Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-29 / 146. (2367.) szám

M30 Junius 29, rasárMf.

Haldokló majmok szigete

Irta: Vázára Dezső

Európa legenyhébb éghajlata alatt vagyunk, a Cote d'Aziuire legszebb pontján, Nizzában. A tenger csendes, sehol egy felhő, a7, erőtlen szél az iibolya- és nároiszanezők .illatát viszi szót a világiba. Napsütés és pálmák, gazdag amerikaiak é* mondain európaiak, játékkaszinók és állandósított farsang: ahogy az emiber, úgy nagyjából, elképzeli a Riviérát. A mennyből f ona t csaknem olyan kék, mint amilyennek a szétküldött reklámprospektusok hirdetik. A kikötőben esikágói uíborkajfejedelmek, saráran- cdskói böraemágnások ée hindu maharadzsák jachtjai vesztegelnék. Tavasz ée öröm az élet.

A város telett este elektromos fénycsóvák forognak, lila és zöld és piros és kék és sárga tüzek gyárinak ki, rózsaszínű szikrák repkednék a fekete fimmamentum alatt, A hold óriásra dagadt, akár a jóétvágyu multimilliomosok ábrázata. Mert itt még a holdat is (kötelezi a nöblössé és mindennap simára here tválva jelenik meg a nizzai társaság felett

Estéfelé kié szél kerekedik s kiseé megcí- há^a az isteni nők gyönyörű hajifürtjett és a hanyagul váltakra vetett eálok selyemrojtjait. Százötvenhét jazz-zenekar kezd munkába. A hangulat erősen teáírális, száz és száz saxotfon zengi, bőgi, fújja hamis pátoszát a* előkelő éjszakának.

Csak néha hoz a szél hmm, disszonáns hangokat A keveset beszélő, blazirt angol lord két whisky között különös zenére lesz figyelmes. A sőszagu tenger felől egyre erősbödő moraj érkezik, életunt nyöszörgés, könyörgő és vádoló szimfónia a hideg csillagok és forró tűzijátékok alatt. Mintha halálra sebzett csiga kagylója mgná apokaliptikus átkait az irgalmatlan emberiség fejére. „Mi ez?" — gondolja a lord és megfhökken. A zaj hol susogva, hol jajougva száll, száll s időnként megpihen a nemesített pálmák széles levelein. .Jiíi ez?“ — gondoltja a lord és nyugtalan, lesz, A monotón moraj észrevétlenül beleragad a fülekbe, nehéz lesz szabadulni tőle. És egyre fájdalmasabb. Éjfél. A lampiónok meg-meginganak a finom szélben. A. lord idegesen cigarettára gyújt és groggot rendel. Hiába, a zaj nem nyugszik el. De hiszen ecs hallatlan, az ember •félni és reszketni kend, mintha kísértetekben hinne.

Az etablissement odaiotett igazgatója, görnyedő hajlongások közepette, készséggel szolgál fé).vklágositással;

— Igen, uram, többen panaszkodtak már — mondja. — Az igazgatóság megtelte a kellő lépéseket, egyelőre, sajnos, eredménytelenül. Néhány száz méternyire a parttól egy kis sziget emelkedik ki a tengerből, s ezen a szigeten egy farmot rendeztek be, ahol pár hátralévő hónapjaikat élik le azok a majmok, melyeknek mirigyeit Voronoff professzor jóWizető pácienseibe ültette át- Különös hely ez, uram. A dzsungelek:ben elfogott csimpánzok életerőt és fiatalságot jelentő mirigyeit a Riviérára érkező gazdag amerikánnsok megvásárolják s a legelemibb tulajdamikből kifosztott majmok ezen a szigeten végzik be immár céltalan, sivár éleinket. Némelyik még egy esztendeig is elél az operáció után, letargikusam fekűsz- nek a homokiban, nyöszörögnek és haldokolnak. A megfiatalított businessmanek valami furcsa hála következtében rendszerint nem engedik meg, hogy a majmokat, melyeknek második ifjúságukat köszönhetik, elpusztítsák a Voron ott-műtét után, hanem beadják őket ebbe a farmba, ahol jó koszt és tökéletes higiéna mellett vár ják a halált. Ezeknek a csimpánzoknak a hörgését lehet tiszta estéken idáig hallani, uram. Méltóztassék talán közelebb ülni a jazzfoandhez, ott a pattogó zene elnyomja a kellemetlen, idegesítő morajt.

— Garcon, még egy groggot! — szól a lord és újabb cigarettáira gyújt.

A szél eláll. A lampiónok kőiül szúnyogok keringenek eszeveszett iramban.

A Casinóban most kezdődik az élet. A kártyás baljós rettegéssel hajol az asztal fölé fi lesi szerencsédét. A lururiőx terraszo- kon tekintetek villannak össze, flörtök szövődnek, kéz kéz után nyúl. A szemek tüzét, a kéz érzéki lendületét, a szerelmes diákká vedlett tröszt-elnök szentiment aiizmoisát nem egy esetben azok a mirigyek fűtik, amiket pár száz lépéssel tovább a haldokló csimpánzok siratnak.

— íme, a civilizáció! — sóhajthatná valami naiv éietbölcselő, akinek banalitásokhoz érzéke volna. Milyen felemelő tudat lehetne számára a felismerés, hogy az ember, aki a természet rajzban kissé szerénytelenül homo sapiensnek nevezi önmagát, határtalan bölcsességében nemcsak a vizet, a tűzet, a levegőt és a többi elemet igázta le, de saját öregsége, saját mirigyei felett is diadalmaskodott.

Kár, hogy a majmok mindezíf nem tudják s talán keserű szájízzel fogadják az azúrkék

ég alatt a halált, ahelyett, hogy hősök és vértanuk módjára emelt fejjel sétálnának át a csimpánzok nirvánájába, ahol mirigyek nélkül is van ifjúság és boldog élet.

Kár, hogy mindezt a haldokló majmok nem tudják s kétségbeejtő sirámaikat kffil- dik a drága daimaszttal terített asztalok felé, ahol csiszolt poharakban áll az édes francia pezsgő és uj fiatalság pirja festi vörösre a nemrég még fakult, fáradt arcokat.

Szegény csimpánzok, szép halált és jó éjszakát!

SB*®SS«!S

SZEPESSÉGi KIS TÜKÖR Sgíéf a boldog város,ahol nem űzetnek

lg lón még dolgoznak a gyárak és a lakosság bízik a

(13)

A S»ep<*»éguek népességre legnagyobb városa Igló, az egykori diákváros. A tizenharmadik század végén emelték várossá és még 1825-hen is álltak a hatalmas városfalak, amelyeket megerősített kapuk zártak el x betörni akaró ellenség elől. Híres diákváros volt már x tizenhetedik század közepén, amikor gimnáziuma létesült, amely 1853-ban kapott főgimná- ziumá karaktert. Országszerte nevezetes volt szemináriuma, amelyet a régi Magyarország minden vidékéről fölkerestek a tanulók. Ugyanilyen jó híre volt. bányászati szakiskolájának is és esztendŐnkint sokszáz diák nyerte kiképzését Igló iskoláiban.

A diákhagyományok ugyan már elhalványodtak, nincs már olyan élete Iglónak, amilyen akkor volt, amikor hangosan és zajosan vonultak végig a Stndent urak a város uc- cáin, de az a szenthnentaíizmus, amely ezt híres-nevezetes diákéletet, ezt a speciális magyar—német keverékét a főiskolai életnek kitermelte, még most is, annyi esztendő után is, itt van

Benne van a® emberekben, őslakosok öregjeiben és fiataljaiban egyaránt. A levegő, az emberek, az érzések, még & hétköznapok egyformasági is telítve vannak lágy hangulatokkal,

csöndben szövődő és rendszerint jó polgári módon kielégüléshez vezető ezer elmekkel, apró, kisded, majdnem nyárspolgári, de mégis megható finomságokkal, amelyek aMg észrevehe- tőek, de mégis érezhetőek, mert vannak. Nagy lelki emóciókat, nagy tragédiákat nem termel ki a* iglói levegő, itt még a szenvedélyek » letompitottak és halkabbak és ha meg ie rázta a múlt esztendőben egy, az iglóiak szemében és érzésében hallatlan diákleány- és professzor- tragédia a kedélyeket, ezt a tragédiát se Igló, hanem a szórványosan és idegenből odaplántált háború, utáni morális szellem idézte elő. Mert itt mintha jobbak is lennének az emberek, mint másutt a városokban, mintha még most is bennük élne az a jóság, az a hangulat, az a természetes kedély és az a polgári józanság, amelyet a német—magyar vérkevearődés és a diáksereggel való évszázados szeretetteljes foglalkozás váltott ki belőlük. Ezért volt meg, mint a diákélet klasszikus honának: Heidelbergnek, Iglónak is a maga költője, Farkas Imre, aki az Iglói diákok-iban maradandóan énekelte meg a régi Magyarország diák-Mdkká.ját: Iglót.

Ahol az emberek belső érzésének alapja a jóság, ott a város külseje, a képe is csak kellemes lehet, mert hiszen minden város a lakóinak leikületét tükrözi vissza. Lőcse-, a műemlékek városa, Szliovenszkó Nürnbergje, Késmárk, & Szepesség mai szellemi és gazdasági központja, Gölnicbánya, a Gründlerek honának éltető városa is tiszta, rendes városok, kövezetük azonban, e három város jellegéhez simulóan, úgynevezett macska-fejekből és nagy kőkockákból áll.

Iglónak ragyogó tisztán tartott, aszfaltozott uccál vannak

és a főtere a maga kipaffiérozottságával annak a lelki kiegyenlítettségnek a jelképe, amely Igló őslakosságát jellemzi Ezen a szépen parkírozott főtéren minden egyenletes, minden egyvonalu és minden a rendnek és szépizJésnek a szeretőiét mutatja. Kispolgári, spdesebüiger- vonás ez, de lehet-e kárhoztatni és lehet-e azt állítani, hogy a városépítésben helyesebb a rendszertelenség és a zűrzavar erpressziouiz- musa, mint a kispolgári rend, ba egyben építészeti szépségekkel is párosul? Persze: a redut kivételével, amely szállodát, hatalmas hangversenytermet, kávéházit, éttermet, nagy és szép színházat és 'bárt rejt magában, nincsenek Igló- nak hatalmas palotái, de vannak a szemnek jóleső és a szépérzéket kielégítő házai, amelyeket csin és gondozottság jellemez és vannak villaszerű, eíőkertes családi házai, amelyek lakóik levegős és egészsége*, nagyablakos szobák iránti előszeretetét mutatják.

Az erények és erényesség eme városában, a csöndnek és az egymásközti békességnek ebben a hajlékában sémim se szenvedély, se a napi szükségletért a gazdasági viszonyok miatt itt

is keserves küzdelem, *se a szerelem, se a vagyongyűjtés és még a kártya is csak nagyon kivételesen, itt minden, ami lelki étlet, norma és — egyes fölindulásoktól eltekintve, amelyeket az áldatlan és átkos politika és néha. a városi politikában előforduló, főleg az újak által okozott nézeteltérés okoz :— itt minden úgy van, ahogy apáink idejében volt: az emberek születnek és egyszer aztán meghalnak, anélkül, hogy az életutjukon valami megrázó, vagy * magaabaivedő vonulna át. A szerelem itt ártatlan flört, vagy holtbizonyos házasság, a vau gyongyüjt-és, amennyire a mai viszonyok között még tehetséges, szívós, fülért fillérre rakó munka, az irodalom kölcsönkönyvtár és a kártya olcsó, csak ebédutám és vaosoraelőtti kaszinói szórakozás.

Este mindenki otthon van és szép rendesen, a tyúkokkal aludni megy, a bár rendszerint kong az ürességtől és csak nagynéha jelenik meg benne a fiatalja a városnak. Amiért aztán éjjeli élet — akárcsak a Szepesség többi városaiban — egyáltalában nincs és bár az uccá- kat villanyi ámpák világítják, ezek a lámpák csak a kocsiút simára kefélt aszfaltjára vetik fényüket. Járókelő tíz óra után már nem igen. akad, később pedig olyan mély csönd borul a városra, hogy ax éjszaka keresztülfutó vonatok sipjelzése szentségtőrésnek tetszik. Csak a katolikus templom toronyórájának mélybugásu ütései konganak bele a c&öndhöz és nyugalomhoz hozzáillő méltósággal ebbe a mindent elborító méla h&ngtákmságba.

Igló ama kevésszámú sztavenszkói városok közé tartozik, ahol a polgárok nem fizetnek pótadót,

az adózásnak ezt a nálunk különösen nagy terhét nem kell viselniük. Még van egy ilyen város a Szepeaségem: Leibic, Késmárk egykori vetólytáraa, a Szepesség valaha egyik kgvirág- zóbb kereskedelmi pontja, a Jóny ée Serpily patricdus családok fészkű.

Mindkét várost nagy erdőbirtokai és azok gazdaságos kihasználása juttatja a pótadótól való mentesség idillikus állapotába.

Az összeomlás utáni években Igló fimanciá lis helyzete neon vök üyeu rózsás, mert a kilencmillióra rugó vagyondézsma, amelyet az államnak kellett fizetnie, továbbá egyéb tranzakciók a város vagyonát és így bevételi forrásainak lehetőségeit jelentékenyen csökkentették. Ehhez járult, hogy ezekben az években igazi várospolitikáról nem tehetett szó, mert ax önkormányzat föl volt függesztve és kormánybiztos irányítottá Igló ügyeit. Az ön- kormányzat vis8zaállitá&a után a tanács és a képviselő testület minden igyekezete arra irányult, hogy a financiális egyensúlyt a város háztartásában helyre állítsa ée ez javarészt sikerült is, úgyhogy a pótadó fenyegető veszedelme több újabb invesztíció, mint pl az aszfaltozás nagyarányú kit erjesztése és a vízvezeték, valamint a csatornázás kibővítése ellenére is, elhárult. Természetesen

a várospolitika, amely a tranzakciók sikeres végrehajtásával most szabadult meg a nehéz pénzügyi helyzet nyomasztó felhőitől, nagyobb arányokban az uj évtizedben bontakozik majd ki.

Sok nagy föladat vár megoldásra, mint az iglói kórház létesítése, modern vágóhíd fölállítása, a vízvezetéknek és csatornáz ásnak legalább 100 százalékkal való kibővítése, ax iskolák modernizálása, az uccák további rendezése, a Her- nád medrének szabályozása, kaszárnya építése, kulturháznak és városi könyvtárnak építése, szükséglakások építése. Ez a legalább is de- cenniumra terjedő városfejlesztési program 14 pontos tervezetben van lefektetve, amelynek megvalósítása érdekében a város vezetősége minden lehetőt megtesz.

A város gazdasági helyzete ugyan nem a tegrózsásabb, de

az a körülmény, hogy Igló a fővonal mentén terül el, bizonyos előnyösebb szituációt biztosított számára. így ax iglói iparban a leépítés csapán annyiban vált érezhetővé, hogy gyárai sokáig nem tudták teljes kapacitásukat kihasználni, az utóbbi két évben azonban újabb erőre kaptak.

(Copyright by Prága] Magyar Hlriap.) Faárugyár, nagy keményítőgyár, gipszgyár, mübutorgyár, gépgyár ée konzervgyár vannak Iglón, amelyek közül különösen a 18-ik század eleje óta fönnálló konzervgyár ért el a fejlődés olyan fokára, amilyenben csupán a békeévek legragyogóbb konjunktúrája alkalmával volt. Sajnos, az utóbbi évben ez a gyártelep, amely Igló gazdasági életének egyik jelentős tényezője volt, visszafejlődött, mert részvényeinek többsége idegen kézre jutott és abban a pillanatban, bevált mintára, megkezdődött a gyár virágzó üzemének megbénítása. A szükségessé vált invesztíciókra és anyagbeszerzésre az uj részvénytulajdonos nem folyósított elegendő tőkét, a gyár virágzását megindító igazgatói és üzemvezetői kart háttérbe szorította, a kiépített kereskedelmi kapcsolatokat különös üzletpolitikával leépítette, úgyhogy a konzervgyár működése ismét, szűk keretek közé szorult.

Igló ipara újabb fejlődési lehetőségek elé kerül abban a pillanatban, amikor a gömör- szepesi vasúi megépül

és így a Hernád felső völgye a Sajó völgyével kapcsolatba kerülve, Lgló iparának uj piaca ée uj terjeszkedési lehetőségei nyílnak.

Az a város, amelynek tradíciói vannak, melynek lakosságában az ősök munkaszeretete 61, nem pusztulhat el. hanem a válságos időkön átjutva, újból kell fejlődnie. A jövő fogja igazolni, hogy Igló derék polgárságában elég erős-e a tradíció arra, hogy az akadályokat tegyőzze és a fejlődés lépcsőjén a nagymulta, szép jövőt érdemlő váro&t előrevigye.

A gazella és az autó

versenye

A madarak és a négylábúak legújabb sebességi rekordjainak visxeny* u autóké* ée a repülőgépbe*.

A mindjobban fejlődő motortechnika asfcnta aapról-napre dönti meg as eddigi sebességi rekordokat. Eknultak azok az idők, amikor akér a leggyorsabb négylábúak is fölvetették a verseny* az autó szédítő tempójával, vagy a madarak a iégürben rohanó aaroplámnal. Ax emberiséget még mindig élénken foglalkoztatja az állatvilág leggyorsabb járáeu típusainak és a modem technika közlekedési eszközeinek viszonya a sebesség szempontjából. Boy Gbapman Andrews, egy angol vöégjáTÓ utas most érdekes cikkben számol be arról, milyen versenyben mérkőzött meg a leg- karasubb ée legfttrgébb áhattal, a gazellával. Ax angol utas a Goba sivatagon vette üldözőbe ezt • szélsebesen futó áfflatot. Amikor ax üldözés megkezdődött, as angol utas autója óránMat ötveav mórföldes sebességgel futott, ami kereken nyolcvan ikfiom éternek felel meg. A gazella azonban néhány perc alatt eltűnt a horizonton, amiből joggal arra lehetett következtetni, hogy az állat sebessége legalább hatvan mérföldnek, vagy órám- kinti kilencveaihat-kilóén éteres sebességnek teste! meg.

Ax érdekes előadásból tehát a* vttáglík ki, hogy a gazella tartja a sebességi rekordot a négylábú állatok között. Kronométerrel sikerült már megállapítaná, hogy a mezei nyúl óránkimt huszonöt mérföldet, tehát negyven kilométert is megfut, a rókává dészalokon pedig a legpompásabb tenyésztésű kutyák hiatvankikxm éteres sebességire is Mlviszik, amellett azonban az üldözött róka sokkal gyorsabban fut a kutyáknál.

Ax angol természettudományi lapok a kérdéssel kapcsolatban érdekes számadattal világítják meg a madárvilág legújabb sebességi rekordjait. Az amerikai vándorgalamb háromszáz mér földes teljesítménye mellett őránkint hetvenegy mérföldet repül, egy feoske pedig, amelyet a fészkében fogtak meg Antwerpenben és Compiégneben bocsátottak szabadon, szóval száznegyvennyolc mérföld- nyire ax otthonától, egy óm és nyolc perc alatt tért vfeena a fészkébe, úgyhogy a madárka átlagos sebessége óránkint kétszáz tizenöt kilométernek felelt meg. Eszerint mindaddig, amíg ellenkező bizonyság nincs rá, a fecske tartja a sebességi rekordot a szárayaevilágban, ez a modár az. amely még naándtg a legkomolyabb versenytársa a mind- j Óbbon fejlőd Ó repülőt eobnikának.

Megnyílt „IWSiiCfi*6 Szigeti zongorakészito és hangoló zongora raktára,

Bratlslava, @r@ssllng utca 20. Raktáron csak vllágmöpkős zongorák és pianlnók. Eladás ertdeti gyári áron* Mis havi részletre is. Kérjen díjmentes árajánlatot. Hangolás, Javítás — vidéken Is - Jutányosait, garanciával.

t... *