Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-02 / 148. (2369.) szám
v iAfíW\RHíRIiAP 1930 julius 2, szard*. bach állítólag ma reggel öngyilkosságot követett el. Éjjeli összeiiiközés Breslauban Breslau, julius 1. Szilézia fővárosában ma éjjel a fölszabadi tási ünnep véres kihágásokkal fejeződött be. A rendőrség és a nemzeti szocialisták többször összeütköztek. A breslaui helyőrség tegnap este kilenc óra- ' kor a város közepén fekvő köztársasági téren v ünnepélyt rendezett, amelyen több ezer ein- & bér jelent meg. Az ünnepély kezdetén bal- ® oldali radikális részről meg akarták zavarni a szónokokat. A süni tömegben pánik tört p ki s néhány ember megsebesült. ® A Reichswehr fölvonulásakor viszont aj £ jobboldali nemzeti szocialisták kezdtek j ^ tüntetni. A rendőrség megkísérelte, hogy a zajongó- n kát elcsititsa, de az óriási tömegből lehetetlen volt kiemelni a zajcsinálókat. Időközben a nemzeti szocialisták zárt csoporttá alakultak át s körülbelül kétezren a városháza elé vonultak. A tömegből valaki a rendőrökre lőtt, amire j az utóbbiak hevesen és idegesen megtá-; A Becs: a kisantant propaganda-központja Szenzációs részletek a csehszlovák sajtó-propagandából — Oplatka és Langsfein madták a népet, az ártatlan bámészkodókat is és gumibotjaikkal irtózatos ütlegelést osztogattak közöttük. A kiváncsiak közül sokan megsebesültek, sokan összeestek, aminek a következménye az volt, hogy a tömeg a rendőrök ellen fordult. A rendőrök brutális viselkedése csakhamar pánikot okozott. A későbbi jelentésekből kitűnt, hogy a rendőrök tisztek nélkül vonultak föl, mert a rendőrtisztek ünnepélyt rendeztek a nap tiszteletére a rendőrfőnöknél. A zavar percről-percre nőtt s a fejüket vesztett rendőrök indokolatlanul vé- gigtisztitották a központi uccákat. Számos embert letartóztattak, de csupa ártatlan járókelőt, mig a valódi fölbujtó!- elmenekülhettek. A gumibotok ütései alatt sokan elájultak, közöttük asszonyok is. Egy ember düh rohamot kapott, úgyhogy ideggyógyintézetbe kellett. szállítani. Reggel három órakor a rendőrség útból megkísérelte, hogy rendet teremtsen. Időközben a tisztek is megjelentek, úgyhogy a rendcsinálás simábban bonyolódhatott !«• A tömeget a nemzeti szocialisták a végletekig felizgatták s a nép állandóan tömeggyilkosoknak nevezte a rendőröket, akik végül kénytelenek voltak fegyverüket ' használni és riasztó lövéseket leadni. Az összeütközések reggel négyig tartottak. A sebesültek és a letartóztatottak száma egyelőre ismeretlen. Becs, julius 1. (A P. M. H. bécsi munkatársától) A kisantant csorbái- konferenciájával egyidejűleg a csehszlovák, román és jugoszláv újságírók kisantantja is ülést tartott és ezen a tanácskozáson azt a határozatot hozták, hogy az úgynevezett sajtó-kisantamt propaganda központot létesít Bécsben. Az erről szóló határozatot a konferencia hivatalos kommünikével közölte a nyilvánossággal. A kommüniké következtében, amely az egész világsajtót bejárta, bécsi politikai körökben nagy felháborodás keletkezett és így a kommünikét Prágából 24 óra múlva visszaszivták és újabb jelentésben azt közölték, hogy a sajtóközpont felállítását a konferencia elhatározta ugyan, de arról, hogy a központ hol székeljen, nem történt döntés. kisantant sajtójának információs és propaganda központjáról már a tavalyi belgrádi konferencia is tárgyalt, sőt határozatokat hozott. A belgrádi határozatok következtében Beues csehszlovák külügyminiszter ezt a központot „United Press of Europe1' néven Svájcban akarta felállítani. A svájci szövetségi kormány azonban tiltakozott az ellen, hogy a kisantant propaganda-központját Svájc területén állítsa fel és ugyancsak tiltakozott a terv ellen az Egyesült Államok prágai követsége és pedig az amerikai „United Press11 nevű uagy laptudósitó iroda felkérésére, mivel a Beues által tervezett cimen a közönség félrevezetését látta. így aztán tavaly a terv megvalósulása elmaradt. Benes azonban ügyes módon másként gondosokodolt a kisantant sajíópropagandájá- nak kiépítéséről. A rFreÍheit!i( című napilap igen érdekes leleplezéseket közöl most Benes bécsi burkolt propaganda-eszközeiről. Eszerint a csehszlovák külügyminisztérium rendelkezési alapja megvásárolta a Trans- atlantic Ptádió nevii bécsi hírszolgálati irodát. Ez a Transatlantic Rádió, rövidesen T. R. azelőtt jelentéktelen kőnyomatos volt, amely kizárólag tőzsdei árfolyamok közvetitésével foglalkozott. A csehszlovák külügyminisztérium a T. R. hírszolgálatát kifejlesztette és az iroda éléré bécsi bizalmi emberest, Oplatka és Langstein újságírókat állította. Oplatka vezérigazgatója a prágai kormány szolgálatában álló bécsi napilapoknak- a Dér Tagnak és a Die Stundenek, valamint több ugyancsak prágai zsoldbau álló hetilapnak. Langstein József viszont már évek óta a kis- antant szolgálatában áll és néhány év előtt ő vezette a prágai külügyminisztérium bécsi hírszolgálatát. Langstein eredetileg a Neues Wiener Tagblatt szerkesztőségében dolgozott, azonban a vállalat vezetősége elbocsátotta, amikor rájött, hogy Langstein a prágai kormány .szolgálatában áll. Azóta Langstein a Vernay-nyomda épületében, a Dér Tag és a Die Stunde szerkesztőségeiben dolgozik. A T. R. hírszolgálata az utóbbi időben ismételten a legtendenciózusabb jelentéseket hozta forgalomba. A néhány hét éta egyre szaporodó Magyarország ellenes hamis jelentések is a T. R- műhelyében készültek. /. A T. II. terjeszti a magyarországi kirávy- puccsról szóló nyugtalanító jelentéseket. Ezek a bécsi Dér Tagban, mint a T. R. táviratai látnak napvilágot. A Die Stunde saját, szolgálataként (Spezialdienst dér Stunde) jelzi őket. Benes félhivatalosában, a Prager Pressében különböző jelzésekkel, saját tudósítók távirataként jelennek meg, A bécsi lapok közül a Dér Tagon és a Die Stunden kívül csupán a Neuigkeits Welftblatt, valamint a gráci Tagesipost veszik igénybe nagyobb mértékben a T- R. jelentéseit. A T. R.-nek, fejezi be leleplezéseit a Ereikéit!, eddig az volt a szerepe, hogy előkészítse a csorbái határozatokat. Ha valóban felállítják a, hivatalos bécsi propaganda-központot, úgy a Langstein és Oplatka vezetése alatt álló T. fí. ennek a köz pontnak egyik alosztálya le*z. Az angol alsóház hatvannyolc tagja akcióba kezd a kisebbségekért Beadvány MasüsnaSdhoz - A kisebbségi bizottság megvalósítása - Az eddigi helyzet • tarthatatlan London, julius 1. A Daily Héráid jelenti: Az angol alsóház 68 tagja beadványt nyújtott át MacDonald miniszterelnöknek, amelyben fölkérik a premiert, hogy a- ki-sebségi kérdést tegye szóvá, mivel a kisebbségi szerződések kinem elégi tő módon funkcionálnak. MacDonaldot fölszólítják, hogy egy kisebbségi bizottság létesítését hozza javaslatba, amely azt vizsgálná, mennyiben felelnek meg a kisebbségvédelmi szerződések és a kisebbségek panaszai ügyében való eljárások. A beadvány aláírói arra- utalnak, hogy a kisebbségvédelmi szerződések a nagyhatalmak részéről Lengyelország és más államok elismerésének el őf öl tét elei voltak s szerintük a szerződések „legtöbbnyire nem váltak be“. A legtöbb államból jövő hírek, mely államok kisebbségei a népszövetség és ' egyben Angólörs.zág garanciáját kapták, azt tanúsítják — mondja a beadvány —, hogy a helyzet feszült. Az az eljárás, melyben a kisebbségi petícióknak Genfben részük van, azt mutatja, hogy a népszövetség, mint a kisebbségi jogok garantálója, fölmondta a szolgálatot s okot szolgáltat arra az aggodalomra, hogy a petíciók gyakran nem részesülnek abban a figyelemben, amelyet megérdemelnének. Adatok vannak arról, hogy számos kisebbséget megakadályoznak abban, hogy petíciókat terjeszthessenek be a népszövetséghez. Moszkvában egyedül Bucharin maradt ellenzékben Moszkva, julius 1. Az ellenzék vezérei sorra megadták magukat. Rykov és Tomszki kapitulációja után mindflsrae Bucharin maradt ellenzékben, aki nem jelent meg a kongresszuson és a vidéke® keres gyógyulást tű- dőbaja ellen. nzERDŐ SZERELMESE REGÉNK Irta: ZlÍNÉ GREK Fordította: KOSRRKNÉ RE2 IOW (27) —• Nem fáj már a háta? — Fáj még, de nem baj. Emlékszem, mikor kicsi voltam ég Saint Joe mellett sokat lovagoltam a nagybátyám farmján, mindig ugv vettem észre, hogy ha a hátam megfájdult, a lovaglóétól, jobban elmúlt, ha megint csak lovagoltam. — Ha tud egy kicsit eleinte tűrni, úgy is van. És maga, Nell, mit fog csinálni, — Oh, szeretnék pihenni, nézni mindent és álmodni — felelte Helen. — De nem szabad mindig csak pihennie, tennie is kell valamit — mondta Dalé komolyan. —■ A töprengés árt. Nem baj, akármit célnál is, de ne üljön tétlenül. — Miért ne lennék tétlen néhány óráig ezen a gyönyörű helyen? — kérdezte Helen mosolyogva. — Sohasem ezerettem lustálkodni, de most átálmodoznám az órákat... sőt a napokat 5e ... — Nem e-zabad, Nell! Évekbe telt, mig megtanultam, milyen veszedelmes az. Pedig higyje el, most is legszívesebben elfelejtenék mindent, a munkámat, az állataimat... hanyatt feküdném és nézném az eget meg az erdőt... nézni és érezni... — Nézni és érezni... Igen, ez az, amit én gondolok. De miért lenne ez haj? Annyi szin yan itt, annyi gyönyörű vonal... a vad, fekete sziklák, szürke szakadékok, szélhajtogatta fák, a csobogó víz, a felhők, az ég... És a csönd, a magányosság... — Tgen, qz a veszedelmes. Ezt szeretem a legjobban én is, de félek tőle. Ez teszi magányos, komor vadásszá az embert... És olyan erős lehet, hogy egész életére az erdőben tartja... — Milyen érdekes — mondta halkan Helen. — De azért én nem félek. Engem nem tarthatna itt. Én be akarom tölteni a hivatásomat, dolgom van a többi emberek között... — Én másképpen látom — mondta Dalé. ~ A természet azt kívánja, hogy visszatérjünk az eredeti állapotba, ahonnan a, civilizáció kiragadott minket. A hivatásáról beszél? Embernek md lehet inás hivatása, %ünt hogy fefoőjjÖD és utódokat hozzon a világra. Különösen a nőnek. A természetnek is csak egy hivatása van, előre törekedni, nagyobb erőre, több termelésre, magasabb célokra... szóval tökéletesedésre ... — Szellemi értelemben is mondja ezt? — kérdezte Helen. — Mert, ha nem, akkor hogyan gondolkozik erről? — A Természet szempontjából ez merőben közömbös, sőt akadálynak vehető. A természetben csak fizikai erők vannak. — De a lélek? ... — suttogta Helen. — Oh, ha maga aj élek hői beszél, én pedig az életről; akkor egyet mondunk. Mi ketten különben még majd beszélünk egyről-másról... Össze kell szednem gondolataimat. — Nekem is — mondta Helen mosolyogva. — De azért ón mégis megkockáztatom: lefekszem a fenyők alatt és nézni fogom a tájat*és érezni fogom a szépet, a csöndet és az erdő muzsikáját ... Bo csöndesen nézte őket. Most megszólalt: — Nell, te ezer esztendő alatt sem tudnál vadember lenni, de én egy hét múlva az lennék. — Te már akkor Is az voltál, miikor eljöttünk hazulról — mondta Helen, hogy tréfára fordítsa a dolgot. — Nem emlékezel Barnes tanító urra, aki azt mondotta, hogy félig vadmacska, félig indián vagy? Meg is vert a vooalozóval... — Csudát vert meg! Elszaladtam — kiáltotta Bo tüzvörös arccal. — Nell, szeretném, ha nem beszélnél arról az időről, mikor még gyerek voltam. — Ez csak két év előtt történt — mondta Helen tettetett csodálkozással. — Nem bánom, mikor volt, de gyerekkoromban volt. És fogadok, hogy... Bo hirtelen elhallgatott, fölkapta a fejét, fölugrott és elszaladt a szikla mögé. a sátorhoz. Helen csöndesen utána ment. Mikor egy idő múlva megjelent Dalé, lószerszámmal a kezében, Podro is vele jött. — Legjobb lesz, ha azt a lovat kámtorozzuk fel, amelyiken már lovagolt — mondta Bónak. — Nem bánom, de remélem megengedi, hogy valamennyit végiglovágóijára! — Nem bánom. Van egy kis musztángom, tetszeni fog magának. Do egy kicsit bolondos! Visszafordult, hogy a lovakért menjen. Pedro tétovázva állt, meg, hol reá tekintett, hol Nellre. — Gyere ide, Pedro. maradj velem — mondta Nell. Dalé meghallotta a hangját, visszafordult, én intett Pedfúnak, hogy maradjon. A kutya engedelmesen odament Belemhez, félénk volt még I 1 mindig és óvatos, mintha nem lenne egészen bizonyos benne, mit akarnak vele. Helen jó helyet talált a fenyők alatt, puha mohaszőnyegen, ahonnan jó darabon láthatta a tisztást. Pedro karikába feküdt melléje. Helen fektében is látta Dalé távolodó magas alakját, a lovak között, ahol egy őz is legelt. Egy-egy ló felnyeritett és két lábra állva táncolni kezdett. — Nézd, nézd! — kiáltotta Bo és levetette magát Helen mellé a lágy talajra, mint valami lusta kig macska. — Helen — suttogta pár pillanat múlva álmodozó hangon •— mi lenne, -ha az én las-vegasi cowboyom is itt lenne valamiképpen, aztán valami földrengés bezárna minket ebbe a völgybe és sohase kerülhetnénk ki többé? — Bo, mit mondana a mama, ha hallaná, miket beszélsz? — kérdezte Helen szigorúan. Csak mondd meg, nem nagyszerű lenne? — Borzasztó lenne. —- Jaj, nincs benned egy csepp romantika se, Nell! — bosszankodott Bo. — Ugyanez már meg is történt itt, a Vad Nyugaton. Olvastam. Indiánokkal, meg fehér emberekkel. Te nem tudod elképzelni? Én mindenütt regényeket látok ... — Hála Istennek, már több eszem van. — Jó, jó — makacsKodott Bo — de azért tegyük föl, ha mégis megtörténne! Kérlek, gondold el, a kedvemért! Gondold el, hogy itt vagyunk bezárva, mi ketten. Dalé, meg a cowboy, akit a vonatról láttunk ... Mit csinálnál? Lefeküdnél a fenyők alá meghalni, vagy küzdenél az életedért, harcolná.1 érte és igyekeznél boldog lenni? — Az önfen tartás ösztöne megvan mindenkiben — mondta Helen. — Természetes, hogy küzdenék az életemért. — örülök neki. Nem mondom, hogy komolyan szeretném, ha ez megtörténne, de azért.... Dalé jött a lovakkal. Oda szólt Bónak: — Föl tudja ezerszám ózni a lovat? Szégyenlem. de sohasem próbáltam felelte Bo. — Most van rá ideje, hogy megtanulja. Jöjjön ide. Figyeljen, hogyan csinálom. Bo kimeresztett szemmel figyelte, mig Dalé föl szerszám ózta a lovát, aztán ő próbálta. Helen csodálkozott, milyen ügyes, • de Dalé nem volt megelégedve. Beszedette vele az egészet. —• Még egyezer... Most, már jobb volt. Persze, a nyereg túlságosan nehéz magának, nem tudja elég ügyben a ló hátára dobni- Ne féljen a lótól. Nem harap. Dugja fogai közé a zablát. Úgy... Most szálljon a nyeregbe. Mikor Bo felpattant a ló hátára, Dalé megcsóválta a fejét. — Könnyen csinálja, de nem jól. Figyeljen engem. Sónak vagy ötször kellett felszállnia a lóra, mig végre Dalé meg volt elégedve vele. Aztán ellovagol tatta maga előtt. Mikor kissé mesz- szebb ért, Dalé ragyogó arccal fordult oda He- lenbez: — Úgy érzi magát a ló hátin, mint a kacsa a vízben. Fölkapott saját lovára és Bo után nyargalt, Helen nézte őket, amint ide-oda vágtatnak a füves réten és kezdte sajnálni, hogy nem tartott velük. Bo egyszerre visszafordult, leugrott a lóról, kipirult arccal izzadtan, ragyogó szemmel. Helen végtelen gyöngédséggel, szeretettel, gyönyörködéssel nézte. Bo pihent egy kicsit, de nem soká. Pár pillanat múlva már Bimbócská- val hempergett a fűben. Aztán megetette tenyeréből a szelíd őzet. Később virágokat szedett és nem hagyta békén Helent, mig nem jött vele. Végre pedig egyszerre elcsendesedett, végigfeküdt a füvön és elnyomta az álom. mintha kisgyermek lenne még. A nap ferde sugarai piros fénybe mártották a sziklák nyugati oldalát, miikor Dalé ebédelni hívta őket. Négy óra lehetett. Helen csodálkozott, hogyan eltelt a nap. Kissé bágyadt volt, érezte a hatását annak, amit Dalé veszedelmes álmodozásnak mondott. Gondolkozott, miről is töprengett órák hosszat, de rájött, hogy gondolatai nem is voltak talán, csak érzésű Ebéd közben csöndesebb volt a szokottnál. Látta, hogy Dalé észrevette ezt és megpróbálta föl- élénkíteni. Ez sikerült is, de nem akarta, hogy Dalé meglássa rajta. Egyedül sétált el ebéd utáu a fenyőkig s ült le megint a mohára. Bo elszaladt mellette egyszer és csufolódva kiáltotta oda neki: — Nell! ügy látom, te is kezdd szentianentálig lenni! Helen soha, soha életében non’ látta még olyan szépnek az estnajnali csillagot, olyan titokzatosnak az egyre sűrűsödő félhomályt, olyan szivezoritóan félelmesnek a fák alatt leselkedő árnyékot. Különös bánat nehezedett a szivére. Messze valahol gyászos fa.rkasüvöHór- hallatszott, a vízesés zokogó dalt muzsikált... és ez a különös ember, az erdő szerelmein olyan dolgokat mondott neki, hogy töprengenie kellett rajta sokáig •.. —- Folytatjuk. — i Á
