Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-19 / 162. (2383.) szám

2 bkmemmib mi— ma mii iiiwg^jJijMiuM)inwwBHB«™i«H»gaBHMaBai 1930 julius 19, szombat. „As angol kormány válássá máris eltemette Brianti Pánearápa - tervét” Az angol válasz feleslegesnek farija egy m nemzeíközi szervezet létesítését Angisa fenntartja cselekvési szabadságát a két eurépai csoport között Az alkotmány értelmében ugyanis a házfölosz- latás és a választások terminusa között legíöl- jebb hatvan napnak szabad eltelnie. Délután a ‘kormány újabb ülést tart, amelyen a német néphez szóló proklamációt fogják megszöve­gezni. Mivel a birodalmi gyűlés a kormány szük- ségren (leleteit határozatával érvénytelenítette, pillanatnyilag nincsenek fedezeti javaslatok és a kormánynak uj adókat kell elrendelnie. Az uj rendelet ügyében csupán a birodalmi el­nök rajnai utazása után történik döntés. Való­színűleg a következő hét csütörtökén lesz a kormány döntő ülése. A birodalmi gyűlés által elvetett szükségjavaslatokat a birodalmi elnök másodízben nem adhatja ki. Ennek következté­ben az adótörvényeket legalább is újonnan kell formulázni, tehát a javaslatokon kisebb változ­tatásokat kell tenni, hogy az újszerűség jellegét adják meg nekik. A birodalmi gyűlés hirtelen bekövetkezett föloszlatása miatt több nagyfoníosságu tör­vényjavaslat marad elintézetlen, igy a költ­ségvetés, a szociálpolitikai törvények, még pedig a munkanélküli és betegbiztositás, a keleti segélyről szóló törvény, a politikai am­nesztia, amelyet a rajnai terület fölszabadí­tásának alkalmából kellett volna kiadni, a német—lengyel kereskedelmi szerződés, a genfi megegyezés az általános kereskedelmi forgalomról s ezeken kívül egész sereg kisebb jelentőségű gazdaságpolitikai törvényjavaslat. A birodalmi kormány az elintézetlen törvényjavaslatok kö­zül rendeleti utón valószínűleg csupán a költ­ségvetést és a munkanélküliek biztosításában bevezetendő járulékemelkedést és az uj adó­törvényeket fogja elintézni. A keleti segélyre, s a gazdaságpolitikai rend­szabályokra, amelyek a mezőgazdaság krízisé­nek áthidalására szükségesek, éppen úgy nem kerülhet a sor, mint a munkanélküli és beteg­biztositás szándékolt reformjára,, mivel a kor­mány fölfogása szerint a járulékokat rendeleti­leg ugyan föl lehet, emelni, de nem lehet korlá­tozni a munkanélküliek biztosítására vonatko­zó törvény érvényben lévő határozmányait. Portugáliáim lelepleztek egy forradalmi összeesküfésf Lissabon, július 18. A rendőrség egy anonim följelentés alapján összeesküvést fedezett fel, amely az állami rend felfor- gatására irányult. A zendülések tegnap este kellett volna kitörnie. Sok gyanús egyén lakásán házkutatást tartottak és terhelő anyagot találtak. Oardoso volt miniszter­elnököt, Riveirot, a republikánus gárda egykori parancsnokát és Plinio Sylva volt kereskedelemügyi minisztert letartóztatták. mhih.hi— m iMrwB nzERDŐ SZERELMESE REGÉNK Irta: GREU Fordította; KOS^RVNÉ RÉZ LOLR (41) — Mi lenne hát a kötelességed, Miit. Dalé — tanakodott magában. — Azért, mert az embe­rek irigyen civakodnak a zsákmányukért, hátat fordítasz nekik, vagy magad is olyanná leszel, mint ők? — Mintha Helen ezüstcsengésü hang­ja mondta volna- a választ: — „Nem, egyik sem az igazi út. Az igazi ut más ...“ És Miit Dal egyszerre megérezte, hogy oda­lent a faluban és mindenfelé a világon, nagy szükség van jó és erős emberekre ... Érezte, hogy eleget tanult már idefönt a vadonban és, amit tanult, tovább kell adni a többi emberek­nek is, hogy a szivük megteljen erővel, egész­séggel, jósággal. ‘ i Amint ott feküdt magányos fekvőhelyén a sö­tét tisztáson, olyan következtetésre jutott, a,mely uj harcot indított meg a lelkében. Hosszú, hosszú töprengés után szembenézett a dologgal: — Igen, Helen Rayner föl nyitotta a szemét. Most tudja már,, hogy vissza kellene tér­nie az emberek közé, de nem térhet vissza még­sem, mert valami csodálatos, mámoros, édes, borzongató fél elem tiltja, hogy még egyszer életében a leány közelébe merészkedjék. És egyszerre ott volt miniden gondolata a leánynál... Mintha elszédült volna, úgy érte ez a fölfedezés és különös, 6öha nem sejtett, vad álmai támadtak. Miikor reggel fölébredt, még komolyabbra vált a küzdelem. Álmában sem pihent az agya. Mint maga a fölkelő nap, úgy üdvözölte a gon­dolat, amelynek Auchincloes szavaiban rejlő értelmét csak most kezdte látni: . — Próbálj szerencsét a leánynál, fiam! . Az öreg telepes csak együgyüségében mond­hatta ezt... Dalé egy pillanatig sem hitte en­nek a lehetőségét. A csillagokat nem lehet meg­közelíteni ... az életet nem lehet irányítani... a természet titkait nem értheti meg minden­ki... Nem, nem! Hogyan is közeledhetnék ő 1 felénhez? De váratlan megjelenése mégis megváltoztat­ta* a* vadáez körül m coász világot e most jta­London, julius 18. Az angol kormány el- küldötte provizórikus válaszát Briand me­morandumára, s ebben méltányolja a fran­cia kormány törekvéseit, amelyekkel Euró- l«a államai között a szorosabb együttműkö­dést akarja megvalósítani. Az angol válíaisz kifejezi azt a reménységet, hogy a francia iniejativa az európai államok között az ed­diginél nagyobb bizalom létrejöttére vezet és csökkenti azokat az akadályokat, ame­lyek idáig a nemzetközi kereskedelem és a gazdasági téren való együttműködés út­jára tornyosultak. Az angol kormány hoz­zájárul ahhoz az elvhez, hogy az egyes ál­lamok szuverenitását e szervezkedés kere­tében is lenn kell tartani és tiszteletbein kell tartani az államok között fennálló ösz- szes kötelezettségeket. Az angol jegyzék azt a véleményét is kifejezi, hogy sohat lehlet tenni a gazdasági kérdések kielégítő meg­oldására. Erre vonatkozólag az tengői kor­mány hozzájárul ahhoz a szándékhoz, hogy a gazdasági és politikai tényezők valami­lyen egyesülését megteremtsék. Az /angol kormány azonban egyáltalán nem bizonyos abban, hogy a kisérlet végrehajtása céljá­ból uj és független nemzetközi intézmé­nyekre lenne szükség s hogy ezek létesítése egyáltalán opportunus volna-e. Nehezen le­het elképzelni, hogy miképen lehetne ezek­nek az uj nemzetközi szervezeteknek mű­ködését megvalósítani anélkül, hogy újabb zavarok ne keletkezzenek és /anélkül, hogy ezek az uj szervezetek féltékenyein ne tö­rekednének a népszövetség jelentőségének csökkentésére. A jegyzék arra a veszede­lemre is rámutat, hogy egy kizáróan euró­pai nemzetközi unió ellenséges érzelmeket támaszthat a többi kontinensen és ezért azt javasolja, hogy az európai államok föderá­cióját lehetőség szerint a népszövetség ke­retében valósítsák meg. A népszövetségi tanács keretében egy európai bizottság lé­tesítése lehetővé tenné az európai álVümok szorosabb együttműködését és igy ki le­hetne küszöbölni azokat a nehézségeket, amelyek uj és független intézmények szer­vezésével könnyen előállhatnak. Végezetül azt javasoliU az (angol jegyzék, hogy a Briand-memorandum kérdését a leg­közelebbi népszövetségi tanácsülésen tár­gyalják meg. London, julius 18. A Times, amely mai számában behatóan foglalkozik a londoni fe­lelettel, azonkívül a német válasszal és a többi középhatalom feleletével is, azt irja, hogy a legyőzött államok, .amelyek a jelen­legi határokkal nincsenek megelégedve, mint például Németország és Magyaroszág, Briand javaslatában egy olyan — ha nem is szán­dékos — tervet látnak, amely a fennálló ha­tárokat meg akarja szilárdítani. Valóban paradox volna — irja a lap — ha Briand memoranduma Genfben fölvetné az európai határok kérdését és ezzel tu­lajdonképpeni célját, amely az európai egység megvalósitásárfa irányul, teljesen veszélybe hozná. Paris, július 18. Az angol kormány fele­lete a párisi sajtéban csaknem éppen annyi és éppen olyan heves tiltakozást váltott ki, mint Mussolini jegyzéke. Párisban ugyan várták, hogy Anglia lehetőség szerint min­denféle megkötöttséget visszautasít, és sem az európai többség pártjához, amelyben Fran­ciaország és a kisantant a status quo feltét­len fenntartását követeli, sem az ellenpárt­hoz, amely a békeszerződések revízióját kö­veteli, nem fog csatlakozná. Azzal is tisztá­ban voltak, hogy Anglia dominionaira és Amerikára nagy tekintettel lesz, egyidejűleg azonban igyekszik befolyását megőrizni az európai kontinens fejleményéire is. Ami az angol válaszban Párást leginkább lehangolja, a Petit Párisié® szerint az a tény, hogy az angol jegyzék sorai között Briand ja­vaslatának komolyságát bizonyos lenézés kiséri. Ha az angol kormánynak indiai és egyiptomi bajai miatt nincs ideje és alkalma .a memo­randumot behatóan tanulmányozni, akkor az megmagy.arázhatná feleletének preiimi ná r 1 s és provizórikus jellegét. Azonban Anglia csupán idői akar nyerni, — mondja az Eebo de Paris — sőt bizonyos intrikáknak és manővereknek szószólójává válik, amelyek Géniből kiin­dulva az európai paktumot szabotálni akar­ják és azzal fenyegetőznek, hogy a nép- szövetség megfojtja a kísérletezést. Ha megfontoljuk, hogy az angol jegyzék tar­talmát és szövegét már jelentékeny mérték­ben szelídítették, — mondja a Journal — akkor csak borzalommal gondolhatunk arra, hogy milyen ellenszenvvel viseltetik az angol kormány az európai tervvel szembe®. Az Echo de Paris és a Figaro Ítélete szerint Anglia teljesen negatív állásfoglalása követ­keztében az Európa-paktumot már mla eltemetettnek lehet tekinteni. Nehezen lehet elképzelni az olyan európai szövetséget, amelyből Anglia és Oroszország különböző okokból hiányoznék és amelyben Németország és Olaszország a területi viszo­nyokat teljesen átalakítani igyekeznék. Bulgária válasza Szófia, julius 18. Bulgária e hét végén kül­di el válaszát Briand memorandumára. A vá­laszjegyzéknek különösen az a része érdé- kés, amelyben Bulgária fölveti a kisebbségek kérdését és rámutat arra, hogy a jugoszláviai macedón kisebbség legutóbbi petícióját a népszövetség bizottságában, melyben az Euró­pán kívüli államok képviselői vannak több­ségben, a kérvényezőknek meg nem felelő értelemben intézték eL szenvedély és teszi fájdalommá, gyötrelemmé a szerelmet. A Helen Rayner képe ülctözte egyre. Nappal nem volt egyetlen helye a tisztásnak, ahol ne emlékezett volna a leánynak karcsú, nyúlánk, szép testére, amint el nyújtó zik & fenyő alatt, amint feláll-, amint a tűz fölé hajol. Látta sötét, mély gondolatoktól árnyékos szemét, határo­zott, finom száját... hogy milyen szelíden és mégis milyen bátran tudott mosolyogni! Éjsza­kánként is egyre gyötörték ezek a látomások, ott járt mellette a leány, nesztelen szellemlép­tekkel, a szélben nyöszörgő, /lucfenyők alatt. Ég valahányszor a tüzbe mwrrth, a láng fehér mélyéből is Helen arca ragyogott feléje. A természet megtanította Dalét arra, hogy szeresse a magányosságot, a csöndet, de csak a szerelem tanította meg arra, hogy mi a magá­nyosság és mi a csönd. Való a magányosság a sasnak, amely a szakadékos szikla legtetején rakja a fészkét komor egyedülvaióságbam, való a magányosság a szarvasnak és a farkasoknak. De nem az embernek. És mindig, mindig egye­dül lenni a vadonban, mindig csak önmagával foglalkozni, önmagáért dolgozni, töprengeni és álmodozni és gondtalanul boldognak lenni... nem, ezt sem lehet örökké. Az embernek mindig más kell... Más, valami elérhetetlen. Ha a férfi elérhetetlen asszonyt szeret, vá­gyik a magányosságra, de szinte lehetetlen, hogy kibírja. Dalé egyedül volt titkával a. va­don mélyén és minden fenyő, minden szikla, minden felhő látta, a gyöngeségét.... Látta öt letörtem, tétlen csüggedésben. Az éjszaka vak, halálos sötétjében, mikor a szél sem mozdult és a hideg jéggé dermesz­tette a vízesést, a csönd szinte borzalmas lett. Sok, sok órát töltött Dalé, mély álom helyett gyöt.rehnes ébrenlétben, a' hideg, fehér és kö­nyörtelen csillagok alatt, a magányos fenyők között. Ilyenkor megzavarta őt a tulajdon ma- gáraemlékezés, gúnyolta tartózkodó viselkedé­sét és képzelete megváltoztatta mindenXegyütt töltöttt órájukat, haimie képeket festett eléje, szinte őrületbe ragadta őt. Rágondolt Helen karcsú, erős, barna kezére. Ezer különböző alakban üldözte ez a látomás. Milyen gyors, ügyes volt ez a két kis kéz a tá­bortűz körül. Milyen könnyed mozdulattal simí­totta hátra a haját... Hogyan ápolgatta Pedro lábát, mikor fájt neki! Hogyan szorította szi­vére, ha veszedelemben voltak, vagy nagyon fölindult valamiért... És mikor néha a keze ott pihent az ő karján. pogatózva, csodálkozva nézett körül benne, mint az eltévedt gyermek. Egy hónapon át állandóan járta az erdőt. Ok­tóber volt, aranyszínű lombok jelölték még a tölgyerdők helyét a sötétzöld fenyők között. Hátán ott lógottt a puska, de nem használta. Mérföldeken át kóborolt minden cél nélkül, hol ide, hol oda gyalogolt el és nem tudta, miért. De a szeme és füle soha nem volt éle­sebb. Órákat töltött fönt a begyfokon és nézte a nyírek bíboros foltját a hegyek sötétzöld ge­rincén. Néha levetette magát valamelyik tisz­tás szélén a száraz levelekre, amelyeket össze­söpört a szél s ott feküdt soká a bíboros, ara­nyos ágyon és körülötte a nyírek fehér tör­zsei mintha kandeláberek lettek volna, A szá­radó levelek halkan zörögtek és libegtek oda­fenne az ágakon egyre, akár fújt a szél, akár nem, mint ahogyan az árverése is egyre lükte­tett, ha nem akarta is ... Máskor nekidőlt egy- egy mohos sziklának valamelyik hegyipatak mentén, meghajolva nézett be a homályos, ned­ves bozótba, figyelt és hallgatózott és a sötét- szemű, sötéthaju leányt látta 6zétfoszló ködkép gyanánt... Fönt, a magányos sziklák tetején járt, akár a. kőszáli sas és nézett le a paradi- csomkertre, ahol egyre több szint halmozott össze az ősz — de hiába... sóba, soha nem le­het az többé olyan szép, mint amilyen azelőtt volt!... Október végén leesett az első hó. A tisztás déli részén azonnal elolvadt, de az északi szik- laszorosok és szakadékok fehéren csillogtak egész nap. Dalé gyorsam dolgozott, hogy ele­gendő ennivalója és tüzelője legyen a télre. Lá­zasan hordta és aprította föl a száraz fát. Ké­szült a hónapokig tartó börtönéletre. Aggódva nézte a gomolygó, sárgásfehér hófelhőket. — Vájjon készen lesz-e idején?... Aggódott és mégis örült... Mihelyt tiz láb magas lesz a hó a szakadékokban, nem mehet le a faluba tavasz előtt, akármennyire vágyik is oda. És hátha a hosszú, magányos tél kigyógyitja majd ebből az ismeretlen, névtelen betegségből?... November nagy viharokat hozott. Fönt, a hegyormokon tombolt az orkán. A hófúvás le­jött egészen a tisztaságig, nagy halom ha.vat hordott be a szél a sziklák közé. De a napos, déli oldalon, ahol Dalé tanyája volt, még min­dig tartott az ősz: sárgapiiros levelek hulldo- gáltak és zöldéit a fii. Csak tél közepén foglal­ta el ezt a védett helyet is a hó. A ho»zu éjszaka.után lassan, nagyon,lassan jött el a reggel Éles, hideg fénye voAt Dalé fölkelt és látta, hogy a sziklaszorosok járhatat- lanok. Egyszerre elfogta a tehetetlen vágyakozás, a megbánás, a fájdalom. Egészen mostanáig nem tudta, mennyire vágyik Helen után... Most pedig késő lett már... Vad tettvágy kerítette a hatalmába. Izgatot­tan tett-vett, dolgozott, kifárasztotta a testét, de a lelke annál sóvárgóbb lett és annál szaba­dabb. Napnyugtakor történt, mikor a hegylánc felé fordult, ahol a hófödte lucfenyők rózsaszínű kúpjai álltak az utolsó sugárban, hogy egyszer­re szivébe ütöttt a megismerés: — Szeretem azt a leányt! Szeretem azt a leányt! — kiáltotta a szikláknak, a hónak, a lucfenyőknek és az égnek, a szélnek és börtöne csendes magányosságának, a hatalmas fenyők­nek, melyek a tanyáját védték és 6zeliditett ál­latainak, amelyek ott feküdtek a lábai előtt. A gyengeségét ismerte be ezzel, a reményte­lenségét: okát adta annak a változásnak, amit nem tudott többé letagadni önmaga előtt, hogy nem az többé, aki volt és nem is lesz az már soha! Dalé szembenézett végre a leikével. Befejezte a harcot. Megértette önmagát és vége lett a folytonos, önkinzó tópelődésnek, gyötrő két­ség eskedéisnek, a zavaros, félő csodálkozás­nak. De a nyugtalanság és bizonytalanság láza semmiség volt a e-zereíemnek most hirtelen, sza­badon feltörő viliarához képest. Gépiesem nézett a munkája, után. Elég elfog­laltsága volt: főzött, rendbe hozta a tanyáját, gondolt a tűzzel, enni adott a lovaknak és sze­lídített állatainak, javította a nyergeket, ló­szerszámokat, cserzette a nyersbőröket és mo­kaszint meg vadásznadrágot szabott, de ez mind csak megszokott munka volt, nem kötötte le a figyelmét. Dalé, mint ahogyan megtörténik néha a vadon élő emberekkel, nem esett vissza a vademberek érzéketlenségébe ,inkábbb kiélé­sedéit a gondolkozása és érzésviliága. Szenve­dést okozott neki a szerelem. Meglepetést és szégyent érzett, reménytelen­séget és mélységes bánatot. A hosszú, egyedül töltött esztendők, amikor együtt volt a vadon leikével ,a természet minden szépségével, vad­ságával és titkaival, mind azt mondták neki, hogy keveset, nagyon keveset tanult el ezek­ből a, titkokból, mert hiszen nem tudta, hogy ő sem lehet kivétel és nem tudta, hogy milyen el­viselhetetlenül elhagyatott az élete, nem tudta, mily rettenetes erővel tör majd reá egyszer a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom