Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-13 / 157. (2378.) szám
8 TIW<M-J'WíÍ!AllHIBLaP! 1930 julius 13, vasáraap. Tisza Kálmán honaíapiiása Beszély Irta: KRÚDY GYULA i. A karaegyertyatiartőkat meggyujtofcták, mert npdn- den házban volt ilyen gyertyatartó, amelyet a régi világiban nehéz ezüstök helyett könnyű bádogból (alpakkából, kim®-ezüstből) kalapáltak. de mégis csak gyertyatartók voltak, amelyek bizonyos ünne pólyességgel vették körül Ferenc József olajnyo- matu arcképeit, aimelyeket a hivatalokiban, magánlakásokban Magyarországon, a falra akasztottak. A „liberális báró“ ama harminc esztendő alatt, amely Kossuth Lajos országai apitását Tisza Kálmán honfoglalásától elválasztotta: ennyi mindenféle kalandon, viszontagságon, divaton és tapasztalaton esett át, mint akár Gulliver, aki megjárta a törpék és óriások országát, amíg vándorlásaiban megint elérkezett oda, ahonnan elindult: a mindennapi, kézzelfogható, megérthető, valódi embertársához. Ismét a magyar köznemesihez, a tizenkilencedik századbeli államalkotó, országot jelentő magyarhoz érkezett vissza a liberális báró**, Kossuth Lajostól, a tüztől elindulva Tisza Kálmánhoz, e vízihez. Mert ha igaz a két tizenkilencedik századbeli magyarról való történelmi megállapítás: Kossuth Lajos volt a láng embere, aki felgyújtott, meg- tüaesütett, lángbaibordtott mindent és mindenkit, akihez hozzáért; — Tisza Kálmán volt a viz embere, aki kihömpölyögve medréből, elárasztván Magyarországot. olyan egyformává, nyugodalmassá, szinte mozdulatlanná tette a Kárpáttól az Adriéig nemrég lángoló földterületet, hogy jószemiü embernek kellett lenni, aki a nagy, csendes tavon észrevette azokat a tutajosokat, ekdk a régi világot mentegették még a vizek feletti kóborlásaikban, vagy a megöregedett nádszálakat, amelyek ingadoztak, bukdácsoltak minden futamodó saeUőoskére. A tűz Magyarországa mélyen lenn volt a tó fene- bén, rw«k a bizonytalan holdvilágnál merültek fel néha árnyak a viz alól és viharos éjszakákon hangzott az elsül vesztett harang megkonduilésa a tó fenekéről A Magyarországnak nevezett tengerszem aludt. Tisza Kálmán nyugodalmas, törvényes, pápaszemes révészkán szállította a magyar lelkeket egyik parttól a másikra és sohasem akadt meg kompjával a tó tükrében mutatkozó zordon hegyek és sziklák árnyékaiban; fütyörészve hajtott át a múlt idő tükörképei fölött... * A nyájas olvasó azt hihetmé, hogy ez országos, borszakot jelentő változások idején a mi barátunk, a „liberális báró", PocLmanliczky Frigyes megelégelte volna már a szerelmi csapongótokat, amelyek közéleti és társadalmi szereplésén kívül sorsának valódi motorjai valának terjedelmesre szabott életében ... Ámde, mindjárt be kei váltanunk, hogy Fodmamicziky Frigyes éppen úgy szenvedett a szendém níiatt Tisza Kálmán idegiéiben is, mint akár Kossuth Lajos korszakában. II. Miután a Koesutb-párti és a Széchenyi István korabeli honleányok, urihölgyek és grófnők egyformán fekete ruhában jártak, mint általában a tizenkilencedik századbeli nők, mikor bizonyos korhatárt elértek: — Pesten, Tisza Kálmán idejében sokkal több baj volt az ifjonti színésznőkkel, énekesnőkkel, cirkuszmüvésznőkkel s áltálában a röpke lelkületű fél világi nőkkel, akik a nagyvárosnak induló Budapest álmait nyugtalanították. Telve volt a város olyan nőkkel, aikdk a politikai élet nyugvó állapotában — a kiegyezést, koronázást és fúziót követő éveikben a maguk személyes élményeivel adtak gondot a férfiaknák, akik csalódottságukban részint részvétleniil és félrevonulva szerettek volna élni, részint pedig annyi tespedé- ees, energiiagyüjtő esztendő után az alkotás, csöndes munkálkodás, a hivatallá kötelmek, az uj elhelyezkedések, megélhetések (sőt elvesztett vagyoni pozíciók helyett), uj gazdasági lehetőségek módozataival kívántak foglalkozni. — De bezzeg, beszélhettek a fővárosi nőknek, akik emancipáció, egyleti tevékenység, női kérdések és irodalmi és művészeti bravúrok révén is magukra akarták irányítani a közfigyelmet, ha nem éppen azt vették fejükbe, hogy a Itirályd pár legközelebbi budai látogatása alkalmával előbb a főudvarmestemek, aztán Erzsébet királynénak bemutassanak. Frigyes tehát, bár szerelme tán kevésbé volt féltékeny, tüzelő és kinteljee, mint Kossuth Lajos idejében (mert szeretni, amíg a férfi szerelemre alkalmas, az utolsó leheletig is csak egyformán lehet, kinek-kinek az egyéni természete szerint), Frigyes osak szerelme személyének megválasztásában lett óvatosabbá. Nem szeretett bele az első komédiásnőbo vagy ks'landomőbe; nem szerethetett bele az első modern felfogású, női szabadságot emlegető és a közös Dunauszodában (persze csak a reggeli, a hölgyeknek fenntartott órákban) fürdöző pesti hölgybe. vagy a hétszilvafáját csak a tegnap odakagyott és most már állandóan a budai udvar környékének légkörében sütkérezni kívánó kisasszonykába .... Frigyes nem tehette fel életét akárkire, mert Tisza Kálmán idejében az egykori pesti arany- ifjúsági vezér, a pesti és pozsonyi szalonok liánja, a divatba került csárdás vezértánooe® és Kossuth Lajos éles karddal hadonászó kortesvezére: közéleti és társadalmi állapotban maga is jelentékeny elórememertetre tett szeri Nem verhette a nagydobot nappal és éjjel mindig csak szerelme tárgyának tiszteletére, még ha a hideg is kitelte volna a szerelem üdvének kívánásában, mert közéleti foglalkozása volt, többféle hivatalt vállalt, amely éppen tisztességes megélhetését biztosította, miután vagyonát, aszódi birtokát, anyai jussét, hitelét éppen ania Kossuth Lajos és lángoló korával együttjáró nők kedvéért ezeleburdiam, de teljes alapossággal elköltötte. Frigyesünk reggel hat órától este nyolc óráig dolgozott, mert a munka nemcsak nemesítette, hanem úri létfenntartásához is okvetlen szükséges volt. Szerelme személyét, (akiért majd ötvenkét esztendős korában éppen úgy szenvedhet, mint tizenkilenc esztendős korában) úgy kellett megválasztani, hogy a szerelem miatt ne veszítse el teljesen az eszét, mert azt még legjobb pártfogója > az ország nyergében elhelyezkedett Tisza Kálmán se adhatja vissza, ha annak búcsút mondott. Általábön a protestáns és puritán Tisza Kálmán idej'ében legfeljebb a politikai el őre nemlátások és botlások miatt lehet még megbocsát ami a vagyonát eltékozolt dzsentrinek, a minden irányban -levitéz- lett magyar középosztálynak. — De menthetetlenül elveszett az. alti politikai tévedéseit még a szerelmi hóbortokkal ée érzelmi esBelősségekkel is súlyosbítaná. •Józannak keltett maradná a szeretemben még Jlelify Igmácmk is, áld pedig alkalomadtán még felvehette a választói előtt azt a zöld mentét, amelyet Kossuth Lajos az isaszegi csata idején viselt. Nem ,ybomtediro®ott“ nőies dolgokban. Madarász József sem, akit pedig mindig ingyen választottak meg, mint a K 06sutk -ha gyom áuyok legrégibb őrdzőjét. Irányi Dániel pedig éppen érint- h értetlensége szempontjából annyira óvakodott a nőktől, hogy agglegiényi fogadalmat tett, mintha ez a nagykaitiberü, függetlenségi áUanafértiu vonná le legjózanabbui a konzekvenciáikat, amelyeket a női 'befolyás egy szabadságért lelkesülő vezér életében előidézhet. De a némely, pnivátdolgokban emberi gyengeségeket eláruló Ceanády Sándor sem álldogál színházi gukerrel felfegyverkezve a Duna- parton, amikor a pesti dámák és bálMrálynők a nyitott fedelű uszodákban kibontakoznak lepedőikből és hosezuszáru. térden álul fodrozott fürdőruháikban (a modemek nadrágszabásuakban, a konzervatívabbak ateószoknyaszerü kosztümökben) a folyam habjai közé ereszkednek az uszoda- lépcsőkön. Csak az egyetlen Zichy Jenő gróf engedheti meg magának azt a luxust Tisza Kálmán józan, ábránd- talan, kálvinista korszakában, hogy válogatás nélkül hódoljon a női szeszélyeknek, jöjjenek azok grófnők, vagy szobalányok részéről; no de Zichy Jenőnek nem ás kellett kórná soha miniszteri pártfogást se vagyoni, se közéleti ténykedésedhez. Megtehették vak személyével azt, hogy pontatlanul kézbesítették meghívóját az udvari táncestélyre, ahonnan a tegveudégszerértőbb házigazdától, Európa legelső lovagjától, a magyar királytól, a budai vár szerpentinutjain Ferenc József udvartartása részére készült, extra-töltésű francia pezsgőtől M- rózsáöodott arooal ballagnak le Pestre Tisza Kálmán országgyűlésének követei, cukorkával és sütemény- nyél is megrakhatják a menteujjait, amelyben Toldi Miklós még buzogányt rejtett, ha az udvari cselédek közé látogatott. (Zichy Jenőnek annyi pénze volt, hogy egy cukrászdát is megvehetett a körül- udvarolt hölgynek.) De Ferenc József, miég a mindenki személye fölött sérthetetlen magyar király se arra a legbüszkébb, hogy az ő asztalainál mindenki olyan táplálékokkal tömheti meg magát, amelyeknek izét soha életében nem elejtendi el; azzal sem sokat törődik, hogy az ő tánctermeiben láthatják lejteni a követek azokat a tündér! udvarhölgyeket, akiknek szemvillanásától, földöntúli bájától, varázslatos nőiességétől a Rákócziak óta annyi magyar térd érintette már az udvart parkettet ....... Még Fere nc József is szereti, ha az udvart újságírók azt írják személyes életmódjáról, hogy miár a hajnal kipihent állapotában találja íróasztala mellett, vadászatokon ő indul leghamarabb a zergék utján a sasok fészkei felé és a katonai hadgyákonla'bokon csak akkor fuvat a kürtössel pihenőt, miikor már a vasegészségü Fejérváry G'éza bronzarcán is fáradtság nyomai tükröződnek. Egy ilyen országban, ahol az uralkodó jár elől a munkában jó példával: ugyan kinek jutott volna eszébe légvárak építésiével vagy szerelmi képzelgések mámorával foglalkozni oly időben, amikor a Városlige t felett már felért a nap a még fial álnévért! fák csúcsára és tüznyilaival végigröppent a Sugár-utón? Frigyes a magyar származású „Udvairhölgybe" volt ÉEetrelrues ebben az időben, még pedig éppen olyan halálosan és egész életére kilhafcóan, mint mindig. Csak éppen az Udvarhölgy nem veszítette ©1 a maga süitnrvalóját Frigyes kedvéért olyan határozottsággal, mint elődei. Ami nem is egészen érthetetlen jeleneiig volna az Udvarhölgy részéiről, ha meggondoljuk, hegy Frigyes már elhagyta ötvenedik esztendejét, többféle hivatalt viselt országgyűlési képviselősége mellett: a közmunka- tanácsnál alelmök, az észak-keleti vasútinál igazgató, az alföld-fiumei vonatnál tanácsos, a nap minden órájában dologgal és lelkiismeretese!éggel elhalim ozott férfiú és évi jövedelme alig haladja meg a háromezer forintot, amit azelőtt egy hónapra is keresett volna. Nem csodálható tehát, ho-gy az Udvarhölgy óvakodott kockára tenni ^ maga szerény, de gondtalan állomáshelyét ily szerény jövedelmű férfiú kedvéért, ‘bármily méltánylással kezelte gyengéd és érzelmes szivében mind azon igyekezetei, amely- lyel az ötven esztendő^ lovag eddigi elpuskázott élete helyébe uj, serénységgel és munkálkodással párosult életet, szándékozott építem. Frigyesünknek (de másoknak is) nagyon meg kellett gondolni Tisza Kálmán idejében, hogy leivel járhatják a második négyest a nyilvános táncmulatságokon. de még inkább azt, hogy kinek a jelvényét tűzik a mellükre a kortillioniban. Ritkák voltak az ujszabásu fekete frakkok, amelyeken Ferenc József kitüntetései ragyogtak. A tegnapos, hamvaiból felépült Magyarországban nem volt még alkalmuk a civileknek az uralkodó figyelmét magukra irányíthatni. HéP Istennek, múltamnak már jóformán nem tartozom semmivel. Miajden anyagi és atyafis ágos köbetezetíségeranek éteget tettem, midőn kifizettem utolsó váltómat is, amelyet ellenzéki barátaimnak aláirtom és megváltam utolsó bútordarabomtól is, amelyet családi i Jlapotömnál fogva örököltem s visszajuttattam art szolimák a birtokába, akik továbbra is kivétels születési helyzetüknél fogva és nem verejtéksk munkájukból akarnak helyet biztosítani magukiak az éleiben. Szabad ée független vagyok: mint Agy arisztokrata. Munkás és megelégedett vagyok:' mint egy demokrata. Megszereztem magomnak laz igazolványt uj életemhez, — irta Podmanicaky Frigyes az Udvarhőlgy- nek, aki megértéssel, szinte testvért elismeréssel kísérte figyelemmel a távoliból Frigyes lépteit. " Mert csak ritkán találkozhattak, amint hogy Tisza Kálmán korszaka nem volt berendezve arra a célra, hogy egy számottevő férfiú egész életét a nők szoknyái után való lépege réssel töltse, habár a mőviiég uszályát a könnyebb megközelíthetőség szempontjából éppen ezidőtájt nyesette le köntöseiről. „A nők éljék a maguk ábrándos életét csendes ©ttkonaikban vagy ragyogjatok a páholyaikban, fogataikban, erkélyeiken, ha alkalmas az időpont, de a férfiakat hagyják dolgoznj, mert nagyon sok a tennivaló," — mondta éppen Tisza Kálmán, aki legjobban akkor érezte magái ha felesége a geszti kúriában vagy Tégláson időzött nőrokonai és gyermeked társaságában. (S életmódjában az is kivételes eseményt jelentett, ha néha Debrecenbe ko- osizott a tavaszi és őszi vásárra, amikor is a por- köpenyetgíbeu ée kendővé! is átkozott szalunaíkaia.p- ban ült kosarai között a ,.brioaka“ (homokifutó) támaszték nélküli, hátsó ülésén.) Egy férfi megjelölése tehát kellő értékű esemény volt egy nő életében, még az Udvarhölgy életében is, a budai királyi kertek környékén, húzódó bástyán, amely kerteket éppen Podma- niczky Frigyes tervei és elgondolásai szerint alakítottak át az udvartartás pompájához méltóan. Ferenc József mind ritkábban sétálgatott errefelé, amikor Podmaniczky elparancsolta az utolsó kőműveseket és kertészeket a várkertből, mert az uralkodó is addig gyönyörködött a dolgokban, amíg azok készülitek, alakultak, amíg lehetett kormányozna őket. Amint a fényeik befejezhettek, nagyon keveset törődött velük, mint ezt számtalanszor megmutatta későbbi életében. Erzsébet királyné, holott a várként éppen az ő romantikus hangulatait szerette volna megvalósítani sétányaival: ugyancsak nem gondolt a palotai élettel, a Városmajorban nyaralt gyermekeivel az iparkamara elnöikének villájában. Koahmeister Frigyes, az elnök, már korábban is kitüntette magát őfelsége előtt, miég pedig ugyancsak a pesti iparosok és kereskedők bálján, amelyet a koronázás alkalmából rendezett a királyi pár tiszteletére. — Andrássy Gyula gróf, aki tán divatba hozhatta volna a várkert látogatását, már Tisza Kálmánra bizta a pesti és budai dolgok intézését, miután ő maga a világinál! irtás óta nem igen szeretett elmozdulni Bécs- ből, ahol több szükség volt rá, mint Magyarországon, itt a dolgok már maguktól is tneudegéltek.... — „Sohopferl" nem sokat törődik már velem sem, — mond Podmaniczky Frigyes az Udvair- hölgynek, amikor Andrássy Gyulát a szokásos „spiitznáme“-ján említette. — Andrássy Gyula még fiatal ember. Buzgóság- tól úgy ég, mint lángtól a kender, — felelt az akkori tréfás versezebtel az Udvarhölgy, majd elikoanolyodva folytatta: — A barátság fogalmát Magyarországom nagyon lejáratták, amikor jóformán mindenki úgy akart bejutni az uj világba, hogy a barátja frakkjába kapaszkodott, — felelt az Udvarhölgy a maga csendes, halk hangján, amely miiedig arra kötelezte a trombltahangu Podtmaniczkyf, hogy ugyancsak mérsékelje hevét, mondanivalóját, amellyel elárasztani szerette volna az Udvarhölgyet, ha néhanapján találkoztak. — Talán ez az egyetlen Prónay Józsi Magyarországon, aki falura vonulva, visszahúzódva, nem akar többé semmit a barátaitól miikor a fúzió dolgát rend'behozta ée Tisza Kálmánt nyeregbe segítette. — Az egy különc, — mond Frigyes. — Az ön- megtagadás különce, aki nem akar érintkezni az idegen, sohasem látott emberekkel, akik egyszerre megrohanták a magyar közéletet.. — Lehet, hogy különc, de nekem imponál, — jegyezte meg az Udvarhölgy, amint a vártkertbH az alant fekvő Peet házaira nézegetett — Tizenegyezer ház ven Pesten és minden ház ablaká ból ide nézegetne Budára, ahol a jutalmat osztogatják. Csak Prónay Józsi ment el egy messzi faluba, ahol még postamester sincs. Sok ilyen Prónay- féle embernek kellene lenni, akkor jobban megbecsülnék a magyarok barátságát, hódolatát ebben, a palotában, ahol én m csak szegény Szolgáló vágyóik. Frigyes elgondolkozott, mert valantikóppen 6 » ludasnak érezte magéit, hogy sokkal mohóbban fogott neki az életnek ötven esztendős korában, mint akár tizeokileucéves csikókorában ... — Az embernek meg kell tenni a kötelességét ■minden körülmények között, nem tehet folyton csak a közvélemény felfogásával törődni, — mond bizonytalan hangon a báró. — Sajnos, az újságok nem kérdik többé az embert, hogy mikor nyomtassák le a nevét. — De szerepelni se kell mindig, mert elkopik a név is, az ember is, — szólt csendesen az Udvar- hölgy. \ Podmaniczky Frigyes az Udvarhölgy megjegyzésére nem dughatta fejét etruccmadár módjára a homokiba, azért elhatározta, hogy válaszával tisztázni fog bizonyos kérdéseket. — A mi életünk, akik a század nagy mozgalmiból kivettük a részünket: már sokkal rövidebbre van szabva, semhogy időnk volna a Mindecrvárók állapotában maradni. Ha dolgoztunk a közért: az elismerést lehetőleg még életünkben szeretnénk megkapni, mert amúgy is nagyon sokat mulasztottunk. Nem hiába választottak be abba a bizottságba, amelynek hivatása, hogy a pesti Nagykörút vonalába eső telkek becsértékét meghatározza. Én ezt elismerésnek tekintem azon működésemért, amelyet akkor fejtettem M, amikor a sugárúti telkeket összevásároltam. Képzelje, Eliz, hogyan érezném magáim, ha sugárúti elnökségemnek az lett volna az eredménye, hogy a város továbbfejlesztésében, a Nagy-kömt kiépítésében nem adtak volna szerepet? ... LeákiálHapotom bizonyára nem találta volna meg többé nyugalmát ée mint munkára képtelen ember választhattam veteti m öngyilkos halált. — Sohase tanácsoltam önnek, Frigyes, hogy kellő önérzet és megbecsülés nélkül folytassa közéleti tevékenységét, legföljebb az izgatott tempó miatt lehetne kifogásom, —mond az Udvarhölgy haikiftott hangon, amely módszerrel mindig fékezni tudta Frigyes kitörésekre hajlamos temperamentumét. — Ugyancsak ágy vagyok a vasutaknál betöltött állásommal is. Bár csak néhány száz forintnyi mei- 1 ékjövedeknet jelentenek számomra úgy az északkeleti vasutaknál, mint az alföld-fiumei vasútnál elfoglalt Íróasztalaim, mégis erkölcsileg halottnak kellene éreznem magsán, ha akármelyik állásomat ott keltene hagyná. Nem kerülhetnék többé aa Léoyad Menyhért, se Tretfiort Ágostom szeme elé, akiknek e* állásaimat köszönhettem. — Hogy az eltört székláb könyörög az emyvéit: pénzminiszteT ekként tett Lónyai Menyhért, — felelt az Udvarhölgy. — Baráti áréi, TrefortrőL pedig azt mondja a böfltő: „Évek hosszú során át küzd Trefort Ágostom, Vasutak hiánya Alföldünkön ostor." Majd elkomolyodva. így folytatta az Udvarhölgy: — Én azt hiszem, hogy Trefortné és barátnői, akiket annyiszor táncoltatott, nem ellenezték a kombinációk alt, amelyek személye körül felmerül- tek, Frigyes, — szólt odavetőteg az Udvarhölgy, hogy Frigyes megint csak indáévá érezte magát, hogy szenvedélyes hangot használjon: — Lehet, hogy a női részről nem emeltek ellenem kifogást állásaim elnyerésénél, de azt el kell ismernie, E’iz, hogy ha mindenki oly kötelességtudással töltené be hivatalait, mint én, a nőknek sohase kellene szégyenkezni pártf©golfjaik miatt. Mindennap reggel hat órakor már a bizottságban vagyok, hogy délelőtt kilenc óráig letárgyaljuk a napi anyagot a Nagy-körut céljaira kiszemelt telkek dolgában. Pontban kilenc órakor az északkeleti vasutak irodájában bontogatom fel a napi postát, mert igazgató barátaim távollétében nekem kell sürgősen intézkedni, Ivánka Imrét, a halálmegvető bátorságu ezredest nem alkalmazhatjuk önálló munkára, mert- a hivatalnoki életben teljesen járatlan. Az Udvarhölgy közbevetette: — „Akár megeskütdjem elhunyt őseimre. Csak megelégedést vár Ivánka Imre. S bár meglátszik rajta, hogy forgatta a kardot. Becsületes béke volt, amiire tartott." Frigyes azonban szemrebbenés nélkül folytatta: — Én azonban már értek valamicskét, a dolgokhoz és szívesen üdvözölt kitüntetésnek vélem, ha elnökünk, báró Sennyey Pál, néhanapján irodai vizsgálatot tart nálam, amelytől pedig rettegni szoktak a társulatnál. És nagy elfoglaltságomban is mindig hazajárok ebédelés végett, mert. nem engedhetem meg magamnak a vendéglői költséget. Délután négy órakor a közmunkatanácsnál mindenki megtalálhat, mig esti óráimban az alföldi vasútnál végzem irodai teendőimet. És késő este lakásomra térve, az ablakomnál darab ideig elnézegetem a szeretett fővárosunk életét, majd a csillagokra • emelve tekintetemet, önre gondolok, Előz. Vájjon meg volna-e elégedve napi munkámmal, ha azt óráról-órára figyelemmel kísér te volna? — Én mindig figyelemmel kísérem önt. Frigyes, — felelt az Udvarhölgy. — Ezt én érzem és ez adja éppen azt a köny- nyebbséget, amellyel a különböző természetű foglalkozásaimat elláthatom. (Folytatjuk.) Megnyílt „MWüiSCJi** ieti zongorakészito és hangoló songéra raktára* Bratlsloveu Cr$>ssl8n& nicca Raktáré 'ak világmárkái? xongorák és g»3aninék. Eladás eredeti! hav§ résaieíre is. Kérjen díjmentes áré Saíofc. Ma>neg©i.ö.s* üavifids — vidéken Is — SutAnyosan' garanciával.
