Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-20 / 163. (2384.) szám
1930 juliue 20, vasárnap. Júliusi látogatás a huculok tavaszánál Irta: RÁCZ PÁL Hit, kérem, szép helyen lakik. Mondhatom, hogy szép helyen. Ha valaki nem tudná, elárulom! Ott lakik a máramarosi Kárpátok között Pohos hegyek oldalán; oty, ahol még a hire-s Tisza i* osak amolyan kölyök-folyé ... Eszembe se jutott volna, hogy meglátogassam, de ez a rettenetes szárazság, ez az elviselhetetlen hőség, ez a virágillattalan nyár, ez a por és por és por... Mondhatom, szívesen fogadott. Egész kincses udvartartása rendelkezésemre állt. Nem igen volt még újságíróval dolga. Inkább a költőkhöz szokott. Ez volt az oka, hogy nem is igen tudtunk elbeszélgetni. Fenséges pompáját szótlanul élvezni igen jó volt. Szinte szerettem volna hajlékot építeni a hüs árnyékba és hallgatni, hallgatni, hallgatni... Először is azt kérdeztem tőle: —* Felséged hogy érzi magát, itt a hegyek között, amik reggelenkint a napfényben füstölögnek és tigv hordják arcukon a fakunyhókat, mint szép leányok a kellemetlen bibircseket?... Rogy ótzí magát, mikor a Tisza ielosac&og a sziklák közül é« a cifrainges, széles tüszős hűen! férfiak, fejszével a vállukon, elindulnak a teftoskariogós hegyi utón a havasok felé, ahol a szeMd jchuyij legel? ... Nem keTemeÜen ex Felségednek. A. tavasz nem felelt. Megnézte magát naptökre ben és illatos szellő-kezével végig&imo- gatta milliónyi virágait. Látszott rajta, hogy egészen szokatlan kérdésekkel leptem meg. ő, aki jó páx százezer éve nyaral itt Mára- marosban, sohasem gondolt arra, hogy kritizáljon. ö jött, mindig pompásan és fényesen és a marcona hegyek tekintete ellágyult, arca elmosolyodott, mindegyik kitárta testét és alig, hogy lefolyt- róla a hó-lé, megjelentek helyébe a fii vek és virágok ... Mig nálunk lent, a síkságon kemény bűz? szemek peregnek ki a. kalászból és -szomorúan bólogat a sxarkaláb a tarlókon, addig idefönt, a tavasz teljes pompájában virít. A levegő otyan, mint egy droguériáé, melyben csalogató illatokat szórtak szét. Most kezdődik az első kaszA- lat. Az üüatos füvet most vágják le először. És utoljára. Egyszer egy évbe®. Egyszer egy tavaszon, mert nyár nincs. A tavasz itt az ur, amely csak a téllel cseréli föl helyét. Az ősz csak bekukkan néha. Julius közepe van és reggel ti* óráig fölfér * szvéttér. A huculok báránybőrkozsukban mennek a templomba. Minden asszony virágko- szoruval kerített kanosét viex. Valamilyen ünnepük van. Sétálok a tavaszban. A frtes, enyhe levegő bóditóan jó. Eszembejut a lenti vidék. Pár száz méterrel lejebb a tenger színe fölött, aljol most izzadtságban főnek az emberek és strandon pörkölődnek ... Itt- semmi sincsen ebből. C&ak napfény van. csak levegő van, csak virágillat van. csak erdő van, meg rét, meg bekerített rét. melyre féltékenyen vigyáz a hucul, hogy valaki bele ne lépjen, mert annak jaj... Repül a fejsze és rendesen talál... A máramarosi hucnlnak legnagyobb kincse a füve. melyet évenkint egyszer Irka szál és szénává ászát Csak ez! * A tavasz fenséges szótlanságával ugyan nem sokra mentem. A természet e szép némasága ne-m elégített ki. Nem vagyok költő, az élet realitásaira vágytam .... Megnéztem az embereket,. Szép emberek ezek. Magasak, izmosak, okosak és gazdagok. Gazdagok, mert igénytelenek. A gyermekeik festő ecsetjére valók, a leányaik és asszonyaik nagyobbrészt az úgynevezett klasszikus szépségek: közé tartoznak ... Ruhájuk? Már, hogy az asszonynépé? Művésziesen kivarrott hosszú fehér ing. Aztán semmi. csak két nehéz gyapjú, vízszintesen arany- csikós kötény Egy kötény elöl, egy kötény hátul, bábukon magukszőtte gyapjuharisnya. Vagy fekete, vagy fehér, rajta bocskor. Szép, sárga bocskor. Van azonban néhány, akin selyem harisnyát és ,.spangnislt félcipőt láttam. Nagyszerű volt ez a két modem ruhadarab, amikor elöl is kötény, hátul is kötény... Isznak. Azt mondják, hogy isznak. Hát ebben van is valami igaz. Uton-utfélen korcBma. Vidricskán. Bogdánban, K vasaiban ée Luhon (ezek a „kerületek" egy faluhoz tartoznak) a kölyök-Tisza partján csárda csárda mellett. Majdnem minden húsz lépésre egy. Most azonban kevesebbet isznak. Nincs tutajozás. Már pedig ez a nép abból élt. Ma is abból él. Régen jól élt, meggazdagodott; ma rosszul, él... Hiába mosolyog a tavasz, a vidék szomorú. Állnak a füTÓS7>malmok. Nem dohognak a gáterek és nem húg délben a sziréna ... Azért isznak. Elkeseredésükben isznak ... A Veréb nincs a vidéken. Ez a kis szürke, poros, szemtelen, de kedves állatka hiányzik innen. Ezt a madarat a hucul nem ismeri. Mi éri? Talán azért, mert szemtermés nincs itt sehol — egy szem se... Három árva árpa kalászt láttam a Tisza parton (valahonnan idetévedt magija a?, istenadtának). Bámészan nézte a világot... zöld volt. Július közepén még zöld volt... De zöld volt még a cseresznye is. Nálunk, va dászé mibereknél srét a neve az ilyesminek. Itt, cseresznye. Merész hucul kölykök puszt itgatták le a fáról. Annál több a fecskemadár. A levegő tele van velők. Telecsacsogják a természetet és magasan kerge tömjek, mikor a havasok felöl, a fenyvesek csúcsairól lehömpölyög egy-egy fekete felleg, hogy pár percnyi tavaszi záport produkáljon. Ugylátszik, a tavasz az én tiszteletemre mutatta be ezt a kis változatosságot. ★ öt órakor már alkonyodik. Ez azt jelenti, hogy a nagy hegyek mögé esett és hosszú, vaskos árnyékok fekszenek végig a völgyön. Fürge szellő búvik elő a Pavlük-patak zeg- zugaiból és lehordja a hegyoldalakról a ká- hitóan édes szénaillatokát, vagy pedig meglobogtatja a pöttöm hegyilovak sörényét, melyeken egy-egy asszony ül és — hogy az idő hiába ne teljen — orsói forgat, fonalat fon, vagy — oda se nézve — gyapjú harisnyát köt... No aztán a magyar szó. Ez meghatott A rabéi római katolikus plébános misét tartott a bogdáni görögkatolikus templomban, melynek egyik mellékoltárát ezért emelték. Negy- ven-ötven hivő. Római katolikus hívők, akiknek a pap elhozta a magyar szót. Ide a tavaszba, a hársfaillatok közé, ahogyan kiejtette a Koentigéket és szívhez szóló prédikációt tartott... Nagy szó ez, kérem! A magyar szó... De nemcsak itt. Kőrösmezőre is felviszi. Talán havonta egyszer... így kerül szoros testvériessé sbé a római katolikus oltár és a magyar szó... Meg a magyar egyházi ének ... Megnedvesedett a szemem,.. Ugyan miért? ... * Elbúcsúztam a tavasztól. Azt hittem, érdekesebb lesz. Azt hittem, tele lesz a s-zája ri- portszenzációkkal. Azt hittem, kérdésekkel fog ostromolni, hogy mit csinálnak odalent a magyarok ... Akiktől május végén elbúcsúzott és idejött... Idejött a tavasz — nyaralni.... Vártam, hogy mond valamit, üzen valamit, nagy újságírókat megillető előzékenységgel fogad és megvendégel. Csalódtam. A tavasz 9©nkié és mindenkié. A tavasz hallgat és elvarázsol. A tavasz éltet és elkábit. A tavasz múlik és mindig van... Csak a hucul nem látja. Ha megmutatom neki, a vállát vönogatja. Megszokta már. Mindig így van itt... Nem is lenne jó, ha másképp lenne, ha meleg lenne ... Elindultam. A tavasz rám mosolygott a fenyők alól és én visszamosolyogtam rá. Mint egy szép kis buta falusi libára szokás. Visz- szaindultam a fullasztó meleg nyárba, a munkába, az életbe, mert ami odafönt vau, a tavaszban, a* nem is élet, az egy jótékony álom ... Tavasad álom. ... De mégi* üzent valamit a tavasz. A tacskó kié Tiszával üzent. Az csacsogott folyton a fülembe elzisongitó szüntelemséggel. Talán nem is értettem meg, de éreztem. Es ettől az érzéstől felmelegedett a szivem. Á Tisza biztosan elmondja ezeket lejebb is ... A* alföldön, a Nagyalföldön, ahol majd megértük és megérzik, hogy mit üzen a tavai®, a máramanoei havasok aló!... Tisza Kálmán honalapiíása Beszély Ma: KRÚDY GYULA TV. Ha vaAeM messziről nézte volna a vártöertben sétálgató párt : afigjba hűlhetné, hogy oiy prózai, dte mégis életbevágóéul fontos doigofaról folyók köröttük a társalgás. As, Udvenhőlgy tertBéeaotancn a üegutotoő átvet szerint volt öltözve, mert hiszen táraadokni pozkáó járnád fogva fágyeleamaei kellene kannáé * ceópfce- turatirre, amellyel Ooreka karcsúságát emelhette. Kerek ée bő szoknyáját aranycaStónro, fehér bóx- sonyBzaiBggal lekötött fodorral, díszítette Moraasz- tearly és Kuzrraiik, mánt a többi udvarbőlgyeikiét. A ruha kivágása kerek, hímzett fodorral van ellátva, de igen egyszerű a bársony ezahagőv, amely a karcsú derekad fedi. A RBivakáku, barna feutfros arcocskáját egyszerű, fehér gémtől ke. bánsomvtkalap- ka emeli, jobbkezébe® hoeszanyetü napernyő, mag bakjában hurokra járó bérsocyzacekó és as ndvar- ööigy kirnenőnihájáf a hozzávaló, finom, könyökön felüli érő keztyükked és a papucsszerü, adaosooy- earku dpőcskékkel történelmi hűséggé) bemutattuk ... A fátylak nem voltaik divatban ebben az esztendőben, ellenben a nyakkeodőcskék, fodros vagy sima formában elkerülhetetlenek votkatk. Mintha csak a* egyszerűséget kedvelő Tisza Kálmánt is megkérdezték volna a nőszabők, amikor a hetvenes évekbeli divatot megállapították. De Podmanioáky Frigyes, aki untodig költői szavakkal tudta méétatoi a minit időkben a női ruházkodást, most még mindig előbbi beszédtémáját fejtegette: — Itt van például e® a királyi várkert, amelynek bővítése nem annyim as én ideám volt, mint inkább Szlávy József mindszífcerelnöfcé. De a végrehajtása mégis reáan bízatott a én voltam as, aki 36 ezer forintot megtakarított as előirányzott összegből. Ezt talán senki se tndlja rejtőm és as egykori mm/isnfcerehiiöfbön kívül. — Nem is egészen dicsekedni vdbó dolog, Frigyes, hogy az őfelségéik házának környékén. Ab hódolt takarékossági szenvedélyének, mikor őfelségéik minden alkalmait megragadnak, hogy gyakran felesleges ajándékokkal kedveskedjenek s magyaroknak. Ezt a momentumot, Frigyes, ettafl- gatoan őfelségéik előtt, mtot ahogy soksaor kény- telen vagyok kitérő választ adni kérdéseikre, amikor a magyar urakról tudakozódnak. Bár neon töltöttem be még azt m életkort, amely Metternich mondása szerint a diplománkat pályá- hocs szükségéé: igyekszem diplomatikusan viselkedni rendkívüli nehéz helyzetemben. A nemzet sokká) nagyobb reményeiket füx őfelségéik körül 'betöltött bizalmi állásomhoz; minisem annak századrészét beválthatnám. De kárt és bajt lehetőleg nem okozok egyetlen honfitársamnak se, — mond m Udvorhölgy és Frigyes ex egyszer megbánta magában túlzott tokairéfcosságát. Hogy azonban még se tűnjék fe9 olyanformán az Udvairhölgy előtt, mintha csak őfelségéik kertjén garasoskodott volna, más eseteket is ejmondott mostani életéből, amelyben a récíkirajcárokat zsugorian kezelte. Elmondó esetéit a közmunkatanács tagjaival, atkák, bár naponta gyalogszerrel mentek át a Lánchídon, hogy üléseikét a helyszínén. a vári: erűben megtarthassák: éppen Frigyes indítványára lemond arcaik szokásos naplói jukről. költségszámlájukról, hogy miinél kevesebb kiadást okozzanak az áll Iámnak. Ekkor, miután mások hazafias öms&tteneégérŐI «A aaó: Fiigyes megárt ér ceeebb hangot hsszrvád a séitáJgotás alatt... — A basszust csak bonzufe Móricz Fajára, as aranypeiaerotro, — mond as Udvarhölgy, tenyerét fülére tapasztva Podmenáczky harsogása közben. — Nem hdnaésn, hogy őiefaégedfert kűiönöseUben érdekelné, hogy a kÖBmnníkadanáűB tagjai omnibusszá! vagy gyalog járnak: át a Lánchídon hivntah köbeim etk eBátása aükaámévah Valamely jő magyar könyv, amelyet felovashataiók Erzsébet kiráílyné irrafettaitáBára: többet nyomm a latban minden dicsekvésnél. Sajnos, csak egy Vas Gereben van, arwnak már minden munkáijáit felolvastam őfelsége viditáBána- Jókai is hanyatlik, mióta a poMflkáfea meröárt megint a Tisza Kálmán kedvéért. Hfiezen ezsép a*, amát a költő (Vas Gereben) a Jókai szájába ad, mondván nóta ént a rigmust: ^Ha megnyugtatjátok szívem és as essem, Toliam utótokba gátnak nem helyezem; inkább örülök ima, eat mondom ttoéktofc, Mint lessem, mikor van barjarnyuzó péntek; A sok vörös pLagbéss voJi nekem már edég. Gyufteunk mécset, mely a vtMgvégig edég.“ — Ámde a mécses meggyújtását Inába várjuk a Koihmeórter-nyarailóban, a jótoű humort kiseári- tobta Tisza Kálmán kormányzata még Jókaiiból is, csapa oagcáipŐB hivatatook jár maholnap a városiban, mert Tiszának nincs érzéke a humor iránt. Frigyes, bár régebbi időkben nem szokott ellenkezni a női megálflapőftásokkBi, (komoly eopénkodés- sal fedett: — Még maiadig nincs itt se ideje tat igari humor- nak, kedves E18», amdg as ország kétezer egyszáz gyára körött ecwmél több fogkűkocok pátenka- és szeszáóaésBel... MBg tucotrayi gyárunk von, an^ely egymi'VHó forinton felüM ttBoével vágna neki a bol- dogwlásnalc. A Salgótarjáni és a Ganz. kivételiek; valamint maihnaiink körött a Ooncondin és a Pesti Mofaáirok ma'lm* számit csak, ha art a máflffélsKáa- nyi fftrészmaátoot számdtásba vessrök, amely aa ország területé® működik:... — Héttőm, hogy a legnagyobb batf m: kevés az eoetgyár. — Hetven ecetgyárunk van, — felett Fr&gyee igen komolyan — de káotyagyárunk csak egyetlen, aurai már azt mutatja- hogy a takarékoeság komolyan edikezdódött. — A bankok áronban Mudrony Soma vezetése alatt vannak, as iparosbólon legalább is így mondták őfelségeáknek. — Nem csodálhatnánk, he <*t valóban eSMnoé a tájékozatilian IküHföld egy otyan országról, ahol egy takarékpénztár aíeJnökségére nem teilállnak alkalmasabb férfiúi Jókai Mórnál, — felelt nem célzat nélkül PodiiDianiczfcy. — Ámde ezerenreére vannak még Jókéin kávüft is bankárjaink. — Ez nagy h/Sba, — de legalább nem megyek haza üres .kémed a KodhmeáöteTJBkwB, 'lem mivel mufl'atttafni felséges úrnőmet. — Kérem, haTminokétmiddő forintjuk van a pesti bankoknak, ez nem csekélység 1. — kiáltott fel Frigyesünk hirtelen, mintha valamely baklövést. követett volna el az imiénl Jókai bankári emlegetésével. — Csak mondja meg ETiz az „ilte- tekes helyen“, liogy Konnfeld Zsiga és Ulltmano, | de Wahrimaen Móric ee engedték ét egészen a helyüket a regényíróknak, vannak komoly pénainfézeteink is... — Nekem most már hiába beszél, Frigyes báró én megtakarított pénzemet ezentúl mindig abba a bankiba küldöm, ahol Jókai az alelmök. Sajnos, hogy Vas Gerebennek neim adnak valamely péne- tómoki állást pénzinilézeteflnk. Nem lehetne esetleg „elsütni'*, az öreget valahol Óbudán, ahol éppen a mi barátunk, Fáik Miksa az igazgató? Már osak azért is, mert annyi mulatságos órát szerzett a városmajor nyaraló lakóinak? ■ — Neon hinném, hogy Radákovicsaak, az említett úriembernek örülnének valahol, bár foglalkozására nézve hites ügyvéd az öreg. De különíben is meghalt még a koronázást követő esztendőben, — mond fásultan Frigyes báró, miután régi szenve- délye8sége megint fejébe hajtotta a vért és féltékenység vett rajta erőt, amint az Udvar hölgy' mind vidonabban említette Vas Gereben nevét. De meg Í6 bánta Podmaniiczky Frigyes, hogy' a drágalátos hölgyet elszoimorilotía közlésével. Az Udvarhölgy ugyanis váratlanul rossznéven vette Frigyes ábráradta!nn hírét. — Ismét egy' tud ősit ás. amit nem mondhatok meg őfelségének. De hiszen őfelsége amúgy is észreveszi a dolgot, ha maijd estére megint De Gerando Antónia müveit olvasom neki, mint olyankor, mikor szomorúság ért. Frigyes fogadkozott, hogy' többé egyetlen halát- hirt sem közöl az Udvarhölggyel, de miután a várkertben amúgy is alkonyodon: a nyári nap, az Udvarhölgy a távoli Pest háztetői felé búcsúzó pillantásokat vetett. — És mondja, Frigyes, CaMerorui optikus kira- katáJban eean talált nekem való arcképeket, ame- iyefoet hazavi'heánék? — Az öreg Gaktenond maholnap már csőik a Napóleon-hadjáratban részi vetít őrmesterek arcképét akasztja ki, mert kiábrándult a maii világból. Ezt az egy arcképet azonban érdemesnek l^riolfam elhozná, — mond Frigyes kabátja belső zsebébe nyúlva. ... Ugyan iktiraek az arcképét viselte Frigyes a szive fölött ez időtájt, midőn öreg, de józan lovagként a várkert sétányain az Udvartrölgy részére bizonyos meglepetést tartogatott a rég óhajtott ,találkozó alkalmára? A fotográfia selyem papirosba volt burkolva és az Udvarhölgy lassan fejtette le a burkolatot. De nem is nagyon lepődött meg, amikor Tisza Kálmán legutolsó fotográfiáját találta a csomagban, mert Catoerondról (és Frigyesről) nem tételezett fel más meglepetést. S ugyanezért az Udvarhölgy fruíruí szellemese® Wbbentek meg az alkooiyn sael- Wbao, anfig a fotográfiát nézegette: wTásza Kálmán nyúl már olykor paprikába. No de ezt Is ériá az, aká nem kába, Hogy a lajtámtuti népeknek a nyelvét, A ikővetelésben. mely már sokat elvét, Ceápje meg egy ksseé, így oldjjidí meg e bajt S a vé^ta mondhaítjiác: jut is marad is majd." — Majdnem tac éve már annak, amikor éri * vereeknényt Tiszáról -költötték, — mond védeketó- leg Podsraanáczky Frigyes. Akkor még mándkette® a ^baSközépen" vodtunik. — Elég baj, hogy onnan valaha is etsnoadnikak, — teteit a rejtélyes Udvarhölgy, akit olykor szabados, merész feli orr ásunak ítélt magában Frigyesünk, mert bár őfelségéik mellett a legbizalmasabb állást töltötte be: megmaradt mindvégig eJteaaéfci- nek, holott aa országban nyoma ee volt már ez ellenzéknek. Csak egy nemes jelíeomü, érzelmeiben meg nem alkuvó magyar nő engedhette meg magának, hogy a múlt időkre ne borítsa a feledé* fátyolét. S Frigyes talán még odaad óbb szeretemmel nézett a drágalátos hölgy szemébe. — Vájjon tudják Magyarországon, hogy iraöy kincset biroak önben a hazafiak? — kérdezte Podmaniiczky eanvböli őszinteséggel. De az Udvarthölgy már úgy tett, mintha nem * hajtotta volna a kérdést. Az ajándékba hozott arcképet bánreonyasókocskájába tette és halkan igy szőtt: — Kimenő időm tejárt, búcsúznom Ikeffl, Frigyes. Majd lóvonatuval megyek vissza a Városmajorba királynémhoz, mert Pesten mostanában lővosuton jár mindenki, aki az uj kormányzati rendszernek kedvében akar járná. S ön lóháton jár még mtodág Pest uccáin? — Sókkal többen wmernek a városban, semhogy lóra ülhetnék, — teáéit. Frigyes. — Én minden utamat gyaüogszerrél szoktam megtenni. Ax Udvarhölgy tetőtől Talpig végignézte Frigyért és szemében fájdalom tükröződött. — Nem, — ezt a takarékosságot még sem tettem fed a barátjáról, Tisza Kálmánról- Hogy gombos sarkontyrikat veressen lóra termett nemzete sarkára. ... Mert Podmorriczky a taláJkozóra a legutolsó divat szerint Öltözve jelent meg és gombos sarkantyúkat viselt lakkdpője sarkában. A* Udvairbölgy szomorúsága nzoniban gyorsan tovaröppeat, mert hiszen jó iskolában járt arra nézve, hogy érzelmein uralkodjon. Búcsúzáénál megtart felvidult és emlék'be elmondá Frigyesünknek a léta költött vereezetet: ..Podmanicaky Frigyes, mint hát a fntwárok, Ari kere«, merre volna legtöbb árok, Néki ellenfél kéül, de nemes ellenfél, Háw aa ilyentől a jó katona nem fél ....“ ám Udvarhölgy a vers elmondásé után eltűnt « vártáért sétányain és bár P. Frigyes volt alkotója a kertnek, nem tudott többé utáesmenni. Hazafelé indult és a osdntefon, de meg nem vénült boát költőn gondolkozott, akinek versed* jobban ismerték őfelségéik udvartartásálbain. mént Tisza Kálmán legjelesebb szónoklatait. — ügy látszik, Eli znék vau igaza, az ellenzék ben keltett volna maradni, hogy vihessem még valamire az életben, — dönmögte magában és mérge- aeo nézett gombos saikantyulra. (Egy éteteaddbőt) 8
