekor rendelkezett, amelyben a tényleges szolgálatot befejezte, vagy ha ez se állapít­ható meg, úgy a tényleges szolgálat befeje­zése napján való szolgálati beosztás az irányadó. Ha a szolgálati beosztás sem álla­pítható meg, úgy a fizetési törvénnyel meg­állapított legalacsonyabb szolgálati osztály a döntő. 24. §. Az államvasutak hivatalnokai nyugdíjalap­jának meghatározásánál a jelen kormányren­delet 2—5 §§. hason szerű intézkedései sze­rint kell eljárni. Azonban az 1927—15 számú kormányrendelet 84—86 §§-nak rendelkezé­seiből folyó módosításokkal; emellett III. sta­tusbeli hivatalnokok úgy bíráltainak el, mint a III. a. statusbeli hivatalnokok, ha a nyug­díj megállapítása számára döntő fizetést a III. a. status szerint a vasutügyi miniszté­rium 1921 szeptember 24.-én kelt 53.924 sz. körrendelet szerint állapították meg, külön­ben a III. b. status szerint történik az elbí­rálás. (Folytatjuk.) ii,iu» jiii i NanaHnHwgHMUH’JHiMaafcHSMMManBHBMaHMBMmiiiriiiiiiiannai Kovács Nagy András kalandjai Nagyiratostót Irkuckig Tizenöt évvel ezelőtt harcbaszállt az oroszokkal és azóta mindig hadiállapotban volt — Hogyan lett a nagyiraiosi parasztból torzonborz szakálla muszka cseléd és miként változott át ismét kajlabajusza magyar zsellérré — Barabás Béla dr», a csodatevő magyar táltos Őrizetbe oett szépségkirálynő Tálraniiitijírliáza, július közepe. Egy lapból olvasom. Friedl Miéi a soproni Köz­ponti Autogarázs könyvelőnője feljelentést tett a rendőrségen, hogy egy kirándulás alkalmával kirabolták. Két útonálló megtámadta és kloroform­mal elaltatta. A ritikiiljét, amelyben hivatalos pénz volt, ellopták. A nyomozás megindult és kiderült, hogy az egész rablótámadás esak mese. Friedl Micike Sopron legszebb leánya. Miss Sopron. Országos szépsógkirálynőjelölt megtört és vallott. Zokogó kis szavakkal ismerte be, hogy Miss Sopronná választása és a pesti versenyen való rész­vétele alkalmával szüksége volt toalettekre és azo­kat bizony a Központi Autogarázs pénzéből csinál­tatta meg. Ennyi az egész hivatalos jelentés. Hozzá jön meg az, hogy Friedl Micit Sopron legszebb leányát őrizetbe vették. Hát kérem, emellett nem lehet csak úgy elmenni. Ebben a tragikus végű szépségkirálynöválasztásban, nemcsak Miss Sopronnak, Friedl Micikének a sor­sa. de sok minden más is benne van... Friedl Mici bizonyára nemcsak szép, de tehet­séges szegény leány volt. Szorgalmasan tanult és a kereskedelmi után nem protekcióból lett belőle a Központi Autógarázs könyvelőnője. Olyan kis ábrándos hivatalnokkisasszony volt, akinek nem mondták, hogy „kezétcsókolom", hanem „kiszti- hand". Mert ilyenek az emberek. Biztosan volt egy­két selyemharisnyája. Egyedül mosta, nehogy a nagy mosásban leszaladjon a szem. Különben is nagy- mosás ritkán volt. Micike születésnapjára plüssel bevont manikűrkészletet kapott. Egyedid lakkozta a körmét és három koronás shampon-porral mosta a haját. Micike, amikor bekönyvelte a két tartalék gumit, meg a hordó benzint, arról ábrándozott, hogyan lehetne pénz nélkül férjhez menni. Határo­zottan állítom, hogy tisztességes volt. Ez ter­mészetes, azért könyvelt abban a sötét garázsban. Mondhatnám úgy is, hogy nagyon tisztességes volt. Ezt bizonyítja, hogy lopott. Ez nem vicc. Csak egy nagvon tisztességes, nagyon szép nő juthat ahhoz, hogy az életbevágóan fontosnak látszó selyem­ruháját, amely életét tette tönkre, lopott pénzből készíttesse cl. Nem tisztességes nők, nem lopással jutnak el a toalettekhez. Ez a Friedl Mici, egy rendes, tisztességes leány volt. Komolyan. ^ aló- sziniileg nagyon szerette a mozit és a színházi kép­telenben rajongással olvasta a csodálatos Eollce Royce kocsis karriereket- De azért szorgalmasan könyvelt ott a garázsban. Ha nem úgy, a mai munkanélküli világban mehetett volna. Azért az igazi emberséges komoly vágya mégis csak a férj­hez menés volt. Két szoba. Esetleg egy kis cseléd. Lehet, hogy szerelmes is volt. Az is valószínű, hogy egy kicsit csókolózott. Sokan megfordultak az uccán utána. A komoly tisztességhez azonban szó sem férhetett. A pontos könyveléshez sem. Ha a selyemharisnyájával baj volt, szépen bestoppolta, „Leányom — mondta a mama — elsején ideadja a fizetését. Jó gyermek.'' Aztán történt a baj. Friedl Mici túlságos izgalom­mal kezdte nézni az egymásután lezajló szépség- versenyeket. Nem volt elfognlt saját magával szemben. Lehet, hogy a megválasztottak képei vol­tak rosszul, elmosódottan közölve. Friedl Mici bele­nézett a tükörbe és olyasmit gondolt, hogy „Egy ilyen versenyen én is résztvehetnék'1. így kezdő­dött. Friedl Micikének, a soproni Központi Auto­garázs kis könyvelőnőjének lelkében kigynlt a freudista tudatalattiságban lappangó vágynak ezer színes varázsa... Arra Igazán nem gondolt, hogy a sok ragyogásnak is fekete az árnyéka. A mama ugyan mondta. Nem használt. Friedl Micikének sziik lett a könyvelési iroda. A szentimentálisán elképzelt, ha nem is parkettes, legalább felfestett padlóju szoba is. A könyvelésben mondta a főnök ur, hogy „kisasszony az olajat összetévesztette a csapággyal". Friedl Micike a kereskedelmit jelesen végzett könyvelőnő, aki elsején a fizetést pontosan odaadta a mamának, nem látott semmit. Odaállt az előkelő soproni jury elé és ő lett Sopron leg­szebb leánya. A Központi Autogarázs könyvelőnője elindult a felfelé való lecsúszásra. Ez egy kicsit furcsa kifejezés, de az ilyen kis hivatalnoldeányok- nak, meg kalaposkisasszonyoknak a látszólagos magasságban van a valóságos mélység. Itt a szanatóriumban, az ember mindent elolvas. Még azt a pesti színházit is. Abban láttam Friedl Micinek a fényképét. Alá volt Írva. „Miss Sopron". Nem látszott a könyvelőség rajta. A stoppolt selyem- harisnya sem. Szép nagys&emii leány ez a Mici. Igen finom, szabályos az arca. Akkor mosolygott. Rendkívül szép ruhája volt. Arra igazán nem le­hetett gondolni, hogy egy ilyen szép toaletté, az — lopás. Merem állítani, hogy Friedl Micike sem gondolt rá. Hisz a szombati, vagy vasárnapi ruha, igazán nem volt való egy szépségkirálynőt választó jury elébe járuláshoz. Micikének ugyan eszébe jutott egy pillanatra az a csúnya szó, hogy lopás. De aztán mosolygott. Eszébe jutott, hogy milyen nevetve fogja elmondani a főnök urnák „Nézze jó ember". Az igazán büszke lesz rá. Majd a mama is más­képpen fog beszélni... Hja, ilyenek azok a gyö­nyörű álmok ... Sopronban meg Is volt a nagy ragyogásos győzelem. A főnök nr máris kedvesebb volt. Mindenesetre nem lesz könnyelmű és egyelőre lejár a garázsba. Kedves lesz. A lapok ngy fogják Írni, hogy Miss Sopron, az ország nj szépség­királynője, egyenest az irodából utazott Pestre. De azért még egy toalett. Pest.. Színházi ragyogás. A mama nem utazott fel. Jobb Is. A nagy bizottság... A tükör összetört. Lehet, hogy a bizottság nem volt igazságos. A szépségkirálynőből ismét Friedl Micike autogarázsos könyvelőnő lett. Szomorúan intett,. Kór most már erről beszélni. Vissza Sopron, fii. osztály. Jaj, a pénztár. A toalettek a vulkani­zált, kofferbe. „Látod, megint a mamának volt igaza, gyermekein." Vacsora, a délről megmaradt főzelék. Rollce Royce. Lefeküdni. M^ kellene halni. A !ő­Arad, juliu? \%. Nagyi ratos Arad megyében van, Irkuck pedig, — amint az Strogoff Mi­hály kalandos utazásából ismeretes — Kelet- Ázsiában, túl a szibériai hómezőkön. És Ko­vács-Nagy András iratosi zsellérember az 1915-ik szörnyű esztendőben felhúzta magára a honvédmundért, megcsókolta az asszonyt meg a három gyereket és harcbaszállt a muszkákkal, akikre pedig nem is igen hara­gudott. Addig lövöldözött valahol Wolhyniá- ban Kovács-Nagy András honvéd, amíg egy­szeresük a muszka is megsokalta a dolgot és Miklós cár kiadta a parancsot: „Élve vagy halva hozzátok elém azt a Kovács-Nagy An­drást, mert még kipusztitja a hadseregemet." És igy történt, hogy az iratosi három gyerek kajlabajuszu apja Oroszországba került, a cár ménkü-nagy birodalmába. Bő volt neki ez az ország, lötyögött is benne Kovács-Nagy An­drás. Egyik városból a másikba ütődött, amíg végre elkerült Irkunkba és alkonyaikor arra­felé bámult, amerre Nagyiratost sejtette. Na­gyot, bánatosat sóhajtott: — Hej, te jé Isten, be messze is elzavartál a hazám tájától... Azalatt az iratosi zsellér- viskóban.. . Az aradmegyei sáros ki's faluban az asz- pzony és a gyerekek könnymarta, pírosszegé­nök ur. A selyem ruha. A könyvelés. Rémes e» a szédülés. Friedl Micike feltétlen tisztességes leány volt. g * tisztesség marad. Az kell. Már megint csak egy szegény leány. S nincs más. inkább kloro- formos rablóhistória. Jött a tragikus befejezés. A leleplezés. A Friedl Micike, Miss Sopron. Szépség- királynőjelölf. A tolvaj könyvelőnő. A soproni fog­ház. Ki a hibás? JAK SÁNDOR. lyü szemekkel, zavartan pislogtak a nagy vérzivatarba, figyelték, mikor kerül elő on­nan a golyóverte mezőkről András gazda, aki — fene tudja, miért — összeakaszkodott a muszka cárral. Aztán gyütt a levél, hogy ne várják haza Kovács-Nagy Andrást, mert bi­zony hadifogságba került. De az iratosi zsel­lérházban mégis csak tovább várták a fo­goly honvédet, hátha vége szakad egyszer a nem jő világnak. Vége is lett, de K. Nagy András nem került elő a nagy ramazuriból. Várták egy évig, kettőig, hat, hét esztendeig, kaptak is vagy három levelet tőle magától, amelyben tudatja, hogy cselédsorban tartják, komisz dolga van, de nem eresztik haza, sőt még asszonyt is akarnak a nyakába varrni. A falu vénei erre azt mondták Kovács- Nagy Andrásnénak: — Menjen csak be a komaasszony Aradra! a Barabás méltóságos úrhoz, az mindig sze­rette a szegény magyarokat, meg osztán nagy ur, főispán is volt, talán miniszter is. Ha ü nem tudja visszahozni az Andrást, akkor ott rohad meg Muszkaországban. Ördöge van az észt követnek És a komaasszony be is jött, alázatosan in- stálta ősz Barabás Béla urat, aki aztán neki is látott a dolognak. Mivel azonban Szovjet- oroszországgal nem vagyunk kellemes dip­lomáciai viszonyban, Barabás Béla a magyar külügyminisztériumhoz fordult, merthogy a magyar állam védelmében kallódott el ira­tosi Kovács-Nagy András közhonvéd. És jöt- tek-mentek a pecsétes írások, küldték a ke­resztlevelet meg a személyleirást az orosz- országi észt konzulátushoz (Magyarország sincs beszélő viszonyban a bolsevistákkal). Erre aztán az észt konzul elkezdte keresni Kovács-Nagy Andrást abban az irdatlan nagy 1930 július 22, kedd. mwmmmmbpbbbw—HwnjninniBftnBBBSMAWíiiiiwnwnin— országban, ördöge volt az észtnek, mert rá is akadt Irkuckban, amint éppen havat lapátolt a város szélén, pedig idehaza Hatoson már erősen tavaszodon az időt Ez év májusában. azután levél jött Barabás Bélához a bukaresti magyar köveitől, aki örömmel újságolta, hogy az észt kolléga elő­kereste ám a muszka sokadalomból Kovács- Nagv Andrást, a magyar kormány már el is küldte neki az utazási igazolványt, El van in­tézve a dolog, vissza is küldi az iratokat és köztük Nagy András fényképét is, amelyik most készült az irkucki fotográfusnál. Meg­ürült a hírnek rettenetesen Barabás Béla, be­rendeli Aradra az asszonyt, mutatja neki a levelet meg a fényképet, lett nagy sirás-sivi- tozás. Az a fránya ürkucld fotográfus Nézi, nézi Kovács-Nagy Andi'ásné a fény­képet, de leesik az álla és reszket ám a szá- jaszéle, amikor mondja: — Jaj, méltóságos uram. ez nem az én uram. Kukuljak meg, ha ez Kovács-Nagy An­drás, aki tizenöt esztendeje, hogy elballagott Nagyiratosról. Valami muszka zsellér lehet ez a zsidó, de nem a gyerekeim apja... Oh, édes jó Istenem, nem akarsz te segíteni raj­tunk ... Sirt az asszony, mint a záporeső. Hogyne. A fénykép torzonborz szakállu, bőröves, csizmás muszka parasztot ábrázol, valami vad kozákot, aki gyermekvért iszik. Nagy Andrásnak pedig szép, szelíd, kajla bajusza volt, amikor elment... — De az irás mintha az uramé volna. Ak­Csizi Jód Bróm 6yóg3'viz| A kontinens legerősebb jód-bróm forrásai. Kérje az ivókúra használati utasítását. CsízHirdő. jj taaMmwaGawaMBBMM—m—mgM»>UMuiflr«CTre«ciaac.'<»^8a5s.^-^rjiw kúrát a Nagy András betűi. Hazaviszem a képet meg a levelet, méltóságos uram, majd odahaza a sógorokkal, szomszédokkal jobban kiokosodunk a dologban. Napokig járt az irkucki fotográfia kézröl- kézre a faluban, összeültek a bölcs öregek, a szapora nyelvű szomszédasszonyok, tárgyalták, szapulták a nagy esetet, képzeletben levet­ték a kozák mundért a fényképről és akkor mindnyájan ráismertek Kovács-Nagy An­drásra. — ö az, sógorasszony, higyje el, hogy ő az. Csak egy kicsit el anyát] anodott a messze ide­genben, oszt nem vót, aki gondozza szegényt. A kupaktanács megállapította a személy­azonosságot és most már az egész falu izga­tottan várta az eleven Nagy Andrást. Kovács Nagy András hazavetődik A múlt hét szerdáján, késő este tíz óra tájban kopogtattak az iratosi zselLérviskő ab­lakán. A falu kutyái majd lehúzták a késői jövevényt, a szomszédok összecsődültek a nagy lármára és Kovács-Nagy Andrásáé resz­kető kezekkel gyújtotta meg a kormosfejü petróleumlámpáét. Félt is nagyon, de szive sarkában ott reszketett a reménység is. •. hátha az András jött haza. Kinyitotta az aj­tót és egyszerre tele lett a kis földes szoba emberekkel: a szomszédok tódultak be egy marcona idegen után, akit mintha csak az irkucki fotográfiából vágtak volna ki... Ko­vács-Nagy András felszabadult hadifogoly tért vissza, haza, tizenöt esztendő múltán Irkuck- ból Nagyiratosra. Az éjszaka senki sem aludt Nagyiratoson. Nagy eset volt — meggyütt az Andris a há­borúból. — Kovács-Nagy András alig győzte szorongatni a sok kezet, felszippantani a ti­zenöt éve nélkülözött hazai levegőt, az asz- szony szavát, a gyerekek félős csókjait. (De megnőttek az istenadták 1 A kis Jxilcsa sze­gény meg is halt három évvel ezelőtt.) Har­madnap aztán Kovács-Nagy András leborot­válta tta a szakállát, amúgy kajlabajuszosan ünneplőbe öltözött és az asszonnyal bejött Aradra Barabás Béla méltóságos úrhoz, meg­köszönni illendően az ő nagy jóságát. „Befejeztem a háborút** Barabás Béla dr. előszobájában találkoz­tam a messze útról hazajött Kovács-Nagy An­drással és a feleségével. Ugv ültek ott, mint a mátkapár, amely a jegyző urat várja, hogy összeadja őket. Kedvesek voltak így megvi­selten, bánattól, gondoktól, szenvedéstől ütő- dötten is és a szemükben egy újra kezdődő életremény szikrái villőztak. Azt mondja az ember: — Na, csakhogy ón is befejeztem már a háborút. Azt hittem, sohasem lesz vége már. Tizenöt esztendeig voltam hadiállapotban, tessék elhinni, még úgy is sok lett volna, ha selyembe-bársonyba járattak, tejbe-vajha fü- rüsztöttek vóna a muszkák. Hej pedig... De közbevág a boldogan piruló „menvees- ke“: — Ne firtassuk most már a vótat, az a fő, hogy hazakerült végre édes lelkem. Ott kezd­jük majd, ahol tizenöt évvel ezelőtt elhagy­tuk. Két perc múlva Barabás Béla kezeit szo­rongatják. Egyik a balkezét, másik a jobbat. És a robusztus ősz vezér, mint a csodatevő magyar táltos, meghatottan teszi össze a két dolgos kezet.., Gárdos Sándor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom