Prágai Magyar Hirlap, 1930. június (9. évfolyam, 124-146 / 2345-2367. szám)

1930-06-01 / 124. (2345.) szám

3 A PÜNKÖSDI DALOSöNNEP ELÉ Irta: SZIKLAY FERENC A Loffond Magyar Dátegylet bebvetpéveiB Jrabitenuiát üli piros pünkösd napján s ez ail- k&ksmíból Losoncra zarándokolnak az ország namdeno tájáról a dalostestvérek, hogy a dia­dalmas tavasz őrömünnepét a magyar dal üniDeíp’év'é varázsolják. A megváltás befejezett ténye után term-é- anetee követbezanény volt a nagy mü meg­szentelése, a Golgotha nagy tragédiájából fiwölotett meg a feltámadás. Élt az Eszme, do csak kevesek szivében. A Tüzes, Nyelvek ereje kellett hozzá, hogy szétáradjon a szi­veidbe zárt gondolat az egész világra s meg­termékenyítse az életet. Nagy tragédia rontott meg minket is, mi is megjártuk a Golgothát, megjártuk a té­velygések és szenvedések tisztítótüzét; s varjaik a tüzes nyelvek égi szózatát, hogy vá­gyaink, élni akarásaink biztatást, visszhan­got nyerjenek benne s hogy megvilágosod­jék általa azoknak a lelke is, mindenkié, akik kétségeskednek még az életlehetősé­günkben, akik sötéten látnak s fülledt kö­zönybe törtek a kétségbeeséstől. Megváltásra vár a kisebbségi magyar élet, sötétség oszlására, jeges közöny felolvadásá- ra, egymás megértésére, egymás szeretedé­re, hogy a kevesek szivében élő eszme min­denen közös vágyómévá lehessen. Mi eszköz lehetne erre jobb a magyar dal­nál? A magyar dal mádannyiunk lelkében ott zsong, mert édesanyánk ezt dalolta böl­csőnk 'fölött, hogy édes álomba ringasson, vagy megvigasztalja fájdalmunkat. A ma­gyar dal mindenkié, akinek egy szemernyi érző, termő talaj van a kőszivében is, mert az öröm és bánat, hit és kétségbeesés, sze­relem és gyűlölet benne kér szót, benne erő­södik vagy enyhül. A magyar dal a nemzet Szentlelkének szózata, mely minden körül­ményeik közt velünk van az idők végezetéig. A magyar dől végigkíséri életünket a böl­csőtől a sírig, ezerszinü, mint maga az élet, örül az örvendőkkel, sír a sirőkkal. A ma­gyar dal több, örökösébb, mint egy ember, vagy egy emberöltő élete, hisz apáról fiúra száll, mint drága örökség, és szájról szájra száll végig a magyar planétán. A magyar dalban ott él a múlt. Évszázadok elmúlhat­tak, dicső korok sötétségbe fúlhattak, a ma­gyar dalban él a hit, hogy borúra derű kö­vetkezik « megujhodik a régi dicsőség, — ha magunk is akarjuk, megdolgozunk érte. És a magyar dalban él a jövőnk is, mert addig élünk, amíg el nem hal ajkainkon. Már-már elhalt ez az életeleműnk. A szo­morúság torkunkra forrasztotta s idegen, vad melódiák kitúrták jogos örökségéből. A magyar falu szomorú lett dala híján s a ma­gyar város tobzódó vigaszkeresése lelkűnk­től de messze eső divat rabjává lett. Csak itt-ott egy-egv lelkes dalegylet ápolta o. hunyni készülő szent Vesztaszüzeí, úgy kel­lett megkeresni ezeket a daloló magyar szi­geteket, ahol. még az ősi ritmus dobban a szivekben, többéves nehéz munkával. Ezek a felfedezett magyar szigetek adnak találko­zót Losoncon, piros pünkösd napján, a Szentlélek megvilágositő ünnepén, hogy hó­dolattal hajtsák meg zászlóikat a Losonci Magyar Dalegylet előtt, mely immár harma­dik emberöltőben hirdeti szakadatlanul a magyar dal örökösségét. Sok száz dalos gyűl össze Sziovenszkó szi­vében, hogy külön-külön tanúságot tegyen a szétszórtan élő magyarság hűségéről a ma­gyar dalhoz és hogy egy hatalmas karba áll­va, egy lélekbe olvadva tanúságot tegyen a kisebbségi sorsba jutott nemzetdarab egy akaratáról. Sok száz dalos harsogja majd az élet hitét — de ez nem elég. A. Pünkösd jelentősége nemcsak annyi volt, hogy összejöttek a hivők tizenkettőn, az volt az értelme inkább, hogy megvilágosul- ván, a Szentlélektől megszállottan, szétmen­tek a világ négy tájára s hirdették az igét minden nyelveken. Sok száz dalos lesz együtt Losoncon, de az ünnep jelentőségét mégis abban látom, hogy annak az életkóruenak hangja, — szent a hitem, — szét fog szállni hegyeken túlra, vizeken túlra; kell, hogy megtermékenyül­jön általa a magyar élet; kell, hogy vonzóvá tüzesedjiék az úttörők példája; kell, hogy há­romannyi, tizannyi, százannyi magyar dalos­egylet zsendülijön a magvetés nyomán s minden kis faluban úgy harsanjon fel, büsz­kén, örömöt álhitón, diadalmasan, soha el nem hallgatón a magyar dal, mint azon az egy napon, a kihűlt gyárkémények alján is, a szomorúságba fordult, a megszegényedett, de> mégis daloló, lélekben gazdag Losoncon. A magyar élet szentlelke szálljon a város fölé és hiartae el az ünnep után ssaükeblb ha­zájukba visszatérő dalosok leikébe s rajtuk keresztül minden magyar ember léikébe a világosságot, hogy ma, a szomorúság évad­ján sem szabad elejteni az életkedvüuket, mert maga ellen vét, aki kétségbeesik s né­maságba fúl. Meg kell, hogy világosodjék az egész kisebbségi magyar élet, hogy ima, ha nem öröm is, kötelességünk ápolni a ma­gyar dalt, dacosan, sírva vigadón, mert ma­ga a hangos szó 'igazolja magáink és mások előtt is, hogy vagyunk, élünk, élni akarunk! Lélekben legyen ott piros pünkösd ünne­pén mindenki, az is, akinek nem adatott meg, hogy személyesen részi vegyen a ma­gyar dal országos ünnepén. Legyen ott min­denki, aki örülni tud az örvendőkkel, azért, hogy az életöröme fokozódjék a nagy ember­orgona lelkes szózatán, de legyen ott az is, aki csak sírni tanult meg a kisebbségi sors­ban, mert a mások hite az egyetlen mag, mely még megfoganhat a kétségbeesés sivó homokjában. Végzetünk a magyar bánat, de rendeltetésünk a magyar élet, mely sohasem volt vidám, mégis megéltünk ezer éven át. Mert volt valami, amiben enyhült a bánat, ami hitet adott ehhez. a szomorú élethez is, erőt adott a szenvedés elviselésére, amiben mindig önmagára talált nemzetünk, az édes, búsongó, örök örökség, életünk kisérő zené­je: a magyar dal! Gonddaf ápofdfogaidat, hogy szépségben méltó tár­sai legyenek piros ajkaid- nak és rózsás arcodnak. f Használj naponta meg- I jJJJ* J bízható fogkrémet. Ez a , -d X Sxebb Jógák. Nüscíi Andor képviselő 1 ra@z§§azfeis a icösppreniissziiiiüofe áldozata — Íz m| saüORavM nam Stozzák utas a várt erediént Prága, május 81. Tegnap közöttük, hogy az állatviám javaslatának a földművelésügyi bi­zottságban való tárgyalása során Nitsch An­dor képviselő nagyhatású beszéddel vett részt a vitában. A nagyiotnstosságu beszéd részletes kivonatát alább ismertetjük: A mezőgazdasági kérdés megoldásánál el­követett alapvető hiba es volt, hogy 1939 októberében a kormánypártok minden pro­gram nélkül álltak fesse a szociáldemokrácia, a cseh nagyipar » a többi érdekcsoport politikai pártjaival, meg­alakították a nagy koalíciót s csak most kez­dik érezni és átlátni, mennyire fontos dolog lett volna német módra egy mezőgazdasági „Notatanősprogramm ‘‘ előzetes kidolgozássá s ennek a programnak alapján kellett volna a kormánykoalíciónak megalakulnia. Ha az ag­rárpártok igy cselekedtek volna, akkor a szo­ciáldemokrácia s újabban az ezt támogató nemzeti demokrata párt nem hozhatná junk- timba a mezőgazdasági érdekeket szolgáló törvényjavaslatokat, illetve azokat a javas­latokat, amelyek a válság megoldására törek­szenek s igy ezek az agrár javaslatok nem estek volna & kom­promisszumok áldozatául. Ma azt kell látnunk, hogy a junk liánokból kifolyólag a szociáldemokraIák óriási előnyök­re tettek szert pártagitáeiós szempont okiból az agráriusok sovány eredményeivel szemben. Naigyon helyesen említi a földművelésügyi miniszter ut, hogy az a válság, amelyben ma élünk, a cseh­szlovák köztársaság egész közgazdaságának a válsága. Éppen ezért helytelen s elítélendő volt, hogy a szocialista pártok az agrárjavaálatok sorsát mindig újabb és újabb junk liánoktól tették függővé. Ezek a junktimok az adózó közön­ségnek óriási összegű pénzébe kerülnek s vi­szont a mezőgazdasági körök csupán kétes ér­tékű vámintézkedéseket kapnak. A magunk részéről Változatlanul követel­jük azt, hogy a jelen vámjavaslat megsza­vazásával ne szűnjék meg az a munka, amelyet a mezőgazdaság fölsegélyezése cél­jából végezni kell, hanem tessék tovább dolgozni és ha a cseh agrárpárt Sohiele német közélelmezési mi­niszter programjából egyes részeket kiszakí­tott, úgy mi azt a tanácsot adjuk a főelőadó urnák és a kormánynak, hogy tessék Sohiele egész programiját egyszerűen átvenni, azt vi­szonyainkra alkalmazni és végrehajtani. Mi tovább is rendületlenül követeljük a mező- gazdasági termelési költségek leszállítását. Addig nem nyugszunk meg, amíg az adó­zás, a szociális teher kérdése, a hitelügy rendezése, a vasúti tarifa kérdése kielégítő megoldást nem nyert. Föltétlenül követeljük a kartelltörvényt. Fél­reértések elkerülése végett kijelentem és hangsúlyozom, hogy az üzemi racionalizálás szempontjából a kartelleket helyesnek tart­juk, nem engedhető meg azonban, hogy ezek árdrágító tevékenységet fejtsenek ki. Sajnos, naptól-napra azt kell olvasnunk a lapokban, hogy a nagy nemzetközi kartellek, mint a vas- és acélkartefl, kálium, méesnitrogén, foszfor és egyéb szindikátus és kartell ter­méked árát egyre emeli. Tény a*, hogy a mezőgazdasági termények és az ipari termékek árai között mutatkozó diszpaxitás a mezőgazdasági válság egyik legfontosabb oka. Ha e kérdésben igen sürgősen nem jön ala­pos segítség, úgy ennek árát az Ipar és a ke­reskedelem fogja megfizetni azzal, hogy a már ott is élesen jelentkező válság akut vál­sággá fejlődik. & TOgyar a@s3tz@ü párt Javaslatai — As&erföá&an Aat is látjuk, hogy a mi agrárköreinkben nagyon kevés az iniciativa, a kezdeményezési készség és hegy az agrárok akaratukat nem tudják megvalósítani s annak nem tudnak érvényt szerezni. A mezőgazdasági bizottság legutóbbi ülésén részletesen foglalkoztam a magyar nemzeti párt ama javaslatával, hogy a tej és tejtermékek fogyasztását a ka+onai élelmezésbe kell bekapcsolni. Mert a dolog nagyon érdekelt, személyesen jártam el a nemzetvédelmi minisztérium intendanturá- jáa s az illetékes generális úrral tárgyaltam s ott azt a választ kaptam, hogy a fekete ká­vé és a tej reggeli között mutatkozó különb­ség körülbelül 15 millió koronát tesz ki és erre nincs pénz. Nos hát kérdezzük, amikor a prágai nagybankok számára a pénzügyminiszter az állampénztárból vagy valami titkos alapból 300 millió koronát egy kézlegyintéssel tud elővarázsolni, mi­képp lehet az, hogy ugyanakkor a mezőgaz­daság számára nem akad csekély 15 millió korona. Melegen ajánlom a miniszter ur figyelmébe, hogy ezzel a javaslatunkkal a New-Yoxk Ti­mes hosszabb cikkben foglalkozik s ennek a javaslatnak egészséges és követésre méltó voltát hangoztatja. Azt hiszem, Miniszter Ur, hogy az amerikaiak ezt hamarább fogják megoldani, mint mi, mert nálunk minden azon bukik el, hogy egy minisztériumnak va­lamelyik hivatalnoka mit szól a dologhoz és hogy azt miképpen kezeli. Remélem, hogy a Miniszter Ur ezt a javaslatot magáévá teszi és segítségére siet annak a sinyilődő tejgaz­daságnak, amelynek produktumaira még a most tárgyalt áílatvámvédelmi törvényjavas­lat sem gondolt A sga!?ffií!8aí7te©& hatás nélliSI snaradüsk Ismételten hangsúlyozom, hog ya vámok n-e*ri hozzák meg a várt és kellő hatást, az áralakulást nem képesek kellően szabályozni. Azt kei 1 látnunk már most is, hogy a gabona- vámok semmiképpen sem éreztetik a hatásu­kat. fia ennek ellenére mi mégis az áüatvámok mellett foglalunk állást, úgy ezt azért tesz- - zük, mert azok némileg mégis megvédik az állattenyésztésünket és hogy igy a szlo- venszkói és ruszinszkói gazdának legalább, az állataival lesz módja és alkalma a ga­bonatermésének részleges értékesítóeóre. Igazán bámulatos, hogy Románia, Jugoszlá­via és Lengyelország mennyi állatot ex­portált Csehszlovákiának a mi gaadaközönsé- gunk szarvasmarha és sertéstenyésztésének rovására. Igaz, hogy a törvényjavaslat ama híres kompromisszumos javaslatok egyike, amely az elején egészen más tükörben mu­tatja be a vámtételeket, mint a javaslat vé­gén. Szhxvensakó és Ruerinszkó állattenyésztői­nek nagyon súlyos sérelme sas, hogy az ala­pul szolgáló élősúly kílogram átlagára kizá­rólag a prágai viszonylatban van megálló. pitva. Nekünk sdovenszkői és ruszinszkói áHattenyósstóknek, könnye® érthető okok­ból fontos volna, hogy legalább is a mah- risch-ostraui vásár átlagárai lennének az irányadók. A mai helyzet ugyanis az, hogy a szloven- szkói állattermelő mindig 2.50—3 koronával kevesebbet kap kg-ként a prágai állat vásár jegyzésein alul, mert ezt a 2—3 koronát az állatkereskedő fuvardíj többlet elmén egysze­rűen levonásba hozza. Ezen a bajon is csak a vasúti tarifakérdés általunk már számta­lanszor követelt rendezése segíthet. MStscSi Javaslata kifogásolnom kell különösen azt, hogy rendkívüli Ínség idején a kormány rendeleti utón az államhatár egy bizonyos szakaszán tetszés szerint csökkentheti vagy meg is szüntetheti a vámot,'mert az országhatár részleges megnyitása súlyos visszaélésekre adhat alkalmat. Éppen ezért azt indítványozom, hogy a javaslat 4. pa­ragrafusának B. bekezdésében „vagy a ha­tár egy szakaszán44 szavak törüjítessenek. Mi ebben az egész állatvám javaslatban csu­pán csak egy morzsányi adományt látunk azoktól az in tézkedésektől, amelyekre a sú­lyos válsággal küzdő mezőgazdaságnak szük­sége volna ós mint már azt előbb is kijelen­tettem, mi tovább is azon leszünk minden erőnkkel, hogy a mi mezőgazdaságún^ is megkapja azt a gondoskodást, amelyben más államok agrár társadalma réíszesül, tovább fogunk dolgozni azért, hogy a mi mezőgaz­dáink is megkapják a munkájukért nekik járó ellenértéket. A mostanáig alkotott tör­vények és a mai javaslat semmit, vagy na­gyon keveset nyújtanak a mezőgazdaságnak s igazán csak sajnálható, hogy a kormányban levő agrárpártok a mezőgaz­dasági körök érdekeit kellőképpen megvé­deni nem tudták, de a mostani kormány- konstelláció arra sohasem lesz képes, mert a mai kormánypártoknak a pártpropagan- da mindennél előbbre való. Ha az állatvá­mokat mégis megszavazzuk, ez semmikép­pen sem jelenti azt, hogy mi a mai kor­mány iránt bizalommal Tolnánk, sőt ellen­kezőleg, azzal szemben éppen tehetetlen­sége miatt a legélesebb politikai eszközök­kel lógunk küzdeni s tovább is harcolunk változatlan kitartással a politikai programunkban szerepelő ama feladatokért, amelyek népünk kulturális és gazdasági föllendülését célozzál’:. MM M” 1, vanfenap. ! Kérjen mindenütt JüSlI^lPerSaS j fe>©3e©WS>'535í8g^Í! BorovlSkajrvár, TrenSin. \ ■ ii mMr^fTYWtj-wt ’smmn nr Mmrmii1« iTruimww«i ■■■■■!! ■»« uiwiilmmmiuioíhm A prágai magyarok Szent Emre-ünnepéíye június 2.-án, hétfőn este fél 6 órakor a Deutsches líaus (l^rikopy 26.) tii- körtermében Mécs László szarai, Pfeiffer Miklós dr. eldaá

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom