Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-06 / 128. (2349.) szám
^IW^tMAfi^AR-HTKLiAP 1930 június 6, péntek. A CSASZAR-SZQKTETO SZÁN — Kiállításról jövet — Irta: GYŐRY DEZSŐ 4 denciát képez olyan magyarázatot adni a párisi egyezmények és az, eddigi földreform- tör vényok és rendeletek közötti tartalmi összefüggésnek, hogy a párisi egyezmények semmiben sem tángálják a földreformra vonatkozó eddigi (örvényes rendelkezéseket, hogy tehát Csehszlovákia a földreform végrehajtásánál ezentúl is szabadon járhat el és csak saját törvényeihez köteles igazodni. Ez a magyarázat feljogosítottnak véli a földhivatalig hogy kizárólag saját belátása szerint válogathassa ki a lefoglalt nagybirtokokból a még kisajátítandó területeket és a tulajdonosnak akár a legsiJányabfoai is hagyhassa vissza és ugyanekkor 226 aranykorona boniifikációban részesülhessen az Agráralapból, épp ngy, mintha a legprímább területet hagyta volna meg a tulajdonos kezén. Ez a jogi beállítás téves. Az eddigi földreform-törvények ereje máris módosulást szenvedett egyrészt az egyezményileg vállalt kötelezettséggel, hogy Csehszlovákia 100.000 kát. holdat mentésit, a földreform alól, amire különben saját törvényei szerint nemi volna köteles, de jogosult sem, másrészt a III. egyezményben foglalt ama kijelentéssel, hogy Csehszlovákiának jogában áll ezen felüli területeket is kibocsátani, amire eddigi törvényes rendelkezéseiben szintén nincs felhatalmazása. A párisi egyezmények — helyes magyarázat szerint — csak a törvényi lehetőségei teremtették meg Csehszlovákia részére, hogy oly engedményeket tehessen a földreform alá vont tulajdonosoknak, ami- nőkben őket eddigi törvényes rendelkezései alapján nem részesíthette. Ellenben nem adtak ezek az egyezmények semmiféle felhatalmazást Csehszlovákiának, hogy a földreform végrehajtásánál a tulajdonosok sérelmére térhessen el a fennálló törvényi rendelkezésektől. Már pedig a kisajátítandó nagybirtokokból egyes területrészek tetszés szerinti kiszaki- tásához az érvényben lévő törvények és rendeletek nem nyújtanak felhatalmazásit a földhivatalnak, maga az ily intézkedés pedig nyilván sérelmes a tulajdonosra. A 215-1919. számai földreform-alaptörvény és az ezt kiegészítő törvények és rendeletek a nagybirtokot mindig mint osztatlan egészet veszik földreform alá. Hogy egy lefoglalt egész birtokból mely területek mentesi- tendők vagy mentesíthetők, arról ugyanezen törvényekben van preciz rendelkezés, de sohasem oly értelemben, hogy a jő terület mindenképp kisajátítandó és csak az oldható fel, amely silány. Sőt ellenkezőleg! A mentesíthető területekre nézve maga a földreaormtörvény ad elsőbbségi jogot a tulajdonos kijelölési jogának. (215-919. számú törvény 11. pár., a 81-1920. törvény 20. paragrafusa.) Semmivel sem más a tulajdonos jogi helyzete a IlI.-ik egyezmény alapján kibocsátott területekre nézve. Ez az egyezmény, mely becikkelyezése alapján idehaza törvény erejével bir, sehol egy szóval sem említi, — hogy a földhivatal az ennek alapján mentesitett területeket, az eredetileg egészében lefoglalt nagybirtokból, teljesen egyoldalulag és olykép jelölheti ki, hogy azt tartja meg, ami jó és csak a silányabb részi adja vissza a tulajdonosnak. Itt sem szabad elfelejteni, hogy a tulajdonosnak csak joga, de soha sem kötelessége kimenteni a földreform alól azokat a területrészeket is, amikhez a fölreform-törvények szerint visszahagyandó maximumon felül is juthatna. Ha c jogával a tulajdonos élni nem kíván, az állam tartozik öt kártalanítani az egész lefoglalt vagyonért. Valóban nyílt közjogi abuzus volna az állam- felség olyan gyakorlása, ha az állam legelőbb lefoglalhatná a tulajdonos egész nagybirtokát, utóbb visszaadná azokat a kisebb területrészeket, melyeket a tulajdonosnak a törvény is garantál, majd több évi záralávétel után legvégül kijelenthetné, hogy meggondolta a dolgot és most már nem reflektál a kísajátitandónak deklarált összterületre, csupán ennek kisebb-nagyobb részére, de csakis a javából. Ilyen spekulatív tendencia sehol sem mutatható ki a földreform-rendelkezésekből és hasonlókép a párisi egyezményekből sem, hisz ezek egy igazságos kártalanítás eszményén vannak felépítve. Az ellenkező felfogás egyenesen beleütközik nemcsak a közjogi morálba, hanem az érvényben levő csehszlovák földreform-törvényekbe és rendelőtökbe is. Ily kifogás felvetése esetén az Állandó Nemzetközi Baróság se ni mi kép sem fog elzárkózhatni a földhivatal ily intézkedésének konzekvenciái elől, —■ ha ugyan I. Léíhatatkm kórus: Éljen a technika, a civilizáció: csodálatos fejlődés! Női hang: Mit hoztál? . H. A prágai Vencel-tértől félpercnyire a postamúzeum termeiben nagy a sürgés-forgás. A kis, szolid muzeum, ahol jó el lehet tölteni egy órát, ajándékot kapott. Egy rozoga szánt. De előbb végig kell menni. A muzeum felelet arra a kérdésre, mi volt és mivé lett a pos- t a kétezer, pontosabban az utóbbi száz év alatt. Egy kínai levél, Krisztus előtt 206-ból. Indiai és kínai postások az ókorban. Aztán nagy ugrás és a XIII- század postaküldöiucéinek színes, tarka uniformisai következnek. Követek, nemesek, városok pecsétjei, pár századon át, különböző postakürtök, szerszámok, lovas- küldöncök képei, postakocsi reprodukciók, lóváltás, levélkibordás, aztán az első prágai postaujságok 1811-ből. Nemsokára a vasutak ősei, majd a telegráf, a telefon fejlődését rohanjuk át, drótokban, csempékben, készülékekben, írott emlékekben. Az első prágai sürgöny 1856-ból, Becsből, amelyben Ottó görög király Karcbadban utaztában bejelenti, hogy az Angol-udvarban megszáll, egészen a Wilson által aláirt csehszlovák-amerikai postaegyezményig. Külön fejezet a légiók oroszországi postaszolgálata. Külön terem a mai bélyegeknek, ahol a legérdekesebbek a forgalomban lévő bélyegek óriási, eredeti rajzai. A muzeum friss szenzációja azonban egy íaváz. érezné, hogy az ily rendelkezés mily súlyosan befolyásolja a kártérítés mentet. Indokolatlannak kell tartani a földhivatal állítólag tervbe vett álláspontját, hogy a kisajátítás alól mentesíteni kívánt területekre nézve csakis az esetben kíván egyezségre lépni a tulajdonossal, ha ez megegyezik vele a kisajátított területért járó kártalanítás ösz- szegére nézve is, vagyis ha végleges egyezséget köt. A párisi egyezmények becikkelyezésével a földhivatal törvényi felhatalmazást kap oly területek kibocsátására is, melyek a korábbi törvények szerint nem lettek volna mentesíthetők. Ha e jogával él, a III. egyezmény XV. cikkének első pontja szerint a 100.000 kát. holdon felül felszabadított minden további kát. hold után az A. alap tőkéje holdankint 226 aranykoronával fog leszál- littatni. Ez a kedvezmény — az egyezmény szerint — teljesen független attól, vájjon jött-e létre megegyezés a kisajátított területért járó kártalanításra nézve vagy sem. Csak a területre vonatkozó ily külön egyezségek megkötésének nincsen sem jogi, sem pedig praktikái akadálya. A vagyondézsma és egyéb köztartozások formájában maradt u. i. még mindig elég erős fegyver a földhivatal kezén, melyekkel, ügyesen bánva, meg- puhíthatja a tulajdonost, ha méltányos kártalanítást terjeszt elébe. A területre nézve kötött ily egyezségek határozottan csak előnyére szolgálnak az ügynek, mert tisztázzák a helyzetei és barátságosabb atmoszférát teremtenek a végleges egyezség megkötéséhez is. Semmi törvényi alapja sincs annak a felfogásnak sem, hogy a III. egyezmény alapján mentesitett terület ugyanazon korlátozások alá esik, rhint a 81—1920. számú törvény 20. paragrafusa alapján kibocsátott vagyonrészek, vagyis hogy a IlI.-ik egyezmény alapján kibocsátott területek is csak egészben lesznek hasznosíthatók és nem lesznek megoszthatók sem élők közötti ügylettel sem pedig halálesetre, csupán a földhivatal engedélyével. A Hí.-ik egyezményen alapuló terület-felmentéshez a jogcímet semmi kép sem az eddigi földreformtörvények és rendeletek adják, mert azokban ilyen nem foglaltatik, hanem kizárólag ezen egyezmény, mely idehaza, mint becikkelyezett. törvény erejével bir. A líí.-ik egyezmény alapján kibocsátott területek tehát, jogi sorsukat tekintve, semmiben sem azonosak az eddigi földreform-rendelkezések alapján kibocsátott területekkel, mert létjogosultságuk jogcíme is teljesen más. S amennyiben a ITÍ.-ik egyezményben nincs oly rendelkezés, hogy az eddigi földreform törvények alapján kibocsátott területeknél alkalmazott korlátozások automati.ee ki terjesztetnek az ezen egyezmény alapján kibocsátott területekre is, ezért ezeknek hasonló korlátozásokkal való terhelése teljesen törött áll a terem közepén, emelvényen. Az van ráírva, hogy szánkó- Hogy néz ki ? Szánkónak semmiesetre nem. Két szuette, hajlított nyirfatalp, négy büifckpánt az oldalán- ez ágyvázhoz hasonló tákolmányt tart s a faszerkezet hátulján, nagy hordóabroncsszierü ülésfedő. Alig fél méter mély, alig háromnegyed magas, csaík épp hogy egy ember összegubbasz- kodva elfér benne. A vicc az, hogy igen nagy ember tilt egyszer benne, nagyon összegubbaszkodva és nagyon kínos szituációból, nagyon veszélyes terepen nagyon nagy utat tett meg benne. A két nyirfatalpnak és bükkdongáknak határozott szerencséje volt, hogy igy mutogatják, amiből ugyan semmi haszon. Legalább olyan mázlija volt, mint száznyolc év előtti utasának, .akit megmentett. A kis szán megmentette a nagyhires ember életét s a nagyhires ember megmentette a kis szán hírnevét. A megmentett tudniillik császár volt. Maga nagy Napóleon. Úgy volt, hogy Moszkva alól jött, állítólag fehér lovon és már a vörös üszkök is elhamvadtak körülötte s a feldúlt sereg körül. 1812 irtóztató tele dühöngött s a Berezinánál tönkrement a gárda is. A császár azonban a legnagyobb hidegben sem hagyta el a hidegvére s azzal búcsúzván vezérkarától, hogy rá pillanatnyilag Páriában nagyobb szükség van, mint a visszavonulásnál, szánkóba fogatott, a bakra felültette Gaulainconrt-ot. oroszországi követét, maga meg a követ ruhájában inkognitó megugrott a frontról. No ja. Smorgonban december 5-ikén este tízkor volt az indulás s vényellenes, amit a tulajdonos ép ezért nem kötetes elfogadni. Különben is a 81—1920. számú törvény 20. paragrafusára való hivatkozás a IlI.-ik egyezménnyel kapcsolatban, tarthatatlan jogi fikció, mert hiszen ez a paragrafus csak parkokra, természeti szépségekre, történelmi emlékekre, egyes vidékek különös látnivalóira vonatkozik. Márpedig a IlI.-ik egyezmény alapján mentesíthető területek úgyszólván teljes egészükben mezőgazdasági célokra szolgáló ingatlanok, fatermelésre alkalmas közönséges erdőségek. Ad 3. A vagyondézsmának 2-26 aranykoronás kártalanítási alapon való megállapítása egyenesen törvényellenes, mert ennek kiszabási alapjául kizárólag a vagyondézamá- iról szóló helyi törvények és rendetetek szolgálhatnak. Az igy kiszabható vagyondézsma természetesen jóval alacsonyabb, mint a 226 aranykoronás kártalanítási egységár alapján számított. Ha a földhivatal netán mégis ezt a magasabb összegű vagyondézs- mát hozná levonásba, a tulajdonos pedig emiatt vonakodnék felvenni a földhivatal által megállapított kártérítést, indokul hozván fel, hogy a vagyondézsma kiszabása nem az érvényben lévő helyi törvények és rendeletek alapján történt, az Állandó Nemzetközi Bíróság előtti per során joggal ellen- vetheti a tulajdonos, hogy birtokának kisajátítása nem a helyi törvények alapján ment végbe. A földreform törvények ugyanis csakis a vagyondézsma-törvények és rende- ietek alapján kiszabott vagyondézsmát tekintik levonhatónak. Másfajta vagyondézs- mát helyi földreform törvényeink nem .ismernek. A helyi, törvények és rendeletek ellenére kiszabott vagyondézsmával .szemben a tulajdonos kifogása előreláthatóan sikerrel fog találkozni a már említett Nemzetközi Bíróság előtt és e sikert különösen valószinüsiti a nem vitás tény, hogy a párisi egyezmények egyike se hatalmazta fel Csehszlovákiát a vagyondézsmának 226 arany koronás kártalanítási egységáron való kiszabására. Ezenfelül a tulajdonosnak jogában áll panasszal is élni a helytelen kiszabás ellen s kiiprovokálni a közigazgatási bíróság döntését, melyről nem lehet, kétség, hogy ily esetben meg fogja állapítani a kiszabás törve n yelle n e s ségét. Figyelmet érdemel itt a további körülmény is, hogy az ilytárgyu panaszok lényegesen komplikálják a közjogi helyzetet, mert megakasztják az Agráralap elszámolását. A III. egyezmény XIV. cikke szerint ugyanis a kártalanításoknak a helyi törvények értelmében a tulajdonos adósságainak és köztartozásainak kifizetésére való felhasználása közvetlen fizetésnek tekintendő. Ámde hogyan állapi Itassák meg az, ily kifizetés összegszerűsége, ha az még nem jogváltott lovakkal, a felismerés félelmében és a hidegben vacogva nyargaltak éjjel-nappal az Elba felé- Különösen Szilézia volt veszedelmes terep, egy helyt majdnem felismerték a burkusok. Árkon-bokron nyargaltak, de a szán kitartott, derék egy szán volt. Hét napi vágtatás után végre behajtottak Drezdába. A császár megmenekült. Heine megírhatta „A két gránátos" cimü versét, aminek nem lett volna értelme, ha tényleg elpusztul s a szón irányt adott a történelemnek, mert enél- ktil a futás nélkül aligha jött volna létre a Szentszövetség. A szán megérdemli, hogy híre legyen és hogy kiállítsák. Igen elnézem, egy percig. Nem azért, mintha . . . hanem azért mégis... Persze. Félpercig. És különben is. Ha szánnak már nem is szán, csak a csontváza. Egy kis reparációval még beleülhetne egy császár. De Napóleon csontvázából már semmi reparációval nem lenne szánba ültethető császár. A szánnak igy bizonyos fórjai vannak az emberek és a császárok előtt. Mielőtt visszaküldenek tulajdonosának, Kysperk-Stubenberg-Mimtsch, születet Pálffy Paula górfnőnek, aki a kiállítás rendelkezésére bocsátotta, megérdemelné, hogy életmentésért a becsületrend kis vörös szalagját felfűzzék szuette mellére. A szán históriája óta persze sokat fejlődött a világ, jobbak lettek a közlekedési viszonyok s más jármüvek csinálják a históriát. A franciák most egy hadhires Pullmann-kocsit mutogatnak: 1918 november 11. Száz év se kellett micsoda haladás!? Nahát! III. Láthatatlan kórus: Éljen a technika! Csodálatos fejlődés! Női hang: Mit hozott? Égi szózat: De jobb lett az ember, a boldogtalan ember? erős és ha nyilvánvaló, hogy tevonásbaliozása ellenkezik a helyi törvényekkel. Biztosra vehető, hogy ily esetben a földhivatal nem fogja elkerülhetni a meglepetést, hogy az Agráralap keréken meg fogja tagadni a B. alapba való átutalást, lévén ezzel az optána- felperes kártalanítási igénye az összegszerűség tekintetében súlyosan érintve. Azonos jogi elbírálás alá esik a földreformmal kapcsolatos rezsiköltség és egyéb illetékek és köztartozások levonása is. Ezek összegszerűsége tekintetében szintén, csak a helyi törvények és rend eletek irányadók, maga a levonás pedig csakis az ekként kiszámított kártalanítási összegből történhetik és nem a 226 aranykoronás kártalanítási egységáron kikalkulált végösszegből. # A tulajdonos védpajzsai a földhivatallal szemben: 1. A helyi földreform- és vagyondézsma- törvények és rendeletetk, 2. a párisi egyezmények, 3. körültekintés és kitartás. Az 1. ‘és 2. alattiak közötti összefüggés helyes felismerésén fordul meg a párisi egyezmények magyarázata és igazságos végrehajtása. E részben a fentebb elmondottak szolgáljanak irányadóul. Emellett a földtulajdonosnak — még mielőtt bármi re is határozná el magát — számot kell vetnie a III. egyezmény XXII. cikkével is. Ezen rendelkezés szerint: „a jelen egyezmény értelmezése és végrehajtása. tekintetében felmerülő minden jogvita esetén, amennyiben az érdekeit felek egy egyesbirő kijelölésében nem tudnak megállapodni, minden érdeket államnak jogában áll egyszerű keresette! az Állandó Nemzetközi Bírósághoz fordulni." Ajánlatos tehát előzetesen megszerezni a garanciát, hogy a földhivatallal való meg nem egyezés esetére az érdekelt állam valóban fog élni kereseti jogával. Az egyezségkötés előtt megfontolandó még a tulajdonos részéről a tény is, hogy z Agráralap csak kötvénnyel fizet, miglen a földhivatal készpénzzel. Ki-ki tudja a legjobban, mi az előnyösebb ránézve? Ezekaitán a földhivatal által kiszám itet és az Agráralapból kapható kártalanítás !■; zötti differencia, nemkülönben maga a US' '- hivatali kiszámítás is már csak számi. \ művelet kérdése. Azt hiszem, hogy a küi<" kőzetnek egyezségi rendezését ezekután nyegesen meg fogja könnyíteni a jogok és kötelezettségeik és a különböző lehetős! c tüzetes megismerése s főképp a megnyrv- tató tudat, hogy mindkét fél tisztában ■ n vele: kinek milyen érdekét szolgálhatja z egyezség? Ebben a harcban biztos .m'un'ü akar lenni a párisi egyezmények jelen ismertetése. * lesznek ilyen intézkedések, — mert ki nem
