Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-20 / 163. (2384.) szám
1980 Julim* 20, vasárnap. ——— III —■lllllllilllllliw IIIIIIHII ■ II ^^gai-Mag^r-hirlap „A népek barátságát nem a kormányok alakHJák, de a föld a művelődés, a közős múlt” § mondja Milotay István, a legnagyobb magyar élő publicista - A csehszlovák-magyar közeledés lehetőségei és adottságai — Az ifjúsági kérdésről Budapest, juliue 19. (Budapesti szerkesztőségünktől.) (Szinte lehetetlen rövid cikk keretébe© elkészíteni annak a nemcsak publicisztikai munkásságnak mérlegét, ami Milotay István egyéniségét jellemzi. Mondhatnám: első publicistája az országnak, sőt az egész magyar glóbusznak, bár nincsen ebben a megállapításban a magyar társadalom nagy szeletete és nincs benne az sem, hogy közvéleményt formálni senki jobban nem tud Milotay Istvánnál. Legnagyobb politikai ellenifelei is elismerik ezt az egészen egyedülálló kiválóságát. Bármilyen hatalmas közéleti múlt áll Milotay háta mögött, egyetlen Cilikéből is megérezni máir a szuggesztiivitásnak csodálatos erejével ható publicisztikai egyéniségének egész súlyát. Ez csak olyannak sikerül, aki az Írás hatalmának teljesen birtokában van. Ha valaki művészetté, de mégsem l‘art pour Tart müvészkedéssé tette az újságírást, akkor Milotay István az. Nem sorozható sem a Rákosi Jenők, sem a Bartha Miklósok, sem a Csajthay Ferenoek sorába, annyira más, különálló egyéniség. Vérbeli politikus, de sokkal különb iró is annál a sok száznál, akik ezt a nevet csak bitorolják. Megszemélyesítője a magyar urnák, aki mindig modern európai horizontokba tudja beállítani a maga magyarságát, akinél ez magától értetődő természetesség. Páratlan tisztánlátással világítja meg nap-nap után a szerteszét ágazó kérdések gyökerét, hatalmas szellemi felkészültséggel küzd a tiszta nemzeti gondolatért, a keresztény világnézetért és senki nálánál jobban át nem lát azoknak a zavaros és kuszáit céloknak a láncsorozatán, melyek ma végzetesen megfertőzik a világ levegőjét. Milotay István, az ember, éppen olyan, mint a nagy publicista és ma a magyarság egyik legkimagaslóbb veiére. Tíz éve harcol lapjával, a Magyarsággal, az igazság érvényesüléséért. Ezt a harcot tükrözik vissza nemcsak múlt képviselősége és a „Tíz esztendő” és a „Függetlenség árnyékában” cimü müvei, hanem napi munkássága is. Ezzel érte el azt, hogy ma sokszáz ember fogadja el irányításának szavait. Érdeklődési tere és figyelése mindenre kiterjed: a nemzet érverésén tartja a kezét s éppen ezért kedvesek neki annyira a kisebbségi maFoldesi Gréte úrnőt, parfümériánk vezetőjét Berlinben az Elizabeth-Arden-Salon rövid látof ratása után beavatták az Elisabeth-Arden-Sa- on tudományos kezelésébe és autorizálták a helyes börkezelésben való tanácsok adására. Földeai Gréte úrnő szívesen ad hölgyeknek dijmcntesen tanácsot a szépség- és testápolásra vonatkozólag. Egyedüli autorizált egyedárnsitás Bratislavában. PARFÜMÉRIA D. ENGEL BRATISLAVA. Nyerges ucca 6. g \z Elisabeth-Arden szépségápolásáról szóló Jj könyvecskét mindenkinek szívesen bocsájtjuk rendelkezésére. gyúrok, akikkel talán senki annyit neon foglalkozik Magyarországom, mint Milotay István. Csak legutóbb olvashatták megrázó beszédét a P. M. H. olvasói is a kisebbségi újságírók heroiamusáról. De ez csak egy kiszakított példa. Nap-nap után akad ilyen. Különösen aktuálisnak tartottuk tehát, hogy meg szól altassuk Milotay Istvánt a csehszlovákiai magyarok számára is. Nem lehet elképzelni stilszerübbet,- mint ezt az interjút, a főszerkesztői szobában, ahol még eszmecserénk során is állandóan nyílik az ajtó: a munka egy percre 9em áll meg. De Milotay István a kérdésekre azért a legnyugodtabb válaszokat adíja s ha közben tiz percig más referátumot is kell hallgatnia, a gépek dübörgéise éts a kintről becsapódó uccazajban ugyanannál a szónál veszi fel a fonalat, amelyiknél elhagyta. Mi a célja a Páneurópa- mozgalomnak? — Mit szól főszerkesztő uram — vetjük fel a kérdést — ahhoz a békeueurózishoz, amellyel a háború óta a legfurcsább eszközökkel próbálják paci'fiikálni a világot? Különböző, jól-rosszul sikerült paktumokra gondolunk és arra a kapkodásra, amely ma az egész európai külpolitikát jellemzi. Hogy csali egyet említsünk: a Briand-tervet, amelyet szinte extázissal tárgyal a kontinens közvéleménye... — A hibát, úgy gondolom, még iníkább a gyökereknél kellene megfogni — feleli —, mert nemcsak a pacifikálás eszközei haladnak rossz irányban. A kiindulási pont, az elgondolás hibás. Alcide Ebray-nél, francia Írónál olvassa az ember, mennyire visszafelé sültek el azok a fegyverek, amelyeket a franciák szegeztek a németek mellének Versaillesiben. Ezzel a szerződéssel a fran- diák tönkre akarták tenni a németeket, hogy soha többé a birodalomnak segítőije ne akadjon. S itt van a tévedés: éppen az ellenkezőjét érték el annak, amit akartak. Az addig Anschlussról nem beszélő Ausztria ma állandó viharforrás számukra; ott áll a birodalom pártján. A kis államok nyugtalansága pedig beláthatatlan időkre nyílt kérdéssé vált. Hogy milyen rossz volt az elgondolás, nem bizonyítja más, mint hogy 71-ben hatalmas francia szimpátia volt még az osztrákoknál, mára ez, legalább érzelmi alapijait nézve, romba dőlt... A világ egész idegessége onnan származik, hegy nem tudják megtalálná még most sem azokat a kereteket, amelyeket a régiek helyébe építenének. Az egész francia félelem és minden aj megoldás kutatása ide vezethető vissza. A Fán- európa-mozgalom, Briand most vajúdó terve és a dun akonföderáoiós propaganda végeredményben egyszerre érthetővé válik: azt a nyugalmat akarják elérni, amit a régi berendezkedés mégis csak biztosított. Hozzájárul mindehhez az a természetes enervált- ság és izgatottság, amit a háború váltott ki az emberekből és az ijedelmet még növeli a szovjet előrevetett árnyéka. Erre azután nem tud feleletet adni .senki sem, se az angolok, se a franciák. Magától értetődő, hogy ebben a helyzetben a legfantasztikusabb megoldások is szóba kerülhetnek és most már olyanok is belátják egykét hibájukat, mint Setom Wateom, aki e héten éppen a Magyarságnak irt cikkében fejtette ki erre vonatkozó nézeteit. A magyarság hivatása a Duna völgyében Közeledve a dunavölgyi kérdéshez a magyarság helyzetéről kezdünk beszélni. — A régi keretben minden népnek megvolt a speciális hivatása, magától értetődő, hogy ezt most is be akarja tölteni. Az uj alakulásban egyik sem szeretne hátrább maradni. Ha a magyarság is visszagondol I szerepére, természetes, hogy nem elégedne * meg kisebbel, mint az előző időkben. Ez alatt nem érijük azt, hogy Ugyanúgy képzel el mindent, de földrajzi helyzete és egész struktúrája olyan, hogy nélküle nem lehet semmit sem csinálni és kielégítése nélkül egy kombináció sem tökéletes. Ez korántsem imperialista gondolat, a béke érdekében a tiszta ráció kívánja igy. A magyarságnak ezt a hivatását be kell töltenie. Keleteurópában még mindig ő az a gát, melyen a szláv és német hulliáimok összecsapnak. Neki keli félnie legjobban attól, hogy valamelyik a kettő közül elnyeli. A magyarságnak ez a vágya, hogy szerepét betölthesse, nincs ellentétben egyetlenegy, a régi monarchiában vele együtt élt népnek érdekeivel sem. Hiszen ne.ni mindig a formális állam jogi keretek a fontosak, mert minél szorosabbra van kötve két nép egymáshoz, annál nagyobb az akadálya a külön nemzeti fejlődésnek. Sokkal inkább helyénvaló egy lazább, de megértésen alapuló összeköttetés. Ezeket a törekvéseket az utóbbi időben Magyarországon nagy szimpátiával fogadják. — Az a szakadás, amely a négyfelé élő magyarság lelkében mutatkozni kezd, nem veszélyezteti a nemzeti szellem egységének gondolatát? — kérdem. — A három uralom alatt élt lengyeleket a különállás szinte < eszen má« emberekké tette. Más lett a pouusz, az osztrák és más az orosz közelségben élő lengyel. A szakadék jelentkezik a magyar lélekben is, ezzel az elváltozással számolni kell, de egy percig sem lehet akadálya a lelki együvé tartóz ás érzésének. Pocsátko Subiiot szappan, speciális összetétele folytán mintegy önmagától, dörzsölés nélkül oldja a szennyet, ezért használja a finom l ehér nemű mosásához is. Csehszlovákia és Magyarország egymásrautaltsága Ennél a pontnál nem állhatok ellent, hogy meg ne kérdezzem, mit gondol Csehszlovákia és Magyarország egymáshoz való viszonyáról. — Mindkét országnak érdeke, hogy azok az ellentétek, amelyek néha rideggé teszik a viszonyt, kettejük között eltűnjenek. Általában a csehszlovák és magyar egymásrautaltság a régi osztrák-ma gyar viszonyhoz hasonlítható- Az egyik agrárállam, a másik a nagyipart jelenti. S ha csak hideg gazdasági álláspontot fogadunk ed, amely a barátság főkritériumául nem hajlandó mást elismerni, akkor is be kell látnunk, hogy igái az egymásrautaltság tétele. Ehhez csehszlovák részről azt szükséges megérteni, hogy le kell mondandók olyan látszat- érdekek hajszolásáról, amelyek lehetetlenné teszik a közeledést és ezek a látszatérdekek nem érik meg a célt. A kisebbségi magyarság helyzetét értem ez alatt, amely állandó seb maradhat a magyar testen. Maga Maearyk köztársasági elnök is megjegyezte többször, hogy nem szabad a magyaroktól lehetetlenséget kívánni. Hogyan néznének ránk a kisebbségi magyarok, ha nem törődnénk velük, ha szavuk nem jutna el a sziveinkig. — Egyszóval ezen a kérdésen fordul meg minden. — Igen, — feleli Milotay István — ezen a pszichológiai momentumon fordul meg még a gazdasági közeledés intenzitása is. Nem lehetetlenség, amiről beszélünk, hiszen még a történelemben is találunk példát Nem kell mást citálnom, csak azt a szövetséget, amelyet a magyar és cseh rendek, közös érdekeik védelmére, kötöttek egymással Bethlen Gábor idejében és ebben barátságot, tiszteletet és megértést fogadtak egymásnak. Magam is felemlíthetek egy igen jellemző esetet. Hosszú ideig Makovicky Dusán volt Tolsztoj háziorvosa, rózsahegyi ember. Prágában tanult és levelezésben állott Tolsztojjal, aztán kiment hozzá s a magányba is követte. Tolsztoj halála után visszajött Liptórózsahegyre, ahol felkerestem, hogy Tolsztojról beszélgessek vele. Sohasem fogom elfelejteni azt az időt, amelyet vele töltöttem. A Makovickyek akkor pánszláv hírben álltak g mi mégis negyedóra alatt teljesen ö 88 »e barátkoztunk! 15 perc elegendő volt hozzá, hogy lelkileg megnyíljunk egymás előtt. Ahogy kettőnk között sikerült a gyors megértés, ugyanígy áll nagyobb vonatkozásban is. Van valami a lelkűnkben, ami elősegíti ezt Érdekes, hogy ilyfajta fölmelegedés a románokkal szemben ki van zárva. A szlovenszkói (élekről Erről aztán a szlovák és magyar nép közös tulajdonságaira és egymásiránti nagy vonzalmára kerül a sor. Milotay István egyik legigazibb megértője annak a szlovenszkói léleknek, amely a mostani időben is mindinkább arra ösztönözi a két népet, hogy egy utón haladjanak. — A szlovákság és magyarság között a hosszú idő alatti együttélésben sokszoros vérvegyülés is történt. Szinte azt lehet elmondani, hogy a szlovák dajkák tejével ezt a lelket is magukba szívták a gyerekek Ebből származott azután az a nagy lelki rokonság és szimpátia, ami bennünket velük összeköt A népek barátságát nem a kormányok alapítják, hanem a föld, a művelődés, a sok száz éves együttélés, a közös múlt. S ezek közösen hatottak a magyarságra s a szlovákságra is. A szlovák lélek lényegéből sokat adott át a magyar politikai és irodalmi pszichének. Ezt a vonást megtaláljuk Kossuth egyéniségében, éppen úgy mint Petőfinél, anélkül, hogy az ellenkező oldal meg nem értő túlzásába esnénk. Még Rákócziiban is megvolt az a lágy, szlávos vonás, amely aztán egészen a pietizmusig vitte őt. A földnek és levegőnek a különös hatása minden szlovenszkói magyarra is rányomja bélyegét. A szlovákság és magyarság közti egyre mélyülő kapcsolatokat tehát csak a legnagyobb örömmel és szeretettel köszönthetem. Még egy aktuális problémáról kell megkérdeznem, s ez a fiatalság ügye. Tudvalevő, hogy Milotay István mindig a legnagyobb megértéssel és odaadással viselkedett a fiatalság iránt és annak szellemi irányításában lapjának nem kis része van. Az ifjúság problémája — Nem lehet máskép gondolni a magyar fiatalságra — válaszolja — csak a legőszintébb megrendüléssel. A fiatal magyar értelmiséget alap jáb an - véve közös sors sújtja, mert közös nemzeti tragédiának részesei. A történelmi magyarság sorsa őket is magával rántotta és az a sok lelki meghasonlás, szélsőséges hajlam mind ebből a helyzetből fakad. Ez a meghasonlott állapot momentán kedvező lehet az utódállamok számára, végeredményben azonban a feszültség velük szemben is ki fog sülni, mert a szociális kétségbeesésnek valahol ki kell robbania és ekkor az utódállamok nem fognak kivételt képezni... Százfajta kérdeznivalóm volna még és folytatnánk is a beszélgetést, ha nem kötné a szerkesztőségi munka. Milotay István éppúgy dolgozik, mint akármelyik újságíró, kora délutántól késő estig, szakadtalanul. ö a legutolsó, aki az éjjeli szerkesztő előtt elhagyja szobája t. Be kell fejeznünk az interjút. Kint, ajtaja előtt már egész tömeg gyülekezett fel s szinte érzem, hogy haragusznak reám, amiért ilyen hosszú ideig tartottam őket. A legkülönbözőbb arcokat látni köztük: segélyt kérő kisembertől, a naiv ujságiróje- löltig. Mind Milotay Istvánnal akar beszélni. És Milotay mindenkinek rendelkezésére áll és —. ha lehet — mindenkin segít. ( ) 5 iffilfill
