Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-25 / 142. (2363.) szám
SE Csak szlovák urálii polgári iskola nyílik Vágsellyén, amelynek lakossága kétkarmadrésiL^n magyar Újabb sérelem a sztovenszttái magyarság kuliurétetében A napokban sárga színű, szlovák nyelvű suba alatt lefolytatott akciónak az eredmébogy az esetleg Magyarországgal suembei elhatározandó közös kényszerrendszabá lyokhoz Franciaország akár morális, akái diplomáciai támogatást nyújtana. A sajtó annál hangosabban hangsúlyozza a Franciaország és a kívántánt között meglőve egységet Briand Európa-paktumának ügyében. A kisantánt hozzájárulása és közreműködése teljesen biztosítva van. Természetesen a kisántánt államai, éppen úgy, mint Lengyelország, hozzájárulásukat csak abban az esetben tudják megadni, ha a jelenlegi territoriális (állapotok fennmaradnának Európában. A Petit Párisién kifejezetten hangsúlyozza, hogy Briandnak sohasem volt szándékában ezt az állapotot valamilyen módon megváltoztatni. Kellemetlen Idegennek tartja Béss a klsantan! prepagsssda-eeejtrHratát Becs, junius 24. A kisantánt sajtóbizottsága elhatározta, hogy Becsben sajtótitkárságot állít fel, amely a kisantánthoz tartozó három állam propagandáját végzi. Ehhez a hir- ' hez a Wiener Neuesten Nachrichten a következőket jegyzi meg: Fel kell tételeznünk, hogy Ausztria felelős hatóságai ennek az ügynek igen nagy figyelmet szentelnek és te kin- ' tetbe veszik azokat a külpolitikai bonyodalmakat, amelyek egy ilyen propagandahely tevékenységéből előállhatnak, mert természetes, hogy úgy Berlinben, mint Budapesten és Rómában is ezt propagandamunkát a legnagyobb figyelemmel fogják kísérni. A Deutsdh- österreicJhisohes Tageszeitung a legkisebben tiltakozik a kisantánt bécsi propaganda-központja ellen. Zaíeski Briand tervéről A Matin tovább folytatja Sauerwein ankét- ját Briand Páneurópa-tervéről. Az ankét során most Lengyelország külügyminisztere, Zaleski nyilatkozott. A lengyel külügyminiszter szimpátiáját fejezte ki Briand kezdeményezésével szemben, de azon a véleményen van, hogy megfontoltan, nagy sietség nélkül kell cselekedni és figyelembe kell venni az összes államok érdekeit, úgy az ipari, mint az agrárius államokét. Elsősorban azonban a •békeszerződések revíziójára vonatkozó törekvéseket kell a legerélyesebben visszautasítani, mert ezek uj bonyodalmakat hoznának és a katasztrófát idéznék elő, ami Briand egész tervét meghiúsítaná. Hivatalos deisieati Zita környezetéi! Brüsszel, junius 24. A Peuple egy szerkesztője bejutott abba a Brüsszel közelében lévő várba, amelyben Zita tartózkodik. A szerkesztő egy volt magyar tábornokkal folytatott beszélgetést (a lap csak a tábornok keresztnevét közji: Károly), aki határozottan megcáfolta azokat a híreszteléseket, mintha a Habsburgok restaurálása érdekéiben Magyarorszáplakátok jelentek meg Vágsellye uccáin. Az állami népiskola igazgatósága közölte a lakossággal, hogy a közoktatásügyi minisztérium engedélyezte Vágsellyén a szlovák Umnyelvü polgári islcolv, fölMlitá- sát és ezzel kapcsolatban ismertette a beiratkozási teendőket. Az uj iskola már a következő tanévben megnyílik és minden évben uij osztállyal fog gyarapodni. A vágsellyei magyarság — a hivatalos statisztika szerint is a lakosság több mint kétharmada — nagy megütközéssel olvasta a bejelentést, mert a magyar oktatási nyelvről egy szó sem. esik benne. aött a következőket mondotta: — Nincs érdekünkben és a magyar legitimisták szándékainak sem felel meg, hogy Magyarországon államcsínyt idézzünk föl. A császárné és királyné, aki Belgium vendégszeretetét élvezi, nem akar azzal visszaélni, hogy ilyen komplottcélok szolgálatára odaadja magát. A tábornok azt is erélyesen megcáfolta, mintha a magyar legitimisták és az olasz fasiszták között szabályszerű kapcsolatok állanának fenn. Azok a váriban tartózkodó magyarok, akik azért jöttek, hogy királynéjuknak hódolatukat fejezzék ki, nincsenek számosabban, mint máskor. Marinkovics jugoszláv külügyminiszter a Habsburgok trónrajutása ellen Belgrád, junius 24. Marinkovics jugoszláv külügyminiszter Fotics politikai osztályfőnök, Fiié dél belgrádi csehszlovák és Filidor belgrádi román követ kíséretében hétfőn reggel Csorbatóra utazott, hogy résztvegyen a kisantánt konferenciáján. Marinkovics Aradon való átutazásában a sajtónak nyilatkozott a magyar királykérdésről is. „Lelhet, hogy szóba- kerül ez a kérdés a kisantánt csorbatói konferenciáján, lehet, hogy nem, — mondotta a külügyminiszter. — Különben helyeslem és csatlakozom Mironescu nyilatkozatához. A Habsburgok Magyarországon sohasem uralnye, amelyet a sovinizmusáról immár hírhedtté vált Slovenská Liga és a Sokol-egyesület indítottak meg. Ezek az egyesületek évek óta mellőzik a kisebbségek kívánságait, sőt a Slovenská Liga iskolapolitikája a nyílt szlovákom itás szolgálatában ál. összeköttetéseik révén sikerült Vágsellyén is keresztül vinni törekvéseiket és a felső fórum a. lakosság kívánságának meghallgatása és a községek megkérdezése nél- laül döntött. Vágsellye és a. járás községei mind kívánják a magyar nyelvű oktatás bevezetését is, hiszen a járás lakosságának 67 .százaléka, a híva-' Mos adatok szerint magyar. 1 kodhatnak és sohasem hozhatók vissza a ma- j gyár trónra.“ Marinkovics nyi83Sk©2ata Budapest, junius 24. Marinkovic-s jugoszláv külügyminiszter az aradi állomáson a Pesti Napló munkatársának nyilatkozatot adott a kisantánt konferenciájának programjáról. A konferencia elsősorban Briand memorandumával fog foglalkozni. Nézete szerint a memorandum az elképzelhető legjobb terv. Ezenkívül a konferencián megbeszélik a kisantant két agrárállam: Jugoszlávia és Románia gazdasági együttműködésének ügyét. A konferenciának az a föladata, hogy ebben a tekintetben is biztosítsa Csehszlovákia érdekeit. A konferencia legfontosabb célja a statútumok fölállítása, vagyis egy olyan statutum- szerü megegyezés írásos lefektetése, amely a kisantantot megdönthetetlen politikai egységbe kovácsolja. Arra a kérdésre, hogy a konferencián a Habsburg-restauráció kérdése is tárgyalásra kerül-e a miniszter kijelentette, hogy ez lehetséges, de nem bizonyos A Habsburgok Magyarországon többé nem uralkodhatnak és oda többé nem lehet visszavinni őket. Arra a kérdésre, hogy vájjon Lengyefomág belép-e a kisantantba, a miniszter azt Meite, hogy a kisantant hármas szövetség é* a három szerződő fél közé nem léphet be negyedik. Azonkívül Vágsellyére gravitál a galántai járás tekintélyes része is, amely szrinmfagyas" vidék. A kisebbségekkel szemben folytatott iskolapolitikára jellemző, hogy Pozsonytól egészen Érsekújvárig egyetlen magyar nyelvű polgári iskola sincsen. Az államfordulat óta ezen a vidéken csak szlovák nyelvű polgári iskolákat állított föl az állam. A szenei és dunaszerdahelyi szlovák polgári megnyitása után reméltük, hegy legalább Vágsellyén fogja a felsőség a magyarig kívánságait tekintetbe venni. A demokrácia nagyobb dicsőségére most a vágsellyeiek kénytelenek lesznek a távol fekvő Komáromba küldeni fiaikat polgáriba. Az uj polgárit az állami elemi iskolában helyezik el. Ott, ahol a túlzsúfoltság miatt a magyar párhuzamos osztály tanulói csak félnapig járhattak iskolába. Az iskola létesítése tehát még a magyar elemi iskolai oktatásnak ártalmára válhatik. Az országos keresztényszocialista párt — • értesülésünk szerint — interpellálni fog ebben az ügyben, amely a kisebbségi magyarság kulturális mellőzésének iskolapédája. A jugoszláv sSelegécáÉ megértett Csorfeéra Csorbató, junius 24. Ma délelőtt röviddel 11 óra előtt Csorba állomására megérkezett Ma- rinkovójcs jugoszláv külügyminiszter feleségével, Foticsnak, a külügyminisztérium politikai osztálya igazgatójának és magántitkárának. Kosta. Pavlociosnak kíséretében. Ugyanezzel a vonattal érkezett meg Csorbára Fiedler dr., Csehszlovákia belgrádi követe. A díszesen ékesített. pályaudvaron a jugoszláv vendégeket Veress dr. és felesége. Pesics prágai jugoszláv követ, Emandi prágai román követ és a külügyminisztérium protokollum-osztályának főnöke, Strimpl meghatalmazol miniszter fogadták. Megjelent, még a jugoszláv delegáció titkára, Suica és a jugoszláv miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője, Srnodej. A fogadtatáson számos újságíró is részt vett. Az üdvözlések után a társaság a fogaskerekű vasúton, amelynek kocsijait a kisantant államainak színei díszítették, Csorbatóra ment föl. Ugyancsak ma délelőtt & prágai gyorsvonattal érkezett Csorbató állomásra Krofta dr. meghatalmazott miniszter, Heidrich követségi titkár kíséretében, egy csomó bel- és külföldi újságíróval együtt. A kiküldött újságírók között volt Szvatkó Pál dr., a Prágai Magyar Hírlap szerkesztője, aki lapunkat a kisantant- konferencia lefolyásáról eredeti tudósításokkal látja el. A sajtó érdeklődése a kisantant szerdán kezdődő konferenciája iránt igen nagy és már eddig is több, mint ötven újságíró gyűlt össze Csorbatón. A szlovák iskola fölállítása egy hosszabb,-gon csíny készülne. A tábornok a többek köSEE3BÍ!?:3SE2B RZ ERDŐ SZERELMESE REGÉNY Irta: Znm GREY Fordítottat KOSARAMÉ RE2 IOLR (2i) Úgy látszik, ezen a helyen többször tanyáztak vadászok és juhpásztorok, mert a tisztás közepén tűz nyoma látszott. Dalé felkapott egv félig megégett dorongott és teljes erejéből lecsapott vele a földre, úgy, hogy szétrepedt. Minden mozdulatán látszott, hogy hihetetlenül erős. Csak úgy repültek szerte az apróbb szilánkok. Nagy halom forgácsot szedett össze és, letérdelve, föléje hajolt, hogy megvédje az eső elől. Nemsokára vékony, kékes füst oszlop emelkedett fel a válla mellett. Dalé most a kalapját tartotta a lángocska fölé. Köziben Roy hordott neki száraz fát, me- lyet egy fatörzs belsejéből vágott ki baltával. Két perc alatt vigan ropogott a tűz, legyőzte az esőt. Zuhogott a zápor, de a táborban nem lehetett érezni. Körülbelül tiz lábnyi köriben a tűz körül minden nedvesség elpárolgott. Heten testét kezdte átjárni a meleg. Csodálkozva érezte, milyen hamar száraz a föld. — .Nell, sohasem hittem volna, hogy ilyen jó meleg a tűz! — jelentette ki Bo, már egészen régi vidám hangján, A két férfi bőrig lucskos volt, de, mielőtt a tűzhöz ültek, mégis előbb a lovakat látták el, aztán lasszót kötöttek két fa közé s a kötélre nagy ponyvát akasztottak. Két szélét kihúzták ? a földhöz erősítették. így V-a-laku sátor keletkezett. Ide hardtak be minden csomagot s a lányok takaróit. Dalé hosszú bottal nagy halom parazsat kapart a tűz szélére s rátétté a kávésfazekat, amely nagyon hamar fortyogni és gőzölögni kezdett. — Roy — mondta a vadász — én pulykapecsenyét ígértem a lányoknak ma estére! — Talán majd holnap kapnak, ha nem lesz ilyen szél — felelte Roy. — Elég lesz nekem egy szem krumpli is! — mondta Bo. — Csak hamar kapjam. Oh, sohasem fogok többet válogatni! Nem tudtam, mi az, ha az ember éhes,' egészen mostanáig nem tudtam ... — Kislány, ezt érdemes volt megtanulni — "mondta Dalé. Helen csöndesen, eltöprengve ült a helyén. Néhány rövid pillanat előtt még nem tudta volna elképzelni, hogy lehet számára vigasztalás ebben az életben. Olyan fáradt volt, olyan kétségbeesett! És most meg kellett vallania, hogy jól érzi magát. Az eső kopogása még folyton hangzott, bár kissé enyhült a zápor, amint az éjszaka egyre sötétedett. A szél elült, az erdő elcsendesedett. Csak a folyó zúgása hallatszott egyre. Dalé összehajtogatott egy darab ponyvát, kiterítette a tűz mellett és rárakta az ennivalót. — Hozzák ide a nyeregtakaróikat és. üljenek le háttal a tűznek — szólt oda a lányoknak Roy. Később, mikor Helen és Bo benn voltak már a takarójuk alatt, a sátorban, Helen még ébren maradt. Bo aludt mellette mélyen. Á tűz úgy bevilágította a kezdetleges sátrat, mintha világos nappal lett volna. Látta a füstöt, a csonka fatörzset a tűz közelében, látta a fekete eget... a folyó zúgása, mintha halkabbá lett volna és mintha valami bánatos, gyászos, baljóslatú ének rezgeti volna benne... csodálatos, vad, ismeretlen dallam... A vadász és a sánta férfi leültek a tűzhöz és halkan beszélgetni kezdtek. — Most már aztán legfeljebb az ördög tudná megtalálni a nyomunkat — mondta Roy elégedetten. / — Nem is aggódom már annyira — felelte Dalé. — Aggódtál? miég soha nem láttalak aggódni, Dalé. — Sohase vágtam még ekkora fáiba a fejszémet, ember. — Az igaz. — Ha az öreg Audhincloss meghallja ezt a dolgot, úgy fog ordítani dühében, hogy... Azt hiszem, azonnal nekiindul majd a hegyeknek, hogy megkeresse a húgait. — Te csak tartsd ott őket a tanyádon. Ha aztán látod, hogy nem jövünk, később megpróbálkozhatsz lejönni velük. De jobb, ha ott maradtok. Anson soha rátok nem talál, az bizonyos. Meg azután úgy gondolom, jó lesz, ha én a sarkába szegődöm és csak akkor megyek a faluba, ha ő is arrafelé indul. Ha én nem mehetnék oda, majd szól John az öregnek. Úgy állapodtam meg vele, hogy lemegy a faluiba, ha nem kerekedik verekedés a postakocsi körül. — Akár igy, akár úgy, emiatt még vér fog folyni — mondta elgondolkodva Dalé. — Az bizonyos. De nem is bánom. — Roy, mondd, elérhetünk-e holnap estére a tanyára? — kérdezte Dalé aztán. — Ha cipeljük a lányokat, akkor igen. Ámbár azt hiszem, hogy akkor se engednék, hogy gyengéknek lássuk őket, ha belehalnának... Láttál már valaha ilyen leányt, mint ez a gyerek, ez a Bo. Mi! — Nem láttam semmiféle leányt — mondta Dalé. — Emlékszem holmi lányokra még abból az időből mikor otthon voltam, de altkor alig múltam tizennégy éves! Sohasem törődtem velük. — Én olyan feleséget szeretnék, mint ezek közül valamelyik — jelentette ki Roy villogó szemmel. Kis csönd támadt. Aztán Dalé feltekintett. — Roy! Neked már van feleséged. —Olyan régóta élsz idefenn az erdőben, hogy azt sem tudod már. hogy van olyan mormon, akinek két felesége van? — mondta Roy és kacagni kezdett mély hangján. — Sohasem tudtam megemészteni, hogyan teheti valaki, hogy több felesége legyen — rázta a fejét Dalé komolyan. — Jó, jó, cimbora, előbb csak szerezz magadnak egyet. Aztán/miajd meglátjuk, nem ki- vánsz-e még egy másikat is. — Nekem egy is sok volna— mondta Dalé. — Miit, öreg cimbora, mindig irigyeltem a szabadságodat — csóválta meg keselyüfejét Roy — de azért ez mégsem élet. Asszony kell az embernek, meg gyerek kell, fin, aki viselje a nevedet, akiben tovább élhess, ha már meg kell halni... — Én is gondoltam már erre — mondta a vadász és valami mélységes bánt csendült, ki a hangjából. — Gondoltam erre és sokat töprengtem. És néha irigyellek téged, Roy ... Mert Miit Dalenek, itt az erdőben, ugyan ki lenne a felesége? ... Csönd lett. Megint nem hallatszott más, mint a folyó halk, panaszos, titokzatos morajlása. Valahol a sötétségiben egy bagoly huhogott. Aztán az egyik ló kapálta a földet a közelben s rágni kezdte a lucskos füvet... — Nell! Élsz még, vagy nem? — Csak félig — mondta Nell és fölnyitotta a szemét. Bo ébresztgette. Föl akart ülni de úgy érezte, hogy eltört a háta. — Roy már hivott minket — mondta Bo. — Siess! Azt hittem, meghalok, mikor felültem és egymillió dollárt akartam neked Ígérni, ha befűzöd a cipőmet... Várj csak, Nell, majd ha megpróbálod felhúzni a cipődet... Helen hősies elhatározással fölegyenesedett. Sohase képzelte volna, hogy ily szörnyen fájhasson valakinek minden tagja. Hanem az igazi baj csak a cipővel kezdődött. Bonak igaza volt. A cipőjük összeszáradt és Helen érezte, hogy a lába megdagadt. Egészen kitűzte a cipőjét és úgy próbálta felhúzni, de félig se ment a lábára .., Nyögött. Bo gonoszul nevetett rajta. A haja libegett, piros volt az arca, villogott a szeme. — Ne légy olyan kényes! — biztatta. — Nyugati asszony akarsz lenni... szorítsd hát össze a szádat és húzd föl a cipőt! Hogy Bo biztatása, vagy a saját haragos igyekezete okozta-e, Helen nem tudta volna megmondani, de végre mégis összeszedte az erejét és fölhúzta a cipőt. Aztán halvány arccal felállt. Azt várta, hogy nem bir majd lépni benne, de ugv tapasztalta, hogy a járástól megpuhult és kitágult a bőr. úgy, hogy nem is fájt a lába. mint az első pillanatban. A folyó vize, amiben megmosakodtak, hidegebb volt, mint a jég. Helen keze szinte belefagyott. Bo prüszkölt és fújta a körmeit. Mielőtt megfésülkdőlhettek, a két férfi már visszahívta őket a tűzhöz. A levegő éles volt és csodálatosan tiszta, keleten most kezdett pirosban i a íz ég. — Kész a reggeli, lányok — mondta Roy. — Egyenek, 'ddig mi összeszedjük a lovakat. Nehéz napunk 'esz. A tegnapi lovaglás semmi volt a maihoz képest! — De ma sütni fog a nap! — mondta Bo. — Az igaz — mosolygott Roy, amiül továbbment a tüztől. Heten és Bo megették a reggelijüket és megfésü lkod lek. Mire a férfiak visszatértek és összeszedték a csomagokat, fölkelt a nap. A dér eltűnt, finom pára szállt föl a fák között. — Mit akarnak inkább — kérdezte Dalé Helentől — velem jönni hosszabb utón. vagy rövidebb utón Roy al? — Én a rövidebb utat választom - mondta gyorsan Helen. — Folytatjuk. —
