Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-06 / 128. (2349.) szám

1930 janin® 0, péntek. T>RSGSlA\\Gfcai.HrRMI> 5 A PÁRISI EGYEZMÉNY (Optánsperekben gyakorlati használatra) fejlesztése érdekében a Táfra-vidéken antobast- járatokat létesítsenek, az illetékes körök kicsi­nyességén hajótörést szenvedtek. Ezek a körök nem gondoltak arra, hogy az idege­nek ezrei, akik a Magas Tátra fürdőiben tartóz­kodnak, ezeknek az autóbuszjáratoknak a révén olcsón és kényelmesen elérhették a Tátra-vidék nevezetesebb helyeit, ahová sok pénzt vittek és igy az autóbuszjáratok a lakosság számára bevételi lorrást nyitottak meg. Nem gondoltak ennek a ténynek nagy gazdasági jelentőségére, csak a vasútnak a versenytársát lát­ták az autóbuszjáratokban és elfelejtették, hogy egy autóbusz, amely legfeljebb 16 embert szállít­hat, nem lehet a vasait konkurrense, különösen olyan helyeken nem, ahol vasút nem is közlekedik. A hatalmas adók, amelyekkel ezeket az autóbusz­járatokat sújtották, lehetetlenné tették a járatok fenntartását és ez a tény rendkívül hátrányosan mutatkozik meg az egész T átr a -v i cl éknek az idegenforgalomra alapozott gazdasági életében. Az egészségügyi miniszternek latba kellene vetnie a befolyását, hogy ezek a közlekedési és gazdasági lehetőségek ismét visszálilithatók legyenek. Az országutakra vonatkozólag megállapítom, hogy ezek most már javítás és kiépítés alatt álla­nak, de a munkálatok gyors végrehajtásáréi kell gondoskodni, nehogy a fürdőidényben ezek az utak a közlekedés elől el legyenek zárva. Végül pedig fel akarom hívni az egészségügyi miniszter ur figyelmét a poprádi vasútállomásra, amelynek elavult, öreg és a célnak ma már meg nem felelő épületében a nagy forgalmat lebonyo­lítani nem lehet és Poprádnak, mint a Magas Tátra kapujának egyáltalában nem válik díszére. Arra kérem a miniszter urat, hasson oda, hogy a. poprádi állomás újjáépítését a vasutiigyi mi­nisztérium minél előbb hajtsa végre. Igyekezetem arra irányult, hogy a miniszter ur expozéjával kapcsolatban, ha csak nagy vonások­ban ás, a legszükségesebbeket elmondjam. Arra is törekedtem, hogy az expozé feletti kritikámban az objektivitást megőrizzem. Különösen azt az egyet akartam a miniszter unnak bebizonyítani, hogy az az ut, amelyen az egészségügyi minisztérium a múltban haladt, nem volt a helyes, hogy uj útra kell a minisztériumnak térnie és ez csakis a köl­csönös megértés és a kölcsönös támogatás útja lehet. Megverték a kínai nemzeti kormány hadseregét London, június 5. Sanghaj jelentések szerint a felkelő kommunisták a Honán tar­tományban megverték a kínai nemzeti kor­mány hadseregét. A fenyegető helyzetre való tekintettel az európaiak elhagyták Csangcsa városát. Nem lesz nagyobb a jövő évi költségvetés? Prága, június 5. A félfh ital nos Prager Pres­se értesülése szerint nem felel meg a való­ságnak az utóbbi napokban elterjedt azon hír, hogy jövőre a költségvetést lényegesen felemelik. A lap szerint csak arra lehet szá­mítani, hogy emelik az iskolaügyi büdzsét és valószínűleg az egészségügyi minisztérium költségvetést is. Máskülönben azon az állás­ponton van a pénzügyminisztérium, hogy az eddigi mértéken felüli dotációkat nem enged­heti meg, mert a költségvetésszerü bevételek oldalán a magasabb kiadásokra nem tudnának fedezetet biztosítani. Eszerint tehát számolni lehet azzal, hogy az 1931. évi költségvetés hasonló keretek között sog mozogni, mint az ezévi. Az angol-hindu konferenciát bizonytalan időre elodázzák London, junius 5. A Daily Héráid kü­lön tudósítójának bombayi jelentése szerint India alkirálya az elmúlt napokban meg­beszéléseket folytatott a mérsékeltebb hin­du politikusokkal a Londonba összehívan­dó pártvezért konferencia ügyében. Az egyik tárgyaló hindu politikus, aki híres óvatosságáról és becsületességéről, arra fi­gyelmeztette Lord Irwint, hogy a jelen pil­lanat nem alkalmas a konferencia összehí­vására. Nemcsak a pánhindu kongresszus vezetői, hanem a liberálisok is távolmarad­nának az összejöveteltől s mielőtt a kor­mány Londonban összehívná a hindu nép vezéreit, ki kell dolgoznia a hindu önkor­mányzás sémáját, továbbá azokat a bizton­sági klauzulákat, amelyeket az átmeneti idő alatt érvényre kíván juttatni. Uj zavargások indokínában Paris, junius 5. Indokinából újabb paraszt- lázadásokról érkezik hír. ötszáz fegyvertelen paraszt tegnap bevonult Vinh Long váro­sába. de a francia rendőrfőnök busz milícia katonájával kikergette őket. Háromszáz tün­tetőt letartóztattak, azonnal elítélte egyenként Ü—ű évig' terjedő fegyíházbünetésnfe- | Szlovenszkó, junius hó. (y) Már csak napok kérdése, hogy a négy részire osztott párisi nagy egyezményből tör­vény lesz mi nálunk is- Egy rövid kis inter­mezzo ez a nagy közjogi baj vívásban. A pár­ba jeredmény ma röviden ez: mindkét fél megsebesült, a bajvívók nem békültek ki. A szokásos, kedves emlékű, békebankett is el­maradt. Ezt a baj vívást hosszas tárgyalásokkal ké­szítették elő. A párbajsegédek jóelőre kimon­dották a megoldási lehetőségeket s ez tette lehetőivé a megegyezést, ha nem is végleges formában. A harc áll tovább, de most már más formában. Magyarország részéről: a trianoni szerző­dés nagyjelentőségű 250.-ik cikkének érvény- bentartására és a földrefonnsujtotta tulajdo­nosok fokozottabb kártalanítás ára, Csehszlo­vákia részéről pedig: az állami szuverenitás megmentésére és mennél kisebb pénzügyi ál­dozatra ment ki az éles küzdelem. A tárgya­lások eszmemenete volt: engedmény enged­mény ellenében. Csak ilyen tárgyalási alapon jöhetett létre hosszú vajúdás után az egyide- jüleges négy párisi egyezmény, melyekre oly találóan illenék a históriai elnevezés: az enge dmén yefc egye zménye i. A nagyhatalmak diplomáciai világában már esztendők óta köztudatot képezett, hogy az utódállamok földreform-törvényeiben garan­tált kártalanitás távolról sem fedi a tényleges ár- és értékviszonyokat. Emellett a nagyan­tant sodra sem csinált titkot nemzetközi jogi álláspontjából, hogy a csehszlovák felfogással szemben teljesen privilegizált helyzetet kivan az idegen állampolgárok vagyonának. Ezt maga Ben.es is megvallotta legutóbbi parlamenti ex­pozéjában. Teljesen azonos elgondolás vezet­te a nemzetközi Vegyes Döntőbíróságok eddi­gi nehány döntését is, melyek egyelőre csak í a földreform-perebbeni .hatáskör kérdésére szorítkoztak. Ez a néhány bírói döntés csak beharangozója volt az ngyinevezett oiptánstpenek lelikvidálásának. A folyamat lassú volt, mert itt szinte áthidalhatatlannak látszó nehézséget épp a marasztaló ítéletek végrehajtása okozta. Az utódállamok állandóan pénzügyi nehézsé­gekre hivatkoztak s a konszolidációs folyamat felborulásával sötéten festették meg a jövő képét a nagyhatalmak előtt. Ebből a hosszú vajúdásból végre is a IlI.-ik párisi egyezmény­ben megteremtett A alap, az u. n. Agrár-alap adta meg a kiutat. Az Agrár-alap, mely az utódállamok terüle­tén lefolytatott földreform által sújtott kül­földi állampolgárok, az u.'n. optánsok kártala- nitására szolgál, 219, 500.000 aranykoronát biz­tosit erre a célra. Ennyi az Agrár-alap tőkéje. Ebben Csehszlovákia befizetése: 36,700.000 aranykorona. Ez az alaptőke Csehszlovákiával vonatkozásban olyképp lett kikalkulálva, hogy a földreform alá vett terület minden kát. holdjára 226 aranykorona kártalanitás jusson, tekintet nélkül a Vegyes Döntőbíróságok előtt megindított optánsperek számára és füg­getlenül attól is, vájjon a földreform egyálta­lában meg lett-e ily perrel támadva, vagy sem. Eszerint az Agrár-alap a Csehszlovákiá­ban érdekelt optánsok számára, 1 aranykoro­nát 6.5 Kcs-val számítva, 1466 Kcs kártalaní­tást preliminál kát. holdanként. A kártalaní­tási összeg nem felemelésében és biztosításá­ban van a magyar álláspont egyik döntő si­kere. A harc gyupontját magyar részről a tria­noni szerződés 250--ik cikke képezte. A ma­gyar álláspont szerint Csehszlovákia a ma­gyar optánsok itteni vagyonát tartozott volna mentesíteni a földreform alól, s amennyiben ezt nem tette, a Vegyes Döntőbíróság hivatott határozni a földreform jogossága felöl. A nemzetközi jogi perspektíva szerint egészen plauzibilis volt a magyar álláspont előrelát­ható sikere, mely esetben Csehszlovákia tar­tozott volna a még ki nem sajátított területe­ket meghagyni a magyar optánsok kezén, a már kisajátitottért pedig teljes kártérí­tést fizetni, vagyis a forgalmi áraknak megfelelőt. A magyar jogi állásponttal szemben Cseh­szlovákia — Brennus kardjaként — állami szu­verenitását vetette latba, ösmeretes az éles vi­ta, mely e kérdést Párisban kísérte. Már szinte késhegyre ment a harc és kritikussá vált maga a diplomáciai egyensúly is, mikor végre francia nyomásra mégis csak létrejött az 50%-os megegyezés. A Il-iik párisi egyezmény VII.-ik cikke sze­rint a Vegyes Döntőbíróságok az optáns,pe­rek során ezentúl már nem tehetik vizsgálat tárgyáv? « iöhi-efomi jogosságát a iciatrsai szerződés 250.-ik cikkére tekintettel, Ezzel a megegyezéssel az optánsperek peranyaga és a trianoni szerződés 250.-ik cikkéinek jelentő­sége lekorlátozódott a kisajátított területek­ért járó kártalanitás összegszerűségének kér­désére. Ennek keretén belül a Vegyes Döntő­bíróságok már csak azt. tehetik vizsgálat tár­gyává, vájjon a felperes magyar áMaanpolgár-e és hogy bir­tokát a csehszlovák agrártörvényhozás alkal­mazásával sajáüiották-e ki? Igenlő esetben határoznak a félnek járó eset egyes kártérítési összege felől- (Il-ik egyez meny VIII.-ik cikk. első bekezdés). Viszont a trianoni szerződés 250--ik cikkéből folyó jog­következményeik alkalmazása körül a Vegyes Döntőbíróság jogköre továbbra is teljesen szabadon érvényesül minden más perben, mely nem az agrárreform ellen irányul (II. egyezmény X. cikk). További követelményt képezett Magyaror­szág részénői, hogy Csehszlovákia a még ki nem sajátított területből 100.000 kát. holdat mentesítsen a földreform, alól. A megegye­zés a felek között létre is jött (III. egyezmény XIII. cikk). Ezzel szemben Csehszlovákia ál­lami szuverenitásának kidombo látása érdeké­ben megkapta a felhatalmazást, hogy az op- tánsokkal egyezségeket, köthessen (II. egyez­mény XI. cikk). További engedményt biztosit Csehszlovákia részére a IlI.-ik egyezmény XIV. cikke, mely szerint Csehszlovákia a helyi törvényei értelmé­ben járó kártalanítást a felperes tulajdonos­nak közvetlenül fizette ki, illetve fogja kifi­zetni. A kártalanításoknak a helyi törvények ért-elmében a tulajdonos adósságainak és köztartozás a inak kifizetésére való fel'ha>sz- nálása közvetlen kifizetésnek tekintendő. Az igényjogosultak részére kifizetett össze­geket úgy kell tekintem, mintha azok az az Agrár-alapba befizettették, volna s en­nek fok;tőm. azon minden igényjogosultnál levonásba hozandók az Alap által nevezett­nek fizetendő összegből. Ha a tulajdonos nem fogadja el a fizetést, az összegek köz- vettnwl az Alapba fizetendők be. Eszerint az állami szuverenitás C9ak any- nyiban maradt érintetlen, amennyiben arról van szó, hogy Csehszlovákia odahaza minő kártalanítást fizet az optánsoknah a saját törvényei szerint. — A földhivatal által nyúj­tott ez a kártalanitás azonban semmikép sem kötelező a Vegyes Döntőbíróságra nézve, ha a fél nem érvén be a földhivatal által fel­kínált kártalanítással, további kártalanítást kér az Agrár-alapból. A II.-ik egyezmény VIII.-ik cikke szerint vitán felül áll, hogy a Vegyes Döntőbíróság jogosult magasabb kár­térítést is megítélni. Expozéjában ezt maga Benes is elismerte. Ellenben meghátrált az állami szuvereni­tás a helyi törvények szerint földreform alá vonandó terület összkiterjedése kérdésében. Ez a retrait félreérthetetlenül jut kifejezésre az egyezményileg vállalt ama kötelezettség­ből, hogy Csehszlovákia tartozik 100.000 kát. holdnyi oly területet mentesiteni a földre­form alól, mely különben a csehszlovák tör­vények szerint földreform alá volna vonandó és ilyenül már ki is lett jelölve. De viszont egyik párisi egyezmény se biztosit a cseh­szlovák földhivatal részére olyan jogot, hogy csak akkor köteles kifizetni a saját törvényei szerinti kártalanitást, ha az optáns lemond az Agrár-alaptól igényelt kártalanítási több­letről és semmi jogalapja sincs annak a né­zetnek sem, hogy a csehszlovák földhivatal felhatalmazást nyert volna a párisi egyez­ményben a kártalanítási többletről való le­mondásra kényszerithetni azt, aki felveszi a helyi törvények szerint járó kártalanítási ösz- szeget. Ilyenről szó se esik a párisi egyez­ményekben. Az ellenkező magyarázat merő­en ellentétben áll az egyezmények szándéká­val, alapvető elveivel és a természetjog alap­vető rendelkezéseivel. A IlI.-ik egyezmény XlV.-ik cikke a te­kintetben sem tartalmaz rendelkezést, vájjon a helyi kártalanitás elfogadása esetén szük­séges-e kifejezett fenntartással élni az Agrár­alaptól igényelhető .kártérítési többletre néz­ve? Nézetem szerint ilyenre semmi szükség nincs, mert a Csehszlovák állam és annak földhivatala semmiben sem azonos jogi sze­mélyek az Agrár-alappal. Az Agrár-alap, mint teljesen önálló jogi személy, nem áll érdekközösségben a Csehszlovák állammal, sőt felállításával Csehszlovákia is fel lett mentve az agrár pereket illetően — minden - jövőbe »■: áléi (II. egyezmény II,— IlI.-ik cikk.) A kifejezett jogfen tartás csak annyiban célirányosabb, mert eliminál min­den ellenkező magyarázatot. Az optánsok javára tett területi enged­ményért Csehszlovákia további engedményt kapott. A III.-ik egyezmény XV. cikke sze­rint: 1. A 100.000 kát. holdon felül felszabadí­tott minden kát. hold után az Agrár-alap tő­kéje holdankint 226 aranykoronával fog le- szállittatni. 2. Amennyiben olyan birtokokról van szó. amelyek tekintetében a per, egyezség, vagy elállás folytán megszűnik, az Agrár-alap tő­kéje minden fel nem szabadított hold után holdankint 226 aranykoronával fog leszállit- tatni. — Az Alap tőkéjének ilyetén leszállí­tásával egyidejűleg a 226 aranyokoronás át­lagár és a jelen cikk alkalmazásában holdan­kint 100 aranykoronával számított átlagos he­lyi kártalanitás közötti különbség át fog vi­tetni az A. alapból a B. alapba. (Csehszlovák osztály.) Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy amennyiben Csehszlovákia a 100.000 kát. hol­don felül, amire obligót vállalt, további te­rületeket. szabadit, föl a foglalás alól, az op­táns kezén visszahagyott minden kát. hold után 226 aranykoronával kevesbedik az Ag­rár-alapban! obligója. — Egyezség esetén pedig, ha az optáns beéri a földhivatal állal megállapított kártalanítással, Csehszlovákia átlag 126 aranykoronát kap minden kisajátí­tott kát. hold után, vagyis a ténylegesen kifi­zetett kártalanitás és a 226 aranykorona egy­ségár közötti különbözetit és ezt átutaltatja az Agrár-alapból a B. alapba, számlája rész- törlesztéséül. így lett az Agrár-alapbóJ húsos konc, mely körül máris nagy a tülekedés. Az optánsok minden reménye ép az Agrár-alap, bízván rendeltetésében, hogy a. földhivatal álla! ala­csonyan megszabott kártalanitást majd ez fogja kipótolni — a vagyondázsma és a költ­ségek levonásával — 226 aranykoronára hol­dankint. — Ugyanekkor Csehszlovákia is igyekszik minél nagyobb összegeket átutal­tatni az Agrár-alapból a B. alapba, ahol számlája főhercegi, egyházi, alapítványi stb. vagyonok kártalanítása címén mintegy 500 millió aranykoronával van megterhelve. A földhivatal eminens érdeke eszerint: 1. mennél több egyezséget kötni az optán- sokkaJ, de mennél alacsonyabb megváltási áron és 2. mennél több területet felszabadítani az egyezményileg vállalt 100.000 kát. holdon felül. A cél itt nyilvánvaló. A földhivatal bon ifi- kációt igényel — s fog is kapni — az Agrár­alapból úgy a kisajátított, mint a ki nem sa- játitottért pedig 226 aranykoronájával hol­dankint, hogy ez által a B. alapban fennálló súlyos számláját jelentékenyen apaszthassa. A földhivatal tehát két lovon ül. Eme érdekei védelmében előreláthatóan ragaszkodni fog hozzá, hogy a vele egyez­ségre lépő optáns kifejezetten mondjon le az Agráralap elleni kártalanítási igényéről s mindenképpen azon lesz, hogy a megköten­dő egyezség u. n. generális egyezség le­gyen, vagyis hogy rendezze az összes függő kérdéseket: a terület, megváltási ár, va­gyondézsma és egyél) köztartozások kérdé­sét is. Az egyezségre lépni vonakodénak, a föld­hivatal részéről a következő meglepetések­ben lesz része: 1. A megváltási árnak mennél alacso­nyabb kiszámítása, 2. csak a legkevésbé értékes földterü­let meghagyása a tulajdonos kezén, a sza­badforgalmat korlátozó megszorításokkal, 3. a vagyoudézsma megállapítása 226 aranykoronás kártalanítási alapon és nem a vagyondézsmáról szóló helyi törvények és rendeletek alapján. A földhivatal eme fegyvereinek veszélyes­sége szemléltetve így alakul: Ad 1. A megváltási ár kiszámít á sál tör­vény és rendeletek szabályozzák. Minden el­térés e törvényes rendelkezésektől, mely a tulajdonos sérelmére szolgál, panasz tár­gyát képezheti a közigazgatási bíróság előtt s egyidejűleg jogci/m az Állandó Nemzetközi Bíróság előtti per megindításához is. Ennek során a tulajdonos egész bizonyosan elér­heti a magasabb kártalanitást. Hogy van-e a földhivatal kiszámításaiban sérelem, oly ténykérdés az, melyet ellenőrizni minden tulajdonosnak saját érdekében áll. E tények a fentebb említett bíróság előtt szabadon és sikerrel felhozhatók, mert a kisajátítás tör­vényszerűségét érintik. Ad 2. Hivatali körök állásfoglalása révén máris kiszivárgott & köakidatbi^ ifcsgy tew*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom