Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-05 / 127. (2348.) szám
mai uAmank US ®W»1 j na« ssaicnmlK US . IX. évf. 127. (2348) szám * CSÜt&TfiÖiC *930 junius 5 /lyAfr B9H A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok . kertes,*.. politikai napilapja Feíelös Képes Melléklet ára havonként 2.50 Kü D3URANY1 LÁSS.LC FORGACfí GFF/ Szerkesztőség: Prága fi. Panská ulice 12. 11, emelet, t— Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: Prága H„ Panská ulice 12. Ul. emelet Telefon: 34184. SÜRQÖMYClMr HIRLBP. P Jt A H A. TRIANON (§) A világháborút befejez*) békekötésekről a történelem mondja ki az ítéletet. Ma már köztudomású, hogy milyen szellemből fakadtak a békék. Nagyszerű történetírók és ■elfogulatlan államférfiak dokumentális értékű nyilatkozatait idézhetnék. Akik a párisi békéket megalkották, nem gondoltak arra, hogy az igazság szellemében örökre közelhozzák egymáshoz a sokat szenvedett népeket és alkotásukkal a háború ördögét mindörökre száműzzék. Amint Clemenceau a francia kamara egyik ülésén mondotta, alkotásuk a háború folytatásának egy más módját jelenti. Asquith volt miniszterelnök a békét a következőképpen jellemezte: Nem az államférfiak munkája volt. Nem a tiszta béke — clean pe- ace, amely a háború befejezésével végét vethetné a további háborúnak. Nittinek négy könyve történelmi erejű Ítélet-mondás a békealkotás módjáról és a békék értékéről. A mi helyzetünkben most nem is az a feladatunk, hogy történelmi értékelést végezzünk. Megtették ezt már az arra hivatott történelemtudósok és államférfiak és elvégzi a jövendő. Nekünk azonban egy ténynél mégis meg kell államink. Ez a tény, hogy tiz évvel ezelőtt, 1920. június 4-én délután 4 óra 15 perckor Maintenon asszony kéjlakában Magyarország megbízottai ébenfekete tollúkkal aláírták a trianoni békeszerződést. Ez az aktus a mi életünkre is óriási következményekkel hatott ki, amennyiben nemzetközi szerződés alapján kisebbségi sorsra rendelt bennünket. Három nagy történelmi tragédiát élt át a magyar nemzet: Mohácsot, Világost és Trianont. Mindhárom között a legsúlyosabb Trianon. Mert Mohácsnál és Világosnál a magyar nemzet nem állott elhagyottan, részvét- lenül, támogatás nélkül. Küzdelmei akkor olyan törekvések voltak, amelyek az európai szellem, az európai eszmeáramlatok irányában haladtak. Mohácsnál a kereszténységet és a nyugati civilizációt védelmezte a magyar nemzet testével és amikor elbukott, spanyol, francia, német lovagok jöttek kardjukkal, hogy Budavárát visszahódítsák nyugatnak. 1849-ben az európai reakció már elárasztotta a kontinenst s a demokráciának csupán kis szigetén, magyar földön küzdött utolsó erőfeszítéséig a szent szövetség minden brutális túlerejével szemben a magyar nemzet. Amikor pedig Világosnál elbukott, a demokrácia minden barátja megsiratta, mert önmagának a bukását siratta benne és a külföld páratlan részvéttel viseltetett sorsa iránt. A világháború végén ott állott porbasujtva a magyar nemzet, s nem volt barátja, nem volt, aki részvétet érzett és mutatott volna iránta. Olyan ügyért küzdött, amely nem volt az ő ügye, küzdött hallatlan erőkifejtéssel, óriási áldozatokat hozva, anélkül a remény nélkül, hogy ha győz. ebből valami előnye származnék. A komoly történelemirás már elintézte a háborús felelősség kérdését és ma már ana- chronizmus, amikor a magyar nemzetet teszik felelőssé a háború kitöréséért. A magyar nemzet önfeláldozó kötél ességteljesitéssel haladt előre a végzett kiszabta utón s csak akkor volna eimarasztalható, ha nem erény, hanem bűn lenne a kötelességtel jesités. A más nemzetiségek elnyomásának a meséje paradox akkor, amikor a régi Magyarországon minden nemzetiség megtarthatta szokásait. nyelvét és eredetiségét. De mert Párában a vádlott fél meghallgatása nélkül egyszerűen ítéletet hoztak, Trianonnak be kellett következnie. Lord Rothermere uiabb cikkben sürgeti a trianoni szerződés reviziélát Apponyi beszéde a magyar képviselőhöz ülésén — A cse^ssSoeáls kormánysajtó egyhangú főisorakozása Trianon dicséretében Prága, junius 4. A Prager Abendzeitung ma délutáni száma a következőket közli: Lord Rothermere a trianoni békeszerződés tizedik évfordulóján a Daily Mail vezéreik- j kében újból lándzsát tör a trianoni békeszer- í ződés revíziója mellett. Elmondja, hogy a magyar delegátusokat annakidején Trianonban egy olyan szerződés aláírására kénysze- ritették, amely halálos csapást mért volna minden más, esetleg bátortalan népre. Az elmúlt tiz év alatt egyre világosabbá vált, hogy a szerződés egyike a legnagyobb igazságtalanságoknak, amelyekkel az államférfiak időről-időre a történelmet bemocskolják. Ha a szerződést nem revideálják, gonosz hatását még sok generáció érezni fogja. Lord Rothermere szerint a meglévő határok kisebb kiigazitásával a Csehszlovákiához, Romániához és Jugoszláviához csatolt 3.3 milliói magyar közül 2 millió visszatérhetne hazája-; ba. Minden fairül gondolkozó ember, aki a tényeket vizsgálja, szégyennel állapítja meg ugyanazt, amit a magyarok keserűen hangoztatnak, hogy a revíziót, a legelementári- sabb igazságszolgáltatás egyszerű aktusát, még mindig nem hajtották végre. Mindazon államok közül, akik a háborúban a szövetségesek ellen küzdöttek, Magyarország érdemelné a legnagylelkübb bánásmódot, mert akarata ellenére keverődött Ausztria oldalán a konfliktusba. A lord rámutat arra, hogy a magyarok a közékorban megvédték Európát a törököktől és az újkorban is számos tanu- jelét adták önfeláldozó és bátor szellemüknek. A bolsevista hullám a magyarok ellent- állásán tört meg. Ha Kun Béla stabilizálni tudja uralmát Magyarországon, a bolseviz- mus egész Európában elterjed. Rothermere végül hangsúlyozza, hogy Középeurópában addig nem lehet tartós béke, amíg a Magyar- ország földarabolásához hasonló igazságtalanságokat jóvá nem teszik. Apponyi: Magyarországot sújtották! a békeszerződések a legkegyetlenebbül Budapest, junius 4. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelenté se.) A trianoni békeszerződés aláírásának tizedik évfordulója alkalmából a magyar képviselőház ma gyászüiést tartott. A parlament épületén gyász lobogók lengtek, a képviselők, újságírók és a karzat közönsége is feketében jelent meg. Az elnök délelőtt fél 11 órákor nyitja meg az ülést és bejelenti, hogy a polgári pártok részéről Apponyi Albert gróf, a szociáldemokrata párt részéről pedig Farkas István kíván felszólalni. Apponyi beszédének elején utal arra. hogy a törvény akkor is törvény, ha bár- : milyen szenvedélyek és érzelmek is ját- j szottak közre annak meghozatalánál. Van j azonban egy törvény, amely gyászkeret- i ben áll a magyar törvénykönyvben: az 1920. évi 33. törvénycikk, amit be cikke-; lyeztek ugyan az alkotmány szabályai sze- j ríni, de hol van itt a törvényhozás lénye-1 ge: a szabad nemzeti akarat megnyilvánulása? Magyarországot sújtották a béke- -zerződésseí a legkegyetlenebbül. Minden áron rá akarták sütni a háborús felelősség bélyegét, holott a történetírás mostani korai stádiumában is már megdőlt ez a feltevés. ítélkeztek a tények ismerete nélkül és szétdanaboltak egy természeti és gazdasági egységet. Az elcsatolt három és fél millió főnyi magyarságból két millió kompakt területen él a határok mentén. A kisebbségek védelmére alkotott szerződések holt betűk maradtak. A régi, dicső múlttal rendelkező magyar kultúra ellen irtó hadjárat folyik az uj államokban. Tartózkodom minden szenvedélyes kitöréstől — mondotta többek között Apponyi — elegendőnek. találOi i a szomorú tényék egyszerű felsorolását. Lehetséges-e ilyen állapotokra tartós békét fektetni? El vagyunk határozva, hogy a jog minden eszközével küzdünk a trianoni szerződés ellen. Ezzel jobban szolgáljuk a békét, mint a színlelt megnyugvással, amely még akkor is becstelen volna, ha őszinte lenne. Apponyi beszéde végén elmondta a Magyar Hiszekegyet, amelyet a Ház állva hallgatott végig. Utána Farkas István beszélt. Kijelenti, hogy a szocialisták ellenségei a háborúnak és felolvassa a Népszava 1914 júliusi számaiban megírt cikkeket, amelyekből kitűnik, hogy a párt minden erővel szem- beszállt a kitörőben lévő háborúval szemben. A békeszerződések a szociáldemokrata párt véleménye szerint is az erőszakon alapszanak, neon pedig a népeik önrendelkezési elve alapján. A párt egyébként ezen állásfoglalását több Ízben leszöA csehszlovákiai magyar kisebbség álláspontját Trianonnal kapcsolatban az első nemzetgyűlésen Körmendy-Ékes Lajos dr. képviselő fejtette ki, aki rámutatott arra, hogy a trianoni békeszerződést a csehszlovákiai magyarság megkérdezése nélkül alkották meg, igy tehát megsértették a Wilson programjában lefektetett önrendelkezési jogot. A magyar kisebbség megnyugszik a tények teremtette helyzetben és lojálisán teljesiti állam- polgári kötelességeit, azonban követeli, hogy vele szemben is teljesítse lojálisán az állam mindazokat a kötelességeket, amelyeket a kisebbség védőszerződés, a trianoni szerződés és az alkotmánytörvény ró a kormányzó hatalomra. Tizedik évfordulója van a trianoni béke- szerződés aláírásának. A Slovensky Dennik ez alkalommal valóságos ünnepi számot ad ki, amelyben megszólaltatja a szlovenszkói agrárpárt korifeusain kívül Benes külügyminisztert is. A cikkek tendenciája arra irányul, hogy rámutassanak a trianoni szerződés által teremtett helyzet állandóságára és a magyarságot arra bő jár hogy ebbe a helyzetbe véglegesen beletörődjön. Több cikk azt is felhozza. hogy Trianon történelmi igazságszolgáltatás volt és a magyar nemesség nem tudott koirmányozni, a brutális, nyers erő eszközeit vette igénybe különösen nemzetiségeivel szemben Ezzel szemben azt hangoztatják, hogy a dmokratius csehszlovák állam a kisebbségi kérdést a modem eszmék jegyében és irányában képviseli és ’gy akarja történelmi feladatát betölteni. A cikkirókkal ez alkalommal nem szádunk vitába, hanem csupán egy pontra kívánunk válaszolni. Feltéve, de meg nem engedve, begy a magyar nemzetet nem illette meg a hegemónia gyakorlása a régi Magyarország területén, s a magyar kormányzat számtalan hibát követelt el, akkor a történélemfilozófiai- lag egyedüli helyes következtetés az volna, hogy Trianon tulajdonképpen igazságtevés volt. Anélküli, hogy ezt a pontot tovább taglalnék, felvetjük a kérdést, hogy a csehszlovák állam vezető pozíciót betöltő egyéniségei, a kormányhatalom képviselői elfogadják-e azt. a történelemfilozófiai következtetési, hogy a kisebbségek elnyomása esztelen cselekedet, amely kockázatot rejt magában. El kell fogadniuk, mert hiszen a magyar nemzetre állandóan ezt a tételt alkalmazzák. Ha pedig elfogadják a tételt, vájjon hogyan lehetséges, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség a trianoni békeszerződés tizedik évfordulójának a napján semmivel sincs jobb helyzetben, mint az uj uralom kezdetén volt. Hogyan van az, hogy a filozofikus világszemléletü és a modem demokrácia elveit az anyatejjel vérükbe szitt csehszlovák államférfiak a magyar kisebbség ügyét úgy kezelik, hogy csak jogos pair ászaink, sérelmeink, bajaink, fájdalmaink és szenvedéseink vannak. Amikor az egész magyar nemzet Trianon tiz éves évfordulója alkalmából megilietődötten száll magába, bármennyire keserű is az elmélkedés, nem szabad csüggednünk, mert a Trianon óta eltelt tiz esztendő nagy tanulsággal szolgái Karthágó óta nemzetet ilyen szörnyű csapás nem sújtott, mint aminő a magyar nemzetre nehezedett, azonban Karthágó népe elpusztult, de a magyar nemzet éppen a legsúlyosabb megpróbáltatásának napjaiban életerejének, vitalitásának olyan tanúbizonyságait adja-, amelyekben benne van a jövendő biztositéka. És ha Trianon politikailag széttagolta is a magyar nemzetet, nem tépte szét a magyarság lelki és kulturális egységét- Ezért hisszük és szentül valljuk, hogy a magyar' nemzetnek mindörökre helye vau a nap alatt azon a földön, amelyre a gondviselés több mint ezer esztendeje rendelte: a nyugati civilizáció védelme és nyugat eszméinek keletre való továbbítása céljából. Csak az a nemzet pusztul el, amely önmaga adja fel a küzdelmet. Élniakarásunknak egyéb útja nincs, mint rendületlen, komoly, magunkban bízó, szent magyar munka.
