Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-29 / 146. (2367.) szám
/ ■ Ji; $S&iiiZSrS&!ty*i> 'X-vXB!2XBf&'liíS&22&2'^' ^JMbűf^SliiKi\ 1 sziovenszitói és risiiisi&ll autonómia jogi természet® Grossctsmid Sása dr. szenátornak az érsz. kercsztónt- szocíalísta aártnak pozsonyi 193©. lunias 25-i országos vésrekajt003zottsási ütésén tartott előadása III. Az így alakúit iij pártokban a szlovákok közölt az autonómia hirdetője a szlovák néppárt lesz. Ismeretes m ennek imkómti elérhetése terén tanúsított ingadozása. 1922 január 25-én Lalbay dr., Hildmíka, Bobok, Gazsiik dr., Jnriga dr., Ondercsé és társai nemzetgyűlési képviselők törvényjavaslatot nyújtanak be a prágai parlamentben „a csehszlovák köztársaság 1920 február 29 napján kelt alkotmány levelének megváltoztatásáról, mellyel Szlovenszkó önrendelkezését (autonómiáját) törvénybe iktatja. Ezt a törvényjava®1,atot Dérer Iván dr. akkori iskola ügyi miniszter a kormány német félhivatalosában, ’a „Pi-ager Presse“ 1922. évi május 24-i számában kegyetlenül lekritizálta. Szerinte az egész szlovák autonómiakérdés nem egyéb, mint a biratalnokbiirokrácia kérdése. A bennszülött és nem mindig szlovák tiszlvtiselők küzdelme a cseh tisztviselők ellen. Ez az egész és ez ö kérdés a lakosságnak alig 10%-át érinti és érdekli. A németek, — a munkásság — szerinte — ellene vannak és HÜnka nemcsak túlbecsül a saját és pártja politikai súlyát és erejét, de javaslata „a legprimitívebb primitivizmus" is. „így fest a valóságban a szlovák autonómia kérdése" — véli a miniszter. Nem feladatom most. polemizálni ezzel a cikkel. Tény. hogy a szlovák néppárt sem tartott ki sziklaszi'lárdan javaslata mellett, belement a nagy- zsupa rendszerbe, bele a tartományi rendszerbe és csak most, amikor időközi kormánytámogatása meddőségét is látja, kvázi jogíenntartősképpen, adta be 1930 május 8-án az autonómia létesítése iránti újabb javaslatát. Valószínűleg egyelőre épp annyi eredménnyel, mint az elsőt. Ezen legutóbbi javaslat benyújtásának megvan azonban az a jelentősége, hogy bizonyítja, hogyha a néppárt, útvesztőkön és kerülő utakon is próbálta programjának megvalósítását és az ezeken az utálton nem sükte- rüilt azért arról nem mondott: le. Újra indul és ez indulását Hlimka legutóbbi, — Szlovenezíkó szomorú sorsát feltáró, — keserű felajánlással indokolja. A szlovák autonómiáért folytatott eme küzdelmek ezen vázlatos ismeret eléséből is kitetszik, hogy az erre való törekvések nem politikai izgatások, hanem történelmi események természet- szerű folyományai. Szlovenszkó autonómiájának jogforrása az a históriai tény, hogy az államíorő illatot előkészítő propaganda idején a szlovákokat a csatlakozásra — az előadottak szerint — mindig és mindenhol, a teljes önállóság hirdetésével és igérésével vették rá. Ezek közül ma is lég fontosabbnak és legértékesebbnek tartott igéiről, és határozat a már említett: a) a pittsburgi szerződés és b) a turócszentmártoni deklaráció. Hogy a csehszlovák államot mennyivel erősítette volna meg a föntebb ismertetett Ígéretek betartása •ép. egy szövetséges államalakulat létesítése, azt a jövő fogja megmutató, tény azonban, hogy az állam cseh vezető köreiben kezdettől fogva aggályok merültek fel ezen ígéretek beváltásából eredhető, elképzelt, veszélyek miatt. Ebbő! magyarázható, hogy Tusar miniszterelnök már 1920 február 5-én ezt a levelet intézte a köztársaság elnökéhez: „Elnök Ur! Az utóbbi időben az úgynevezett pittsburgi egyezmény kérdése a közvéleményben isimét szóbeszéd tárgya, amely egyezménynél önnek, mint a Cseh Nemzeti Tanács elnökének szerepe volt.. Megvagyok győződve, GYÖRY DEZSŐ: DÚDOLÓ A KAPUFÁNÁL én egész más vagyok Nincsenek már nekem szemérmes álmaim ívl ősz-búzát vetem lelkem határain s kapufélfának vetem kirándult vállaiim csősz npír nyakon ragad szikráz, zúz, megszemez fiú, ne hagyd magad bút húz a sors-lemez? famyalgó vád a vad: nem ez vagyok, nem ez én má? vagyok: talán el dörgő záporok íölvesszőző csalán megnrérgezett borok ki-rés börtön falán hisz átkot átkozok ám egyik sem: nem én se fény, árnyék se nem mely kúszik énfelém p a'tkán y zó éjfelein vagy dőlt dél tetején világba úsz velem sem jó, sem rossz, csupán kicsinyes blikk-nagy ok skatulykáanák bután nagy undotr itt az ok: Miért állok sután s mert undorom nagyobb mint önérzet hiú a ház nem elhagyott ha csöndes a hijú mit? legjobb, hogy hagyod és nem bánod, fiú igy mondom csendesen s köpök a végire ha este ki lesem a világ szélire az éltét(rendesen a bölcs igy éli le könnyöt, mosol rí Tvnpcá nem siíLköí s nem nyerít fejet szügynek szegyei * csak őrzi erejit, n«p napra menjen el hogy rá sem hedwit csikó-vér tör s lobog kin s jaj velődbe mar a szegénység-lobok nyomában női a var izgatna a dolog? hidegvizet, hamar a hírhedt harc folyik de egyformán setét lyuk kilátásaik ée mindnek az eszét veszi, s alig olyik tud látni szerteszét tépj rózsát és szeresd fogj lányt s csókold nagyon a bort lassún ereszd s gyümölcsöt égy vadon egy van, hidd el, kérészi: erő-vét magadon a tőbbá? mit? mte«k? inkább sár, Jbó, moha n© törd magad, minek? hozzád frász-mostoha és nem érd emű meg embertárs. Nem. Sóba! Á kék csóka Irta: BODOR ALADÁR Kilencéves koromban koipó voltam. Nem valami magas rang, de valahonnan csak kell kezdeni a karriert. Géza és Zoltán, óh, ők már alvadászságig vitték föl, mióta mindketten hatmilliméteres flóberpuskát ka«ptak annak örömére, hogy a második gimnáziumi osztály végeztével egyikük se kapott sze- kundát, ami pedig nem volt kisebb természeti csoda, mint például egy üstököscsillag megjelenése. Béla bácsi, aki a két fiúnak a két flóbert megígérte volt s aztán becsületesen meg is vette s aki szegről-végről mindhármunknak távoli nagybátyja volt, 6 volt a fővadász a mi rangosztályozásunk szerint, mert neki volt rendes vadászengedélye, vadászterülete, ő már számtalan nyulat, sőt egyszer egy őzet is lőtt s csak azt kötötte ki számunkra, hogy amikor ő vadászik, akkor a közelében ne merjünk kujtorogni, mert elzavarjuk előle a vadat, s akkor van neki egy sóval töltött patronja, azt igazán a fenekünkbe ereszti. Ilyen kemény legény volt Béla bácsi, aki rokoni jusson már mind a hármunkat meg- fenekelt olykor. Béla bácsi vitán feliül méltán viselte a fővadász címed, amellyel kitüntettük. Annál elkeseredettebb versengés folyt a két alva- dász között, hogy melyik érti jobban a va- dászjmüvészetet. En csak kopói alkalmazásban bolorkáztam unokabátyáim nyomában, legföljebb azt engedték meg, hogy néha a gabonás körül én is lövöldözgessek verebekre, szarkákra, de igen gyakran, vitáik hevében mégis hozzám fordultak, hogy nyilatkozzam, melyikük a jobb lövő? En ilyenkor szorongva igyekeztem elhárítani magamtól a megtisztelő döntőbírói hivatalt, de hiába, a vége mindig az lett ilyenkor, hogy mind a kettőtől kikaptam. — Na, pockok 1 — állított be hozzánk egy *oé?p vasárnap reggelen Béla bácsi — aki ma külömb zsákmányt hoz haza délidőre, annak adom ezt az őzlábáé vadászkést, ni! Gyönyörű vadászkés volt, kicsit már rozsdás. de mégis gyönyörű. Géza és Zoltán ösz- sz-enézett, mint két engesztelhetetlen vetélv- társ. Ma el kell dőlnie! Lázas volt a fÖltkéeztUéeünk. öéte bftoei is jött, csakhogy 6 a Sebespatakon teára készült, nekünk az innenső partot utalva tel vadászterületül. Zoltán hazulról kellően be volt tarisznyáivá, elég lett volna hármunknak is, de Géza mégis hátrament a konyhába, hogy valamit neki is pakoljanak. Ahogy Géza kilépett, Zoltán egy percre egyedül maradt a szobában a Héberekkel a akkor valami borzasztót követett el... aminek én akaratlanul is tanúja lettem a szomszéd szoba ajtajából, ahol a hátizsáksziíjamat faragtam szótalanul.,. v Igen, Zoltán, hogy egyediül látta magát a szobában, láthatólag mély gondokba merülve, egyszerre csak, ráesett a tekintete a Géza flóherére, egyet gondolt, felkapta a Géza Héberét s aztán az íróasztal vaelevélnehezé- kével pár milliméternyire félrekalapálta a Géza Héberjének célgömbjét. Hogy Géza ne tudjon vele oélibatalálnit Elhülíem ekkora gonoszság láttára. A s®i- vem elszorult és elsápadtaim. Köhécselni akartam, hogy Zoltán vegye ésizre magát és ne tegyre, de a hang is elfúlt a torkomon. Mit tegyek most? Eláruljam Zoltánt? Halálos szégyenbe hozzam? Megmondjam a Géza szüleinek? Vagy Gézának magának? Nem tudtam gondolkozni se, csak azt éreztem, hogy ez rettenetes go nesztort volt, én viszont szégyérdétteim volna elárulni. Véletlenül azonban az történt, hogy Béla bácsi megtudta, hogy a konyhában lángost sütnek, már pedig ő bolondja volt a lángos- nak, tehát azt mondta, hogy azt a kis negyedórát még megvárjuk. Azalatt én elszorult hangon elkértem egy percre Gézától a Héberjét, hadd lőjjek egyet az istálló körül a verebekre. Kelletlenl bár, de megengedte. En pedig vettem a Héberjét, hátraszaladtam vele az istálló mögé és a kocsis Ica lapácsával visszakalapáltam a célgömböt annyira, amennyire a tolókája alatt maradt fényes csík az eltolást mutatta. .Aztán beletettem az egyetlen töltényemet és oélbavetem vele egy verebet. Lőttem. A veréb ottmaradt. Föl »o szedtem, csak szaladt«tm vissza dobogó sziwei és a Hóbort visszaadtam Gézának. — Na, találtál-e? — kérdezte Zoltán gúnyosan. Behunytam a szememet és úgy mondtam: — Oétt tévesztett « golyó. * « Hazudtam. — Persna, kivált őyeaa kocavwiáeaaiaÉ: • kezében! — mondta fölénye«en ZottásL És még hozzáférte: Kopó vagy, kopó! Aztán Béla bácsi megkapta a lángoeát, reggeliztünk és elindultunk. Mi hárman egész délelőtt nem lőttünk semmit. Mikor a távoli fehérvári toronyban a delet harangozták, letelepedtünk egymás mellett a Sebes partján egy nagy égerfa alá. Fonrő meleg volt, az egész berekben még egy rigó se szólt. Leültünk enni. Géza és Zoltán hallgatva evett, nekem se volt kedvem szóland. Egyszer csak mindhármunk lélekz.ete fönnakadt. Az égertfa egy magányosan álló ágára a berekből egy gyönyörű kék csóka röppent rá. Kék csóka! Ez a csodaszép, ritka madár, maod nyájunk vadászábrándjainak koronája! A pompás madár gyanútlanul billegetett párszor a farkával, aztán a csőrét az ághoz odafenve, kezdett valamit eszegetni. Akkor már mind a két Hőberpuska csöve feléje meredt. Géza és Zoltán óvatosan, egyszerre célzott. Egyszerre is csattant el a két lövés. A kék csóka fölröppent, vissza a berek felé, aztán bukfencezve kezdett esni, mind lejjebb. — Utána, kopó, utána! — ordítottak a fiuk diadalmasan, de maguk is ugyancsak rohanni kezdtek a zsákmány felé. Csakhogy nálam nem volt ee flóber, se hátizsák, hamarább elértem a fölrezuhant madarat. Fölvettem. Egyetlen lövés érte, a haltüdején keresztül. Már vége volt. A két fiú egyszerre ért hozzám és egyszerre nyújtották utána a kezüket. — Add, az enyém! — kiáltotta keményen Zoltán. — Az enyém! Épp úgy lehet az enyém is! —• kiáltotta Géza is. Melyiknek adjam? Magasra tartottam a zsákmányt, mert attól tartottam, hogy sezét- tépik. Pocsék verekedés tört ki a kék csókáért. Ordított mind a kettő, már majdnem hajbakaptak. A háborúság legkőzepén egyszerié csak megy lent a Béla bácsi alakja. Ahogy a fiuk csúnya onlitozását hallotta, a jó vadászcsiz- ,máival csak ugjr könsi^edéu átgázolt « BfibfiA 1930 június 89, vasárnap. hogy az az értelmezés, amelyet ennek az egye** ménynek tutág-do-nitarnak, nem egyezik annak: tac- ■ halmával. Ezen ügy megvilágitáBa érdekében k,é* rém tehát, voim szives azt a fáradságét veató magának, hogy az említett megegyezés autentikus szövegét velem közölni srivesikednék. Fogadja stb.... Tusar s. k.‘‘ Á kérdés oéSzatos, de világos — A felelet ke- vésbbá határozott. A köztársasági elnök ugyanis erre a levélre ugyancsak 1920 február 5-én a következő választ küldte: „Miniszterelnök Ur! Ama pittsburgi egyezmény fényképfelvételéről készült másolatot küldöm itt önnek. A törvényeket is ama viszonyok szerint kell magyarázni, amelyek között létrejöttek és a szavakban a törvényhozó szándékait kell keresni. Ugyanigv leéli értelmezni a Pittsbbrgban, jelenlétemben, 1918 május 30-án kötött csehszlovák egyezményt. Az amerikai cseh és szlovák szervezetek képviselői hozták létre ezt az egyezményt, hogy a szlovákok és csehek egysége elien irányuló agitációnak' ellenálljanak. A szerződés, — úgy gondolom,— hogy nagyobbrészt amerikai állampolgárok között jött létre. A pittsburgi program a számos, forradalom előtti, külföldi programra ok egyike. Megvan a maga történelmi értéke. A szerződés csehek és szlovákok között jött létre ée, ha egyáltalán érvényes lehetne, bizonyára csak aikkor volna érvényes, ha mind a két fél a tartalmát még jóváhagyná. Magárnak a szerződésnek a végén az ál, hogy a csehszlovák állaim berendezésére vonatkozó részletes rendelkezések a felszabadult cseheknek és szlovákoknak és ezek jogórvónyes képviselőinek tartatnak fenn. Ez azért mondatott, mert e csehek ée szlovákok a pittsburgi gyűlésen jól tudták, hogy különösen aa. amerikai polgároknak nincs joguk dönteni a csehszlovák állam végleges berendezésé^ ről. A csehek ée szlovákok képviselői összes nyi- la-tkozataikbac éppen ezért a pittsburgi szerződésire nem hivatkoznak. A szlovákok jogérvényes képviselői a liptészentmiklósi gyülekezetben 1918 május 1-én egységes cseluszlovák állam alakítása mellett nyilatkoztak meg még a pittsburgi egyezmény előtt és ezen szerződés után ugyamdlyeai szellemben határozott a Nemzeti Tanács 1918 október 30-án TürécsEentmártouboii. Azóta a szlovák képviselőik a nemzetgyt&ésbesi letették a köztésw Ságnak a hüségesfcüt és a Tusar-kormány a sab- vák képviselőkkel való egyetértésben feladatánál az egész köztársaság törvényhozásának és közigazgatásának egységesítését tűzte ki. Masaryfc e. Ehhez a tanulságos válaszhoz sok kérdést lőhetne füsná. Többi között est is, hogy akkor mire voA jő egyáltalán ec a psttsbargi egyeamény? Tartózkodom esonban a kréíánátóL Tényeket «mtek M, jogbrráMbi issemk. — Vége köv. —< xx Mfhola Grwai II. é* III. ndtásftootai kmpb*. tők a Prágai Magyar Hirtap ktedőháTOtaJábea i EH 16-— árban. Portó 8, ntítervótwbál 6 Ki. peták 'tfínésa. — Micsoda dSaoDÓ pcqpatewg a EL Sód miugyérf összetöröm mind a kMRMk a re* rébpasefc&jAII Mind. a köt fko sneovcdéilyesttn erősútetta, hogy ő lőtte le a kők csókát — Én álltam ibalráHyb, — kiáltotta Oőxa —i és a találat a baloWaáán van! — Te nem találhattál! - kiáított dabösen Zoltán — a te puskád célgömbje ferde! Elfutott erre a méreg s rákiáltottam: — Már nem ferde! ViseEacskiáitaaii! Zoltánnak leesett az álla. Géza is zavartan nézett, én meg elvörösödtem, kínosam hebegve álltam ott a .hirtelen csöndben. — Mi az? Mi az? Halljuk csak? — kezdte most Béla bácsi, vészjóslón felemelve a hangját. — Én nem beszélek! — kiáltottam most és sirva fakadva otthagytam őket, sírva mentem vissza az éger fa alatti tarisznyákhoz, ott a fa törzsének dőltem ée nagyon, nagyon fá jtak a mai tapasztalataim Zoltánr<SL Nem tudom, mennyi idő telhetett úgy, egyszer csak, ahogy visszanéztem, látom ám, hogy Béla bácsi egy husánggal ugyancsak rakja ám Zoltán fenekét. Alapos, vadászos elintézés volt. — Gyere csak —■ kiáltott végül Béla bácsi émfelém. Odaoldalogtam. — Mikor igazítottad vissza a Géza puskájának a célgömbjét? — Még reggeli előtt, az istálló .mögött mondottam halkan. — Látod? — mondta Béla bácsi Zdltán- nnk — nem vagy vadásznak való, még azt' se tudtad megfigyelni, hogy más is tudja a dolgod. Meg rossz bajtárs vagy, meg kapzsi. Nem érdemied meg ezt a puskát. Viszont ez a kopó ért a puskához, hiszen lám nagyszerűen vissza tudta állítani a célgömböt. Meg baj társ is, még téged se árult volna el. Tehát neki adom a puskát a vadász-erényeiért. Nesze, kopó, tiéd mától a puska Nem akartam elfogadni. — Hát jó. Majd kapsz, ha gimnazista leszel, de a tied ez az őzlábai vadászkés. A1 tied pedig, Géza, a kék csóka. Töm esd ki, a költségemre. Te pedig — fordult Zoltánhoz — ne jere most velünk egysorban maradj h ul három lépéssel, mars! Úgy mentünk rhaza, hogy hazáig egy szót ae szóltunk,
