Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-16 / 159. (2380.) szám
1D80 július 16, szonda. <PBAGM-iV\AfifeAR-HIRLAP Stránsky a köztársasági elnök megbizásábóKT) ajánlatot tett jehSIcikinaM a szlovák emigráció likvidálására A Slovák közli !s!tlics!:& amerikai sikkét. ma!y íetepEez! Stránskvt — í«hli*ska elutasította az ajánlatot - Stránsky cáfol, de beismeri, hogy tárgyalt leltlicskával Mentsük meg Rákóczi szülőházátl „Tekintetes szerkes/Jjőség, mint becses lapjuk állandó olvasójának volt alkalmam két ízben is a mi dicső fejedelmünk, néhai II. Rákóczi Ferenc szülőházának szomorú és a nagyságos fejedelem emlékéihez nem méltó sorsra jutásáról értesülnöm, hogy legalább a ház maradjon meg, amíg magyar él e tájon... e nemes célt szolgálandó, én is /volnék bátor és szerény tehetségemhez képest a nagyságos fejedelem szülőházának megvételéhez és muzeum céljaira való átalakításának költiséigeiihez 100 K, azaz egyszáz koronával hozzájárulok, amely összeget j a mai napon jelen soraimmal egy időben a itek. kiadóhivatal elmére feladtam"... — ezeket inja Ktiozy Lajos főmolnár Duna- szerdaibelyről. Ez az első hozzászólás a Rákóczi fejedelem borsi szülőházának megmentését célzó ankétunkban. Az első szó, amely már tett is Kis ember nagy tette. Száz korona kis pénz azokhoz a százezrekhez, melyek a borsi történelmi háznak a magyar kultúra számára való megmentéséihez szükségesek, de ez az első száz korona egy kis embetrtől mégis nagy pénz, mert küldőjének * lelki nagyságáról tesz tanúbizonyságot a magyar áldozatkészség oltára előtt. És bizonysága annak, hogy a nagy fejedelem iránti kegyeil-et, a magyar nemzeti ■múlt iránti tisztelet nem lanyhult el a magyar /lelkekben, hanem ma is elevenen lobogó láng, amely, íme, fellángol abban a pillanatban, amikor elhangzik a mentésre hivó szó és nemcsak a magyarság választottjaiban, hanem a legszélesebb magyar rétegekben is élő hatalom. Valóban a magyar kegyeletnek fájdalmas megalázása lenne, ha Rákóczi szülőházát nem tudnók megmenteni az istállóvá való lesüllyesztéstől. De, sajnos, a pénzzel való megváltásig, az ahhoz szükséges pénzösszegeknek előteremtéséig hosszú az ut és kevés az idő. Rákóczi szülőházát a földhivatal köziben akárhányszor elárvereztetheti s a ház olyan kezekbe juthat, hogy reményünk sem lehet többé a megmentésére és múzeummá való tételére. Nemcsak pénzáldoza/tokra van szükség, hanem erkölcsi erőkifejtésre is a ház sorsának biztosítása érdekében. Ki kell harcolnunk 'legelsősorban, hogy a Rákócziim a műemlékvédő bizottság védelme alá kerüljön. C/9ak kulturszervezeteink munkájával és állásfoglalásával sikerülhet a csehszlovák köröket meggyőznünk arról, hogy a ■fejedelem szülőháza a magyarság részére olyan nemzeti érték, amelynek elkótyavetyélése, az enyészetnek való átengedése; bűn volna a nemzeti kegyelet ellen, megvé- j dése pedig elhalaszthatatlan, szükséges és j méltó kulturtett. A magyar nők, mint értesülünk, máris egész lélekkel magukévá tették a gondolatot és pezsgő munkát kezdtek a mentőakció megalapozására. Nemcsak anyagi tőkére, hanem elsősorban lelki áldozatosságra, a Rákóczi-kegyelet ápolásában való összefogásra van szükség. Már most biztosítanunk kell a magyar társadalom kulturszervei számára a vételre szóló opciót. Ha ez az első mentés már sikerült, akkor jöhet a pénz és jöjjön az anyagi áldozatosság. De mivel a Rákóczi-kultusz és az egész mozgalom annyira fontos és sürgős, ennek a társadalmi akciónak nem szabad szervezetlenül, ■fejetlenül indulnia, hanem már most országos bizottság irányítása alá kell hogy kerüljön, nehogy az akció méreteiben aránytalanságok, esetleg elméretezések álljanak elő. De sietnünk, cselekednünk kell és mél- tőaknak kell lennünk önmagunkhoz és Rákóczihoz, mert a mi, szlovénszkó; magyarok ősei voltak valaha Rákóczi leghívebb katonái, legyünk a Rákóozi-tradicióhoz való hűségben és ragaszkodásban ma -is, mi is: Rákóczi népe. — A késmárk—lőcse—szepesráraljai postaautó- buszjárat mizériái. Az állami poefcaiigaTgatiás még az államfordulat idején létesítette a lőcse—késmárki autóbuszjáratot. Ezt a vonatat később Szepesófalván át a Vörüsklastramig, tebát a lengyel határig, a másik oldaton Eperjes irányában Szepeevánatjáig meghosszabbították, vaigyis a közlekedés csaknem 100 km. távolságon folyik. A járat megindításakor di- ilirasáncokhoz hasonló, ósdi, nehéz kocsikat ál/titottak be s azóta, egy évtizede, ezeken történik a postai forgalom és személyszállítás lebnnyoWtása. A kocsik ráznak s 10—12 km.-es ,,sebességgel" járnak. A legtöbb autóbusz nehezen, sőt egyáltalán nem szellőztethető, ennek folytán az autóbuszt igazán csak az veszi igénybe, aki más közlekedési alkalmatossághoz nem jut. Télen minden csekély havazás esetén is az autóbuszjárat teljesen megáll, a kocsi nem közlekedik. Legfőbb ideje, hogy a tulajdonos. az állami posta igazgatás némi gondot fordítson erre a fontos, sokat használt s Így jövedelmező vonalra; elsősorban áj) rendes kocsikat kellene beállítani. Prága, julius 15. A Slovák egy amerikai szlovák lap nyomán feltünéstkeltő cikkben jelenti, hogy Masaryk elnök a múlt év nyarán Stránsky nemzetgyűlési képviselő utján kísérletet tett a szlovák emigránsok mozgalmának likvidálására. Erről a kísérletről eddig senki sem tudott és Jehlicska Ferenc dr. egyetemi tanár, a szlovák emigránsok mozgalmának vezére ' sem akarta a dolgot nyilvánosságra hozni, j azonban a Slovák értesülése szerint a Stránsky cseh szocialista képviselő rákényszeri- tette erre a lépésre. Jehlicska az esetről az a mer lkában megjelenő Obrana oimü lapban a következőket mondja: — Masaryk elnök Jehlieskához Bécsbe elküldte megbízottját, Stránsky Jaroszlávot, a brünni Lidové Noviny tulajdonosát. Stránsky- nak akkor alkalma volt tájékozódnia. Jeh- licska bizonyos diszkrécióból, amelyet ilyen esetben meg szoktak őrizni, nem dicsekedett el Stránsky látogatásával. Sőt mi több: nem tette ezt akkor sem, amikor Stránsky a Masa ryk-jubileum alkalmából lapjában említést tett a tárgyalt dolgokról s ezt igen inkorrekt formában tette. Jehlicska egy egész éven át tisztességesen viselkedett azzal az emberrel szemben, aki megfeledkezett a gentlemanlike szabályairól. De most, amikor Jehlicska látja, hogy Stránsky cikke, amellyel a szlovák emigráció komolyságát és becsületét alá akarta ásni, szlovák újságba is belejutott, igy például az amerikai Obranába, eljött az ideje, hogy maga is megszólaljon. 1929 junius 13-án megjelent Jehlicska dr.- nál Erdélyi dr., Stránsky Lidové Noviny- jának bécsi levelezője, egyébként a Károlyi tábor diszvitéze, aki megérdemelt büntetése és Horthy elől elszökött Magyar országról. Erdélyi tudomására adta Jehlicskának, hogy Stránsky. igen fontos kiküldetéssel meglátogatná, ha Jehlicska hajlandó őt fogadni. — Stránsky a meghatározott napon ott is termett Bécsben Jehlicskánál és arra való hivatkozással, hogy 1919-ben a prágai parlamentben kollégák voltak, ezeket mondta: — Masaryk elnök még most is többet foglalkozik a Vülügyekkel, mint a köztársaságban folyó belső harcokkal s igy a szlovák emigrációt is figyelemmel kiséri. Fontosnak tartja, hogy a szlovák emigráció megszűnjön, likvidáljon, mert az állam érdekében azt kívánná, hogy ,.Jehlicska dr. illegális akcióját legálissá változtassa és odahaza a csehszlovák köztársaságban folytassa." Állítólag meghízta Stránskyt, hogy menjen ezzel az üzenettel Jehlics- kához, s ha azt látja, hogy Jehlicska hajlik, erre, akkor forduljon Benes miniszterhez, aki majd aztán rendezi a dolgot. Stránsky büszke volt az elnök bizalmára és azt nagy kitüntetésnek vette. Masaryk elnök az ügyet nagyon fontosnak tartja, azonban nem akarta a kormány utján elvégeztetni, mert minden kormánynak van ellenzéke és fél attól, hogy ezért a lépésért a kormányt támadnák az ellenfelei. Stránsky akkoriban nem volt aktiv politikus, azonban bizalmija Masaryknak és Lenesnek, ezért esett tehát a választás az ő személyére. Stránsky ekkor próbálta rábeszélni Jehlicsát, hogy illegális akcióját változtassa át legálisra", jöjjön haza és otthon folytassa. Még hozzáfűzte azt is, hogy úgy ő, mint Masaryk elnök meg van győződve afelől, hogy Jehlicska otthon többet tehet, mint külföldön. Stránsky még figyelmeztette arra is, hogy Masaryk elnök egy Ízben már tett hasonló lépést, amikor 1928- október 4-én megbízta Sanda dr. prelátus cseh tanárt, hogy Jehlicskát csalogassa be a köztársaságba a következő Ígéretekkel: Masaryk elnök kinevezi Jehlicskát a prágai egyetem tanárának 50.000 korona kezdő fizetéssel, a kormány beszámítja minden szolgálati évet úgy a fizetésbe, mint a nyugdijába, továbbá a kormány pénzben megfizeti Jehlicskának valamennyi kárát, amit az emigráció miatt szenvedett és teljes politikai szabadságot biztosit neki. Stránsky arról is tudott, hogy Jehlicska elutasította feltételeket és ezért felszólította Jehlicskát, hogy maga állítson föltételeket, ha az elsők meg nem feleltek neki. Stránsky szavaira Jehlicska dr. igy válaszolt: Arra vonatkozóan, hogy Jehlicska odahaza többet érne el, mint a külföldön, Jehlicska ezt kérdezi: vájjon a cseheknek az érdeke az, hogy Jehlicska, a csehszlovák köztársaságnak állítólag a legnagyobb ellensége, többet érjen el és nagyobb sikert arasson? Erre Stránsky is csak mosollyal tudott válaszolni. Ami pedig azt illeti, hogy Jehlicskának biztosítják a teljes szabad mozgást, Jehlicska egy hasonló esetre rámutatva, annyit jegyzett meg, hogy bizonyára őuéki is ilyen szabadságot készítenek. Ami pedig a föltételeket illeti, hangsúlyozta Jehlicska, hogy ha az emigráció anélkül térne vissza a köz- társaságba, hogy a c9ehektől a nemzetnek garanciákat ne szerezne, erkölcsi öngyilkosságot követne el. Stránsky erre azt válaszolta, hogy a népnek mindent meg lehet magyarázni. E beszélgetés után Jehlicska és Stránsky között hosszabb vita indult a szlovák nemzetnek a csehszlovák köztársaságban való helyzetéről. S itt Stránsky azt mondta Jehlicskának, hogy most már nemcsak a katolikus szlovákok gyűlölik a cseheket, hanem az evangélikusok többsége is, s a másik oldalon a cseheknél is katasztrofálisan terjed a szlovákellenes an tagon izmus. A Slovák ehhez a következőket jegyzi meg: MikoT ezt az infomációt amerikai szlovák lapokból átvesszük, csodálkozásunknak kell kifejezést adnunk afölött, hogy Masaryk elnök részéről ilyen formájú kísérlet történt. Stránsky ugyan a hradzsini klikk kifutója, azonban egyáltalában nem alkalmas ilyen kényes ügyek elintézésére- Ha nem lett volna ilyen alkalmatlan tárgyaló fél, aki nem Budapest, julius 15. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A Pesti Hírlap interjút közöl a detroiti óceánrepülőkkel, akik a „Justioe fór Hungary" repülőgépen fogják átrepülni az óceánt. Endresz György, a repülőgép pilótája kijelentette, hogy az előkészületek nagyban folynak és már semmi sem áll útjában a startol ásnak. Az amerikai magyarság száz százalékban bízik a sikerben. Ezt jellemzi Eördögh Elemér prelátusnak, az amerikai magyarság egyik vezérének az a kijelentése, hogy julius 16-án elindul MagyarKde bia, julius 15. A délszláv diktatúra embertelenségeiről sokszor számoltunk már be és rámutattunk azokra a minden kultúrát megcsufoló cselekedetekre, amelyekre a Zsif- kovics fehérkéz-rezsim ragadtatja magát. A diktatúra céljainak egyike egészen kétségtelen: a magyarság teljes ki pusztítása. Ezt annál zavartalanabbul végezheti, mert a kiszolgáltatott magyaroknak nincs pártfogójuk; ha pedig akadna ilyen, börtönbe kerül, mielőtt szót emelhetne. A jugoszláviai németséggel már sokkal nehezebben tehetnék mindezeket a szerbek, azoknak vannak vezetőik és ha kell, maguk mellett találják a hatalmas német birodalmat és annak sajtóját, mint az igen sok esetben megtörtént már az esztendők során. Ma az egyedüli kiszolgáltatott, mintegy üldözött fogoly a magyarság, tehát ezt teszik tönkre, de egészen bizonyos, hogy közben ezt akarják tenni a németekkel is, akiket most csak adózásokkal és más kellemetlenségekkel sanyargatnak. A diktatúra elvette már a magyarság földjét, házát, kikergette őket ősi fészkéből, kémkedési vádakkal kínozza, most pedig megelégelte a magyar ipari munkáskezet is, elhatározta, hogy kiéhezteti Jugoszlávia valamennyi magyarját. Az elmúlt vasárnap minden görögkeleti szerb templomban még az Istentisztelet előtt prédikációt tartottak, amelyekben nagy pát- hosszal szólították fel a hiveket, hogy mindenki gyáros és nagyiparos, földbirtokos és kereskedő^ mindennemű magánőszinte alapokon épít. ki tudja, vájjon ma Jehlicska nem lenne-© már a köztársaságban. Avagy talán Stránsky látogatásának más célja volt, talán csak anyaggyűjtés a nagy pozsonyi perhez s Masaryk elnök személye csak csalogató? Az ügy maga mindenesetre megérdemli, hogy kívánjuk annak teljes tisztázását. Stránsky cáfol A Stránsky tulajdonát képező Lidové Noviny a Slovák fenti feltünéstkeltő cikkére a következőket válaszolja: — Stránsky dr., aki vidéken tartózkodik, telefonérdeklődésünkre kijelentette, hogy ez a hir puszta kitaláláson alapul. 1929 júniusában meglátogatta Bécsben Jehlicskát, amikor Baján szlovák emigráns újságíró révén Se- lepa dr. közvetítésével meghívta magához. Erről a látogatásról Masaryk elnöknek semmiféle tudomása nem volt. Jehlicska dr.-uak Stránsky előtt tett akkori nyilatkozatai nem szolgáltak kellő inditóokul Stránskynak arra, hogy ezzel az üggyel tovább foglalkozzék. országra és Budapesten várja meg a repülőgép megérkezését. A repülőgép néhány nap múlva elkészül. A magyar óceánrepülést Szaiay Emil detroiti nagy vágó áldozatkészsége teszi le- lehetővé aki saját zsebéből 22.000 dollárért megrendelte egy Ios-angelesi gyárban a „Justice fór Hungary" repülőgépet. Szalay 32 év előtt vándorolt ki Amerikába és gyermekei már az ujhazában születtek. A nagylelkű adományozó kijelentette, hogy amit tett, azt apja emlékére tette, aki 48-as honvéd volt és szeretné, ha tettével példát mutatna minden magyarnak. hivatal és általában minden szerb munkaadó tarsa Isten iránti szerététböl kötelességének, hogy nem foglalkoztat magyar munkaerőt és az ilyeneket elbocsátja a szolgálatból. A pópák mindenütt elővették az ortodoxia fegyvereit, hogy ezekkel elérhessék gyűlölködő politikájuk eredményeit. A hívek csodálkozva hallgatták a beszédet, csóválták a fejüket, a képzettebb szerbek sem tudták megérteni a dolgot és főképpen az volt csodálatos, hogy a szabadkai templommal egyidejűleg a beszéd minden bácskai, bánsági és baranyai templomban elhangzott. A lakosság azt hitte, hogy ennek nem lesz eredménye, de csalódott. A pópáknak akadtak szép számmal világi propagátorai, akik a templomi igéket napirenden tartották és elérték, hogy eddig alig egy hét leforgása alatt közel százezer embernek mondották fel állását és elhelyezkedési lehetőségét, csak azért, mert az illető magyar. A munkaadók nem ezzel okolták meg az elbocsátást, de való, hogy százezer magyar ember került ki az uccára kenyér nélkül. Megállapították a magyarok azt isi hogy a pópák a prédikációkat a diktatúra utasítására tartották meg, olyan hévvel és tűzzel beszéltek, hogy látszott rajtuk, mennyire tetszik nekilc is ez a téma! Arról talán szükségtelen beszámolni, hogy a prédikációk során kvalifikálhatatlan jelzőkkel illették a magyarságot és a magyar nemzetet. Az amerikai magyarság százszázalékban bízik a magyar óceán repülők sikerében Szaíay Emii detroiti magyar 22.000 dollárt adott a repülőgép elkészítésére I liláim parancsszavára százezer magyar munkást fosztottak meg kenyerétől a Bácskában Hz elmúlt vasárnap a Vajdaság valamennyi templomában magyarellenes prédikációkban szólították fel híveiket a pópák a magyar alkalmazottak elbocsátására 6
