Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-19 / 162. (2383.) szám

íaau junus iy, szombat. t; „A nagy halak megeszik a kicsinyeket” — irja Rázus Márton A centralista Már. Politika szerint a szlovenszkói bigkk semmit sem érhet el - „Holmi szlovák blokk" - „Tudtam, hogy a küzdelemben mi, a gyengébbek, szlovákok, alul­maradtunk" - Megmaradt a régi fájdalom Prága, julius 18. A Národni Politika pozsonyi tudósi tója a Rázus Márton képviselő által fölve­tett eszmével, a szlovenszkói képviselők és szenátorok parlamenti blokkjának a tervével foglalkozik s megállapítja azt, hogy Rázustói semmi 6zin alatt sem vitatható el a jóakarat. Azonban Rázue nem az első, aki ezt a gondola­tot fölvetette; inkább csak az eszme fölujitójá- nak tekinthető, mert a terv már az államalaku­lás napjai óta a legkülönbözőbb formákban megismétlődött. így már az első, a forradalmi nemzetgyűlésben is létezett a „szlovák parla menti blokk", melynek titkára Pro tus szlovák mérnök volt. Annáik a blokknak a hivatása ter­mészetesen inkábbb eszmei és nemzeti volt; ma a blokktól kizárólag gazdasági kérdések meg oldását várják. Eme blokk tervének hívei azt gondolják, hogy az összefogó szlovák törvény­hozók — a néppártiakat is ideértve — inten­zivebben nyúlhatnának a szlovenszkói gazdasá­gi kérdések megoldásához. Ilyen kérdés pedig nagyon sok van. A legfontosabbak: a szloven- szkói építendő vasutak, a magánvasutak álla­mosítása, közutak építése ,a tarifakérdések ren­dezése, a pótipar fejlesztése, a szlovenszkói ál­lami szállítások ügye, az állami üzemek restau­rációja, koionizáció, földreform, egyházi va­gyon, szociális intézetek, szakiskolák stáb. Nem tagadható, hogy a szlovákoknak minden joguk megvan eme szükségleteik megoldására éspedig a lehető leggyorsabb megoldására. Azonban kételkedésünknek kell kifejezést adnunk, hogy ennek a szlovák blokknak nagyobb si­kere lehetne, mint az össze koaleált pártok­nak együttvéve, mely pártok parlamenti klubjainak csaknem kivétel nélkül szlovák tagjaik vannak. Ha ezek a koalíciós pártok sem képesek ezeket a kérdéseiket gyorsan megoldani, úgy ennek oka valahol másutt s nem a szlovákok­kal szemben mutatkozó készség hiányában keresendő. * A koalaciós pártok csehszlovák klubjainak szlovák tagjai egyébként maguk Ítélhetik meg a legjobban, hogy a szlovenszkói kérdések meg- oldhatók-e gyorsabban, mint az a nagy koalí­ciós programon belül történik és még jobban megítélhetik azt is, hogy holmi „szlovák blokkiban gyorsabban lehetne-e azokat elintézni. Ellenkezőleg, attól kell félni, hogy ez az erők szétforgácsoláeához vezet, mert igen nehezen képzelhető, hogy a törvényhozók a klubjaikban s egyúttal a ,szlovenszkói képviselők blokk­jában is dolgoznak. Ezzel tisztában kell, hogy legyünk. így a Národni Politika pozsonyi tudósítója. Kétségtelen, hogy a cikkíró nagyon a dolog doyenére tapint, amidőn a koalíciós kormány­zatot védelmébe veszi ama ki nem mondott váddal szemben, hogy a központi államhatalom képviselői a szlovenszkói kérdésekkel szemben kevés megértést mutatnak. Mert ha ezt a Ná­rodni Politika tagadja is, a helyzeten az semmit sem változtat; számtalanszor volt alkalmunk rámutatni arra a ^megkülönböztetett" bánás­módra, amelyben Szlovenszkó a centralistáknál részesül s hogy a régi bajokhoz (dezindusztria- lizáció, magasabb adók, telepítés, etb. stb.) csak egy „megkülönböztetést említsünk, éppen nap­jaink eseményeiben is van példa: a német szo­ciáldemokrata elvtárs miniszter hosszas gondol­kodás nélkül 10 mülíót utal Prága munkanélkü­lijeinek élelmezési és felruházási akciójára. — Tudjuk, hogy törvény alapján teszi, de hát ugyanez a törvény érvényes Kassára, Pozsony- ra is. Miért nem osztja meg a táz milliót vala­mennyi országrész között! idején igen nagy figyelemmel kisértem a gazda­sági és kulturális élet jelenségeit. Rájöttem, hogy az államfordulatot követő élet minden szép jelszava ellenére a legkomolyabb reális tény a nemzetek, kultúrák, néprétegek s egyes egyének rideg harca a létért s ez az újonnan alakult állam elég szűk kereteiben zajlik le. Minden egyéb úgy tűnt föl nekem, — beval­lom, ma is úgy tűnik föl, mint egy szépen ki­festett, szép, a testvériségről szóló jelszavak­kal ékesített lepedő. Ezen a lepedőn azonban szakadások, lyukak vannak s ezen a résen át látható az egész könyörtelen, rideg harc. Tudtam, hogy ebben a küzdelemben mi vár a gyengébbre s a gyengébbek mi, szlovákok vol­tunk. Ilyen legtermészetesebb utón jutottunk el a szükséges önvédelem gondolatához, az auto­nómiához. Amidőn saját fajom javét akartam, akkor számomra nem volt mindegy, hogy a természet örök törvénye szeriint a nagy halak megeszik-e a kicsinyeket (az eredeti szöveg a rák kifejezést használja. Szerk.), noha én is helyet kaphattam volna ama bizonyos nagy ha­lak között. Ahol emberekről van szó, ott sze­mélyi, — reményekkel, csalódásokkal, örömmel ós fájdalomról teli világokról van szó". Rázus a továbbiakban egy centralista politi­kussal való régi beszélgetését ismerteti, mely­nek során a cikkíró annak idején a nagyme- gyeszövetség kiépítését sürgette, amely az autó nómia bizonyos formájához vezethetett volna. A centralista politikus merőben visszautasította. Rázus sürgetését azzal, hogy ezt a csehek nem akarják és hogy a nagy versenyben a gyen­gébb, szlovák fél érdekei kijárással, esetről- esetre megvédhetőlc. Ezenkívül — a centralista politikus elgondolása szerint —- minden minisz­ter kapott volna egy szlovák titkárt s ennek kezén kellett volna átmennie minden szloven­szkói ügynek. Ez a gondolat is jó volt — irja tovább Rázu= — azonban nem lett végrehajtva. Állítólag a miniszterek nem akarták tűrni hatáskörük ily korlátozását s munkájúi?; ellenőrzését. S meg­maradt a régi fájdalom, hogy a szlovák befolyás a kormányra minimális és ezt a szlovenszkói képviselők különféle Intervenciója alig növeli meg. Amint igaz, — végzi a cikkiró —, hogy ezt a köztársaságot a csehek és szlovákok közös erő vei hozták létre, úgy igaz az is, hogy csak úgy tudják naggyá kiépitnie és fenntartani, ha kő zös erővel, minden fórumon kéz a kézben fog­ják igazgatni. a modem rovarirtószerek klráiya megöl Jttpyet, molyt, ssísnyorsoí, evábboQarat, hangyát, toüiái, tótat stb. és azok petéit, illetve lárváit Ne* lisg? faltot! Bem mérs’7 ügyeljen a mo 4-» n o oralaáa védjegyre l , i&flffBRÜtS haffltólEp jM f Prospektiut kívánatra küld a caatoilorSlclal rezárki'prlselet: Z Próba XJU„ Fochovn 129. } A Talefoa 549-37. L ■ WMw vSH HOGYAN HAJTANAK VÉGRE RUSZINSZK EGY FELLEBBEZÉS ALATT ÁLLÓ VÉGZÉST Szánthó László munkácsi párttftkárt előbb átadták a határkőnek, aztán csónakon áteveztették a magyar határra Sem a kihalt mező határköve, sem a magyar határcsendőrök nem akarták átvenni a szabályellenesen kiutasított magyar párttitkárt — A csendőrök visszavitték Ungvárra, hogy újból Csapra vigyék Rázus a kis és nagy halakról és a lyukas lepedő titkairól A Národni Politika szócsavarására különben a legsujtóbfo választ maga Rázna Márton adja a Národni Noviny mai számának a vezércikké­ben. Ez a cikk alakilag ugyan nem válasz a Národni Politikának — a két cikk egy időben látott napvilágot — lényegében azonban azt mutatja, hogy Rázus Márton, az autonómista s a cseh nemzeti demokrata párt klubjának a tagja nagyon is nyitott szemmel nézi azt a test­véri ezeretetet, amely a gyengébb testvérnek a cseresznyéből csak a magot juttatja. „A magasabb hivatalokbabn levő szlovákok" cimü cikket alább ismertetjük. A szlovákoknak a magasabb állami hivata­lokban való alkalmazása — irja Rázus —, nemcsupán a szlovák nemzeti presztízs, mint inkább a célszerűség kérdése 3 már a prágai eajtó is igy fogja föl a helyzetet. *A világtól való hosszas etoáricózottságom Ungvár, julius 18. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Szántihó László munkácsi keresztényszocialista pánt- titkárt és lapszerkesztőt, aki a munkácsi kép­viselőtestületnek és a városi tanácsnak tagja volt, a belügyminiszter a köztársaság területéiről kiutasította. Ez a kiutasítás tekintet nélkül történt arra a fellebbezésre, melyet Szánthó a korábbi zsu- páni kiutasitási rendelet ellen nyújtott be. A kiutasítás foganatosítását az országos hi­vatal eszközölte és pedig azzal, hogy egyidejűleg megfosztotta Szíánthót úgy kép­viselőtestületi, mint tanácstagságától és utasította a munkácsi rendőrséget, hogy Szánthó Lászlót, feleségét és kisgyermekét a legrövidebb utón, jnlius 15-ig bezárólag tegye át a csehszlovák—magyar határon. Szántihó László a kiutasítás ellen panasszal élt, melynek eredményeképpen felesége ós kisgyermeke pár napi tartózko­dási engedélyt kapott, mig szerdán reggel megjelent a Szánthó la­kásán Gergely munkácsi detektivfelügyeiö és felszólította, hogy kövesse öt az állomásra, mert nyílt parancsa van kitoloncolására. Szánthót a detektivfelügyelő azonban csak az eszenyi állomásig vitte, ahol a nyílt parancs alapján átadta az eszenyi esendő rőranek. „Házalás" a határon a kiutasította! Az eszenyi csendőrök, a nyűit parancs ér­telmében Szánthót — gyalog a lónyal határ­ba kísérték, ahol azonban sem határőrt, sem katonát nem találtak. A határ e részét csak egy kis árok és néhány határkő jelzi. A csendőrök megmutatták Szánthónak a határkövet, az­zal elbúcsúztak tőle és sorsára hagyták. Szánthó László azonban nem volt hajlandó a nyílt mezőn, messze minden emberlakta helytől maradni 6? nem tágított a csendőrök mellől, akik mindenképpen le akarták rázni nyakukról a „kellemetlen idegent". Közrefogták tehát és át akarták vinni a sza- lókai határba. A gyaloglásban kimerült ember azonban kérte a csendőröket, hogy fogadjanak számá­ra és költségére szekeret, amit meg is tettek, így jutottak el a szalókai révhez, ahol a csendőrök csónakot kerítettek és kényszeritették Szánthót, hogy egyedül evezzen át a magyar oldalra és jelentkez­zék a határőröknél átvétel végett. Szánthó mit tehetett mást, csónakba ült és át­evezett a magyar határra. Ot sem volt azon­ban nagyobb szerencséje, mert a magyar határőrök a minden szokásos hiva­talos eljárás mellőzésével egyszerűen át­csempészett embert nem akarták átvenni. Szánthó tehát csónakba ült és visszatért a csehszlovák oldalra, ahol a csendőrök ismét oltalmukba fogadták és megindult a határmenti házalás a kiutasí­tottál ... A csendőrök ugyanis a két kudarc után meg­próbálkoztak még Tiszaszentmártonnál is, ahol szintén ha­sonló „fogadtatásban" volt része a meghur­colt embernek. Közben beesteledett. A csendőrök is kifárad­tak. Vissza vitték hát a sikertelen „házalás" után elcsigázott kiutasitottat Eszenybe, ahol egy korcsmáros könyörült meg rajta és éjjeli szállást adott neki. Útban Ungvár felé Csütörtökön reggel a csendőrök ismét köz­refogták Szánthót és tudtára adták, hogy most már a határ helyett Ungvárra viszik és átadják a járási hivatalnak, mint olyat, akivel nem tudnak mit csinálni. Ungvárra érkezve a csendőrök Szánthót a járási főnök helyettese elé állították, aki csodálkozva hallgatta meg a csendőrök jelen­tését, de semmiféle intézkedést nem tudott tenni. Jech országos elnök­helyettes nem kegyelmez A járási hivatal végül is az országos hiva­talnak jelentette a szokatlan esetet, melynek elnökhelyettese, Jech Leó kormánytanácsos röviden adta ki ismét a parancsot, hogy Szánthő Lászlót ismét szállítsák ki a ma­gyar határra és mindenképpen tegyék át. — A magyar hatóságoknak muszáj átvenni a kiutasitottat — jelentette ki Jech, (mintha 5 parancsolna a magyar határőröknek is.) A kiutasított kálváriájárása tehát megis­métlődött. A csendőrök ismét közrefogták és a déli vonattal Csapra szállították, hogy Is­mét megpróbálják áttenni a magyar határon. A romániai zsidópárt vezetősége Károly királyhoz fordul az antiszemita zavargások miatt Borsán tovább folynak a zavargások Bukarest, julius 18. Az országos antiszemita zavargásokkal kapcsolatban a hivatalos jelen­tések mindenünnen csöndről és rendről számol­nak be. Ezzel szemben megbízható helyről szerzett értesülések szerint Borsa községben tovább folynak a zavargá­sok. Perlnden és Dumitrescu borsai lelkészek öt jassyi diákkal karöltve izgatják a parasz­tokat Két paraszt Tefeta kapitányt, a csendőrkülönit- mény parancsnokát, kaszával támadta meg, úgyhogy a kapitány alig tudott elmenekülni. A két parasztot letartóztatták, amire mintegy 1500 paraszt a poljanai templomban gyűlt össze, ahol megesküdtek a pópáknak, hogy addig nem mozdulnak ki a templomból, mig társaikat nem bocsátják szabadon. Állandóan zugnak a harangok és a parasztok a végső­kig föl vannak izgatva. A zsidók vérengzés­től tartanak. A zsidópárt parlamenti klubjá­nak vezetősége ma megjelent Vajda-Vojvoda belügyminiszternél, hogy panaszt tegyen a hatóságok ellen,, amelyek passzív módon viselkednek és ha a rendőrség le is tartóztatott bizonyos agitátoro­kat, azokat a biróság azonnal szabadlábra he­lyezi. Vajda belügyminiszter táviratilag utasí­totta a máramarosszigeti prefektust, hogy az agitátorokat azonnal tartóztassa lé és a két pópát függessze föl, hasonlóképpen távirato­zott a máramarosszigeti csendőrparancsnoknak is, felelőssé téve őt az esetleges zavargásokért. A zsidópárt vezetősége ma megjelenik Ká­roly királynál Is. Kvantungbaa ismét mlftSdnek a kommunistái London, julius 18. A Times hongkongi jelentése szerint Kvantungban ismét meg­élénkült a kommunisták tevékenysége A Svatautól ötven kilométernyire fekvő Csa- oking városát a kommunisták bevették és kifosztották. Sok kiváló polgárt megöltek, a törvényszék irattárát megsemmisítették és a fagye®ceket kiszabadították. ■ IInmiimMI—II 1 I IMII 1—Ilii "IMM — IBIIMII

Next

/
Oldalképek
Tartalom