Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)
1930-06-24 / 141. (2362.) szám
A*>«>Ü ^UOtlUs 6-4, iVtXAU. MŰSORON KÍVÜL hja; MÁRA!SÁNDOR ZÜLLÖTT FÜ Az ember, aki a pádon üli, szemközt a zenepavilonnal s gyanakvó arokifejezéssel szűr' csali üvegcsövön. át poharából a vizet, az a nyaraló, aki sóba nem oda megy nyaralni; hanem mellé. Ha megkérdezik, hol nyarait, akkor válasza nem az, hogy ott., hanem „mellett", vagy „közelében", vagy „autóbuszon tiz .perc." Remek kis helyen volt Ostende közelében. Három nagyon kellemes hetet töltött Biarritz mellett. A hely Karisbadtól tiz percnyire van autóbuszon, vagy félóra nagyon kellemes séta az erdőn át s a viz éppen olyan jő. A határozott és brutális kérdésre, hogy hol sült le, hízott meg vagy fogyott, villámgyorsan s támadóhangon pattan a válasz: „Niareggio mellett" — aztán egy lélekzetnyi dacos, fájdalmas pauza, melyben egy élet •minden tehetetlensége vinnyog s nagyon gyorsan a hely előnyei: senki nem ismeri, a publikum sokkal jóbb, tiszta, olcsó, nincs az a flanc, a fürdcorvos nyolc évig asszisztensi' vöd annak a fürdőnek világhírű szanatóriumi főorvosa mellett, amely fürdő mellett a senki ál-, tál nem ismert, tiszta, olcsó, pormentes, nyugodt, az edhtnél minden tekintetben tökéletesebb kis hely fekszik, melyet, ő fedezett fel, három hétig volt most ott, nyugodtan mondhatja, hogy sokkal kellemesebb, mint Karls- bad, mely poros, zsúfolt, drága, lármás és elviselhetetlen s ennek a kis fürdőhelynek Karlsbad közelében Karlsbaddal szemben még az a nagy előnye is megvan, hogy pontosan tizennégy perc alatt eléri az ember onnan Karlsbadot, reggel besétál s este vis-z- szasétál. Ez az a fajta ember, aki nem annak örül, hogy ott van, ahol, hanem, hogy mellette s a közelében annak, ahol nincs. A helyet persze utálja. Utálja, mert mellette van, mert pótlék, második osztály, az is féláru vasúti kedvezménnyel, mert nem az élet, vagy nem az, amiről ő azt hiszi, hogy az élet, hanem mellette valami. Ő az, aki jelen van ott, temetésnél vagy kongresszuson, ahol a többi, de a névsort a metbőr pontosan az ő neve előtt egy betűivel vágja el s hozzáírja: „s még sokan mások", ő az, aki mindig ott van, nem egészen a koporsónál, de a közelében, ő az yg ezenfelül a gyászolók soraiban láttuk még az elhunyt számos tisztelőjét és barátját", 5, aki nem a hotelben lakik, hanem az ugyanolyan drága, de rosszabb depandan- ceban, ő, aki nem a nagy és örök és névtelen tömeg, de nem is az, akinek feje kimagaslik a tömegből, aki kénytelen a Pathéfilm uccai felvételei alkalmával lábujjhegyre állni, hogy a homlokából egy centiméter kitűnjön a tömeg fölött, de az arcát már nem látni, akárhogy ágaskodik. Aki a gyereknek a moziban mutatja: „ez vagyok én!" — de a gyerek csak néhány szőrszálat lát s egy balfület. Azért. ott volt és rákerült a képre. A fürdőhelyet titkos kór rágja. Talán csak az, hogy ő odajár s iníiciálja a maga végzetével a helyet, melyet üdülés céljából felkeres, a hotelt, ahol megszáll, a szabót, kinél ruháit csináltatja s az írót, akit olvas. Csalha- lati au érzéke van mindenben megtalálni a pólékot, azt, ami az igazi után következik s majdnem ugyanannyiba kerül. Sóba, véletlenül sem olvassa a szerzőt, mindig csak az epi- gont. Ha rákra operálják, amire nagyon büszke, kiderül, hogy csak vakbélgyulladása van, vagy jóindulatú daganata. Tudja, hogy mindez nem pech, hanem végzetes szükségszerűség, a sütőport az ő számára találták fel s ő vásárolja, drágán, azt a hamisított otkolónit, mlyet Pesten töltenek be a kölni vignetázásu üvegbe, ő a fogyasztója, vásárlója, publikuma mindennek, ami éppen alkonyodik. éppen most kezd elkallódni, kimúlni a forgalomból, a közönség kegyéből, a divat szeszélyéből, ő az a nyaraló, .akir a fürdőhely, mióta titkos kór rágja, biztosan számíthat. Itt is van már, keserűen néz maga elé, issza a vizet. hot megállítani, ha a részlettüneteket kezeljük, a forrás agg uemtőjét hiába oktatná ma már bárki is hygiéniára és üde bájra, ha egy szerkezet bomlik, züllik s öregedik, a láthatatlan s kegyetlen történés magával ránt a pusztulás övényébe személyt és tárgyat, menthetetlenül. így züillenek el virágzó városok, egész népek. Egyszerre minden rossz lesz. A gyógyzenekar ugyanazt a zenedarabot, melyet még tavaly helyesen játszott, a „Nachtlager in Granada‘‘-t s az „Undine" c. opera nyitányát az idén már hamisan játsza. Nem véletlen, hogy a sör meleg, a forrásvíz erőtlenebb, a só hatása enyhébb, a pariiot az idén gaz veri föl, bár a kertész egész nap ott motoz nyírógépével a pázsiton. Az erdő pókhálós, tatoaritatlam. Negyven éve nem akadtak szúnyogok, az idén egyszerire akadnak. A visszhang elromlik. A saombatesti tűzijáték fele nem pukkan eh Egy öreg vendég szivéhez kap a forrásnál, reggel kilenckor, a gyógyséta idején, a legnagyobb nyilvánosság előtt hanyattvágódik és meghal. A népszerű osztrák müvészpár lemondja a nagy érdeklődéssel várt vendégjátékot. A fürdőhely büszkeségével, a hamburgi városi tanácsossal megáll a lift öt perccel a koncert kezdete előtt a Kunhaus parterreje és első emelete között, úgy kell lehozni, létrával. Harminc éve nem fordult elő, hogy egy angol hölgynek ellopják itt az ékszereit. Múlt héten, ellopták. Egy családanya, aki gyermekeivel málnázni ment az erdőbe, a sétautou medvét látott. Többgyermekes szülők elutaztak a hírre. Az összes me- teorológiai intézetek kánikulát jelentenek, szórványos helyi csapadékkal. A fürdő igazgatóság irodájában tudják, hogy hol van az a hely, ahol az egész európai szórványos csapadék centralizáltan l eesik. Itt esik le, csak itt. A vendégek éreznek valamit, szemtelenek. Ételeket küldenek vissza, a kurtaxát megreklamálják,' az öreg tábornok elszakítja nadrágját a pádon s anyagi és erkölcsi kártérítést követel a fürdőigazgatőeágtól, nagyon hangosan, tulharsogva a gyógy zenét. Mindennek nincs közvetlen oka, ésszel felmérni * megmagyarázni nem lehet. A hely jóbirü. A helyet az összes útikönyvek ajánlják. A fttr- dőházban ezidén minden héten megreped a vízcső. Egy német orvos, maga is fürdőven- dég, pajzán kíváncsiságból, váratlan elhatározással meganalizáltatja a gyógyvizet s diadaltól hörögve közli mindenkivel, hogy 0.0031% lithiummal kevesebbet talált benne, mint a mennyit a prospektus igér. A fölfedezésről cikket szándékozik inni az orvosi lapokban. Senki nem tudja, mi a lithium, de a hírre többen elutaznak. A postán kifogy a bélyeg. Az ember, aki a zenepavilonnal szemközt gyanakvó arc-kifejezéssel szürcsöli a Hthium- szegénv gyógyvizet, nem csodálkozik mindezen. Ő tudja, hogy mindez miért van s miért kell igy lennie? Különben nem jött volna ide. A hely különben egészen közel van a kitűnő s világhírű fürdőhelyhez, mindjárt mellette van. Autóbuszén tiz perc. De gyalog is csak kellemes séta. A tátrai szép cigány és a dúsgazdag Srancia márki szerelme A bíazirt bretagneí nemes ieleségul veszi a madárházai kötöm cigány Marikáját — Happy end, mint a mozidarabokban szokásos — Eljegyzés a tátrai kotorok között Tátramatlárháza, június 28. Paradoxon. Az éleiben a lehetetlenségek úgy történnek meg, mintha mi sem volna természetesebb. Ilyenkor aztán jönnek az emberek: egyik kijelenti, hogy „véletlen", a másik azt mondja, hogy ,.sörs“. Jönnek a színes Írások, hogy „az élet megint produkált" és a „filmírók szégyelljék magukat". Pedig nem történt semmi, csak egy kicsit közelebbről kell megnézni. — M-ost, amikor L.-nek, hogy úgy mondjam a dekadens francia márkinak és Daruiéi Marinkának, az ősi ösztönökkel telített cigányleánynak romantikus életjátékát megírom, a végén — közelről látva — kiderül, hogy természetes volt. Nem is történhetett másképp ... Ahonnan a mese elindult... A Tátráiban. A gyönyörűséges Tátrában, ahol a zLpeerefc élnek és vad természetben kultúrát teremtenek, a leghasznosabb munkaerő: a cigány. Az itteni cigányok egész külön szakadtaik a csehszlovákiai cigányoktól. Külön szokásaik vannak. Beszélnek magyarul, németül, cigányul. De ennek dacára nem lehet őket egyetlen nyelven sem megérteni, mert mindegyiket kegyetlen rosszul törik, ügy törik, mint a soha el nem készülő tátrai utakhoz szükséges köveket. Beleizzadnak. A zipeerföldön lakó cigányok úgy dolgoznak, mint egész közönséges napszámosok. Minden fizikai munkát elvégeznek. Ott, ahol dolgoznak, nem lopnak. Elmennek a szomszédba. Ezt úgy nevezik, hogy oigánybecsület. Forberger Látrarnatlárházai igazgató és Hefty Gy. Andor, a Karputhenverein ügyvezetője, érdekes dolgokat beszélnek a cigányok külön és különös életéről. A tátrai cigányok asszonyai között, valamikor nagyon sok volt a szép nő, a hajdani lomnici lóversenyek azonban tönkretették őket. A régi híres lóversenyekre jövő zsokék, trénerek és a lóversenyek más tipikus figurái igen megkedvelték a cigánynőket. Pénz és szerelem. A szerelem bűnével együtt beoltodott a szerelem banhödése is cs a cigány nők degenerálódtak. De a megmaradt szépségek, ma is ragyogók, vadítók és épek. Az itt élő cigányoknak a többiekétől elszakadt életét legjobban bizonyltja, hogy a fáraók népéi tanulmányozók bosszú beteket töltenek körükben, így jelenleg is köztük él Frau Jenteoh, breslaui polgári leány iskolai igazgatónő, akit a német etnográfiai társaság küldött, ká a tátrai cigányok különleges életét tanulmányozni. A 80—45 évesnek látszó, szemüveges professzorinő — aki jól beszéli a cigány nyelvet — megérkezése után a leibici cigánytábort kereste fel. Maga mellé vette a tábor legderekabb legényét. Megbarátkozott a cigányokkal. Két lovat, egy sátoros szekeret vásárolt és most együtt vándorol velőik. Jelenleg a leibioi cigányokkal együtt uiton van SYedlér felé, ahová a keietszlovenszkói cigányok vajdája, leányának esküvőjére meghívta. Ebbe a tudományos kutatásiba is belekeveredett — az errefele állandóan lappangó romantika — és „titkára", a derékszál Vilmos megkérte, legyen a felesége. A megható- rozhatlan kom leányiskolái igazgatónő kijelentette, hogy a cigány rítus szerint talán egy kis időre meg is esküszik, annyira érdekli a sapsenfőldi cigányok élete. Ebből a környezetből indult ká Dániel Marin kának élete és karrierjeEgy másik, kissé blazirtabb elindulás Francia márki. Sovány és gazdag. Autója, valahol Bretagmeban elnyúló rengeteg földje és ősi származása — mind meglátszik rajta. Nem is tudom, ilyen figuráról rajzolták-e meg, azt a bizonyos francia márkit, vagy ő asszimilálódott a leíráshoz. Itt volt a Tátrában s talán ő maga sem tudta, hogy került ide. El akart utazná. Bement a párisi Opera melletti utazóirodák egyikébe és Mejeleutette, hogy unja a „Cote d’Azur“Jt, Svájcot és Helgokmöot. Valami uj helyre kívánkozott. Az iroda egyik alkalmazottjának eszébe jutott a Táttaa. A márkinak megmagyarázták, hogy hol is van az. így került a márki a Tátrába. Megérkezett,, körülnézett és azt mondta: bien. Az ezer méteres magasságban a nap gyönyörűen ragyog. A lomnici csúcsot pedig úgy fátyoI Szentiván fürdő- | Sv&tojanské Teplfce 1 I strandjának 1 | ünnepélyes I 3 megnyitása I S Péter Pál napján junius 29.-én 1 1 A Zene,-tánc, 1. | vizi-cabaret I lozza be a csipkés felhő, mint mikor egy gránátost á t öl eli a babája. Legalább is ilyen hasonlatot képzelt el a márki, aki azt is érezte, hogy nem is lenne rossz itt találkozni, égy nővel... S találkozott Daniéi Mar inkával. A mese ííekete angyaia.,, Neve: Dániel Marinka. Kora: talán 22—23. Apja: Dániel Tuta. Anyja: meghalt. Haja: fekete. Szeme: fekete. Szája: rendes. Orra: szabályos- Különös ismeretető jele: gyönyörűen s^ép. A forró keleti erotikum valahogy nem vadul csapódik ki belőle, hanem úgy lengi körül, mint mikor a „Fíeur Aimour" szédítő illata illan ki a nyitva hagyott kristályüvegből. Marinka apja itt dolgozott a Tátra-Ma tlárháwi melletti uj utón. Törte a köveket. Most következik a romantika. A találkozás Marink® minden délben ebédet apjának. Minden nap ott ült apja mel'lertft, a belevirágzott fűiben. Beszélgetett, nevetett. Aztán egyik, ha akarom napragyogta, ha akarom napizzasztotta déli pihenőn, hirtelen a szokottnál is eötétebbem villant meg Marinka szeme. Meglátta a márkit, aM eleinte észrevétlen, majd egyszerre, hirtelen merészséggel figyelője lett a déli kis idlilleknek. Mariokának szeme villanása és a márki merészsége elegendő is volt — a mindkét részről rosszul beszélt német nyelvem kötött — ismeretséghez. A blazirt francia és a vágyaktól feszülő Ma- rinka, az ösztönnek szabályszerű törvényével találkoztak. így nézve o dolgot nem is volt ebben romantika. Ellenben egy' kis józan humor akadt a dolog körül. Az öreg Dániel, Marioka apja rossz szemmel figyelte a találkozást és kijelentette, hogy leánya nem akármilyen ember szeretőjének, hanem tisztes cigány feleségének való. Ismeri ő már az ilyet. A végén meglesz a gyerek és dolgozhat arra is. Tebát látnivaló, hogy a mese a való életben inkább reális, mint rózsaszín. Az élet meséihez még sem menyba!tra kitűzőéit csillagok és táltoson repülő hercegek, hanem pénz, anyakönywezető és rendes polgári erkölcsök kellenek. Enélkül a mese csak botrányos história. A márki azonban nem akart botrányt Azt mondta, ha monsieur Dánielnek nincs kifogása ellene, ő az Isten áldásán kiivük az egyházi és polgári igen fontos hatóságokat is hajlandó a találkozás erényes biztosítása végett igénybe venni. A mese vége L. kijelentését csekk és egyéb hasznos formákban alá is támasztotta, úgyhogy Monsieur Dánielnek igazán semmi kifogása nem lehetett a ..mee- saliance" ellen. A márki, az elmúlt hét egyik napján déli időpontban, amikor Marinka felhozta az ebédet, megtartotta az eljegyzést. Nem volt valami fényes eljegyzési bankett, Marinka apja nyugodtan ette az ebédet, mint. máskor. A főtanu a mosolygós jó Isten volt. — De a fenyők, a rét. a patak, meg a madarak mind látták, amint a francia márki Dániel Máriáira uj.jára húzta a késmárki Schwing bácsitól hozatott cizellált jegygyűrűt... S megint egy kis realitás. Az esküvőhöz szükséges iratokat most szerzik be. az öreg cigány is rendben találta a dolgot, nem volt semmi kifogása az ellen, hogy a vő a menyasszonyát már magárai is vigye s az esküvőt a franciák országában tartsák meg. A végén, ha közelről megnéztük a dolgokat, az egész história nem is volt romrmlfkus. Szinte természetes volt, másképpen nem is történhute't és az öreg Dániel Tufa egyelőre tovább töri t\ köve kok lak Sándor. A viz repedezett beton szökőkuthól bugyog, egyhangúan, szerződésszerű kedvtel ©őséggel, mintha a természet átállította volna ütemét a hely végzetének ritmusára, mint aM tudja, hogy kár erőlködni, igy sem jön mér ide miatta a kutya sem, fiatal vizek jöttek divatba mindenfelé a környéken, kölyök-források, melyek még csöpögni sem tudtak akkor, mikor ő már régen bugyogott. A f éhé rfők ötös •leány, aki a forrásnál egy nympiha bájával méri a keserüvizet, nem hord fehér főkötőt ez- ídén és nem leány, hanem ő az idősebb nő, aki tavaly még az erdei házikó csendjében & visszavonuiltságában volt szolgálatára a vendégnek, aki most kétségbeesve látja, hogy az idősebb nőt a forráshoz rendelték szolgálatra s a vizet úgy méri, hogy ujját belemártja a pohárba. Egy bomlási folyamatot nem le-
