Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-19 / 162. (2383.) szám
6 TOW<M-Mag£arHTRIíAI> 1980 julius 19, szombat I magyarság helyzete a kékkel járásban Nagycsa-lomja, julius 17. Egy évo lehet, hogy sorozatos kisebbségi sérelmeimet fegyvertartásom elvételéjiek kapcsán leírtam; lássuk, mily fokban javultak azóta állapotaink. lA P. M. H. ezévi február 20.-i számában közli a Ceské Slovo cikkét a kékkői járás lehetetlen közlekedési viszonyairól s azokról az utazási nehézségekről, melyeknek az itteni lakosság ki van téve, ha falujából ki kell mozdulnia. Tudvalevőleg vasút a járás egész területén nincs, az egyetlen közeli vonal a magyar oldalon futva köti össze Losoncot Ipolysággal, itt külön csehszlovák vonatok is járnak. A kékkői főnök ur azonban még eme kis lehetőség használatát is eltiltja. Betiltja a főnök ur a határ ünnepnapi átlépését is, holott az fontos gazdasági érdekünk és minden igazolványban benne is van a határegyezmény 13., illetve 15-ik pontja, mely szerint: „a határt évad, ünnep és vasárnapra váló tekintet nélkül napkeltétől szabad átlépni.“ A főnök ur, tudvalevőleg maga is pap, állítólag azzal indokolja ezt a rendeletét, hogy egyesek odaát templomba mennek. „Lehet Páneurópa s az útlevelek megszűnésének korában a magyar határszéli lakosságot igy bebörtönözni" — kérdi az Ipolyságon megjelenő Hét, mint türelmes magyar. Szerintem ilyen kiáltó erőszakosságokra és helyi basáskodásokra a feleletet nekünk hellene megadni. Érdekes az a kínos pedantéria is, amellyel az ünnepeket megüljük. Szent Vencel napján egy jóbarátom felvitt a Tátrába, végig az egész útvonalon mindenütt dolgozott a falusi lakosság, nálunk ellenben a legszigorbub ünnep volt dobolva. Ugyanígy Cyrill és Method napján is, holott a sürgős aratási munkákra való figyelemmel mindenütt engedélyt adtak a komoly munkára. Persze, ha egy szegény magyar dolgozik, az államellenes tüntetés s azért kemény büntetés jár. Akik Páneurópáért másfelé úgy lelkesednek, azok tiz év óta nem adnak nekem és sokunknak útlevelet, hogy legközelebbi rokonainkat meglátogathassuk. Nem engednek át saját fáinkról saját használatunkra egy kis kosár cseresznyét. Leírtam most egy éve, hogy egyetlen seré- ' tes puskámra is megvonták a tartási enge- ** délyt, holott itt a gyakori rablások honában már biztonsági okból is jogom lenne rá és azóta én egy 30 tagú (több szlovák is van benne) vadásztársaság igazgatója nem is vadászhatom, holott közismert s bünetetett orvvadászok kapnak itt fegyvertartási és vadászengedélyt. Én azonban „erkölcsileg és politikailag megbízhatatlannak" lettem minősítve. Eziöén ugylátszik mégis röstelte a járási hivatal a fenti minősítést megújítani és fegyvertartás iránti kérvényemet azzal utasította el, hogy: „politikai magatartása nem kifogásolható ugyan, mégsem nyújt elég biztosítékot, hogy a fegyverhasználattal vissza nem él." Ezt a végzést megföllebbeztem a tartományi hivatalhoz s ott a következő érdekes végzést hozták május 20-ilci kelettel: „A járási hivatal végzését megerősítem. Indokok: a fellebbezésben felhozott azon tény, hogy vadászterülete van, nincs befolyással a határozatra, mert azzal, hogy valaki területet bérel, vagy tagja egy vadásztársaságnak, nem szerez még jogot fegyvertartásra." „Az a tény, hogy valaki elkövetett-e vagy nem büntetendő cselekményt, egyedül szintén nem jöhet figyelembe, .mert e tekinteben a hivatal nemcsak a kérvényező szempontjából, hanem magasabb állam- és közbiztonsági érdekből is határoz." Teljes tisztelettel lévén a határozat iránt, azonnal fel fogom terjeszteni a népszövetséghez, hogy láthassa, hogy egy kisebbségi magyar vadásztársulati igazgatónak itt állami és közbiztonsági érdekből nem lehet fegyvertartást engedélyezni egy kétcsövű serétes vadászpuskára, amit a határcsőszok is megkapnák. ,'l Érdekes világot vethetnek alábbiak arra az utolsó bajszára, amit ellenem folytatnak s ahogy minden módon valamivel megfogni akarnak. A napokban szövetkezeti gyűlés után hajnali fél 4 órakor felverte a csendőrpa rancsnok az egyik tagot azzal, hogy vallja he, hogy Kégl a gyűlésen a cseheket szidta, holott ilyesmiről szó sem volt és köztudomású, hogy én , a cseh népről mindig tisztelettel szóltam s csak az oligarchák törvénytelenségei ellen protestálok, a magyar jogokat követelve. Persze nem adok a kékkői kultúrpalotára s nem fizetek a járási hivatalihoz felvivő ut kikavi- csolására. Pétejpálkor, hogy szép cseresznyénket PefttAmerikában évi tizenhárom milliárd dollárt emészt let a bán költségvetése és minden negyvenötödik percben meggyilkolnak egy embert Newyork volt rendőrfőnökének érdekes statisztikája a bűnöző Amerikáról Amerika nemzeti szégyene a bán határtalan mértékű tultengése itt százezer emberre nem ie esik több 6.7 gyilkosságnál. Cikke további részében megállapítja Enright, hogy még harmincöt évvei ezelőtt a legveszedelmesebb bűnözők hatvanöt százaléka felül volt harmincadik életévén, addig ma a legsúlyosabb bűntetteket elkövetők hatvanöt százaléka a huszonöt éven aluliak sorából kerül ki, amiért viszont a lehetetlen amerikai nevelési rendszert okolja. A bűnözések számának nagyságáért ezenfelül okolja az amerikai jogéletnek roppant visszáságait. Nincs állam, ahol annyi törvény lenne, mint Amerikában. Nyolcvankilencezer törvény van ugyanis eddig a tengerentúli eldorádóban s csak természetes, hogy e közel százezer törvény között vígan virágzik a bűnözés. Az ottani jogi viszonyokra jellemző az is, hogy a bűncselekmény áldozatát terhelik meg ezzel a hatalmas összeggel, amelybe az eljárás kerül. Ezt a képtelenséget is, mondja a volt rendőrfőnök, csak az egységes szövetségi törvénykezés tudja megszüntetni. Kárhoztatja az Egyesült Államokban uralkodó lehetetlen állapotokért az államot azért is, hogy a különböző államok és városok rendőrségei még mindig nincsenek szövetségi ellenőrzés alatt s igy ennek az állam biztonságára oly rendkívül fontos szervezetnek tökéletesítése teljességgel lehetetlen. Naponta 30.000 dollárt rabolnak a munkások béréből A bűnözők lefegyverzésére Enright egységes nemzeti szervezetet ajánl, melyet a nemzeti rendőri irodával akar megkezdeni s melynek felállítása nem kerülne többe negyedmillió dollárnál és évi költségei az első tiz évben nem emésztenének fel félmillió dollárt sem. Ezenkívül szükségesnek tartja a rendőrök létszámának emelését s mived az amerikai gondolkozás saját civilizációját mindig a régi római és görög világgal hasonlítja Ö6z- sze, a régi császári Rómát állítja az amerikaiak elé, ahol a mintegy egymilliónyi lakosságra hétezer rendőr esett 6 igy ebben az arányban például a mai Newyorknak 42.000 rendőrének kellene lennie a mai tizennyolcezer helyett. Ezenkívül roppant fontosnak tartja még, hogy a rendőrség politikamentes legyen és felszabaduljon a politikai pártok hatása alól. A korrupciót nem szabad rászabadítani a rendőrre. Már pedig korrupcióról lehet beszélni akkor, mikor 13.117 befejezett rendőri nyomozásból csak 492 jut az esküdtszék elé, az pedig csak 184 bűntettest itél el. Ilyenformán aztán természetes, hogy a rendőrségnek minden erőlködése hiábavaló a híres amerikai banditiz- mussal szemben. További statisztikával is szolgál Newyork volt rendőrfőnöke. így például kimutatja, hogy a pisztolyok nyolcvan százalékát Amerikában a gyilkosok és rablók vásárolják. De vannak más adatok is. így Enright kimutatása szerint naponta 60.000 dollár értékű ékszert rabolnak, 90.000 dollár lesz naponta a tolvajok ée rablók zsákmánya a pénzemberektől, 200.000 dob lár értékű értéket rabolnak a banditák naponta küldöncöktől és végül, 1,000.270 dollár értékű zsákmányt visznek ei naponta a szállítmányokat megdézsmáló banditák. Mindennél beszédesebb adatok ezek, melyek éles fényt vetnek az amerikai életre. Maga Enright is, ki tősgyökeres amerikai, nemzeti szégyennek hirdeti ezt az állapotot és ki meri mondani, hogy a nagyhatalmi szerepnek és a világpolitikai tevékenységnek semmi értelme sincs mindaddig, amíg Amerika öntestéből ki nem irtja a rákfenét: gátat nem vet a bűnözés ezen itt felsorolt iszonyatéb arányainak. Páris támadja Nironescu román külügyminisztert fasiszta-izii nyilatkozatáért Az fldeverul párisi munkatársn - nyilván francia patrónus sugalmazására - étes kritika Ü vette a Daily Express- nek adott külügyminiszteri nyilatkozatot Newyork, jul. közepe. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) Amerika a maga roppant méreteivel, nyüzsgő életével, mint valami Meseország izgatja az európai ember fantáziáját s azok a hírek, melyeket részben az Amerikából visszaérkezettek, részben pedig .Amerika távírója terjeszt a tengerentúli földrészről, valóban alkalmasak a fantázia felcsigázására és arra, hogy Amerikát az európai ember az emberiség eldorádójának tartsa. Ha a munkások kereseti lehetőségeiről, az üzletemberek horribilis jövedelméről, a pénzemberek vagyonáról 6zóló hírek még mindig nem lennének ehhez elegek, ott van Hollywood, a filmparadicsom s az ottani horribilis gázsik, a könnyű élet és az Amerikából érkezett filmek szépséges tájai, az amorózók autói elvégzik a többit s igy az állandó anyagi gondokkal küzdő európai sóvárogva fordul nyugatnak és irigykedve sóhajt az álmok hazája felé: bárcsak Amerikában lehetnénk! A bán költségvetése Nos, hát nem fenékig tejfel Amerika, sem nem álomvilág és nem paradicsom, sőt a legszennye- seibb realitások hazája, mint arra most Newyork volt rendőrfőnökének, Enright Richár&nak, az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb folyóiratában, a Nordih American Review-ben megjelent cikke mutat rá. Ebben a cikkben a rendőrfőnök megállapítja, hogy a bűn költségvetése a legnagyobb ma az Egyesült Államokban. Ez az összeg minden más költségvetési összeget meghalad. így például az Amerikában első helyen álló motor- ipar évi ötmillió dollárt jelent, az ország évi kivitele pedig ötmillliárd és 129 millió dollárt tesz ki. Az Egyesült Államok kormányának költségvetése, noha ez az ország dolgozik a legnagyobb tételekkel, négy és fél milliárd dollár. Ezzel szemben az amerikai bűnözés költségeiről két adat áll rendelkezésünkre. Az egyik szerint a bűnözés költségei évi 13 milliárd dollárt tesznek ki, a másik szerint viszont „C6ak“ 11 milliárd 800 millió dollárt, tehát háromszor annyit, mint az állami költségvetés és félezer akkorát, mint az óriási amerikai motoriparé. Ezzel kapcsolatban aT- ra gondolhatnának, hogy a rengeteg letartóztatásban lévő bűnöző éllmezésére kell ennek a pénznek nagy része. A dolog azonban úgy áll, hogy a rengeteg amerikai bűnöző közül négyszázezer van a börtönökben és fegyházak- ban, ezzel szemben azonban egymillió bűnöző szabadon járva garázdálkodik. Hogy Amerika bünkrónikájáról némi képet adhassunk, ideiktatjuk Enright Richárd statisztikájának egy másik adatát, mely szerint az elmúlt esztendőben tizenkétezer amerikai polgár gyilkosságnak esett áldozatul. Ez a szám ötszöröse a spanyol—amerikai háborúban az amerikai állam részéről szenvedett ember- veszteségnek és egynegyede az amerikai világháborús emberveszteségnek. Minden 45-ik percben egy gyilkosság A volt newyork! rendőrfőnök cikke szerint statisztikai alapon kiszámítható, hogy Amerikában minden negyvenötödik percben meggyilkolnak egy embert. Enright Richárd statisztikája nem a leghizelgőb- ben nyilatkozik ezzel kapcsolatban az amerikai bennszülöttekről, amennyiben megállapítja, hogy a gyilkossági rekordot olyan városok tartják, melyek lakosságának kilencven százaléka bennszülött amerikai, viszont azokban a városokban, ahol tulnyomólag bevándoroltak laknak, lényegesen kisebb ez a szám. így például Memphisben, hol tulnyomólag bennszülöttek laknak, minden százezer emberre hatvanegy gyilkosságot állapit meg a statisztika, ezzel szemben Olewelandban, a magyarok által lakott amerikai nagyvárosban százezer lóleikre csak 8.8 gyilkosság esik. Newyork is a túlnyomórészt idegenektől lakott városok csoportjába tartozik s íré szál 1 ithaesam, egész nap kintmaradtam magyar oldali szellőmben és csak másnap reggel jöttem be. Mikor átjövök a határon, ezt kérdi tőlem a csehszlovák határőr: „No Kégl ur, szép volt-e a katonai parádé Pesten, mert tudjuk, hogy ön azon volt". Látható ebből, micsoda képtelenségeket találnak ki az emberek. Nem emlékezem meg most adóügyeinkről, hogy 12 év óta még ma sincsenek magyarországi földjeink után eső adóink s ezek 12 évi késedelmi kamatai, póladói stb. törölve. Végre még csak arra kérem a magyarság vezetőit, nyaralásukból pár napot kiszakítva, jöjjenek végre el ide mi közénk is. Kégl Elemér földbirtokos. Bukarest, julius 17. (A Prágai Magyar Hírlap tudósítójától.) Közvetlenül a kisantant külügyminisztereinek csorbatói konferenciája előtt történt, hogy Mironescu román külügyminiszter az egyik legelterjedtebb angol lapnak, a Daily Expressnek hasábjain cikket jelentetett meg, amely antidemokratikus tendenciája miatt kínos föltünést keltett a román politikában, de kínosan figyeltek föl rá külföldi politikai körökben is. A román külügyminiszter cikkének ez volt a címe: „A trónok ismét divatba jöttek". Mironescu kifejtette benne, hogy a monarchikus államforma uj lehetőségek előtt áll és véleménye szerint az alkotmányos királyságot még azokban az államokban is vissza fogják állítani, amelyek ezt az államformát végleg kiküszöbölték. Mironescu szerint mindez azért fog bekövetkezni, mert a parlamentarizmus mély csalódást hozott a népnek. A parlamentek túlságosan sok mindent vállaltak magukra s ezzel lejáratták tekintélyüket. A háború után létesült diktatúrák, melyeket átmeneti periódusoknak minősít, ezzel a hanyatlással magyarázhatók. —‘ Előre látom az időt — irta Mironescu —*, mikor a parlamentek, akár a francia monarchia régi államai, csupán a professzionális érdekek, az ipar és kereskedelem képviselőiből fognak állani. Ilyen lesz körülbelül Európa politikai képe 50 esztendő múlva és úgy hiszem, hogy a jövő Európában kellemesebb lesz élni, mint a maiban. Mironescunak ez a cikke sokáig nem váltott ki visszhangot. A román sajtó el volt foglalva, az nj király berendezkedéseivel, a politika sze- zonzá/ró eseményeivel, a kamarában megismétlődő Cuza-botrányokkal s igy érthető, hogy csak hetek mnlva történik reflexió Mironescu cikkére. Ez a reflexió az Adeverulban jelent meg és a lap párisi munkatársának tollából ered. Világos tehát a kombináció, hogy a. reflexió a francia politikai patrónus véleményét szögezi le s igy fölötte figyelemreméltó. Az Adeverul cikke megállapítja, hogy a román külügyminiszter erősen hajlik a fasizmus felé és erősen, alátámasztja. Mussouű diktatúrájának jogosságát. A professzionális parlament, amelyet Mironescu Európa számára elképzel, a fasiszta Olaszországban élő valóság. Az ilyen parlamentből azonban úgy a politikai pártok, mint az általános és titkos szavazati jog is ki vannak zárva. Miután pedig Mironescu egész Európa számára ilyen parlamenteket jövendöl, világos, hogy ebben látja a román politikai fejlődés jövőjét is. De tulajdonképpen miért foglal állást a román külügyminiszter a parlamentarizmus elten? Bántotta talán a román parlamentarizmus, amely sohasem volt és ma sincsen. A mi képviselőházunk nem más, mint a végrehajtó hatalom iktatóhivatala. Manin parlamentje sem kivétel ez alól, alázatosan teljesiti a miniszterek kívánságait. Nyugaton a parlamentek: parlamentek. Teljesítik hivatásukat: ellenőriznek, leszavaznak törvényjavaslatokat, kormányokat buktatnak. Nyugaton a pártvezérek és a kormányelnök nem satrapák. Mironescu a nemzeti parasztpárt tagja és ez a párt állandóan demokratának nevezi magát. Hogyan tehetett mégis Mironescu filofasiszta nyilatkozatot? A külföldön a nemzeti parasztpártot a romániai polgári elem baloldali pártjának tekintik, Herriot, Daladier és Lloyd GeoTge pártjaival hasonlítják össze. Ezeknek a pártoknak a doktrínájában azonban a parlamentarizmus első helyet foglal el. A parlament csak azoknak a szélsőséges kormányformáknak nem konveniál, amelyek közvetlenül és a politikai pártok közvetítése nélkül akarják a hatalmat gyakorolni. Az érthető, hogy a kommunisták nem híved a parlamentarizmusnak, amely a társadalom konzerválásának egyik intézménye. Hogyan lehetséges azonban az, hogy egy magát, demokratikusnak nevező párt tagja, a nyugati tipusu parlamentarizmus ellen emel szót és az általános választói jog ellenségének jelenti ki magát? Az Adeverul cikkének ez a fináléja nyílt kérdés, melyre eddig Mironescu nem adott választ. A romániai politika forrongó, kialakulatlan összevisszaság, a jövőt sem kombinálni, sem jósolni nem lehet. Föltűnő és karakteri- záló szimpfóma, hogy a kormány külügyminisztere oly álláspontot szögezett le. amelyből azt- lehet kiolvasni, hogy a fasiszta diktatúrát tartja példaképnek és vallja ideál gyanánt.
