Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-29 / 146. (2367.) szám

1980 Juntáé 29, vasárnap. 'l>R?C<EM-ArÍAC*An-Hmtí^ Ipolyságon éldegél a bolgár király egykori udvari cigánya, a nyolcvanéves Sági Balog Franci Gotha, Berlin, Moszkva, Paris, Szófia után az Ipoly mellett emlékezik vissza az öreg cigány a szentantali királyi mulatságokra, amikor Ferdináná még „kedves Fmncikám“~nak titulálta — Emlékek, királyi levelek és keserves öregség a szögreakasztotí hegedű kőris! Ipolyság junius vége. Senki se próféta a maga hazájában, őrá is vonatkozik. Itt él közöttünk hajdani szép idők tanúja, Sági Balog Franci. Valamikor hét vár­megye leghíresebb cigányprímása, akinek hír­neve Nagymagyarország határain is túlnőtt, aki hegedűjével Paristól Moszkváig rabulej­tette a szerelmes sziveket, valamikor a leg­magasabb arisztokrácia és királyi udvarok ex­kluzív termeiben muzsikált s aki nem kisebb ember, mint I. Ferdinánd volt bolgár király barátságával dicsekedhetik... Itt él közöt­tünk Ipolságon; a híres múlt lefakult rajta, nekünk nem jelent már többet, mint más ha­sonló öregember, nekünk egyszerűen csak Franci bácsi ... Az a generáció, amely tanúja volt játéká­nak és hírnevének, lassan elköltözött, már csak néhányan élnek belőle. Nyolcvan év nagy idői A bibliai hetvenöt évet már őt évvel túlhaladta, Már minden napja az Ur külön ajándéka. Pár nappal a péberpéiü születésnap előtt meginterjúvoltuk Franci bácsit. összetöpőrődött, reszketős kezű, fáradt em­ber válaszolt a kérdésekre. A beszéd, különö­sen a téma láthatólag felélénkíti. Látszik raj­ta, hogy szívesen beszél a múltról. A fényes at kezdete Elmondja, hogy harmad-negyedizigíeu visz- szavezetbetöleg cigányprímás szülők unokája. Valamennyien törzsöké* Ipolyságiak. Atyja Mb. Balog JÓKseí a maga korában a vármegye első prímása volt A* ipoiyaági vén vármegyeház régi díszter­me, fényes megyebálok, pezsgés nótás éjsza­kák jutnak az eszébe, ha fiatal kezdő éveire gondol. Ebben az időben atyja bandájában játszott — még ismeretlenül. Hatvan éven át kezelte a vonót, hatvan éven át rengeteg bánatot airt el hegedűje, de legalább ugyanannyi vigaszt is nyújtott Nyugist országaiban Ebből a hatvan évből as első harminc olyan változatos, olyan fényes, amilyen csak na­gyon kevés muzsikusnak adtatott meg. Hu­szonnyolc éves korában, 1878-ban Koburg Fü- löp hencegnek annyira megtetsztt, hogy szer­ződtette őt, és egész bandájával együtt kivit­te Crothába, ahol a hercegi palotában játszott több mint három hónapon át. Nyugtalan vére azonban nem hagyta egy helyben; végigjárta Bajorországot sikert-sikerre halmozott. In­nét Poroszországba került. Hosszas barango­lás után Berlinben megállt három hónapra. A pénz egyre dőlt hozzá, ebben nem volt hiány, de itt sem bírta ki sokáig, a honvágy hazahozta. Atyja örökét szülővárosában ő veszi át és korlátlan ura a hajdani élénk megyeszékhely pezsgés éjszakáinak. Nagymamák, akik még élnek, sóhajtva olvassák e sorokat: Istenem, hol vannak azok a szép megyebálok, parasai majálisok, amikor még Franci húzta a talp alá valót... Királyi udvarban Hirneve ebben az időben a régi Hont hatá­rán már jóval túl járt. A milténium alkalmá­val Pesten játszik. Innen Moszkvába szer­ződtetik. Az uj hang, az nj zene feltűnést kelt Moszkvában. A legelőkelőbb orosz arisztokra­ták vetélkedtek érte, hogy vendégeiket gyö­nyörködtesse a szebbnél-szebb miagyar nóták­kal. Ünnepük mindenfelé, de hat hónapnál tovább itt sem bírja ki. Hazajött. Ekkor I. Ferdinánd bolgár király első udvari zenészé­vé nevezi ki; nyaranta három-négy szer fel­rendelik a szentantali királyi kastélyba, ahol a király pihenni szokta fáradalmait Párisbó 1 — haza A sok siker, kitüntetés híre Pátiéba is el­jutott. 1900-ban hosszabb időre Párásba szer­ződtették. De mit neki a szerződés, mit neki a Szajna. Aki az Ipoly vizét issza... Ismét hazajön. Több ízben próbálják külföldre csá­bítani, de nem sikerül. A bolgár király any- nyira megszerette, hogy nagy súlyt helyezett arra, hogy „Franci“ bármikor rendelkezésére álljon. Valósággal barátilag kezeli őt a király: „Francikámnak" nevezi. Talán soha cigányt király annyira nem szeretett, mint az akkor még fiatal Francit a bolgár király. Franci ra­gaszkodó szeretettel viszonozta a legmagasabb barátságot, amellyel soha nem élt vissza és épp ennek köszönheti, hogy ez a barátság a jnm. itfpág is érmte&euüi fennéli. Ezüst érdemkereszt A király 1900-ban kitüntetésben is része­sítette. — Egy alkalommal a szentantali kastély­ban muzsikáltam, az udvarnak, — meséli reszketős hangon Franci bácsi, — amikor a nóta végén mosolyogva hozzám jött I. Ferdi­nánd. Messziről kezet nyújtott és megvereget- te váll a mát. — Köszönöm Francikásm, gyönyörű voK a játékod. Nincs valami kívánságod? A király közvetlensége és kérdése egész zavarba hozott, nem tudtam neki azonnal vá­laszolni. Végre egy régi titkos vágyam jutott eszembe: — Felséges uram, végtelenül boldog vol­nék, ha a szófiai királyi palotában játszhat­nék a felséges udvarnak. A király barátságosan mosolyogva vála­szolt: — A jövő szezonra lejöttök Szófiába. — Majd néhány percre eltávozott a szobából és amikor visszajött, egy ezüst érdemkeresztet tartott a kezében és sajátkezüleg mellemre tűzte. Régi holmik .. . Az öreg Franci reszkető kezében egy kis dobozt tart; izgatottan nyitja ki és egy cyriill- betüs, királyi koronás ezüstkeresztet emel ki a selyem párnáról. Nagy becsben tartja a gazdája. Sági Balogh Franci azonban nemcsak művészi interpretá- lója volt a legkülönfélébb zenedaraboknak és nótáknak, de saját kompozíciói is voltak. — Ezek közül egyet I. Ferdinánd bolgár király­nak küldött el, másikat Eleonóra királynő­nek, a harmadikat pedig József főhercegnek. A bolgár királyné egy gyönyörű, — 15 apró gyémántkövei kirakott nyakkendőtűt küldött kedvelt cigányának. A tü ugyancsak Ízléses dobozban, selyem párnán nyugszik. Azt hi­szem sohase hordta Franci bácsi. Amikor ezeket a tárgyakat nézzük, szánté extázisba jön Franci bácsi; rapazódibusan bele-bele kap egy-egy feüujult emlékbe, de iz­gatottságában egyet sem fejez he. Zsebében kotorász, kiváncsiam nézem, mi kerül onnét még ki Levél a királytól Lassan kivesz egy gondosan összehajtoga­tott és átkötött papircsomagot. Magam is kí­váncsian turkálok a régi levelek, sürgönyök között. Mindjárt az első levél: Sági Balog Fe­renc urnák Ipolyság. Kelt Sophia 1907. no­vember hó 26-án. Az ő Királyi Fenségének a Bolgár Fejedelemnek felajánlott „Szentantali Emlék" cimü zeneszerzeményét a Fenséges Ur szépnek találta és örömmel elfogadta. „Legfelsőbb megbízásból küldöm ő Királyi Fensége köszönetét. Teljes tisztelettel: Paul de Cheoremomt caibinet titkár.*4 Kivánosiságom egyre nő, tovább forgatom a leveleket. Egy sürgöny akad a kezembe: Táv­irat, 1912 szept.. 10. Sági Balog Ferenc zene­karvezető, Ipolyság. „József főherceg ur ő cs. ős kir. fensége zene-szerzeményének hangje­gyeit elfogadni és magas köszönetét nyilvá­nítani móltóztatott. Gróf Szapáry főudvarmes- ter." Újabb távirat: Balog Ferenc urnák zenekar­vezető Ipolyság. Dringend. „Ma 3-án este hat órakor legyen a szentantali királyi kastély­ban az egész bandával, hol ő Felségének fog­nak játszani Választ 6 felsége titkári hiva­tala." Régi gondtalan jó idők, boldog békeévek. Ismét egy sürgönyt emelek ki, széle szakado­zott, erősem kopott. Franci bácsi erre a leg­büszkébb. Távirat. Sági Balog Ferenc urnák zenekarvezető Ipolyság. Kelt Sophia 1912. aug. 26. „Uralkodásom huszonötéves jubileuma alkalmából kifejezett őszinte jókivánatait köszönöm. Hü emlékezetével nekem örömet szerzett. Ferdinánd." Mikor ezt a sürgönyt elolvastam, Franci bá­csi szemei gyanúsan csillogtak és csak eny- nyit tudott mondani: — Ugye, ugye. Bizony Franci bácsi szép emlékek ezek, de a szép idők elmúltak. Keserves hétköznapok Franci bácsira is súlyos, keserves hétköz­napok következtek. Hiába, fény után mindig ború szokott jönni. Ahogy az évek egyre sza­porodtak, Franci bácsiról mindinkább keve­sebb szó esett. A fiatalos energiákat, lendüle­tet már kiadta magából, a keze egyre resz­ketősebb lett, nem keresték már többé a hi- res cigányt... A világháború alatt szorult helyzetében is csak a bolgár királynak köszönhette, hogy éhen nem pusztult. Sekkeket, leveleket szed elő kis csomagjából. A felirat mindengyiken ugyanaz: Privát Cassa Seiner Majestüt Ferdinánd I. Kanig dér Bulgárián. Wien I. Seilersitatte Nr. 3. Időm­ként 300—300 koronákat utaltak ki részére és a szentantali Coburg uradalomból telenként néhány öl tűzifát. Lassan, kíméletesen rakja össze a nyolcvan éves Franci bácsi drága relikviáit egy hosszú, változatos élet kézelfogható megmaradt emlé­keit. Könnyezve búcsúzik a bires cigány, aki ott­hon már csak emlékeinek él és könybebo- rult szemmel nézi végleg szögre akasztott drá­ga kincsét: a hegedűjét. Jámbrikus István. n Avarescu: „Nem mehetek egy haldokló apához azzal, hogy süssön bélyeget Ha homlokára“ Avarescu tábornok szenzációs leleplezései .Károly romén király hazahozatalának kísérleteiről Bukarest, junius 27. A® Indreptarea és a Guremkil szétszedni közli Áverésen tábornok szenzációs nyilatkozatát, amelyet a néppárt végrehajtóibizottsági ülésén tett Károly ki­rály hazatérésével és Ferdinánd király ha­lálával kapcsolatosan. Nyilatkozatában a tá­bornok kijelenti, hogy a kormánya idején Ferdinánd király ki akart békáiul fiával. Ha nem jönnek közbe bizonyos -félreértések, sok minden másként történik és az ország sok rossztól megmenekült volna. Az 1926. év január 4-iki trónfosztó törvényt pedig maga az uralkodó semmisítette volna meg. 1926 nyarán Ferdinánd király Párásban találkozott Károly herceggel. A találkozásnak véletlen jelleget, adtak, de tulajdonképpen előre tervezett dolog volt. Ezen a találkozáson Ferdinánd király érté­sére adta a hercegnek, hogy lehetséges a haza.jövetele. Neon tudom pontosan — mondja A veresen — mi volt a beszélgetés tartalma, egyet azonban tudok: Ferdinánd király hazaérkezése után leve­let kapott fiától 8 a levél tartalmával nem volt megelégedve. Áverésen megpróbálta a közvetítést az apa és fiú között, de hiába. Amikor a király súlyosan megbetegedett, a tábornok megbeszélést folytatott Bratianu Jonel akkori miniszterelnökkel és megkér­dezte tőle, mit csinál, ha a király meghal és a herceg haza akar jönni. Megmondotta, hogy kellemetlen lenne, ha a fiút távol kel­lene tartani az apa halálos ágyától, különös­képpen, ha az apa kirvánná látni. A megol­dást abban látta, hogy Károly herceg szavát veszik, hogy nem politizál és csak mint a királyi család egyik tagja jön haza. — Isten ments — mondotta erre Bratianu. — Hyet nem tehetünk. — Akkor mit csinálunk — Kérni kell a királytól egy írást, mely­ben kijelenti, hogy a (herceg ügye lezárt kérdés. — Bratianu ur — válaszolta erre Áverés­en — sajnálom, de ilyet nem tehetek. mehetek egjr haiti okló apához azzal, hogy süssön bélyeget fia homlokára. Bratianu erre kijelentette, hogy magas ál­lamérdek fűződik ehhez a kérdéshez és ezt nem lehet érzelmi szempontok alapján el­bírálni. Averesou válaszában leszögezte, hogy nem. érez magában ehhez elég bátor­ságot. Felajánlotta ezzel szemben, hogy le­velet intéz a herceghez és megkéri, ne jöj­jön haza, mert jelenléte zavarokat szülne és kellemetlenségei . lehetnének. — Jő — válaszolta Bratianu — ez is egy megoldás. — Rendben van — mondotta Áverésen — de egy feltételem van, a király Írja rá: „Láttam, Ferdinánd." A veresen megírta és elvitte a levelet, a 1 k i ráiy pedig arra kérte, toogyjja nála, majd A lakosság lincsisangulata miatt a nemzeti gárda áll árt egy amerikai város fogháza körűi Raleigh (Északkarolina), junius 28. A vá­ros lakossága pár nap óta nagy izgalomban van, amelynek előidézőit, hét négert, a tör­vényszék fogházának celláiban őrzik. A né­gerek ellen az a vád, hogy erkölcstelen me­rényletet követtek el egy fehérbőrű leány ellen. A lakosság körében lincshangulat ural­kodik, állandóan nagyobb tömegek táboroz­nak a fogházépület körül és a négerek ki­adatását követelik. A helyzet tegnap fenye­getőre fordult és a kormányzó még az éj­szaka folyamán a nemzeti gárda egy száza­dát vezényelte ki a készülő lincsitélet meg­akadályozására. elolvassa és foglalkozik vele. Eltelt egy hét, de válasz nem jlött. A tábornok erre Mária királynéhez fordult, aki megígérte, hogy megkérdezi az uralkodót. A király válasza az volt: — Hagyjanak gondolkozni. A király jobban lett, s már szó volt arról, hogy Olaszországba utazik üdülni. A kezelő­orvos ki-jelen tette, hogy három évi életet biztosit még neki. Ha ez beválik, akkor a király maga intézhette volna el a trón- utódlás kérdését, még pedig nagyobb meggondolással, mint ahogyan történt. Elkövetkezett 1926 junius 4-ike. Megszavaz­ták a trómrtódlásrél szóló törvényt. A tá­bornok ekkor pártjának egyik karlista tag­ját megbízta, utazzon Parisba és kérje meg Károly herceget, hogy Írjon egy levelet ap­jának, amelyben közli, hogy szeretne haza­térni . A levél egyik példányát küldje el az uralkodónak, a másikat Averescunak Egy idő múlva meg akart jelenni a király előtt audiencián és meg akarta kérdezni, ka­potté levelet. Ha igen, akkor hallgatott vol­na, ha pedig nem, meg akarta mutatni sajárt: példányát. Ezt a levelet nem küldötték el. Miért? Bizonytalan. Nemsokára rá meghalt a király. Averascu tábornok nyilatkozata további folytatásában elmondotta, bogv hét hónap­pal ezelőtt folytak a tárgyalások Bratianu Vintilával a liberális párttal való megegye­zés kérdésében. A tábornok akkoriban megmondotta, hogy Károly herceg haza fog jönni, akár akarja a liberális párt, akár nem. Bratianu Vintila nem hitte ezt el. A megál­lapodás ezen a téren nem sikerült. A lipíószentiváni sakkverseny kiemelkedő eseménynek ígérkezik. Ma nyílik meg a liptó- szenti.vámi strandfürdő és ezzel az üdülők­nek, meg a betegeknek egy újabb nagyszerű gyógyhely áll majd a rendelkezésükre. Lip- tószentiván azonban a modern idők szelle­mében sportközpont is kivan lenni és mind­járt első szezonjában két nagyszerű sportren­dezéssel vonja magára a figyelmet. Mindkettő augusztus második felére esik. Augusztus 24-én Bárány István dr. Európa-rekordernek és a Kassai A. C. uszógárdájának részvételé­vel érdekes uszőverseny lesz, ugyanakkor kezdődik a bét napig tartó országos sakk­verseny, amelyen nyolc kiváló sakkozó fog küzdeni az Alacsony Tátra bajnokságáért. A A verseny vezetőség eddig a következő négy nevezést fogadta el: Flór. S. mester (Prága), Vécsey Zoltán dr. (Prága), Gombos Jenő mérnök, Pozsony 1928. évi bajnoka és Gubies Simon (Nyitra). Miután a verseny nevezési terminusa julius 10-én lejár, ajánlatos, ha a versenyen indulni kívánó sakkozók most már haladéktalanul beküldik nevezésüket Vécsey Zoltán dr. címére (Prága, II. Panská 12. II.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom