Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-17 / 160. (2381.) szám
1930 jnlins 17, csütörtök. 'PKAQAIivtAÜVARHIUJjAl? S R magyar nők Országos Zrínyi Ilona Hőre Beneshez fordult Rákóczi szülőházának megmentése érdekében A magyar nők memoranduma el nem évülő háláról biztosítja Benesi, ha lehetővé teszi a magyar történelmi ereklye megmentését — A borsé kastély megváltására is hajlandó a Zrínyi Hona Kör Prága, julius 16. A Prágai Magyar Hírlap hasábjain csendült fel először a vészkiáltás, egy nemeslelkü magyar leány, Szentpétery Piroska figyelmeztetett szivekbe markoló cikkében arra a veszedelemre, amely a borsi ősrégi és magyar történelmi emlékekkel megszentelt kastélyt fenyegeti. A riadó mindenütt mély visszhangot kellett, ahol magyar szív dobog és a magyarság egyetemes akciójává vált a mentés munkája, amelynek folyamán most jelentékeny állomáshoz érkeztünk el. A magyarországi Országos Zrínyi Ilona Szövetség julius ötödikén memorandummal fordult Benes Edo dr. csehszlovák külügyminiszterhez és arra kérte a csehszlovák államférfit, hogy tegye lehetővé Rákóczi szülőházának megmentését. Szerettünk volna a borsi Rákóczi-kastély- ért pénzbeli ellen értéket felajánlani, hogy a telepesek abból építkezhessenek, azonban most szegényekké váltunk, nincsenek Mátyáskori aranyaink, de ezzel fölérő lesz a magyar nők el nem évülő hálája, mert az adott szó szentsége, amellyel Podjeb- rád Katalint Mátyás hitveseként trónjára emelte, ma is él bennünk és jöhet még idő, amikor a nemzetek szerencsekerekén felszínre kerülve azt meghálálhatjuk. De m éltó ztas sók megengedni azon észrevételünk közlését is, hogy ha a borsi Rákóczihoz megváltása nem haladná túl a mi teherbíró képességünket, úgy összegyüjte- nénk a szükséges pénzösszeget. r ispiren-tabSetták f! £ \ fájdalmak ellen. Orvosilag ajánlva. Mindezekre nézve nagybecsű válaszát kérve, mély tisztelettel maradunk Nagyméltóságodhoz Az Országos Zrínyi Ilona Kör nevében: Budapest, 1930 julius 5. Zseny .Tózsef s. k. dísze lnök. Novák Mártonná s. k. társelnök. borosjenői Kádár Jenőné s. k. el nőik. Csemák Anna s. k. iigyv. társelnök h. A Zrinyi Hona Kör levelét Benes lapjának, a Ceské Slovo-nak ma reggeli száma is közli. A JEHLICSKA - STRÁNSKY TALÁLKOZÁS ÚJABB SZENZÁCIÓI „Kinek a megbízásából tárgyalt Sfiránsky JeSiilesSíévait” A sseh néppárti sajtó kellemetlen kérdései — Mégis tárgyasak a szlovák emigráció likvidálásáról - Stránsky újabb cáfolatában megerősíti Jehlicska állításait Bízunk benne, hogy a memorandum eléri célját és a csehszlovák kormánytényezők tekintettel lesznek a magyar patriotizmus szent érzelmeire és teljesitik az egyetemes (magyarság hő ó-hajtását, amely meg akarja menteni és a nemzeti kegyelet gondoskodásával restaurálni kívánja történelmi ereklyéjét, a Nagyságos Fejedelem borsi szülőházát. Az Országos Zrinyi Ilona Kör Beneshez intézett memorandumának teljes szövege igy hangzik: Nagyméltóságu Külügyminiszter Ur! A magyar társadalmat mély szomorúsággal tölti el a hírlapi közlés, hogy dicsőséges emlékezetű II. Rákóczi Ferenc magyar vezérlő fejedelemnek a trianoni szerződéssel Csehszlovákiához csatolt Zemplén vármegyéhez tartozó Borsi községben lévő szülőházé lebontás alá kerül azon célból, hogy kő és faanyagából a telepesek gazdasági épületeket létesítsenek. Nagyméltóságodnak magyarországi tartózkodásai alatt bizonyára volt alkalma megismernie a magyar nemzett lelkiiletét 8 azt a mélységes nemzeti kegyeletet, amivel II. Rákóczi Ferenc vezérlőfejedelem és hőlelkü anyja, Zrinyi Ilona fejedelemasz- szony iránit viseltetik, g igy meg fogja érteni, hogy a borsi Rákóczi-kastélynak lebontása mily nagy és soha el nem múló fájdalmas érzést fog kiváltani nemcsak a szinmagyarság, de a Rákócziakboz hü és a kuruc szabadságharcban velük küzdött szlovák, rutén nemzetek lelkületéből is. Nagyméltóságod csak nemrégiben nyilatkozott a Csehszlovákia és Magyarország közötti jóviszony létrejövetelének kívánatosságáról annak kijelentésével, hogy „megérti a magyarok patriotizmusát" és hogy „szükség van valamely becsületes modus vivendire, amely elismeri a népek értékét, nemzeti öntudatát és presztízséit különösen!“ Nagymélltóságodnak ezen kijelentésére alapítja a Zrinyi Ilona fenséges emlékezetét fenntartó Országos Zrinyi Ilona Kör azon kérelmét, méltóztatnék lehetővé tenni a magyar patriőtizmus megértéseként II. Rákóczi Ferenc borsi szülőházának meghagyását és további sértetlen fenntartását, amiért Nagyméltóságod iránt a magyar nők örök háláját nyilváníthatjuk. Nagyméltóságu Külügyminiszter Ur! Bátrak vagyunk azon csaknem öt századra menő, a Podjebrád és Mátyás királyok idejére visszanyúló, a Cseh és Magyarország között fennállott történelmi kapcsolatokra vaió visszaemlékezéssel utalni arra, hogy II. Rákóczi Ferenc vezérlöfejedelem a ku- ruc-szabadsághtarcot közös elnyomóinkkal szemben vívta. Ennek az érzelmi közösségnek megnyilvánulását kell látnunk a kassai Dómban nyugvó II. Rákóczi Ferenc és Zrinyi Ilona testereklyéinek háborítatlanságában, amely kegyeletnek szép kiegészítése volna, ha felölelné a borsi Rákóczi- kastély meghagyását is, hol Zrinyi Ilona a minden idők legeszményibb szabadsághősét hozta világra! Engedje tehát Nagy méltóságod remélnünk, hogy az Országos Zrinyi Ilona Körnek, a magyar nők nevében a borsi Rákóczi- kastély meghagyására irányuló kérelme nem marad eredménytelenül. Prága, julius 16. Stránsky és Jehlicska bécsi találkozásának a Slovák által történt leleplezése ismét fölkorbácsolta a kedélyeket s nemcsak a szlovák, hanem a cseh polgári sajtó is azt kérdezi, hogy miképpen egyeztethető össze egy cseh nemzeti szocialista képviselő ténykedésével egy kimondott — hazaárulóval való találkozás. Stránsky tegnapi rövid nyilatkozatában csupán azt cáfolta meg, hogy Masaryk elnök kezdeményezésére találkozott volna Jeh- licskával. Egy pozsonyi déli magyar lap Stránsky segítségére sietett és az egész ügyet nyári kacsának minősítette. Ez a megállapítás azonban korai volt, mert Stránsky a Lidové Novinyben ma újabb nyilatkozatot közöl, melyből kitűnik, hogy a Slovák által a bécsi találkozásról közölt beszámolás teljes egészében megfelel a valóságnak, kivéve azt az állítást, hogy ez Masaryk elnök kívánságára történt volna. Mielőtt Stránsky újabb nyilatkozatát részletesen közölnők, néhány polgári lap véleményét idézzük a nagy port kavart ügyről. Sadecky a C3eh néppárti Lidové Listy-ben vezércikket ir Stránsky esetéről. Idézi teljes egészében a Slovák cikkét, majd a következő megjegyzéseket fűzi hozzá: „Stránsky ugyan jónak látta tagadni azt, hogy találkozásának kezdeményezője Masary elnök lett volna, de nem találta jónak tagadni, hogy a találkozás alkalmával Jehlics- ka tanár irredentista mozgalmának a beszüntetéséről és Jehlicskának Csehszlovákiába való visszatéréséről tárgyaltak.' Ilyen körülmények között tehát nem lehet Jehlicska állítását a Lidové Noviny, illetve Stránsky dr. nyilatkozatával megcáfoltnak tekinteni. E találkozás után néhány hétre állott biróság előtt Tuka dr. Még élénk emlékezetben van a vádnak az a törekvése, rábizonyítani Tukára, hogy tanácskozott Jehlicska tanárral. Már ilyen összeköttetésnek a ténye is gyanút keltett a vádló szemében. Tuka dr.-t ugyan más deliktumokért ítélték el, mint amilyen az iredentákkal való összeköttetés. Ez a kapcsolata azonban a vádirat szerint mégis nem az előnyére karakterizál- ta. Stránsky dr. boldog lehet, hogy csak mint védő fordul meg a bíróságon. Más szerepben érezné, hogy az irredentákkal való találkozás nem éppen „a jó erkölcsnek bizonyítéka". Képzeljék el, hogy ha ugyanaz, ami Stránsky- val történt, például Stasek képviselővel történt volna meg. S ha róla is megírták volna, hogy Bécsben konferált Jehlicska tanárral! Nem kell sokat bizonyítgatnunk, hogy ebben a pillanatban a legvadabb támadást intéztek volna Stasek ellen s megvádolták volna az ismert tendenciával: államfölforgató elemek találkozásával, megbízhatatlannak minősítenék az állam szempontjából, egy szóval egy ép hajaszála nem maradna a fején. Ebből a tanulság: Stránsky dr.-nak meg van engedve minden és elegendő azt mondania, hogy „puszta kitalálás", az egész baloldal bólogat s úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, akkor is, ha a tulajdonképpeni tényt nem cáfolták meg. Mit mondanak ehhez a nemzeti szocialista párt és Stránsky választói? Azoknak is elegendő a „cáfolat", hogy nyugodtan alhassanak?" Az ugyancsak cseh néppárti Prazsky Vecer- nik röviden ismerteti a Stránsky-eset lényegét és a következőket jegyzi meg: „Közvéleményünknek megvan az ilyen cáfolatokról a véleménye és joggal kiváncsi arra, hogy miképpen történhetett az, hogy éppen Stránsky dr. tárgyalt Jehlicskával? Jehlicska éppen Stránskyban bizott volna és megbeszélésre hivatta volna magához? Kinek a kezdeményezésére találkozott Stránsky Jehlicskával? Mi volt a beszélgetés tárgya? Milyen ajánlatokat tett Jehlicskának? És mik voltak azok „a körülmények11, amelyek miatt a további tárgyalások félbeszakadtak? Valóban sok a kérdés, de ezek között is a legfontosabb: összeegyoztethető-e, hogy egy nemzeti szocialista képviselő tárgyaljon egy proli inszirozott hazaáru 1 ó val ?" A Slovák idézi Stránsky tegnapi cáfolatát és megállapítja, hogy leleplező cikkét a Samostat- nostból idézte, de csak kivonatosan, mert el akarta kerülni a cenzúra vörös ceruzáját. A lap a helyzet tisztázásának elősegítése céljából szükségesnek tartja még megemlíteni, hogy „körülbelül tizenhat emigráns szlovák kapott engedélyt az elmúlt félévben a köztársaságba való visszatérésre, akik ellen a bűnvádi eljárást beszüntették s igy lehetővé tették nekik, hogy külföldi agitációjukat beszüntessék. Már ez is azt bizonyítja, hogy a szlovák emigráció likvidálásáról tényleg tárgyaltak és tárgyalnak, s éppen ezért nem lehetetlen a Stránsky—Jehlicska-eset sem." A turócszentmártoni Národnie Noviny a Slovákban megjelent cikk és Stránsky első' cár foistának idézete után ezeket írja: Stránsky tehát tárgyalt Jehlicskával és teljesen mellékes, hogy milyen alapon. Fontos a tény és a tény magyarázatot kíván. A szlovák közvélemény joggal kiváncsi és tiszta, gyors, világos magyarázatot kíván mindazoktól, akik ebben az ügyben érdekelve vannak. Stránsky ulabb nyilatkozata Stránsky a Lidové Noviny mai számában többek között ezeket Írja: „Brünnben meglátogatott engem a Bécsben élő Baján szlovák újságíró egy ügyben, amely ezzel az üggyel semmiféle kapcsolatban nincsen. Már akkor beszélte Jehlicskáról, hogy honvágyat érez és szeretne hazatérni. Később Selepa dr. hozott nekem üzenetet Bajántól, hogy Jehlicska szívesen likvidálná külföldi forradalmi akcióját és azt kívánja, hogy közvetítsek ez ügyben. Kötelességemnek tartottam annak pontos megállapítását, hogy miképpen áli az ügy, mert ha nekem erről valakinek hivatalosan jelentést kellett volna tennem, előbb meg kellett szereznem Jehlicska kezdeményezésének autentikus tartalmát. Meglátogattam tehát Jehlicskát Bécsben a kapucinusok kolostorában, ahol lakott. A beszélgetést Baján üzenetének megismétlésével kezdtem, amit Jehlicska ugyan nem erősített meg, de nem is tagadott. Az első pillanatban láttam, hogy Jehlicska gyakorlati keresztülvitelre nem is gondol. Azt mondotta, hogy akcióját valóban szeretné likvidálni, de politikailag is, nem pedig csak személyileg (az amnesztiának aláveti magát). Nekem az volt a véleményem, hogy ebben az irányban a csehszlovák kormány bármilyen tárgyi koncessziója nélkül is közvetíthetnék, ő abból az előföltételből indult ki, hogy az akkori kormányt nemzetközi helyzete engedékenységre kényszerítené. Én rámutattam az abszolút lehetetlenségre, hogy a kormány forradalmi ténykedést politikai koncessziókkal honoráljon, mert ezzel kompromittálná az egész államhü és államalkotó szlovák politikát. A beszélgetés folyamán kivettem' azt is, hogy Jehlicska belső orientációja csupán nemzeti értelemben szlovák, politikailag azonban magyar. Emlékszem arra is, hogy ama megjegyzésemre, hogy néki mégis csak közelebb kell, hogy álljon a cseh, mint a magyar, ezt felelte: „Hogyne, de ebből semmit sem lehet következtetni, hiszen a nővér is közelebb áll a bátyjához, mint az idegen, mégsem választja férjéül a bátyját." A legszembetűnőbb kitalálás, hogy — a Slovák szerint — a találkozáson emlékeztettem volna arra, hogy Masaryk elnök egy ízben tett már hasonló lépést, amikor 1928 október 4-én megbízta Sanda dr. prelátus, cseh egyetemi tanárt, hogy Jehlicskát azzal az Ígérettel csalogassa a köztársaságba, hogy őt 50.000 korona kezdő fizetéssel a prágai egyetem tanárának nevezik ki, elmúlt szolgálati éveit a kormány beszámítja fizetésébe és nyugdijába, az emigrációban szenvedett kárait megtéríti és teljes szabadságot biztosit neki. Tudomásom sem volt a cseh egyetemen Sanda prelátus létezéséről és éppen maga Jehlicska mondta nekem, hogy erről az oldalról lelkészbátyjának közvetítésével tettek volna neki ilyen ajánlatot. Masaryk elnök neve ezzel kapcsolatban nem került szóba, Jehlicska egy más politikai cimre utalt, amely ugyanis messze áll Masaryk elnöktől. Bécsbe azzal a szándékkal mentem, hogy ha ott olyan konkrétumot tudnék megállapítani, ami a kormányt érdekelhetné, arról Benesnek jelentést fogok tenni. Miután Bécsben arról győződtem meg, hogy Jehlicska kezdeményezése csupán fantasztikus politikai elképzelésből indult ki, nem pedig politikai megváltozásának eredményeképpen, Benesnek erről egyáltalában nem tettem jelentést és csak egy beszélgetés alkalmával említettem az egész incidenst. Benest az egész ügy általában nem érdekelte s tekintettel azokra a részletekre, amelyeket nekem Jehlicska külföldi tevékenységéről elbeszélt, nem is érdekelhette." Kérjen mindenütt Boroviőkajjvár, TrenSin. A prágai lengyel követ jegyzéket nyújtott át a kommunista tüntetések ügyében Prága, julius 16. Jelentettük, hogy a múlt hetekben a kommunisták Prágában, Máhrisch-Ostrauban és Ungvárott a lengyel konzulátusi épületek előtt tüntettek s azok ablakait betörték. Legújabb értesülések szerint Grzybowski dr. lengyel követ eme kommunista demonstrációk ügyében szombaton Krofta meghatalmazott miniszternek jegyzéket nyújtott át s abban a követség azt kívánja, hogy a külügyminisztérium erélyes lépéseket tegyen a lengyel külképviseleteknek hasonló esetekkel szemben való biztosítása érdekében. Háborúskodás Marokkóban a bennszülött törzsekkel Páris, julius 16. Az Echo de Paris Casablanca! jelentése szerint a marokkói francia csapatok Algériában két heves csatában ütköztek össze a bennszülött törzsekkel. Az első küzdelem az Ait Mograd törzs- zsel folyt le, amely rablótámadásainak során nyájakat hajtott el és túszokat szedett össze. A franciák a támadók soraiban nagy veszteségeket okoztak, a túszokat megszabadították és a zsákmányt visszaszerezték. Francia oldalon egy tiszt egy altiszt, egy idegenlegionista és tizenegy benszülött katona esett el. A másik összecsapás Dél- Algeriában folyt le egy négyszáz tagú felfegyverzett bandával. A bensziilöttek itt is nagy veszteségeket szenvedtek, mig francia oldalon két legionárus és két benszülött katona esett el, négyen pedig megsebesültek. - • T
