Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)

1930-07-02 / 148. (2369.) szám

1930 juiKus 2, szerda. 3 Loucheur óriási villamositási akciót kezd Romániában Narcel Ray szenzációs cikke a középeurópai agráráliamok közös ügyeiről Bukarest, julius 1. (A P. M. H. tudósítójá­tól.) Betekkel ezelőtt nagy port vert föl Loudhour volt francia pénzügyminiszternek keleti és középen rop a i tanulmányútja, s az utat a párisi és hágai egyezmények végre­hajtásának kérdésiével hozták összefüggés­be. Loucheur meglehetősen szűkszavú nyi­latkozatai is ezit a óéit sejt tették. Azóta sok mindent tisztázott az idő, s itt Romániáiban ma már tisztában vannak azzal, hogy Lou­cheur bukaresti útja bizonyos tekintetben kisebbjelentőségű volt, mint gondoltáéi, de más relációkban viszont fontosabb és na­gyobb horderejű az eddigi politikus-látoga­tásoknál. Ma már nyílt titok, hogy Loucheur nem mint a keleti jóvátételi bizottság elnöke kereste fel a román fővárost, de sokkal in­kább mint egy francia elektromossági vállalat kijárója, akinek sikerült is politi­kai összeköttetéseket teremteni és ennek révén Északroimánia villamosításának koncesszióját a francia vállalat számára megszerezni. Ez volt a látogatásnak európai viszonylat­ban mérve kisebb jelentőségű része. A na­Prága, julius 1. Amint tegnapi számunk­ban röviden megírtuk, tegnap a törvények és rend eletek gyűjteményében megjelent a junius 26-án kelt, az 1930. évi népszámlálás­ra vonatkozó 86. számú kormányrendelet. A rendelet első paragrafusában megállapítja, hogy a népszámlálást 1930 december else­jén hajtják végre és a december 1-éről 2-ára virradó éjszaka lesz az irányadó. A második paragrafus szerint a népszámlálás alkalmá­val a következő körülményeket tudakolják meg: nem, születési dátum, családi viszony, szü­letési hely, a beköltözés ideje és az előbbi lakóhely, állampolgárság és illetőség, nemzetiség, felekezeti viszony, iimi-olvasni tudás, hivatás, tartós vagy átmeneti tar­tózkodás a községben, a csak ideiglene­sen jelenlevő lakóhelye, testi hibák (váj­jon a népszámlálási alany vak, egyszemű, süket, néma, süketnéma, vagy pedig vala­melyik tagja hiányzik). Ez a népszámlálás anyagának az 1921. évi népszámlálással szemben jelentékeny kibő­vítését jelenti. Akkor megelégedtek a nem­nek, családi állapotnak, kornak, illetőség­űek, nemzetiségnek, vallásnak és hivatás­nak megáll api tásával. A 3. paragrafus szerint egybeírják a laká­sokat azokban a községekben, amelyek ma­gúikban vagy pedig a szomszéd községekkel együtt tízezer lakost kitevő összefüggő tele­pülési komplexumot alkotnak. Azokat a köz­ségeket, amelyekben a lakásokat is összeír­ják, a belügyminisztérium állapítja meg és a tartományi hivatal közli a hivatalos köz­lönyben. Az 1921. évi népszámlálás alkal­mával csupán a húszezer lakosságú telepü­lés-komplexumokban hajtották végre a la­kások egybeirását. A 4. paragrafus szerint a polgári és kato­nai személyek és a lakások összeszámlá- lását a politikai hatóságok hajtják végre. A községek kötelezve vannak arra, hogy kártalanítás nélkül működjenek közre a hatóságok utasítása alapján a népszámlá­lásban és szerveiket meg helyiségeiket a népszámlálás céljaira rendelkezésre bo­csássák. Az 5. paragrafus szerint a népszámlá­lás tulajdonképpeni munkáját a népszám­lálási biztosok és népszámlálási ellenőr­zők hajtják végre a járási hatóságok fel­ügyelete alatt. Mindenki köteles, hogy lakóhelyén magára vállalja a biztosi vagy ellenőri funkciót, ba csak olyan okok nem merülnek fel, anno­gyobb horderejű rész nemcsak Romániát érdekli, de egész Középeurópa számára fon­tos és jelentőséggel biró. Erről a P. M. H. bukaresti munkatársának a következő szen­zációs részleteket sikerült megtudnia egy külpolitikailag nagyszerűen informált gaz­dasági egyéniségtől: A bukaresti politikusokat valósággal meg­döbbentette az a cikk, mely nemrégen a L‘Europe Nouvelle hasábjain annak a Maróéi Raynak tollából jelent meg, aki mint a Petit Journal főszerkesztője Lou- cheurt középeurópai utján kisérte. Ez a cikk úgy fogható fel, mint Loucheur ta­pasztalatainak rezüméje s úgy tekinthető, mint a tapasztalt viszonyokból levont ta­nulság és következtetés. Ez a cikk mindenekelőtt leszögezi, hogy a közép- és keleteurópai államokat egy­azon agrárválság sújtja. Ez a szolidáris je­lenség megköveteli azt, hogy a kelet- cs középeurópai államok hitelkérdéseit is szolidáris nézőpontból tekintsük. A közép- európai államok legnagyobb része kül­földi kölcsönt igényel, ezek a kölcsönök lyek alapján a községi képviselőtestületbe való választást is vissza lelhet utasítani. A biztosnak és ellenőrnek funkciója közihiva­tali tisztség jellegével bir és ezért ezek a funkcionáriusok a megfelelő büntető rendel­kezések védelme alatt állanak. A 6. paragrafus szerint a népszámlálást részben népszámlálási ivek, részben össze- irási ivek alapján hajtják végre. A tartomá­nyi hivatal határozza meg, hogy mely köz­ségekben használják a népszámlálási iveket és melyekben az összeirási iveket. A laká­sok összeírása külön lapokon történik. AJhol a népszámlálást népszámlálási ivekkel hajt­ják végre, minden lakásban külön népszám­lálási ivet és ha ebben a községben a laká­sokat is összeszámlálják, külön lakásivet töltenek ki. Az ivek kitöltésére a lakás tulajdonosa van kötelezve és egyedül feljogosítva, vagy pedig családjának valamelyik felnőtt tagja. Ha ezt nem tudja végrehajtani, meg kell várnia a biztos megérkezését, aki az­után az ivet kitölti. Aki a népszámlálási ivet és a lakásivet ki­tölti, kötelezve van arra, hogy bejegyzései­nek helyességét aláírásával megerősítse. Azokban a községekben, amelyekben ö®z- szedrási ivekkel történik a népszámlálás, minden házra külön összeirási iv jut és ha ebben a községben a lakásokat is össze­számítják, minden lakásra külön lakásivet töltenek ki. ügy az összeirási ivet, mint a lakásivet csupán a népszámlálási biztos töltheti ki. Az üresen álló lakásokat is összeszámlálják. A 7. paragrafus szerint v népszámlálási és összeirási ivén két részre oszlanak. Az A. részbe bevezetik: 1. mindazokat a személyeket, akik a la­kásban (házban) töltötték a december í-ről 2-ára virradó éjszakát; 2. mindazokat a személyeket, akik ebben a lakásban (házban) laknak, de a kritikus éjszakát a házon kívül töltik (például vas­úton, postán, orvosi rendelőben, éjjeli mun­kában, szórakozóhelyen) vagy pedig más helyütt éjszakáznak; 3. mindazokat a személyeket, akik a kri­tikus éjszakán utón voltak és ebben a lakás­ban (házban) helyezkedtek el az ut után. A B. részibe bevezetik mindazokat a sze­mélyeket, akik az illető lakásban (házban) laknak, de a népszámlálás idején ideiglene­sen távol vannak lakóhelyüktől. A 8. paragrafus a szállodákban, kórhá­egyenként folyósítva neon lennének meg­felelőek e válságból való kiút megtalálá­sára. A cikk hivatkozik Loueheurra, aki kijelentette, hogy nyert tapasztalatai alapján a krízis csak úgy oldható meg, ha az agrárállamok konzorciumba tömörül­nek és kollektív kölcsönöket vesznek igénybe. Ebből önként következik az, hogy Romániának nincs reménye arra, hogy a várt francia kölcsönt tető alá hoz­za, mert a külföldi pénzért ma konkur- rens versenyfutást rendeznek a közép- európai államok, ami azt eredményezte, hogy a francia közvélemény zárkózott lett és nem ad bizalmat azoknak, akik törik magukat a kölcsön után. Ez a cikk és ez a magyarázat sok mindent megmagyaráz. Rávilágít arra, miért tanúsí­tott Mironescu külügyminiszter sok tekin­tetben oppoziciós magatartást a csorbatói konferencián, de megmagyarázza azt a tö­rekvést is, amely ma Romániában erősen érezhető s a mely a királyi szóra hivatkozva sürgeti a román-magyar agrár érdekközös­ség megteremtését. zakiban, fogházakban, kolostorokban, ka­szárnyákban stb. végrehajtandó népszámlá­lásra vonatkozik. Ezekre az intézményekre az 1921. évi népszámlálás rendeletéi érvé­nyesek. A szállodáikban a tulajdonos, bérlő szerzi be az adatokat vendégeitől és ő tölti ki a népszámlálási iveket. A 9. paragrafus a katonák megszámlálásá­ról rendelkezik. Tilos a befolyásolás! A 10—13. paragrafus a büntető intézke­déseket tartalmazza. A tudatosan helytelen adatokat a járási hivatal 10.000 koronáig ter­jedő pénzbüntetéssel sújtja, amelyet behajt­hatatlanság esetén 3 hónapig terjedő fogház­ra lehet átváltoztatni. Ilyen büntetendő cselekmény különösen, ha valaki kivonja magát a népszámlálás alól, ha több izbem számoltatja meg ma­gát, helytelen adatoikait ad, magán-nép- számlálásoikat rendez, vagy ezeknek ren­dezésében részivesz, ha a lakosságnak egyik községből a másik községbe való mesterséges át tolásában köz­reműködik vagy ilyen cselekedetre szólít fel. Tiltva van a népszámlálási ivek kitöltésé­re való ajámlkozás, vagy bármilyen befo­lyásolás a megs zámlálandókra, hogy azok az ivet idegen személy jelenlétében tölt­sék ki. Éppen úgy tilalmas a hivatalos ivekkel egyidejűleg röplapokat, felhiváso- fcat terjeszteni, amelyek a népszámlálás­sal összefüggésben állanak, vagy pedig olyan nyomtatványokat használni, ame­lyeket nem a belügyminisztérium ad ki. Ezen rendelkezés áthágóit 5000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, vagy három hó­napig terjedhető fogházzal sújtják. Mind­azok a személyek, akiknek közreműködésé­vel történik a népszámlálás, a számlálási okmányok tartalmára vonat­kozólag még a hatóságokkal szemben is titoktartásra kötelezettek, kivéve a népszámlálást végrehajtó politikai hatóságokkal és az állami statisztikai hiva­tallal szemben. A rendelkezés megszegőit 10.000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, vagy két évig terjedhető fogházzal sújtják. A népszámláló biztosok A következő paragrafusok a népszámlálás előkészítésiével foglalkoznak. A 14. paragra­fus szerint a járási hivatal vagy a felhatal­mazott községi elöljárók a községeket nép­számlálási kerületekre osztják, amelyeket számokkal látnak el. A járási hivatal min­den népszámlálási kerület részére biztost nevez ki, akit hivatalos igazolvánnyal látnak el, s az igazolvány feljogosítja a biztost a körzetébe tartozó lakásokba való belépésre. Biztosokká csupán olyan személyeket ne­veznek ki, akik biztosítékot nyújtanak, hogy a népszámlálás munkáját helyesen és ponto­san hajtják végre. A népszámlálás munkája december 2-án reggel kezdődik. A biztosok a kinevező hatóság kezébe fogadalmat tesz­nek, hogy részrehajlás nélkül és lelkiisme­retesen végzik kötelességüket és a hivatalos titkot megőrzik. A 18—32. paragrafus a népszámlálási biz­tosok munkáját körvonalozza. A biztos egyik házat a másik után keresi fel, hivata­los igazolványával igazolja magát, a lakás tulajdonosának jelenlétében meg­vizsgálja a kitöltött ivek adatainak he­lyességét, a nyilvánvaló tévedéseket és helytelenségeket korrigálja, vagy a hiány­zó adatokat a helyszínén kiegészíti. Ahol a népszámlálási iv (lakásiv) még nincs kitöltve, a lakás tulajdonosának bevallása alapján maga tölti ki az ivet. A 20. paragrafus, éppen úgy, mint az 1921. évi rendelet megfelelő paragrafusa, különö­sen hangsúlyozza, hogy a nemzetiségre vonatkozó adatokat a való­ságnak megfelelően kell eszközölni. Sen­kire sem szabad nyomást gyakorolni. Anyanyelv és nemzetiség Kisebbségi szempontból legfontosabb a 21. paragrafus, amely megállapítja, hogy milyen alapon történik a nemzetiség meg­határozása: „A nemzetiséget szabály szerint az anya­nyelv szerint kell bevezetni. Más nemzeti­séget, mint azt, amely mellett az anya­nyelv tanúskodik, csak akkor szabad be­vezetni, ha a megszámlált személy anya- nyelvét sem családjával, sem a házban nem beszéli s annak a nemzetiségnek nyelvéit, amelyhez tartozónak vallja ma­gát, tökéletesen bírja. A zsidók azonban zsidó nemzetiségüeknek vallhatják magá­kat. Csupán egy nemzetiséget lehet beve­zetni. Ha valaki két nemzetiségűnek vagy nemzetiség nélkülinek vallja magát, nem­zetiségiét anyanyelve alapján vezetik be. Nagykom személyek és azok a személyek, akik nem tartoznak a lakás tulajdonosá­nak családjához (szolgálók, tanoncok stb.) maguk tesznek nemzetiségi vallomást, míg a kiskornak és beszámiihatatlanok vallomását törvényes képviselője teszi meg. A tizennégy éven aluli gyermekek nemzetisége a szülők szerint igazodik, ha a szülők különböző nemzetiségűek, akkor annak a szülőnek nemzetiségét veszik alapul, aki a kiskorú gyermek fentartásá- ról gondoskodik. Ha azonban mind a két szülő egyaránt gondoskodik a gyermek­ről vagy pedig egyikük sem, végül pedig általában a vitás esetekben, agy törvényes házasságnál az atya nemzetiségét, tör­vénytelennél pedig az anyáét kell be­vezetni." A 22. paragrafus szerint abban az esetben, ha a népszámlálási biztosnak jogos aggodal­ma van a kételkedésre, úgy kihallgatja a szóban lévő személyt, ha szükséges, a lakás tulajdonosának és más érdekelt személyek­nek táivollé télben. Abban az esetben, ha a népszámlálási biztos állítja ki az ivet, úgy a megszámlál­tak nemzetiségét szintén négyszemközt kell megtudakolnia. A számlálási ívre a biztos a nemzetiségi adatot csupán a meg­számlált alany beleegyezésével, kisko­rúaknál vagy beszámithatatlanoknál pedig a törvényes képviselő beleegyezésével je­gyezheti be. Minden ilyenfajta változtatást az érdekelt fél beleegyezésének igazolásá­val, vagyis a megjegyzési rubrikában esz­közölt sajátkezű aláírással kell megerősí­teni. A 22. paragrafus szerint abban az esetben, ha a megszámlált személy olyan nemzetiség bevezetése mellett font ki, amelyet a biztos nem tart helyesnek, avagy pedig megtagad­ja hozzájárulását a bejegyzés megváltoztatá­sához, a biztos az ügyet a feléje rendelt po­litikai hatóság elé terjeszti döntés végett. A politika? hatóság döntése ellen adott felleb­bezésnek nincs halasztó hatálya.” A további paragrafusok azokat az admi­nisztratív intézkedéseket tartalmazzák, me­lyek a népszámlálási ivek összegyűjtésére, kezelésére és feldolgozására vonatkoznak. I nemzetiségre az anyanyelv a mérvadó A decemberi népszámlálásról szóló miniszteri rendelet intézkedései Ha a szülők különböző nemzetiségűek, akkor vitás esetben a törvényes gyermekek az apa, a törvénytelenek az anya nemzetiségét követik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom