Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-19 / 162. (2383.) szám
jJJ" V Maü uimmk í2 ol«ia8 I éVÍ 162 ^2383^ SZám * SMMbat *' julius 19 Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£ Ejjyea szám ára 1.20 KÍ, vasárnap 2.—Kfc Képes Melléklet ára havonként 2.50 Kt A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felei6s }saíeMö. DZURÁNYl LÁSZLÓ FORGÁCh GÉZA Szerkesztőség: Prága II. Panská ulice 12. II. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága IL Panská ulice 12- III. emelet Telefon: 34184. SÜRGŐN YCI M: HIRl.AP, PRAHM M it^lgsels ii ©¥@ Feloszlatták a német birodalmi gyűlést A Hugenberg-csoport a szociáldemokraták bizalmatlansági indítványa ellen szavazott — A kormány rendeleti utón lépteti éleibe az uj adótörvényeket Szeptember í4-én uj választások — Németországot áltamkrizis lenyegeti Az interparlamentáris unió egyike azon nemzetközi szervezeteknek, amelyeknek az emberi szolidaritás megerősítése, a nemzetek és népek lelkének egymáshoz közelii ozása terén mérhetetlen fontos szerepe van. Ez a szervezet a különböző országok parlamenti delegációit, tehát a népek képviseletét egyesíti és lehetővé teszi, hogy a parlamenti delegációk egymás között megvitassák a nemzetközi fontosságú kérdéseket, eszméket vessenek fel, irányelveket szögezzenek le, amelyeket azután az egyes országok belpolitikai életében sikerrel lehet érvényesíteni s a nagy eszmei törekvéseknek útját ilyen módon kiválóan lehet egyengetni. Beszédek hangzanak el az interparlamentáris unió kongresszusain, amelyekre felfigyel a müveit világ, olyan kérdé- I sek kerülnek megvitatásra, amelyek az emberiség közös ügyei és igy a népszövetség mellett az interparlamentáris unió nélkülözhetetlen szervezet, amelynek ugyan semmi hatalmi köre nincs, erkölcsi suilya azonban annál jelentékenyebb. A kisebbségek szempontjából pedig rendkívül fontos az interparlamentáris unió működése, mert hiszen ez is egyike azon fórumoknak, ataelyeknek eminens feladata, hogy Középeurópa legfontosabb problémáját, a kisebbségi kérdést állandóan fenszinen tartsák és a megoldásihoz közelebb vigyék. Miután eszmei irányításról van, szó, az interparlamentáris unió fórumán a kisebbségi kérdés eszmei tisztázása fontos és szükséges. Ezen a téren nagy munkát végzett Szüllő Géza dr. akkor, amidőn tegnapi nagy beszédében felvetette a kisebbségi kérdést és kifejtette annak eszméi lényegét. Az az éles disztinkció, amelyet Szüllő Géza dr. kisebbség és kisebbség között tett, mindenképpen lényegbevágó, mert hiszen a háborút befejező békekötések az európai kisebbségi kérdésben lényeges változásokat hoztak létre. Néhány kisebbség, amely azelőtt a nagyobb államegységek keretében nemzetiségképpen szerepelt, az önálló állami és nemzeti élet lehetőségéhez jutott. Néhány kisebbség, amely azelőtt is, talán évszázadokon át, kisebbségi sorsiban élt, ezt a helyzetet továbbra is megtartotta, mint például a spanyolországi katalánok, a dobrudzsai bolgárok s a macedónok kisebbségi csoportja. A legnehezebb azon nemzeti csoportoknak helyzete, amelyek azelőtt önálló nemzeti államukban a majoritáshoz tartoztak és nemzeti államuk szét- darabolásával leszakadtak a nemzet testéről és más nemzeti többségű állam keretébe jutottak kisebbségi sorsiban. Ha ez az éles disztinkció a valóságban megvan, világos, hogy a kisebbségi kérdés megoldásánál figyelembe kell venni. Ott áll ma a kisebbségi kérdés, mint elintézetlen nagy nemzetközi probléma az európai problémák komplexumában. A világ sorsát intéző hatalmasságok egy része érzi is, hogy a kisebbségi kérdést kielégítően keli rendezni, ha Európában a lelkek konszolidációját el akarják érni. A lelkek konszolidációját azonban mi sem biztosítja hathatósabban és tartós abban, mint szabad szárnyalásuk. A kipányváaott lélek ficánkol, de ha megoldják a pányvát, megszűnik nyugtalansága. Európának pedig nagy- nagy nyugalomra van szüksége s ezt ma azok is, akik valamikor éppen az európai egyensúly létrehozása érdekében oldották el a háború fúriájának fékeit, száz százalékos felelősig tudatában óhajtják. Óhajtják s olykor fel-felcsillantják egy-egy szilánkját annak a bölcsek-kövének amely pedig csak teljes sugárzását an képes be re Elek tor ózni egész kontinensünk területét a béke és nyugalom szelíd fényével. Ezt a bölcsek kövét keresik a világháború befejezése óta az európai kataklizma Berlin, julius 18. A német birodalom hosszú időn át tartó pénzügyi és gazdasági válsága, amelyet a német kormány szükség törvényjavaslatokkal akart áthidalni, mind nagyobb arányokat öltött és a német nemzeti párt Hugen- berg-frakciójának intranzigens állásfoglalása következtében súlyos belpolitikai krizissé fejlődött, amelynek eredményeképpen a birodalmi gyűlés mai izgalmas napján a kormányt leszavazták és igy a birodalmi gyűlés fölosziaíására került a sor. A döntés abban a fontos kérdésben, hogy a kormány az adóügyi szükségtörvényjavaslatok fönntartásává Tább dolgozhatok-e parlamentáris utón a nemzetgyűléssel, teljesen a német nemzeti párt magatartásától függött, mert ha a német nemzetiek zárt sorban a kormány mellé állanak és leszavazzák a szocialisták bizalmatlansági indítványát, úgy a Brüning-kormány helyzete mentve van. Még nemrégiben úgy is látszott, hogy a német nemzetiek erre az útra lépnek, mert hiszen a birodalmi gyűlésnek a mezőgazdasági törvényt is el kellett intéznie, amelyhez a nemzeti párti választóknak nagy érdekei fűződnek. Hugenberg azonban a birodalom súlyos pénzügyi krízisét arra akarja fölhasználni, hogy a hatalomhoz jusson és igy tegnap megragadta az iniciativát. Megkísérelte, hogy az egész német nemzeti pártot maga mögé vonja és tárgyalásokat is folytatta a kancellárral, előterjesztve követeléseit. Amikor azonban a birodalmi gyűlés tegnap helytadott annak a szociáldemokraa javaslatnak, hogy a pénteki ülésen a napirend első pontjaként a szociáldemokraták javaslata, szerepeljen, a Brüning-kormány többsége amellett tett tanúbizonyságot, hogy nem reflektál Hugenberg támogatására és inkább hajlandó a ház- föloszlatás ódiumát magára vállalni. A Hugenberg-frakció igy nem nyerte meg a kormánnyal való tárgyalásra a szükséges időt és ezért elhatározta, hogy a kormány ellen fordul. Minden azon fordult meg, vájjon a német nemzeti párt többsége Hugenberg mellé áll-e, romjai között, néha itt-ott felhaisit töredék- sugára a diplomaták hunyorgó szemébe, de nem akadt még senki, aki, ha beléjebotlik valahol, két kézizel nyúlt volna utána, hogy két karjában a világ tétova tekintete elé emelje. A kisebbségi kérdés igazságos, méltányos megoldása: ez a bölcsek köve. Nemcsak a lepányvázott kisebbségi lélek tükröződik tüz-su- garaiban, de az önmagát kereső európai lélek is. A kisebbségi lélek csak hatványozot- tabb, élesebb, körvonalozottabb mikrokozmosza az európai lélek mikrokozmoszának s akinek érdeke, vagy célja vagy lelkiismereti kérdése Európa konszolidálása, csak a kisebbségek konszolidálásán keresztül jut el hozzá. Negyven milliónyi európai kisebbség van, egy bizonyos szemszögből tekintve egyetlen, negyven milliónyi nemzetként él, hat és létezik s nem lehet semmiképpen sem — még nemzeti összetevőire osztva sem — quantité négligeable. Számolni kell vele, de nem csak annyira, hogy nyugtalanítja az európai konszolidációt, hanem oly mértékben vagy követi Westarp gróf mérsékeltebb irányát. Westarp gróf csütörtökön, az éjjeli órákban párthívei vei, huszonhárom képviselővel hosszabb megbeszélést tartott, amelyen elhatár rozták, hogy külön frakcióként fogüak föllépni a birodalmi gyűlés pénteki ülésén. Ezzel a német nemzeti párt kettéválása — újból Hugenberg miatt — bekövetkezett. Csütörtökön az éjjeli órákban még nem volt bizonyos, vájjon a nemzeti párt néhány tagja nem lép-e át a Westarp-csoporthoz s a kormány oldalán még abban is reménykedtek, hogy azok a kommunisták, akikre mandátumuk lejárása után súlyosabb börtönbüntetés vár, talán távolmaradnak a döntő üléstől és igy a 7 ormány ügy-ahogy megmenekül a leszavazás •; svédei- métőL Hallatlan izgalomban ölt tehát össze a birodalmi gyűlés, amelyet pontosan tiz órakor nyitott meg Loebe elnök. Az üléstermet zsúfolásig megtöltötték a képviselők. Az első szónok Landsberg szociáldemokrata képviselő volt, aki beterjesztette pártja javaslatát, hogy az adóügyi szükségrendeleteket a kormány vonja vissza s igyekezett kifejteni, hogy a 48. ar- tikulust az alkotmány értelmében a pénzügyi törvényekre nem lehet alkalmazni. A szociáldemokrata szónok beszédére Wirth dr. belügyminiszter válaszolt, akinek fölszólalását a baloldal állandó közbekiáltásokkal zavarta. „Hát nem érzi-e szükségét minden republikánus — vetette föl a kérdést Wirth —, hogy megfontolja, vájjon tízéves fejlődés után nem kér iiltünk-e a német parlamentarizmus kríziséhez?*4 A miniszter ezután rámutatott azokra a gazdasági veszedelmekre, amelyek abban az esetben állanának elő, ha az adóügyi törvényeket nem lehetne végrehajtani. A Hugenberg-csoport nevében Oberfohren dr. hosszabb nyilatkozatot olvasott föl, amely a Hugenberg-csoport ismert frazeológiájával fölhányta a Brüning-kormány vétkeit, kijelentette, hogy a német nemzetieknek a kormány iránt nincs meg a bizalmuk és ezért a párt a szociáldemokraták indítványát fogja támogatni. kell számbaveimi, hogy az európai konszolidációt egyedül ennek a nyugtalanságnak meg-felelő kiküszöbölésével lehet elérni. A kisebbségi kérdés megoldása minden bizonnyal kényes és sóik tekintetben szerfölött nehéz föladat. Hiszen a szuverénitás nélküli névtelen, bár negyvenmilliós európai nemzet — Európa kisebbségei — amorf módon alakult kényszerű egységgé. Különbséget kell tenni keretén belül kisebbségek és kisebbségek között, csak úgy — hogy a metaforát tovább képezzük — mint egy nemzet különböző rétegei között. S ezért mutatott rá a kisebbségi vezér éleslátásával és tapasztalatával Szüllő Géza dr. az interparlamentáris unió ülésén arra a figyelmen kívül nem maradható különbségre, amely kisebbség és kisebbség között van. Tudjuk, hogy például a németek a kisebbségi kérdésről kialakított „kisebbségi tudománysukban két kisebbséget különböztetnek meg, amely megkülönböztetés más applikációban megfelel Szüllő Géza disztinkciójának. A német kisebbségi tudomány, amely Most újból kormánypárti szónok állott föl, még pedig maga Dietrich birodalmi pénzügyminiszter. Mégegyszer megkísérelte annak a. bebizonyítását, hogy a deficitet csupán a szükségrendeletek utján lehet fedezni. Ha a dolgokat mostani menetükben hagyjuk fejlődni —■ mondotta —, rövid időn belül a nyugalom és a rend annyira megbomlik, hogy mindnyájan szívesen megszavaznék a kormány javaslatait. A birodalom pénztára még rendben van. Ha azonban a fedezeti javaslatok meghiúsulnak, néhány hónapon belül előáll az a veszedelem, hogy a legsúlyosabb zavarok következnek be. A birodalmi gyűlésnek ma meg kell mutatnia, hogy a német nép államalkotó nép-e, vagy pedig az érdekeltek különböző csoportjainak halmazat*;. Ezután Westarp gróf nyilatkozott pártja nevében s kijelentette, hogy Brüning kormányával szemben továbbra is kritikai álláspontot foglal el, de meg akarja akadályozni, hogy kormányválság következzék be, mert ez köny- nyen államválsággá fajulhat. Híveivel együtt tehát visszautasítja a szociáldemokraták bizalmatlansági indítványát. A német néppárt nevében Seholz üdvözölte Westarp képviselő nyilatkozatát. Loebe elnök elrendelte a szavazást, amelynek eredményeképpen a ház 236 szavazattal 221 ellenében elfogadta a szociáldemokraták javaslatát és igy a kormánynak bizalmatlanságot szavazott. Amikor Loebe elnök a szavazás eredményét kihirdette, Brüning kancellár fölemelkedett székéről és fölolvasta a birodalmi elnök rendeletét, amellyel a birodalmi gyűlést föloszlatja. Erre az összes miniszterek elhagyták helyüket. A kommunisták az internacio- nálét énekelték s a terem lassan ürülni kezdett Az izgalmas ülés után a kormány tagjai nyomban tanácskozásra ültek össze, hogy megtárgyalják a legközelebbi szükséges rendszabályokat. A birodalmi elnöknek azt a javaslatot fogják tenni, hogy az alkotmány által előirt utolsó terminusra, szeptember 14-re tűzze ki az uj választást. természetszerűen elsősorban a német minoritások szempontjait tekintve teremtődött meg, kétféle kisebbséget különböztet meg: a „Rand- minoritát“-ot és az „Innemninoritát“-ot. A német nemzet kisebbségi politikája ezért kétfelé oszlik meg: másképpen munkálkodik azon testvérei javára, akik az ország határai mentén élnek s másképpen fogja fel azon kisebbségei sorsát, akik valamely közeli vagy távoli nemzet partjai közé ágcazva élik kisebbségi életüket az idegen folyam medrében. Alapvető különbség van a két különböző minoritás érdekében folytatott német politika célkitűzéseiben s védelmi eszközeiben s ezt a különbséget kell applikálni az európai kisebbségi probléma megoldására is. Más megoldást kell találni azon kisebbség konszolidálására, amely „Inneniminoritat“-kén t évszázadok óta nemzeti kisebbség s más gyógyírt kell keresni a ,.Randminoritát“-<>k sajgó sebeire azoknak, akik pacifikálni akarják Európát,
