Prágai Magyar Hirlap, 1930. július (9. évfolyam, 147-172 / 2368-2393. szám)
1930-07-11 / 155. (2376.) szám
mm*ss^í»wi9l* ü® IX. évf. 155. (2376) szám * Péntek 1950 ]ulius 11 Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente ^50, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.—Kő. Képes Melléklet ára havonként 2.50 Kt A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja felelős szerkesztő. DZURÁFY1 LÁSZLÓ FORGÁCh GÉZA Szerkesztőség; Prága ll„ Panská ulice 12. D. emelet — Telefon; 30311. — Kiadóhivatal: Prága IL. Panská ulice 12. Hl- emelet Telefoni 34184. SÜROÖNYCIMi H1PLRP, PRflHfl Szomorú seregszemle Slávik György belügyminiszter nyilatkozik az állampolgársági kérdésről, Scotus Viator cikkéről, a szlovenszkói kémkedési ügyek likvidálásáról és a pozsonyi rendőrigazgatói állás betöltéséről Minden állampolgársági kérvény a miniszterhez kerül felülvizsgálatra — Az elutasított kérvényezők is útmutatást kapnak az ni kérvényezés médiára — Készül a statisztika s tél elején beterjesztik az is; állampolgársági törvényjavaslatot — „Megszüntetjük a túlságos bürokratizmust1* Megfogyatkoztak a kémkedési afférok (agy) Ezreiken a hasábokon nemrég- jelent meg a Csehszlovákiámus tükörképe a prágai központi kormányhivatalokban alkalmazott szlovákok számáréi, akiknek alkalmazásához magyar nyelvtudásaik volt az ajánló levelük. Ez a statisztika, amely tizenhatról később tizennyolcra javult, adja meg az aktualitást az egyetemek, iskolák kapuzárása után, hogy seregszemlét tartsam k az elhelyezkedésre váró magyar ifjúság felett. Első sorban igen természetesen az érdekel bennünket, hogy hányán tóidnak elhelyezkedni az állam szolgálatában, a hivatalokban, üzemekben és a milliós magyar kisebbség vájjon számarányának megfelelően részesedik-e az állam nyoijtotta kenyérben? Sajnosán állapi thatjük meg, hogy igazán fehérhollószámba megy az, aki az állam kenyeresei lehet, mert eltekintve az államosított közigazgatásban meghagyott egy-két hírmondótól, az utánpótlásban még elvétve sem látunk magyarokat. Pedig már mind tudja az államnyelvet, aki reflektáns, mind ,itt végezte el tanaiimányait és mindnek a belső zsebében van az állampolgársági bizonyítványa. A bíróságot messze elkerülik az ott uralkodó állapotok miatt. A buráktól nem kap kedvet senki, hogy beálljon a taposó malomba, amely statisztikára dolgozik, a mai fizetésért mindenesetre sokkal többet, mint azt várni lehetne tőlük. Az államifordoilat után egy rövid kis intervallum következett, amíg a magyar tisztviselők a helyeiken maradtak; amint azonban a történelmi országok ontani kezdték a hivatalnok-anyagot, a fegyelmezett, a bedolgozott magyar tisztviselőn hamar túladtak és ekkor született meg az úgynevezett „magyar" nyugdíj rendszere, az éhemhalásra sok, a megélhetésre alig elégséges nyugdíj, mely ezt a jobb napokat látott társadalmi réteget mélyen a fizikai munkásság alá rangsorozta a szent demokrácia nevében. Akik megmaradtak, azok ellen másodszor a szisztematizálás alkalmával indult meg az uj offenziva és már csak az irmagok maradtak meg. Munkaképes hivatalnokok kénytelenek voltak nyugdíjba vonulni a létszámcsökkentés ürügye alatt, de azt senki se jegyezte fel, hogy helyeiket kétszerannyi fiatal és legfiatalabb munkaerő szállta meg, mint azt a postán, vasúton, pénzügyi hivatalokban láthatjuk. Váróéról városra kellene mennünk, hogy ezek közt magyar neanzeti- ségüeket találjunk. Pedig ebhez a munkához lennének igen alkalmas magyar munkaerők is. Most is végzett jó egynéhány, aki szívesen ülne állami Íróasztal mellé akár magyar, akár cseh vidékem. Az állami hivatalokban alig akad egy-két alkalmazott, aki szinmagyar vidékeiken megértené az ügyesbajos magyar embert. Hol van a demokráciának egyforma jogokat biztositó ereje? Mi is az a kisebbségi jog? A kisebbségi kötelességeket ismerjük, hiszen megadjuk a* államnak, ami az államé! Miért nem jó a magyar állami alkalmazottnak, azt nem tudjuk. De Benes nagyhangú kijelentése a magyar kisebbség jó dolgáról a csehszlovák állam kereteiben mintha gyanúsan hangzanék, sokkal meggyőzőbb lenne, ha a kormánylapokban közölné a magyar nemzetiségű állami alkalmazottak statisztikáját. Mi úgy tapasztaljuk, hogy a fiatal nemzedék esztendőkig vár az elhelyezkedésre, amely mindenütt jobban sikerül, mint az államnál. Szlovéniákén, ez igy van és bizonyosa kútjaík, hogy m történelmi országokban Prága, julius 10. Slávik György belügyminiszter tegnap este fogadta a Tisková Kanceiár Slovenská prágai szerkesztő jót, aki több, a miniszter reszortjába tartozó aktuális ügyre vonatkozólag kérte válaszát. Slávik belügyminiszter ma utazik szabadságra és csak aaigusztus közepén foglalja el újra hivatalát, kinevezése óta séan eddig végzett munkájáról, sem pedig jövő munkaprogramjáról a csehszlovákiai sajtó részére még nem nyilatkozott s igy a miniszternek ez a nyilatkozata mindenképpen kiemelkedik a napi események közül. Legelőször az állampolgársági ügyek elintézési módjáról és az ezzel kapcsolatos tervei felől kérdezte meg a minisztert. Slávik miniszter ugyanis az uj állampolgársági törvény készültét már bejelentette a parlamentben, amikor Farkas Zoltán szociáldemokrata szenátor ismert és a Lex Dérer továbbfejlesztő javaslatát akarta a parlament elé terjeszteni. A miniszter által bejelentett, készülő törvényről Slávik György igy nyilatkozott : Permanens munka — Véleményein szerint nem lehet ismét olyan törvényt tető alá hozni, amely újból csak egy-egy érdekelt réteg állampolgársági ügyének megoldását és elintézését könnyítené meg. Ezért is tettem meg azt a bejelentéseimet a parlamentben, hogy őszre törvényjavaslatot terjesztek a Ház elé. — A belügyminisztériumban intézkedésemre permanens munka folyik; lassan feldolgozzák a múltbeli hátralékokat és azonnal azokat a kérvényeket veszik elő, amelyeket az állampolgárságért folyamodók már miniszterségem alatt nyújtottak be. Az ellenzéki pártok és lapjaik, mondotmásképpen van. Kisebbségi sorsunkban még ezt a tehertételt is viselnünk kell, nem volt elég a földreform, az állampolgárság ügye, ibadikölcsöneink elértéktelenitése, magyar pénzintézeteink összeomlása és ezzel a magyar takarékosság eredményeinek hajótörése, szóval nemzeti vagyonunk értékének helyrehozhatatlan devalvációja! Egy elszegényedett nemzedék ül a régi helyén, amely nem tud gyermekeinek kezébe kenyeret adni és az állam kezéből is várja a segítséget, ami csak a legtermészetesebb, hogy az segítsen, akinek kezében van a sorsunk! Adjanak a miniszterek statisztikát nekünk arról, hogy tárcájuk körében hány magyar alkalimaaott van, magyaron nem azt értvén, ta a TKS prágai szerkesztője a miniszternek, az állampolgársági kérdés általaik sokszor hangoztatott és lapjaikban alaposan kihasznált ellazsálása miatt panaszkodnak különösképpen. Ősz óta 20.000 állampolgársági figyel intéztek el — 'A múltra rsii&ikí^-icá^ v-álösssdía. Slávik belügyminiszter, alig tudok felvilágosítást adni. Nem tudom, hogy az államalakulat éta melyik évben hányán kapták meg kérvényezett állam polgárságukat? Azonban 1929 nyarától elrendeltem az erre vonatkozó statisztikai adatok gyűjtését és igy például tudjuk azt, hogy havonkint 5—600 állampolgárságot kérő kérvény futott be, amely ma már lényegesen kevesebb. A felülvizsgálatnál azonban kiderül az is, hogy ezek nagyrészt csak újból folyamodók kérvényei, akik annak idején eredmény nélkül kérték állampolgárságuk elismerését vagy megadását, A statisztikai hivatal még nem dolgozta fel a vele közölt adatokat, de annyit igy is tudunk, hogy havonta 3—5000 állampolgár- sági ügyet intéztünk el. Azt is tudom, hogy százalékszerüen igen kevés az olyan folyamodó, akit végleg elutasítunk. A nálam kihallgatásra jelentkezők nagyrésze szlovenszkói lakos és ezek is olyanok, akik sürgetik nálam állampolgársági ügyük elintézését. Kijelentem, hogy minden állampolgársági ügy, még mielőtt abban a referens dönt, előbb hozzám kerül felülvizsgálatra és ha csak méltányossági ok van, akkor a folyamodó meg is kapja a kért állampolgárságot. Ha el is utasítunk valakit, agy eltérően a múltbeli gyakorlattól, az illető útmutatást kap, hogy milyen címen folyamodjék újból. — Miniszterségem alatt eddig csupán azért nem nyilatkoztam és kerültem az aki magyarul is beszél, hanem azt, aki magyarnak vallja magát! Derüljön ki végre, hogy milliós szánra nemzeti kisebbségünk hozzájut-e a kisebbségi jogok ezen egyik elengedhetetlen követelményéhez! Azután arról is nyilatkozzanak a felelős kormányférfiak, hogy az állami hivatal magyar viselőjétől nem kíván nak-e többet, mint hűséget, megbízhatóságot és jó munkát és nem esik-e áldozatait a hivatal miatt magyarságuk, nem forog-e veszélyben nemzeti meggyőződésük! Mert ismerjük a lelki kényszer verejtékes kálváriajárását is és tudjuk, hogy sokan nem bizonyultak elég erősnek a válaszúton, amikor a szív viaskodik a kenyérrel. Ismerjük a demokrácia fattyúhajtásait is. amikor állampolgársági ügyekben való nyilatkozatadást, mert előbb statisztikai számadatokkal kívántam igazolni azt, hogy a belügyminisztérium valóban intenziven dolgozik és igyekszik mindenkit kielégíteni, aki állampolgársági ügyét óhajtja rendezni. Ezt a statisztikát rövidesen nyilvánosságra hozzák. A TKS prágai szerkesztője ezután meg kérdezte a belügyminisztert a készülő uj állampolgársági törvényt illetőleg. A miniszter a következőkben válaszolt: f .... Az u| törvényben az ellenzéki álláspont teljes honorálást nyer — Az általam bejelentett uj állampolgársági törvényt az unifikációs miniszterrel együtt készítjük el; egyrészt azért, hogy az állampolgárság szerzésénél az illetőségszerzés könnyebbittessék meg, másrészt, hogy az uj állampolgársági törvény az összes eseteket felölelő legyen és ne legyen szükség többé toldásra-foldásra. Természetes, amiatt, hogy egy végleges törvényt akarunk alkotni s hogy két minisztérium alkotja meg azt, az uj törvény- javaslat csak a tél elején kerül beterjesztésre. Az ügyek kezelésénél a túlságos bürokratizmust is megszüntetjük és hiszem, hogy a mindig reklamáló ellenzéki álláspont teljes honorálást nyer. A TKS szerkesztője megemlítette Slávik belügyminiszternek Scotus Viator négy nappal ezelőtt megjelent cikkét, amellyel kapcsolatban a miniszter a következőket mondotta : Scotus Viator cihhe ás intervenciója — Olvastam Scotus Viator cikkét a Prágai Magyar Hírlapban és tudomásom van a Magyarságban megjelent eredeti Scotus Viator cikkről is. Amennyire ismea csendőrrel azt kutajttatják fel, hogy otthon, családja körében ki milyen nyelven beszél. De minden lelki kényszer melleti a magyar tisztviselő maradjon meg magyarnak, mert a lélek és a gondolat szabad és de internis non judicat praetor. A magyar ifjúság nehéz szociális helyzetében se felejtse el ezt sohasem, mert csak az az egész ember, aki nemzetével szemben teljesiti minden kötelességét. A magyar közönség túlontúl türelmes és elmegy a lemondások legszélső határáig. Azonban a lemondás nem terjedhet odáig, hogy az jogainkat is érintse. Nemzetünk számarányához mérten jogunk van magyar tisztviselők és alkalmazottak követeléséhez,
