Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-24 / 141. (2362.) szám

5 1930 junius 24, kedd. : *7dKaBfseaHE»^ -ivmv'wsii^iímmajktmm^memmBaxitKxmesr Túíbuzgaíom Irta: Karinthy Frigyes És szóllott Sándor barátom, imigyen. Ugyan, hadd el, civilizáció, emberi szolidaritás, nyugateurópaiság. Art se kell túlzásba vinni. Mit mondasz, hogy a®t nem lehet eléggé t«k>wii. Hát majd mingy^rt mondok neked egy esetet, hogy lehet. Kérlek, jövök haza, expressen, Erdélyiből. Hosszú az ut, a szembeniévé ülésen derék úri­ember ül, nem zavarjuk egymást, 6 in olvas én is olvasok. Szolnokon áll a vonat, embertársam a szemközti ülésen nagyon el van mélyedre köny­vébe, már éppen csoszogni kezd a kerék, mikor feleszmél — tyü, aszongya, his® nekem Ht kell leszállni! azzal kapja a kalapját, bftrendjét, a könyvet, úgy ahogy van, zsebrevágja és már ugrik is Is a sessogő vonatról. Abban a pillanatban észreveszem, hogy szép zöld lódenfelöltőjét otthagyta a szegen. Pillanat­nyi káröröm részemről, hogy fog ez az idegen mérgelődni — aztán elresteltem magam: mit, neked idegen egy embertárs, európahazád honfi­társa? És már kapom is le a kabátot és már hajolok ki az ablakon és ordítok utána, nem hallja már a kijáratná! van. Szerencsére •— őrült szerencse, mint majd kiderül! — ép egy hordár áll az ablak alatt — ledobom a fejére a kabátot, nézze barátom, azt az urat, ott a kijáratnál, ittfelejtette a kabát­ját, szaladjon, vigye el neki. A robogni kezdő vonatból még látom, ahogy az utolsó percben utolért nyújtja a kabátot. Volt úti társam kézzel-lábbal magyaráz valamit — biz­tosan azon panaszkodik, hogy ő milyen szórakozott bolond — a hordár vállat von, fejét vakarja, — biztos a borravalót kevesli — aztán az idegen is vállat von és átveszi a kabátot, többet nem látok, a vonat kigördült a pályaudvarról. Elégedett mosollyal ülök vissza. Mégis, jó érzés, civilizált embernek lenni. Lám, milyen jól esne nekem, ha velem volna valaki ilyen előzékeny és buzgó. Pláne igy, hogy még a hála és köszönet adóját se róhatja le az illető, nem lévén rá ideje — csak az emlékeiben fog élni egy finom úriember, aki önzetlenül strapáit* magát, hogy ő visszakapja a kabátot. Otthon majd elmeséli, egy finom ur ült velem szemben, nem tudom ki lehetett, annak köszönhetem, hogy megvan a kabát, Matild. És Matild mosolyogva csóválja a fejét, elképzel engem, milyen lehetek... egy fejjel magasabb, mint az ura ... szőke és kékszemü ... Egy ideges ur zavar, a folyosón sétál, többszőr ftenéz a fülkémbe. Fejét csóválja, odébbmegy, megint visszajön. Végre rászánja magát, belép. — Bocsánat — de ez mégis csak az a kupé---­— Miféle kupé? — kérdem ellenségesen, Miiért felrázott Matildról szóló álmodozásomból. — Bocsánat — nem tetszett látni itt a szögön egy zöld Iódenkabátot? — Egy zöld ló ... Csuklóm egyet. Szerencsére, rögtön megértem a helyzetet, mielőtt elszóltam volna magam. — Ide tettem be, biztosan — feltatja. — Nemi tetszett látni? A szemébe nézek, nyíltan, hűségesen, őszintén. — Nem láttam semmit. MikoT én beszállotam, már nem volt itt. Sándor komoran elhallgat. — No és? — sürgetem. — No és? Mit no és? LeüH velem szemben, összebarátkoztunk és Pestig együtt szidtuk a le­hetetlen közbiztonsági állapotokat, hogy az ember nem hagyhatja ott a kabátját egy fülkében, rög­tön ellopják. — Miniszteri szónoklat a esohszíovák mérnökök kongresszusán. A csehszlovák mérnökök kongresszusán a kormány nevé­ben Dostalek közmunkaügyi miniszter üd­vözölte a .mérnöki kart. Kifejtette, hogy a mérnök munkája nem ismer sem földrajzi, sem nemzetiségi határokat, hanem összefog­ja az egész világot. Ez a munka előfeltétele az emberiség életnívója emelkedésének s a gazdasági fejlődésnek. A szudétanémet mér­nökök szövetsége névéiben Stiölhr egyetemi tanár köszöntötte fel a kongresszust. Megjeleni! A ^Nyitott í K&SMKSffVk JJHUBttiMMIKMlWBBBgMl——BMiMMtg 1 Prágai magyar költők Urai antológiája Oaroas Qános, Qyöry ©G2sö, Szenes Srzsi, Üozári Oezsö, válogatott, legszebb versei Qzurányi 2ászló elöszaoáoal Az „Uj munka" kiadása. Bolti ára 25*— Ke előjegyzésben 20*— Ke Előjegyzésbe; megrendelhető a megbízottnál: Wallentinyi Samu Rimaszombat, (Rim, Sobota) Nyár n. 5. ______________________________________________ Cs aknem végzetes szerencsétlenség érte a p,GraÍ Z Robbanás a fedélzeten — A léghajó elszakította a tartókötelekéi és a magasba emelkedett — Flemmmg kapitány bravúrja megakadályozza -a gya­kori. rosszuliétet, fejleszti a magzat csontképződ ését, nélkülözhetetlen terhes és szoptató nőknél. Flemtning kapitány lélekjelenlétének köszön­hető, hogy nagyobb baj nem történt . A kapitány azonnal megindíttatta a motorokat és néhány perc múlva visszanyerte az uralmat az elszabadult léghajó fölött. A repülőtéren az emberek látták, hogy a léghajó elszabadulásá­nak pillanatában a vezérgondola ajtajában a szabadon himbálózó hídon öt ember áll. Berlin, junius 23. A Gráf Zeppelin Friedrichs- hafebből Berlinbe repült, majd folytatta útját Hamburgba, ahol kikötött. A nagy észak-német- kikötővárosban csaknem végzetes szerencsét­lenség érte a léghajót. Az óriási hőség követ­keztében délután négy órakor a szabályos kikö­tés után gázrobbanás történt a fedélzeten, amely váratlanul elszakította a léghajót a tartó köte­lektől és a magasba kergette. A Gráf Zeppelin hátsó része villámgyorsan felemelkedett és a legénység elől sem tudta tartani a tartó köte­leket. A léghajó elszabadult, abban a pillanat­ban, amikor a legénység egyrésze ég az utasok még nem voltak a gondolában. Nagy üggyel-bajjal sikerült a súlyos helyzet­ben lévő embereket a gondolába beemelni. A léghajó megkísérelte, hogy a. magasba száll­jon és ott lehűljön, de arra képtelen volt, hogy újra kikössön. Drótnélküli utón értesítette a repülőtér parancsnokát, hogy ballaszt hjjján kénytelen leszállás nélkül Berlinbe repülni. Lehmann kapitány a léghajó parancsnoka, a le­génység több tagja és 25 utas, nem juthatott fel a léghajóra. Az utasoknak nyomban visszaad­ták az útiköltséget, Lehmann kapitány és kí­sérete repülőgépen a különös módon elszabadult Zeppelin után utazott Berlinbe. A vizsgálat megállapította, hogy a robbanást a léghajó fe­délzetén az óriási hőség okozta és felelősség senkit sem terhel. A Gráf Zeppelin este 8 órakor Berlinbe énker zett. Utólag kitűnt, hogy Schiller kapitány ie Hamburgban maradt és az ügyes manővert, amely a léghajót megmentette a végpusztulás­tól, Flemmmg kapitány végezte. A léghajó tévedésből egy hamburgi rendőrt is magával hozott Berlinbe. A Gráf Zeppelin ma folytatja útját, a Keleti Tenger felé. Tizenhat szlováknak jutott csak hely huszonöt prágai k hivatalban és intézményben A Slovák kimutatása a prágai nagy állami hivatalokban foglalkoztatott szlovák erőkről — Á tizenhat közül a legtöbb azért jutott álláshoz — meri magyarul tud Prága, junius 23. A Slovák érdekes statiszti­kát közöl vasárnapi számában a prágai köz­ponti hivatalokban foglalkoztatott szlovákok számáról. A statisztika szerint összesen tizenhat szlovákot alkalmaztak a huszonöt nagy prágai állami hivatalban és intézményben s — amint a lap írja — csakis azért, mert magyarul tudnak. „A szlovák nyilvánosság — írja a Slovák —, noha már gyakran hallhatott kisebb meg­jegyzéseket beszédekben, vagy cikkekben arról a sérelemről, amely a szlovákokat a központi hivatalokban éri, eddig nem jutott szemléltető áttekintéshez ebben az ügyben. Ezért hozzuk most, hogy figyelmeztessük nem csupán a nyil­vánosságot, de vezetőit is, különösen a politi­kai vezéreket, arra a nyomorúságos állapotra, amelyben Szlovenszkónak a központi igazga­tásban való résztvétele leledzik. Ez az állapot ártalmas Szlovenszkóra nézve egyrészt a je­lenben, de sokkal nagyobbak lesznek a következményei a jövőben, amennyiben Slovenská Krajina érvényesíthetné jogát az önállóbb fejlődésre. Hogy azután nem rendelkeznénk a szakszerűen kiképzett központi adminisztratív személyzet minimumával sem, azt a következő kimutatás bizonyítja: A minisztertanács és a képviselőház, vala­mint a szenátus elnökségében 1 (altisztvi­selő) szlovák dolgozik, a külügyminisztérium­ban 2, a belügyminisztériumban —, az iskola­ügyi minisztériumban —, a nemzetvédelmi minisztériumban 1, az egészségügyi minisz­tériumban —, a közmunkaügyi minisztérium­ban —, a földművelésügyi minisztériumban 1, a postaügyi minisztériumban 2, a pénzügy­minisztériumban 1, a kereskedelmi miniszté­riumban —, a vasutügyi minisztériumban (600 tisztviselő közt) —, az unifikációs mi­nisztériumban 2, az élelmezési minisztérium­ban —, a népjóléti minisztériumban —, az igazságügyi minisztériumban 1, a legfelső közigazgatási bíróságon 1, a postai csekkhi­vatalban (2000 tisztviselő között) 1, a sta­tisztikai hivatalban —, a szabadalmi hivatal­ban —, a központi szociális biztosítóban 1, a közalkalmazottak gyógyalapjában í, a postaügyi minisztérium kísérleti intézeteiben 1, a legfelső számvevőszéken —, a csehszlo­vák távirat! iroda központjában —. A szlovákok összezárna tehát tizenhat s legtöbben — ha ugyan nem valamennyien — egyedül annak köszönhetik állásukat, hogy magyarul tudnak, mert ma Prágában csak akkor van kilátása szlováknak állásra, ha magyar fordítót, vagy levelezőt keresnek. Egyébként hiábavaló a hivatkozás bármilyen nemzeti egységre. Ha van is szabad hely, nem jutsz oda, mihelyt elárulod, hogy szlovák vagy. Sok fiatalunk van, akik magánszolgálatban arra a tapasztalatra tettek szert, hogy amíg nem árulták el szlovák voltukat, állást kap­tak, de mihelyt kijöttek a farbával, mindjárt úgy tekintettek rájuk, mint „nem elsőrangú munkaerő “-re s gyakran azt is megkérdezték tőlük: „És miért nem keres állást Sz!ovenszkón?“ így néz ki tehát a csehszlovák romantiz- mus a gyakorlatban. A föntebb közölt kimutatásból kitűnik, hogy például a népjóléti minisztériumban, amelynek kompetenciájába tartozik a kivándorlás dirigá­lása és fölügy élete, egyetlen szlovák sincsen, holott a köztársa­ságot elhagyó kivándorlók 90 százaléka szlovák! És hol vannak még az idénymunkások tízezrei, akik a köztársaság határain mozognak, vagy pedig a környező európai államokba mennek át? Itt van továbbá a postai osekkhivatal. ösz- szesen hány milliós transzakciók folynak szlo- venszkói folyószámlákon, milyen hasznot hajt ez s mégis egyetlen szlovák munkaerőt alkal­maznak csak ebben a hivatalban, ezt is csak a legalacsonyabb tisztviselői sorban. Helsingíors, junius 23. Erefinkian, a helsingíorsi orosz kereskedelmi delegáció vezetője megszökött. Az orosz követség Erefimkiant ma feljelentette a finn rend­őrségen, mert a kereskedelmi delegáció vezetője állítólag nagyobb összegeket sik­kasztott orosz közpénzekből. A követség kára öt millió finn márka. M-assJcv'i, junius.23. A szovjetunió legfelső bírósága tegnap több halálos ítéletet hozott hűtlen bírák és sikkasztó bírósági hiVatdinO­Igy folytathatnók tovább e minden egyes resszortnál sok lenne a mondanivalónk. De ez­zel nem segítünk az ügyön. Itt együtt kell föllépnie valamennyi szlovák po­litikai tényezőnek. De nem szabad elintéztetndök magukat ígére­tekkel, hogy ha álláshetöltésre kerül a sor, a szlovákokra is tekintettel lesznek. Ez kevés. Mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy ha vala-. mely központi hivatalba uj erőket vesznek föl, nem tömegesen veszik föl őket, hanem egyéni­leg s erről Szlovenszkóra már csak akkor ér­kezik hír (ha egyáltalán odaérkezik), amikor már késő. A leghelyesebb eljárás ez lenne: ki­harcolni azt, hogy a fiatal szlovák tisztviselő- állomány százalékos képviseletet kapjon az uj erők fölvételénél.. Tehát úgy kell eljárni, ahogy 1926-ban Brünnben jártak el a postai csekkhi­vatal ottani fiókja kiépítésénél, ahol az újon­nan fölvett tisztviselőknek 15%-át képezték á szlovákok. Vége az iskolaévnek. Sok abszolvensnek ál­lás után kell néznie. A legjobb alkalom a szlo­vák nép politikai képviselői, különösen a cseh­szlovák pártok képviselői számára, akik Prá­gában állítólag olyan szimpátiának örvendenek, hogy megmutassák, milyen messzire terjed a hatalmuk. Konkrét tényekben demonstrálják azt a szlovák—cseh jogegyenlőséget s legalább annyira igyekezzenek, hogy a fönti kimutatás­ból eltűnjenek a mínuszok." kok ellen. A legfelső bíróság samarkandi kü­lön ülésszakán halálra ítélte Kassimowot, az üzbé főbiróság elnökét, továbbá Saripow ál­lamügyészt, Spiridonow védőt, két bucit arai népbirót és két prémuagykereskedól, mert aktív, vagy passzív megvesztegetésen érték őket. Az állami vásá ribb el yék óriási hő! ege­ket folyósítottál: a kereskedőknek, de a ke­reskedőik nem szállították lé az árut. Az erre következő pörökben a bírák a csaló kereske­dőik oldalára állottak. Újból sikkasztott és megszokott egy előkelő szovjetdiplommta A helsmgiorsi eset — Halálos Ítéletek a Szibériában csaló szovjetbirák ellen A SALVATOR | FORRÁS ! I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom