Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-01 / 124. (2345.) szám
BRODY SÁNDOR Emlékvitíanások, siremlékavatásra Irta: KARINTHY FRIGYES 1$3Ö Jnmms 1, vasárnap. er^^i^m^w^yrsívsicaímmxBíímutM'i m van* <« Btudapesí, május végié. Ki ismerheti, ki értheti, mint írót, aki nem ismerte személyesen? S közülünk, akik éltük vele a kort, mely őt képére alakította s melyet képére alakított — mégis ki tud szabadulni a személyes ismeretség lenyűgözd emlékétől, hogy az irót papírról megértse? * De ez nem könyv és nem korrajz és életrajz. Emlékeztetés csak azok számára, kik emlékezünk rá, s akik közül ki kell kerülnie valakinek, hogy megírja Bródy Sándor korát és életét — kell, mondom, mert a mai generáció sem a kort nélküle, sem öt a kor nélkül nem ízlelheti eredeti zamatéban és muzsikájában, ha ezt a leendő könyvet el nem olvassa majd. Szép és nehéz feladat lesz annak a számára., aki megcsinálja. Egyidejűén kell tárgyilagosnak lennie és lírikusnak is, gondolnia kell irodalomtörténeti példákra és figurákra mégis, éreznie kell állandóan a kifejezbetetlen s mégis körülírandó óriási különbségeket, amik Bródy Sándornak, az írónak, életmüvész- nek és életbőleselőnek alakját élesen kirajzolják a csoportképben, ahová végeredményben illik: Stendhal, Yerlaine, Wilde Oszkár, Heine, Peter Altén béig között. * S lesz még egy másik, nagy nehézségi, ha közülünk írja meg valaki — s pedig nem írhatja más, viszont megírni, mondom, muszáj. Az illető, bárki legyen, kénytelen lesz önmagáról is beszénl A Bródy Sándorral való személyes ismeretség soha és senki számára nem adott módot egyoldalú, zavartalan szemléletre, őt nem lehetett ismerni, ő iránta nem lehetett érdeklődni, őt nem lehetett figyelni és nézni anélkül, hogy ő ne ismerte, ne figyelte éa nézte volna azt, aki őt ismerte, figyelte és nézte. Model, akinek profilját lehetetlen megrajzolni, ment mindig szembenézett a rajzolóval s a rajzoló esaMmnar rajtakapta magát, hogy a tulajdon képe is szerepel a játékban, a Bródy Sándor lustán, kényelmesen, puhán pislogó tekintetén keresztül. Az ember megismerkedett vele fiatalon és rajongva, ahogy ott szivarozott a Bristol teraszán, körülvéve rajongó fiataloktól — az ember türelmetlenül nézte, hogy egyedül maradjon vele s megtudja izgató titkait e pompás emberpéldány rendkívüli életének s mikor aztán sót került rá, öt perc múlva az történt, hogy nem a Bródy Sándor gazdag és lángoló regényét figyelted, hanem dadogva és piros fülekkel vallottál neki a tulajdon, páresztendős vékony és szemérmetes kis életkéd féltve őrzött titkáról s dobogó szívvel felelgettél a kérdéseire. Ez mindig igy volt. Egyenként, külőn-kü- lön, melyikünk tudna többet Sándor bácsiról, mint amennyit ő mindnyájunkról, együtt, tudott. nem mintha kiváncsi, vagy indiszkxét lett volna, de mert volt benne valami varázs, amivel kiváltotta belőlük, a legszégyenkezőlr bői is, a piros bizalmat. Nem lehet az ő életére emlékezni, anélkül, hogy — magunkéra ne emlékeznénk. Nemcsak kortáraunk volit. Barátunk volt. Néha rossz barát, néha hűtlen barát, néha megbízhatatlan barát, de mindig a legbizalmasabb. S barátabb e bizalmasabb száz hu s megbízható kortársnál. * Furcsa, izgató és lázitó, pogány morálját, ahogy életről, nőkről, szerelemről, irodalomról vélekedett, melegen csufondáros cinizmu&- sal, hűvös és szkeptikus hittel, elkeseredve s megbabonázva hallgattam, mint a Bűn és Bünhődés Szvidriga!jovét, ifjú és éhes Raszr kolnyikov, rajongó moralista, ki holmi képtelen világreform, bolygók és naprendszerek rendjét átalakító elszántság nevében kész voltam rá, hogy nyíltan üssem le a gyáva beletörődés, alattomos, minden szépnek és jónak és merésznek útjában álló kapzsiság és hitványság vég zálogosát. & haraggal, felháborodással, már-már azzal vádoltam magamban, hogy a megalkuvókkal alkuszik titokban ő is. Azín láttam őt, ugyanazzal a lusta, álmodozó gesztussal gurítani le a lépcsőn egy s-*nxuMic.nrxumMi? irj«jmtawvbAuuaa í Mirigy és bőr baj oknál 0 Kérje * eittzí jód-brom kúrák használati utasítását. Csizfiirdő. ' • 'VT. ITT^ eszmo- / <■'. kalmárt, aki meg akarta vesztegeli , i:vli mi üzlet“-et ajánlván neki, a Fehér könyv szerkesztőjének, mint amilyennel világmegváltó terveimre legyintett, torkomra fojtva a szót. De egy versemet, ami tetszett neki, kitépte a „Nyugatiból, és három napig boldog-boi- dogíalaünak felolvasta, az uceám, a kávéházban, a parlament folyosóján, ebéd- és vacsoránál, a kedvese ágyában és a kaszinó bakk- térmében, két ütés közt, miközben utolsó pénzével tartotta a bankot. Nem lehet meghatározni, mi volt a vara-j zsa: ravaszul kevert bájital volt az övé. B mégis, nem illik rá a ,,je ne saine quoi“ dekadens jelzője: az összetevők igen világos színezettel rétegeződtek ebben az erős, remek pálinkában. Embernek hatásos és uralkodó, társalgónak elragadó charmeur, írónak valami egészen különleges 6 egyéni: hármas minőségben így csinált a kor divatjából és szelleméből a saját képére hasonlító divatot és kor-szellemet, aminek hatása alól egyikünk se vonhatta ki magát. Mondásait, beszédmodorát, a róla szóló számtalan történet s legenda anyagából színtelenül kapja csak vissza, akinek fülében nem cseng vissza a feledhetetlen hang: kólával letetne csak közölni, vagy valami még nem létező, hajsza.Ifinoman szinkronizált színes és plasztikus hangfiimea. De ittmaradlak könyvei, hogy tanúságot tegyenek írói formanyelvéről. Legjobban akkor éreztem ennek a forma- nyelvnek jó izét., mikor karikatúrát írtam a modorában: azért torzítottam, mert. szerettem. Jói esett ízlelgetni a nyelvemen, ezt a pikáns bors d'oevrert, a Bródy Sándor stílusát Milyen iaes, különös stílus! A művésznek szinte érzéki kedve illatozik rajta, aki maga. is kóstolgatva, a szavak szakácsának hozzáértésével állítja össze mondatait Különben is azeretett ezakácskodni, főzőcskét játszani — ez a játékos valami benne van írásaiban. Nem veszi komolyan a dolgot, az irás nála nem Ítéletek és meghatározások kifejezése: öncél is, érzéki élvezet. Nem is siet vele, egyik gondolatról, sebesen, a másikra, mint akinek valami bebizonyítani való cél lebeg csak a szeme előtt. Megáll, peMMUimfin- urrfii rr ■.,-ai wmwwmin inwnwnMWJ dwmqminnMuffrwra ASap&tva ÍS9% tW'-wi m M S > ^ < I «Sfawaa$ ■ övfigfe jsaarr-oíMss m»jgf1kmnmk»déámt ^ IC " 1 € E, W%«uí®m Wk Kngy váJ*«»ték. Jyqftabayajn iiMi»i>»iMiitiii|Tl^>riirniwTTTWMffWiitTiwilWwrr*M**>**‘><^1' ' 11 ■«—r ■ »■"»>«*■«^M‘»ynT-rrn<r-rtirrrörfTrtrlrn wtpnimimwwÉnnn pecseL Szereti a negatív formát, art a tempósát, ami lefékezi, de ugyanakkor meg is duzzasztatja, megfeszíti a lendület.. „Nem minden nélkül való . . .“ „Nem megvetendő" „Nemszép“ „Nemcsunya". Két tagadás egy állítás: e Fűzben van idő rá, hogy e lassú tűzön puhára főjön az étel. (Plasztikus példa az „Étkes öregek" „Csonfhus" eimü remekbe készült novella). y Mindannyiunkra hatott, aki irtunk, abban az időben. Legutóbb Ady összegyűjtött verseit lapozva csodálkoztam fel, sűrűn, az ismert ize, ahogy e távoli műfajban felbukkan a biódysándori beszéd és írás félreismerhetetlen fűszere. De különösen & prózát fűtötte fél a maga tüaével. A „Dadádban csinál egy magyar tájszólást, tulajdon nyelvkincséből, ami sehol sincsen, amit sehol nem beszélnek: mégis ize- sebb és magyarabb sok eredetiből főzött és mesterkélt párlatnál. * Hét évvel ezelőtt temették el, csak ma kapott síremléket. Ott voltam a temetésén, melyen nem „képviseltette" magát a hivatalos irodalom. „Kedvezőtlen" időben halt meg. Nem tudom, ma kedvezőbbek-e az idők. A frázisokat a legkedvezőbb alkalmak alkalmából se kedvelem s bármin! vélekedjék róla e vasárnapon a bejegyzett Parnasszus, emlékbeszédét se a patetikns kiáltással fejezném be ,Szobrot Bródy Sándornak", d« iöbbefmondó óhajjal, amivel eök- kemet kezdtem: „könyvet Bródy Sándorról". Mécs Xaszio: Szent 3mre Dohányom álmodó szemem, a messzi múltba lépék ég látom az új életet kezdő maroknyi népet. A hadak útján vándorolt, sok vért-veszejtő harcon át a válaszúira ért, amely gyötört© a hős marconát. Azóta minden magyaron végigvert ez a Végzet. Hátul Szent István kardosán! Koppányokat kivégzett, ha kellett és kerékbe tört minden pogánykodó magyart, ki a Bejutna szökdösött s ekét meg könyvet nem akart. Es elindult a szittya méri daliás századokba, baljába könyvet és ekét, jobbjába kardot fogva, a Történelem szekerét vonszolni kezdték keserűit szájízzel vészes-vijjogén a véres álma keselyük. Hátul Szent István kardosán s keményen, mint a Végzet, de elül Imre, kék szemű, arany hajú Igézet, mint Példa, új magyar gyümölcs, mint megvalósult [Délibáb, esaiogalón a nép előtt-, nemi álmodott szaga Virág. Micsoda elremdéltetés! Gyönyörű látomásnak, mágnesnek lenni új úton, midőn cseles a másnap, a minden kezdet kezdetén, midőn minden bizonytalan 8 a vajúdó vulkán felett gyökért ereszt a hontalan. üj Hőst példázott életed! Vadkannal vereikedni: azt tudta más is, harcteret holtakkal telefedni; azt tudta más is! Más a Hős: te legyőzted az Anyagot, a testet, ösztönt, magadat és igy lettél a legnagyobb. Hiába ölt meg oly korán a vadkan, mindhiába: beköltöztél sok millió magyar fantáziába s a legendákba! A sziveik biharió ágyán álmodol ezer éve, mig ránk szakadt új céltalanság, új pokol. A hadaik útján járt megint népünk s halálra vérzett, pogánykodiunk s megbüntetett a véres magyar Végzet s hajszol keményen, kardosán. Botorkálunk Kelet, Nyugat között megint s a megveszett keserv álmainkból kiugat. Jöjj az élünkre édes Ek! mert milliók akarnak. A legendákból lépj elő időszerű magyarnak, ülvén a csodaszarvason, új ezredév felé igézz minket s legyen minden magyar új legendában új vitéz! MŰVÉSZEK ÉS KÁBÍTÓSZEREK Élénk emiékeze'tüoM>en vasa *k a tsnagifoue eset, amelynek áldozata Marta Oraka, a kiváló szinsxrü- vésznő. A fiatal miivé samő, — mint ismeretes — morfinietává lett g ez a gaervezetpu&ztíiííó szenvedély utóbb annyira elbalaiknaöodott fölötte, hogy a leggondosabb orvosi gyógykezelés sem tudta többé normális életmódhoz szoktatni, a végül is elpusztult. Sajnos, ehhez hasonló eset a művészvilágban éppen neon. ritkaság, s bizony írók, ssinészek, képzőmé véssek hőssé* Katája hirdeti a morfium, kokain, heroin, apiam, Hasis, alkohol és éter pusztító hi&tásáí. E gyilkos mérgek közül legáltaMüosabb az aSko- hol és a morfiirm, mig Legkevésbé hats&öáki/toeak az opiuan és a hasis, önkéntelenül sueröft tel a kérdés: mi vezeti ezekét a sajnáiefe-aníéJgó embereket a bódátószerek használatra, arnjácor jól tudják, hogy erről a veszedelmes útról alig van visszatérés? Egy rövid példa, minden hosszabb magyarázatáéi jobban rávilágít ez ecetre. Jól tudjuk, hogy a nwá nehéz megélhetési viszonyok között bizony a művészek, színészek, irák nagy része sem. él good- anentes, nyugodt életet, Ehműt&k ások az idők, amikor még esztendők alatt készült egy-egy regény, festmény, vagy eavoboralkotóe; de kmüssihasj- tak ások a szép aranjuezi scép napok is, amikor a színész nyugodt kényelemmél élhetett hivatásé- mák; ma már az sem meglepő, ha egyik-másik stánmüvész két, sőt bárom helyen áe szerepei egy estén.. Ez az idegölő munka ieroiéö®etssorüíejf olyan energiát követei, amely nagyon kevés embernek áll rende ük esésére, de ha aiég bárja és gy&á is ideig-óráig, a* embert eserveaet elvébe neon kt- m éri fhetetlesn esiepgiaifonrás, # előbb vagy utóbb, bekövelikeznlk a dekadeancii*Ea & válságos időpont adja késbe rendswwin* m első konyakos poharai, vagy m oteő pravars- fecskendői. A siker kéíe-égteLem, a hatás básstos, a gyiScoe méreg ideig-óráig hat is, — e mert. a kimertilteég, a* indiszpozioié a bulbajtott szellemi nrtmka követ- kert ében máékor is jelentkezik, újra meg újra előkerülnek a narkotikumok is, heg}’- elvégezzék doppingoló munkájukat s egyben néKkülörtiétetléo ezeliemirissdtővé avanzsáljanak. Szinte klasszikus példája ennek a feltártbatatlan. zuhanásnak Harry Waldeco, a nemrég elhunyt színművész és feleségének esete, amely kettős öngyilkossággal nyert 6zomoru befejezést. Harry Walden a konyakos pohárnál kezdte a „doppingot" s amikor már az alkohol nem volt elég arra, hogy megfeszített idegmunkájához kellő eneigiát kölcsönözzön, a morfiumos üveget vette eegiiségül. A berlini Trianon-iheíileT szerződtette a jeles művészt s itt ismerkedett meg Frieda Wagen-Hohental színmű vésznővel, akit utóbb feleségül vett. A férj tanulta-e meg a feleségtől a morfium használatát — mert a söre csapásából az asszony ifi morfinista volt, — vagy fordítva történt, efölött meddő volna morfondírozni, annyi azonban bizonyos, hogy a szerencsétlen ember oda jutott, hogy minden színpadi jelenése után sietett öltözőjébe, hogy a morf iumos fecskendőt használja. A napi 80—iO injekció természetesen felőrölte szervezetét, először megsiíketűM, később a Láwisa is egyre gyöngüft, úgy, hogy utóbb már valósággal kegyelemből tűrték UK*g a SKiupa- don. Ha nem Le ilyen súlyos mértékbcsi, de a felesége is követte férjét e szomorú utón s végre részére is lehetetlenné vált a színpadi szereplés. A szánalomra méltó müvészpár utolsó refuguma a heroin volt, evvel a biztoshatásu méreggel váltak meg az élettől, amely több dicsőséget, több tapsot már nem biztosított részükre. Ünnepelt szubrettje volt » mrih. szfetd kilencvenes éveinek Maria Dvorak. A t«Iftx33Ííetí munka aíkebolistávi tett*. AUandóan ott állott a kulisszák mögött a konyakos üveg b a művésznő, ha csak szerepe megengedte, besurrant pár pillanatra, hogy 2—8 pohár szeszt felhörpintsen. Ez Lett a vége, delinhim tresnenssben ■halt meg. A háború előtti esztendőkben nmrt boorvi- vént aratott száméi tevő sikereket a bécsi sxinipaitkw Fritz Dambnon. A rokonBaejavee, fiatal művész, e>L térően társaitól, éther segiteégével fokozta lankadó energiáját e !kx'’sőibb annyim nibja lett e Bzenve- délynek, hogy lakásán naponta rendezett „éther- szoánszokat", ami abban állott, hogy előadás után barátaival poharazásra jöttek össze s a bort, a pálinkát éthe.r helyetteaitette. Kérliázbon halt meg. Hosszú volna sorba saseduűmk jmotunak a ewercm- (sétleneüaiok névsorát, akik t«erv»ze<űkiben bnhí- los méreggel alkottak s alkotnak tapsot 1h»ó src~ repoket, vagy sikert jek ntő irodalmi, művészi 'munkáikat, mialatt a nagyközönség nemi is sejti, hogy ehhez a sikerhez ;f na'ii;,c.tiikuniolc 9®err^Mx^tromboló iagalima vozetHt.
